Kényszerlakhely, bazmeg, ilyet szól.

 

Van magyarázata annak, hogy minek beszél ekkora eposzi hülyeségeket, még ha úgy is tűnik, hogy simán csak ittas. Ott ül a magyarázat körülötte.

 

Orbán Viktor időtlen idők óta csak válogatott, idomított közönség előtt hajlandó fellépni. Tulajdonképp az egész pártnak az a feladata, hogy az ő barátja legyen. Olyan, aki nem vitatkozik, nem akadékoskodik és főleg nem kritizál, hanem átkarolja a vállát, és együtt énekel vele hajnalig. Most sem kért szót senki, nem következtek felszólalások azzal, hogy ne is haragudj, elnök úr, de pihenned kéne. Pedig nyilván nem mind hülye, látják ők is, hogy szegény, őrületbe hajszolt elnökük agyilag alig áll a lábán.

 

 

Vajon helyénvaló-e egy ötvenes faszinak lenyelni mindent azzal az elnéző mosollyal, amit egy kétéves kisgyerek érdemel? Nem kegyetlenség ez? Nem debilizáló engedékenység? Nem oda vezet a szellemi kihívások hiánya, hogy a páciens kataton elbutultságba süpped?

 

De.

 

Az ilyen folyamatok végén hangzik el, hogy a környezetének, családjának, barátainak oda kellett volna figyelni az elkövetőre, és segítséget kérni.

 

Mindenekelőtt: Orbán Viktornak eminens szerepe volt abban, hogy Magyarország a nyugati kényszerlakhelyre költözött. Talán nem kellett volna hőzöngeni 89-ben! Vagy akkor, alulnézetben mégse volt olyan fincsi a bizánci berendezkedés? A hanyatló nyugat, az a komcsik emblematikus szövege volt, A tanú című film egyik poénja. Abban a filmben szerepelt a magyar narancs. Abból a paródiából nyerte emblémáját, lapjának címét és máig őrzött színét a Fidesz. Visszatértek a gyökerekhez. Saját naplójukból raknak máglyákat.

 

Most azon siránkozik, hogy a lengyelek lepattintják őt, sőt az ő Világegyenletének pimaszul ellentmondva kínai barátait is. Ehelyett Németországhoz kötik a sorsukat. Itt megáll a levezetés, Németország ugyanis köztudottan a válságkezelés mintaállama, Európa malacperselye; tulajdonképp semmi nem hangzik el, amiből látható volna, hogy a németbarát politika téves.

 

 

De hát tudható, mi az ő baja Németországgal. És Amerikával, és az egész nyugati kényszerlakhellyel. Nyíltan nem beszél róla, de az érvei bénaságából nyilvánvaló, hogy mást, mélyen betokosodott indulatokat takargat velük.

 

Ezek őt bántják. Megalázzák szegényt. Beszólnak, fegyelmezik, törvényeit átírják, hatalmát csorbítják. Olyan hangnemben beszélnek hozzá, amihez ő nem szokott. Németország ezenkívül igazi szélsőliberális állam, még a külügyminiszter is buzi, és ez szöges ellentétben áll azokkal a sötét indulatokkal, amiket ő olyan szívesen tálal fel a magyarnak. Tudja ő pontosan, hogy a Nyugat nem omlik össze, csak éppen nem akarja elfogadni a Nyugat játékszabályait. Az egyetlen szóba jöhető európai vezető, akivel lehetne nagyokat fingani közösen, sajnos a keresztény agenda miatt vállalhatatlan. Pedig Silvio érzi, mi a hatalom.

 

Nem kérdezte meg Tusnádfürdőn senki, vannak-e számítások arról, mennyi a tagdíj avagy a lakbér a nyugati börtönben, és van-e jobb ajánlat ennél. A népvándorlások továbbra is azt mutatják, hogy nem a nyugati börtönállamokból menekülnek az emberek Kínába vagy Oroszországba. Ni, még a kutya szerbek is kiadták hőseiket, csak hogy a távoli jövőben beléphessenek a nagy nyugati fegyházba.

 

A Nyugat valójában csak neki börtön. Az embereknek, így a magyarok nagy többségének tökéletesen megfelel a liberális demokrácia. Élnek annak vívmányaival minden nap: amikor nem mennek templomba, amikor szidják a kormányt, és amikor elkapcsolnak a köztévéről. Az ő hobbijuknak, életmódjuknak a nyugati világ a legjobb terep. Gondot csak annak jelent, akinek a császárkodás a hobbija, és nem elégszik meg a szimulátorokkal.

 

A liberális demokráciáknak pont az az egyik jellemzője, hogy az Orbánhoz hasonló figuráknak moderálniuk kell magukat. De még a téeszelnöki hajlamú barátaikat is. 

 

Csakhogy ő ettől tragikusan elszokott. Nem megy már. Rohamot kap, ha bárki szólni mer, tombol, dűt-borít, szája habzik. A kormányzás legfontosabb célja éppen az, hogy megőrizhesse maga körül a meghitt szanatóriumot, ami eddig a pártja volt, és amibe most a külvilág betüremkedett. Hogy levetkőzhessen minden kontrollt és gátlást. Ha ehhez az kell, hogy Kompország újra vitorlát bontson, akkor megteszi. Ha Európa üldözi a kánokat, akkor inkább kivándorol az egész országával Közép-Ázsiába - már ha az ország elég birka ahhoz, hogy kövesse. Inkább odacsapja az asztalra a szerződését, és tanyára költözik. Akkor elmondhatja, hogy nem hagyta magát. Viszont a gyerekeit kénytelen lesz verni, különben nem fogják elfogadni, mekkora ötlet volt, hogy a papa otthagyta a munkahelyét a banknál.

 

Már megy a birkózás a hátországban arról, ki rendezhesse a nagyszabású történelmi filmet, amelyből kiderül, mekkora hazaáruló komcsi volt Árpád vezér, hogy idehozta a magyarokat, a kényszerlakhelyre. Készülnek már a skiccek az új musicalhez, amiben Koppány a király. És készülnek a mozgósítási tervek, nehogy közönség nélkül maradjon a kurzus.

 

2014 tavaszának legszebb pillanata a saller kiosztása lesz. Ekkora arcon gyönyörűen csattan.