Üdvözlendő, remek ötlet, hogy a pénzügyi analfabéta állampolgárral Flash-játékban értessük meg a költségvetést. Bőven itt az ideje, hogy felfogja: az állam pénze is véges, az oktatásra annyival költhetünk többet, amennyit elveszünk a mezőgazdaságtól. Leírtam már: a hat éves Tropicóból többet tud meg az ember a demokráciáról, mint a magyar közoktatástól. A játéknál nincs alkalmasabb módszer arra, hogy mechanizmusokat, következményeket, IF-THEN viszonyokat megtanítsunk. Márpedig erre szükség lenne.Gyakorlott és szenvedélyes játékosként örömmel fogadtam tehát a Költségvetés 2008 című játékot. Csupa szép színes gomb: döntse el Ön, mennyit költ mentőkre, nyugdíjra, egyházakra, vagy hiteltörlesztésre. Mint a Hearts of Iront vagy a Civilizationt, könnyed, kísérletező agresszivitásal kezdtem ezt is: nem fizetjük vissza a kölcsönöket, a nyugdíjakat hopp megfelezzük, ingyenélő hazugsággyáros egyházaknak pofa be, gazdáknak kerek nagy nulla a szájukba. Beállítottam mindent a kisbaltával – és akkor lássuk, mi történik.
Egy tíz vagy tizenöt évvel ezelőtti stratégiai játékban – vegyük mondjuk az ősrégi Civilizationt, 1991-ből – ilyenkor a polgárok fellázadnak, az arcul csapott külföld hadat üzen. Ha túlköltekezünk, akkor pedig elfogy a pénz, intézmények válnak finanszírozhatatlanná és szűnnek meg, az ország visszacsúszik a nemzetközi versenyben, majd lerohanják. (Ugye milyen tanulságos?)
A mai komplex stratégiák hitelkamatokkal, exporttal-importtal, választói csoportok elégedettségével számolnak. Az amerikai elnökválasztást szimuláló President Foreverben a játékos eldöntheti, hányadán áll az abortusszal vagy a melegházassággal – és a szoftver kiszámolja, mit nyer és mit veszít ezzel Texasban vagy Kaliforniában. Egy játékprogram szebben beszél, mint akárhány szórólap vagy mechanizmusmagyarázat. Igaz, ezek már igen bonyolult szerkentyűk, de a Tropico vagy a Civ absztrahált, végletekig egyszerűsített néphangulat-algoritmusa elfért egy floppin az összes többi tartozékával együtt. A Chevron olajvállalat energiagazdálkodási játéka sem terheli túl a gépet - de van miért, van mi ellen taktikázni. Ezekkel a játékokkal szívesen játszik, akit érdekel a téma. Kipróbálja így, meg úgy, meg amúgy, agyal, gondolkodik, kompromisszumot köt, legkisebb rosszat választ.
Olcsó játék
Nos, a Költségvetés 2008-ban nincs Play gomb. Nem történik semmi. Nincs következmény. Semmi jele sincs annak, hogy a nyugdíjak akár teljes megszüntetése bármilyen okozattal bírna. Ahogy a megduplázásuk sem. Alul megjelenik egy szám: ennyi a megtakarítás, vagy ennyi a deficit. Oszt jónapot.
Valami hasonló szimulációban képezhették ki Medgyessy Pétert. Kiír alul egy számot – és? Hát leszarom! Miért kellene félni egy számtól? Illetve minek óvatoskodunk: Medgyessy Pétert pont egy ilyen rendszerben képezték, csak az még analóg volt. Szocializmusnak hívták.
A Tavriáról, a Zaporozsec utódjáról írja egy boldogtalan tulajdonos, hogy olyan, mintha beült volna az ukrán mérnök egy nyugati kocsiba, és megpróbálta volna leutánozni, amit látott – anélkül, hogy a működését megértette volna. Az egybeöntött légbeömlő: olyan, mintha lehetne tekergetni, de nem lehet. Csak úgy néz ki, mintha működne. Hamar le is szokik az ember a tekergetéséről. Hiszen nincs semmi értelme. Se tanulság, se szórakozás.
Ami egy költségvetéses PR-játéknál azt jelenti, hogy az elért eredmény nulla. De hát az is csak egy szám a képernyő alján.
Az utolsó 100 komment: