Valóban elkeserítő a magyar politikai kirakat; tök normális, hogy abból a magyar választók fele nem kér. Azt is láttuk, hogy új pártot szülni veszélyes és fájdalmas vajúdással jár. Nem lesz meg holnapra. Mi maradt tehát? Lőjük magunkat a Dunába, vándoroljunk ki, vagy csatlakozzunk a Szcientológia Egyházhoz? Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, ennyire nem menthetetlen a helyzet.

Attól még nincs vége a világnak, hogy nem akad a placcon egy vállalható párt. Hiszen nézz csak körül, kedves olvasó! Hiányzik vajon a dolgozószobából egy pártelnök? Nem hiányzik. Kéne az irodába szóvivő? Dehogy kéne. Nem a Magyar Tökéletes Párt hiányzik az életből, egyáltalán nem. Nyilván nem mindegy, hogy elkúrták-e, és emiatt most mennyi a gázár - amit már jó régen fel kellett volna emelni -, de nem ettől trágyadomb az ország. Nem szabad arra várni, hogy majd mégis létrejön az Igazi Párt, és kiássa a hazát a szarból. Nincs megváltás.

A mindennapi életben például az az idegesítő, hogy se városon belül, se interurbán nemigen lehet közlekedni. El van kúrva, persze. De nem az Orbán Viktor tudja helyrerakni, még csak nem is Tarlós István, és persze a legkevésbé Demszky Gábor. Ezen a polgár maga tud csak segíteni. A polgár, aki mondjuk közlekedésmérnöknek tanul, látja a hemzsegő-gagyogó idiótákat, hüledezik az összevissza felfirkantott metróterven. Aztán egyszer csak az asztalra csap, és kérdez. És kíméletlenül belezavarja az inkompetens pöcsöket a zsákutcába, hogy lássa a többi, laikus polgár is, ahogy onnan nyüszítenek, acsarognak és hazudoznak és nevetségessé válnak. Így működik egy civil szervezet; nálunk leglátványosabban és szinte egyedül a VEKE. Most épp a metróprojekt nagyfejű urait fingatják, de úgy, hogy attól előbb-utóbb tele lesz a gatya. Mert nincsenek válaszok, csak kamu van. A király meztelen, a négyes metró meg egy 400 milliárdos faszság.

Ez az, amit csinálni lehet. Nem a nemzet szintjén kell várni a megoldást, mert a makroszint a mikroszintekből áll össze. Ostoba fantasy csupán, hogy a keresztény Magyarország, vagy a kommunisták/zsidók/magukfajták kitiltása, vagy akár az EU-csatlakozás bármit is megold. Nem: az old meg valamit, ha belenyomják a saját szarába az Aba Botond orrát, meg a polgármesterek orrát. Szervezkedni és kérdezni kell, nyilvánosan. Mindenkinek a maga szakterületén. Erre való a szólásszabadság többek közt, nemcsak arra, hogy legyen pornó.

Ma már meg lehet írni. Bárkinek. Ha a kérdések jók, ha a hatalom altisztjei nyilvánvaló hazudozással reagálnak, akkor arra oda fog figyelni az ország. Lám, a VEKE megkapta a publicitást nálunk is, a Magyar Nemzetben, és a Népszabadságban is. Lehet változtatni, lehet büntetni. Nem csak arról szól ez a kurva ország, hogy négyévente kiválasztjuk a legkevésbé undorítót, és rögtön el is szégyelljük magunkat. Arról is, hogy aztán négy évig figyelünk. Nem szellemvasút ez, hogy csak üljünk rajta és féljünk, meg az utolsó kanyarnál sikítsunk egy nagyot a főgonosztól. Persze, hiányzik innen legalább három párt is; a parlamenti demokrácia pártokkal működik. De sokkal inkább az hiányzik, hogy ne a Párttól várjuk, hogy elmosogasson helyettünk.