A radarvita már a Zengő-fázisban is jól jellemezte Magyarországot, az uraktól levetett, Nyugatról a kesztyűtartóban használtan behozott elveinket. Ne legyenek illúzióink, a magukat bazsarózsához láncoló aktivisták semmivel se távlatosabb gondolkodók, mint akik a Kossuth téren szőtték zűrzavaros álmaikat az okkult fejedelemségről. Olvasták, hogy zöldnek lenni cool, a rádiólokátorról meg fingjuk sincs. Aztán Sólyom is föltotyogott a hegyre, hogy jobban látsszon. Nem sokkal utána arról szónokolt, hogy Magyarország középhatalom. Ja. Középhatalom radar nélkül. Bazsarózsa-superpower.

Meg is fúrták a hülye rózsákkal a gyönyörű, fenséges radart, pedig az is van olyan szép, mint a zöldség. És hogy senki ne vehesse őket komolyan, azonmód ugatni kezdtek a Tubes miatt. Még szerencse, hogy a bükki lokátorra nem figyeltek oda, így az ma már büszkén fehérlik a monoton zöldben.

Az járhat a fejükben, hogy inkább mindenki szerelje le a csúnya fegyvereket, és legyen béke az egész világon. Más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy feladnák a fél ország biztonságát szolgáló radart néhány tő vadvirágért. Ennél még Szvatopluk is drágábban adta.

A friss HVG-ben lényegretörő publicisztika olvasható Hautzinger Gyulától arról, miért kell a dunántúli radar. A zöldhülyéket nyilván nem győzi meg az se, ha a saját házukat bombázza le egy bosnyák kétfedelű, de szerencsére ők kevesen vannak. Viszont rájuk is a normálisaknak kell vigyázni.

Egy pillanatra úgy tűnt, van remény. Hogy a tisztelendő úr végre ugorhat egy hasast a harangtoronyból, bele a puncilekvárba vígan. Hát rábaszott, mert mégse: a cölibátus marad. Betonba fúródott a rég hegyezett cerka.

Ma két hónapja nyilvános az őszödi beszéd, a magyar nyelvű kultúra felbecsülhetetlen értékű kincse. A Halotti beszéd után csaknem ezer évvel keletkezett nyelvemlék nagyjából azzal felel az ősi szövegre, hogy "kelj fel és járj, bazmeg".

Két hónap alatt gyakorlatilag egyetlen szót sikerült elemezni a beszédből. Egy szót: elkúrtuk. Ott aztán stop, elsőbbségadás kötelező, mert jön jobbról az otromba konda, ordít, skandál, dűt-borít, népszavaz, feszítsd meg. Nem ám odafülel, nem ám észbekap, hogy hoppá, most benézhetünk az öltözőbe egy kicsit. Őtet ennyire hosszú szövegek nem érdeklik. El-kúr-tad, az érdekli. A monnyonle. Hogy holnap mit eszünk, az nem.

Pedig sok-sok izgalmas megállapítás elhangzott Őszödön. Ha figyelmesen elolvassuk, akkor arra fogunk rájönni, hogy valójában kurvára nem értünk volna rá erre a két hónapra. Sem a két évre előtte, sem a tizenhatra. De mivel ez az idő már úgyis odavan, egyperces néma csendben emlékezzünk meg arról, hogyan is sikerült feldolgoznunk a hazugság problémáját. Illetve nem, dehogy kollektívan: hogy külön-külön kinek hogyan sikerült. Jöttek-e páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség-elszámolásuk, basszameg?

A Strabag-ügyet Ausztriában pattintotta ki a Die Presse; a felvetés szerint a magyar kormánypártok komoly zsebpénzt kasszíroztak a jó nevű útépítőtől. Hűha, a mindenit, hát most aztán lesz kapsz - gondolhatta erre a tájékozott magyar polgár. Legalább a pártpénztárnokokat megfeszítik, a Strabag pedig tíz évig nem épít egy emésztőgödröt se.

Aztán ment a hímezés-hámozás, továbbá mismás, felmerült, hogy nincs is itt semmi, egy félreértés az egész, csak az osztrák belpolitikai villongás egy rágalma hullámzott át Magyarországra. Valójában a magyar parlamenti pártok ártatlanok, sőt tényleg 386 milliót költöttek a kampányukra.

Két, egymással semmiképp össze nem függő hírt szeretnék bemutatni.

Az egyik ropogós-friss. Kurva nagy balhé alakul a Siemensnél. Bizonyos országokban tízmilliós nagyságrendű kenőpénzeket osztott szét a cég; így olajozták egyébként saját jogukon is kitűnő termékeik útját. Nem tudjuk egyelőre, melyek azok a bizonyos országok és termékek. A vizsgálat folyik. Németországban, nem nálunk, úgyhogy akár ki is derülhet valami.

A másik hír régi és dohos, csak úgy idekeveredett. 2003 február 27-én keletkezett.

A Fővárosi Önkormányzat a villamostenderen a legdrágább ajánlatot készül elfogadni - írja a Magyar Hírlap. A Siemens jelenleg 2 milliárd forinttal adott drágább ajánlatot ellenfeleinél, az Alstoménál, illetve a Bombardierénál. (...) Aba Botond elmondta: az elnökletével működő kilenctagú tenderbizottság a BKV vezetőiből, a Fővárosi Közgyűlés városüzemeltetési, környezetvédelmi, pénzügyi és közbeszerzési bizottságainak egy-egy delegáltjából, valamint a Műegyetem egyik tanszékvezetőjéből állt. Jelezte: a városházi tagok között szerepeltek ellenzéki képviselők is.

Elnök úr, kegyelmébe ajánlom a fél magyar elitet.

Sólyom László olyan ember, aki miatt érdemes megfontolni a személykritika műfajának bevezetését. Most egyelőre csak a dolgot őt magát nézzük: az elnök épp a TB-csaló orvosok ügyében tartotta helyénvalónak az elnöki kegyelmet.