Kárörvendő könyvajánlat következik, olyan regényről lesz szó, amit gyakorlatilag lehetetlen beszerezni. (Az Antikvárium.hu-n elvileg előjegyezhető, de lehet, hogy egy életet kell várni rá.) Alekszej Tolsztoj Aelitája vagy megvan a háznál eleve, és már kamaszkorában elcsaklizza az ember a szüleitől, vagy nem is lesz soha. Fölösleges próbálkozások megelőzéséül: nekem megvan, de nem adom kölcsön senkinek.
Ez az 1923-as szovjet sci-fi a maga idejében jelentős és népszerű darab volt, sőt az első űrutazós némafilmet ennek alapján készítették; jelentősen átdolgozva az eredeti sztorit. A regény és a film a lenini NEP, a pillanatnyi enyhülés idején született és lett slágerré. Sztálin alatt kiesett a pixisből, aztán feledésbe merült. Mivel úgyse lehet kapni, nincs mit elrontani azzal, hogy elmesélem a hajmeresztően kommunista történetet. Msztyiszlav Szergejevics Losz orosz tudós rakétát szerkeszt, majd falragaszon toboroz útitársat, a Marsra. Történetesen egy leszerelt vöröskatona jelentkezik csak, Alekszandr Ivanovics Guszev. A két szimpatikus és szovjetkompatibilis karakter, a bölcs tudós és az ideológiailag képzett munkásember, továbbá a rakéta bemutatása után el is startolnak.
Szerencsésen megérkeznek a Marsra, és észlelik, hogy ott civilizáció van. Az igen antropomorf marslakók sajnos igazságtalan kapitalista rendszerben sínylődnek, a brutális elnyomó osztályból csak Aelita, a marsi király világszép leánya fogékony a proletariátus szenvedéseire. Némi hányattatás után bele is szeret az ősz halántékú Msztyiszlav Szergejevicsbe. Hogy miért nem a szíjas, macsó katonába, annak lehet, hogy ideológiai magyarázata van, de valószínűleg inkább az, hogy a szerző betöltötte a negyvenet a könyv megírásakor, és az írók szeretik, ha a legjobb nőt a saját figurájuk kapja.
Egy alkalommal így tanakodik a két utazó a királyi udvar vendégségében:
„–…ha mi vagyunk itt az első emberek, akkor a Mars most a miénk, a Szovjetunióhoz tartozik. Hát ezt a dolgot meg kéne szilárdítani.
- Bolond maga, Alekszej Ivanovics. (…)
- Tudom magam is, nehéz ügy… Nem kell más, csak hogy írásban kérjék felvételüket az Oroszországi Föderatív Köztársaságba… Maga is látta, nincs minden rendjén a Marson.
- Forradalmat akar csinálni, vagy mi a szösz?
- Hogy is mondjam, Msztyiszlav Szergejevics: majd meglátjuk… Hiszen csak arany van itt annyi, hogy hajókat lehet megrakni vele!”
Igen, nemcsak a szocializmus terjesztésére irányuló nemes késztetés, hanem a vegytiszta imperializmus is megjelenik. A ruszkik természetesen kirobbantják a Marson a szocialista forradalmat, amit sajnos levernek. De a szerelem, az örök.
Alekszej Tolsztoj műve a súlyos és beteges ideológia ellenére izgalmas olvasmány. Nem csupán azért, mert a modern bestsellerszerzőkhöz hasonló hatásvadász elemekkel, nagy szőrös pókokkal operál, hanem mert politikai töltete is elüt a mindent megoldó, szeplőtelen kommunizmust hirdető pártvonaltól. 1923-ban! Az Aelita marsi forradalma felemás. Nem hoz a népnek boldogságot és békét, irányítói hataloméhes, machiavellista figurák, köztük a marsi hercegnő is. Vér folyik, mindhiába. Azt mondja a könyv, hogy a forradalom előtti helyzet tűrhetetlen, de utána se lesz jobb. Viszont azt is mondja, hogy a forradalomnál is fontosabb a szerelem. Petőfi rosszul tudta.
Utolsó kommentek