Nem tudom, miféle ún. katolikusok csinálják azt az Igent, de meg kéne őket botozni rendesen.

A szeretet nem egy homogén valami, ami vagy van valaki iránt vagy nincsen: többféle szeretet létezik, baráti, "szerelmes", családi, rokoni, szülői, gyermeki satöbbi szeretet. Ezek közül az egyik fajta az ún. "felebaráti" szeretet, amit az a Jézus nevű talált ki: ő ebben határozta meg az emberek közötti viszony minimumát.

De ez nem jelenti azt, hogy minden embert úgy kéne szeretnem, mint a legjobb barátaimat vagy a családomat! "Szekurális" nyelven úgy fordítható le a felebaráti szeretet fogalma, hogy megadom mindenkinek az emberi tiszteletet, méltóságot, függetlenül attól, hogy egyébként mekkora gazember az illető.

Keresztényi aggyal nem azért csukja börtönbe vagy lövi le felebarétját az ember, mert annyira gyűlöli, hanem hogy, például bin Laden esetében, megakadályozza még több ember halálát, vagyis erkölcstelenséget követe el (öl) egy még nagyobb erkölcstelenség megakadályozása érdekében (sok ember meghaljon).

Ebben az értelemben a "szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt" kitétel teljes mértékben feloldja a tárgyalt "ellentmondást".

Az az Igen valami horváthzsolt a katolikus sajtóban?

Az Igen egy félamatőr lap. Lelkes fiatalok, minimális pénzzel, sok hittel, ki-ki annyi íráskészséggel, amennyi adatott. Humorban nem erősek. Van nekik a www.igenhir.hu, ami amolyan blogportál-féleség. Egyszer meghívtak lapértékelésre engem, meg egy konferenciára vagy micsodára, szóval nyitottnak nyitottak az ördögre is. Vizont még mindig olvashatóbb, mint pl a KDNP-házilap Új Ember.

Azt érzem, hogy a kérdések és a válaszok életkor függőek.
Miért szükséges a megértés, vagy az önfegyelem?
Talán azért mert az együttélésnek ez a feltétele.
Együtt kell élni?
Azt hiszem igen.
Együtt tudunk élni?
Amíg így viselkedünk, nem!
Tapasztalat, és tolerancia kell, ezt kell megtanítani a következő nemzedékkel, hogy ezt hogyan lehet megszerezni anélkül, hogy belerugnánk, lehülyéznék, komcsiznánk, nyilasoznánk azt, aki nem ért velünk egyet.
NEHÉZ...

Jézus egy keleti misztikus zsidó volt, Indiában alakult ki az életszemlélete, ebből érdemes kiindulni.

Drága demagóg TWÁ barátom!

"Rókaszeretet???

Jajj, mostan ezt komlan gondoltad?
Ha nem tudsz közvetlenül belénk rúgni, akkor magad kreálsz egy okot?

A kereszténység idézett tanítása arról szól barátom, hogy a "RÓKA szeresse azt a RÓKÁT" is, amelyik éppen őrült és súlyos bűnöket követ el a többi "róka" ellen!
Kizárt, hogy ezt te nem tudod, hogy így kell(ene) érteni.

Az persze már istentelenségedből és saját gyűlölködő létformádból fakad, hogy nem érted meg azt az alapigazságot, hogy az erőszak erőszakot szül! Az erőszakot, az erőszakosakat valójában csak szeretettel lehet igazán kezelni, feloldani és átformálni jóvá!
Kérdezz meg erről egy ateista pszichiátert akár!
Vajon az erőszakos gyereket nagyobb szülői erőszakkal kell leszoktatni az erőszakosságról??? Vagy inkább idejében kell őt sok-sok szerettel leszoktatni az erőszakosságról?!

Sajnállak titeket erőszakosakat! És akik nem aarjátok érteni Krisztus tanítását. Sőt, szándékosan (mint te most) félremagyarázzátok, elferdítitek, hogy aztán elvethessétek.
Szomorú.

Jézus pedig Árpád téged is szeret!
Remélem majd megérted ezt és gyűlöleted iránta nem tart ki életed végéig!

Isten áldjon meg Téged!

Az "igenhír" nincs... csak mondom.

nagycső

"Keresztényi aggyal nem azért csukja börtönbe vagy lövi le felebarétját az ember, mert annyira gyűlöli, hanem hogy, például bin Laden esetében, megakadályozza még több ember halálát, vagyis erkölcstelenséget követe el (öl) egy még nagyobb erkölcstelenség megakadályozása érdekében (sok ember meghaljon)."

magyarul istent játszik

"A kereszténység idézett tanítása arról szól barátom, hogy a "RÓKA szeresse azt a RÓKÁT" is, amelyik éppen őrült és súlyos bűnöket követ el a többi "róka" ellen!..."

Na, akkor én most jobbról előzök :-)
De igenis azt jelenti, tisztelt polgártárs, hogy a rókának szeretnie kell a nyuszit és viszont! Nem azért eszi meg a tapsihapsit, mert annyira nagyon gyűlöli, hanem mert éhes. És az áldozat sem azért fut el a rókától, mert nemszereti, hanem mert a bőrét félti. Mindketten egy-egy természeti törvény mentén "mozognak", nem holmi kényelmes érzeményből. Hát, ezért nem áll a Tóta-hasonlat a "keresztényi" szeretet negálására.

Az ellenségszeretet a romlott nyelv zavarának tündöklése, hiszen a beavatás nem ellenségeket és barátokat jelöl ki, hanem a személyt kirántja az addig ismert élet koordinátarendszeréből, a személyes vágyak és társadalmi kategóriák világából. Keresztülnézhet megbélyegzéseken, világnézeten, életkoron és társadalmi helyzeten. A beavatott.
A többiek a szövegértelmezés mélységétől függően rántanak kardot, vagy éppen "szeretetpankrátorokká" válnak.
Jó volna tudatosítani, hogy a kereszténység NEM vallás, hanem beavatás, aminek a látható/világi formája éppen a fonákja, tehát bizonyos értelemben, botrányok, és a konvenciók felrúgása nélkül csak kultúra.

a címke alatti bejegyzések és hozzászólások nagy részénék áttekintése után nekem úgy tűnik, hogy általában ugyanazoknak az érveknek a meddő ütköztetése folyik, mivel a vallásos/hívő-ateista/agnosztikus megközelítések között nemigen van közös nevező, a téma létfilizófiai és vallás- illetve egyháztörténeti megközelítése azonban szerintem lehetne az.

Az, hogy a Bibliáról létfilozófiai, vallás, vagy éppen egyháztörténeti megközelítésben állítunk butaságokat, az teljesen mindegy.

Remek könyv a Biblia, minden élethelyzethez nyújt útmutatást, csak néha nehéz kihámozni belőle, hogy pontosan mi is volna az.
Esetünkben egyztetni kell az Ó- és Újszövetséget. A következőképpen. "Szeressétek ellenségeiteket ...". Eddig oké, szeretjük ellenségeinket, sőt, felebarátainkat is. "Szemet szemért, fogat fogért ...". Hmm. Ezek szerint még ha szeretjük is őket, azért még lehet őket bántani.
Tehát nyugodtan lebombázhatjuk Oszamát, csak szeretni kell. A kettő igazán nem zárja ki egymást. Benne van a Bibliában.
Amúgy is azt mondják (ugyan nem a Bibliában): "Azt bántod, akit a legjobban szeretsz."

Kedves Árpád !

Siralmas. Az oldalad. Amilyen jónak indult, olyan gyorsan csúszott le a Blikk alatti szintekre. Mi ez a sok urban legend? Tudom, hogy ez a Te blogod, de könyörgöm. Miért kell az index főoldalára linkelni, amikor már rég nem arról szól ami a címében van. Átírnád ha megkérlek? Javaslom a "for a better Magyarland helyett" a "for a less bored TWÁ, and for the glory of index zrt."-t. Érted már? Írói krízis basszameg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen odaadod a minőséget pár extra kattintásért. Szánalmas. Hogy jön a II. Világháborús náci rakétaprojekt a "better Magyarlandhoz"? Jah, hogy neked tetszik? Akkor én is kaphatok egy linket az indexen, főhelyen, és írhatom a hülyeségeimet, összefüggéstelenül? Jók a gondolataid általában, kedves Árpád, én is rokonszenvezek velük, csak azt nem értem, hogy személyes szórakoztatásodra/a több katt miatt miért kell az igényszintet leszállítani. Magadat tagadod meg vele. Nem látod? Ok, hogy nem lehet mindig a Viktorékról írni, az is uncsi egy idő után. Tudni kell csöndben maradni. Vagy van más érdekes hír is amit kommentálhatnál. Nem tudom minek erőlteted mindig ezeket az alacsony színvonalú gagyi cikkeket. Indíts egy másik blogot ezeknek szerintem, még nem késő, talán visszanyerhetsz egy kicsit a minőségből. Szolgáltatsz, de mit? Pletykatémákat. Nevetséges. Régen, amikor még csak az indexnek írtál glosszákat, meg 1-2 kritikát a médiába, még volt presztízsed.
Most csak a moslék van. Lenne miről, lenne kinek, csak nincs aki megírja. Ez voltál te. Régen. A bulvár tenger előtt.

"Szeressétek ellenségeiteket" - ez azért valahol egy természetes folyamat is lehet, úgyis mint Stockholm szindróma:)

Stil: "Azt bántod, akit a legjobban szeretsz." Nem pontos. Aki közel van hozzád és gyengébb mint te (macska, gyerek, asszony, stb.)

Nem lehet a Szeresd ellenséged!-ről való vitában végpontra jutni. Ez ugyanis szélsőséges példával élve ott válik el igazán, mint már említettem, amikor emberek pisztolyt fognak egymásra, vagy egyikük a másikra. Vagyis határhelyzetben dől el, mennyire veszi valaki komolyan, a példa esetében amolyan "végső kérdés", ahogy mondani szokás. Minden egyéb, hogy "én azt teNNÉM, meg ezt teNNÉM", csupán spekuláció.

TrutHurts 2007.02.05. 18:45:42
-----

Hát igen-igen. Eztet pedzegetem úgy 3 hete... Bár szerintem nem Árpád hibája, ő csak nem ismeri fel [egyelőre], hogy mit tesz vele a rendszer. A folyamat meg, az írásai megváltozásának, ellaposodásának folyamat több évre tekint vissza. Azért tart még mindig itt, ezen a szinten, mert igen magasról indult. (Bár nem annyira magasról, mint amilyen magasan anno láttatni akarta/tudta az index, de azért kétségkívül magasról.) Megoldás nincs.

Megmondom őszintén, én sosem láttam Árpádot a politikiai újságírás Maradonájának, és most sem látom ezt a nagy lecsúszást meg sátáni rosszindulatot. Kissé olyan, mint a gyerek aki nyitogatja a fiókokat, ittsincs Isten, itt sincs...itt sincs. Nnna, megmondtam, nincs Isten. De srácok, ez egy blog. Nem valami szépirodalom. A vitaindító, az csak egypár jórossz gondolat,amit megvitatunk. A legunalmasabbak az Árpádot szidó/dicsérő sorok. Faszomat sem érdekli a véleményetek TWÁ-ról. Írjatok valami értelmeset. A kérdések továbra is fennállnak: Szeressük Oszamát? Beengedjük nyakló nélkül a muszlimokat? Mit várjunk el tőlük? Mit adjunk? Ha kimondjuk, ezvagyaz a szokásuk NEM JÓ, ki mondja meg, mi a jó? Miért nem a katolikusok mondjákmeg mi a jó? Legyen Töröko. Eu tag? Legyen Izrael, Orosz Eu tag?
Nnna.

Az igazi média hekk az lenne, hogy asszongya: Osama loves Jesus :)

A legunalmasabbak az Árpádot szidó/dicsérő sorok.
-----
Ha személyeskednek, igen. Ha más összefüggést próbálnak bemutatni, nem feltétlenül.
-----------------


A kérdések továbra is fennállnak: Szeressük Oszamát? [...]Legyen Töröko. Eu tag? Legyen Izrael, Orosz Eu tag?
-----
Ez lenne a kérdés? Én azt hittem, nem ez a kérdés. Azt hittem, a rókaszeretet a kérdés.

Egyébként a magam részéről arról sem vagyok meggyőződve, hogy él egyáltalán Oszama, nemhogy arról nem, hogy valóban ő tehető itt felelőssé 9/11-ért. Ide is teszek egy érdekes filmet. Másfél órás. Nem azt mondom, hogy úgy van, ahogy a film beállítja, de azt igen, hogy érdemes rajta nagyon elgondolkodni.

video.google.com/videoplay?docid=-6708190071483512003

Da

En meg pont ezt pedzegettem par hete:-)

Nem kell minden postot szeretni. Nem kell minden iromanyra reagalni.
Ha az a tomeny velemenyunk, hogy "ki a faszt erdekel ez a tema", akkor lapozzunk tovabb.
Lehet, virtualisan is.

Egyetlen ujsagiro sem fog mindig azonos szinvonalu cikket produkalni, mert ez nem szeria szakma.

Szoljunk hozza a TEMAHOZ, amennyiben van mondanivalonk, de az sem baj, ha neha befogjuk a szank ;-)

A szerző megsértődött azon, hogy a farizeusi magatartás nem összeegyeztethető a szeretettel, ám mégis hirdeti azt.
Evidens és közhely.

Terror Free Oil Initiative

Terrorista-mentes benzin

Bocs még egyszer:
www.terrorfreeoil.org/news/

www.terrorfreeoil.org/images/logo/GS_blue.gif

„A szerző megsértődött azon”

Te kis gondolatolvasó ... :-)

bolson.org/pub/bush%20crusade%20for%20oil.jpg

"Na, akkor én most jobbról előzök :-)
De igenis azt jelenti, tisztelt polgártárs, hogy a rókának szeretnie kell a nyuszit és viszont! Nem azért eszi meg a tapsihapsit, mert annyira nagyon gyűlöli, hanem mert éhes."

Nagy Cső!

Itt Homo Sapiensről és Homo Sapiensről van szó, mindkét oldalon!!!
Nem emberről és állatról, nem nyúlról és rókáról..., stb.
Ez a lényeg.
Tudom persze, hogy azok, akik abban hisznek, hogy az ember is végső soron csak egy állat, azoknak az a természetes és normális működés, ha az ember állatként reagál a világra és így él.
Mi keresztények nem ezt hisszük. Hanem azt, hogy az ember alapvetően más, mint egy állat. Például tudunk gondolkodni és van erkölcsi érzékünk. Tudunk mérlegelni. Tudunk választani jó és rossz reakció között. Tehát tudunk az erőszakra is erőszakkal, de jósággal, megbocsátással, szelídséggel reagálni. Ez VÁLASZTÁS! (Mahatma Gandhi ezzel űzte ki az angolokat Indiából, Teréz anya ezzel változtatta a kezdeti gyűlöletet elfogadássá Calcuttában. Ez működik. Csak ti ezt sajnos nem tudjátok megtapasztalni, mert az evolúciós eredetmítosz elméleteiben hisztek. Abban, hogy állatok vagyunk, és az erősebbeknek el kell pusztítaniuk a gyengébbeket, mert ez a természet rendje, nálunk embereknél is. Pedig nem.)

A terroristák vajon terroristák lennének-e, ha szeretetben, jóságban, méltóságban nőhettek volna fel? Ha azt tanulták volna meg, hogy a konfliktus elintézésének módja a kölcsönös jószándék és nem a nagyobb bunkó, amellyel nagyobbat üthetek?

A rókának és a nyúlnak nincs választása. Az embernek van! (Már ha EMBER!)

De még a róka sem igazán tépi szét a rókát. (Ahogy ugye a nyúl sem a nyulat. :-) )
Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, de a farkas sem öli fajtársát. Ellenben az ember, ha VÁLASZT, tud "farkasa" lenni embertársának.
A mi "farkasságunk", "rókaságunk" nem az ösztönből, a létfenntartás kényszeréből fakad, ahogy az állatoknál. Hanem tudatos döntésből! Ami lehetne más is!
"Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé."-mondta Jézus a tanítványainak. A tanítványok nem azért lettek bárányok a farkasok között, mert nem tudnának maguk is azok lenni! Sőt, sokan közülük korábban azok is voltak. Hanem mert így döntöttek!
A farkasok előbb széttépték ugyan őket, de aztán a szelídségük kiütötte a kezekből a fegyvereket. Az erőszakosnak sem dicsőség azokat verni, akik nem ütnek vissza, sőt!
Az igazi erőszakost megalázza, ha védtelent bánt.

Lásd újra Gandhi példáját! Éppen a keresztény angol lakosság volt az, amely megelégelte a gyarmaton folyó erőszakot egy erőszakmentes emberrel szemben. Gandhit még a konfliktus fennállásakor hősként fogadta az angol nép. Gandhi pontosan az erőszakossá letteket - akik színleg kereszténynek mondták magukat - döbbentette rá arra, hogy ellentétben vannak saját kereszténységükkel. Anglia a keresztény identitása miatt hagyta abba az erőszakot Indiában. És ezt egy - a ti hitetlen szemetekben bolond - erőszakmentes, szelíd ember érte el, aki pontosan a krisztusi tanítás szerint szerette ellenségeit, és "bárány" volt a "farkasok" között. Bárcsak értenétek ezt!

"Itt Homo Sapiensről és Homo Sapiensről van szó, mindkét oldalon!!! ... Tudom persze, hogy azok, akik abban hisznek, hogy az ember is végső soron csak egy állat, azoknak az a természetes és normális működés, ha az ember állatként reagál a világra és így él. Mi keresztények nem ezt hisszük. Hanem azt, hogy az ember alapvetően más, mint egy állat. Például tudunk gondolkodni és van erkölcsi érzékünk. Tudunk mérlegelni. Tudunk választani jó és rossz reakció között. Tehát tudunk az erőszakra is erőszakkal, de jósággal, megbocsátással, szelídséggel reagálni..."

"De még a róka sem igazán tépi szét a rókát. (Ahogy ugye a nyúl sem a nyulat. :-) )..."

Ejha.
Ez a post nem arról szól elsősorban (habár, ha végigjárjuk a témát, ide is kilyukadhatunk), hogy milyen gyönyörű eredményeket produkál a szeretet és az összefogás ereje, hanem hogy kell-e a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" felkiáltással a nyakába ugrani egy robbantásos öngyilkosságra készülő terroristának, nem bölcsebb dolog-é inkább fedezékbe húzódni, vagy ha pisztoly van kéznél, lelőni az illetőt. Hogy kell-e akkor szeretni az urat, amikor tömegmészárlásra készül. Ez itt a kérdéske.

A keresztény válasz: igen, kell. Csak nem úgy, ahogy a gyerekeit vagy a szüleit szereti az ember. Hanem felebarátilag. Elmormolni érte egy rövid imát, oszt szeretetből, keresztényi jóságból, kegyelmességből, hogy nehogy valami borzalmas dolgot csináljon, lepuffantani...

Nincs olyan ember, hogy gonosz. Minden ember alapvetően jószándékú. Azt, hogy egyes emberek (pl.: Oszi) gonosz dolgokat tesznek mindig valamilyen konfliktus következménye. A konfliktusok okai jellemzően három félék:
1, Az egyik fél elkövet egy hibát, ám ezt a másik fél félre érti, és feltételezi, hogy a másik direkt rossz szándékú. Szó szót követ, és a többit el lehet képzelni. Ez egy nagyon jellemző minta.
2, Az egyik fél gyarló. Például önző. Nem nagyon, csak egy kicsit, de ez már elég ahhoz, hogy a másik ezt szándékos gonoszságnak vélje. A következmény ugyanaz mint az előbb. Szintén nem ritka eset.
3, A legnehezebb eset a kultúrális különbségekből adódik. Az ami számomra természetes és hétköznapi (pl.: káromkodom), az a másik számára bántó lehet. És nagyon sok ilyen eset van. Meg sem próbáljuk a másik kultúra más megközelítését megérteni, elfogadni, csak rámondjuk, hogy hülye cigány, arab, kínai, zsidó, amerikai vagy akármi - és persze, hogy ki kéne írtani. Szép.
Egy gonoszság sem úgy kezdődik, hogy valaki reggel felkel és elhatározza, hogy na máma valami igazán gonosz dolgot fogok tenni. Még aki valóban ilyesmit tesz, az is mindig megmagyarázza magának, hogy miért helyes amit tesz. A gonosz dolgok soha sem gonoszságból, hanem valamilyen vélt és ostoba konfliktusból származnak.
Az ember sokat hibázik, gyarló, intoleráns - még csak meg sem próbálja megérteni a másik kultúrát - és ezt erőszakossággal próbálja leplezni. Ilyenek vagyunk mi mind. Vallástól, rassztól, néptől, földrajzi helytől, kortól, nemtől függetlenül.
A terrorizmust az iszlámmal egyenlővé tenni ostobaság. Minden vallás egyformán erőszakos, a katolikus vallásnak is megvannak a maga megégetett boszorkányai, eretnekei, keresztes háborúi, vallás háborúi, vallásüldözései, és terroristái. Modern terroristák bombákkal, és épp itt a szomszédban, a zöld szigeten. A terrorizmus eszme és vallás független, vannak kommunista, náci, katolikus, baszk, zsidó és arab terroristák - és még millió más. A második világháború hős partizán akciói mind terrorista mutatványok voltak - erőszakos akciók, amelyek a civil lakosságot sem kímélik, valamilyen vélt vagy valós igazságtalanság vagy elnyomó ellenében. az izraeliek célzott likvidálási programjai is csak annyiban különböznek a tipikus terrorista megmozdulástól, hogy államilag szervezettek.
A közelkelet szélsőséges infantilizmusának is jó oka van és az nem az iszlám, hanem az olaj. A sok olajból származó pénz torz viszonyokat szül. Nem érvényesülnek a piac vagy a tehetség törvényszerűségei, az érvényesülés nem a tehetséggel, hanem a politikai érdekérvényesítő képességgel függ össze. Adott nagy tömegű ember, akit ráadásul el is nyomnak durván, és akinek esélye sincs a normális érvényesülésre, igaz nagyon megfeszülnie sem kell. Egy csomó energiától duzzadó ember, aki nem tudja mihez kezdjen magával. Hogyan valósítsa meg magát. Nem kell más, csak egy ellenségkép, hogy ez a sok energia egy irányba forduljon. És ez nem iszlám kérdés, hanem ilyen az ember.
És hát valljuk be, az USA sokat tett, és tesz azért, hogy ideális ellenségképpé válhasson. Képzeljük el Alit, akit megetettek azzal a maszlaggal, hogy akkor valósíthatja meg önmagát, ha odacsap ennek a szemét imperialista monstrumnak. Hát oda csap, és hiszi, hogy milyen nagyszerű dolgot is tett. A polgári áldozat nem számít, mellesleg az USA-nak sem amikor bombázik - ahol vágják a fát, ott hullik a forgács ugye. Persze mit csinál Sam bácsi: odapörköl egy jó nagy bombával. Tegyük fel, hogy Ali meghal. Ezután mindenki aki valaha is ismerte Alit, égbekiálltó igazságtalanságról fog beszélni, és hát nem lesz nagy feladat meggyőzni Ali rokonait, hogy téritsenek már el egy repülőt. Mellesleg többnyire még nem is Alit találják el ami végképp égbekiálltó.
Oszi sem véletlen haragszik az amcsikra, ismeri őket, valamikor játszópajtások voltak. Csak aztán valaki becsapott valakit (hibázott, vagy önző volt, vagy ilyesmi) és Oszi megbántódott, és úgy érezte, hogy ezt nem lehet büntetés nélkül hagyni. Oszi a maga szempontjából nagyon őszinte, helyes és igazságos dolognak tartja amit tesz és szerinte az amcsik a gonosz.
Érdekes a számla jelenlegi egyenlegét is megtekinteni. A terroristák megöltek 3000 tűzoltót New Yorkban és újabban kb. ennyi katonát irakban, az amcsik megöltek néhány 10000 irakit. Többségében civilt. Mi gonoszság ha nem ez. Pedig azt valahogy nem reklamálja senki, hogy pörköljenek már oda az amcsiknak egy jó nagy bombával. Az USA többet ártott a békének a bombáival, mintha virágot küldött volna Oszinak.
Miért érdekes mindez? Az erőszak erőszakot szül és tízszeresen. Közben meg gonoszság igazából nincs, hiszen senki sem gonoszságból teszi amit tesz - mégha gonosz dolgokat tesz is. A konfliktusokat félre értések, feltételezések, hibák, gyarlóságok és az intolerancia okozza. Nem a gonoszság. Márpedig, a másik bár olyasmit tett ami nekem rosszul esik, bántó, esetleg egyenesen gonoszságnak is érzem, de tudom, hogy nem gonoszságból tette, akkor miért is kellene nekem bántani ezért? Ő nem gonosz, csak ember. Olyan aki hibázik, gyarló, félre ért, feltételez, intoleráns és erőszakos. Épp úgy mint én. Épp úgy mint mindenki más. Aki terrorista merényletet szervez vagy hajt végre és aki ráüvölt a feleségére az pontosan ugyanabba a hibába esik - erőszakot alkalmaz céljainak az elérésére. Az egyén moralitását illetően nincs különbség, csak a következmények különböznek, de ez senkit nem menthet fel.
Úgyhogy épp elég gonoszságot szülnek az én hibáim, az én önzőségem az én erőszakosságom, nem kell ezt még a szándékos visszavágás módján tetéznem. Nem kell. Elég annyi bántás, és gonoszság a világon ami magától is van, nem kell szaporítani.
"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket."
Hogy ne legyen több bántás és rossz érzés mint amennyi feltétlen szükséges. Hogy tegyük jóvá azokat a gonoszságokat amiket szándékaink ellenére elkövetünk. Azért mert emberek vagyunk.
Ettől még lehet szigorítani az útlevél ellenőrzést, meg javítani a hírszerzést, de a terroristát aki bombát akar robbantani sem kell feltétlen lelőni, hanem le kell beszélni a tettéről. Jó, elismerem ez ma még kissé utópisztikus, de csak azért, mert nem vagyunk elég érzelmi intelligenciával felvértezve (nem tanulunk eleget) ahhoz, hogy erre képesek legyünk. Még. Elismerem: egyszerűbb meghúzni a ravaszt. De előbb-utóbb meg fogjuk tanulni a konfliktusokat erőszak nélkül kezelni. Jó, nem holnap, de talán holnapután. Esetleg fegyverek helyett erre kellene költeni a milliárdokat.
És nini: Ez történetesen pont nem butaság a bibliában.

