Hétfőn adtam le a cipősdobozt - ezúton üzenem, hogy azt a koszvadt kutyát nem kéne szabadon engedni az udvaron -, ma pedig egyszer csak, minden érthető ok nélkül meggyógyult a számítógépem, amely az elmúlt két hónapban kizárólag csökkentett módban volt hajlandó elindulni. Így tehát két hónapig nem volt zene, videó, PDF és játék, valamint normális képernyőfelbontás se. Épp gondoltam, hogy csak el kéne vinni szervizbe még karácsony előtt, de már nem kell, a böjtnek vége. Jézus megmondta az alaplapnak, hogy keljen fel és járjon. Thx, Mr. Jézus.
A böjtnek egyébként érdekes epizódjai voltak. Szoktam játszani a gépen, persze egyre kevesebbet és egyre csekélyebb lelkesedéssel - ez a korral jár. Leginkább akkor játszom, amikor agyalok valamin, és zsákutcába jutok, vagy belefáradok a gondolkodásba. Egy óra géppuskaropogás, vagy egy partraszállás levezénylése kimasszírozza a görcsöket. Na de mit lehet játszani videokártya nélkül?
Akkor még nem kellett megrajzolni dinamikus megvilágítással, több megabájt textúrával a támadó sárkányt. Sőt le sem írták, hogy a sárkány beretvaéles fogaival így meg úgy. Csak ennyi volt: egy @ és egy D, szemtől szemben, a maguk egybájtos meztelenségében. A videokártyát pótolta a fantázia. És két hónap Angband után megláttam Jézust az alaplapban.
Jézus a számítógépjavításon túl mást is tud, de az most még embargós. Majd a televíziót tessenek figyelni, ha szólok.
Utolsó kommentek