A szabadság szülőanyja, Franciaország elszánta magát, és megszülte a törvényt: a szabadság és a nők jogai nevében úgy határozott az alsóház, hogy mostantól Franciaországban a nőknek nincs joguk zacskót húzni a fejükre. Tilos az arc eltakarása úgy általában, de hát tudja mindenki kacsintás nélkül, hogy kiknek szól ez a tilalom: a törölközőfejűeknek, akik ezzel a szokásukkal botránkoztatják meg a jóérzésű francia polgárokat. Hogy az asszonyaikból nem látszik semmi.
Párizs egyébként három hete remek hangulatú, látványos buziparádénak adott otthont, mint minden normális európai főváros, és bár bizonyára az is felháborított néhány heteroszexuális polgárt, a betiltásáról szó sem esik, fel sem merül.
Nem túl meglepő, ha az európai közvélemény ideológiailag képzetlen fele tanácstalanul néz hol a zsákbanfutó nőre, hol meg a jószerével pucér transzvesztitára, és nem érti teljesen, hogy mi is ennek az értelme. A megbotránkozás fogalma ugyanis még mindig a bibliai értelmezéshez kötődik, és aszerint a homoszexuális seggrázás sokkal undibb, mint egy teljesen eltakart női test.
Igen ám, de ez a vita többek között arról szól, hogy a szent iratokat egy kicsit félretesszük, és megpróbáljuk újragondolni az egészet, mégpedig azért, mert a szent iratok miatt már épp eleget háborúztunk fölöslegesen, és pont azt akarjuk elkerülni. Ezt röviden szekularizmusnak hívják, és eddig bevált, amennyiben a szekuláris Nyugat a Föld legfaszább gerezdje.
Ha viszont kiesik az az érv, hogy Isten megaszonta, akkor máris jól látható a különbség: a vidám meleg- és heterófesztiválokon azért vetkőznek az arra hajlamosak, mert úgy érzik jól magukat. Zsömlészacskóval a fején viszont senki nem érzi jól magát. A zsákban járó muszlim nők nem maguknak találták ki ezt a lehetetlen szokást, hanem a férfiak szabták rájuk, úgy, ahogy azt ők jónak látták. Zsákban járni szar, kényelmetlen és megalázó. Azt üzeni, hogy itt nem egy ember, pláne nem egy nő megy az utcán, csak egy testetlen lélek. Illetve egy muszlim. Ha egy családban vagy közösségben a szociális nyomás a burka vagy a nikáb viselésére kötelezi a nőket, akkor azok a nők már a piacra is úgy kénytelenek lemenni, hogy közben üvöltve képviselik az iszlámot. Pedig ők is csak emberek, és tökre szeretnének simán csak anyukaként leballagni, köszönni a szomszédnak, és az egész túra alatt legalább kilencven fokos szögben látni.
Mostan színes tintákról álmodom
A közösségi nyomás nem feltétlenül erőszakban – ún. becsületgyilkosságokban – nyilvánul meg, bőven elég lehet, ha lekurvázzák a meztelen arccal közlekedő arab lányt, és megmondják az apjának, hogy szégyellje magát, amiért nem tudja kontrollálni. Most már ez nem működik: anyu széttárja a karját, nem tud mit csinálni, akárhogy szeretné férjeura vagy maga Allah. Százötven euró a büntetés, azt ki fogja kifizetni, papa vagy Allah? És karon fogja a leányát, nadrágot öltenek és hozzá kék meg piros és magenta kiskosztümöt, és levonulnak a párizsi és marseille-i utcákra, ahol ettől kettővel több csinos nő lesz, és kettővel kevesebb varjú.
Létezik a burkaviselésnek ellenkultúrás, punkos vonulata, és az annál szenvedélyesebb, minél inkább tiltják. De ez csak futó, kamaszos, identitáskereső fellángolás. Nyugi, a punkok se maradtak úgy, a hatvannyolcas anarchisták sem, és a mai vámpírkislányok is rá fognak jönni, hogy igazából nincs is olyan, hogy vámpír. Sem hetedik mennyország. Ettől nem kell félni. Sokkal veszélyesebb, ha az a ragály terjed el, hogy a muszlim férfiak sikeresen visszacsempészik Európába azt a nőképet, amin mi már szerencsésen túl vagyunk. Nem túl régóta: a Bibliában ott van, hogy az asszony ingatag, és ha nem figyelnek oda rá, akkor lelegeli a tudás fáját. Csak most már nem úgy értjük, kimagyarázzuk vagy leszarjuk, félrenézünk, az Öreg már nem volt szomjas, amikor ezt diktálta.
Franciaország bölcsen lépett, amikor kiállt a muszlim nők szabadságáért. Az örömöt csak az árnyékolja be, hogy ennek a törvénynek a bölcsessége túl kifinomult még ahhoz, hogy mindenki értse. Márpedig Franciaországban tíz emberből nyolc a burka betiltására szavazna, az alsóház pedig csaknem egyhangúan fogadta el. Ilyen egységet nem az igazságok, hanem a veszett hülyeségek szoktak maguk mellé állítani. És bizony látszik is a háttérben az ügyeletes hülyeség: a sima, oktalan rasszizmus, ami nem azért örül, mert a muszlim nőknek mostantól jobb lesz, hanem mert úgy gondolja, hogy ki lett most baszva az arabokkal úgy általában. Sarkozy a szélsőjobb átszavazásával nyert választást, oktondiság volna elvárni, hogy nem próbálja őket intézkedésekkel is megtartani. Az arabellenes gyűlölködők tévednek, de jobb ezt nem bolygatni, hadd higgyék, ami jó nekik. Az arabokkal épp azért van kibaszva évszázadok óta, mert nem engedik látszani és hozzászólni a fele lakosságukat csak azért, mert nők. Katalin cárnő, Margaret Thatcher és igen, Golda Meir bebizonyította, hogy a nők szabadon engedése nem gyengíti, hanem erősíti a társadalmat, ugyanis nem butábbak a férfiaknál semmivel. A Közel-Kelet Kleopátra óta nem engedett a trónra egyetlen nőt sem, sőt a közelébe is csak díszmadárként.
Addig van Európának esélye, amíg az egynyelvű, egyvallású szuperhatalom fel nem ébred, és nem duplázza meg a szellemi kapacitását azzal, hogy leveszi a nőkről a szájkosarat meg a többi lószerszámot. És amíg Európa nem hagyja, hogy ez a szégyenletes öncsonkítás megtörténjen a határain belül.
Utolsó kommentek