Ha mostanában emberekkel találkozom, vagy akár csak felveszem a telefonomat, nem úszom meg, hogy el ne hangozzon: jaj, szegénykém, mi lesz most veled, hogy médiatörvény?
A kérdés persze jogos. Magyarországon kialakult, és ma még éppen jelentős hadállásokkal bír az a fajta megmondás, amely nem írja körül a tolvajt, sem a kurvát, még akkor se, ha az mondjuk kormánybiztos. Sőt akkor pláne nem; elvileg alkotmánybírósági állásfoglalás mondja ki, hogy a közszereplőknek tűrniük kell a minősítést. Ez egészen triviálisnak tűnt eddig. Miért is kellene óvatoskodni, finomkodni, sasszézni, ha egyszer látszik az excellenciás úron vagy úrhölgyön, hogy földbuta? Szabad országban élünk, lehet véleményünk akár az elnökről is, és azt nyugodtan közzétehetjük. Ezért volt rendszerváltás, és nem azért, hogy most más uraknak gazsuláljunk. Az a rendszer akkor is szar, ha új figurák ülnek Czinege és Aczél székébe.
Ennek a szabadságnak most vége, ha a kormánytöbbség tervei valóra válnak. És miért ne válnának valóra, az emberek ugyebár felhatalmazást adtak mindenre, amit tesznek. Matolcsy György nyilván azzal a jóleső érzéssel húzza le a reggeli macit, hogy ezt is az emberek tervezték pont ilyen állagúra. A törvény, és aztán majd Miasszonyunk, Annamária rendeletei bőséges lehetőséget adnak a szoponcok tanácsának, hogy bárkit elmarasztaljanak egy szimpla hülyézésért. A bármilyen csoportot sértő megnyilvánulások tilalma a kommunistáktól a nácikig mindenkit megóv a megsértődéstől, a köztársasági elnök törékeny méltóságát pedig, ha szerencséje lesz, maga az új alkotmány fogja garantálni. (Addig is: hüje Schmitt!)
És addig is érdemes előrebocsátani, mert ez a kerete az egésznek: ezek az emberek, akik ennyire fosnak a kritikától, nos, ezek egyszerűen betegek. Súlyos, valószínűleg már gyógyíthatatlan személyiségzavarral küzdenek. Illetve az a baj, hogy nem is küzdenek, mert nincs betegségtudatuk. A közösség, a kontraszelektált társaság reakciói nem tanították meg őket, hogy teljesen normális dolog, ha az ország egy része vidáman gyalázkodik. Számukra ez feldolgozhatatlan. Nem estek túl a személyiségfejlődésnek azon a szakaszán, ami a kritika elfogadását jelenti. Hosszú időn át csak a Szcientológiai Egyház és Tomcat szenvedett ebben a betegségben, az mindenképp jelentős változás, hogy most a kormánypárt is csatlakozott.
Meglepetést nem érzek. Csak a strucc nem látta ezt előre. Elég volt megtekinteni a médiának azt a szeletét, amelyre a Fidesznek befolyása volt ezelőtt. Szopógépek mind egy szálig, gleichschaltolt, kritikátlan ribancok. Nem volt nehéz kitalálni, mi történik, ha a média egészére lesznek befolyással.
Ennek ellenére engem a médiatörvény különösebben nem izgat.
Utolsó kommentek