Szalagcím a rossz hírekből lesz, ezért Szlovákia is rendre Slota és Fico otrombaságaival, magyarverésekkel szerepel a magyar újságok címlapján. Esetleg bezzegországként, de csak azért, hogy lehessen emiatt is gyurcsányozni. Pedig a bezzegségnek, a szlovák virágzásnak oka van, mégpedig főleg az, hogy okos emberek jól kormányoztak az előző ciklusban, Fico előtt. Akár azt is csinálhatnánk kommunistázás helyett vagy közben, hogy megnézzük, pontosan hogyan is. Ha egyszer a kisöcsi valamiben tehetségesebb, akkor nem szégyen, ha a buflák, elhülyült, eltrottyosodott bátyja tanul tőle.
Richard Sulík a szlovák adóreform értelmi szerzője volt, egymaga többet tett azért, hogy Szlovákia erős(ebb) ország legyen, mint Slota és a többi szlovákkodó, nagypofájú nackó. Sulík dolgozta ki az egykulcsos adó bevezetését, illetve a millióféle egyéb járulék és a juttatások összevonását. Nem bonyolított, szöszmötölt, bársonyosított, hanem éppen ellenkezőleg: egyszerűsített. Az egész koncepció elfért egy A4-es lapon, amit egy konferencián a pénzügyminiszter kezébe nyomott. Visszahívták, felkérték, és megcsinálta. Ennyi. Mission accomplished.
A Dzurinda-ciklusban nagyjából ezt lehetett róla tudni, egyéb ügyekben keveset szólt. Idén februárban viszont pártot alapított, mégpedig a saját pénzéből, amit még előző életében, tech-vállalkozóként – tehát nem a pénzügyminisztériumban – keresett.
Sulík – felismerve, hogy Fico és Slota antiliberális-suttyóista kurzusának szabadelvű ellenzéke nincs, illetve csak a sajtó az – bátran, szarozás nélkül felvállalja a marihuána dekriminalizálását, a melegek élettársi kapcsolatát, általában az egyéni szabadságjogokat. Ettől a slotaista mélyszlovákok meg a bigott valláskárosultak bizonyára felháborodnak, viszont kénytelen lesz ide szavazni, aki nem akar egy spangli miatt börtönbe kerülni, vagy aki éppenséggel homoszexuális.
Hardcore libsi, viszont (illetve nem viszont, hanem: ezért) kőkeményen rendpárti. Szabad ugyanis csak ott lehet az ember, ahol nem lopják el a tyúkját, és nem ütik le a pénztárcájáért. És igen, ebbe explicite beleérti a cigánytelepeket is. Sulík nyíltan beszél arról, hogy Szlovákia cigánytelepein középkori állapotok uralkodnak, és hogy az ország törvényeit a cigányoknak is be kell tartaniuk, különben pofon lesz. Nincs gyerekházasság például, sem egyéb engedmény Szlovákia törvényeiből azon az alapon, hogy ez egy másik kultúra, és nekik szabad.
Magyarország többet érdemel
Természetes a késztetés, hogy a szlovák (vagy akármilyen külföldi) politikai szereplőket rendre megfeleltessük magyar figurákkal és pártokkal, aztán ennek alapján alkossunk róluk véleményt. Ezt az ösztönt azonban le lehet győzni, sőt illik, sőt muszáj.
A Szabadság és Szolidaritás nevű párt meglehetős biztonsággal azonosítható liberális pártként, társadalmi programja kétségtelenül emlékeztet a nemrég elhunyt SZDSZ szövegeire. Magát Sulíkot és gazdasági elképzeléseit pedig nyilván Bokros Lajos adná elő, ha muszáj lenne a mostani színlapról választani, azok közül, akik vállalják a következő felvonást. (De ez is renyhe párhuzam, mert ez a szlovák úr valóban reformokat csinált, és nem puszta megszorítást.) Fegyelmezési elképzeléseit meg legfeljebb a Jobbik merné előadni itthon, ha volna annyi önmérsékletük és eszük, hogy ne csússzanak át rögtön rasszizmusba. Nincs neki megfelelője a magyar palettán, hanem úgy néz ki, mintha a három kispárt legjobb arcából gyúrták volna össze. Sokkal jobban néz ki mindenesetre, mint a három magyar jelölt egymás mellett.
Az EP-választáson nem szereztek mandátumot – csak majdnem, 2300 szavazaton múlt –, de a parlamentbe jó eséllyel becsusszanhatnak. A szlovák szavazók zöme ugyanolyan megcsontosodott zombi ugyan, mint a magyarok, de valószínűleg elegen lesznek a küszöbhöz. Szabadságellenes kormányzás árnyékában a legitim kisebbségek mozgósíthatók, amikor a bőrükről van szó. Fűfogyasztók, melegek, liberálisok, és a kapitalizmus hívei – ebből összesen meglesz a küszöb, remélhetően. Jól tennék a szlovákiai magyarok is, ha megfontolnák, hogy az etnikai alapon szervezett képviselet szolgálja-e az érdekeiket, vagy egy szlovákot és magyart, sőt szlovák és magyar buzit egyenértékűként kezelő liberális párt.
Sulík – a magyar pártéletben ez szintén példátlan – nyíltan taglalja a demokrácia konstrukciós hibáit, tudniillik a hülyék roppant súlyát. Hiába magyaráz ő értelmesen és logikusan a reformokról és a költségvetésről a művelt közönségnek, ha egyszerű pénz- és kolbászosztással, vagy akár az ígéretével meg lehet venni kétmillió hülye szavazatát. A szlovák reformer azonban nemcsak sóhajtozik az értelmi cenzus után, hanem tesz érte. Kifejleszti a módszert, ami igazságos, anyagilag működőképes, és kiszűri a hülyéket. Ötlete zseniális: vásárolja fel a szavazatokat maga az állam. A szavazópolgár dönthet, kap hét eurót azonnal, vagy pártot választ. A szavazat beváltható sörre és virslire, ami nemcsak a brahiból protestálókat vonja ki a rendszerből, hanem sokkal olcsóbban biztosít számukra sört és virslit, mint hogyha leszavaznának egy ilyet ígérő pártra, amely aztán kiküldi őket a keleti frontra.
Szlovákiából az átlagmagyar Slotát és Ficót ismeri, akik sötét, büdös bunkók tudvalevőleg. Elég is ennyi ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat: lám, a tótok alsóbbrendűek, tehát mi már csak magyarságunk okán is jobbak vagyunk. Pedig nem: Magyarországról fájdalmasan hiányzik egy ilyen ember, és egy ilyen párt. Nekik már van Épeszű Pártjuk, amely bátran fel meri vállalni a kétszerkettőt is, és azokat a szabadságokat, amelyek senkinek sem ártó, népes kisebbségek életét tehetik boldogabbá. A szlovák hegyek ilyen új erőt vajúdtak ki. A sívó homok meg a Jobbikot és az LMP-t. A kultúrfölény egyértelmű.
Szabadság, szerelem. Pim Fortuyn 1948-2002
Édes Erdély, itt vagyunk
Richard Sulík önkéntes cenzusa (Forrás; a fordításért köszönet CoolKoonnak)
Egy demokrácia alapelve az abszolút szavazategyenlőség. Művelt, okos ember, aki az adózásával rendszeresen támogatja az államot, vagy egy analfabéta, aki egész életében segélyen él: egyre megy. Mindegyiküknek ugyanannyit ér a szavazata. Az elv nem rossz, de van egy óriási hátránya.
Jöhet ugyanis egy populista, aki a csillagokat is leígéri az égről, közben pedig eltitkolja, hogy ezeket az ígéreteket valakinek finanszíroznia is kell. Elég, ha az államháztartás iránt közömbös emberek rászavaznak, és már meg is van a baj. Továbbá a szavazatokat meg is lehet vásárolni, például kolbásszal és sörrel.
Ezért kéne egy aprócska változtatást eszközölni a választási törvényben. A szavazatokat végre nem dilettánsok vásárolnák (ígéretekkel vagy kolbásszal), akik végül csődbe vinnék az országot, hanem maga az állam. Konkrétan így:
Minden választójoggal rendelkező személy kapna egy 7 euróról szóló csekket a választások előtt egy hónappal, mellyel a választási lehetőségért "fizetne". A választások napján bemenne a választó a szavazóhelyiségbe, leadná a csekket, és szavazna. A választások után az összeget az illető által választott párt kapná meg. Viszont az, aki nem akarna szavazni menni, a választások másnapján a legközelebbi postán beválthatná a csekket és az összeget akár el is ihatná.
Hogy ez mire lenne jó? Arra, hogy a választás lehetősége továbbra is ingyenes legyen, viszont minden egyes szavazat 7 eurót érne. Azok, akiknek tényleg fontos ez az ország, szívesen lemondanának a 7 euróról a választási lehetőség javára. Viszont azok, akiknek minden mindegy és fogalmuk sincs arról, hogy mi történik, a csekket úgyis inkább beváltanák.
A dolog végkifejlete az lenne, hogy a szavazataikat irreális ígéretekkel vagy hazugságokkal megszerző populistáknak elfogyna a szavazóbázisuk. Az ember ugyanis csak akkor válik meg a 7 eurójától, ha a cserébe kapott szavazati jog a szemében nagyobb értéket képvisel.
Egyébként nem véletlen a 7 euró. Pont ennyit kapnak most is a pártok minden rájuk leadott szavazatért. Mivel ez a csekk felválthatná a pártoknak kiutalt "fejpénzt", az egész csak kb. 15 millió euróval (nem szavazók száma x 7€) kerülne többe. Ez kevesebb annál, mint amennyit a mostani kormány egy átlagos héten ellop.
Az utolsó 100 komment: