Érdemes akkor lelépni, amikor még maradt valaki, aki marasztalna. Bajnai Gordonnak ez sikerült, hogy belőle volna igény többre, az látszott már akkor, amikor sokadszorra és egyértelműen közölte, hogy nincs továbbmenet. Hiszen már az is azért történt, mert minden reggel vinnyogó szocialistákat kellett leráznia a kabátjáról, akik könyörögtek neki, hogy vállalja el a miniszterelnök-jelöltséget. Nem véletlenül kérlelték: tudták ők előre, hogy maximum egy Mesterházyt tudnak kiizzadni, és Mesterházyról kezdettől ordít, hogy azért lehetett jelölt, mert Bajnai nem vállalta.
Bajnai előre bejelentett visszavonulása miatt lehet Orbán egyetlen komolyan vehető kihívója Bokros Lajos, még ezzel a hihetetlen rongyosgárdával a háta mögött is. Az összefüggés Navracsics Tibornak is eszébe juthatott, aki Bajnai leköszönő beszéde után rendkívül idegesen vágta a szemébe, hogy biztos vissza akar jönni pár év kihagyás után. És pont az ellenzéki pozíciót meg a kampányt akarja kihagyni, azt a kemény taposómalmot, amiben például Navracsics simán hülyét csinált magából, amikor be kellett szállni Szijjártó mellé a debilek kórusába.
Válságkormányzása alatt felszínre fosódott a szoci korrupció fogafehérje, az igazságszolgáltatás működésbe lépett, de a miniszterelnöknek sikerült ezektől az ügyektől távol maradni – legfőbb, fejére olvasható bűne a libaügy maradt, ami elég sovány volt eleve. Eredményei ugyan nehezen kommunikálhatók, makroszintűek, de Bokros csomagja is ilyen volt tizenöt éve. Idővel az ilyesmi megszépül, nem azért, mert a mai hőbörgőknek benő a fejük lágya, hanem mert sokan szeretik hinni, hogy a szűk esztendők nem voltak hiábavalók.
Aki ott se volt
Az IMF-tárgyalások sikerénél a kormányzási stílusának emlékezete többet számíthat, amikor esetleg kedve támad a visszatéréshez. Antall József óta senki sem úszta meg nála kevesebb bohóckodással. Igaz, Antall meghalt a kampány előtt, Bajnai meg nem is kért belőle.
Nem énekelt nótákat tévéműsorban, a pártkongresszuson is csak tátogott, őt ebbe belerángatták. Nem töltött kolbászt kamerák előtt. Nem tartott tömeggyűlést, nem szitáztatott pólókat az arcképével és jelmondataival, sőt szlogeneket egyáltalán nem is vezetett be. Se hajrá, se húzzunkbele. Nem volt nyilvános imádkozás, tánc, feleség és gyerekek mutogatása, fotóalbum kutyával és macival. A celebség teljesen hidegen hagyta. Még Bokros egzaltált evangelizálását se irigyelte meg: bár a ráció ott van a legfőbb értékek között nála is, de nem hordja körbe zászlórúdon. Semmilyen zászlót nem hord körbe, és ezt is lehet szeretni.
Főleg akkor, ha van kontraszt. Medgyessy nemcsak azért volt Orbánnak sikeres kihívója, mert fűt-fát megígért, hanem azért is, mert szerencsétlen tutyimutyinak nézett ki már a kampányban is. Nézzétek, beszélni sem tud! Alig él! Az ilyen tutira nem lesz annyira arrogáns, mint amilyen a Fidesz volt az első ciklusában. Aztán sajnos mellékesen csődbe vitte az országot – Bajnai viszont a csőd kezeléséből vette ki a részét.
Zászlótlan, nyugis, bohóckodástól és pátosztól mentes figurára mindig lesz igény, minél több és zajosabb a bohóc, annál nagyobb. Szép dolog a centrális pártrendszer, de nem valószínű, hogy ezt az elvárást a Fidesz be tudná illeszteni a táborába, ahol egy a zászló. Bajnai Gordonnak meglesz a szabadjegye visszafelé, csak pártot kell találnia hozzá.
Utolsó kommentek