Természetes reflex, hogy a közmédiumok kisöprését politikai tisztogatásként értelmezi az ellenzék, maguk az elbocsátottak, sőt szinte mindenki, aki a kormánnyal nem szimpatizál. Azért természetes, mert már mindenkinek bebizonyították, hogy bárkit lecserélnek egy kényelmes ágybetétre, egészen a köztársasági elnökig. Meg azt is, hogy szerintük asszony verve jó, média meg akkor, ha zokszó nélkül szopik.

Ennek a sajtópolitikának nem a médiatörvény volt az első jele, hanem az, ahogy berendezték maguknak az irányításuk alá került szerkesztőségeket. Látszott már az ellenzéki Fideszen, hogy a propagandán kívül másban nem érdekeltek. De kiderült az előző ciklusukból is, amikor szintén hűséges lakájokkal rakták tele az MTV-t és a rádiót, amiből konkrétan a saját paródiájuk fejlődött ki, és a végén már hálát adhattak azért, hogy alig nézi valaki.

Szóval senki nem hibáztatható, ha egy ilyen leépítésben a szokásos térfoglalást látja elsőre. Másodikra azonban illik belátni, hogy ez nem elegendő magyarázat.

"A KDNP világnézeti párt, a horgony
a csapkodó hullámokban, a Fidesz szerepe a mozdonyé."
– Harrach Péter a Fidesz-kongresszuson 

A rövidlátó baloldaliak és liberálisok bizonyára farkast kiáltanak a Népszava elleni határozott fellépés láttán. És velük béget majd a panelprolik csürhéje. Az igényesen gondolkodó, felelős polgárok azonban átlátják a magasabb rendű összefüggéseket, vagy ha eddig nem, akkor majd most. 

Ven Csia-pao igazán elégedetten távozhatott Magyarországról. Tárgyalásai sikerrel jártak, és legalább annyira otthon érezhette magát, mint Csao Ce-jang 1987-ben. Igaz, hogy Magyarország azóta demokratikus ország lett, de megkíméltük Vent attól, hogy ezzel szembesülnie kelljen. Megvoltak az idomított diákok, fiatal sportolók kungfuztak, és a magas rangú vendég tiszteletére egy napig úgy viselkedtünk a tibetiekkel, hogy nekik is idevarázsoltuk Kínát.

A stílus, az ilyen lesz most egy darabig mindenben: színpadias, túlkompenzáló, bombasztikus, gyomorforgató. Ilyenek voltak akkor is, amikor még utálták a kínaiakat (és az oroszokat), pusztán azért, mert Medgyessy és Gyurcsány arrafelé tájékozódott. Éppen ők az elrettentő példa: attól, hogy Orbánék most Kínával bizniszelnek, még nem biztos, hogy ez rossz húzás. 

Kínát figyelmen kívül hagyni vagy bojkottálni nonszensz volna, konkrétan ezt a magyar állampolgárok egyénileg sem tudnák meglépni, de nem is akarják. Kínával rendszeresen üzletelünk mindannyian, kevesen teszik vissza a dekopírfűrészt a polcra a dalai láma kedvéért; már csak azért is, mert a többi fűrész is kínai gyártmány. Mi sem természetesebb, mint hogy a lehetőséget a magyar állam is kihasználja. A terjeszkedést megállítani nem tudja, így viszont legalább megpróbálhatja irányítani.

Rendeletben határozná meg a kormány, mennyi az elvárható fizetésemelés a magánszektorban. Nincsen az embernél csodálatosabb. Olyan figurák, akik a cipőjüket is alig tudják bekötni, hirtelen arra vállalkoznak, hogy egy egész ország gazdaságát megtervezzék. Nem kell többé a vállalkozónak azon dilemmáznia, kinek mennyi béremelést adjon, mert ezt kiszámolja helyette a kormánya. Ők majd tudják, mennyi fizetést érdemel a fafaragó, a sofőr, a titkárnő és a pénztáros. A sokismeretlenes egyenletet, amit eddig a cég eredményéből, a várható forgalomból, a fejlesztésre vagy tartalékként félretett tőkéből kellett kiszámolni, megoldja az élcsapat. 

Amely élcsapat azért kényszerül erre a hajmeresztő mutatványra, mert már eddig is szánalmasan megbuktak tervezésből. Amit látunk, az egy hazugságspirál. Egy vakon tántorgó hógömböc.