Fidesz-program márpedig nem lesz, csak a választás előtt, februárban; ami logikusnak tűnik, de nem az. Ugyanis a kormányellenes hőbörgés minden egyes mondatához joggal várja el a lakosság, hogy mondják meg neki, mi lenne az alternatíva. Programkezdemény, nagyvonalú tervelkedés már megjelent, be is bukott azonnal az ingatlanadóval, mármint hogy a Fidesz nyomtatott szövege szerint az jó dolog, a beszélt szöveg szerint meg rettenetes, úgyhogy mehet a kukába az egész jövőkép. Jobb nem szarakodni semmivel, ami számonkérhető.

Ott tartunk még mindig, hogy bezzeg az Orbán-kormány alatt mi volt, és ahhoz képest mi lett utána. Ez a végső, és eddig az egyetlen érv, már annak, aki nem hívő típus. A Fidesz már egyszer kormányzott sikeresen, és akkor nem volt elkúrás, pláne annak beismerése, nem volt radikális előretörés, sorozatgyilkosságok, zavargások, sem egyensúlyozás az államcsőd szélén, és loptak ugyan, de nem ennyit – szóval minden jobb volt, mint utána.

Ez így nagyjából igaz is, ez az érvelés képes feledtetni a kínos kérdéseket, hogy konkrétan a családi pótlék, a gyes, a munkanélküliség, a felsőoktatás vagy az egészségügy dolgában mit is csinálnának Orbánék. Legyen elég annyi, ők bebizonyították, hogy tudnak jól kormányozni, a részletkérdéseket firtatni meg merő kekeckedés, és aki sokat kérdezősködik, az bizonyára nem eléggé hazafias.

Csak négy évvel hosszabb memória kell ahhoz, hogy ez a magyarázat összedőljön. Ugyanis Orbán Viktor kormányát egy másik, hasonlóan szép emlékezetű kabinet előzte meg, a Horn Gyuláé. Akkor sem volt zavargás, se kiterjedt náculás – direkte fel kellett kérni Szabó Albertet színfoltnak –, a gazdaság szárnyalt, a tőzsdén robogott a bika. Özönlött befelé a tőke, Magyarország jóllakottan vakargatta a hasát, és még szavazni is elfelejtett a végén. Egy pitiáner, nyolcszázmilliós (mellesleg pártfinanszírozásra félretett) sikerdíjacska története okozta csupán, hogy végül egy paraszthajszállal nyert az újdonsült jobboldal.

Tehát a szocialista párt, sőt az MSZP-SZDSZ koalíció is fel tudott mutatni egy sikeres ciklust. Nem igaz, hogy ők alkatilag, genetikailag képtelenek lennének épeszűen vezetni az országot. Joggal hivatkozhattak arra, hogy Hornnal ők már bizonyítottak, nem lesz semmi baj, a szakértelem megold mindent. Pontosan úgy, ahogy most az orbáni aranykor az alkalmasság illusztrációja.

Csakhogy a Horn-ciklus viszonylagos sikeréből egyáltalán nem következett, hogy 2002-től minden rendben lesz. Nem is lett. Ugyanaz a két párt, részben ugyanazokkal az emberekkel, eszmékkel, doktrínákkal irtózatos szart kavart, amit azonban az istenadta nép nem ismert fel – sem a szociknál alkalmasabb és hitelesebb alternatívát nem talált –, így megszavazta őket még egy körre. Az előző ciklusban maguk alá hordott trágyát ekkor sem sikerült nekik feltakarítani. Hiába volt a legendás szocialista hozzáértés és kormányzati tapasztalat, a szabaddemokrata szürkeállomány, a körülmények megváltoztak, új, más problémák kerültek elő, és ezekre nem sikerült megoldást találniuk. Az ország súlyos sebekkel, elüszkösödött, kezeletlen betegségekkel, idegbetegen várja az új erőt.

Amelynek egyetlen érve van saját maga mellett: hogy tíz éve már egyszer sikerült nekik.

A Magyar Szocialista Párt amúgy nem annyira Horn Gyula emléke miatt ütötte ki Orbánt a nyeregből, hanem mert leígérték a csillagokat az égről. Két ciklusukban elpróbálták ennek mindkét kifutását. Medgyessy ígért és teljesített, Gyurcsány megszegte ígéreteit. Jó kormányzás nem lett egyikből sem.