Abbahagyhatjuk a találgatást, Kósa Lajos tiszta vizet öntött a pohárba. Az új jobboldali pártról szóló igényes publicisztikát nem más helyezte el a Magyar Nemzetben, mint Gyurcsány Ferenc. Napnál világosabb.
Horváth Zsolt tehát se nem Orbán titkárnője, se nem Simicska Lajos, ezen a néven maga az Ős Kaján publikál a Magyar Nemzetben. Hihető, életszerű, és főleg mély erkölcsiséget tükröző magyarázat.
De vajon hogy tudta ezt megcsinálni?
Beépített embere van a Nemzet szerkesztőségében? Esetleg már a nyomdában csempészték be a cikket, az éj leple alatt, ürgebőrbe varrva? Az ellenség keze betette volna a lábát a szabadság és a tisztesség utolsó szentélyébe is?
Vagy talán zsákruhát öltött, jellegzetes orrát gyurmával álcázta, és bekopogott Rogán Antalhoz faxolni?
Eddig tartózkodtam a személyes történetektől - nem enném el Kóka János kenyerét -, de ehhez van egy anekdotám. Hároméves koromban, amikor a bili helyett a nadrágomba szartam, váltig állítottam, hogy nem én voltam. Kérdezték a szüleim: na akkor ki, édes fiam? Mondtam, hogy a mama. De a mama meg azt mondta, nem ő volt. Nagyapa se. A csecsemő húgom se. Végül, amikor már minden vádlott elfogyott, ráböktem erre a macira ni, ami itt a fejlécben látható, és diadalmasan bejelentettem: Maci volt.
Nagyon aranyos jelenet lehetett egyébként, de tanulságul azért ajánlanám az illetékesek figyelmébe, hogy egyrészt nem hitte el senki egy percre sem, másrészt háromévesen ez még elmegy, harmadrészt ettől még nyilván elég büdös volt. Semmiképp sem az az állapot, amelyből erkölcsi megújulást lehetne hirdetni.
Utolsó kommentek