Mostanában erősek vagyunk. Osztjuk a kokit meg a sallert, nem ijedünk meg holmi Európától vagy Amerikától, se sztrájktól, se tüntetéstől. Senkitől.

Kivéve a dohánylobbit.

Az ugyanis erősebb a Nemzeti Ügyek Kormányánál. A történelem furcsa fintora, hogy a kormányt, amely világhatalmakkal mert szembeszállni, éppen a dohánylobbi gyűrte le. Pedig hány hadosztálya van a dohánylobbinak? Egy se. Csak dohánya van neki.

A történet röviden annyi, hogy volt egy törvényjavaslat, amely fokozatosan emelte volna a cigaretta adóját, így rövid távon húszmilliárd forint bevételhez juttatva a költségvetést, hosszú távon pedig ösztönözve a leszokást. Ez a terv szépen végig is gurult a törvényalkotó gépezeten, hogy aztán a célegyenesben az Alkotmányügyi Bizottság ügyesen kisatírozza.

Az Alkotmányügyi Bizottság neve még a megveszekedett ellenzékiekben is némi önkéntelen tiszteletet kelt, elvégre az alkotmány fontos és szent dolog. Az azzal foglalkozó testületet mégse úgy képzeljük el, mint egy kalózbandát.

Viszont igazából egy kalózbandát sokkal ügyesebbnek képzelek, mint ezeket a nyomorult alakokat. De még a cigány tolvajt is úgy ábrázolják a viccek, mint aki kitalál valami furmányos magyarázatot arra, hogy miért lopta el a lovat. Ezek erre sem vették a fáradságot. Inkább azt vallják be, hogy a feladatukra tökéletesen alkalmatlanok, mert ők is érzik, hogy a másik lehetséges megfejtés az ormótlan korrupció.

Megszavazták, de nem tudják, miért. Nem is kell tudniuk. A padtársuk súgta, vagy horoszkópban olvasták. Hozott anyagból dolgoznak, azt mondja Balsai bizottsági elnök, aki pontosan ezért az emberi minőségéért nyerte el az alkotmánybírói pozíciót a birkaiskolában. Nem emlékszik, hogy ki hozta az anyagot, de kurva jó anyag volt. Ha ezt a tempót két gramm fű ügyében a közrendőrnek adná elő, lehet, hogy leesne egy-két saller. Ő viszont húszmilliárd forint ügyében adja elő.

Az egyébként hihető, hogy a fideszes képviselők többségének munkáját egy betanított törpenyúl is el tudná végezni, köztársasági elnök lehet akár debilből is. Amit elétesznek, az aláírja, leokézza. Dobzse. Ezt például simán el lehetne végeztetni közmunkásokkal!

Thank You For Smoking

De valakinek azért tudnia kell, honnan is kerülnek eléjük a szövegek, és mi azoknak az értelme. A logikája. Balsai valószínűleg még aznap rájött: mindenkinek világos, hogy hazudott. Pontosan emlékszik ő, kitől kapta a direktívát. Csakhogy valamiért nem mondhatja meg. Ő az, Akinek a Nevét Nem Mondjuk Ki. Az Anyag Hozója. Egy láthatatlan entitás, akit a köznépnek nem lehet felfedni; de akinek ugyanakkor határozott véleménye van a cigaretta jövedéki adójáról, mégpedig az, hogy nem kell emelni.

Úgyhogy Balsai most már kerek perec megtagadja a választ. Erről az ügyről ő nem nyilatkozik, szégyellje magát, aki felhozza, illetlenség. Úgy kapálózik, mintha már annál a jelenetnél tartana, amelynek az elején elhangzik, hogy joga van hallgatni. Pedig most még pont hogy nincs joga. Sok minden egyébhez van, de az kutya kötelessége, hogy beszámoljon a választóknak arról, mit miért csinál. Különösen, ha éppen olyan helyzetbe keveredett, ami tök úgy néz ki, mint egy szalámilopás. De az a fajta, amelyben a tolvaj leszereli az egész gépsort, és még a disznókat is elhajtja.

Rajtuk kívül mindenkinek az az érdekes ebben a történetben, hogy kinek mennyit ért meg az a húszmilliárdos adókedvezmény, és annak az ellenértéke hogyan oszlik meg a bizottságban és azon túl. Hogy mennyibe is kerül az Alkotmányügyi Bizottság. Mint megtudtuk, húszmilliárdnál jóval kevesebbe. Nekik viszont bizonyára az az egészben a felháborító, hogy egy riporter csak úgy bemehet az ülésterembe. Meg hogy van ez a hülye szabály a közérdekű adatokról, amit elfelejtettek megsemmisíteni.

Nem tudjuk még, mi mindenre jó a nemzeti együttműködés rendszere, de az már születésekor látszott, hogy erre nagyon alkalmas. Médiatörvénnyel, visszamenőleg, fegyelmezett bürokratákkal: ez egy state-of-the-art lopógép.

Érdemes lenne alaposabban konzultálni a katolikus egyházzal. Főleg hogy a lándzsájuk hegye, a KDNP ott van a kormánypártban, bevallottan azzal a küldetéssel, hogy az egyház igazságát és évszázados tapasztalatát képviselje. Esetleg tarthatnának a pártnak egy gyorstalpalót arról a korszakról, amikor az egyház még a mostani állapotánál is sokkal korruptabb volt, és kenőpénzért osztogatott püspökségeket gazembereknek. Nem jött abból jól ki Róma. Akkor is erősen tiltakoztak az ellen, hogy bármiről számot kellene adniuk, de a vége aztán az lett, hogy nem is kérdezte őket senki, amikor rájuk gyújtották a püspöki palotát.