
Szorítkozzunk most csak erre a fellépésre, mivel a felkonferált többiek még sehol sincsenek, Gorka egymagában toporog a színen a zászlóval. (Tényleg, milyen színű lesz? Sárga, piros, kék és zöld foglalt, a barna ciki, a rózsaszín buzis. Pöttyös?) Sőt emelkedjünk is el: egyelőre egy szinte súlytalan figura produkálja magát.
Tehát Gorka Sebestyén és Klubrádió.
Kezdjük a Klubrádióval. Az ugye fonák egy kicsinyt, hogy egy konzervatív párt épp egy Orosz és egy Bolgár fészkében jelentse be a létét. Gyanús. A gyanút azonban enyhíti, hogy miképp Solymosi Frigyes vagy Dávid Ibolya is a Népszabadságban publikálnak, ha olyanjuk van, az új párt se remélheti, hogy majd a Magyar Nemzet meg a Hír TV ad neki teret mint jobboldali, vagyis a jobbos közönségnek szóló médiumok. A Gorka-nyilatkozatról blogzártakor nincs egy büdös szó se a Nemzet honlapján – naná, hiszen nem jobboldali lap az, hanem fideszes. Náluk az ilyesmit másképp dolgozzák fel, de ma nem Horváth Zsolt volt az ügyeletes. Akkor bezzeg lenne büdös szó dögivel.
Gorka Sebestyént csak az átlagnál megrögzöttebb hír- és publicisztikafogyasztó tudja hova tenni, és bár itt az olyanok felülreprezentáltak, azért összefoglalom. Őt a Demokratából és a Magyar Nemzetből ismerjük, cikkei alatt/fölött az áll, hogy ő a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonság Intézet igazgatója. A szervezetnek valószínűleg csak ez az egy szál igazgatója van, én senkit se láttam még, aki ennek az intézetnek kutatásvezetője, titkára vagy takarítója lett volna. De hát egy szál íróasztalhoz nem kell külön takarító, ha rendben tartja azt Gorka Sebestyén maga.
Emberünkről anno azt állapította meg az átvilágítógép, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ez sok minden takarhat, elég hozzá valamilyen zsarolhatóság, de belefér akár a CIA-link is, sőt az is lehet, hogy Gorka Sebestyén egyenesen Man In Black, és földönkívüli érdekeket szolgál.
Megnyilvánulásai közt megfér a kossuthteres sámándobolás az Amerika-barát külpolitikai iránnyal, és ebből most az utóbbira figyelünk fel. Legfrissebb Demokrata-cikkében Gorka szenvedélyesen áll ki az Egyesült Államok mellett, pikírt megjegyzésekkel illetve a magyar jobboldal kétségkívül szénprimitív gügyeségét. Ahol odáig terjed az ész, hogy Amerika egyenlő a szemét zsidókkal, tehát ha Amerika konfliktusba kerül bármilyen mocskos diktatúrával, akkor onnantól az nem mocskos diktatúra, hanem békés, spirituálisan gazdag Középfölde, a mi barátunk, és mi is olyanok akarunk lenni. Ebbe belefér aztán Szíriától Iránig minden koszlott beduin rémuralom. Lovas István írt már férfiszerelemtől nyálkás levelet magának a türkménbasinak – na erről ennyit.
Gorka viszont a magyar jobboldal alulfejlett atlantista vonalához tartozik, ami nem a legfontosabb egy új pártnál, viszont nagyon is alkalmas terep annak bemutatására, hogy hol és hogyan siklott félre a Fidesz. Hogy miképp írt felül mindenféle realitást és racionalitást az, amit Orbán bomló agyában makognak a manók. Atlantistának, Amerika-barátnak lenni, mint kiderült a Schmidt Máriáról szóló első cikkből, elhajlásnak számít a Fideszben.
Az már majdnem olyan, mint a liberális.
(A külpolitikai tébolyt egyébként megkísérelte helyretolni Jeszenszky Géza is. Persze ő ideológiailag képzetlen, nem tartja szem előtt, hogy legalább ezen a téren kielégítse a magyar jobboldal egy részének antiszemitizmusra és diktatúranyalogatásra irányuló vágyait.)
Lehet, hogy Gorka, ez a gyanús egzisztencia egyelőre egyedül marad a zászlajával – elég beteg ötlet volt pont őt előreküldeni, ha van valaki mögötte egyáltalán. Az is lehet, hogy a "meghatározó jobboldali értelmiségiek" valójában azok az... alkotmányozó-aranybullás faszok, és tényleg Gorka a legillusztrisabb közülük. Viszont a segítségével fent körbejárt külpolitikai aspektus ismét megmutatja, hol szorít az ortopéd cipő. Hogy miért mozgolódnak a kisgömböcben. Az intézményesült szürreális ostobaság, az vált tarthatatlanná. A permanens kampány permanens butaságot szült.
Az utolsó 100 komment: