Európa a markunkban van, de még nem ragadtuk meg eléggé. A soros elnökség egyelőre nem teszi lehetővé, hogy bevezessük a tisztességvédelmet az egész unió minden rohadt kis blogjában. Az egyik lehetőségünk, hogy ebben az irányban próbáljuk megújítani Európát, majd egy ügyes alkotmánymódosítással elnöknemzet maradunk mindörökké. Akkor aztán megnézheti magát a nyavalyás Economist, a rágcsáló ZDF, meg mind a többiek. Ismerjük be ezúttal az elején, hogy ez még a matolcsyzmusnál is kockázatosabb kísérlet lenne.
Valahogy mindenesetre kezelni kell ezt az országimázs-katasztrófát. Hiú ábránd, hogy magától elmúlik. Téves elképzelés, hogy legkésőbb az elnökség leadásával alábbhagy a nemzetközi figyelem, és Magyarország jó híre önmozgással visszaáll az egyensúlyi helyzetbe, mint a gömböc. Ez nem így működik.
Ha semmi sem történik, akkor a legutóbb látott kép rögzül, márpedig ez a mostani bemutatkozásunk elég intenzívre sikerült. A magyarok megítélése egyelőre nincs nagy veszélyben, mint ahogy különösebb olaszellenesség se tapasztalható Európában. Berlusconit viszont széles körben egy nárcisztikus, személyiségzavaros kurvapecérnek tartják, és úgy is kezelik. Szerencséje, hogy egy hatvanmilliós piacot nem lehet egészen leszarni.
Welcome to the house of fun
Ebből a rögzülésből pedig szomorú fejlemények következnek. Amikor valahol Nyugaton egy szerkesztő unatkozik, vagy épp nincs ötlete, mivel töltse ki a fennmaradó hasábot vagy perceket, akkor keres egy érdekes bizarrságot valami egzotikus országban. Aztán kinek mi ugrik be. Kedvelt alany Észak-Korea, főleg a tévékben, mert mindig be lehet vágni egészen súlyos élőképeket, meg azt a lehetetlenül öltözködő pszichopatát, akin innét biztonságosan röhöghetünk. Közelről egyébként nem olyan vicces. Jók erre a szaúdi nők, az iráni megkövezettek, vagy ha nincs más, Hugo Chavez aktuális suttyóságai. Most Európában Magyarország játszhatja el ezt a megtisztelő szerepet: mi lehetünk az osztály hülyegyerekei. Lesznek perverz bámészkodók, autodidakta magyarológusok, akik követik az angol nyelvű forrásokat, csak a napi LOL és a borzongás kedvéért; azért, hogy aztán örülhessenek annak az életnek, ami nekik adatott.
De mit lehet már ilyenkor tenni? Egy ilyen méretű és hatású pozitív kampány a félévi költségvetésünkbe kerülne. Ráadásul a Fidesz médiaszakértelmét és diplomáciai felkészültségét számításba véve annyi történne, hogy népviseletet meg gyógyfürdőket mutogatnának a CNN-en. Még azt a keveset, amit mocorogtak eddig a nemzetközi színtéren, azt is elcseszték. Képesek voltak hiányosan fordítani a törvényt, aztán még aznap lebukni vele ország-világ előtt. Képesek voltak megvádolni az Economistot: azt hitték, hogy majd jól lejáratják, tellerleveleznek egy löttyöset, és akkor majd beszarnak, és többé nem használnak előnytelen fotót. Abból a paraszti ravaszságból, amit itthon kifejlesztettek, semmi se működik odakint a hidegben.
Üsd, vágd, nem apád
Ilyenkor jön el az ideje annak, hogy a nemzet a kormánya segítségére siessen. Igenis meg lehet cáfolni a vádakat. Országunk kormányosa jelenleg egy szál semmiben áll a komor bírák előtt, akik önimádó zsarnoknak hiszik őt. Olyan barbár törzsfőnöknek, aki nem bírja elviselni, ha nem szeretik. Hogyan segíthetnénk neki? Rajtunk a világ szeme. Azt fogják vizslatni, hogy van-e itt ellenvélemény. Ha a médiatörvény mögötti szándék előkandikál, abból megint hír lesz, mint ahogy világhír lett a tök marginális Tilos/Ice-T-ügyből is. Ha ellenzéki lapok szűnnek meg, az is, és a büntetések is egyenként bekerülnek majd a globális hírfolyamba. Lehet, célszerű volna, ha a Paksi Atomerőmű a Népszavában is hirdetne egy kicsit.
Mi, magyar újságírók, bloggerek, hazafiak egyet tehetünk: folyamatosan bizonyítjuk, hogy igenis el lehet küldeni Orbánt vagy akármelyik beosztottját a picsába, és ezért nem jár büntetés. Hogy amikor majd kiszáll a helyszínre az EBESZ, az FBI meg a CIA, akkor virágzó, pezsgő kritikai közvéleményt találjon, mintegy a vádak élő cáfolataként. Lássa, hogy naponta baszkurálják a hatalmat, mégse lett senkinek semmi bántódása. Akkor aztán megírhatják a jelentésüket haza és a hírügynökségeknek: Magyarországon a szólásszabadság garantált, a felségsértést nem üldözik. Így dolgozhatunk a hazáért együtt: hozzuk a bacilusozást, a büdösözést és a diktátorozást haza, ahol a helye van. Ugyanezt megmondják a francia ellenzékiek az elnökükről, a németek a kancellárasszonyról, sőt egyes britek még a királynőt sem kímélik. A világ pedig látja, hogy ezekről az arcokról naponta megírják, hogy büdösbunkó diktátorok, ők meg le se szarják – tehát nem azok. Ahol büntetik, ott lehet tudni, hogy igaz. Ez ilyen szimpla indikátor.
A magyar kormány ezt bitangul elkúrta, de a magyar nép még helyrebillentheti. Igazi összefogás kell ehhez: hatalom, amely eltűri a gúnyt, és polgárok, akik szorgosan gyalázzák a hatalmat. Mindez együtt: egy szabad ország. Ez a legszorosabb nemzeti együttműködés, ami demokráciában lehetséges. Ennél többről álmodozni ostobaság.
Az utolsó 100 komment: