Amikor végleg kiderül, hogy a régi szervezetet hiába foltozgatjuk, akkor nincs más hátra, mint újra felépíteni, nulláról. Magyarországon jó sok ilyen alvadt struktúra működik – haldoklik –, egyik közülük a BKV.

Akárhol nyúlnak hozzá, valakinek biztosan fájni fog, mint minden változás. Viszont olyan szervezet ez, amelynek szinte minden tagja kitűnően tud érdeket érvényesíteni. A felsővezetés pártelnökökkel pacsizik, és ha a pofája végképp vállalhatatlanná válik, kerül neki másik állami vállalat. Nyilván bejátszik a pártfinanszírozás mocska is: nagy büdzséből lehet nagyot lopni, és ehhez lojális káderek kellenek. A buszvezető pedig, mindezt látva, okkal, de legalább ürüggyel hisztizik, hogy akkor neki is jusson a cupákból. A pulykapénzt tőle nem lehet elvenni, és leépítésről sem akar hallani – viszont így esély sem marad arra, hogy a könyvelés kiegyenesedjen. Tehát kénytelen az állam évről évre egyre több pénzzel megtoldani a jegybevételt, merthogy a jegyáremelés is ciki. Botrány lesz továbbá a járatritkításból is, pedig a budapesti hálózat nemzetközi összehasonlításban kifejezetten sűrűnek számít.

Ez így egy rákos megbetegedés modellje. Nélkülük nem működik a város, viszont kőkeményen bebetonozták magukat mindenféle változással szemben, kollektív szerződéssel, hagyománnyal. Szerzett jogok, megszokott járatok, pulykapénz, olajozott korrupciós csatornák: ezeknek a roppant, fél évszázados lendülete mozgatja a céget, és nincs erő, ami eltéríthetné.

Egy magánvállalat ezzel a modellel előbb-utóbb csődbe megy, a piacát, munkaerő-állományát, elárverezett eszközeit pedig felosztják maguk között a megmaradtak – mármint azt, amire szükségük van; ez történt a Hummerrel, a Saabbal és a Chryslerrel többek között, a szemünk előtt, tegnap. Mivel közlekedni muszáj, a BKV nem mehet tönkre, ez az öngyógyító mechanizmus itt nem játszik. Gondos előkészítéssel és erős akarattal azonban át lehet vágni a gordiuszi görcsöt.

Please restart

Ez pedig úgy nézne ki, hogy fogja magát a kormány és a főváros, és a BKV-t érdemei elismerése mellett megszüntetik. Volt, nincs. Hiszen végül is csődben van régóta, csak rá kell számolni meglepetésszerűen és határozottan. Ezzel egy időben létrehoznak egy új vállalatot, amely ismét az alapoktól indul, tehát nem az a célja, hogy munkát, közösséget és pulykapénzt adjon, hanem hogy közlekedést biztosítson. Kollektív szerződés, bajkeverésre berendezett, pártvezérelt szakszervezet, vízfej: minden torzulás visszaállítható nullára. Fordulna a kocka az érdekérvényesítés terén is, mert bár egy ilyen vállalat nem létezhet buszvezetők nélkül, de a BKV megszüntetésével egy napra munkanélkülivé váló sofőröknek is kell munka. Más lesz így tárgyalni. Ha a sztrájktörvényt is sikerül helyrekalapálni, akkor az új közlekedési vállalat hosszú időre mentes maradhat az állami szférában dúló gazdasági terrorizmustól.

És mivel az új intézmény egy túlburjánzott daganat helyén épül, egyáltalán nem kell akkora böhöm dögöt építeni a helyére. Most kiderült, a kiszervezett, alvállalkozói buszvonalak miben különböznek a BKV-s vonalaktól: kiszámíthatóak, bármikor lehet velük utazni, és hadd húzzam alá vastag tussal: csak ez a fontos, az utas. Közlekedést szervezünk, nem népkonyhát: nem a pulykapénz kiosztása a cél, hanem hogy menjen a busz. Akár olcsón dolgozó bevándorlókkal, mint minden rendes nagyvárosban, vagy nyomkövető robotokkal, ahogy az élvonalban. Nyilván szükség lesz valamilyen adminközpontra, ahol a pályázatokat elbírálják, és a teljes hálózatot érintő ügyeket, meg a kötöttpályát viszik, és persze ellopják, amit megkövetel a haza, de az új cég sokkal kisebb lehet. Nő majd körülötte fél tucat buszos vállalat, magyar és külföldi, jobb és rosszabb, és versenyeznek a bevételért, amit egy szimpla chipkártyával igazságosan szét lehet osztani.

Biztos lenne ebből is felfordulás, és az átmenet idején akadozó szolgáltatás, de azt csak egyszer kell kibírni, totális városbénulás utána már nem lesz. Ha például a villamos közös, kvázi állami kezelésű marad, és a villamosvezetők sztrájkba lépnek, akkor se lesz a kezükben tömegpusztító fegyver, mert a buszok járni fognak.

Már megint több készül itt, mint kormányváltás, azt mondják. Sőt, hogy újra kell építeni az országot. Meg hogy radikális változásoktól kellene tartani. Íme, a radikális cselekvésnek bőven van tere Magyarországon, és a szemét eltakarításában a radikalizmus kifejezetten kívánatos. Tulajdonképpen az se világos, miért kellene ezzel a választásokig várni.