Egy dolog h sokan elítélik a doktríner liberalizmust. A másik dolog viszont az, ha ez a viszolygás átcsap rasszizmusba. Hé, hát ez egy echte rasszista cikk, úgy ahogy van, az elejétől a végéig.
Kezdjük ott, hogy ki is az én ellenségem. Próbáljuk szűken értelmezni a fogalmat, azaz tekintsük azokat, akik engem fizikai valómban akarnak megsemmisíteni. Hát azt én is utálom, és elvárom az általam beadott csilingelő forintokon lébecoló rendőrségtől, h jól seggbe lőjék ezeket, ha kell. Vagy fejbe, de fel is robbanthatják őket, ha úgy tetszik. Eddig persze minden oké.
Dehát ez a bizonyos ellenségfogalom nem ám ilyen egyételmű, szerintem. Mi van akkor, ha valaki az én eszméim ellensége, a személyes integritásom ellensége, a családom, a gyerekeim fejlődésének áll az útjában. Hát ott vannak a melegek. Hoppá. Ellenség. Meleg lesz a gyerekem, mert neki is megtetszik a téma, kihal a családom, mi lesz velem, lezüllenek ezeréves értékeink.
Ebbe is bele lehet kötni, rendben. De kössön bele valaki abba, hogy a zsidókra NEM LEHETETT RÁFOGNI ezrek nyomorgását, éhhalálát a két háború közötti gazdasági válságokban. Hiszen elvették a pénzünket, a tiszta árja faj elpusztítására törekedtek, nem engedték hozzá a népet a bőséges javakhoz, megfizethetetlen áron nyújtottak szolgáltatásokat. Elpusztítanak minket KÖZVETLENÜL, FIZIKAILAG. Bele lehet magyarázni, nem kétséges.

De térjünk át György Péterre. Nehéz lenne megcáfolni, hogy az egyik legnagyobb baj a mai Európában, hogy berezeltünk pár farokarctól, aki a nyugati világban elpusztított majd 4 ezer embert (madrid, london, new york, pentagon). Félünk, és erre a félelemre az egyetlen általunk adott válasz, hogy bezárkózunk, és tömegekre, kultúrákra terjesztük ki ezt a bizonyos ellenségképet. Én hiszem, hogy az iszlám alapvetően legitimálja az erőszakos cselekedeteket, de éppen a virágzó 7-11. századi arab kultúra bizonyítja, hogy maga az arab nem is biztos, hogy olyan veszélyes. Más kérdés, hogy ha az ide települtek harmadik generációjának problémáival NEM IS AKARUNK foglalkozni, és a párizsi zavargásokra mint valami hihetetlen figyelmeztető jelenségre tekintünk, akkor ne is várjuk a helyzet változását. Érdekes, 1968-ban senki nem emlegetett "kultúrákat".
Erre persze mi a neokon válasz? Csapjunk jól oda Irakba, legyen többtízezer civil áldozat, hogy utána a megbutított arab családokban ne is legyen más eszménykép, mint az izraeli buszon önmagát felrobbantó terrorista kissrác. Felőlem kiirthatjuk az arabokat, mert ennek aztán tényleg csak ez lehet a vége. szép kis kultúrharc. új keresztes háború (vagy inkább az atlanti szellemiség háborúja) éppen azok részéről, akiknek "fenntartásaik vannak a kereszténységgel szemben".

Hát igen, akkor inkább György Péter, és az "értsük meg a párizsi autóborogató arabokat" felfogás, inkább a doktríner liberalizmus.

De csak inlább

Miért nem értelmezzük az egész "szeresd ellenségedet!" felszólítást egyfajta konfliktus-kezelési stratégiai jótanácsként? Az egymással szembenálló, egymásnak feszülő gyilkos indulatok kioltódhatnak, ha az egyik fél visszavonul, teret enged. A szeretet nem más, mint megértés, a másik szempontjainak elfogadása. Empátia, azonosulás. Nem gondolom, hogy bárki terroristának született volna, de azt igen, hogy bármelyikünk azzá nevelődhetett volna valamelyik iszlám országban, amelyiket az USA és barátai nyomorgattak így vagy úgy.

Érdekes egy dolog, hogy valójában mi van a bibliában és mi nincs. Ugye Jézus halála után kb. 200 évvel kezdték el írni és keresztülment, ha jól számolom (arámi -> héber -> görög -> latin -> magyar ) vagy öt fordításon. Egyszer rémlik nekem, hogy kiderítette egy pofa, hogy a "boldogok a lelki szegények" c. dologban még ha csak a görög fordításig megyünk is vissza, ott egy olyan szó áll, ami nem szegényt jelent, hanem nincstelent. Tehát ez valahogy úgy hangozhatott inkább, hogy "boldog az, akinek lelke üres" - hm, ez egészen úgy hangzik, mint valamiféle meditációs technika reklámja. Gyanús nekem, hogy Jézus jóval értelmesebb fickó lehetett annál, mint amilyennek kinéz, csak igen műveletlen emberek értelmezték az első 1000 évben. Gyakorilatilag az aquinói volt az első olyan, akit egy régi görög nem röhögött volna körbe - és ő hány évvel utána született, 1200-zal? És addigra megcsontosodtak a régi értelmezések. Simán lehet, hogy emögött az ellenségszeretősdi mögött is eredetileg valami értelmes dolog lehetett, mondjuk hogy nem mindig az az ellenség, aki a leghangosabban anyázik, vagy nem érdemes dühöngve boxolni, mert akkor általában elverik az embert, vagy valami ilyesmi. Csak hát ezt már nem fogjuk megtudni. És igazából mindegy is, persze.

"Tulajdonképp Oszamát nem muszály gyűlölni, hisz rengeteg ember számára Ő szabadságharcos. Nezőpont kérdése az egész."

Értem. A TIME meg címlapon hozta Sztálint, mint az év emberét, tehát csak nézőpont kérdése a megítélése. Ugyan már. Próbáljuk azért ezt valahogy objektíven kezelni.

"A kereszténység, legalábbis az eredeti formájában, nem éppen az evolúciós sikerről szólt. "

A kereszténység, amennyiben a civilizációk túlélésért és egymás meghódításáért folytatott küzdelmét evolúciónak tekintjük, bizony nagyon is sikeres volt. Sikerült ugyanis létrehozni egy olyan vallást, ami hihető is meg nem is. Sokan hittek nagyon durván benne, de valahol tudat alatt mindig is megvolt, hogy több logikai lyuk van benne, mint az ementáli sajtban ezért nehéz volt elhinni igazán. Mit tesz olyankor az ember, ha valamikor meg akarja győzni magát? Elmegy és meggyőz valaki mást róla. Evolúciós szempontból ideális egyensúly - volt annyira logikus, hogy ne tekintsék ab ovo hülyeségnek, és közben volt annyira logikátlan, hogy meg akarják győzni róla a fél világot, hogy ennek révén meggyőzzék önmagukat.

Kedves TWA

őszintén ajánlom:
Pierre abbé: Istenem miért...miért? Bencés Kiadó Pannonhalma 2006

A mai katolicizmusról talán megtudsz néhány fontos dolgot és valószinű szeretni fogod.
Igaz Pierre abbéban nem lehet felismerni még mikroszkóppal sem Semjén Zsoltot, persze Fodor Gábor is hozzá képest elvakult dogmatikus.

Tudod némi nyitottság... és meglepetés ér majd.

"Mondd egy Jobbikosnak, hogy neki szeretnie kéne a felebarátait, meg kenyérrel visszadobni, és már el is kezd habzani a szája..."

Azért azt tisztázzuk, hogy van olyan kódrendszer is, amiben a keresztény pusztán annyit jelent, hogy nem zsidó. Mint Horthy-korszakban, ahol őskereszténynek hívták azt, aki akárhány felmenőig tudta bizonyítani, hogy nem zsidó.

Szóval ez egy kicsit más, mint az egyházak definíciója :)

Az is egy érdekes kérdés, h ez a dilemma miért most jött el. Miért nem volt ez kérdés a 15.században? Az én értelmezésemben egyébként
1. a személyes kapcsolataimban MINDENKINEk megbocsájtok (próbálok)
2. nem gyűlölök senkit
3. remélem nem lesz háború, és nem kell harcolnom, mert asszem gyáva vagyok, de nincs kifogásom egy honvédő háború ellen, mondjuk a románok ellen. Irakba azért nem mennék, h legyen olajunk, bár a Civben ugye mindannyian portyáztunk ideoda. (deazmás, ugye.?)
4.aki itt van, maradjon,illeszkedjen be, tanuljon meg magyarul, dolgozzon, tanuljon, és ne sírjon, ha be kell h tartsa a törvényeket. De lehetőleg ne jöjjenek többen.

Ha már az evolucióról annyi szó esik itt,

azt azért hagy írjam még le: Darvin Evolució elméletét 1880-90-es ékekben Pannonhalmán a Bencések fordították és adták ki.

"A TIME meg címlapon hozta Sztálint, mint az év emberét, tehát csak nézőpont kérdése a megítélése. Ugyan már. Próbáljuk azért ezt valahogy objektíven kezelni."
Objektíven az USA, a Brittek vagy Izrael bombái éppen annyira civileket ölnek meg, és éppen úgy "jó ügy" érdekében mint a "terroristáké".
Objektíven Bush és Bin Laden egyformán bűnös.
Objektíven.
Szubjetíven én Bin Ladentől egy kicsit jobban félek, de kérdezd meg erről az iraki polgárt. Szubjektíven.

Pár száz hozzászólással fentebbi témához - szerintem marhaság úgy nézni a történelemet, hogy 3000 halott New Yorkban vs. 10000 Irakban, na akkor ki a rosszabb fiú. Különbség van ugyanis tudatosan illetve járulékosan okozott kár között.

Alapvetően a háborúkat szerintem csak a következő módon érdemes megítélni

1. jogos volt-e elkezdeni

2. megpróbálták-e, amennyire lehet, amennyire a hadjárat céljai illetve a saját katonák megóvása engedik, megkímélni a civileket.

Az 1. re a választ döntse el mindenki maga. A 2.-re azt mondanám, igen, nagyon is, sőt. Régi közhely, hogy a gerillaháborúnak nincs katonai megoldása. A történelem eddig egyetlen megoldást ismer, a népirtást. Vagy annak enyhébb formáját, a fegyverfogható korú férfiak lágerekbe csukdosását, mint az angol-búr háborúban. Ez most nem hangzik nagyon humámusan, de tényleg nincs más. Illetve persze van egy olyan lehetőség, hogy el se kell kezdeni. Vagy abbahagyni, amikor ez kiderül. Mindezt félretéve azonban, 10000 polgári áldozat - ha igaz egyáltalán a szám, én azért sokallom - egy gerillaháborúban azt jelenti, hogy nagyon is óvatosak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem durrantanak oda, ha valaki csúnyán néz, hanem megvárják, amíg ő lő elöször. Ez csak egy dologra jó, a háború elvesztésére, mert ez így nem működik. Csak hát nem akarnak barbárnak látszani a világ szemében és ezért a vereséget kockáztatják. Fura fintora a sorsnak, hogy ennek ellenére a fél világ boldogan barbárnak tekinti őket. Vajon mennyi polgári áldozatot tekintenének a széplelkek reálisnak és elfogadhatóank egy 28 milliós országban? SZVSZ tisztában kéne jönni vele, hogy működik a hadviselés.

Az más kérdés persze, ha valaki azt gondolja, hogy el se kellett volna kezdeni. Az egy dolog. De ha elfogadjuk, hogy ezt meg kellett lépni - ennél finomabban tényleg nehéz lenne.

Tóta W. Árpád · www.worluk.hu/ 2007.02.05. 13:31:58:
"az immunhiányt kihasználó vírusra, vagyis a kerítésen belül szabadon engedett destruktív irányzatra csak egy példa az iszlám (egyik domináns irányzata), van még jó pár; szcientológusokról volt már szó. Illetve ugyanez vetődött fel a hidegháború alatt (sőt előtt), amikor is az ún kávéházi baloldal Sztálin faszát szopta, adott esetben terjesztette a kommunista eszmét Párizsban vagy Rómában.

egyébként úgy látom, a lib. ezen irányzata utóvédharcait vívja, lásd a linkelt bbc-anyagot. Ordung macht frei, igen, a rend tesz szabaddá, amennyiben a rend az, hogy muszlim polgártársunk kurvára nem ugat bele senkinek az öltözködésébe, étkezésébe vagy párosodási szokásaiba, és ezt a rendet vele kíméletlenül betartatjuk, vallási érzékenységét mintegy leszarva, saját érdekünkben, szabadságunk védelmében, mert nem vagyok szabad, ha magánéletemben meg kell felelnem muszlim/katkó/szcientológus/sátánista szomszédomnak, különben szögbombával megöl."

Pontosan.

BigTom 2007.02.05. 22:04:00:
"Nincs olyan ember, hogy gonosz. Minden ember alapvetően jószándékú."

A liberális és a konzervatív hozzáállás közötti különbség jelen esetben szerintem oda vezethető vissza, hogyan vélekednek az alapvető emberi természetről. A liberalizmus azt feltételezi, hogy mindenki jónak születik.
Szerintem ez tévedés. Én azt gondolom, hogy egy újszülött tiszta lap - sem nem jó, sem nem rossz, teljesen semleges. Jóvá vagy rosszá az a környezet (család + társadalom) teszi, amelyben szocializálódik. Ha az a kölök fekete-Afrika valamelyik szerencsétlenebb országában kényszerül felcseperedni, ahol ha valakinek szüksége van valamire, kb. az a rutineljárás, hogy fogja a bunkót és elveszi, akkor ahhoz fog alkalmazkodni, olyan ember lesz belőle is. Viszont ha Angelina Jolie fogadja örökbe, akkor pont olyan lesz, mint egy bennszülött amerikai.

Élesen emlékszem rá, hogy kiskölökként a strandon nagy valószínűséggel meg tudtam mondani, hogy keleti vagy nyugati némettel van dolgom - a kettő között nettó a szocializáció a különbség.

jajó. Bigtom, ez igaz. De objektíven Bush minket nem fog lebombázni, binladen meg lehet. Én értem amit mondasz, de mi hiába nem értünk egyet az USAval mégis INKÁBB oda tartozunk.

Egyébként vki írta h az amerikaiak úgy viselkednek, mint akik a Mayflowerrel az Óvilágban hagyták az eredendő bűnt. Tehát ez a nekünk igazunk van és elvisszük nektek a demokráciát ez vhogy nagyon jellemző rájuk. El sem tudják képzelni, h akár tévedhetnek, vagy nem úgy van egészen stb.

Shenpen

Time Hitlert is megválsztotta az év emberének talán 1934-ben

Ja, és olvasnod kéne Hamvas Bélát, ő jó humorral írt az ateisták önteltségéről...
bizonyára igen jól szórakoznál magadon.
A keresztény hit tulajdonképpen szeretet vallás... ennek egyfajta megfogalmazása a
"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket."

Szeress annyira olyan odaadással , hogy a ne tudjon mást csinálni mint szeretni téged.
Ezt a "képtelenséget" kellene érteni és gyakorolni. Érteni még csak-csak, de gyakorolni... hát nehéz.

Leegyszerűsítés: a Föld bolygó egész lakosságát "objektíven" nézve egy kisebbség (akarva-akaratlanul beletartozunk) kurvára lehúzza a többséget, és akiket lehúznak, azokat nem nehéz meggyőzni arról, hogy a jól élők máglyára való gonoszok. Ez a fejlett államok által terrorizmusnak nevezett erőszak egyik kulcspontja.
Shenpen kereszténység-variációja egy régi hermeneutikai probléma (bocs a káromkodásért). Ahogy te érted azt, amit a fordítók úgy értettek, ahogy szerintük Jézus eredetileg értette, nem feltétlenül azonos azzal, ahogy én értem azt, amit a fordítók úgy értettek, ahogy szerintük azt Jézus értette.

És az ki is maradt, hogy ő állítólag nem írt le egy szót sem, tehát "amit a fordítók úgy értettek, ahogy szerintük az evangéliumok szerzői értették azt, amit Jézus eredetileg mondott."

hamvas béla humora? én egy felfuvalkodott hólyagnak láttam, ha ugyanarról beszélünk.

Én nem annak látom. A bátor vélemény formálást szerintem Te erénynek tartod, túl fogsz jutni rajta.

Ajándék: Pierre abbé, ha van bátorságod hozzá.

Árpád, Én sem igazán kedvelem Hamvas Bét, de bazz, végülis pár évet végigtalicskázott, az általam egyébként nagyra tartott "Túrós" Lukács György rosszvoltából. Annyira azért nem volt ő nagyképű.

Mindenesetre nem egy Mannheim Károly, de hogy felfuvalkodott hólyag lenne... ööö izé...

Meg azért pár oldalt csak teleskrájbolt... (és a bort is szerette, ami nem megvetendő..:)

Gondolom, főképp spirituális-ezoterikus tevékenysége zavar benneteket. Felfuvalkodott hólyagnak is tűnhet. Az irodalmi jellegű dolgait viszont én kifejezetten szeretem (Karnevál).
És van humora.
nincskegyelem.blog.hu/2007/02/01/oda_a_xx_szazadhoz

Ismerem valamennyire Hamvast, én mondjuk se önteltnek nem láttam, se sugárzó bölcsnek. Mondjuk, afféle Márai Light. Volt érzéke a dolgok mögé nézni és elég komolyan kritizálni az általában elfogadott valóságfelfogásokat, szerintem értett egy-két dolgot, de aztán nagyon elment egy tradicionalista, görcsölős irányba. Szerintem ő is azok közé tartozott, akik túl komolyan vették magukat - hogy itt és most, mindenáron meg kell találni Az Igazságot.

Hamvas nagggyon nagy király. Nem szerény, az igaz. De Árpád, ezt a kritikát mástól könnyebben elfogadnám.

Szemezgetve az Árpi minőségromlását kesergő háesszek közt, én is kezdek meggyőződni róla, hogy a mi Árpinknak vagy ritkábban, 3-4 naponta kéne egy posttal kijönnie (egy igazán yo post simán eléldegél jónéhány napig, ráadásul a commentekben úgyis kijönnek új és új témák), vagy legyen nagyon erős különbségtétel a nagylélegzetű és a kissebb szösszenetek között.

Mert így a mi Árpádunk arra van kényszerülve, hogy pitiáner ügyeknek feleslegesen nagy feneket kerítsen, mint most az ausztrál kisegyház PR-akciójának. A valóban fajsúlyos ügyek kapjanak jó nagy felületet jó erős dumával, a kevésbé fajsúlyosak penig csak egy fingás erelyéig jöjjenek ide; így nem is döglene be minden fontosabb post egy újabb felbukkanása miatt, mert ahhoz nem lenne sok mindent hozzáfűzni, így a t. olvasók visszaszivárognának az előzőre. Gondolom. Jojcakát.

egyelőre a Heti Lényeg című, külön kiemelt post az, ami megvalósítható (mert meg tudom csinálni én is). amiről te beszélsz, az már kábé portálszerkesztés lenne kishírrel, vezércikkel, karikatúrával.

Tudom, hogy eretnek amit mondok, de nekem Márai, főleg az egy polgárával egy fanyalgó, nyávogó úripubinak tűnt. Lolájával együtt. (Jó, volt stílusa, igaz igaz)

Mindenesetre Hamvas kicsit több, mint Márai light..:)
Mindenesetre az ilyen mély bölcsek mindig picit "sok"-ak voltak nekem. Én például viszolygok Schopenhauer Életbölcsességétől... Az már olyan bölcs, hogy már csak nagy betűvel lehet a nevét is leírni, így: BÖLCS, aki életbölcsességet ír.

Na ez a bajom Hamvassal is.

Asszem a végső válasz inkább 42..:)

Szerintem 24.

Élni és élni hagyni.
Tán nem ez a liberalizmus alapja?

Egyébként azt ki mondta, hogy nem védheted meg magad attól, aki az ellenséged (merthogy nem hagy élni), miközben igyekszel őt ha úgy tetszik szeretni (vagy legalábbis őszintén megérteni), valamint úgymond élni hagyni?

Az esetleges, 2015-re ütemezett blogmotor-fejlesztés során fontos lenne azt elérni, hogy láthatóak legyenek a régebbi postok "mozgásai" is (azaz valahogy jelölni azokat, ahová az elmúlt 1-2-3 napban ment comment). Jelenleg mindig az egy-két aktuálisba írnak a népek, hiszen a régebbiekbe nem érdemes, mert azokat már a kutya sem olvassa, anélkül meg minek írjon a hülye exhibicionista hozzászóló.

Ha lenne egy "firkafal" post, az is sokat dobna a használhatóságon, mert akkor a tisztelt kommentelők nem itt beszélnék meg mindenféle nyűgeiket, pszichés bántalmaikat és szerelmi csalódásaikat, meg én sem itt fikáznám állandóan (offtopic módon) az indexes informatikus kollégáimat.

df: ezzel is az a gond, h ez itt már sokkal inkább egy fórum (ahol csak én nyithatok topikot). amilyen igények felmerülnek, azokat egy blogszolgáltató se tudja alapból.

Kántor, látod-látod, nem gondolkodsz jól. A végső válasz 42, de vajon mi a végső kérdés???:)

A végső kérdés állítólag meg van írva egy nagy, vaskos könyvben, "A sci-fi mesterei összes" sorozatból.
Akkor is 24. Légy toleráns.
Jóccakát.

Back to the téma...

Úgy látszik, mindenki tudja, mi az a szeretet. Hogy hogyan kell szeretni. Az ellenséget, vagy valakit. Mintha nem _magától_ történne az egész, valami megmagyarázhatatlan, kiismerhetetlen módon, hanem _csinálnánk_.

Nem így van?

Vagy mégsem tudja inkább senki sem, hanem inkább csak azt, hogy _ő éppen szeret_? Hogyan tudnánk, hogy hogyan kell valakit szeretni, ha _nem tudjuk_ mi az a szeretet, és ha az nem magától történik? Hee? Úgy csinálunk, mint amilyennek gondoljuk, hogy milyen? Mosolygunk, lapockát tapogatunk, és pár izzasztó arasszal odébb toljuk az önvédelmet? Csak mert... kell? Mert azt várja el tőlünk valaki, és ráadásul a nemteljesítés egy büntetéssel jár? Csak mert azt mondja valaki, hogy "szeret", akkor már szeret is? És nem csak éppen birtokba vesz, vagy fosik, hogy valami baja lesz, (itt) mert anyu valamivel bünteti, vagy (ott) hogy az örökkévalóság liftje butamód, és nem úgy, ahogy kellett volna felfele, hanem lefele, a pokolba megy?

Azt javasolnám, hogy lépjünk már egy kicsit távolabb ettől a fogalomtól, hogy jobban megismerjük... Hogy lássuk, nem azt szeretjük véletlen, úgy nagy általában, ami _örömet szerez nekünk_? S azt, ami nem... nos hát azt úgy... nem egészen annyira? És nem áll ott ez az ukász, hogy "szeress", mert még valami BAJOD LESZ? És, hogy akkor persze azt is kéne, mert hogyne kéne, ami ellenemre van? Hogyan tudunk ezen a dilemmán átjutni?

Mi lenne a legegyszerűbb változattal, éspedig, hogyha nem tudjuk, hogy _hogyan_ kell szeretni, akkor .... nem csinálunk semmit. Nehogy valami fals dolog lépjen a helyébe. Megpróbálunk az átmenet kedvéért, míg nem jelentkezik maga, ez a csodálatos izé, a szeretet, csak egyszerűen... nem bántani. Durvábban: nem "szeretni". Hátha elég lesz.

Sajnálom, de aki annak a kísérlete nélkül veszi szájára ezt a szót, hogy tisztázná magában, mi is az, hogy szeretet, mi is az, hogy szeret, az jobbára csal. Már csak azért is, mert az aki szeret, az azzal van elfoglalva...és talán kimondja egy szóban (kibuggyan, kitör belőle), de semmiképpen nem értekezik róla...
Számomra ez a szó, ilyen értekező, vagy imperatív formában nem egyébb, mint egy elcsépelt foszlány... aki nem tudja a hézköznapokban megtölteni tartalommal, pl. hogy szánja azt a több tízezer libát, amit ÉPPEN a madárinfluenza miatt dögkútba pusztítanak étrendjével szoros összefüggésben, az beszéljen inkább valami "én nyerek, te meg vesztesz" stratégiáról, "Az Örök Üdvösség" game-ben. Az őszintébb lenne. Oszamát szeretni, pedig majd mindennek a legvégén lesz. Talán.

Aki pedig ilyen show-k után a szeretetet még máson kéri számon... nos, az többnyire egy ismert species... az ájtatos barom.

Általában önmagunkkal (önmagunk hibáival, tévedéseivel, ballépéseivel) kapcsolatban sokkal megengedőbbek vagyunk, mint másokkal.

Ebben az értelemben tehát szeretjük magunkat - és ebben az értelemben volna szükséges (a keresztények szerint) szeretnünk felebarátainkat ("mint tenmagad").

A másik, hogy ha valamit kezdetben őszintétlenül csinálunk, az később valósággá válhat. Emlékeztek még a cipősdoboz postra? Tökmindegy, hogy miért küldünk ajándékot, a lényeg, hogy a gyerek örülni fog neki. Ugyanígy, ha tisztességesen viszonyulsz másokhoz (megértően, bizonyos nyíltsággal), az nekik jó lesz, neked nem lesz rossz, ráadásul idővel mindez nem csupán rutinná válik, de még örömet is okoz majd (igen, egyfajta önző elégedetséget önmagunkal kapcsolatban). Olyan ez, mint mikor elkezdessz minden ok nélkül mogorván mosolyogni - idővel tényleg jobb kedved lesz.

Mindez szép és jó, csak nem sokat ér, ha fölrobbantanak másnap. Teljesen nyilvánvaló, hogy meg kell magunkat védeni. Kérdés, hogy milyen áron, milyen módon. Nem vagyok benne biztos (bár az ellenkezőjében sem), hogy biztonságosabb lett a világ attól, hogy Amerika nagy dérrel-durral odacsapott. Lehet, hogy ez csak még több feszültséget, indulatot szült, még több érvet szolgáltat a "másik oldalnak" az őrült fanatista ámokfutáshoz, az "Igazság nevében", a "bűnös Amerika" ellen. Az erőszak erőszakot szül, ahogy mondani szokták. Egyszóval igen nehéz megtalálni az egyensúlyt. Hogy meddig van arról szól, hogy élni akarunk (és ezt kikényszerítjük) és hol kezdődik az, mikor már mi nem hagyunk élni másokat.

index.hu/politika/belfold/budapest/mereg070205/

Erre varrj gombot Árpád !

Ez megér egy postot szerintem. A legjobb rész :
"A környezetvédelmi tárca tétlenül nézi a történteket, mert szerintük nincs katasztrófahelyzet." Hát ez nagyon nagy. Akkor kérem tessék lemenni a partra és belenyalintani valamelyik hordóba. Ha már meg kell valakinek/valaminek dögleni, hogy észrevegyék a bajt. Szánalomfalva. Az bazzeg.

PS : 1200 tonna. És már 2005 óta tudják. Hmmm... Lehet, hogy aki elrendelhetné ismeri azt aki otthagyta? Talán rokonok? Bullshit ez a kibebaszott korrupció..

A cikk mégegyszer ha valaki nem vágná miért anyázok :

index.hu/politika/belfold/budapest/mereg070205/

Félelemetes. Vajon aki ott lakik mellette, tudja? Szóltak neki? Vagy még mindig a csapvizet issza? A repedt csőrendszerből? Hmmm. Fincsi.

A Times Év Embere nem kitüntetés, egyszerűen csak azt jelenti, hogy szerintük az adott ember volt abban az évben a legnagyobb (akár pozitív, akár negatív) hatással a világra.

Calwer 2007.02.06. 00:10:45:
"Élni és élni hagyni.
Tán nem ez a liberalizmus alapja?"

"Élni és élni hagyni" - eddig rendben is volna, mindaddig, amíg kölcsönös a dolog. Baj akkor van, ha a liberalizmus sajátságos félreértelmezése során "élni és ölni hagyni" lesz belőle.

Kedves Tóta,

Többször hangoztatod, hogy szerinted a kereszténység ebben a formájában kitaláció. Azt állítod tehát, hogy nem természetesen útan, hanem valamiféle kulturális folyamat révén jött létre. Majd a nyuszikás példával az veted a szemére, hogy ilyen eszmék nincsenek a természetben, hiszen nem kedveznek a túlélésnek, nem természetesek. Szerintem számtalan dolog van, ami nem természetes, lényegében a kultúra egésze természetellenes, ezért is hívjuk kultúrának. Tök természetellenes a balett, a számítógép, a meggybefőtt, ilyenek nincsenek a természetben, nem is lehetnének, nincs olyan állat amelyik villanypóznát készít. Ez azért ugye nem érv a villanypóznák ellen?

Tóta W Árpádtól, egy úgynevezett liberálistól kissé meglepett a Krisztusi parancs kritikájaként megfogalmazott evolucionista ítélet.

(Nem tudom kihagyni, hogy le ne írjam a szót a HVG meszkalinkreatív címlapszerkesztői stílusában (pedig én még csak egy kávét ittam: evoluCionista)

Olyan szép lenne, ha igaz volna. De nem az. Erőtlen antikrisztuskodás.

Jézus, a Fölkent az ellenségszeretetre való a felszólítással csak visszazökkentette az embert abba a természetes, mondhatnám állati létezésbe, amitől elszakadt a bűnbeeséssel, amikor tudatát egy növény termésével kitágítva olyan akart lenni, mint az Isten.

Az okoskodás, a racionalizmus minden jótól megfosztó bűne leginkább az atlanti kultúrákban szorított ki minden más, a világot megérteni akaró eszmét. A felvilágosodástól a modernitásig a racionalizmus vált egyedüli normalitássá, aztán a posztmodern hozott valami mást, mert egyre több ember ismeri fel, hogy az emberiség nem jó irányba megy.

Ha megnézzük, rájövünk, hogy az egész atlanti kultúra az önistenítésről szól, ezért lett globális, ezért gyarmatosított, ezért tartott rabszolgákat, ezért égetett el annyi szerves anyagot, hogy a burjánzó emberiség számára a klímaváltozás miatt egyre kevesebb lakható hely marad. Az atlanti – másként ún. zsidó-keresztény – kultúra szétválasztotta a természetest és a természetfölöttit, amivel megteremtette az utóbbira vonatkozó kényelmetlen, feleslegesség-érzést. A keleti kereszténység ettől többé-kevésbé mentes maradt. Abban is van ilyen önmeghatározó distancia, de a legfőbb ellentét máshol, a természetes és természetellenes között feszül. A keleti szentek nem természetfeletti csodákat tesznek, hanem döntéseik az édeni állapotot tükrözik. A meghatározóan keleti keresztény közösségekben emiatt egészen más a viszonyulás a manapság sokat vitatott társadalmi, pontosabban szociáletológiai jelenségekhez.

A tagadás sátáni ésszerűsége párszáz év után az atlanti kultúrákban is kitermelte önnön tagadását és dialektikus antikrisztusi kiteljesedést. Elég, ha a bevallva vagy bevallatatlanul pénzszerzésre alapított, és ennek érdekében a minden emberben legbelül csírázó isteni jóra apelláló szektákra és kultuszokra gondolunk.

Nem értem Tóta W Árpádot. Miért háborog azon a parancson, amit Jézus a saját követőinek adott. Megérteném, ha az ellen háborogna, hogy valamely vallásalapító a más vallásúak megvetésére, kiirtására adott utasítást, de mit érdekel engem, hogy milyen ételeket kell enniük a krisnásoknak, mit csinálnak a hinduk a tehénnel, vagy hogy magukat verik a moszlimok. Még az sem zavar, hogy egyeseknek köpniük kell, ha a Megváltó keresztje előtt vezet el az útjuk. Tóta W. mindezeket, engem és még sok mást nyugodtan utálhat, sőt gyűlölhet. Ha neki az adja meg azt a jó érzést, amit már más semmi. Miért frusztrálja őt más korlátja?

Az viszont nagyon felháborít, hogy Tóta W ember és ember viszonyát egy növényevő zsákmányállat és egy ragadozó viszonyával modellezi. Érdekesek ezek a liberálisok: őserdei, archaikus világképű, világtól elzárt bennszülött törzseket alulmúlva készek a látszatfaj-képzésre. Az ember a személyisége mélyén kiirthatatlan isteni Jó miatt ugyanis csak úgy képes hosszú távon a gyűlöletre, ha a másik embert, a másik népcsoportot nem tekinti embernek, nem tekinti fajtársnak. Nem ember, ezért rabszolgának, szexrabszolgának használható, megverhető, kifosztható, megölhető, statisztikai és hadmérnöki adatnak, értékesíthető biomasszának és fertőzésveszélyes hulladéknak tekinthető.

Érdekesek a hozzászólások is. Külön megragadó volt az a polémia, hogy imádkoznak-e a Vatikánban a palesztinokért. Valami miatt rejtve maradt előttük, hogy Kánaán őslakos filiszteus [= filisztin (arab) = palesztin (héber)] lakossága nem kis arányban keresztény, többségük melkita, magyarul görög katolikus, de vannak ortodox keresztények, koptok, malabárok, ugyancsak katolikus maroniták, latin szertartású ( köznyelven római) katolikusok is, és megjelentek közöttük is a régebbi és zsírúj protestáns egyházak hívei is. Utóbbiak kivételével családjaikban apáról fiúra száll az áldás, amit ősük magától Jézustól vagy az ő apostolaitól kapott. Sok évszázados zsidó-, és ugyancsak sok évszázados arab megszállás, majd pár évtizedes angol gyarmati sínylődés után most évtizedek óta újra zsidó megszállás alatt őrzik nemzeti identitásukat.

Én elfogadom Tóta W ateista liberalizmusát. Majd kinövi. De addig is, megpróbálhatna valami belső összhangot, afféle konzisztenciát kialakítani. Javaslom tisztelettel, hogy olvasson, papírról is. Különösen tudom ajánlani a két leg-közép-európaibb tudós, Viktor E. Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben és Konrad Lorenz Embervoltunk hanyatlása című műveit. Másoknak is, így, párban.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Biblia rettenetesen összetett szimbolumokkal tüzdelt, kinyilatkoztatott írás. Érdemes megnézni a kiragadott idézeteket eredetiben is (ógörög, latin és héber nyelvtudásúak előnyben)!

Az Igen pedig az a rendszerváltás környékén alakult egyik legfontosabb ellenzéki-katolikus-konzervetív fórum volt, ami 40 000-ről szépen párezres példányra esett vissza, mert a helyzete az újságírói szítéren teljesen átértékelődott. De az ő újságíró iskolájukból került ki nagyon sok közéleti orgánum munkatársa is. Szóval szerintem a jelentősége nem kicsi, és nagyon is támogatandó az irányvonal amit képviselnek.

"Baj akkor van, ha a liberalizmus sajátságos félreértelmezése során "élni és ölni hagyni" lesz belőle."
De mint azt te is írod, ez félreértelmezés.

szemtanu 22:11
"Miért nem értelmezzük az egész "szeresd ellenségedet!" felszólítást egyfajta konfliktus-kezelési stratégiai jótanácsként? Az egymással szembenálló, egymásnak feszülő gyilkos indulatok kioltódhatnak, ha az egyik fél visszavonul, teret enged."
Valószínűleg nem politikai, hanem mentálhigiénés üzenet ez Jézustól és ilyen értelemben nagyon is felfogható "stratégiai jótanácsnak". Nem kell hozzá szakembernek lenni, hogy belássuk: a gyűlölködéssel nem a gyűlöletünk tárgyának, hanem magunknak ártunk. Az ellenségszeretettel - és általában a keresztényi "egymás mellett élés" dolgaival - Pál apostol is sokat bíbelődött és minden bizonnyal komolyan gondolta, amiket szétküldözgetett levélben az érdeklődőknek, mert képes volt a véleményéért meghalni. Szóval ő azt írja a rómaiaknak, hogy "ha ellenséged éhezik, adj neki enni; ha szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére." Azaz jobban pofára esik a helyi terminátor, aki lefejelt a kultúr előtt, ha én ahelyett, hogy visszaütnék, meghívom egy sörre. Bár vannak kétségeim... Gyanús, hogy nevezett izomagyú a meghívást egyszerűen csak gyávaságnak, vagy agyrázkódásnak tudná be és nem érezne semmilyen parazsat a fején. Nehéz ez...

Szerintem a liberalizmus összetettebb kicsit, mint a mindent szabad, ami másnak nem árt. Liberálisból is eddig kétfélét láttam: a versenyhívőt és az esélyegyenlőt.
A versenyhívő azt mondja, hogy az egyének önállóak, mindenkinek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy képességeit kihasználva előre jusson. Kevesebb adó legyen, hogy aki többet dolgozik, az látványosan többre vigye. Minél kevesebb olyan szabály kell, ami valakit kizár a versenyből.
Az esélyegyenlő (humanista? szoclib?) azt mondja, hogy mi mind testvérek vagyunk, és nem fair, ha az erősebb tojik a gyengébbre. A gyengébbeket fel kell karolni, hogy azok is előrébb juthassanak, akiknek kevesebb az esélyük. Éppen ezért a rászorulókat pozitívan diszkriminálni kell olyan szabályokkal, amik némi rajtelőnyt biztosítanak az eleve erősebbekkel szemben.
Mindkét liberális azonban egyezik az individualizmusban: az egyén önmegvalósításhoz való jogában (csak más hangsúlyokkal érvényesíti).
Namost az egy jó kérdés, hogy egy _társadalom_. amiben éppenséggel az egyéni szabadság (individuum) föladásáról van szó az egész érdekében, hogy áll individualizmus kérdésében. (Pl adót fizetek, hogy épüljön autópálya, pedig nem is használom – mert belátom, hogy ez végülis nekem is jó lesz. Kicsit korlátoltabb gondolkozással: mééé építenek ótópályát a pézembő – ugyanakkor ez sokkal individualistább álláspont.)
Szóval igen, a színtiszta individualizmus az öngyilkosság társadalmi szempontból, így egy liberális nem lehet színtiszta individualista. Csak hát ugye hol a határ? Mit engedsz, mit szabályoznál, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, szabad-e másokat a szabadságra kényszeríteni, ha ők nem akarják? Lehet-e valaki korlátok közt szabad? Ha mindig csak még egy kicsit engedünk, még egy kicsit liberalizálunk – elérhetünk-e egy a társadalomra veszélyes határt?

Basszus, nem ide! Vagyis nem ezt! Hülye kopipaszta...

TWÁ ha tudod töröld ki kérlek!

Több problémám van a mai gondolatesővel.

1. Egy vallási szekta rég halott vezetője hogyan szerethet egy ma élő "legendás" embert?

A legendás szó eléggé célzottan jelenik meg, ugyanis Oszama a 80-as években a CIA-val dolgozott, illetve amikor valami fontos belpolitika esemény közeledik az USA-ban akkor hirtelen előkerül egy Oszama kazetta, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy a demokratákra szavazni annyi mint a terrorizmust támogatni. Oszamára felhúztak egy legendát, az emberek meg elhiszik.

2. "Gondolatvírus." - az a vallás.
3. "(...) szóval Oszamát és az efféléket semmi esetre se szeretni kell, hanem lebombázni, és aki szereti, az árulásgyanús - nem véletlen a felháborodás."

Önbíráskodunk? Ha egy kicsit kikanyarodunk akkor elég ciki az, hogy az USA, specifikusan Bush hadsereggel fenyegetett amikor felvetették a mindenkire kötelező érvényű nemzetközi emberiségellenes bűncselekmények bíróságát. Oszama, akár tetszik akár nem, mindenkivel egyetemben megérdemel egy tisztességes tárgyalást. Ez azért van így, mert a jog alapja nem a média és a közhangulat, hanem az igazságosság kell, hogy legyen.

Árulót meg lehet találni itthon eleget, kezdetnek ott a 90-es állapotok előtthöz visszatérő kormány.

4. "Ki sipákol és prókátorkodik, ha bárki megpendíti, hogy bizonyos szubkultúrákból a terror egyenesen és láthatóan következik?"

Minden józan ember. Tévedés azt hinni, hogy az emberek kultúrális alapon robbantgatnak. Ez egy összetett kérdés és nem lehet "arab = terrorista" képletre egyszerűsíteni. Alapvetően abból induljunk ki, hogy akit nem szopatnak az nem robbantgat. Az, hogy ha egy térséget elnyomás alatt tartanak, abból egyenesen következik annak radikalizálódása. A radikális közeg meg táptalajt ad a fanatikus vallási dogmáknak.

Távol álljon tőlem, hogy antiszemita vonásokat pengetnék, ezt azért előre bocsájtanám, mivel úgy érzem ezt a bélyeget sokszor rásütik az Izraellel szemben kritikus emberekre. Az arab terrorizmus fő oka a Közel-Keleten kialakult helyzet. Izrael ugyanis egy apartheidet gyakorló állam. Nem véletlenül volt Dél-Afrika legszorosabb külföldi barátja 1994-ig. A Dél-Afrikai atomot is ők segítették összehozni, pl.

Az arab terrorcselekmények túlnyomó többsége Izrael ellen irányul, ez egy adott dolog. Az utóbbi 50 év ENSZ-beli történéseit követve egyértelmű, hogy a Közel-Keleti rendezés fő akadálya maga Izrael. Az elnyomás radikalizmust szül, pont. Ezért van a demokratikusan megválasztott Hamasz a palesztin kormány élén.

Az USA ellen irányuló terrorcselekmények elenyésző számúak és mértékűek, 9/11-et is beleértve. Azt azért hozzátenném, hogy a hivatalos összeesküvés elmélet amit az USA kormánya elfogad, az nem a legvalószínűbb scenáriók egyike. Az USA-ban nagyon erős az Izrael-barát lobbi, az utóbbi 50 évben az USA vétózza meg az összes Izraelt elítélő határozatot a világgal szemben, illetve sok milliárd dollárnyi katonai segélyt biztosít számukra, a fegyverbeli juttatásokat nem számolva. Ez sokaknak nem tetszik.

Elvégre az ír szubkultúrából sem következett egyenesen a "The Troubles", hanem kellett hozzá egy Észak-Ír helyzet meg a brit birodalmi arrogancia.

Ha az USA ma vívná a függetlenségi harcát, a britek terroristáknak hivnák őket, majd iraki módra "insurgents"-nek.

Tóta W.:
már régóta mindenki felfogta,hogy keresztényellenes vagy.
Jogod van hozzá,csak nem szép dolog.
Ahogy zsidó (judaizmus) ellenesnek sem.
.
Abbahagyhatnád Jézus és a keresdztények permanens fikázását.

Bár gondolatot szeretnék hozzáfűni a cikkhez, mert a hozzászólasokat nem volt időm átnézni. Valóban az állatok nem szeretik ellenségeiket. Csakhogy az állatok nem szeretnek egyátalan semmit és senkit. Mert ez a racionális a fejfenntartásra nézve. Azonban az emberek nem csak racionálisak (vagyis nem állatok), hanem intellektussal is rendelkeznek. Ezért tudnak szeretni. Ez valóban teljességel ellentmond a világ racionalitásának. De ha van valaki akit egyátalán szeretünk, akkor szükségképpen mindenkit szeretnünk kell. Az ellenségünket is. Mert a szeretet és a szabadság két irányú utca. Ha gyűlölöd ellenségeid magad is gyűlölnöd kell, mert pont ugyan olyan leszel mint ők. Tehát szeretni kell őket, hogy szerethesd magad. Ez valóban nem racionális, hanem intelligens. Ellentmond a természeti világ törvényeinek, de ez tesz minket emberré. Ebből két dolog látszik. Egy: Az ember elve, lényege, természete és léte nem ebből a világból van. Kettő: Jézus nagyon jól ismerte ezt, a fent leírtak fényében. És abban a szerencsés helyzetben vagyunk, a szerző fejtegetése a keresztények malmára hajtja a vizet, noha nem is így akarta.

Calwer 2007.02.06. 11:32:23:
"De mint azt te is írod, ez félreértelmezés."

Igen, azt írtam. Félreértelmezés a javából. Minek a "de"?

br · kadarorszag.blogspot.com/ 2007.02.06. 13:52:48
"... Oszama a 80-as években a CIA-val dolgozott..."

A SZU mint közös ellenség összehozta őket Afganisztánban, de hogy a CIA-vel dolgozott volna, ez így egy kicsit erős. A CIA főleg anyagi forrásokkal, fegyverekkel, az orosz csapatok mozgását jelző műhold-képekkel és némi alap-kiképzéssel támogatta a megszállók ellen harcoló, katonailag tapasztalatlan mudzsahedineket.

"... amikor valami fontos belpolitika esemény közeledik az USA-ban akkor hirtelen előkerül egy Oszama kazetta, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy a demokratákra szavazni annyi mint a terrorizmust támogatni."

Igen, ez valóban így van.

"Oszamára felhúztak egy legendát, az emberek meg elhiszik."

Volt a BBC-n egy nagyon érdekes dokumentumfilm-sorozat, The Power of the Nightmares. A rendező Adam Curtis eredeti felvételekkel, valamint számos résztvevő megszólaltatásával bemutatja, hogyan nőtt ki és erősödött meg ugyanazon liberális nézetek elutasításából a Közel-Keleten a militáns iszlám, valamint ezzel párhuzamosan Amerikában a neokonzervativizmus.
A dokumentumfilm szerint Oszama szerepe a pénzeszsákra korlátozódik - természetesen ez sem elhanyagolható.
A mini-sorozatot DVD minőségben le lehet tölteni a netről, érdemes megnézni: www.archive.org/details/ThePowerOfNightmaresDVD

""Gondolatvírus." - az a vallás."

A divatok, trendek, a filozófiai és politikai irányzatok is azok.

"Oszama, akár tetszik akár nem, mindenkivel egyetemben megérdemel egy tisztességes tárgyalást. Ez azért van így, mert a jog alapja nem a média és a közhangulat, hanem az igazságosság kell, hogy legyen."

Egyetértek. Több mint ellentmondásos, hogy míg a feltételezett huszadik 9/11 géprabló, a loser, aki lemaradt a gépéről, életfogytiglant kapott, addig az egész terrorakció szellemi atyja, Khalid Seikh Mohammed ellen még csak vádat sem emeltek. Az illető 2003. márciusa óta, tehát majdnem négy éve van amerikai őrizetben. Nem csodálkoznék rajta, ha előbb-utóbb "szökés közben" lelőnék.

"Tévedés azt hinni, hogy az emberek kultúrális alapon robbantgatnak. Ez egy összetett kérdés és nem lehet "arab = terrorista" képletre egyszerűsíteni. Alapvetően abból induljunk ki, hogy akit nem szopatnak az nem robbantgat. Az, hogy ha egy térséget elnyomás alatt tartanak, abból egyenesen következik annak radikalizálódása. A radikális közeg meg táptalajt ad a fanatikus vallási dogmáknak."

Igen ám, de mondjuk Szaúd-Arábiát éppenséggel nem Amerika "szopatja", hanem sokkal inkább a saját establishmentje, a papsággal az élén. Ezek természetesen mindent elkövetnek, hogy a saját kiváltságos helyzetüket fenntartandó, minden rossz okaként egy külső ellenséget jelöljenek meg. A jelek szerint sikerrel. Amellett, hogy az arab világhoz képest Szaúd-Arábiában meglehetősen magas az életszínvonal, többségükben szaúdiak voltak a 9/11 támadók.
Végül oda jutunk vissza, hogy azok az emberek valóban kulturális alapon robbantgatnak, mert ez következik az elnyomó kultúrájukra adott válaszukból, még ha az egy félreértésen alapszik is.

"Távol álljon tőlem, hogy antiszemita vonásokat pengetnék, ezt azért előre bocsájtanám, mivel úgy érzem ezt a bélyeget sokszor rásütik az Izraellel szemben kritikus emberekre.
...
Az USA-ban nagyon erős az Izrael-barát lobbi, az utóbbi 50 évben az USA vétózza meg az összes Izraelt elítélő határozatot a világgal szemben, illetve sok milliárd dollárnyi katonai segélyt biztosít számukra, a fegyverbeli juttatásokat nem számolva."

Ez olyannyira igaz, hogy amikor az idősebb Bush, elnöksége idején felvetette, hogy talán csökkenteniük kellene az Izraelnek nyújtott segítséget, azonnal leantiszemitázták érte. Meg kellett hátrálnia.

"Ha az USA ma vívná a függetlenségi harcát, a britek terroristáknak hivnák őket, majd iraki módra "insurgents"-nek."

Persze, de a történelmet a győztesek írják, mint tudjuk.

Igen, már ott bukik a dolog, hogy az érzéseinket nem akaraterővel irányítjuk, szal hiába a felszólítás, hogy szeressünk, ha egyszer nem megy.

Oké, amíg valaki ellopja a sálamat, vagy pofán vág, ha jó keresztény vagyok, még csak-csak magamra erőltetem, hogy hát tulképpen szeretem, és ha legközelebb találkozunk, majd barátságosan kezet fogok vele, adok neki csokit, és akkor rájön micsoda gyökér volt, és lám, a szeretet diadalmaskodott !

Na de ha valaki az anyámra robbantotta az irodaházat, lefejezte a gyerekemet, tarkón lőtte a húgomat, engem meg kikötözött, és éppen a tökeimet készül vigyorogva lemetszeni...hát itt már asszem előtörne belőlem a fröcsögve gyűlölködő agresszív vadállat.

Ja, és különben is. Isten csak annak bocsát meg, aki bocsánatot kér tőle, ennyi nekünk is jár, szal mi az hogy csak úgy a semmire bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek ? Minimum kérjenek bocsánatot, és ha nem gyalázták meg nagyon az önérzetemet, akkor talán lehet róla szó.

"Igen, már ott bukik a dolog, hogy az érzéseinket nem akaraterővel irányítjuk, szal hiába a felszólítás, hogy szeressünk, ha egyszer nem megy."

A keresztény tanítás a szeretetnek legalább kétféle értelmezését, síkját ismeri és külön is kezeli:
- Szeretet, mint érzelem.
Ez tiszta sor. Ilyen szeretettel szeretem pl. a feleségemet, a gyerekemet, a szerelmemet, stb.
- Szeretet, mint cselekedet, mint jóakarat.
Ez a szeretet pl. a gondoskodás. Erőd szerint gondoskodsz a családodról, törődsz velük és értük. Bevállalsz egy sor nehézséget, éjszakázást, túlórát, munkát, stb. Vagy éppen elmész egy idegen országba és idegeneken segítesz.
Pl. legutóbb a Cunami áldozatainak, vagy a kárpátaljai árváknak, vagy az afrikai éhezőknek, nyomorgóknak, stb.
Itt nem igazán érzelmi szeretetről van szó.
Hanem egyféle tudatállapotról, lelkületről. A szeretés lelkületéről.
Hiszen aligha vonzódsz érzelmileg egy (vagy az egész) éhezőhöz, akikhez elindulsz segíteni. Nem személyes érzelmi kapocs köt hozzájuk. Hanem az, hogy van benned szeretet, és ez a szeretet kötelez rá, hogy segíts, ahol és ahogyan tudsz.

Ebben a lelkületben bizonyos, hogy ha odamész pl. Afrikába segíteni, és ott pl. jól megvernek garázda, ellenséges emberek, nem az lesz a reakciód, hogy visszaütsz, vagy elszaladsz segítségért és vissza mentek bosszút állni. Hanem elviseled és igyekszel nekik megbocsátani. Ezzel is megmutatva, hogy - bár megtorolhatnád - te békességszerző vagy, nem erőszakfokozó. Mi van, ha megtorlod? Béke lesz? Megbékélés lesz és elindulnak a felek a kölcsönös tolerancia és talán később a kölcsönös elismerés felé? Nemigen.
Mi lesz, ha nem torlod meg és megmutatod az erőszakmentességben lévő erőt? (Lásd újra Gandhit, egy halom szentet, Jézust, stb.) Így talán nagyobb lesz az esély a békességre és a kölcsönös elismerés és elfogadás kialakulására. Nem?

Jól néznénk ki, ha Isten csak akkor bocsátana meg, ha bocsánatot kérünk!
Mennyi mindenért felejtünk el bocsánatot kérni?!
Mennyi mindenről nem is tudjuk, hogy valójában bűn volt, hogy hibáztunk, nem értettük, stb.

Pl. hogyan üdvözülhetne egy "megrögzött" ateista, aki egyébként jó ember volt, csak nem értette meg Isten tanítását és nem ismerte fel Őt? (Ezer okból van ilyen: neveltetés, rossz információk, félreértések hada, félrevezetések, stb.)
Pedig bizonyos, hogy az igaz és jó emberek (pl. a békességszerzők, másokon segítők) akkor is üdvözülnek, ha nem ismerték fel Istent és nem fogadták be Őt.
Nekik Isten megbocsát, mert ha tudatukkal nem is, életükkel és cselekedeteikkel igazodtak Istenhez.

Más kérdés, hogy aki már felismerte Istent és tudja, hogy van, tudja, hogy tud vele kommunikálni, annak bűne, ha ennek ellenére nem teszi. Ha tudja, hogy a másik személyt (Istent) megbántotta, mert pl. homlok egyenest mást csinált, mint amit Ő tanított neki, (pl. ütött és nem szeretett), akkor bizony azt a másik megbántott személyt illik kiengesztelnie, illik bocsánatot kérnie tőle.
Ez persze attól várható el (és akkor már elvárható!), aki már tudja, hiszi, elfogadja, hogy igenis egy létező, élő Személlyel van dolga.

Marv Fletch!

Látod, éppen ez a különbség egy keresztény és egy nem keresztény között!
Nem az a valami, ha egy kis semmiségért meg tudsz bocsátani (nagy kegyesen), hanem az, amikor egy szörnyűségért, egy észbontó tragédiáért tudsz megbocsátani, akkor is, ha eszük ágában nincs az elkövetőknek bocsánatot kérni!

Olvass a szentek életéről és főleg haláláról, leginkább az első évtizedekben, századokban! Megfőzték őket élve, darabolták, égették, nyúzták, és ők elviselték és megbocsátottak ott is a vérpadokon! Épp úgy, ahogy Jézus a kereszten! "Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"
Ez a krisztusi lelkület!

Ezekre a szent tanúságtevőkre épült az egyház! Ezek fordították meg az egész világrendet. A kereszténység nem erővel és hatalommal lett nagy és megkerülhetetlen, hanem a tanúságtevők (tudom, más szemében fanatikus őrültek) hihetetlen példája és vértanúsága árán.
Hol volt ekkor még Konstantin? Sehol.
Inkább a vértanúság, a "letépett herezacskó", a felkoncolt család, a csíkokban lenyúzott bőr őrületes fájdalma, mint az erőszakos visszaütés vagy az erőszakmentesség és szeretet hitének megtagadása!
Csak ennyi kellett volna és nincs herélés, nyúzás, főzés, koncolás: megtagadni ezt a hitet. Megtagadni a logikátlan, viszonzatlan szeretetet. Megtagadni azt az Istent, aki ezt a logikátlan, "ésszerűtlen", "ostoba" tanítást és hitet adta. Hogy pl. szeresd a többieket, szeresd a családodat, a feleségedet, férjedet, szüleidet, és még az ellened vétkezőket is. Azokat az erőszakosakat nem változtathatja meg más, csak a szelídség, a szeretettel, tűréssel, nyitottsággal, segítőkészséggel való feléjük fordulás.
Az erőszakos ember segítségre szoruló ember!

eloi !


Az a probléma, hogy a Jézus meg követői nem azt hirdették, hogy aki jóember, az "üdvözül", hanem hogy aki megbánja bűneit és hisz (magyarán megtér), arról a Jézus vére, mint valami áldozati bárány vére, lemossa a "bűnt", és ezáltal Isten jelenlétében elfogadott lesz.

Szal nem valami morális mérlegelés lesz a végén, hogy aki gonosz volt, az gyehenna, aki meg hitt, vagy nem hitt, de amúgy jó ember volt, az csodálatos és hűs mennyország.

Ez egy szabály, akin ott a Jézus vére, az mehet, akin nincs, az sajna tüzes tó.


Na szal jobb nekünk, ha nincs Isten, különben mindenki megy a tóba égni, és én nem akarok égni ! :)

Nagyon jó cikk és ajánlok hozzá egy idekapcsolódó oldalt:

vallaskritika.gyakorikerdesek.hu/

Még egy gondolat:



Mi a véleményed a biblia újszövetség részéről?

- Az újszövetség sem igazán az emberek szeretetére nevelő mű. Abban is csak egy az elsődleges a bibliai Isten. Az ember csak a bibliai Isten dicsőítésének az eszköze. Az újszövetség szintén kivételt és megkülönböztetést tesz az emberek között. Csak éppen nem a fajuk és a bőrszínük szerint, hanem attól függően, hogy hisznek-e a bibliai Istenben, vagy nem. Az újszövetség szerint, aki nem hisz a bibliai Istenben, azt mindenféle hátrányos és megkülönböztető jelzővel látták el, aki pedig hisz azt mindenféle pozitív és előnyös jelzőkkel illették. Mint láthatjuk a későbbi korokat, ezen elméletet felhasználva embereket öltek meg máglyán és keresztes háborúkban. A keresztény egyházak újszövetségi ideológián alapuló visszaélései ellen mindig is küzdöttek a felvilágosult emberek. Ezért sikerült, többek közt a Francia forradalomnak is köszönhetően, a mai napra ellenőrizhető jogi keretek közzé szorítani működésüket. Így napjainkban már nem jelentenek igazi veszélyt az emberiségre.

forrás: www.p-dox.hu kérdések-Válaszok

"Na szal jobb nekünk, ha nincs Isten, különben mindenki megy a tóba égni, és én nem akarok égni ! :)"

Na igen. Ám Isten létezése - ha ugye létezik - nem függ attól, hogy ki mit gondol vagy hisz erről. Ez nem kívánságműsor! :-)
Ha létezik, akkor a kérdés csupán az, hogy az egyes ember felismeri-e ezt és elfogadja-e, vagy sem.

A másik probléma, hogy ki üdvözülhet.
Igazad van abban, hogy a szó szerinti értelmezés az, hogy aki hisz Istenben, aki elfogadja és vallja Jézust, mint Megváltót és mint Istent, az üdvözül.
Ez így is van. Jézus adott egy tanítást, amit a követőinek hinniük kell és tovább adni.
Abban az értelemben is feltétlenül igaz, hogy annak, aki már hallotta a tanítást és meg volt a lehetősége, hogy megértse és elfogadja, azt ez a tudás, már kötelezi. Már nem tehet úgy, intha nem hallotta volna, vagy nem érthetné, ha akarná.
Itt már belép az ember saját akarata, a saját döntése. Mégpedig egy döntési kényszerrel együtt!
Az ilyen ember (aki már rendelkezik minden információval ahhoz, hogy ha akarná felismerhetné Istent) a továbbiakban már a saját döntése alapján lesz megítélve.
"Mert bár felismerték Istent, nem dicsőítették Őt Istenként..."
Vagyis ebben az esetben a szándékos vakságban lévő saját magát hozza rossz helyzetbe. (Pl., ha bőven elég információval rendelkezik ahhoz, hogy felismerje az igazságot, de nem akarja - mert az következményekkel járna - és inkább nem kíván dönteni Isten kérdésében (agnosztikusok), vagy azt mondja, hogy "jobb nekem, ha nincs Isten". :-) )

Ugyanakkor mindenléppen egy külön kategóriát képeznek azok, akik vagy nem hallották Jézus tanítását, vagy még nem rendelkeznek elég információval a helyes döntéshez, vagy nem rendelkeznek elég értelemmel a helyes döntéshez. (Még ekkor is van egy "mentőöv", ha elég infó híján is vannak, de érzelmi, lelki alapon fogadja be az adott személy Istent. Valószínű, hogy a legtöbb megtérő ilyen.)

A lényeg ott van, hogy az adott ember tudhat-e megalapozott döntést hozni (választani) vagy sem. Ha önhibáján kívül nem tud (pl. iszlám országban született és azon kívül, hogy szemetek a keresztények semmit sem tud Jézus tanításáról) akkor már csak a logika és a méltányosság, illetve az igazságosság elve alapján is, azt kell feltételeznünk, hogy az igazságos Isten mindenkit egyénileg mér meg és ítél meg. Vagyis nem egy adott mércéhez méri az egyes embert, hanem minden körülményt figyelembe véve.
Azaz, mást vár el egy keresztény gyökerű és miliőjű országba születettől és mást egy iszlám országba születettől, stb.
Nekem, aki megtértem és keresztény vagyok (próbálok mindinkább azzá lenni), más a mérce, más az elvárás, mint neked, vagy annak, aki még kereső. Stb. Gondolom ez érthető?!

Tehát mégis igaz (mert igazságos), hogy azok is üdvözülhetnek, akik önhibájukon kívül nem tudták megismerni és befogadni Istent.
De fontos kritérium, hogy önhibájukon kívül! Pl., mert nem akarták érteni és elfogadni a tanítást, mert kényelmesebbnek látszott Istent mintegy "függőben" hagyni, nem elköteleződni hozzá.
Hogy kiben mi munkál, azt persze csak Isten tudja. És Ő mindent igazságosan mérlegel majd a végén. Mindenkinél, egyénileg.

"Az újszövetség sem igazán az emberek szeretetére nevelő mű. Abban is csak egy az elsődleges a bibliai Isten. "

Bizony, Isten az első! :-)
Minden ott dől el, hogy van-e Isten vagy nincs. Illetve (mert van), ott, hogy elfogadod-e ezt a tényt vagy nem.
Ez az emberi élet legnagyobb döntése!
Minden más ettől a döntéstől függ. Az, hogy hogyan élsz, hogyan átod a világot, hogyan helyezed el magad a világban, hogyan gondolkodsz másokról, milyen értékeket követsz, mik az erkölcsi törvényeid, stb. MIND Istenhez képest értelmezhető!
Pl. nagyon más a világképed, ha abban hiszel, hogy te csupán az értelem nélküli anyagvilág véletlen terméke vagy. Vagy ha abban, hogy egy szerető és gondoskodó értelem alkotott meg. Ez teljesen más, és minden folyománya más.
Pl. nem mindegy, hogy a másik embert, mint egy véletlen létezőt és lényegében mint a legfejlettebb állatot látod, vagy mint egy élő, magasabb értelem alkotását, akit az az Értelem számon is tart és téged is elszámoltat arról, hogyan bántál vele!
Eleve meghatározó, hogy van-e kontroll fölöttünk, vagy nincs. Ha pl. azt gondolom, hogy nincs, akkor nem gond elpusztítani milliószám a zsidókat és másokat a koncentrációs táborokban, mert úgy sem kérik számon, ha mi győzünk. Félnivaló csak az emberektől van, de ha elég erősek vagyunk, akkor az emberek kussolnak, mi meg megússzuk és azt csinálunk, amit akarunk. A történelem nagy gonosztevői egy sem hittek Istenben és az elszámoltatásban. Abban, hogy számon lesz rajtuk kérve minden egyes élet. Hitler, Sztálin, Mao, stb. Gond nélkül küldtek halálba milliókat, hiszen "nincs Isten", az emberek lénygében csak állatok, fogyóeszközök. Gondolták, hitték ők. Nincs bíróság, ahol el kellesz számolnom, mert nálam nagyobb emberi haalmasság nincs. De tévedtek.

Kár, hogy nem látod, hogy az Újszövetség bizony a szeretetről szól.
És az ember viszonyáról Istennel.
És téged inkább ez zavar. Hogy nem csak az emberek egymás közötti szeretetéről szól, hanem az emberek és Isten közötti szeretetről és kapcsolatról is.
Gondolom, ha a Bibliából kivennénk Istent, akkor egészen jó kis könyvecske lenne a számodra. Nem? :-)
Márpedig a mi szeretetünk és szeretetre való képességünk Csak Isten szeretetében értelmezhető. Tőle származik és Ő maga a szeretet "ősforrása".
Ez kb. olyan, mintha tudomást vennél a lakásodban keringő elektromos áramról, de arról nem, hogy az honnan származik. Használod az áramot otthon ("használod" a szeretetet otthon a családod felé), de tagadod/nem érdekel/kirekeszted az infót arról, hogy az áram igazi nagy forrása nem te vagy, az nem csak úgy ott van a lakásodban. Ugyanígy a szeretet is. Te tudsz szeretni, de azért tudsz, mert Isten is tud, és Ő bekapcsolt a szeretetébe teged, hogy vele együtt szerethess. (Ó, tudom, ez most elég elvont lett. Bocs.)

eloi

Értem, hogy valamit kezdeni kell az olyan emberekkel is, akik soha nem hallottak megváltásról, de akkor viszont bukik a dolog, hogy csak az "üdvözül", akinek a Jézus vére lemosta a bűneit. Mer ennek úgy kellene működnie, mint mondjuk Mózeséknél, mikor jött az a gyilkos angyalka, hogy ahol volt vér a bejárati ajtón, oda nem ment be, ahol nem volt, oda bement. Ez olyan szellemi törvényszerűség. Van vér, ami lemossa a bűnt, akkor mehetsz, ha nincs vér, akkor konyec.

Most ebbe hogy fér bele, hogy kivételezgetünk ?

Árpád, kár hogy eszes író létedre megragadtál az ortodox, keresztényinek beállított ( ugyanolyan álszent és szennyezett, mint a politika v. profitorientált gazdaság) szeretetmagyarázatnál. Tudd, létezik egy mindent átható polaritás ( ezt biztos elfogadod), egy érett gondolkodó látni képes szűrőin át az erőt és annak ellenerejét és felismeri annak kiegyenlítő szerepét.

Jézus jelen esetben arra utal, hogy maga a tiszta személyiség szerethető akkor is , ha tette, cselekedete ( jelen esetben a Te hozzáállásod ) alacsony fokú tudatosságot (= az univerzális szeretet gyakorlása) hordoz.

Üdv. P

Végigolvastam, sok jó gondolat van itt. A Bibliát azonban nem Jézus (sőt nem is hű tanítványai) írta/írták, ezért csak nyomokban és ellentmondásosan fedezhetők fel az eredeti eszmék. A Jézus utáni időszakban olyan uralkodó következett, aki esküdt ellensége volt - a Biblia ezért propaganda célokat is szolgált. Ezért (és a Jézus 'halála' óta eltelt idő miatt) olyan, amilyen.

Kedves Árpád!
Te is szeretetre méltó lény vagy, mint mindannyiunk: része az Egésznek. Mivel írásaidból sugárzik a szeretetéhség, s ez burkolt vagy nyílt gyűlölködésként nyilvánul meg - kívánom Neked, hogy lásd meg az Egészet, és az igazat mondd, ne csak a valódit !

