W

w.blog.hu

Tóta W. Árpád kommentál, szemtelenkedik, valamint permanens fogadóórát tart.
Régi cikkarchívum



Kommentelés - házirend

Wblog @ Facebook

Engedjétek hozzám

Kis heti hírlap 4-10 éveseknek.


Foglalod a kurvanyádat

A mozdonyhorgony
Úgy remélte, ezzel bekerül a Rekordok Könyvébe. De legalább a Jackassbe.

Elnöki pornó
Nagy baj, ha az elnök ribanc.

Nem jó a nemzetnek egyedül
Szuverén ország is lehet borzalmas hely.

Szent szar
A húsvéti alkotmány: szentséggyalázás.

A pedofilok védőszentje
A deviancia fincsi, de csak ha papok csinálják.

A gólkirály beszéde
Angela, te náci ribanc!

Győz a szittya förgeteg
Kuss, mi így szállunk le a bicikliről.

Együtt sikerülni fog
Bizonyítsuk gyalázkodással, hogy Magyarország szabad!

Kompország vitorlát bont
A finom kritikát meg lehet állítani, a brutálisat nem.

Foglalod a kurvanyádat
Nem ti vagytok a nemzet, sem a nemzeti oldal.

Utolsó kommentek

  • Brown094: Ha pénzt vesztett egy átverés miatt, vagy megadta adatait egy csalónak, akkor is visszakaphatja el... (2021.10.21. 23:05) Tribuszerné visszanéz
  • szódabár: Hát te sem vagy a tolerancia bajnoka. Hehehe. Felőlem mindenki azt csinál amit akar, nálunk a menó... (2020.12.26. 11:50) Isten fasza
  • Tahó Sandokan: Közben elkészült, bitangfinom. (2020.11.09. 15:20) Ajándék erős gyomorhoz
  • Tahó Sandokan: Nem számítottál kommentre, ugye Worluk? Tegnap jutottunk hozzá ehhez a szürke gombához (egy gombá... (2020.11.09. 14:43) Ajándék erős gyomorhoz
  • Reactor: Bírom az ilyen mérhetetlenül idióta hozzáállást...a falu élhetetlen közösség, mert ott nincs TESZK... (2020.06.26. 14:47) Vackor néni busza
  • Utolsó 20

Karácsonyi ének

2009.12.08. 11:30 Tóta W. Árpád

Bronzvasárnap után vagyunk, ami egy viszonylag újkeletű ünnep, a naptárak még alig jegyzik, de annál inkább a kereskedők és a shoppingriportokkal virító média. Ez a harmadik hétvége a karácsony előtt, amikor már mindenkinek illik elkezdeni a vásárolgatást, hiszen nemsokára ajándékozni kell. A tőzsde világa Mikulás-raliként ismeri az ilyenkor menetrendszerű fellendülést, a tömegpszichózis nagy úr, és hatalma tovább növekszik majd Ezüst- és Aranyvasárnappal. Ilyenkor már menni kell, listákkal, nagy tételben vásárolt dzsókerajándékokkal (bonbon, bor, album), és lerendezni a karácsonyt, illetve annak lényegi részét, az ajándékozást.

Az ajándékozásnak azonban két kategóriája van, és a kettő összekeverése okozza a legtöbb szomorúságot.

Az első típusú találkozás az ajándékozás legitim formája. Ekkor a címzett egy gyerek: önálló jövedelemmel nem rendelkező személy. Mivel ő még nem tudja megvenni magának a csokoládét, fémépítőt, játékvonatot, a birtoklásra az az egyetlen lehetősége, hogy megkapja ajándékként. Ezért ő a jól eltalált meglepetésnek képes őszintén örülni.

Egészen más a helyzet felnőtt emberek között. A felnőtt ember ugyanis arról ismerszik meg, hogy ami kell neki, azt önerejéből megszerzi, akár már októberben, és nem vár karácsonyig - hiszen szüksége van arra a dologra. Nagy könnyebbség karácsony előtt, ha Tibi bácsiról tudjuk, hogy szabadidejében horgászik vagy ponthegeszt, mert akkor vehetünk neki villantót, hármashorgot vagy hegesztőtrafót. A gond csak az, hogy ha a bácsi kicsit is komolyan űzi a hobbiját, akkor tuti jobb villantót és trafót vesz magának, mint mi, kibicek. Ráadásul olcsóbban. Ja és valószínűleg már van is neki olyanja.

Ezt a tételt tizenöt évesen dolgoztam ki, amikor szabadidőmben repülőmodelleket építettem, ezért mindenkitől azt is kaptam. Természetesen rajtam kívül senki nem is ugatta a makettezés tudományát, tehát sokszor béna készleteket vettek (de legalább nagyot), és soha semmi felszerelést, festéket, szerszámot, holott az ugye a hobbi költségének legalább a fele. Sokkal jobban jártam bizony a borítékban kapott készpénzzel, amiből megvehettem a ragasztót, a hígítót és a reszelőkészletet.

A legfőbb érték az ember

Egyetlen embertípus van elemében ilyenkor, amely embertípus egyébként az ideálom: a hobbiasztalos, a hobbifestő és hobbikeramikus – vagy a hivatásos művész –, aki egyszeri és megismételhetetlen tárgyakkal lepheti meg egész családfáját, és erre nem kell vagyonokat költenie, viszont abból ad, amiből mindenkinek ugyanannyi van: az idejéből, az élettartamából. Innen indul egyébként minden kisgyerek, aki rajzol valamit karácsonyra, és mindenki el van tőle ájulva. Csak aztán az idő pénzzé lesz, és a pénz kínai műanyag ajándékokká, bizsuvá, konyhagéppé.

A legszűkebb, egyenesági rokonságot és legközelebbi barátokat kivéve minimális az esély arra, hogy a karácsonykor ezzal-azzal megdobott embertársainkat bármi értelmessel lepjük meg, vagy legalább örömet szerezzünk a csomaggal. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy láthatóan drágább ajándékot veszünk, mint amit kapunk, és akkor a szeretet ünnepének nagy harcikártya-játékából győztesen térhetünk haza. Nagyszerű. Ezért halt meg Jézus a kereszten, bizonyára.

Jobb tehát mindezt megelőzni, és megállapodni a pereputtyal egy erdő közepén leparkolt vasúti szalonkocsiban, hogy a karácsonyi rongyrázásra félretett pénzt megtartjuk, elköltjük arra, amiről mi tudjuk a legjobban, hogy valóban örömet szerez, és mindettől függetlenül összejövünk egy ebédre vagy egy vacsorára, egy-két üveg borra. Mindjárt felszabadultabb lesz az ünnep, és közelebb kerül bármely magyarázatához, a Megváltó születésétől odáig, hogy a legfőbb érték az ember. Mármint hogy nem az ajándék. 

 

A bank és a balfasz



Címkék: egyház válság hülyemagyar

202 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://w.blog.hu/api/trackback/id/tr491582625

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: kis karácsony 2009.12.13. 22:27:19

Tóta W. Árpád úrnak jelent meg egy érdekes postja nemrég a karácsonyi ajándékozásról, muszáj leírnom a véleményemet a témáról, pedig mintha valamikor megígértem volna, hogy nem írok a karácsonyról. de lehet, hogy nem.először is tessék elolvasni a cikke...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jaj Árpád már majdnem jobbikos duma volt,
figyeld csak:

"Advent idejére, egészen Vízkeresztig a Jobbik Magyarországért Mozgalom már több éve fakereszteket/ kettőskereszteket állít a főbb közlekedési csomópontok és bevásárló központok közelében, hogy a bevásárlási lázban szenvedő emberek figyelmét felhívja az ünnep valódi értelmére.

A Jobbik kötelességének tartja, hogy egyértelműen utaljon arra, hogy nem kell fölöslegesen szórni a pénzt a multinacionális cégek örömére, nem kell bedőlni a bankok áruhiteles ajánlatainak, hogy utána az ember kínkeservesen évekig fizesse a hitelt, hanem szerényen is lehet ünnepelni, de mégis családias boldogságban!"
Férfinak alkoholt kell venni. Annak mind örül, ha még nincs is benne fantázia. A nők meg amúgy is megsúgják némi legyeskedésre, hogy mit akarnak.

A ponthegesztős, modellezős dolog valóban nagyobb rálátást igényel, azonban némi humorral és kreativitással is lehet örömet szerezni a mesternek.
Egy fogyasztói társadalomban az emberek a fogyasztási cikkeken keresztül valósítják meg önmagukat. Az vagy, amit megveszel. Akkor vagy nagy ember, ha villád van és drága autód.

Így pedig a karácsony sem lesz más, mint hogy az ajándékoz jól, aki drágábbat, csillogóbbat vesz. Sajnos.
Felhívott anyósom, hogy a TV-shopban kinézett magának valamit, vegyük meg neki ajándékba. ÁÁÁÁ!
Én a férjemtől sem várok semmit ajándékba, nemhogy másoktól.
Van egy elméletem. Azért nem szokás általában pénzt adni karácsonykor ajándékba, mert akkor még az alulművelt síkhülyének is leesne (ezek vannak többen), hogy miről szól az egész...
Beszarok! Ez a tehetséges magyar fiú mindenhez ért! Hajrá árpád, okosíts még minket, hogy a nyava törjön ki már!
Ezt próbálom megértetni a családdal 4-5 éve, de hasztalan...
Árpi, annó annyi idős koromban dettó maketteztem és szóról-szóra ugyanazt tapasztaltam, amit leírtál. Főleg a "béna készleteket vettek (de legalább nagyot" c. dologgal, amikor ugyan 1:72-es-eket építgettem, de a legkevésbé kvalifikált rokonok direkt 1:48-ast vettek, "mer' az jobb, mer' nagyobb". Nem fogták fel, hogy nem, NEM JOBB a nagyobb.

Viszont azt nem értem, hogy minek hoztad ide a compiégne-i erdőben álló vasúti kocsit? Biztosan én vagyok a hülye, de marhára nem áll össze az elbeszélői kép...
Szivemből szóltál!
A nagy dilemma, hogy azonnal dobjuk ki a drága ajándékot, vagy csak később. Mert ha tovább ajándékozzuk, egyszer még visszakerülhet hozzánk.
Igen, a karácsonyi ajándékozás nehéz ügy, nem is szokott túl jól sikerülni nálunk sem. De az emberek nagy része nem nagyon tudja kifejezni magát másképp ilyenkor, mint egy ajándékkal. Üres és bizonyos szempontból kényelmes szokás (le van tudva), pedig lehetne jó is. Csak ahhoz meg nem kell karácsony.
ma megyek megvenni a szabvány dezodor-testápoló kombókat. tavaly díszdobozban voltak, de idén már fasza kis tasiban adják őket. telepakolom velük a csomagtartót, aztán 23-án elindulok "teríteni"
Amen.

Nem lehetne esetleg jogszabályilag tiltani az ajándékozást? Vagy valahogyan leszoktatni róla a népeket? Ajándékot adni fejtörés, kapni sokszor kínos. A széles mosoly hozzá meg képmutató.
Nálunk a munkahelyen a névnapi ajándékozás dukál. Az áldozat jobb esetben megkérdeződik, hogy mit szeretne kapni, aztán valaki megveszi neki (összeadjuk rá a fejenkénti kb. ezrest). Rosszabb esetben túl bonyolult elmagyarázni a célojjektumot: ilyenkor az illető pár nappal az ünneplés előtt saját maga szerzi be az ajándékát, majd begyűjti rá a pénzt, átadja valamelyik kollegának, aki, midőn elközelg az időknek teljessége, ünnepélyesen át- (azaz vissza)adja az ajándékot, aki természetesen kurvára meg van hatva és lepődve.

Valaki tud ennél lejjebb licitálni?
Nocsak, ez az írás teljesen rendben van. Lehet, hogy vasárnap püspöki körlevél helyett ezt kéne felolvasni... ;)
végre valami ami tetszik tóta w.-től... van még remény :)
Vagy maximum csoki, pia, akármi, amit mindjárt meg is lehet enni-inni. Legalább kevesebb szar marad a polcon, amit illedelmességből kirak az ember, de utálja a többi 365/364 napon bámulni.
Leszámítva, hogy persze igazad van az ünnep lebonyolítását illető javaslatokban, illetve a prioritások felállításában, azért kimaradt egy markáns terület/csoport az ajándékozási körből: a könyvek illetve a könyvszerető emberek. Egy könyvbarátnak azért nem oly nehéz megfelelő ajándékot adni, pláne ha tág az érdeklődési köre, én pl. könyvnek bármikor tudok örülni, és az ezoteria-romantika-politikatudomány hármast kivéve jöhet bárhonnan.
ezt én is pont így gondolom.
amikor be is vezettem ezt anno magam felé pár éve, hogy ahol csak lehet: kiszállnék a karácsonyi (+névnapi és születésnapi) bizniszből, akkor abból nagy kavar lett.

volt akinek ez megkönnyebbülést hozott, hogy jajdejóvégre.

de sok ember szereti a vásárlás élményét (ezt amúgy én spec nem értettem soha, dehát még a macsekjaim is mind különbözőek voltak... :-) ), naés arra jöttem rá, hogy sokaknak ez csak ürügy, hogy az ajándékot a másik kapja, mert az nekik jó, hogy végre járhatják a forgatagot, de hivatalos indokkal, szent kiküldetésben. naés ők éveken át nem fogadták ezt el vagycsak nagyon nehezen.

úgyhogy velük a megállapodás az az lett, hogy ajándék lehet: a fogyóeszköz: azaz echte tábla csoki, tea, dió, esetleg tusfürdő (vagy domestos :-D ), vagy ha minden kötél szakad: akkor előre leegyeztetett album. és akinek kell ajándék, én is ilyeneket adok. vagy ha tudom, hogy annyira nagyon akar kapni valami meglepit a másik, akkor: könyvet adok, benne a számlával, hogy visszacserélhesse, ha akarja.

ezt munkahelyeken is lehetett valamennyire érvényesíteni, szerencsére...
kell valaki, aki először kimondja...
++gyerekközösségekben a képzeletbeli ajándék nagy poén: kis cetlire írva (v rajzolva) adhatnak egymásnak ajándékot (és-vagy jókívánságot) a fiatalkorúak, bármit, amitcsak a képzeletük alkot.

és családban az idő-ajándékozás is: hogy a gyerek kap 3 órát, amit azzal és úgy töltenek el, ahogy ő akarja (persze a köztörvényes és emberi teherbíró keretek között :-) ), és megállapodnak, hogy monjuk a szombat 3-6-ig teljesen az övé, és akkor ő mondja meg, hogy mit szeretne, és az lesz. :-)
Ebben biza van valami.
Telitalálat. Ilyeneken szoktam én is gondolkodni, csak hát ugye próbálja meg az ember ennek akár a töredékét is elmagyarázni a rokonoknak. Borítékolható a vérigsértődés-háromnapignemhozzámszólás kombináció.
wow, akkor nem csak én gondolom így.
valaki szoljon totawnek, h feltortek az accountjat, es ertelmeset irtak a blogjaba.
Talán azért a könyv nem feltétlenül hülyeség... irdatlan mennyiségű könyv jelenik meg és aki tényleg ismer, az megtalálja azt ami érdekelni is fog. Persze előfordulhat, hogy már meg van, de azért nem sűrűn (meg akkor elég jó ha megvettem, ergó: továbbajándékozható!)
Láthatóan fogalmad sincs az ajándékozás, az "adás" öröméről...

Sivár lelked hogy is foghatná föl....
Nagy igazság.... de ezúttal semmi frappáns, senkit nem sikerült megsérteni... egyre kevéssé provokatívak az írások :)
"Ezért halt meg Jézus a kereszten, bizonyára."

Született... ezen a napon született! Legalább is a keretyén hagyomány szerint. Jézus halálát ill. feltámadását húsvékor ünnepeljük. Olyankor nem is ajándékozunk nagyon.

Mellesleg amúgy értem én a problematikát.
Mennyire igaz ez... Sajnos nem lehet betartani, mert hiába beszélem meg a célszemélyekkel hogy nem veszünk ajándékot, akkor is mindig kapok valamit és ez egy csapdahelyzet, ha előre tudom hogy kapok valamit, akkor vennem kell valamit és ők előre tudják hogy venni fogok valamit, ezért vesznek valamit ők is.
De legalább már ott tartunk hogy olyat vesz mindenki mindenkinek, amire szüksége van amúgy is és mindig kell belőle: zokni, gatya, sapka, sál vonal.
Szia, Árpi. Persze, ez mind így szentigaz, de hadd világítsak azért rá az ajándékozás pozitívumaira: vajon mikor máskor és mi másért foglalkoznánk annyit gondolatban Tibi bácsival, számtalanszor elősorolva karakterjegyeit, kapcsolatunk történetét és az életminőségét meghatározó körülményeket, mint az ideális ajándék kitökölése okán? Egy szimpla borozós halevéssel bizony lélekben nem kerülnénk közelebb szegényhez, csak maximum az asztalnál, ami meg lehet, hogy annyira nem felemelő, ha például horgász- vagy hegesztős vicceket mesél.
Szerintem pedig igenis megéri venni a fáradtságot és megpróbálni valami oylasmit adni, aminek a másik örülhet. Nem a pénzbeli érték a fontos, hanem hogy tudom, hogy hallandó volt elmenni a Kispest határában lévő kisboltba csak azért, hogy nekem egyedi feliratozású pólót vegyen, stb... jó dolog kitalálni, hogy minek örülhet a másik, ugyanakkor sajnálom azt, aki semminek sem tud örülni. Én örülök egy jó minőségű csokinak vagy egy valóban szép bögrének is, bármennyire is elcsépelt. Tapasztalataim szerint a férfiak azok, akik csak hiperdrága vagy nehezen beszerezhető dolgoknak örülnek - a nőket pár száz vagy pár ezer forintért is meg lehet lepni valami jó ajándékkal...
Utálom bazmeg, hogy a csakádomban minden évben szarságokat ajándékoznak az emberek egymásnak. Egyfolytában ugatom, hogy inkább legyünk együtt beszélgessünk, vagy pénzt adjuk inkább beteg gyerekeknek. Engem tartanak emiatt betegnek.

Lehet tényleg beteg vagyok!
Egyetértek, csak ugye az a baj, hogy a kreativitás szépen lassan kiölődik az emberből, és iszonyat meló kitalálni, hogy kinek miféle személyeset lehet ajándékozni.
A nincs ajándék hanem összejövünk és egymásnak örülünk vonallal viszont nagyon szimpatizálok, egyenlőre a régi nagy családi rendszer diktál, változtatok majd, ha saját családom lesz.
Most az egyszer maximálisan egyetértek.
nálunk már évek óta így megy, csak a gyerek kap

ezzel ki is marad az ember a november vége óta tartó bolti öldöklésből, ha van annyi esze,h a kaját ott veszi, ahol csak azt árulnak

és ez a dolog idén jól jött, mert most még pénz se lenne rá

akinek meg feltétlenül kell, mert anyira idióta,h nem bírja ki ajándékcsere nélkül, az kap egy darab szappant, vagy vmi ilyen kommersz szart, aztán egyszer csak megunja, ha meg nem, kapja tovább a szappant :DDD
Na ebben én vallásosként tökéletesen egyetértek a nemvallásos Árpival. Egy ünnepnek, főleg egy vallási ünnepnek a hitről, reményről, szeretetről, egyszóval a lelkiekről kellene szólnia. Ekkor tudja megtartani a varázsát, nem pedig akkor, ha versenyzünk, hogy ki bír drágább, látványosabb, kilóra is nagyobb ajándékot venni. A lelkiekbe az apró figyelmesség belefér, a sok tízezres rongyrázás viszont nem. Én egyébként a gyerekek ajándékhalmait se értem, miért pont a Karácsonyhoz kell tartozniuk, szerintem a születésnap, mint világi ünnep, sokkal jobb terep a világi dolgok ajándékozására.
más kérdés, hogy miért kellene bárki másnak ajándékot venni, mint a legszűkebb rokonság és esetleg baráti kör...akinek pedig (az általad leírtak alapján is) tisztában vagy az esetleges igényeivel...szóval nem igazán értem, hogy hogy jön a csizma az asztalra...
Milyen igaz... kár, hogy nem tudjuk betartani. :-((
Pont erre a következtetésre jutottunk idén, még ha nem is ennyire szofisztikáltan és hosszan.
Remélem mindenki tényleg boldog lesz, hogy nem kap idén rózsaszín pulcsit és kesztyűt, meg késkészletet.
Na ez most tökéletesen egyetértéses. Régóta próbáljuk mi is megvalósítani, de persze mindig elakad a dolog ott, hogy mi van, ha nem értik, ha félreértik. Nehéz ám ez, ha évtizedekig máshogy volt.
Néhány pereputtyal már sikerült, ott csak a gyerekek kapnak keresztbe tőünk-tőlük.
sokan vádolnak kedves Árpád kereszténységellenességgel meg ilyesmikkel, amire pl. a tavaly dec. 24-én közzétett cikkeddel (nyilván nem aznap írtad:) ügyesen rá is játszol, de ebbe most vajon hogyan fognak belekötni?
Tetszik, nagyon igaz. Lehet, hogy nem is kéne politikával foglalkoznod? írj ilyeneket és(olvasóid által) a mennybe kerülsz:)
Telitalálat cikk! Én is mindig ezt mondtam, hogy pontosan kétféle embernek nehéz bármit is vásárolni: akit alig ismerünk, meg a megszállottnak. A kettőnek ráadásul nagy a metszete is: tudjuk, hogy megszállottja valaminek, de amúgy alig tudunk róla valamit. Meg aztán valóban a legtöbb kereső ember már nincs rászorulva, hogy bármit is ajándékba kapjon meg, amire nagyon vágyik... legfeljebb ha tényleg korlátozottak az anyagi vagy egyéb lehetőségei...

Nálunk is ez a nyűglődés volt minden családi karácsonykor, hogy a nem túl gyakran látott féltestvéreimnek és apámnak mit vegyünk (még úgy is, hogy anyám intézte az egészet) - a család többi tagjánál pedig ugyanez a probléma volt, és adtuk mi is keresztbe a "kényszerajándékokat". Anyám meg a mai napig fenntart egy "tranzitpolcot", amin a felesleges ajándékok várnak továbbpasszolásra. Ezek után el is határoztuk egykoron, hogy legfeljebb csak az unokaöcséim (jelenleg 7 illetve 8,5 évesek) kapnak ajándékot, és ehhez tartjuk is nagyrészt magunkat. Nekem meg bőven sok anyámnak illetve a kedvesemnek vásárolni valamit, akiknek az ízlése mellett a polcait is jobban ismerem... de az ajándékozást nem kell holmi "ünnepekhez", születés- és pláne nem névnaphoz kötni (normális országokban nem is ülnek névnapokat), ne csak ilyenkor buzogjon fel bennünk a felebaráti szeretet...
Alapvetően nagyon sok igazság van a cikkben.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy ne vegyünk semmit.

Szerintem az a legtutibb ajándék amit magának nem venne meg az ember, de szüksége lenne rá, és ezt egy közeli ismerős kifigyeli és meglepi vele.
Sajnálatraméltó, ha ezt egy felnőtt embernek magyarázni kell: A karácsonyi ajándékozás nem a birtoklási vágy kielégítéséről szól, hanem a szeretet kifejezéséről.

Aki ajándékot kap, arra valaki odafigyel, szereti, vagy tiszteli, esetleg fél tőle, de semmiképpen nem egy ingyenvásárlás főszereplője.

Árpád, már többször jelét adtad, hogy az érzelmi oldal nem az erősséged. Csak tudnám, akkor minek erőlteted az ilyen jellegű témákat? Vagy tényleg annyit szűrtél le az ajándékozásból, hogy az egy olcsó, de bizonytalan értékű üzleti tranzakció?
Kedves Tóta W úr!
Akkor a veteránautó kiállításon saját kezűleg készített, bekeretezett fénykép az ideális karácsonyi ajándék? :)
Namost erre a cikkre hogyan lehet zsidózni? :)

Egyébként az idei válságkarácsonyra kitaláltam, hogy sütit sütök a családnak ajándékba. Nekem olcsóbb, kellőképpen joker, kicsit ideálasztalos ajándék, és tutira meglepetés lesz, mert életemben kb. kétszer sütöttem eddig, mérsékelt sikerrel...
gratulálok az önmegtartóztatáshoz! Végre semmi fika nem érte a Katolikus Egyházat!
Pedig rezgett a léc.
De jó is lenne....(de még soha nem jött össze) egy ilyen ajándék(ozás) mentes karácsony.
Remek írás!
Egyetértek. Baromság az ajándékozás felnőttek között.
Teljesen jogos. Én is ezt vezettem be a sokadik tusfürdős ajándék után.
Azt a részt kihagytad, mikor a házaspár elindul a "kinek mit vegyünk?" játék beszerzési részeként a bevásárlóközpontoknak, aztán már a közepe, pláne a vége őrjöngő veszekedéssé fajul (sajnos saját tapasztalatom is)!
Idézz többet ebből a 15 éves korszakból. Ezekből még süt a gyermeki eredetiség.
"Jobb tehát mindezt megelőzni, és megállapodni a pereputtyal egy erdő közepén leparkolt vasúti szalonkocsiban, "

Ezen félmondat hiányában nem is lehetne ez igazi Tóta W. post
A tudatos vásárló nem vesz semmit, meghagyja a pénzét a karácsony utáni kiárusításokra.
Mintha én írtam volna... Ezt a felnőttek közötti ajándékozást próbálom tűzzel-vassal kiirtani a családban, és vhogy nem akar sikerülni. Mert "egy apróság azért kell". Hát nem kell, nekem legalábbis boztosan nem. Ami meg pláne nem kell, az a többiek "ajándéka" után rohangálás, kitaláni a lehetetlent, pedig ő maga sokkal jobban tudja, mire lenne szüksége.
Árpád.
Teljes mértékben osztom a véleményed.
Míg nagyszüleim éltek,minden karácsonykor összegyűlt náluk az egész család egy finom vacsira.
Mi gyerekek játszottunk egymással,a szülők
beszélgettek hülyéskedtek.
Szép emlék. (sóhaj)
A kézműves dolgokkal egyetértek,csak az valamiféle kézügyességet feltételez ami sajnos nekem nincs.:)
Tökéletesen egyetértek az utolsó szóig a cikkben leírtakkal, és valószínűsítem, hogy a nagy többség is belátja ezeket.
Csak azt nem értem, hogy akkor miért felejtjük el ezeket karácsony közeledtével és miért követjük el a felsorolt hibákat újra és újra?
(Kisebb-nagyobb mértékben én is)
Hasonlóan gondolkodom én és a családom (apa-anya-tesó) is. Már a mi húszas éveinkben sem volt ajándékozás a posztban említett megfontolásból.
Később, amikor gyerekek kezdtek érkezni a családba (unokák), mindenki újra kezdhette kiélni magát rajtuk ajándékötletek terén.
Viszont előállt egy új probléma a "másik nagymamáék" személyében. Ők ugyanis notórius ajándékozók, a legkevésbé sem meggyőzhetők az egész feleslegességéről, helyette feltűnően megsértődnek a téma említésére is.
Annyit sikerült elérnem, hogy írhatunk listát, amiből ők választanak, de szigorúan megkapjuk mellé az aztán soha nem használt Avon sampont és zoknikat is (amiket persze örömmel kell konstatálni, mert nem bírják a csalódást). A fordítottja nem kivitelezhető, ők nem írnak listát, és természetesen nem is kérnek semmit, max. valami apróságot...
Pedig ezt a tortúrát leszámítva én bírom a karácsonyt.
Teljesen jogos. Mi ugy oldjuk meg, hogy maximalva van az ajandek erteke, mondjuk fejenkent 5000 Ft. Ez kb 1 CD/DVD, vagy konyv, vagy hasonlo. Igaz, hogy elvileg ez is megsporolhato lenne, nemi stresszel egyutt :), de talan ez belefer.

Aztan hogy ki mit unnepel karacsonykor, az mas kerdes.
Jó ez, szép ez, de: én szeretek meglepi könyvet kapni pl. a férjemtől, aki ismer engem is, meg a könyvállományunkat is, és mindig tudja, hogy minek örülnék. Vagy én is szeretek olyan embereknek ajándékozni, akiket ismerek annyira, hogy nem sapi-sál szettet veszek, hanem jó kis olvasnivalót, többnyire el is szoktam találni.
Akivel meg nem vagyok túl közeli viszonyban, az is szokott örülni egy finom üveg bornak vagy házipálinkának, Lush-szappannak (ez tuti siker tinilányoknál), olyan dolgoknak, amiket magának nem venne meg.
Úgyhogy beszélj csak a saját nevedben, a nők (mi)általában szeretnek is, és tudnak is ajándékozni.
rég nem értettem már ennyire egyet a postjaiddal, de most kivételesen nagyon is.
Sok nagyon jó pont van ebben, dehát sajnos a valódi hallgatóság, a minden műanyag, gagyi szarra (banktól kölcsönvett) pénzt kidobó ember nem olvassa a blogot. Aztán meg a bevásárlóközpontok, bankok, gyártók egyszerre hördülnének fel, ha azt a kis fellendülést, amiből ők prémiumot adnak és túlélik a januárt ilyen orvul ellopná valaki...

A családi ajándékozás módjához egy megjegyzés: karácsonyra nem szégyen ajándékot venni, az a szégyen, ha valaki olyannak akarsz meglepetést okozni, akit nem ismersz. Ebből áll elő az, ami neked a repülőmodellek esetében a túlzottan sok modell / kevés anyag dilemma volt. Én minden családtagomat meg szoktam _kérdezni_, hogy mire vágyik a kis szíve és lehetőség szerint együtt megyek el vele megvenni, amit kíván. Ez csodálatos lehetőséget ad arra, hogy megismerd ezeket az embereket, akiknek a kis bogarairól esetleg nem sok fogalmad van. És persze a kidobott pénz is kevesebb, hiszen eleve olyasmit kapnak, amire maguktól is vágynak. (Már mindenki elmúlt 10 éves, azért...) És így én is megismerkedtem az egyházi irodalom gyöngyszemeivel (édesapámnak), a luxuskivitelű bőröndökkel (édesanyámnak, a kínai teaszertartás kellékeivel (öcsémnek), a klasszikus fafaragó eszközökkel (nagybátyámnak).

Több időbe és kevesebb pénzbe került, mintha mindenkinek valami vörösbort adtam volna...

Az egyetlen hely, ahol ez nem tehető meg, de sajnos az ajándékozás érthetetlenül majdnem kötelezővé vált, az a munkahely. Kedvelem a kollégákat, süvegelem a főnököm, de nem segíthetek rajta, hogy furán érzem magam a mai napig, hogy karácsonykor egy multinál úgy próbálunk tenni, mintha egy nagy, boldog család volnánk.
Jó gondolat, már többen felvetették korábban is. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ajándékozni - túl a saját készítésű produktumokon - sokféleképpen lehet. Nem kizárólag LCD-tv-ben kellene gondolkodni. A jó ajándék olyan, amiből az ember számára kiderül, hogy figyelnek rá (mit csinál, miért rajong, miről beszél). Ehhez nem kell feltétlenül drágának is lennie. Ha az embereket nem érdekli a másik, akkor nem segít az sem, ha csak vacsoráznak ajándékozás helyett. Persze valamivel olcsóbb, az igaz.
Tudom mit akartál mondani Jézussal a végén, de szegény épp Karácsonykor született, nem akkor halt meg. Az a nyúl, amire te gondolsz...
Ritkán értek egyet a Zárpáddal, de most ritka van.
Hmm, vajon illő ezen a blogon egyáltalán ezt így?
Ámen.
Húúú, ezzel most lesokkoltál mindenkit, a "szavuk" is elállt az embereknek! :)

"Mirő'beszéleze' itt? Ajándék nélküli Karácsony? Há' azhooogy?"

Amúgy idén mi is olyan Karácsonyt szervezünk, ahol az ajándék maximum egy kis házi készítésű sütemény lehet! Nincs "Csak azérthátmégishogyvalamit!", nem, egyszerűen a család legyen együtt és kész! Beszélgessünk, szórakozzunk együtt, aztán az év többi napjára úgyis szétszéledünk!

Kipróbáljuk, aztán lehet rendszert is csinálunk belőle! ;)
Támogatom a dolgot.
Még a feleségem is csak max. 90 százalékosan tudja eltalálni az ízlésemet, szóval mindenki jobban jár, ha magának vesz ajándékot, a családdal pedig tart egy közös, nagy lakomát.
Nálunk így megy 6 éve, óriási bulikat csinálunk karikor.
Csak a gyerekek kapnak ajit, a kaját összedobjuk, ki ezt hoz, ki azt, aztán duma, társas, tánc, nagy röhögések.
És szigorúan csak akkor tartjuk, ha tényleg mindenki ráér és kipihent, nem a 66. rokontól kell jönnie.
Ezt se gondoltam volna, hogy lesz olyan írása Tóta W Árpádnak, amelyik minden mondatával egyetértek. Nagy szó, mert nacionalista vagyok.
Egyetértek minden szavával. Sajnos a média-marketing által agymosott tömegek rohannak vásárolni ilyenkor. A mozgatórugó a lelkiismeret, ami decemberben még azokat sem kíméli akik az év többi 334 napján ilyennel nem rendelkeznek. Olyan ez, mint a középkorban az egyház által árult "megváltó" cédulák. Ilyenkor megnyugszik a gépek/rabszolgák/agymosottak lelke, hisz törődnek ők családdal, barátokkal, kollégákkal, ha csak egy hétre is...
A pénz borzasztó személytelen, mást ne mondjak kiábrándító ajándék. Ezért szoktam én mindig államkötvényeket ajándékozni...
Az első korrekt ünnepértékelésed. :)

Még a kerszténység is csak látszatpofont kapott... Öregszel Árpád, öregszel... :)
egyetértek. a család egyik ágán alkalmazzuk is ezt. csak a gyerekek kapnak ajándékot. nekik még jelent ez valamit.
Ez tök hülyeség.
Én bárminek tudok örülni amit ajándékba kapok karácsonykor.
Na kedves konzervatív barátaim

Ilyen szép meleg hangú posztot is régen olvashattatok Tóth W. barátunktól

És ráadásul még igaza is van (lehet hogy öregszik???)
Ja, csak mikor megszuletett a pakk, hogy nem veszunk semmit, de ha tenyleg nem veszel, akkor meg jon a balhet, hogy miert nem? Legalabb valami szemelyeset? Csak par 10ezerert, csak egy fulbevalot, de igazi koveset, ne olyan szart...
na akkor az ember azt gondolja, hogy kapja be a mikulas, meg ez az egesz karacsony, en inkabb leugrok a hidrol. :-(
Persze megsem, mert ugye van a gyerek akinek meg megis kene venni valamit, o nem elegszik meg a hagyateki targyalas papirjaval.

Szamomra a leggyuloltebb unnepek egyike a karacsony.
Persze tudom, hogy nyilvan vannak szerencsesek akiknek nem, sot elvezik, boldogok, de en, a boldogtalan, annak csak megnagyobb keseruseg, csak legyunk tul rajta.
A kotelezo szabadsag teljen el, lehessen ujra munkabajarni vegre. Hatha nem lesz aktualis meg egy kicsit az a hidas resz...
Azért picit egyszerűsítesz, mert egy csomó olyan dolog van, amire vágynék, de pont azért mert felnőtt vagyok és racionális, nem veszem meg magamnak. Ilyen volt pl. pár éve a barátnőmtől kapott gyufásdoboznyi képernyőjű tévé, amit mindig megbámultam a boltokban és dícsértem hogy milyen aranyos. Szükségem persze nem volt rá, de amikor megkaptam nagyon örültem neki. Persze azóta sem használtam, mert minek... :)

vampirhirlap.blog.hu
Végre egy humánus írás. Amiben nincs fasisztázás meg barnaveszedelmezés.
Ritka madár ez tenálad.
Én ezt a dicséretet adom neked az életidőmből karácsonyra :))
Már bocsánat de a karácsony a vásárlásról és a nézheteteln TV műsorról szól.
be vagy zárva a lakásba a rokonokka, beiglit kell enni, és szar a TV adás...

egyébként most kezdenek divatba jönni újra a társasjátékok, ami egy egész jó ajándék ötlet felnőttnek és gyermeknek egyaránt
Ó, hogy milyen régóta mondom ugyanezt a családomnak. És milyen jól csak azt értem el vele, hogy antiszociálisnak, de legalábbis aberráltnak tartanak.
A Bakácstól hallottam egy jó ötletet:

Kártyát ad a gyerekeinek. Ha felmutatják elmegy velük moziba vagy koncertre és a délutánt együtt töltik. Ez egy férfi felnőttől igen nagy ajándék és kedves, emberi, mégsem kerül sok pénzbe. Legalábbis nem Karácsonykor. Tetszett.
A fogyasztói társadalom pedig kapja be.
Sajnos a válságban egyébként nem futja megvenni sok olyan dolgot, amit régen megvettem magamnak már októberben.
Most könnyű ajándékot venni, mert már a szaloncukor is nagyon drága.
Mit tegyünk Kedves Árpád! Bedőltünk a fogyasztói társadalomnak és rohanunk a mindig újnak tűnő javak után.. de nem csak árut fogyasztunk, hanem szerelmet(nőt), kultúrát(gondolatot???) is. Világunk "kandírozott-mandarinzselszínű-áramvonallá vált"...bár nekem időnként úgy tűnik, hogy szabad idejében Ön is ennek a szószólója...::::)))Csak nem új kurzus kezdetéhez érkeztünk????
És amikor azt mondom, hogy a gyerekem kivételével senkinek sem veszek ajándékot, hülyének néznek... És nincs karácsonyfám sem.
Van viszont az összes képmutató karácsonyi faszság helyett minden olyan dolog, ami jó a karácsonyban: mécsesek mindenhol, bejgli, fahéjillat, ilyesmi...
Igen, én is felhívtam a testvéremet a napokban, és megkértem, hogy kétezer forint legyen a limit. Tekintettel a bejegyzésben foglaltakra és jelen anyagi körülményeimre, meg, hogy a kölöknek meg vehet felőlem egy egész vidámparkot is. Sajna én nem tudok az övének, de majd igyekszem valami értelmeset, ami neki nem jutna eszébe...
Amióta kinőttem a gyerekkorból és már nem érdekeltek a játékok, azóta utálom a karácsonyt. Tinikén kezdődött, amikor még saját jövedelem nem volt, de úgysem tudták eltalálni mire is lenne szükségem. Soha senkitől nem kaptam fantasy könyvet. A ruháknál pedig végképp nem tudták eltalálni az ízlésemet. Azután ez az utálat csak erősödött, mert hozzájött, hogy venni kellene valami szarságot a családnak. A bevásárlásnál nagyobb tortúrát keresve sem találhatnék magamnak. Szóval azóta a bevásárlást lenyomom két óra alatt, mindenki kap valamit, aztán vagy jó, vagy nem. Karácsony napján pedig szépen elvonulok egy könyvvel egy csöndes sarokba.
Ezt anyámmal is megértethetnéd. (a post)
No, ezért kap csak a legközelebbi családtag ajándékot, és akkor is csak azt, amit kért (nem érdekel a meglepetés, felnőttünk, tippre nem adok pénzt). Barátokkal nem karácsonyozunk együtt, minek is ajándékozzunk? Majd Szilveszterkor mindenki hoz piát, amit közösen csapra verünk.
De kurvára igaz... Nem is veszünk semmit senkinek, csak a rokonságban levő lurkóknak.

Ja és Tibibácsi ponthegeszt? Mi az a pon? :)
@freddy_m: "A nagy dilemma, hogy azonnal dobjuk ki a drága ajándékot, vagy csak később. "

jaja, a következő post erről lesz, ha addig ki nem tör a háború.
Az ajándékozás felnőttek között is lehet értelmes dolog, feltéve, hogy olyasmit ajándékozunk, amire a megajándékozott utólag azt gondolja: "Ha előbb tudom, hogy van ilyen a világon, magam is megvettem volna."

Csak ehhez
- kell egy jókora adag kreativitás, ami attól függően, hogy milyen közel áll hozzánk az illető, az évente egy és a tízévente egy között mozog (szerencsésebb alkatúaknál esetleg valamivel gyakoribb, de akkor sem mindennapos);
- nem kell karácsony.

Ismerek olyanokat, akiknek júliusban eszébe jut valami, amivel szívesen megörvendeztetnék a feleségüket/húgukat/apjukat, és ahelyett, hogy megvennék/-szereznék/-csinálnák, odaadnák, majd együtt örülnének, FELÍRJÁK valahova az ötletet és várnak, amíg születésnap/névnap/karácsony nem lesz.

Na ez az igazán gáz.
Pont egy hegesztőtrafót szeretnék... A szűk családban meg már rég a felvázoltak szerint járunk el. Nincsenek hülye ajándékok, de összejövünk, jó ez így.
Könyvet mindig jó ajándékozni. Senki sem tud megvenni minden könyvet, amire vágyik, vagy sosem venné meg azt a könyvet, de hamár ajándékba kapja elolvassa.

Analfabétáknak van szép képeskönyv is.
@Meklén és Tamara: "Végre semmi fika nem érte a Katolikus Egyházat!"

kihúztam :)
btw az ajándékozás onnan (is) jön, ld háromkirályok, de ugyebár ott is egy gyerek a címzett, Józsefnek nem vittek szakácskönyvet.
@szomorutojas: á, könyvből ugyanúgy össze lehet szedni egy kosárra valót, ami úgyse lesz elolvasva. persze a lehetőségeken belül még egy jobb húzás, csak hát rengetegen vesznek ilyenkor "valami szép albumot", amikről meggyőződésem, hogy mindenki valaki másnak veszi csak, sose magának (ld. még az "ajándékbolt" fogalmát, jelentése: olyan üzlet, ahol magadnak nem vennél meg semmit.)
azt nem ertem csak, ha ekkora az egyetertes, akkor mitol mukodik megis a haracsony ilyen flottul a kereskedelmi szferaban..?;-))

mellesleg a mi csaladunkban - es nem anyagi okokbol - kb. 15 eve ugy zajlik a karacsony, hogy mindenki kitalal maganak valami szimbolikus ajandekot - tabla csoki, pulover, konyv, akarmi - es usszegyulik a szuk csalad, jokat eszunk, beszelgetunk. egy ideje mar fat sem allitunk. orulunk egymasnak es az egymasra szant idonek:-)
Nekem vannak az ismeretségi körömben felnőttek is akik nem tudják csak úgy megvenni amit szeretnének (fontosabbra kell mondjuk a pénz), és ha nekem belefér, megveszem nekik karácsonyra mivel örülnek neki, ez pedig nekem fontos. Természetesen egész évben nem lehet csak úgy másokba pumpolni a keresetet, de ez az évi egy alakalom is sokat számít, egyeseknek. Jó látni azért hogy a TWÁ tábornak nagyrészt mindene megvan! Bár mindenhol így lenne...Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Árpád!

Most az egyszer 100%-ban egyet értek veled. Ezt is megértük.
@vancrow: jó, hát a dollárpapa-pozíció nyilván más. ha ennyire eltérőek a keretek, akkor lehet értelme, csak akkor meg az van, h olyan viszonylag sok pénzt elbaszni egy mellényúlásra megint csak nem istennek tetsző.
@kg--: Ez azokra is vonatkozik, akik hitelt vesznek fel karácsonyi ajándékra...?
Persze én sem értek egyet Árpáddal teljesen. Azoknak, akiket jól ismerünk, lehet (számukra) értékes ajándékot venni, és nem feltétlenül muszáj a multik ünnepévé változtatni a szokást.
Jah, egy jó kis kommunista karácsony kéne, semmi ajándék, csak méltatnák a résztvevőket, meg esetleg kitüntetéseket osztogatnának. Meg a hígagyad, az. Az ajándék kifejezi azt, hogy gondoltál rá. Hogy eszedbe jutott. Hogy törődtél vele. Volt időszak, mikor szándékosan olyan cuccokat ajándékoztunk egymásnak, ami semmire sem jó. Azért, hogy az örökké megmaradjon, mintegy mementóként. Ilyen pl. a szivárványos üveghal. Vagy a szarvasos hamutartó. Meg a halacskás csillár-forgantyú. Egyébként a gyermekek java része amúgy is kétnaponta újabb levelet ír a Jézuskának . az elég jó indikátor arra nézve, hogy mit szeretne. a példáid sem feltétlen jók - van ugyan fizikus a családban, de eszembe sem jutna hadron-ütköztetőt venni neki, vagy tömeg-spektrométert. Nőknek meg az ékszer mindig bejön. ha nem hiszed, próbáld ki.
@bölcsésztanár: ha így állunk, akkor anyám pl. nem is nő?

mert ajándékozás terén hihetetlenül béna.
Ha nektek ennyire nem kell az ajándék, küldjétek el mindet amit kaptok - nekem.
@Tóta W. Árpád: Ezt könnyen ki lehet kerülni némi tájékozódással.
Sosem értettem, miért ciki megkérdezni akár a megajándékozandótól (ha ez nem opció, akkor egy családtagjától), hogy a kedvenc írótájának melyik műve nincs még meg neki.
már 10 évesen is leszartam ha béna ajándékot kaptam, hiszen tudtam hogy aki vette az keményen megdolgozott érte. Nem becsméreltem.
Egyébként általában pénzt kaptam.
@vancrow:
"Jó látni azért hogy a TWÁ tábornak nagyrészt mindene megvan! Bár mindenhol így lenne..."

én sem ajándékozok, hacsak lehet, egyik irányba sem.
de:
a barátaimmal, családdal, sőt távoli ismerősekkel is előfordul simán (+jótékonysági szervezetekkel is), hogy szoktuk egymást segíteni anyagilag, ha az élet azt hozza (visszatérítendő és vissza nem térítendő kölcsön formáiban :-) ), én ezt egyáltalán nem keverem a saját életkémben az ajándékozással. (de értem, hogy mit mondasz.)
Mink már megbeszéltük, hogy idén csak a nagymama kapja meg a szokásos doboz ferrerro-ját, és kész.:)
Szücslaci, örülök, hogy nem egy családban élünk.

Egyebekben, maximálisan egyetértek a szerzővel.
@Szűcslaci: tevedes..
az a karacsonyi ajandek az esetek tobbsegeben azt fejezi ki, hogy xy eggysegsugaru allampolgar egesz evben b@xik az illetore es ugy erzi, hogy ezzel az egy nappal letudta az egesz evi gondolast..:-)

en speciel az erzelmi viszonyomat valakivel szemben nem anyagi sikon szoktam demonstralni.

es attol, hogy valaki nem konzumidiota hitelrekaracsonyozo, meg nem lesz kommunista, csak jozan..:-D
„Nagy könnyebbség karácsony előtt, ha Tibi bácsiról tudjuk, hogy szabadidejében horgászik vagy ponthegeszt, mert akkor vehetünk neki villantót, hármashorgot vagy hegesztőtrafót.”

hármashorog és egyéb ajándéktippek…
erről jut eszembe, van egy oldal, ahol néha mókás ajándékajánlatokkal áll elő a program: www.napijoslat.hu/karacsonyi_ajandek/index.php
nem mindig jön ki személyre szóló extranagy hülyeség, de előfordult már, hogy a padlóról kellett fölmosni a röhögéstől
A vasárnapi karácsonyi vásáron találkoztam egy bájos, kockás vizilóval - piros rózsabimbók is vannak rajta, és kinyitható, párnának. Azonnal beszereztem az illetőt kétéves barátnőm számára. Nem tudom, mit szólnak majd egymáshoz, de, hogy én nagyon örülök neki, az biztos.
Én ismerek olyan családot, akik karácsonykor összegyűlnek valamelyiküknél gyerekestől, férjestől, feleségestől, együtt sütnek-főznek, jót esznek-isznak, nagyokat dumálnak és nevetgélnek, semmi ajándékozás, csak (csak?...) az együtt töltött este hangulata.

K@rvára irigylem őket.
Mi a barátok közti vásárolt, tárgyi ajándékot beszüntettük. KÖZÖS színház, múzeum, vacsora, saját készítésű süti, libamáj zsírjában, kocsonya stb. lehet az ajándék.
Ugyanezt próbáljuk bevezetni a nagyszülőknél, kevés sikerrel.
Rendszeresen kapunk valami olyat, amiről kiderül, hogy rendkívül akciós volt, nem lehetett ott hagyni, jó lesz nektek!
Hiába mondjuk, hogy nem kell a 180 ezres Zepter légtisztító, nagyobb ajándék lenne két színházjegy, úgy hogy vigyáznak az unokákra.
Más kérdés, ha olyan a megajándékozott, aki nélkülöz. Ott próbálunk segíteni, szégyen, nem szégyen, volt hogy pénzt adtunk, mert építkeztek.

Nem tudom írta-e valaki, de ajándékozni nem csak karácsonykor lehet. Az igazi ajándék, ha megfelelő időben adod...
Van olyan érv, hogy olyat kell adni, amit a célszemély magának nem venne meg, de örülne neki. Ez se stimmel, mert ha kapok ilyet, akkor adni is illik, és akkor az olyan, mintha magamnak vettem volna meg azt, amit nem akartam megvenni magamnak. Kész szívás a magamfajta fukaroknak. Arra kényszerülünk, hogy (közvetett úton) költsünk magunkra.

Egy jó megoldást olvastam itt: olyat adni, amit a célszemély megvenne magának, ha tudná, hogy van olyan. De ez meg évről évre nagyon macerás, főleg, ha névnapok, szülinapok is befigyelnek.
Az igazán trendi embör kölcsönre várárol karácsonyra jó drágát, mer' 0% a THM!

De felebarátaim! 0% THM márpedig nem létezik: akkor a kamatot a nem kölcsönből vásárló lúzerrel fizettetik ki a vételárba integrálva. Ezt minimum betiltanám fogyasztóvédelem ürügyén - meg a szánkig érő szarbóli kilábalást se segíti.
@az igazi Sipi:
Az ajándék fogalma nem feltétlen jelent valami haszontalan kütyüt. Egész évben szeretet van a családunkban - ajándékok is előfordulnak, nem csak születés / névnapokon - mégis, karácsonykor lesz ajándékozás. A fa feldíszítése éppúgy hozzátatozik a mi karácsonyainkhoz, mint az ajándékok bontogatása. Vagy a kislányom öröme. Vagy a nagyfiam öröme. A mi örömünk. És nem a tárgyaknak szól az öröm és a szeretet, hanem egymásnak. Biztos lehet másképp is, tótawésen, de abból én nem kérek. Ezt sem erőltetem másra - legyen nektek is ünnep az ünnep, tartsátok úgy, ahogy szeretitek.
Na jó reggelt.

Mi családilag ezt csináljuk sok éve.

Bevált.

87%-kal elégedettebbek vagyunk az ünnepekkel.

Ja, a gyerekek kapnak, azok kivételek.
@bölcsésztanár: Én úgy olvastam, hogy a posztban némi engedmény volt téve (esély volt adva) a legszűkebb, egyenesági rokonságnak és a legközelebbi barátoknak. Akiket tényleg ismerünk, azokról tudjuk, hogy mit nézegetnek vágyakozva, de a maguk örömére esetleg sajnálják elkölteni az árát.
Én mindig szólok mindenkinek hogy előre beszéljük meg nekem mit fognak ajándékozni (olyat ne aminek nem örülök vagy nem kell ne, akkor már inkább semmit).

Viszont cserébe megigérem hogy nagyon meg fogok lepődni amikor megtalálom a karácsonyfa alatt. :-)))
én még azt se tudom elmagyarázni anyámnak már vagy 20-30 éve, hogy nem, nem kérek mikulásra csokikat.

illetve elmagyarázni el tudom, csak nem fogja föl...
@Szűcslaci: hat nalunk a legkisebb "gyerek" a hugom es o is 35 eves..:-D

baratnommel is azt beszeltuk meg, hogy kinez maganak valamit, meg en is kinezek magamnak valamit minimalerteken csak a szulei miatt, ne kelljen mar hazudni nekik..

az igazi ajandekot meg ugyis egesz evben adjuk egymasnak;-)
Mondanivalóm lényege: az ajándékvásárlás annak öröm, aki az ajándékot megveszi - más értelme nincs. Előfordul, hogy a megajándékozott is örül - az mázli.
ajánlott olvasmány a témához:
taploterep.blog.hu/

Mennyből...az! c. rész (görgetéssel elérhető)

egyébként én már azon lobbizom, hogy karácsonyfa se legyen, olyan szar márciusban leporolgatni, mire végre rászánjuk magunkat, hogy leszedjük
Szasz Árpi!Végre!:D Nos, látszik, sokat pihentél, derűsen nagyon igazad van!:) Írták, hogy "A karácsony az harácsony", és ha belegondolok, hányan adósodtak el nagyon-nagyon, akkor ez egy szomorú ember. Most hallom, hogy csak egy rövid lejáratú hitelt engednek nemsokára! Hét épp ideje! Bár a verseny szabad, erre valamelyik liberális jön és megmagyarázza, miért joga valakinek hülyének is lenni...Én a karácsonyi készülődést szeretem, kitalálni, ki minek örül, mire van szüksége, de egyre inkább valóban nehéz kitalálni.

Egy kis színest is ide:

Most, hogy hallom, hogy a lusta német Pápa 10.00-kor le tudja az éjféli misét, utána durmolni fog. Háááááát, milyen ünnep lesz ez???:D:D:D Nem semmi ez a bajor tökfej!!:)
Árpád, hogy sikerült a karácsonyról úgy írni, hogy még zárójeles utalás formájában sem rúgtál bele a Katolikus Egyházba?
Züllesz Árpi! Ebbe a posztba nem lehet belekötni :)
@totaw: szerintem olyat erdemes ajandekozni karacsonykor (es a masik 3 napfordulo/napejegyenlosegkor), amire a masik vagyik, ezt mondja is, de sajnalja ra a penzt.
@Letícia: nem kell szőrözni, az a lényeg, hogy lesz mise. mit számít az a két óra?
@Letícia:

a karácsony az karácsony... bizony. de ez eddig nem mindenki számára volt világos. pl a "nielsen" szerint valószínűleg nem. az mti-n olvastam ma, hogy e piackutató intézet nagyon meglepő következtetésre jutott: "szeretik a karácsonyi hangulatot otthonaikban a németek" hát komolyan eldobom az agyam. mikre rá nem jön az ember... ehhez komolyan közvéleménykutatás kell?

ami az éjféli misét illeti, nem vagyok olyan tájékozott az ügyben, de kérdezném, nem elég karácsonyi misének hívni az esti gyülekezőt? miért ragaszkodnak az "éjfél" elnevezéshez? egyébként valóban titokzatosabb az éjfél... nade a gyerekek, meg akik aludni szeretnének.. a pápa végre rájuk is gondolt (és/vagy magára)
"Nőknek meg az ékszer mindig bejön. ha nem hiszed, próbáld ki. "

Ooovazze, nem tudtam, hogy ez ilyen altalanosan elterjedt tevhit. Valoszinuleg az en ferjemnek is elhintette ezt egyszer egy szucslaci...
Ambivalens érzéseim vannak karácsonnyal kapcsolatban, pedig "akár jó is lehetne". Egy kis megpihenés, lassítás helyett az egész család idegzsába. Nagytakarítás, minden-a-helyén-legyen, rokoni pofavizit stb. Próbálnám arra terelni a dolgokat, hogy ne 3 nap főzicskélés, lakás puccba vágás, előtte plázában lökdösődés legyen a program, hanem csak próbáljuk meg kicsit élvezni, hogy épp nincs minden másodperc beosztva.
Ez a karácsonyi ajándékozás tényleg nagyon kínos tud lenni. Nekem eddig ez az ötlet teszik legjobban: adományt adsz egy jótékonysági szervezetnek és az illetőnek, akit meg akarsz ajándékozni, átadsz egy képeslapot, amire ráírod, hogy a nevedben adományt adtam egy szervezetnek, ami egy dél-amerikai gyerek egy éves étkeztetését/iskoláztatását fedezi. Vagy bármi mást: egy gyümülcsfacsemetét vagy egy kecskét egy éhező családnak, egy tiszta ivóvizet adó kút fúrását, napkollektoros vízmelegítőt (ezeket most nem én találtam ki, egy segélyszervezet katalógusából vettem, ahol konkrét célokra lehet konkrét összegeket adományozni). Szerintem ez tök jó és értelmes, ráadásul a meglepetés-elem sem hiányzik belőle: mindenki, akinek eddig ezt ajándékoztam, nagyon meglepődött (mondhatni megdöbbent) és nagyon örült. Persze ez nyilván vérmérséklet kérdése is.
@evil overlord: dehogynem, ha meg sokat zabálunk azon az ebéden vagy vacsorán az a baj
@rdi: Ááááá, nonnan veszed, Árpi nem olyan!:) Hisz a Télapó után ígért, Szeplőtelen fogantatás napja neki szent!:D

Itt c s a k a Pápa tett arról, hogy foglalkozzunk vele...

@agyvihar: csak annyit, hogy éjféli mise a neve...két óra ide vagy oda, de hát éjfél az éjfél. Most tobzódnak 22.00-24.00 óra között a boszorkányok, és hát ennyit a hívek metafizikai védelméről! Semmi se a régi!:)

@kamill77: hát most írtam, éjfélkor született Jézus, illetve kb. 23.55. (:D) Na most ez a Pápa azt hiszi, a csillagokat is felülbírálhatja?? Minimum egy zsinat ezért a kérdésért, már elnézést és igenis vitatkozzanak el rajta kb. 70-100 évig, s hirdessék ki a végeredményt, mert a hagyomány az Hagyomány...:D
Nagy baj, ha csak december 23-27 között van szó egy családban a szeretetről, és azt nevesítik, mint a szeretet ünnepe. Ámde az ezzel járó ajándékozás is illetékköteles, ha meghaladja a 150 ezer forintokat.
Mindenki kérje az ajándékot átutalással takarékbetétből, és nincs probléma.

Árpád! Mesélj, hol voltál ilyen sokáig?
Ja!... és hol van a 96 malacka?
A kormány ajándéka karácsonyra, offshore helyett:

www.vg.hu/kozelet/jog/kormanyzati-erositest-kapott-a-gazdasagi-bunozes-299132

"A kormányzat azonban néhány meghökkentő és a jogszabály céljához szorosan nem kötődő változást is becsempészett a zárórendelkezések közé. A cégtörvény 87. paragrafusa 2010. január 1-jétől a cégtulajdonos magánszemélyek lakcímét lényegében titkossá teszi, az IRM rendszeréből csak állami szerveknek, illetve kérelemre, a jogcím igazolásával lehet majd hozzájutni. Ezzel a cégek tulajdonosainak, vezetőinek beazonosíthatósága szinte megszűnik, a cégvilágban tisztességtelenül garázdálkodók újabb magas labdát kaptak."
A Karacsony remek lehetoseg arra, hogy az ember a szeretteinek megvegyen olyan konyveket, zeneket, amiket amugy is meg szeretett volna nekik mutatni.
Nana! Arpi!

"A felnőtt ember ugyanis arról ismerszik meg, hogy ami kell neki, azt önerejéből megszerzi, ... hiszen szüksége van arra a dologra."

na de akkor az mar nem ajandek.
azt megveszuk karacsony nelkul is...

olyat nem hallottal, hogy mondjuk soha nem vennel meg egy 50 Euros konyakot de szivesen magkapnad karacsonyra?
@titkosgyilkos: jaja, hát ez a paradoxona az egésznek, hogy volna ugye ez a kellemes, békés, boldog ünnep, amikor is többet stresszelünk, idegeskedünk és lótunk-futunk, mint normál munkaidőben.
@Karesz (Charlie): nem, sokkal jobban el tudnám költeni az 50 eurót.
@Karesz (Charlie): a példa egyébként kiváló és tipikus, ugyanis soha egyáltalán nem iszom semmilyen töményet, tehát egy 50 eurós konyak igazi telitalálat lenne. ugyanúgy utálom, mint a 700 forintos pancsot, viszotn idegesít, hogy ennyibe került!
@Vanek B. Eduard:
"De felebarátaim! 0% THM márpedig nem létezik!"

valoban? es arrol nem hallottal, hogy a 100% profitjabol 1-2%rol lemond valaki hogy a tobbi 98& meglegyen?

Vagy hogy azalatt a felev alatt amig kifizeted a reszleteket pont ennyit avul is a komputered?
en is, de neha vagyik az ember luxus homikra...
es mi van az aktnaptarral, amit megse vesz maganak az ember, de szivesen magkapja...
es mire koltened, ha kp lenne az ajandekozas?
@Tóta W. Árpád:

Szia Árpi!

Van igazság abban amit Karesz ír.
A felnőtt embereknek is kell vágyakozniuk dolgok után, még akkor is, ha egyébként meg tudnák venni maguknak.

Ez a vágyakozás az egyik utolsó dolog, ami a gyerekkorunkból maradt nekünk.

Hiába tudnék megvenni mondjuk egy drága órát magamnak akár már ma, nem teszem. De nem felejtek el, ha arra járok, bemenni a boltba, megcsodálni a vitrinben, közben beszélgetni néhány mondatot az órásbácsival.
Ő is tudja, hogy bármikor megvehetném, én is tudom. De nem teszem. Még nem. Most még vágyakozunk egymás után.

Olyan ez mint az előjáték a szexben.

Na, ilyen vágyott dolgokat kapni ajándékba (akár karácsonyra is) nagyobb boldogság, mint csupán bemenni a boltba egy délután, és megvásárolni, ne adj isten megrendelni az interneten.

szerintem.
@PirAnna:
PirAnna 2009.12.09. 10:31:51
"a nevedben adományt adtam egy szervezetnek, ami egy dél-amerikai gyerek egy éves étkeztetését/iskoláztatását fedezi. Vagy bármi mást: egy gyümülcsfacsemetét vagy egy kecskét egy éhező családnak,.."

es te ebben hiszel?
en nemreg (5 eve) adtam egy afrikai csaladnak egy evre valo vetomagot Greenpeace-en keresztul, aztan annyi levelet, naptart, kiragasztot stb kaptam a cegtol, ami sokszorosa volt az en donaciom penzosszegenek.
(azaz vagy nem arra koltottek az adomanyomat amire en adtam, hanem PR-ra, vagy masok adomanyat koltottek az en leveleimre/postazasra/nyomdara azaz az en adomanyaimra semmi szukseg)

De van mas peldam is, interneten utananeztem, hogy kinek adhatnam az 1%-omat akik a hajlektalanokon segitenenek, talaltam is az interneten 32 alapitvanyt amelyek kozul egy azaz egy darab volt, aki az eves elszamolast is kozreadta:
a maltai szeretetszolgalat.
az osszes tobbi legalbbis nem merte vallalni, en meg lenyulast sejtek ilyenkor.
Nagy vagy! Igaz, hogy én csak 20 éves korom körül kezdtem rájönni a tételre , hogy amire szükséged van azt úgyis megveszed, ha pedig mondjuk egy balatoni kastéllyal lepnének meg, inkább zavarbaejtő lenne mint kellemes. És valóban, a legdrágább az ember ideje (az élete) tehát ha a családból a gazdag Jenci bácsi vett volna nekem egy Boss öltönyt, akkor is tudtam volna, hogy nyilván 10 perc alatt elintézte és neki annyi a Boss öltöny mint másnak egy kifli. De ha ugyanez a Jenci bácsi ragasztott volna nekem egy papírvárat lőrésekkel még el is érzékenyöóültem volna, hogy jé, az öreg tényleg szerethet vagy mi, mert az életéből (ami a gazdagnak ugyanannyi van mint a szegénynek - ellentétben a Boss öltöny árával) elb..ott 3 órát az ajándékomra! Na ez az ajándék. És még: MINDEN NAP EGY KIS KARÁCSONY - mert akit szeretsz, azt a nyúlós novemberben, meg az esős márcisuban is szereted, nem kell arra kinevezni egy napot. A többieknek meg minek álszent módjára vigyorogni a képükbe, átnyújtva a leértékelt albumot (a Föld 100 legszebb városa, meg hasonlók)
Dear Árpi!

Azért egy emberpótló robotnak talán csak megörülnél?!
Na majd ha beindul a kínai sorozatgyártás, lesz sok meglepetés, örömkönnyek.
Én pl. egy LCD tv-re vágyom...
már írtam is a Jézuskának, hogy a 129.999,- forintosat kérem...
kíváncsi vagyok mi lesz a vége

:)

Riz.
hú, én még semmit nem vettem karácsonyra. Megint az utolsó pillanatban, a legnagyobb tömegben, amikor már nem lehet semmi értelmeset találni, mindenki rohan, mindenki kapkod, éljen a karácsony!
Nőnek ékszer, férfinek egérút...
@Letícia: az "éjféli mise" alulspecifikált, csak időzónával együtt lenne pontos megnevezés :]
(Ha pl. UTC-ben lenne éjféli, mint ahogy mondjuk az elektronikus útlevelek időzónáját rögzítették, az Rómában 23:00)
Van ahol még karácsonykor sem kedvelik a melegeket:

www.fn.hu/kulfold/20091209/halallal_sujtanak_melegeket_ugandaban/

"A homofóbia számos afrikai országban erősen jelen van. Nigériában már bevezették a halálbüntetést a homoszexualitás megtorlására, Burundiban nemrég tiltották be az azonos neműek közti kapcsolatot, és Ruandában is hasonló intézkedésre készülnek."
@Tóta W. Árpád:
Továbbajándékozod jövőre. Nem romlandó.
@Lófasz Hadnagy: "minek hoztad ide a compiégne-i erdőben álló vasúti kocsit?"

Régi olvasmányaimban szerepel a Repülő osztály (Erich Kastner). Bár a pontos történet már nem áll össze, de kellemes karácsonyi történet (mint eme bblogbejegyzés) és ott a pozitív felnőtt szereplő egy ilyen kocsiban lakik és nagyon szép karácsonyi ajándékot kap (egy gyerekori barát személyéban), ami nem anyagi természetű.

TWA: javíts ki ha rosszul emlékszem vagy másra utaltál.
@eMeL: nagyon szép megfejtés. ezzel szemben a compiegnei vasúti kocsiban írták alá az első világháborút lezáró békeszerződést, majd a második világháborúban a francia fegyverletételt.
Nincs igazatok. Szent Karácsony ünnepén aki nem képes százezredmagával órákig parkolóhelyet keresve, majd a fülledt, tömött plázákban a kígyózó sorok között tülekedve, a télikabátjában a tömegben beizzadva, könyökölve több százezer forintot elkölteni pillanatok alatt a szeretteiért, az semmit sem tud a gazdasági mechanizmusokról, és végső soron a saját népét, a Magyarokat köpi szemen! Tessék költekezni, termelni, harácsolni eszetlenül, hadd zsírosodjon egészséges ütemben a plázatulajdonosok és szeretteik tokája!
@freddy_m: , @Tóta W. Árpád:

erre talaltak ki a "White elephant gift exchange"-et.

en.wikipedia.org/wiki/White_elephant_gift_exchange

igy evekig lehet ugyanazokat a vackokat korbeadogatni teljesen legalisan, sertodes nelkul.
@Karesz (Charlie):
"es te ebben hiszel?
en nemreg (5 eve) adtam egy afrikai csaladnak egy evre valo vetomagot Greenpeace-en keresztul, aztan annyi levelet, naptart, kiragasztot stb kaptam a cegtol, ami sokszorosa volt az en donaciom penzosszegenek."

Persze, nekem is vannak kételyeim. Konkrétan az a szervezet, amiről beszéltem, nagyon korrektül közzéteszi, hogy az adományoknak hány százalékát költik adminisztrációra, reklámra stb, és mennyi jut el az érintettekhez, és nekem nem tűnt annyira rossznak ez az arány. Mondjuk ez az USA-ban volt.
Nyilván megpróbálok utánanézni, hogy mire költik a pénzt, de ennél többet nem tehetek. Aztán ha az ember nem ragaszkodik ahhoz, hogy a világ túlsó felén élőket támogassa, akkor lehet, hogy könnyebb is a helyzet, talán nem olyan nehéz találni olyan kis alapítványt, amiről több infót lehet szerezni.
Úgy vagyok vele, hogy ha nem teszem félre a bizalmatlanságomat, akkor marad a karácsonyi bonbon, nyakkendő, zokni, parfüm és a többi érdektelen ajándék.
Egyébként az érvedet a klasszikus ajándékok ellen is lehetne fordítani: az égvilágon mindent reklámoznak, tehát annak, amit kifizetsz, csak töredéke az áru értéke, a többi megy reklámra, adminisztrációra, mittoménmire.
Bármennyire kedvelem Tóta W. urat, ezt a karácsonyi fanyalgást világéletemben a nagy magyar nyavalygáskultúra egyik legrusnyább igazgyöngyének tartottam. Talán azért, mert nálunk a család egyébként is észre szokta venni egymást, talán azért, mert épelméjűen ajándékozunk, egymásra odafigyelve, ne adj'isten, kiadósan nyomozva előre. AMCSI módszer, mi? Ja, és nyilván kapzsi vagyok, de bizony imádok ajándékot kapni. Majdnem annyira, mint adni. (Fúdeciki. Már-már ősemberi hozzáállás, csöppet sem posztmodern, hangyányit sem elidegenedett.)
Jaj, és még annyit hozzátennék, hogy a pápát éppúgy nem írjuk nagybetűvel, mint a miniszterelnököt, bármennyire is szeretnénk a talpát nyalni.
Valamint, hiába vagyok vallását gyakorló katolikus (vagy tán épp azért??) örömmel fogadom, ha éles ésszel csipdesik szeretett egyházamat. Ez ugyanis az erejét, életképességét mutatja. Ráadásul még mindig többségben vagyunk a világnak ezen a részén, és valamirevaló ember a többséget kritizálja.
Gratulálok Árpád, az elmúlt karácsonyok szelleme elért téged is és tudtál végre olyar írni, ami igaz, velős és építő. Ez az igazi ünnep!
A tizedet levonom, mert az "egyház" címke nem tudom mir keres ott, így neun komer neun.
nekem tetszik az ötlet - én jövőre kipróbálom.

fentieket igazolván: eddig egyébként a legjobb családi karácsonyunk akkor volt maikor épp költöztünk. a fa és közvetlen környezetén kívül a ház össze volt csomagolva dobozokba, senkinek sem volt ideje ajándékokért rohangálni. a legszebb dolog volt kifáradva a fa körül borozni és beszélgetni...
Már közhely, de a karácsony már annyira, de annyira elvesztette eredeti hivatását, hogy évről évre egyre kevésbé várom, mert ez az egész erőltetett felhajtás annyira idegesít!
@boogieee: szüljön valaki megint egy jézust, reseteljünk.
@PirAnna:
kedves Anna!
nem nagyon vitakozunk mi, egyetértünk.
lehet, hogy az USA-ban közzéteszik korrektül, de ott is elég sok penzlenyulás van (Elég csak Grisham könyveket olvasni, vagy a keresztapát) de mi itthon vagyunk:

"talán nem olyan nehéz találni olyan kis alapítványt, amiről több infót lehet szerezni. "
de nem is könnyü, pl hajlektalan ügyben nekem nem sikerült...

nahát én meg bementem Bécsben egy Billa nevű boltba megvenni a karácsonyi bonbonokat, mocartkuglit (appropo a Váci utca es a Deak tér teli van vele)
és nézem a bolt választékat, több ezer termék között egy se volt magyar, ugy hogy a zöme élemiszeripari termék volt, csak bor volt vagy tiz országból Franciaországtól Ausztráliáig mindenhonnan,
CSAK MAGYAR NEM VOLT.

meg szalami se! SEMMI! pedig sokáig kerestem.
AZTÁN SZÁZEVEKNEK ELŐTTE MI VOLTUNK AZ ÉLÉSKAMRÁJUK!

nem is vettem semmit!
@Tóta W. Árpád:
Muszáj Messiást várni Árpi?
nem lehetne csak ugy nekilátni, nagy levegőt venni, melózni, rablókat lecsukni,
???
a kisíbolt profitok egy részét visszaszedni, legalább a csalással szerzetteket? csak egy kis részét, hogy ne szűkitettet termeljünk tovább?
Tényleg tudja valaki miért kapott Obama Nobel békedíjat?

Előlegbe?
és aztan rögtön fölemelte az afganisztáni kontingens létszámát....
Most nem értek egyet Árpád!
Hát tényleg nem látjátok, hogy nem az ajándékozással van baj, hanem csak azzal, hogy konzumidióta módon tesszük? Igenis sokat jelent és a befelé (nomeg a megajándékozni kívánt felé) fordulást segíti a lehetséges ajándékon való agyalás. Ha lemegyek a Tesóba végigrohanni a polcok közt, hátha meglátok valamit, ami majd ennek vagy annak jó lesz... az a konzumidióta ajándékozás. De ha a "célszemélyre" koncentrálok és KITALÁLOM mi lenne neki jó és azt beszerzem (ha mondjuk elkészíteni nem tudom) az az ajándékozni tudás. És szerintem ezt egyáltalán nem kellene lenézzétek, leszóljátok.
@egÉSZ vs. FÉLész: Aha értem tehát a másik basszon el minél többet az életéből csak hogy te örülj. Mert ugye a Jenci bácsinak az csak annyi lenne az öltöny mint másnak a kifli, de ha elbaszott jó sok órát rád és annyival hamarabb hal meg akkor legalább örülsz, mi? Mert neked "az az ajándék".
@suo tempore:

Hát, erről sem a karácsony tehet. Érdemes egy kicsit foglalkozni az ünnepekkel, ha már tartjuk.
,,Hivatalosan" vízkeresztkor kellene leszedni, legalábbis úgy tudom (nem vagyok megkeresztelkedve, de tartok pár ker. szokást, mert nekem az jó) viszont amióta élő kisfenyőt díszítünk, nem kivágottat (fáj érte a szívem), dec.31. a bontás napja. Aztán átültetésig kiviszem a teraszra a cserepes volt karácsonyfát.

Tetszik még a karácsonyi tálas megoldás is, amikor csak gallyakat díszít az ember, de nem vázába teszi, hanem egy tálra fekteti;lehet bogyós növényeket, diót, almát, mézeskalács sütit tenni a csiricsárébb díszek helyett/mellé - mellé szoktam . Nekem kell egy kis minimum giccs a karácsonyhoz. Ez amolyan lapos karácsonyfa :) Volt, hogy csak ilyet csináltam, viszont a gyerek imádja a nagy felhajtást.
@cozumel:

Nekem se jön be az ékszer, évente egyszer felveszek valami nyakláncot (az is inkább amolyan 2000 forintos fűzött izé), aztán annyi. Egyszerűen NEM KELL. Nem is tudom viselni, akkor meg minek?
@titkosgyilkos:

Aha, mi ezt felszámoltuk. Egyrészt hamar elváltam, így egyből megszabadultunk (gyerek+én) a kellemetlen rokonlátogatásoktól, hát még az idegeskedéstől. A szüleim a szomszéd faluban laknak, a szentestét ott töltjük, mert az meg nem kellemetlen egyikünknek sem . Takarítani azért persze fogok, de csak annyira, amennyire amúgy is szoktam hétvégente.
@Karesz (Charlie): mert (ő is) kisebbségi, azért!:)
Értek is mindent, meg egyet is értek pár dologban, de nekem a legfontosabb info, hogy maketteztél. Méghozzá komoly szinten űzted a leírtak alapján (gondolom innen -is- a harci eszközök és egyéb műszaki dolgok iránti érdeklődésed). Nagyon örülök, amikor hasonszőrű majommal futok össze (én is maketteztem, nagyon sokat, imádtam, néha még mostanában is fúr-faragok, festegetek). Sajnos kihalófélben ez a hobbi. Pedig nagyon hasznos. Órákon át lehetne sorolni, mennyi területen ad később segítséget.
Remélem néha azért szippantasz egy kis műanyagragasztót, kensz egy kis putty-t a résekbe, meg szárazecsetelsz. Persze, majd a gyereknek is lehet venni pár készletet, amit apa rak össze, hogy megmutassa hogy is kell -egy gyerek hobbi-alibinek is elsőrangú.
Én a család háromnegyedének vettem ízléses karácsonyi dobozt, amit telepakolok saját sütésű mézes kalácssal és kész.
..és biztos vagyok benne, hogy mindegyikük örülni fog neki, "normál" ajándék helyett.
@streetsta: mást csinálok mostanában, de jól jön a modellezői gyakorlat ehhez is. a végén már nagyon sok makettem volt, most inkább sokkal több melőt teszek egy tárgyba.

www.flickr.com/photos/gozdom/sets/72157622604346986/
Árpád!
Jézus meghalt a kereszten?
Te fejlődsz!!!! :)
Csak részben értek egyet. Távolabbi rokonoktól, de kifejezetten nagyszülőktől sikítófrászt kapok a nem étel jellegű tárgyi ajándékoktól, pont az Árpád által említett okok miatt. Viszont igen is úgy gondolom, hogy azokra akik a közvetlen környezetünkben élnek ha rendesen odafigyelünk és nem csak reggel este kényszerűségből kontaktálunk velük, akkor mindig lesz egy kis apróság, amivel örömet tudunk okozni, akkor is ha felnőtt (én pl. az idén egy új köntöst adok a drágámnak, kizárt, hogy magának megvenné, de szerintem nagy örömet fogok okozni).

Rossz lehet ha valakinek a szőr feláll a hátán, mert az egészből csak az ugrik be neki, hogy "össze kell záródni a rokonokkal". Speciel én csak olyanokkal szentestézem akikkel jól érzem magam, a többi nap meg szerintem kibírom az egyébként kibírhatatlan nagymamámat is egy pár óra erejéig pusztán azért mert ő örül nekem. A vásárlást általában egy haverommal szoktam elintézni, közben jókat forralt borozunk ökörködünk, és poén az egész nap ugyanúgy. És persze nem adunk egymásnak ajándékot.

Mindig van a falon adventi naptár is, pedig mindenki meg tudja venni a csokit magának is, de az már bőven nem ugyanaz.
A szakrális dolgoknak egy kiegyensúlyozott ember életében bőven megvan a helyük szerintem, legyen az a rendszeres családi rablórömiparti vagy akár a karácsony.

Én általában azt figyeltem meg, hogy az "év többi részében kell kedvesnek lenni és odafigyelni a körülötted élőkre" (ami egyébként "is" logikai kapcsolattal igaz) érv hangoztatóinak ez leginkább arra kifogás, hogy miért ne szakítsanak időt és figyeljenek oda karácsonykor SE. (Figyelem, nem azt mondom, hogy mindenki, azt mondom, hogy tapasztalatom szerint a legtöbben).

Amit viszont végképp nem értek az az, amikor a grincs karakterét magukra öltő felebarátaimnak még kifejezetten szúrja is a szemét, hogy én miért élem magam bele és miért érzem jól magam. Ilyenkor szokásom megkérdezni, hogy neked jobb lenne ha én is utálnám. - ööö nem, de én akkor is utálom, mer szar meg mer... (amit persze meg én nem kérdeztem meg). És nem, nem dörgöltem előtte az orra alá, hogy nekem milyen k*rva jó csak egyszerűen csináltam amit mindig is szoktam.

Egy szónak is száz a vége lehet ez jól csinálni, a konzumidiotizmus kizárásával is, de a ló túlsó oldalára se kell átesni, az antikonzum is konzum valahol.
Bocs, hogy megint írok, már ezerszer megfogadtam, hogy itten csak olvasni fogok, mert elveszek úgyis... de most hajnal felé lám, mégiscsak... Szóval azokkal értek egyet, akik szerint be lehet lőni valami, értelem és érzelem által vezérelt józan határt, mert ajándékozni jó, és még egy felnőtt is szívesen ad és kap ajándékot... Akár olyat, "amire szüksége van, és megszerezheti/-né, felnőttként", ha nem mondana le róla, mert kell helyette befizetni a suliba az ebédpénzt, vagy a gitárórát vagy a fogszabályozót... De van egy másik bolond felnőtt körülötte, aki csak-csak megszerzi neki valami ürüggyel.... Szóval nem rossz ez, na...ha autentikusan és valóban és igazán be tudod illeszteni az életedbe. Önállóan. Felismerve a helyét. Felismerve a súlyát és a fontosságát. (Ami szerintem van neki... ha nem süllyedsz el a plazák diktálta tébolyban és a muszájban)

És szintén az indító cikkre reagálva: én speciel megőrülök azoktól az ajándékoktól, amiket saját kezűleg gyártanak, mert a "Praktiká"-ban tök jól nézett ki...

És Isten bocsássa meg nekem, (meg ti is), de két gyönyörű, és tehetséges kölyök anyjaként a falnak megyek a harmincadik sógyurmából készült mécsestartótól...
@Moosquibe: Ejha! Ez nagyon tetszett :) Totál egyetértek, de nem csak ezért.
Megkapod tőlem a ,,poszt legjobb kommentje" címet :D ( igaz, én csak ritka vendég vagyok errefelé, de akkor is :) )
Én konkrétan megtiltottam a szűkebb családnak, hogy bármit vegyenek nekem akár karácsonyra, akár szülinapomra, akár névnapomra, akár bármire, ami nem egy tábla csoki. Ez utóbbit tudom értékelni, és helyszínen fogyasztom, és vélhetően nem nagy volumen pénzegységben kifejezve, amit amúgy én keresek meg, és amiből amúgy is megveszek mindent, amire szükségem van, és a saját pénzemből engem meglepni marhasággal, na az több mint bosszantó, szóval, kösz nem, tábla csoki azt helló.
@Peredhil: "a falnak megyek a harmincadik sógyurmából készült mécsestartótól... "

oké, de én azt írtam, hogy ilyet az csináljon, aki tud.
@Moosquibe: Legteljesebb respect és mégegyszer és mégegyszer...
Nagyjából ezt gondoltam én is, csak nem tudtam ilyen jól leírni. Köszönöm.
@Tóta W. Árpád: Minden elismerésem. A steampunk dolgok bitang jól tudnak kinézni, de láthatóan kegyetlen sok munka van velük. Ennyire megszállott sosem tudtam lenni, hogy abszolút scratch buildeljek valamit, de nagyon nagy tiszteletem azoké, akik rá tudják venni magukat, van türelmük hozzá, és eléggé kitartóak. Legújabban a teljesen fémlemezekből készült, távirányítós UAZ, illetve a legkülönbözőbb, teljesen élethűre megépített LEGO járművek -szintén RC- tudják kiakasztani az állkapcsomat (és a LEGOnál ugye még ott van az is, hogy meg vagy kötve, nem használhatsz akármilyen színű, akármilyen fantázia alkatrészt, csak sztenderd, anyagában színezett építőelemeket. Aki ilyenekből összerak egy négytengelyes billencs Scaniat, az zseni).
Mondjuk LEGO-bubusoknak nem nehéz a karácsonyi ajándékozás, veszel egy vödör színes kockát, előbb-utóbb úgyis beépíti valamibe.
Neked, ahogy elnézem, rézlemezt, kénmájat, leselejtezett zsebórát, forrasztóónt, ilyeneket érdemes a Jesszusnak hoznia.
@streetsta: nem annyira a steampunk időigényes, hanem a scratchbuilding, a SP legfeljebb annyiban, hogy a réz meg a fa nehezebben megmunkálható, mint a sztirol. viszont kiváló irányzat, ha nem egy esztétikai zseni az ember, ugyanis ha pácolt fából és rézből raksz össze valamit, az nehezen tud ronda lenni.

amik ehhez kellenek, azt pár szakbolton túl a bolhapiacon lehet beszerezni, de sajnos a verseny utca januárig szünetel.
Assebaj, ha nincs ajándok, mert mindenki megveszi év közben magának amire vágyik, de ezt a számot mindenképpen meghallgatjuk és együtt örülünk a feldíszített fa alatt:

József Attila - Kormorán: Betlehemi királyok
2 perc 54 másodperc - 2007. dec. 28. :)
@Tóta W. Árpád:

Szia Árpád!

Te tudsz valamit? Mert én még csak itt tartok (sajnos:(

www.fn.hu/belfold/20091211/vegleg_bezar_verseny_utcai/

Új forrás után kell nézni...
@jaegtoer: jártam arra a bezárás után, és megkérdeztem a parkolóőrt, ő mondta, hogy január. de biztos kell pár hét, hogy visszataláljanak az árusok.
süti beállítások módosítása