Magyarország most újra egységes, mondja a fékezhetetlen agyvelejű Semjén Zsolt, mellesleg az aradi vértanúk ürügyén; de a kottát nem ő írja, hanem a főnöke. Vele még messzebb ügetett a hintaló, Orbán egyenesen odáig jutott, hogy Budapest most lett a nemzet fővárosa. Eddig nem lehetett az, mert nem volt fideszes a polgármester. OMG WTF. Még mindig annak a téveszmének a rabja, hogy a nemzet ő maga és pártja. Pedig ebből baj lehet.

Az önkormányzati választás eredménye amúgy első blikkre tényleg úgy néz ki, mintha az ország a kormány politikáját hagyta volna jóvá, nem is meglepő, hogy így magyarázzák. Érdemes viszont észrevenni két szépséghibát. Az egyik, hogy a kormánynak ezidáig nem is volt politikája; a gazdasággal - a lényeggel! - gyakorlatilag semmit sem csináltak, vállalásaikat a külföldnek kellett kitaposni belőlük, és tök homály, hogy vajon jobban fog-e nekik sikerülni, mint Gyurcsánynak. Az első fele, a semmittevés, az már sikerült, itt a jutalom érte, eddig minden stimmel.

Amit eddig végeztek, az a veszett hatalmi nyomulás, a zoknibábok kinevezése, aminek eredménye, hogy most már az Állami Számvevőszék is be akarja tenni a szentkoronát az alkotmányba. Volt még továbbá médiaszabályozási fenekedés, meg baljós helyezkedés a közmédiában – nem nekem baljós, hanem annak, akit a seggnyalók képviselni fognak –, meg a NENYI kiakasztása, és ennyi. Ez összesen semmi, plusz egy kis szar. Felháborodást valóban nem okozott, komolyan vehető ellenfél nincs, az önkormányzati tarolás papírforma. Ők maguk is elmondták: a választásig nem lesz semmiféle konkrétum, tehát effektíve kormányzás sem lesz. Továbbegyenlő: amit most állítólag aláírt az ország, az egy üres lap volt.

Nem szedik a meggyet

A második szépséghiba Esztergom. Itt Meggyes Tamásnak sikerült az, ami fideszes jelölt számára szinte lehetetlen feladat lett volna idén: akkorát taknyolt, hogy körbe lehet rajzolni. Sokat dolgozott ezen. Elérte, hogy a Jobbiktól az MSZP-ig minden ellenzéki párt összefogjon ellene, felsorakozzanak egy független jelölt mögé, és kétharmaddal megnyerjék a választást. 

Esztergom egyébként nem élhetetlen hely, a polgármester nem azért bukott meg, mert lepukkantotta a várost. Esztergom eleve kellemes városka, Meggyes vezetése alatt is fejlődött, híd épült, utcák, terek újultak meg; magával a városműködtetéssel viszonylag kevés probléma volt. Akadt helyette más. Pontosan olyan dilik, amiket a Fidesz, Meggyes pártja menthetetlenül és sorozatosan elkövet. Nem is politikai hibák ezek, hanem paranoid és megalomán tünetek, a jobboldali pszichózis tipikus képletei.

Meggyes a maga kacsaúsztatójában pontosan azt a médiapolitikát gyakorolta, ami a jobboldalnak régóta szívügye, a rosseb tudja, miért. Segge alá gyömöszölte a városi újságokat, aztán hülye fejjel és mélyen megsértve konstatálta, hogy az interneten mindenféléket írogatnak róla, és nem tilthatja le, nem büntethet, nem rúgathat ki senkit. Nem nyugodott bele, hanem nevetséges leveleket írogatott, rágalmazott és hisztizett. Ettől persze az alternatív helyi média nem lett hozzá gyengédebb. 

Tudatosan leszarta a közérdekű adatok nyilvánosságát, amivel egyáltalán nem segített eloszlatni a korrupciós gyanút. Sőt elérte, hogy Esztergom polgárai a titkolt szerződésekről semmi mást ne gondolhassanak, mint hogy Meggyes azokkal talicskázza ki a város pénzét. Bizonyíték nincs, simán lehet, hogy bűncselekmény sincs, de a reakciója erősen ráutaló magatartás.

Meggyes a hatalmi logika tenyérbemászó megtestesülése volt, megterhelve a szokásos fideszes tévképzettel, miszerint aki nincs velünk, az ellenünk van. Belebukott, és senki sem sajnálja. Amit összekovácsolt maga ellen, az nem is olajfa, hanem komplett olajkút. Vissza lehetett volna hívni még idejében, de ugyebár aki velünk van, az meg mind jófiú - az elmebaj, az urambátyámkodás itt is megakadályozta a józan döntést. Esztergomban előrehaladott állapotba került a nemzeti együttműködés rendszere: annyira elege lett belőle mindenkinek, hogy együttműködtek inkább bárki mással. 

Egyáltalán nem biztos, hogy ettől a városnak jobb lesz, ahogy Medgyessy megválasztása sem volt bölcs döntés. Egyszerűen sok volt már az egóból, a nyomulásból, és abból a megmagyarázhatatlan őrületből, amely szerint ellenvéleménynek helye nincs. Van helye, csinált magának. A kisgömböcök végül kilyukadnak.