Már egy hete csak a modern konzervativizmusra gondolok. Nem, van az egy éve is. Olyan öt, de legkésőbb tizenöt esztendő múlva ugyanis konzervatív szeretnék lenni, és még többször írni esztendőnek az évet. Polgármesterként egy kis faluban. Ráznám a járókeretet per sörétes puskát a graffitiző fiatalokra, rámutatnék az iszlám terjedésének veszélyére, sőt keresztény Európáról kárognék olykor.

Annak ellenére, hogy kurvául nem hiszek a keresztény Istenben. Se.

Mi több, aktívan vitatom, mert idegesít. Nem is úgy értem a keresztény Európát, hogy az volna a jó, ha itt mindenkinek el kéne hinnie ezt az elavult, menthetetlenül antropomorf tündérmesét. Hát eleve nem lehet hitre kényszeríteni senkit. Még csak nem is úgy értem, hogy tisztelni kellene, vagy hogy a buddhistákat hátrányba kéne hozni - amíg nem robbantgatnak. A kereszténység Európa történelméhez tartozik, jelenében és jövőjében nem priorizálható.

Nem rólam van szó persze, hanem még mindig az új pártról, ami vagy alakul, vagy nem, de a helye megvan: abban a mederben, amiből a Fidesz 1998 után egyszerre több irányba kicsúszott.

Ebből lesz egy jogi vita nyilván, oszt jónapot.

Az sem lesz érdektelen, csak az nem most van. Nagy-Britanniában egyébként - például - úgy megy ez, hogy nem szabad mindenhol tüntetni, ám amikor a rendőr elvonszolja a grínpíszes hülyegyereket a helyről, ahol nem szabad, konkrét paragrafusokat mormog a fülébe. Nem pedig viccelődik azon, hogy a vipera veszélyes állat, az azonosító meg leesett. Ezért ott ilyen jogi viták nincsenek. Unják is magukat.

Majd a jogászok eldöntik, hogy a törvénytelen kordon vagy a törvénytelen bontás a baj - azaz dehogy döntik: a jogászok kettéoszlanak, és egyik felük erre, a másik meg arra magyaráz, ahogy az már jogászoktól megszokott. Végül Morvai Krisztina belezsiddant az éjszakába, és akkor megint másról lesz szó megint.

Azt nézzük meg inkább, mire jó ez a kordonbontás a gyakorlatban.

Nem vonom kétségbe, hogy számítógépből létezik nagyon drága; mobilból is gyártanak gyémántberakásosat, meg Hollywood se sulinetes PC-n dolgozik. De vajon mit tudhatnak az APEH 13 milliós szerverei?


Bónuszkérdés: ha kábé ugyanezt a gépet normál dobozban 6600 dollárért, vagyis 1,3 millióért árulják a világ szegényebb országaiban, mint amilyen az USA, akkor a miénk vajon, tízszeres árért, hollóházi porcelánba van-e telepítve legalább?

UPDATE: nos, ez a konfiguráció tényleg ennyibe kerül. Köszönet Lipilee-nek, aki összerakta virtuálisan, és lám, nyolcvanezer dollár a vége. Az ilyen bika gép talán még Kapolyi László minimálbérétől se fagy le. Kellemes munkát kívánunk az APEH-nek.

Egyéves lett a Gyurcsány-blog. Boldog szülinapot. Vessünk számot. Vajon jó dolog-e, hogy a miniszterelnök blogol, és jól blogol-e a miniszterelnök?

A miniszterelnöki blog önmagában se nem jó, se nem rossz. Még az sem, hogy Gyurcsány olykor hírértékű dolgokat jelent be blogjában: ugyan, polgártársak, mitől lenne elegánsabb vagy komolyabb, ha egy Napkelte-interjúban tenné? Semmitől, sőt. Az se baj, ha kevesebben olvassák, mint ahányan – ismeretlen okból – a Napkeltét nézik, mert ha kell, akkor a sajtó teríti a hírt.

A blog kényelmes, testreszabható keret. Nem kell például elcseszett furnérdíszletek közt feszengeni, mint a reggeli műsorokban, és nem kell folyton leállni, amíg a technikusok odaérnek a hidraulikával, hogy kiszabadítsák Győrffy Miklóst a farpofák közül. Nincs felkészületlen riporter, se túlságosan felkészült, sőt olyan makacs CNN-es-féle sincs. A blogger maga szabja meg, miről és hogyan nyilatkozik. Viszonylag biztonságosan teljesítheti havi emberarcúság-normáját is, vagyis adagolhat bulvárhíreket. Ha akar, lök pár sort Totó kutyáról, a gyerekekről vagy a napelemes helikopterről, de nem megy be külön ezért a Szuláksóba, nem fújatja meg hozzá a cirkuszi trombitákat.

Klafa dolog, hogy a miniszterelnök blogol, szerintem. Meg cool is, mert modern.

Kiderült mára, hogy fölöslegesen izgattuk magunkat az új párttal. Ezek nem agyafúrt taktikából küldték előre Őfelsége Titkosügynökét, hanem mert nála alkalmasabb frontember nincs a csapatban. Ezek a meghatározó értelmiségiek azért nem voltak eddig kormányközelben, mert alkalmatlanok rá. Nem is határoznak meg a világon semmit, mellesleg.

Nem az Orbán-fingató Normális Jobboldali Párt alakul itt megfele, hanem a Kossuth téri vadkemping szerveződik párttá. Aranybulla, kilencszer csavarodott szíriuszi szittyaság, Szent Korona-tan, meg a többi ufómagazinos téma. Nem a Fideszt, hanem a Jobbikot erodálhatják legfeljebb – naná, hiszen épp az onnan kicsapottakból építkeznek.

Eredményük, ha egyáltalán képesek lesznek pártként fellépni 2010-ben, nulla egész kutyafüle százalék lesz. Nyilatkozataik és figyelemfelkeltő akcióik – mert erre lehet számítani, különösen arra a jóízű humorra, ami ezektől telik – arra lesznek alkalmasak, hogy újabb elhatárolódási feladványt alkossanak Orbánnak és a Fidesznek.

A műsornak vége, ennyi volt. Gondolkodhatunk tovább a hiányzó konzervatív párton, zavartalanul. Arra volt jó az egész, hogy elfilózhattunk a mai magyar jobboldalnak a diktatúrákhoz és Amerikához fűződő neuralgikus viszonyáról. Köszönjük, Bond, leléphet.

Most érdemes visszafogottan spekulálni. Gorka Sebestyén a Klubrádióban kibontotta az új jobboldali párt zászlaját, valamint beígérte, hogy huj-huj-hajrá, két héten belül ők bizony belerobbannak a közéletbe.

Szorítkozzunk most csak erre a fellépésre, mivel a felkonferált többiek még sehol sincsenek, Gorka egymagában toporog a színen a zászlóval. (Tényleg, milyen színű lesz? Sárga, piros, kék és zöld foglalt, a barna ciki, a rózsaszín buzis. Pöttyös?) Sőt emelkedjünk is el: egyelőre egy szinte súlytalan figura produkálja magát.

Tehát Gorka Sebestyén és Klubrádió.

Kezdjük a Klubrádióval. Az ugye fonák egy kicsinyt, hogy egy konzervatív párt épp egy Orosz és egy Bolgár fészkében jelentse be a létét. Gyanús. A gyanút azonban enyhíti, hogy miképp Solymosi Frigyes vagy Dávid Ibolya is a Népszabadságban publikálnak, ha olyanjuk van, az új párt se remélheti, hogy majd a Magyar Nemzet meg a Hír TV ad neki teret mint jobboldali, vagyis a jobbos közönségnek szóló médiumok. A Gorka-nyilatkozatról blogzártakor nincs egy büdös szó se a Nemzet honlapján – naná, hiszen nem jobboldali lap az, hanem fideszes. Náluk az ilyesmit másképp dolgozzák fel, de ma nem Horváth Zsolt volt az ügyeletes. Akkor bezzeg lenne büdös szó dögivel.