Ebbe csúnyán beleszaladt Demcsák Zsuzsa. Szép találat, jó sztori, kajálják. Ahogy az elkényeztetett médiapicsa a kasztjának megfelelő bölcsödét keres, és ahogy jól szituált anyukákkal tologatja a háromkerekű babakocsit a Szent István-parkban. Monnyonle. Méghogy baloldal. Újarisztokrácia, hö!

Na, ha kihörögtük magunkat, akkor én felragasztanám a jézusi álszakállat, és mondom nekifutásból, hogy az vesse rá az első követ, aki.

A legfőbb érték a gyerek. A babamagazinokra rácsavarodó nő könnyen úgy maradhat: szentül hinni fog abban, hogy ha nem költ el másfél millió forintot a Brendonban, akkor a gyermek kiszárad, összeaszik, elpusztul. Ugyanezért nem lehet megúszni a babakocsit két kiló alatt, bonyolult jószág ám az, az alsó kategóriákon nem is kerék van, hanem kocka.

Ha ezen túl vagyunk, akkor jön bizony az a kérdés, hogy milyen társaságba kerül a csemete a bölcsiben, az oviban, az iskolában, és végül – ez a legveszélyesebb – az egyetemen. Lehet szociálisérzékenykedni meg baloldalazni, de az ugyi mégis szuboptimális megoldás, hogy anyuci Prüntyőkéje tetves, koszos, valószínűleg fertőző és kizárólag az erőszak nyelvén értő gyerekek közé kerüljön, akik csakis a családi pótlék miatt jöttek világra.

Embergyerek az is, és vérzik érte a szív. De ha esetleg el lehetne kerülni, akkor kerüljük már el, nemdebár? Jobb lesz a Prüntyőnek, ha jól nevelt, illedelmes és kevésbé fertőző gyerekekkel vegyül. Lehet, hogy nem minden koszos gyerek rossz, de minek kockáztatni.

Kettő: Demcsák osztálytudatosan keres játszóteret. Jól van, hörögjünk egyet ezért is. Na és mondd csak, barátom, te szoktál hajléktalanokkal beszélgetni? Kubikusokkal kártyázni? Dehogy szoktál. Mondjuk utálnának is.

Sőt: a suzukis, az ember vagy bogár? (Suzukisoknak: a béemvés, az ember? Áh, állat az.)

Így volt ez mindig. Az úri osztály nem elegyedett a cselédekkel. Ha csak úgy nem, ahogy az Édes Annában olvasható. Nem kéne úgy tenni, mintha Demcsák Zsuzsa valami különleges torzszülött volna, amiért osztályán belül próbál maradni. Persze úgy se tegyünk, mintha nem volna ez tényleg bizarr és szomorú és kényelmetlen.

De ahogy reagált, az bizony aggályos. Az a bukás, nem az, hogy elbloggantotta magát. Kitörli sunyin, átírja, letagadja. Kiskezicsókolom, és a sajtótájékoztatókon mi lesz? Ott bele fognak ám kérdezni! Durca lesz meg hiszti? Ilyen kommunikációs skillekkel tetszik nekivágni? Jesszum Pepi, akkor inkább Bányász Rezsőt kérném vissza. Lehetett volna ezzel kezdeni valamit, beismerni, feltárni, továbbgondolni, és ha már blogja van, aranyoskám, akkor kommunikálni. Erre még ezt is nekem kellett megírni. Előre szólok, hogy többet nem segítek.