Valószínűleg budapestiek ezrei szörnyülködnek azon, ahogy kinéz például a Kossuth Lajos utca. Százezrek pedig le se szarják, viszont a felháborodott ezrek se csinálnak semmit azon kívül, hogy rosszul érzik magukat. Két fiatal grafikus most eljutott odáig, hogy minimális befektetéssel tegyenek valamit. Végigfényképezték a borzalmas főútvonalat, aztán Photoshopot rántottak, és megmutatták, hogyan lehetne szép. Tekintsük meg.
Erőfeszítésük tiszteletre méltó, annak a civil tenniakarásnak a megnyilatkozása, ami annyira hiányzik innen, és aminek hiánya többek között a Kossuth Lajos-Rákóczi út jelenlegi rút pofáját eredményezte.
A panorámaképen benyújtott javaslatnak azonban van egy apró hibája, tudniillik hogy fasiszta. Pontosabban a megvalósítása fasizálódást igényel.
Mert a mai utcakép a féktelen szabadság, hogynemondjam szabadosság terméke, és annak megnyirbálását szokás fasizmusnak nevezni – illetve szokás volt addig, amíg a fasiszták meg nem mutatkoztak a maguk valójában, jelezve, hogy a puszta rendrakásnál sokkal többet szeretnének, mégpedig sokkal ostobább elképzelésekkel.
Virágozzék száz virág, mindenki cselekedjen és vállalkozzon, ahogy ő szeretne, aztán majd a piaci mechanizmusok kitermelik a szépet és a jót. Hát úgy tűnik, Budapest egyik főútján a piaci mechanizmusoknak még nem volt érkezésük rárúgni az ajtót a Leila Fashion tulajdonosára, hogy közöljék vele, a portája egy hányadék, egy leprafolt a százéves házak között, és holnapra takarítsa el. A vásárlók nem kérik a panaszkönyvet, sőt bizonyára látogatják az üzletet, értékelik a bazári külsőt. Az ÁNTSZ nem záratja be. Hogy is tehetné, csak nem valami ízlésrendőrséget szeretnénk?
A mostani utcakép legsötétebb pontja a Budapesti Városvédő Egyesület irodája. Aranyos civilek azok is egyébként, már gyerekkoromban is aggódtak Budapestért, Avagy Városvédő Pallasz Athéné Kezéből Időnként Kilopják a Lándzsát, ez volt a tévéműsoruk alcíme. Őket főleg a málló szobrok meg a műemlékek zavarták, az viszont nem, hogy ők maguk odakentek a belváros közepére egy lehetetlenül feliratozott táblát, meg egy lakótelepi zug-ingatlaniroda portálját. Ugyanott Reiki-tanfolyamok.
A homlokzatok színösszeállítását, sőt tipográfiáját elő lehet írni. De hogyan lehet azt megakadályozni, hogy a butikos neonzöld cetliket ragasszon a kirakatra százalékokkal meg felkiáltójelekkel? Ehhez a városvédő seriff intézménye kellene, aki akkreditált esztétákkal rakott dzsipen rója az utcákat, és ahol csúnyát lát, ott megáll, és büntet, mint a parkolóőr. Még ez is jó ötletnek tűnik, csak hát jó eséllyel kapna az esztétaüteg egy leértékelt alsógatyát, a seriff meg kettőt, és maradna minden, ahogy van. Máshol pedig felbukkannának a tálib fundamentalista városvédők, és burkát húznának a próbababákra, mert ők speciel így képzelik az erkölcsöt, és kaptak hozzá egy karszalagot. Aztán amikor ez már megüti az ingerküszöböt, és az ízlésrendőrök túlkapásaitól és korruptságától hangos a világsajtó, akkor kénytelen lesz a kormány kézbe venni a dolgokat, és miniszteri szinten megfogalmazni, törvénybe iktatni a szépet. Különös tekintettel a bőrtangákra és a szinglihordákra.
És ha egyszer felépülne ez a nett, finom Budapest, akkor jöhetne a dress code, hogy a rosszul öltözött polgárok meg a nem tökéletes alakú nők el ne csúfítsák.
Csordás Zoltán és Fodor Gergely utcaképe gyönyörű, igen, ilyen főutakon szeretnék közlekedni, sőt ki is szállnék nézelődni, korzózni, sétálni. Ízlésrendőrség nélkül viszont nem jöhet létre. Ez az álom nem a szabad Magyarország fővárosáról szól, hanem a vaskézzel és mégis jó ízléssel kormányzott Magyarországról. Vagy egy olyan szabad ország fővárosáról, ahol az ilyen lepratelep magától tönkremegy, és átadja helyét a szépnek, mert a jó ízlést nem a kormány vagy a seriff őrzi, hanem minden szabad polgár, amikor undorodva elfordul a csúftól.
Utolsó kommentek