Ha nem lett volna rendszerváltás, ha nem lett volna Gorbacsov, akkor ma nagy ünnep lenne: a felszabadulásé. Április négyről szóljon az ének, csilingelnék az úttörők vidáman. A Parlament előtt díszszemlén vonulna el mind a tizenöt tankunk. Hazánkba látogatna az SZKP első titkára, Vlagyimir Putyin, és meleg barátsággal köszöntené az MSZMP főtitkárát, Gyurcsány Ferencet. Cheguevarás kisköcsögök gyűrűjében.Hm, érdekes scifi lenne ebből. Tán meg is írom egyszer.
Nekem még volt szerencsém hülyeségeket szavalni április negyedikéken, kisdobosnyakkendőben. A felszabadulásról. Mire érdekelni kezdett, hogy mégis mit értünk ezalatt pontosan, épp kiderült, hogy nem is úgy volt.
Akkortól bejött egy tök másik értelmezés: hogy benyomult ide a Vörös Hadsereg, megerőszakolták az összes nőt, de még a fák odvát is, megszállták szép hazánkat, és egy rettenetes diktatúrát kényszerítettek rá. Mindezt azért, mert gonoszak voltak. Eeevil! Mi csak itt homokoztunk mit sem sejtve, ezek meg ránk rontottak. Szemetek!
Ennél bonyolultabb magyarázatok a széles tömegeknek nem jutottak. Ja, megint ott vagyunk, ahol 1848-cal és 1956-tal, hogy kiragadunk egy-egy napot, és abból kreálunk mítoszokat. Totál hamisakat.
Április 4. ráadásul feltűnően megosztó élmény zsidó-nemzsidó viszonylatban. Nincs ezen mit tagadni. A magyar parasztnak vagy munkásnak csak annyi látszott, hogy szegény kis Kurvaországot az egyik stricitől elrabolta a másik. A keresztény úri osztálynak rosszabb lett. A zsidóknak viszont az életet jelentette: az őket kérdés nélkül elgázosítani akaró zsarnokságot felváltotta egy másik, ami csak ezért nem akarta bántani őket. Amihez lehetett alkalmazkodni, még ha nem is volt könnyű. És amely alkalmazkodás aztán megszülte persze az új problémákat. De nekik a túlélést jelentette.
Rágós, rosszízű dátum április 4. Örömteli, hogy akkor verték ki innen az utolsó büdös nácit, de szomorú, hogy ehhez be kellett jönniük a büdös kommunistáknak. Április 4. eredménye pedig az lett, hogy Magyarországon felhangzott a Sztálin-kantáta. Kérem, emlékezzünk azzal, hogy ezt figyelmesen elolvassuk, vagy akár meghallgatjuk.
A föld és a tenger, a völgy és a hegység,
Az erdő s a rét dala mind egybeforr.
Mert szívünk kitárul nagy Sztálin szavára,
És boldog az ember, ki róla dalol.
A szélnél is gyorsabb e dal röpke szárnya,
És bármerre jár, ifjul már a világ.
Így száll győzedelme, így hódít a földön,
Így mindenki mondja majd Sztálin dalát.
A harcos ezt zengi, s ki elnyomva szenved,
Ez éneknek esd, s boldog holnapba lát.
Mert Sztálin a harcunk, és Sztálin a béke,
És Sztálin nevével lesz jobb a világ!Ez csak ahhoz hasonlítható, mintha bejönne ide egymillió szcientológus, tankkal, és kötelezővé tennék L. Ron Hubbard imádását. Ez nem túlkapás és nem torzulás, hanem maga az őrület. Ez kezdődött el április 4-én. A felszabadulást ettől függetlenül meg lehet ünnepelni. Csak nem most. Június 30-án. Azon a napon takarodott ki innen végre az utolsó szovjet megszálló, 1991-ben. Na az volt a felszabadulás. Az meg egy teljesen más kérdés, hogy mit kezdtünk azóta a szabadsággal.
Az utolsó 100 komment: