Már egy hete csak a modern konzervativizmusra gondolok. Nem, van az egy éve is. Olyan öt, de legkésőbb tizenöt esztendő múlva ugyanis konzervatív szeretnék lenni, és még többször írni esztendőnek az évet. Polgármesterként egy kis faluban. Ráznám a járókeretet per sörétes puskát a graffitiző fiatalokra, rámutatnék az iszlám terjedésének veszélyére, sőt keresztény Európáról kárognék olykor.

Annak ellenére, hogy kurvául nem hiszek a keresztény Istenben. Se.

Mi több, aktívan vitatom, mert idegesít. Nem is úgy értem a keresztény Európát, hogy az volna a jó, ha itt mindenkinek el kéne hinnie ezt az elavult, menthetetlenül antropomorf tündérmesét. Hát eleve nem lehet hitre kényszeríteni senkit. Még csak nem is úgy értem, hogy tisztelni kellene, vagy hogy a buddhistákat hátrányba kéne hozni - amíg nem robbantgatnak. A kereszténység Európa történelméhez tartozik, jelenében és jövőjében nem priorizálható.

Nem rólam van szó persze, hanem még mindig az új pártról, ami vagy alakul, vagy nem, de a helye megvan: abban a mederben, amiből a Fidesz 1998 után egyszerre több irányba kicsúszott.

Azt hiszem, a cezúra itt - egyebek közt, de hangsúlyosan - vallási természetű. Az új pártnak, ha el akarja kerülni azt a kiüresedést, amin a Fidesz keresztülment, előbb az elveit kell összeválogatni. A valláshoz való viszony rendkívüli fontosságú. Ja, a zembereket a gázáremelés foglalkoztatja, meg az elkúrtuk, de abból pártot nem lehet építeni magában.

A létező jobboldal alapállása egyértelmű: a KDNP és a Fidesz közt annyi a különbség, hogy Semjén katolikus, Orbán meg református. Nem is takarékoskodnak az áldással. Legitimációjukat, programjukat, igazságukat odaföntről eredeztetik.

Az új pártnak ezzel már csak azért is érdemes szakítani, mert Magyarországon az ájtatoskodás nem nyerő kártya: ez nem Lengyelország. Többet visz, mint hoz. De nem járható út az sem, hogy pulóveren belül hordjuk a keresztet, vagyis hogy nem hangsúlyos elem a vallásosság, dugdossuk, rejtegetjük, de azért valójában az a zsinórmérték. Közéleti kérdések sora merül fel azonnal, amelyeknél választani kell: nemcsak az egyházakhoz való viszony, hanem jogok megadása vagy meg nem adása; abortusz, homoszexualitás, satöbbi. Ráadásul a számba jöhető értelmiség, különösen a fiatalok nem nyelik már le az ostyát. Magyarország elvan Isten nélkül.

De létezhet-e konzervativizmus Isten nélkül? Van-e ateista konzervativizmus? Agnosztikus esetleg? New Age-es szinkretista?

Veled, Uram, vagy nélküled? Lehet-e ráhagyni az egyes emberre? És ha igen, az nem az SZDSZ?

Ma nincs megmondás, csak kérdezés.