Nem úszom meg ezeket: hogy mit gondolok a webkettőről, meg a személyességet, legalább jelzésértékűen, mert egyébként nem fűlik hozzá a fogam. A direkt önvallomástól lesz blogger a blogger. Legalábbis mondtak nekem ilyet is, de ezt a nevetséges vitát inkább nem folytatjuk.

Szóval a webkettő, az a sorskérdés, korunk homoiusion-vitája; azzal lehet embereket megállítani az utcán és hitvallásra kényszeríteni: mit hisz a webkettőről, arról, hogy most már bárki felteheti a magáét, és megmutathatja másoknak.

Én a magam részéről azt, hogy nekem a webkettőről ne magyarázzon senki, mert én már a webegyen webkettes voltam, öcsisajt. Mutatom az utat, sárguló térképen.

Első honlapomat 1997-ben (Horn-kormány! Tocsik! Befejezett múlt!) nyitottam a Geocities-en. Angol nyelvű versek voltak rajta, többek közt. Valami kurva hosszú URL-je volt, négyjegyű számmal a végén. Akkor még Magyarországon az volt a téma, hogy ottlap-e vagy honlap, netán hálószem.

A másodikat és a harmadikat már az extra.hu-n publikáltam, az volt az első magyar ingyenes webhelyszolgáltató. Erősen ifjúkori, de szellemes kis írásokat közöltem, és az ottlapot elsősorban az akkor még a Terminal.hu-n működő Betonkeverőn népszerűsítettem: az volt az első magyar moderálatlan fórum. Onnan terjedt szerteszét a neten, webkettő módjára.

Ennek alapján hívtak meg az Indexbe írni; de ez nem volt egyedülálló, hiszen Nyírőék már az Internettóhoz a fórumból válogattak szerzőket azok közül, akik igényesen fórumoztak. Angelday, az első magyar blogger már indexes fejlesztőként indította el a Plastik.hu-t, 2001-ben. Mi pedig Kiricsi kollégával az első talkshow-webrádiót 2003-ban. Úgy, hogy mp3-fájlokat linkeltünk ki egy HTML-oldalra. Olajos ingben, munkáskesztyűben. Ma már lehetne kényelmesebben, gyorsabban, flashben, ajaksszal. De lehetne-e alapvetően mást? Nem. Itt belemondjuk a mikrofonba, a júzernél meg kijön a hang. Ennyi.

Aztán, ha jól emlékszem, Matula is előbb volt, mint webkettő.

Azt én készséggel aláírom egy kétméteres lúdtollal, hogy az ilyen, civil publikációra való  technológiák nagyot fejlődtek azóta. Ma már nem a HTML-t, csak a szolgáltató blogszerkesztőjét kell hozzá megtanulni. Nagyvirágos sablont rákattintod, és mehetsz írni. Ha még emlékszel, mit is akartál.

Aki annyira akart közírni, annak igazán semmiség volt ehhez elsajátítani néhány taget meg az FTP-kliens használatát. Már a webkettő előtt. Nem kell hozzá több józan ész, mint az autóvezetéshez.

Akkor is rengeteg szemét volt már a weben, de volt ez a minimális szűrő, ami a teljesen hülyét kizárta.

Nem mintha zavarnának a teljesen hülyék blogjai, videói, kommentjei, azt leszámítva, hogy a keresést és főleg a találást nehezebbé teszi a zaj. A nemhülyék cuccainak pedig örülök szívből. De azt ne mondja nekem senki, hogy itten forradalom történt. Webkettő, az volt már a webegyen, kisfiam, csak apunak még meg kelletett érte küzdeni, nem beleülni a készbe.