Törökországban hőbörögnek bizonyos emberek, hogy oda ne merészkedjen a római pápa. Az ordítozó, fenyegetőző tömeg még mindig azért zabos, mert XVI. Benedek felidézett néhány archív gondolatot arról, hogy az iszlám egy eléggé erőszakos vallás.
Ha van ezeknek istenük, az a bizonyos Allah vagy micsoda, akkor most jól tenné, ha megkocogtatná a poharát, és szót kérne. Valami ilyesmit kellene mondania:
Híveim, igazhitűek, ti szerencsétlen hülyék! Vegyétek már észre magatokat. Miért épp nekem jutottak azok, akik bármilyen igazságtalan vádaskodást még aznap igazolnak?
Már megint Jehova járt jól.
Megszólal valahol Nyugaton egy karikaturista, egy politikus vagy pápa, vagy már szinte bárki, és azt mondja, hogy a muszlimok erőszakosak.
Mit tesznek erre a muszlimok? Na mit? Épületeket gyújtanak fel, világháborúval és merénylettel fenyegetőznek, valamint lengetik az AK-47-est szégyenszemre, mert utoljára a damaszkuszi pengét sikerült maguktól összehozniuk.
Így tiltakoznak az erőszakosság vádja ellen. A világ egyik fele fetreng a röhögéstől, a másik most látja be, hogy a muszlimok tényleg erőszakosak. Hogy önmaguk karikatúrái. Engem meg halálra szekálnak az istenkollégák itt az irodában.
Az önmagát szánalomba hergelő muszlimhörgés eddigi legszebb példája az az iráni antiszemita rajzpályázat volt, amivel a dán karikatúrákra akartak frappánsan válaszolni. A nemes verseny lezajlott – a belemet kiröhögtem a humorukon – és azok a rohadék zsidók nem gyújtottak fel egyetlen iráni nagykövetséget sem. Juszt se.
Az utolsó 100 komment: