Két év rengeteg idő, de most épp úgy néz ki, hogy ha most vasárnap volnának a választások, illetve ha a nagymamámnak áramszedője volna, akkor elbúcsúzhatnánk az SZDSZ-től. Pedig már úgy megszoktuk. Mint az Aranypókot, amelynek késő-kádári reklámjában egy holtfáradt női hang mondta be: huszonöt éve ügyelünk a részletekre.

1990-ben a Szabad Demokraták Szövetségének választási plakátján három szó állt: Tudjuk, Merjük, Tesszük. Az SZDSZ a rendszerváltáskor nyíltan kardoskodott egy gyors és fájdalmas műtét mellett: nagy szarban vagyunk, úgyhogy másszunk ki ebből a rendszerből mielőbb. Még ha ennek lesznek is áldozatai, de legalább nem mindenki, ahogy a szocializmusnak. Ennek ellenére, ezzel együtt az SZDSZ kormányzásra esélyes erőként vágott bele az első választásba.

És elveszítette.

Ideje van a pihenésnek. Folytatás egy hét múlva.

Kimegy az ember egy sörért félidőben, és mire visszaér, nem ismer rá a csapatokra. Nemrég még teljesen nyilvánvaló volt, hogy Gyurcsány Ferenc a józan, reális, és az elkerülhetetlen áldozatokat el nem hallgató felelős hazafiság egyszemélyes élvonala, aki nem kertel, hanem megmondja, hogy át kell rendezni az országot, mert ránk rohad. Nagyon őszintén mondja, nincs más. Lesznek tüntetések, fájni fog, de meg kell tenni. Orbán Viktor meg az a figura volt, akinek semmi sem drága, és szociális demagógiában tekergőző pajorként rágja a jövő gyökerét. Mindenkinek szükségletei szerint - így vartyogott az iszapból.

Egy hét alatt fordult a kocka. A szöszösöltönyös, eccerű szegényembernek álcázott Orbán lerúgta a gumicsizmát, és megmondta, hogy igenis vissza kell venni ebből-abból, például a nyugdíjakból. Mondott még sok egyebet, de azt megírtam, még mielőtt kimentem sörért.

Az MSZP két nap alatt csinálta meg a kézifékes fordulót. Összes szájával ordít: a Fidesz elvenné a nyugdíjat! Éhező nénik, makkot gyűjtögető bácsik! A Fidesz leállítaná a fejlődést! A metrót! Európa, segíts!

Re: A KDNP-ből csinálhat Orbán saját ellenzéket
Úristen, győztünk! 1990-ben állítólag így vette tudomásul Antall József, hogy az MDF megnyerte a választást. Nem volt a tarsolyukban semmiféle program - nem is csoda, hogy magát a tarsolyt kezdték lobogtatni identitásképzőként, máig tartó szép hagyományt indítva el ezzel. Nem voltak alkalmas miniszterjelöltek, kiképzett politikusok, a komcsikon kívül senki se tudta az országban, hogyan is kell egy országot vezetni. Sőt a komcsik is rosszul tudták, onnan indult a történet, ugye.

A kényszerek aztán elindították a cselekvést, bele kellett vágni. Csattogott a metszőolló serényen, nehézipar hopp, téeszek kopp, tömegek maradtak megélhetés nélkül. Millióan vagy még többen menekültek rokkantnyugdíjba, vagy szokták meg, fogadták el a tengődést, segélyből. A párt, az egykor hatalmas Demokrata Fórum szintén belerokkant a ciklusba, szilánkokban, közös listán, összecsórt szavazatokon éldegél azóta is.

Innentől olvasson utána, akit érdekel, a tanulság ennyiből levonható. Komcsizással lehet kaszálni, de kormányzáshoz az lepkefing. A cselekvéskényszer egyre fenyegetőbb, a következő kormánynak nem lesz ideje kizárólag a lopással és a vonulgatással foglalkozni. Még ha létezik olyan, hogy bársonyos reform, akkor is van hátra még a reszelősből.

Tehát a Fidesz most már kénytelen felkészülni a kormányzásra, ha nem akarja csőddel kezdeni - Orbán Viktor ezt helyesen állapította meg. Folyik a programalkotás, hogy aztán ne egy szál faszban kelljen nekimenni a teendőknek. Az, mint látjuk, nem vált be.

Boldog békeidőket élünk. Ennek egyetlen aspektusáról lesz szó: arról, hogy létezik és szinte bárkinek elérhető az internet. Ami egy csoda, még akkor is, ha észben tartjuk, hogy hazabeszélek, hiszen a IV. kerületi internetben dolgozom.

Nem kell fetisizálni, vagy akár magyarázni, miért jó. Nem elsősorban az online sajtó miatt: az mint hírforrás, csupán a tévé-rádió kényelmesebb, ergonomikusabb riválisa. Az internet főleg azért überfasza dolog, mert bárkinek meg tudja adni azt a közösséget, ahol nem érzi magát egyedül. A neonáci, a vasútbuzi, a fegyverbuzi, a natúr buzi, a hacker és a gombász megoszthatja az életét más emberekkel, akkor is, ha élőben ez nehézségekbe ütközik, például a földrajzi távolság miatt. Aki pedig angolul is tud, az sose lesz egyedül: még a legsúlyosabb perverz szörnyeknek is van klubjuk a globális neten.

Ezt az olvasó vágja, nem cifrázom. De sokan még nem tudják. Az elmagányosodást kevéssé kutatják, ezért hasból kell tippelnünk, de pár millió magyarra tuti ráférne a társaság. Ott vannak mindjárt a nyugdíjasok. Az egyedül maradt nénik és bácsik, akikre havonta vagy sose nyitják rá az ajtót a gyerekek. Mit csinálnak? Ülnek a tévé előtt, de a tévé nem figyel rájuk. Ha a gép előtt ülnének, akkor vidám nyugdíjasklubbá alakulhatna a sivár panellakás. Megdumálhatnák a betegségeiket, a régi szép időket, a maifiatalokat, meg persze a politikát. Sőt sakkozhatnának is. Mi több, hallottam egy hetvenéves néniről, aki a Wolfensteinnel múlatta az időt.

                                          Késő éjjel kopognak az ablakon.

A vetés meg a kapálás után valóban eljött az aratás ideje. Jönnek a jó hírek. Nemsokára például minden közhivatalban lesz alkalmazott, aki beszél romani vagy beás nyelven, úgyhogy ha kérdezi valaki, mit tettünk esélyegyenlőség és roma integráció ügyében, akkor büszkén válaszolhatunk: ezt ni. Reméljük, nem kifejtős kérdés lesz.

A magyarországi cigányság tíz-húsz százaléka ismeri egyáltalán a romani (lovári) vagy a beás nyelvet. Ők is, gyakorlatilag kivétel nélkül, perfektek magyarból. Roppant terheik között úgyszólván elenyésző, hogy nincs romani tolmács a rendőrkapitányságon vagy az önkormányzatnál - mivel, mint említettem, elsöprő többségük nem is ért ezeken a nyelveken. Más terheik azonban oly súlyosak, hogy ez az intézkedés még hangulatjavításként sem ér semmit. Sőt inkább pimaszság. Nincs kenyerük? Hát miért nem esznek kalácsot?