...és a baptistáknál van a friss telefonszáma. Továbbá az ügyintézés 48 órát vesz igénybe.

Hétfőn adtam le a cipősdobozt - ezúton üzenem, hogy azt a koszvadt kutyát nem kéne szabadon engedni az udvaron -, ma pedig egyszer csak, minden érthető ok nélkül meggyógyult a számítógépem, amely az elmúlt két hónapban kizárólag csökkentett módban volt hajlandó elindulni. Így tehát két hónapig nem volt zene, videó, PDF és játék, valamint normális képernyőfelbontás se. Épp gondoltam, hogy csak el kéne vinni szervizbe még karácsony előtt, de már nem kell, a böjtnek vége. Jézus megmondta az alaplapnak, hogy keljen fel és járjon. Thx, Mr. Jézus.

A böjtnek egyébként érdekes epizódjai voltak. Szoktam játszani a gépen, persze egyre kevesebbet és egyre csekélyebb lelkesedéssel - ez a korral jár. Leginkább akkor játszom, amikor agyalok valamin, és zsákutcába jutok, vagy belefáradok a gondolkodásba. Egy óra géppuskaropogás, vagy egy partraszállás levezénylése kimasszírozza a görcsöket. Na de mit lehet játszani videokártya nélkül?

Angbandot, és Moriát. Ezekben a játékokban ugyanis a főhőst egy @, míg a szörnyeket V, T, S és w jelképezi - vampire, troll, spider, worm -, mert még a nyolcvanas években születtek, amikor nemhogy 3D gyorsítókártya nem volt, de egyáltalán semmiféle grafika, csak szöveges konzol. Ez azonban nem zavarta az akkori programozókat abban, hogy roppant bonyolultságú szerepjátékokat vigyenek gépre. Megy a bátor @ a labirintusban, puszta kézzel agyonveri a c-t, de jobban teszi, ha sürgősen keres vagy vásárol a csatához egy /-t. De nem nehezebbet, mint amit elbír. És így tovább, varázslással, kézitusával, bájitalokkal és mindennel, ami a fantasy szerepjátékokban valaha előfordult. Sőt a műfaj koronája, a Nethack bevezette a saját kutyát, meg az olyan finomságokat, hogy ha találunk zsírt, és bekenjük vele magunkat, akkor majd nem tudnak a szörnyek megragadni.

Akkor még nem kellett megrajzolni dinamikus megvilágítással, több megabájt textúrával a támadó sárkányt. Sőt le sem írták, hogy a sárkány beretvaéles fogaival így meg úgy. Csak ennyi volt: egy @ és egy D, szemtől szemben, a maguk egybájtos meztelenségében. A videokártyát pótolta a fantázia. És két hónap Angband után megláttam Jézust az alaplapban.

Jézus a számítógépjavításon túl mást is tud, de az most még embargós. Majd a televíziót tessenek figyelni, ha szólok.