A köztársasági elnöknek, komolyabb jogosítványok híján, egy feladata van tulajdonképpen: hogy legyen rendes ember. Tudjon viselkedni, látsszon tisztességesnek, és ha van is pártkötődése, legalább úriemberségből ne mutogassa úton-útfélen.
Igazán nem kérnek tőle sokat. Egy illemtankönyv, néhány öltöny és némi természetes bölcsesség elég ahhoz, hogy elfogadható elnök legyen bárkiből. Ezért súlyos tehertétel és országos szégyen, ha az államfő közönséges ribanc.
Az emberből persze pártok csinálnak elnököt, nem elvárás, hogy szűzen kerüljenek a politikába. De utána megadatik nekik a lehetőség, hogy akkor is eljátszhassák az ország nagypapáját, amikor a pártjuk már rég szopóágra került. Aki ezzel nem él, az vagy buta, vagy elvetemült keretlegény. Köztársasági elnök szájából a pártpropaganda olyan látvány, mintha hányna.
Az elnök, az nem szóvivő. Szóvivő van épp elég, és ha az elnök se tud mást, akkor egy lesz a lakájok közül. Így viszont megkérdőjelezi a státusza értelmét. Ha nem is akar önálló arcnak látszani, ha úgyis mindent aláír, amit a tartótisztje elélök, akkor felmerül a kérdés: minek is fizetjük mi ezt az alkamazottunkat? Hát ember ez? Dehogy ember, gomba! Az azért nem közérdek, hogy egy gomba parádézzon a királyi palotában.
A beltenyésztett, süsü királyokat utálni szokták, jó ezt észben tartani.
Különösen rosszul veszi ki magát ez a zenebohóckodás, ha elnökünkről különben tudható, hogy a szenvedélye nem is elsősorban az aktuális pártja, hanem általában a seggnyalás. Mert ugyebár nem bátor forradalmárból nőtte ő ki magát, hanem karrierista felszopóból, aki remekül kijött a komcsikkal is, amikor az volt kifizetődő.
Szar ügy bizony, ha az elnök ribanc. Nem mintha fontos volna, nélküle is meg lehet lenni, és még az se jelentős kiadás, amit felhabzsol a királykodásban. Csak ízléstelen. Bántja a szemet. Rossz nézni, ahogy nem veszi észre magát, ahogy élő adásban vetkőzik, hogy aztán ott álljon velünk szemben egy csont-bőr jellem, egy önkéntes senki, egy degenerált alsóbbrendű. És ő volna az elnök. Ez így perverzió.
Szlovákia leghamarabb 2014-ben szabadulhat meg Ivan Gasparovictól. Addig pedig kénytelenek végignézni a hardcore pornót, amit előad. Súlyosan veszélyezteti a közerkölcsöt és a gyermekek fejlődését – mi lesz, ha olyanok akarnak lenni, mint ő?! -, és egyébként is otromba, ízléstelen, és visszataszító. De nincs az a médiahatóság, ami ezt az ámokfutást megakadályozhatná.
Ezért is szarabb hely Szlovákia Magyarországnál.
Ivan Gasparovic újévi köszöntője
Bezzeg a mi saját elnökünk beszéde!
Caligula a lovát ugratja
Utolsó kommentek