Az Egyesült Államokban főműsoridős, választási vitákat uraló téma, Európában még csak mellékszereplők mellékfrontja, Rocco Buttiglionétől a római pápáig. De szépen képernyőre vihető, úgyhogy hozzá kell szokni.

A keresztény egyházaknak fontos identitásképzési és szereplési lehetőség az abortusz és a melegjogok elleni küzdelem, hiszen egyre kevesebb ügyben kéri ki a véleményüket a lakosság, és ha mégis megszólalnak releváns témákban – különösen Róma –, akkor is körülményesen, bonyolultan fejezik ki magukat. Uncsik. Ehhez képest ezeken a frontokon ők lehetnek a lovagok, akik azt mondják, nem. Az legalább markáns.

Ennek mindenekelőtt dogmatikus okai vannak, tudniillik írva vagyon, hogy ne ölj, és hogy buzikat viszont igenis ölj. Ezoterikus gyökerüktől függetlenül ezek népszerű tanítások, hiszen a többség szerint magzatot ölni csúnya dolog, fart túrni meg pláne.

In memoriam Ratkó Anna

De az egyház és a köré gyülekező konzervatívok nemcsak biblikus érvekkel dolgoznak, maguk is belátták, hogy pusztán az istenharagjával nem mennének sokra manapság. A világi érvek azonban súlyosak. Fogy a magyar, fogy az európai, és ez bizony gond, mert előbb összeomlik a nyugdíjrendszerünk, aztán jönnek a szaporáék, és elfoglalják a hazát. Tehát ha túl akarunk élni, akkor minden erőnkkel a szaporodásra kell koncentrálni, és semmi olyan törekvésnek nem szabad engedni, ami a gyermektermelést veszélyezteti.

És tényleg, akárki utána tud számolni, hogy a gyerekek számát minden egyes abortusz csökkenti eggyel. Ha nem lenne abortusz, akkor nemcsak a gyilkosság abszolút bűnét lehetne elkerülni, hanem annyival több lenne gyerekből.

Ugyanez a helyzet a buzikkal: ha azok inkább leszoknának a buzulásról, és heteroszexuálissá képeznék át magukat, akkor ők is csinálnának gyereket. Ehhez nyilván kapnának állami segítséget, jelentkezhetnének képzésre, gumibabával, vizsgával, oklevéllel. Ezzel eljönne a baby boom, és elkerülnénk a katasztrófát.

Hát, itt már döccen az érvelés egy cseppet, ugye, mert nehéz elképzelni azt a meleget, aki annyira szeretne állami esküvőt, hogy ezért átáll a nőkre, viszont ha melegként is láthat anyakönyvvezetőt, akkor inkább marad buzi. Vagy azt, aki jó dolgában szokik rá az ánuszra, csak mert már azt is lehet. Pride nélkül maradna rendes heteró. Kétségtelenül javítana a statisztikákon, ha nem esne ki a népesség kábé öt százaléka a reprodukcióból, de ez sajnos nem megy ilyen egyszerűen. Van rajtuk kívül is olyan csoport, amelyik az egyéni bogaraiból kifolyólag terméketlen, ilyen például a katolikus egyház személyzete. Érdekes módon az mégsem merült fel, hogy munkára kellene fogni a papokét is, és nem csak a máséval verni a csalánt. Illetve felmerült a reformáció keretében, de azok a tartalmas, érdemi viták elmúltak sajnos, hogy az isten verné meg ezt a nyálas ökumenizmust.

Nincs min röhögni, mégse. Liberális eszmék, ideológiák, szövegek állnak szemben a matematikai ténnyel, hogy fogy a fehér ember. (Valójában rózsaszín, csak a Pink Power buzisan hangzik.) A bíróság előtt, Strasbourgban lehet az egyetemes emberi jogokkal meg az egyéni önrendelkezéssel érvelni, de a civilizációs vetélkedésben az erősebb kutyának lesz igaza, és akkor nem lesz többé Strasbourg.

A gumiszabály

Sem az abortusz betiltása, sem a melegek föld alá kényszerítése nem szünteti meg azt a folyamatot, amit a modern kor elindított a szexualitásban, és ami valóban kevesebb gyereket eredményez. Ugyanis a huszadik századnak nem a magzatelhajtás, pláne nem a buziság volt a nagy dobása ezen a téren – ezek sokezer éves praktikák. Hanem a megbízható, tömegesen elérhető fogamzásgátlás. A tabletta, a koton, a spirál, a családtervezés hardvere. Amíg ezeket bárki beszerezheti, addig majdnem pontosan annyi gyerek fog születni, ahányat az illető pár óhajt. Ha az abortusz nem lehetséges, vagy csak zugorvosoknál, akkor majd még jobban ügyelnek a gumira.

Az igazi bűnös a fogamzásgátlás. Szó se róla, a katolikus egyház következetes, és még a gyilkosságnak semmiképp sem nevezhető gumióvszerhasználat ellen is megpróbál harcolni a maga béna kis hazugságaival. De ide már nem tudják követni politikai szövetségesei. Az egyház rövid távon nem gyűjt szavazatot, viszont az a párt, amely a tabletta és a koton betiltását helyezi kilátásba, az nyilván irtózatosat bukik még a súlyosan valláskárosult  Lengyelországban is. Mert lássuk be, a fogamzásgátlás csodálatos, nagyszerű vívmány, jelentőségében talán csak a motorizációhoz mérhető, de még annál is több örömöt okozott a fehér embernek. Ezt nem lehet visszacsinálni.

A fogamzásgátlás valóban megtörte az isteni, avagy természeti törvényt, de hát nem élünk dzsungelben. Erdei körökben általános nézet, hogy ha egy populációnak jól megy a dolga, akkor elszaporodik. Az erősnek, az ügyesnek, az okosnak lesz több utódja. A civilizált ember jó dolgában snowboardozik, veteránautózik, utazgat, ínyenckedik, és persze kielégíti szexuális ösztöneit is, igényesen, de már terméketlenül. Nagyszerű génjeit nem adja tovább, vagy csak szűkmarkúan. Szűkheréjűen. Tehetsége, már ha tehetséggel szerezte jólétét, alig öröklődik. A bőséges szaporulat az underclassra és az elvadultakra jellemző.

A Nyugat sikeresen elválasztotta a szexet a gyerekcsinálástól, ez az intézkedés visszavonhatatlan, és óhatatlanul oda vezet, hogy a boldogság két kontinensére a boldogtalanabb, de veszettül szaporodó civilizációk veszélyt jelenthetnek puszta emberfölényükkel. A helyzet reménytelennek tűnik, de van esély.

Repülj, te lángoló!

Célunk-e az, hogy minél többen legyünk a bolygón? Nem, ez hülyeség lenne, pedig ha sikerülne feltornázni az európai szaporulatot, az ide vezetne. A célunk az, hogy a többiek se legyenek annyira sokan. Relatíve. Legyen kevesebb kínai, muszlim és afrikai – ezt kell elérni. Ennek egyik módja a háború és az atomtámadás, de az még az abortusznál is csúnyább dolog, ráadásul az eszközeink korlátosak. Tudunk ennél elegánsabb, fenntarthatóbb, és erkölcsileg nemesebb módszert: meg kell ismertetnünk az elmaradottabb kultúrákkal a terméketlen szex örömét. Legyen Indiában és Egyiptomban is magától értetődő, hogy a szexet a nők is élvezhetik anélkül, hogy egyáltalán eszükbe jutnának a szüléssel, szoptatással, leányanyasággal, gyerekneveléssel járó komplikációk. Nincs ebben semmi bűnös. Az ember mindig is akart repülni, és amikor végre sikerült, Isten bizonyára mosolygott.

Ez is megfilmesíthető szépen, a nehézbombázókról az arab és perzsa ifjúság közé szórt kotonsegélyekkel, de ennyire nem lesz egyszerű. Hosszú távú stratégiát, modern, összfegyvernemi hadviselést kíván, amiben nem a buzibomba játssza a főszerepet. A nyugati renyhe szaporulat nemcsak a fogamzásgátlás, hanem a jólét eredménye is. Annak köszönhető, hogy a „kicsi vagy kocsi” kérdése egyáltalán felmerül, mert akár lehetne kocsi is. Hat vagy tíz gyerek mellett már nem jön ki, ráadásul ahhoz busz kéne, ami még drágább.

Nem a saját szabadságunkat kell megcsonkítani ahhoz, hogy az élőerőben mutatkozó hátrányunk csökkenjen. A többiek csonka szabadsága okozza, hogy ennyien lettek. Nem nekünk kell visszasüppedni az ő boldogtalanságukba, hanem őket kell magunkkal rántani a békeidők örömeibe. Európa nem attól fog megmenekülni, ha nem lesz Gay Pride, Love Parade és McDonald’s Berlinben, hanem attól, ha lesz Teheránban és Pekingben is, és akik most még elkorcsosult tévelygőnek hiszik a nyugati, szabad embert, rájönnek: ők tévedtek retteneteset, amikor elhitték, hogy a mártírhalálnál nincs jobb a világon. Van.