Világéletemben irtóztam a magánéletem kiblogolásától, cikkesítésétől, értetlenül meredek a "mekkorát szartam máma" típusú egoblogokra, meg arra a tudatállapotra, ami ehhez szükséges lehet, és amit leginkább celebségnek lehet nevezni, és aminek egészségkárosító hatásai közismertek. Így a bevásárlást és az FMCG-piacot ritkán éneklem meg, és nem is lesz ez rendszer. Még ezt se ide írtam, hanem a Homárra, kapva az alkalmon, hogy a panaszkultúra meg az örömtelen puffogás megtörésében elsőzhetek.

Az Aldi egy másik, kevésbé szabad világ, mégpedig egy olyan, ahol nem árulnak szemetet.

Jól van, hülyék, megmutattátok, ez a ti országotok is, nemcsak a ratyiké. Nem sikerült ugyan szétkergetni őket és agyonverni közülük, amennyit lehet, de láthatta a világ, hogy ettől csak a hadiállapotszerű rendőri erődemonstráció tartja vissza a magyarok krémjét, és ha a pórázt levennék, a vadállatok embert ölnének. Hősiességüket látványosan bizonyították, amikor csoportosan megvertek egy magányos lányt. Hát, ez a cigánybűnözésnek is a legalja.

A melegfelvonulást a rendőri méltóság napjával kellett összeszervezni ahhoz, hogy legalább a CNN-breaking szintű atrocitásokat elkerüljük. Jövőre, ha Orbán Viktor visszaállította a katonai díszszemlét – amit helyesen tesz –, azzal lesz érdemes együtt rendezni. Egy kamion buzi, egy tank.

Habár ehhez már nincs elég tankunk.

Az egy érdekes feladvány lesz egyébként, és már csak egy évet kell aludni addig. A felvonulást betiltani nagyon ciki Európában, ha viszont vér folyik, az még nagyobb ciki. Ha pedig minden erővel az ártatlanok védelmére kelnek, akkor kiváltják a kislányverő fasiszták dühét, és a minősítést: buzibarát Fidesz. Az a súlyos kérdés, lesz-e erejük leszarni őket. Sőt szembefordulni velük, és megetetni velük a saját szarukat. Hogy megvan-e még a két pofon a tarsolyban.

Egy, csak egy legény

Egyetlen első vonalbeli politikus jelent meg a menetben, egynek volt csak bátorsága állást foglalni arról, hogy a vérszomjas tálibok és a békében sétáló melegek közül melyiknek van igaza. Sajnos ez pont Gyurcsány Ferenc volt.

Hazánk erdői vadban viszonylag gazdagnak számítanak, bár olyan nagy böszme állat, mint a medve vagy az orrszarvú nem él meg itt, de nem is baj, senkinek se hiányzik, hogy a medvebűnözéssel újabb munícióhoz jusson a fasizmus. Van elég őz, szarvas, vaddisznó és nyúl. A probléma az, hogy alig veszik ki a részüket a nemzeti jövedelem megtermeléséből. Hovatovább többe kerül a vadállomány fenntartása, pátyolgatása, mint amennyi bevételt a vadászatuk hoz. Elmondható, hogy az erdei állatok a segélyezésre rendezkedtek be.

A vadászat ugyanis luxushobbi, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Ahogy az autóiparból és a médiából, szinte mindenből, ebből is csak úgy lehet nagy pénzt húzni, ha tömegeknek tudjuk eladni.

Csakhogy annyi vadállat mégsincsen. A kispénzű vadászoknak a fácánt, kacsát, vadlibát tudjuk felkínálni, de ahhoz is meg kell venni a drága fegyvert, vizsgázni, kísérővadászt fizetni, meg az állatot aranyárban – nem nagyon éri meg. A halak sokkal jobban teljesítenek, mert a horgászatba bele lehet vágni viszonylag olcsón, vadászni pedig, legalábbis törvényesen, nem lehet.

A megoldás az, ha egy-egy disznót vagy szarvast többször is eladunk. Nem egy vadász fizet százezret, hogy eldicsekedhessen az élménnyel, hanem naponta tíz fizet tízezret – és holnap is van nap. Tehát nem kell őket agyonlövetni pazarlóan.

Itt van az ősz, itt van újra. Fél év múlva választás, a permanens kampány fokozódik. A legérdekesebb szereplő ebben a futamban a baloldal lesz. A Fidesz győzelme bizonyos, a párt arculata egyértelmű: ők a plebejus-demagóg szocialisták, arisztokratikus-vallásos manírokkal és nemzeti retorikával. A Jobbik ugyanez a négyzeten, a kormányképesség látszata nélkül. A konzervatív gazdaságpolitikát az MDF stipistopizta le, stílusa polgári-visszafogott. De mit képvisel az MSZP? Mit lehet összekaparni a kormányoldal maradék ideológiájából, társadalomkép-töredékeiből? A baloldaliság szamárvezetőjét, az alanyi jogon járó jólét igényét és ígéretét lenyúlta az ellenzék, ráadásul szerencsétlen szocik mégiscsak kormányon vannak még, nem ígérhetik az ellenkezőjét annak, amit a válságkormányuk tesz. Viszont az nem éppen egy szociális forradalom, ugyanis arra már nincsen pénz.

A frakció veszettjei azért megteszik, ami telik tőlük: Bajnai kabátja mögül visítozó kis kommunisták nyújtogatják a nyakukat, és nyomják a klasszik, medgyessysta szociáldemagógiát, határolódnak elfele. De onnan nehezebb ugyanezt előadni, mint ellenzékből.

A hagyományos balos szövegek részben az ellenfelekhez kerültek Gyurcsány idején, részben meg kiderült róluk, hogy romlásba vezetnek. Az újraelosztás növelése, a bőséges segélyezés, a munkáltató állam fenntartása egyenlő az elkúrással. A nyugdíjasetető csodafegyver sem működik már, hiszen most vették el a tizenharmadik havit, és különben sincs keret.

Márpedig lehet elkúrni, lehet lopni, sok mindent megbocsát a választó, csak egyet nem: ha egy párt öndefiníció nélkül marad. Ha van valami, amit legalább el tud mondani magáról, akkor ahhoz valamennyi szavazat tartozni fog. Ha nincs, akkor a bukás méretének nem szab határt semmi. Ideológia, arculat, agenda kellene, sürgősen.

- Miért is legyünk toleráns, nyitott ország, amikor az itt nem szokás? – teszi fel a kérdést a kedves olvasó, és nem is egy, hanem sok. Arra a tök szimpla felvetésre válaszul érdeklődik, miszerint esetleg nem volna muszáj innen elüldözni – egyebek mellett, lakmuszpapírként – a melegeket, elvégre ártani nem ártanak effektíve, a fizetővendéget pedig jól felfogott érdekünk szívesen látni. Dehogynem muszáj üldözni, mondja ő erre, itt ezer évig nem volt buzulás, ez a magyarságnak amolyan megőrzendő attribútuma, amiben (szintén) rokonok vagyunk az irániakkal. És ne legyen látható meleg kultúra, „buziturizmus”, filmfesztivál, vonulgatás, és aki megpróbálja, az ne csodálkozzon, ha kicsit megrugdossák.

Ez tesz minket magyarrá.

Közeledik a buziparádé napja, és ahogy közeledik, úgy lesz egyre idegesebb a felvonulni szándékozó homoszexuális vagy pártoló tag, a köcsögösködésre készülő szélsőjobb, meg az utóbbi megakadályozására hivatott rendőr.

Igazából tudja, akár ki is mondja a szélsőjobbos huligán, hogy szegény melegek itt inkább apropók és ürügyek, rajtuk csattan a népharag, az antiliberális hevület, de messze nem a legfőbb nemzeti problémánk az ő jelenlétük. A sunyibbja és a végképp megtévesztett csekély értelműek viszont megpróbálják levezetni, hogy a Pride menete árt a hazának, szóval a buzeránsok szopatása hazafias kötelesség, úgymond.

Ezt az állítást azért érdemes cáfolni. Vallja csak be a primitív állat, hogy ő éppen primitívállatkodik, mert dobálózni meg verekedni szerinte jó szórakozás, főleg részegen; eddig jutott az életben, tanulmányaiban, ő ezt tudja élvezni, ez a szabadidős programja. De ne költsön hozzá fellengzős magyarázatot, hogy ő ezáltal nemzeti hős lenne, és nem köztörvényes retardált.