Bloggerkolléga írt egyet a Népszabadságba - sőt, nemhogy beleírt, hanem komplett mellékletet töltött meg Szembenézés című töprengésével. A címlapképen a szerző látható kampánybeszéd közben, IGEN MSZP feliratú táblák és lufik közt, olyan arckifejezéssel, mely szerint "lófaszt se tudtok ti semmiről", mármint a táblák és lufik lobogtatói.

De hát a lufilobogtatók már csak ilyenek mind.

Gyurcsány írása - alcím: 23 pontban hibákról, tanulságokról, tennivalókról - kissé a Hatperces Beszédre emlékeztet. A Hatperces 2006 augusztusában hangzott el az MTV-ben, és valószínűleg arra szánta, hogy az Őszödi Beszédet, híres nyelvemlékünket megpróbálja beadni hígítva, pezsgőtabletta formájában. Akkor mindenesetre nem látszott különösebb értelme, és az előadásmód is erőtlen volt az eredetihez képest. Na pont így vagyunk most is.

Nincsingyenebéd

A mai opusz két részre szedhető. Van benne egy "Reformok fullhülyéknek" témájú szekció. Ebben azt magyarázza el, amit egyébként már minden írni-olvasni tudó felfogott, aki nem ellenérdekelt a felfogásában: hogy az egészségügybe meg az oktatásba be kell valahogy tenni a pénzt, ha ki akarjuk belőle venni a szolgáltatást. Meg hogy járni jár, csak nem jut.

Mondjuk ne felejtsük el, Horn Gyulának se sikerült még megértenie, hogy merre hány méter.

Annyi újdonságot ír a miniszterelnök, hogy ezután majd szélesebb körben lesz egyeztetve, ne mondhassa senki, hogy reformdiktatúra van. Ja és okosabban csinálják majd. És a párt is beleszólhat. Meg a releváns értelmiségi műhelyek. Jó ma Magyarországon relevánsnak lenni. Mindig is jó volt.

Ugyanitt sajnálkozva áttekintjük a bokáig összeszart ösvényt, amin idáig jutottunk. Lényeg, hogy Orbán kezdte, Medgyessy talán csak abbahagyni felejtette el, de legalább nőttek a jövedelmek. Ír továbbá olyat, hogy "nehezen vitatható, hogy az általános forgalmi adó 2006. év eleji csökkentése gazdaságpolitikai hiba volt". Haha! Nagyon is könnyen vitatható! Nem hiba volt az, kérem, hanem hazugság, tettleges hazugság. Amolyan balra indexelek-jobbra kanyarodok, amiért még jó hogy ledudálják az ember haját.

Gyurcsány felvet még egy közhelyet; talán ezt lett volna érdemes kibontani ahelyett, hogy ennyifelé spriccelne az írása. Közhely, de nem a széles tömegeknek. Hogy a rendszerváltást úgy képzelte az ország, hogy egy csapásra Ausztria lesz itt lila tehenestül, versenyezni meg nem kell senkivel. Mert a háromévenkénti nyugati körutakon nem a beszállítók és az áruházak kemény tárgyalásait figyeltük, hanem csak a roskadozó polcokat.

Hülyeorbán

Az írás másik felében - valójában ezzel keződik - arról filózik a miniszterelnök, hogy mennyire és miért antidemokratikus a Fidesz. Pedzi, pedzegeti, de csak odáig jut, hogy biztos meg vannak sértődve az ÁVH miatt, és ez szomorú. Leírja részletesen a tüneteket, a parlamentarizmus elutasításának gesztusait, de nem ismeri fel, hogy itten ugyanazokról van szó, akik Amerikában Morális Többségnek nevezték magukat. Vagyis lehet, hogy mi vagyunk kevesebben, viszont nekünk van igazunk, ami legalább kétszeres szorzó, puff, a haza nem lehet ellenzékben. Igazunk pedig kábé azért van, mert velünk az Isten. Vagy valami egyéb okkult szellem. Akár a Magyarok Istene.

Ezzel a feladvánnyal - tudniillik hogy mitől ilyen reménytelenül hülye a jobboldal - egyébként eljátszhatunk egy krigli sör fölött. Csak azt nem tudom, hogy hányadik kriglinél lehet ezt összekötni az afölötti sajnálkozással, hogy a magyar politikai erők nem mindegyike hiszi el a riválisairól, hogy legalább egy kicsikét jót akar. 

Kinek fütyül?

Az az igazság, egy picit szégyellem is, hogy elolvastam ezt a dolgozatot, ugyanis ez egyértelműen a Magyar Szocialista Pártnak szól, kortesbeszéd kongresszus elé. Civil újságolvasó ezt ugyan végig nem mazsolázza, mert nem úgy van megírva. Pedig tud ennél jobbat ez a fiú, hajaj, de mennyire! Skandálhatót, ütőst. Oké, azt mégse lehet a Népszabiban, hogy elkúrtuk. De. Egy: akkor legalább most ne írjuk azt, hogy az Orbán kurjantotta el; kettő: tessék helyette másképp élénkíteni. Beleadni oláhot és anyját, tücsköt és hangyát. Ez így pusztába mormogott szó: aki elolvassa, az már tudja, aki még nem tudja, az nem olvassa el.