Beszartunk a nemezsapkás hídfoglalóktól, ezért nem csináltunk semmit - vallja be a Népszabadságban Medgyessy Péter, a semmit csinálás főkolomposa, a zseni, aki ciklus elején kezdett költekezni. A jellegzetesen medgyessys, tehát rém unalmas cikk egyébként konkrétan az ellenzék nyakába varrja a hídfoglalást, de ez a kisebb csúsztatások közé tartozik.

Mindenesetre Medgyessynek sem kell szégyenkeznie, el is büszkélkedik eredményével: "A Horn-kormány idején, pénzügyminiszterségem alatt született meg a nyugdíjreform." Mégiscsak jobban hangzik, mint az, hogy "miniszterelnökségem viszont a hitelből finanszírozott pangás időszaka volt, mert csak egy kádárista tökfej vagyok".

Medgyessy tanácsot is ad, hogy ne érezze magát annyira elanyátlanodva a Gyurcsány-kormány. "A bátorságnak bölcsességgel és higgadtsággal kell párosulnia a sikerhez", üzeni a volt miniszterelnök korunknak. "Nyitott tenyérrel nem lehet markolni", válaszolja neki Mao egy koporsóval odébb. Szikszai Etusra már nincs is szükség.

A motorost nehéz szeretni. Nem ad rá okot. A motoros ugyanis éjjel kettőkor recsegve vonul végig az utcákon, mert az ő ostoba állatagyát ez kellemesen ingerli. Azt pedig leszarja, hogy eközben ezer kisgyereket ver fel álmából, akik aztán bepisilnek, akkor lehet újra megágyazni, nedves porszívóval kiszippantani a pisit, az meg persze belerohad a tartályba, és egy hét múlva sorsolással kell eldönteni, ki fogja kiüríteni.

A motorost ezért eleve kívánatos üldözni, igazoltatni, hangkibocsátást megmérni, és először decibelenként tízezressel megbaszni, aztán másodjára elkobozni a játékszerét. A szépen, szabályosan, csendben közlekedő motorosnak pedig jó utat kívánunk.

Meglepő, hogy buzi- meg cölibátustémában megy az önfeledt valláserkölcsi vita ezerrel, a náci ufók meg a rakománykultusz bezzeg le van szarva. Szinte. Azért meglepő, mert nagyon is összefüggnek ezek a dolgok.

Könnyű kiröhögni azokat, akik szerint Hitler a Holdon él. Még könnyebb lefitymálni a négereket, akik a teherszállító repülőhöz imádkoznak. Bonyolultabb feladat, de tanulságos észrevenni a mintákat, a folyamatábrákat, amelyek mentén kialakulnak ezek a hiedelmek.

Történik például valami, amit az aktuális ismereteinkkel nem lehet megmagyarázni: konzervek potyognak az égből. Vagy manna. Vagy gömbvillám. Vagy történik valami, amit ismerünk ugyan, de nem tudunk elfogadni; nem kell semmi látványosra gondolni, elég a családi haláleset. Vagy az, hogy Minden Idők Legnagyobb Hadvezérét csúnyán elpicsázzák holmi oroszok, és még meg is pusztul. Hát az ember már csak olyan, hogy ilyenkor kitalál magának valami elfogadható magyarázatot. Valamit, amitől majd nem érzi magát annyira tehetetlennek. Az idült náci kifundálja vigaszul, hogy a Führer odafenn van az égben, és egyszer visszajön. A pálmaszoknyás bennszülött fából farag irányítótornyot. A pesti cigányasszony meg halottlátóhoz hordja a családi pótlékot.