Marv!

Nem kivételezgetünk szerintem, hanem ma már sokkal tágabb értelemben gondoljuk ezt a tanítást is.
Egyrészt, azért, amit írtam, hogy ugye elképzelhetetlen, hogy mindenki, aki önhibáján kívül nem lesz kereszténnyé (szívben, elmében, cselekedetben és nem formailag vagy haszonból), az elkárhozzon.
Másrészt, mert Jézus tanításai valós alapot adnak arra, hogy túl lépjünk a szavak konkrét szintjén és egy tágabb nézőpontból értelmezzünk. Nyilván ez a tágabb nézőpont csak abból az össz-tudásból adódhat, amely az egész tanításból szűrődött le. Magyarán: minden új értelmezésnek illeszkednie kell a többihez, az egészhez. Vagyis ha megértettünk valamit Isten gondolataiból, koncepciójából, elképzeléséből és szándékából, akkor ez a viszonyítási pont, és az értelmezési kulcs.

Vagyis, Jézus mindenkiért meghallt. Vére árán mindenkit megváltott. Ez a megváltást kell az embernek elfogadnia, felismernie.
Nyilván a Jézus megváltását elismerő embernek döntenie kell Jézus mellett. Ez az alap. Ehhez azonban meg kell előbb ismerni azt, hogy ki ő és mi a tanítása.
Aki ezt már hallotta, megismerte, az döntési kényszer alá kerül. Tudatosan áll mellé, vagy szegül szembe. A megítélés is ehhez igazodik majd.
Ám rengeteg ember nem ismeri, nem ismerheti Jézust. Illetve ami még rosszabb, rossz (pl. ellenséges) forrásból, rosszul ismeri meg, és ezért elutasítja.
Mennyire tehet erről az adott személy?
Ezt Isten tudja megítélni. Ha pl. az adott személy hibás döntésében (Jézus elutasítása) domináns az, hogy a szülei, tanárai, környezete, stb., erre nevelte, akkor a felelőssége megoszlik a hibásan nevelők és közötte. Ilyen esetben az adott személy felelőssége annyival csökken, amennyi az őt félrenevelők felelőssége.
Ez igazságos elv.
Mi azt gondoljuk, hogy Isten mindenek előtt igazságos. Ez alaptanítás. És szeretetből alkotott minket, és szeretetből ad még így is, hogy eltévelyedtünk, sok örömet. Ez is alaptanítás.
Egy ilyen Istenről nem helyes feltételezés, hogy igazságtalan rendszert működtet, amelyben nincs igazi esélyegyenlőség pl. az üdvösségre.

Ezért is mondom azt, hogy az un. "anonim keresztények", vagyis a Jézust nem ismerők, nem megtért, de mégis az Ő helyes elvei szerint élők is üdvözülhetnek.

"eloi"-ajánlanám a Jn.3,5;a10-et végig,és a11,25-26.-ot.Üdv:mollaris

Molaris!

Ismerem az idézett részeket.
éppen arról írtam fenntebb, hogy túl kell látnunk a szavak közvetlen jelentésén.
Az ugyanis nem lehet, hogy több milliárd emberből (akik többsége semmivel sem rosszabb ember, mint egy "átlag-keresztény)csak néhány tíz, esetleg egy-két százmillió üdvözülhessen, leginkább önhibáján kívül!!!

Ezért az értelmezés kiindulópontja nem egy konkrét szöveg kell hogy legyen (kiemelve az egészből), hanem azok a biztos elvek, amiket biztosan tudunk Istenről. Például, hogy igazságos.
Milyen Isten lenne az, aki durván kirekeszti a világ népességének (a saját alkotásainak) kb. 90%-át eleve az üdvözülésből? Igazságos?

Ha mechanikusan, szó szerint értelmezzük az említett igéket, akkor pl. már Jézus korában is eleve örök halálra volt mindenki ítélve, aki nem Palesztinában, vagy a Földközi-tenger medencéje környékén élt. Pl. minden más földrész lakossága még vagy 1000-1500 évig.
Aligha ez Isten terve az emberiséggel.

Nem szavakon, idézeteken kell leragadnunk, hanem megkeresni és megérteni az elvet! Isten gondolatait.
Ha Isten ilyen kirekesztő lenne, akkor sem igazságos nem lenne, sem szerető Isten, aki minden teremtményét szereti. Az esélyegyenlőségről nem is beszélve!
Mérd össze pl. a te esélyedet arra, hogy keresztény lehess és megismerhesd Jézust úgy, ahogy torzítás nélkül lehetséges, és mondjuk egy Kína világtól elzárt belső területén élő ember esélyét ugyanerre!

Hol lenne az esélyegyenlőség és az igazságosság, ha ezt az embert a kárhozat várná, míg téged esetleg az üdvözülés?
Mire fel kaptál te jóval nagyobb esélyt?

Isten igazságos. Ha úgy látjuk, hogy a Bibliából nem ez olvasható ki, akkor meg kell néznünk, miért nem?
Az is lehet, hogy nem is a Bibliával van gond, hanem azzal, hogy nem értjük a lényeget. Ezért nincs nálunk a kulcs a helyes értelmezéshez.
Én azt gondolom, mindig előbb azt kell megvizsgálnunk, nem a mi "készülékünkben" van-e a hiba? Nem mi nem értjük-e meg jól, a tanítást?
(Mielőtt állást foglalunk arról, hogy az emberiség 90%-a tuti pokolra jut.)

Molaris, te biztosan tudod, hogy Jézus olyat is mondott, hogy kardot hoztam és ellenségeskedést.
Ha csak ennyit ismernénk Jézus tanításából, és azt gondolnánk, hogy tanításának ez a lényege és ez a kulcs a többi tanítás értelmezéséhez is, akkor Jézust egy militáns, erőszakszervezőnek, és nem békességszerzőnek, a szerető Isten küldöttének, stb. láthatnánk.
Pedig ezt is mondta, ez is benne van a Bibliában.
Ilyen Jézus? Nem.
Helyesen kell ezt a tanítást is érteni.
Mert ugye a kardot úgy hozta, hogy azzal éppen az őt követőkre fognak lesúlytani. Ellenségeskedést úgy hozott, hogy az őt követőkkel szemben lesznek ellenségesek mások, és nem az ő követői lesznek ellenségesek másokkal.
Más tanításból ugye kiderül, hogy nem, hogy nem lehetünk ellenségesek, éppen ellenkezőleg, szeretnünk kell ellenségeinket, áldani átkozóinkat, stb.
És ez a tanítás a kulcs a többi tanítás helyes értelmezéséhez. Mert ez illeszkedik bele abba a "képbe", amelyet minden eddigi tudásunk alapján Istenről és az Ő elgondolásairól tudunk.

Vagyis, ha ez a tudás azt mondja, hogy Isten igazságos, akkor minden tanítást, igét, leírást e kulcs alapján kell megfejtenünk. Mert nem lehet Isten egyszerre igazságos is, meg durván igazságtalan is.
Igenis van módunk helyesen megérteni minden tanítást. Ez koránt sem viszonylagos, vagy szubjektív dolog.
Csak meg kell találni a helyes kulcsokat. :-)

"eloi"-sajnálom de ki kell ábrándítsalak.Isten nem igazságos.Ha végig olvasod a Bibliát Isten IGAZ,ami nagyon nagy különbség.Sajnálatos,hogy Istenre nem akar hallgatni még az sem aki leginkább rászorulna.Mindig van"logikus"ellenvetés.A Biblia nem logikus;BIBLIKUS.Miként gondolod,hogy Isten igazságos,ha bűntelent rendeli kereszthalálra a bűnösért?Miként lehet Isten igazságos amikor az általa választott leszármazottai bűnt-bűnre halmoznak,és Ő mégis hív marad a szövetségéhez?Gondolj bele,a NÉPbe születetteknek ígéretük van a mennyekre,ha nem törnek a Szentlélek ellen!!Gondolod lenne még zsidó a földünkön,ha nem Isten hatalma védené őket.Ők a választott nép.Majd Jézus mondja,"más aklokban is vannak nékem juhaim"(ha jól emlékszem Jn 13 v.16).Szóval az a Golgota nem azért van,hogy bámuljuk,hanem,hogy minannyian felmenjünk és ott a keresznél lerakjuk ami nem Istené.
Bizony a csendeshéten kiakasztottam a lelkészeket mikor közöltem,hogy nem mindent kapunk Istentől.Ha a nézésük...nos azért megenyhültek,mikor közöltem,én csak arra gondolok,Istennek nincs köze a bűneinkhez.Ja!!
Nos itt a bökkenő,ezért jött Jézus.
Üdv:mollaris

Szia Molaris!

Most talán azt kéne írnom, hogy feltehető, hogy a Te Istened és az enyém nem ugyanaz. :-)
Persze tudom, hogy ugyanarról próbálunk beszélni, csak éppen másként, kicsit másnak ismertük meg és képzeljük el Őt.

Továbbra sem értek veled egyet abban, hogy Isten nem igazságos.
Ez egyrészt egy alaptanítás, azzal együtt, hogy Ő a Szeretet, a szerető Isten.
Másrészt a Biblia tanításai valójában nem mondanak ennek ellent, csak másként kell nézni az egyes idézeteket.

Az én jelenlegi tudásom szerint a gondolkodás kiindulópontja az kell, hogy legyen, hogy Isten igazságos. Ha nem igazságos, akkor nem is Isten. Főleg nem az egész emberiséget szerető Isten. Milyen szeretet az, amely esélyt sem ad milliárdoknak arra, hogy üdvözülhessenek?
Márpedig Isten az egész emberiséget szereti és a Megváltót mindenkiért küldte el és Jézus mindenkiért vállalta az áldozatot.
Mindenki élhet tehát a felkínálkozó üdvösséggel. Azonban nem mindenki tud erről, vagy nem mindenkinek van módja ezt megérteni és felismerni! Vagyis tudatosan döntést sem hozhatnak Jézus mellett vagy ellen.
Így pedig rengeteg ember önhibáján kívül kárhozna el. Ez nem lenne igazságos, nem lennének egyenlő esélyek. Márpedig egy ilyen rendszer nem igazolná azt, hogy Isten szeret és igaz(ságos)!

Ebből következik, hogy minden értelmezés, amely Istenről azt feltételezi, hogy igazságtalan, nem biztosítja mindenkinek az üdvözülés egyenlő esélyét, vagyis, hogy Isten valahogyan személyválogató és hátrányosan megkülönböztető, az csakis helytelen értelmezés lehet.

Az üdvözülés esélye mindenkit egyformán megillet! Azt is, akihez nem jut el az Evangélium és/vagy nem úgy, hogy megérthesse.

A dolog ott válik érdekessé (és erről szól szerintem az idézett rész is), amikor egy adott emberhez eljut az Evangélium, megkapott minden információt, ami elgendő lenne a szabad és megalapozott döntéshez Isten (Jézus) mellett vagy ellen. Ekkor már a tudása kötelezi és kényszeríti is a döntésre. Ha ekkor dönt Jézus ellen, akkor valóban kizárhatja magát az üdvösségből.
De fontos, hogy MAGÁT zárja ki a szabad döntésével, és nem Isten zárja ki őt már akkor, amikor még nem is volt döntési helyzetben!!!

Isten igazságos, de nem logikus!

Ezzel magyarázhatóak azok a dolgok, amiket írtál: nem logikus, hogy egy bűntelen halljon meg a bűnösökért, vagy hogy ingyen kapjuk az üdvösséget, stb.

Mert a szeretet nem logikus! A kegyelem szintén nem logikus!
Akkor is kapjuk, ha nem érdemeljük meg.
Mondhatjuk, hogy szinte az egész krisztusi tanítás nem logikus.
Evilági ésszel alig felfogható. Lásd ezt a topicot is: "Szeresd ellenségedet! Áldd aki átkoz! Tartsd oda a másik arcodat is! Stb."
Árpádék sem értik még ezt, mert nem logikus. Ellent mond a hétköznapi észnek és a beidegződött reflexeknek.
A "logikus" reakció egy bántásra az, hogy azonnal visszaadod, ha lehet kamatostul.
A keresztény reakció ezzel szemben minimum őrültségnek látszik. Pedig nem az, ha innen nézzük. :-)

A választott nép Jézus megváltó műve óta mindenki, aki elkötelezi magát mellette. Vagyis a keresztények. És nem a zsidóság. A Jézushoz megtért zsidók természetesen az új választott nép részei. (Új Szövetség = új választott nép!)

Bocs, nem olvastam végig mindent, lehet, hogy valakit ismételni fogok. Csak annyit tennék hozzá, hogy Jézus nagyon is jól tudta, mit jelent szeretni az ellenséget, hiszen a kereszten függve is az ellenségeiért imádkozott... azért ez nem semmi, szerintem!

Ennek a bibliai "tégy jót az ellenségeddel" dolognak talán az lehet az értelme, hogy akkor majd hátha nem lesz többé ellenség, ha elég jót cselekedtünk vele. Ez mondjuk nagyon naiv felfogás, és ritkán teljesülhet, de van benne logika. Pl., ha fölpofozol vkit (mindegy, miért), és az nem visszaüt, hanem odafordítja a másik orcáját is, megütöd mégegyszer? Lehet, nyilván függ a szituációtól, de talán valószínűbb, hogy nem, mert olyan váratlan az ilyen helyzet, hogy nem tudsz vele mit kezdeni!