Oké, feladom, eddig bírtam. Direkte igyekszem kerülni már, hogy a vallás, és azon belül a kereszténység abszurditásán rugózzak. Bár nem nagyon értem, miért ne tehetném akár hetente, elvégre a templomban is sok a műsorismétlés, mégis szeretnek az emberek rendszeresen ugyanarról meditálni.

De utolér a szalagcímekben. Még csak hírzabálónak sem kell lenni hozzá, ma a világsajtó a katolikus egyházzal van tele, óriási az érdeklődés. Ráadásul az antiklerikális – vagy annak nevezett – gondolatkör unásig ismételgetett, klasszikus pedofilvádja nőtt az égig, miután bebizonyosodott, hogy ezek a bűncselekmények tömegesen történtek meg. A zsidókról az derült ki, hogy egyáltalán nem sütnek gyerekvért a maceszbe, nincs ilyen szokásuk; a katolikus papokról viszont az, hogy nem nulla eséllyel erőszakolják meg a rájuk bízott gyerekeket, hanem ahogy a kedvük tartja. És megússzák.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. Zsolt 74:14

A vád nemhogy elérte a pápát, hanem ő van a középpontjában. Egyrészt mint abszolút vezető, kénytelen magára venni az egyház bűneit, másrészt pedig azokban része volt.

Nem a müncheni HR-balfogásról van szó, amikor nemhogy börtönbe nem juttatták a gyerekeket megrontó Peter Hullermann atyát, hanem visszaküldték hittant tanítani, azaz ragadozni. Tegyük fel, hogy erről Ratzinger érsek nem tudott, végül is minden plébánost nem tarthat szemmel.

Csakhogy Ratzinger érsekből aztán bíboros lett, majd a katolikus rendőrminisztérium, a Hittani Kongregáció vezetője. Ebben a székben rendkívüli befolyása volt az egyháztagok bűneinek elbírálásában, beleértve a teológiai eltévelyedéseket és a gyermekek elleni nemi erőszakot egyaránt. Utóbbi témában Ratzinger azt az utasítást adta, hogy mindenekfelett maradjon a bűn titok, egyházi belügy. A világi hatóságok kizárása doktrína volt, és az erről szóló (illetve a korábbi előírást megerősítő) levelet ő írta alá. Egyébként magát a pedofíliát ebben a szövegben is mélyen elítéli, ami szép tőle, csakhogy az egyházi büntetés minden bizonnyal jóval enyhébb, mint amit egy rajtakapott pedofilra ki szokás, illetve ki illik szabni. Ennek viszont remek illusztrációja Hullermann papbűnöző, aki kapott egy kis ejnyebejnyét, nahát, Peti, nem szép dolog kicsiket megerőszakolni, máskor ne csinálj ilyet – és mehetett vissza gyereket vadászni. Ha az egyház – a nála lévő bizonyítékokkal együtt – átadja a német rendőrségnek, akkor jó ideig nem lett volna alkalma erre. De nem tette, bűnpártolást követett el, és ezt az eljárást szentesítette az az ember, aki ma római pápa.

Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól. Mt 5:29

Meg lehet érteni őt is. A katolikus egyház mint életpálya rendkívüli beszűkültséggel fenyeget. Ezt egyeseknek sikerül leküzdeni, másoknak meg nem. Egy életre kötötték magukat a közösséghez, a teljes egzisztenciájuk a csapattól függ, még csak át sem igazolhatnak a konkurenciához. Mivel saját családjuk nem lehet, az egyház veszi át a helyét. Mármost ha a saját családja és egy csomó ismeretlen gyerek érdekei között kell választania, akkor a legtöbb ember habozás nélkül a sajátjai mellett dönt; különben nyilván szétosztaná a családi vagyont a szegények közt. Ratzinger bíboros pedig nem volt hülye, már 2001-ben, amikor a pedofilokat fedező levelet kiadta, fel tudta mérni, hogy jelenleg ez számít a legocsmányabb, legaljasabb bűnnek. Olyan, amiért az emberek élve tépnék szét a bűnöst, tehát ha az általa is ismert esetek kitudódnak, akkor az egyház nagy szarban lesz. A jelenlegi botrány azt bizonyítja, hogy a csoportlogika szerint igaza volt. Kiborult a bili, és az egyház tényleg megrogyott a bűn súlya alatt. Hogy is volt a legutóbbi óriásválság, a reformáció? Folytak persze teológiai viták, de a tömegeket az nem igazán érdekelte akkor sem. Hanem amikor Róma konkrétan pénzért kezdte árulni a bűnbocsánatot, akkor kiakadtak, és azt mondták: micsoda utolsó mocskos gazemberek ezek? Az biztos, hogy Krisztusnak nem örökösei, mert ő nem pénzért árulta a kegyelmet. Nomármost Krisztus gyerekeket sem dugott, se nem védelmezte az ilyeneket.

Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Zsolt 91:8

Gyanítom, éjjel-nappal zakatolnak a Szent Péter tér alatt az iratmegsemmisítők. De az áldozatok élnek, és egyre bátrabban emelik fel a fejüket. Sokan bosszúra vágynak, és jól teszik. Lesz még itt bazmeg. Nem különös például, hogy miközben világszerte dugdossák a gyerekeket a papok, Magyarországon ennek híre sincs? Igaz, a Kárpátok megállította a Siemens-, a Gripen-, és a Strabag-botrányt, de ott nem voltak megnyomorított életek, csak némi pénznek kelt lába, és a tanúk mind jól jártak. Itt az idő: most elő lehet lépni. Arra való a sajtó, az internet, a szabadság, hogy az igazság előkerülhessen. Ne ússza már meg az a rohadék.

A pap különleges ember. Annak kell lennie, főleg a katolikusnak – bár a református püspöknek sem áll annyira jól, ha az íróasztalon kúrja a titkárnőjét, pláne ha előtte eljátszotta az összmagyarság érces lelkiismeretét. A pap ég és föld között él: azt a gyakorlatot kellene bemutatnia, amiben a hit által jobbá lesz az ember. A gyülekezet előreküldi őt, hogy példát mutasson. A papbűnözés ezért súlyosabb (és médiaképesebb) dráma, mint a többi. Ha pedig a pap elköveti azt a legocsmányabb bűnt, ami akkor is világhír, ha egy civil senki teszi meg, az az abszolút horror. Magas polcról lehet nagyot esni. Íme egy ember, aki Krisztusnak szentelte az életét; lemondott a családról, szerelemről, szexről, buliról és gazdagságról, és mire jutott? Egy mocskos állat lett belőle. Ez bizony nem csinál kedvet a megtéréshez. Ki tudja, ha befogadnám a szívembe Krisztust, nem kezdenék-e én is valami szörnyűségbe? Lehet, hogy olyan, mint a heroin, és nem lehet leállni az őrület csúszdáján?

A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. Jn 20:23

És van még egy probléma, amiről a kultúrállamok még udvariasan hallgatnak, de remélem, a titkosszolgálataik közben felkészülnek a munkára. Miért is utáljuk a szcientológiát? 

Emberek életét teszi tönkre? Mániákus zombikat állít elő? Súlyos kizsákmányolás és önbíráskodás folyik a titkos szobák mélyén? Bűneit nem ismeri el, ahogy az állam törvényeire is szarik, a hatóságokat kijátssza? Úgy tűnik, ez mind előfordul a Római Katolikus Anyaszentegyházban. Gyerekmolesztáló szörnyek lapulnak az egyházi birtokokon, és ahhoz képest, hogy villamosszék járna nekik, egész simán megússzák. Összességében a sátánizmus békésebb, ártatlanabb hitrendszernek tűnik.

Ennek a botránynak a fényében az se volna meglepő, ha itt-ott deklarálnák a kormányok, hogy a katolikus egyház nemzetbiztonsági kockázat. Az ilyen gyanús szervezeteket lehallgatják, tagjait figyelik, és a bűnözőket igyekeznek bevarrni, mielőtt a nemzetközi maffia kimenti őket egy toszkánai szanatóriumba. 

Egyetlen fórjuk van a Xenu-hívő bolondokkal szemben: hogy tanultak a reformációból, és már nem pénzért adják a jóságot. A római egyház szörnyeket rejtegetett, gyerekek megrontásához asszisztált, de közben öreg nénik alatt cserélte az ágytálat, molesztálás nélkül is taníttatott szegény gyerekeket, betegeket és gyászolókat vigasztalt. Vannak bejáratott módszerei a vezekléshez. Kurvára pedáloznia kell a következő pár évtizedben, hogy ledolgozza a bűneit.