Ma két hónapja nyilvános az őszödi beszéd, a magyar nyelvű kultúra felbecsülhetetlen értékű kincse. A Halotti beszéd után csaknem ezer évvel keletkezett nyelvemlék nagyjából azzal felel az ősi szövegre, hogy "kelj fel és járj, bazmeg".
Két hónap alatt gyakorlatilag egyetlen szót sikerült elemezni a beszédből. Egy szót: elkúrtuk. Ott aztán stop, elsőbbségadás kötelező, mert jön jobbról az otromba konda, ordít, skandál, dűt-borít, népszavaz, feszítsd meg. Nem ám odafülel, nem ám észbekap, hogy hoppá, most benézhetünk az öltözőbe egy kicsit. Őtet ennyire hosszú szövegek nem érdeklik. El-kúr-tad, az érdekli. A monnyonle. Hogy holnap mit eszünk, az nem.
Pedig sok-sok izgalmas megállapítás elhangzott Őszödön. Ha figyelmesen elolvassuk, akkor arra fogunk rájönni, hogy valójában kurvára nem értünk volna rá erre a két hónapra. Sem a két évre előtte, sem a tizenhatra. De mivel ez az idő már úgyis odavan, egyperces néma csendben emlékezzünk meg arról, hogyan is sikerült feldolgoznunk a hazugság problémáját. Illetve nem, dehogy kollektívan: hogy külön-külön kinek hogyan sikerült. Jöttek-e páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség-elszámolásuk, basszameg?
Utolsó kommentek