W

w.blog.hu

Tóta W. Árpád kommentál, szemtelenkedik, valamint permanens fogadóórát tart.
Régi cikkarchívum



Kommentelés - házirend

Wblog @ Facebook

Engedjétek hozzám

Kis heti hírlap 4-10 éveseknek.


Foglalod a kurvanyádat

A mozdonyhorgony
Úgy remélte, ezzel bekerül a Rekordok Könyvébe. De legalább a Jackassbe.

Elnöki pornó
Nagy baj, ha az elnök ribanc.

Nem jó a nemzetnek egyedül
Szuverén ország is lehet borzalmas hely.

Szent szar
A húsvéti alkotmány: szentséggyalázás.

A pedofilok védőszentje
A deviancia fincsi, de csak ha papok csinálják.

A gólkirály beszéde
Angela, te náci ribanc!

Győz a szittya förgeteg
Kuss, mi így szállunk le a bicikliről.

Együtt sikerülni fog
Bizonyítsuk gyalázkodással, hogy Magyarország szabad!

Kompország vitorlát bont
A finom kritikát meg lehet állítani, a brutálisat nem.

Foglalod a kurvanyádat
Nem ti vagytok a nemzet, sem a nemzeti oldal.

Utolsó kommentek

  • Brown094: Ha pénzt vesztett egy átverés miatt, vagy megadta adatait egy csalónak, akkor is visszakaphatja el... (2021.10.21. 23:05) Tribuszerné visszanéz
  • szódabár: Hát te sem vagy a tolerancia bajnoka. Hehehe. Felőlem mindenki azt csinál amit akar, nálunk a menó... (2020.12.26. 11:50) Isten fasza
  • Tahó Sandokan: Közben elkészült, bitangfinom. (2020.11.09. 15:20) Ajándék erős gyomorhoz
  • Tahó Sandokan: Nem számítottál kommentre, ugye Worluk? Tegnap jutottunk hozzá ehhez a szürke gombához (egy gombá... (2020.11.09. 14:43) Ajándék erős gyomorhoz
  • Reactor: Bírom az ilyen mérhetetlenül idióta hozzáállást...a falu élhetetlen közösség, mert ott nincs TESZK... (2020.06.26. 14:47) Vackor néni busza
  • Utolsó 20

1981

2009.08.06. 07:00 Tóta W. Árpád

1981-ben kezdtem meg óvodai tanulmányaimat Budapesten. Akkor még a szuperbabaképzők nem léteztek, sőt az óvodai tanterv is elég laza volt. Hetente egyszer-kétszer voltak kötött foglalkozások, de az etetésünkön és délutáni altatásunkon felül az óvoda főleg úgy működött, hogy azt csináltunk, amit akartunk. Jó időben kint az udvaron. Úgy gondolták, hogy aki körhintázni akar, az körhintázzon, aki meg képes naphosszat lovagolni egy földbe ásott traktorgumin, az tegye. Meg is tettük, mivel ikszbokszos szimuláció még nem adatott, nekünk bőven megfelelt az a gumi lónak, sportkocsinak és űrhajónak egyaránt. Űrhajót, pontosabban vezérlőpultot építhettünk a homokozóban is. A homokfalba ágyazott kavicsok nem adtak hangot, még egy szimpla pittyenést se, a botkormány botból volt, és nem kormányzott a fantáziánkon kívül semmit. Az effektek, a 3D, a sztori és az eposzi harcok koreográfiája mind a fejünkben ketyegett. Csoda, hogy le nem fagytunk.

De a kavicsok ennél többet is tudtak. Óvodai éveim jelentős részét kőtöréssel töltöttem. Önként, dalolva, kacagva.

Az iparhoz egy megfelelő, marokra fogható, nagy törőkő kell, meg a homokozó betonszegélye. Előbb ígéretes kavicsokat gyűjtünk a sóderral felszórt játszótéren, aztán kezdődhet a feldolgozás. Nem szabad túl nagyot ütni, mert akkor pozdorjává törhet egy-egy értékes lelet. Célunk a hasítás, lehetőleg kettőbe.

Máig sem tudom, mi a geológiai titulusa azoknak a köveknek, de adtunk nekik saját tudományos nevet. Fehér gyémánt, kék gyémánt: ezek megtörve csillogó kristályszerkezetet mutattak. Más darabokban ércnyomok látszottak, voltak ébenfekete – #000000 – vulkáni töredékek, és a folyami kavicsok közt nem volt ritka az olyan, amit vékony üledékréteg borított nemespenészként. Ezeket töltött csokinak hívtuk, mert legtöbbször barnák voltak. Kincset értek, mivel csak a szakszerű feldolgozással nyílt meg a titkuk, míg egy kékgyémántot a gyakorlott óvodás messziről felismert nyersen is.

A kavicsokkal ugyanis tőzsdéztünk. Odafent még a tervgazdaságot toldozgatták, mi a mászóka tövében kőkeményen számon tartottuk, mi mennyit ér, mennyire gyakori, és aszerint adtuk-vettük az ásványkincseket. Volt egy különösen szép fehérgyémántom, és sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd az állam sok pénzért megveszi tőlem, mert pont egy ilyen darab törik le a Nemzeti Múzeum lépcsőjéből.

A brókerkedés persze azzal járt, hogy egy-két kiló éles kavics mindig volt a nadrágomban, fajta szerint szerint szétosztva a zsebekben. Plusz a félkilós törőkő, a termelőeszköz. Az ujjaimat rendre odavertem – a nagyobb, sokkarátos ékköveket néha teljes erőből kellett ütni –, de nem panaszkodtam, tettem a dolgom.

A kőtörést aztán a kupakgyűjtés szorította ki. Ez az általános iskola első néhány évében volt a csúcson, és jelentős tömegeket mozgatott meg; nem véletlenül telepedik később a kisgyerekek gyűjtőszenvedélyére a Lutra album, majd a nagyipari pokémon és társai. De akkor még nem volt ilyen, viszont kupakot ingyen is lehetett gyűjteni a napköziben, délutánonként, a játszótéren. Ma visszagondolva hihetetlen, mennyi bunkó proli sörözhetett esténként a mászókák körül, mert kupakot mindig találtunk.

Csak nem mindegy, milyet, kisapám.

A sima arany- vagy ezüstszínű kupak váltópénznek sem volt elég, ezeket már fel se szedte komoly kalandor. Túlkínálat volt kólából és magyar sörökből, közönségesnek számított a Márka is, kivéve a hiánytalan gyűjteményeket. Keleti vendégmunkások Okocim- vagy Zlaty-kupakjai már értékelhető cserealapot képeztek, ritkább nyugati vagy esetleg sosem látott darabok néha egyéb játékokért, matchboxokért cseréltek gazdát. Komor, lehajtott fejű gyerekek járőröztek a közparkban, abban a reményben, hogy ritka kincsre bukkannak. Néha pár percre tudatosan elhagytuk az engedélyezett területet, gyors felderítő hadműveletekkel csekkoltuk a közeli pingpongasztalt, ahol mindennap találtunk valamit. Zsebeink a friss zsákmánnyal és a fontosabb darabokkal voltak tele, a duplikált példányokat otthon halmoztuk fel. Előfordultak lopások: aki komoly kupakot zsákmányolt, jól tette, ha nem hagyta a padban. Nem szólt ránk senki, hogy fuj, mérgező, fertőző, koszos. Hiába is tette volna.

Alig vártam, hogy hazamenjünk végre a Balatonról, elkezdődjön az iskola, és bemutathassam egyedülálló gyűjteményemet, amit a nyugati turistáknak köszönhettem. A többiek álmélkodva nézték, milyen fasza kupakok vannak a vasfüggönyön túl. Egy-egy Radebergerért megkaptam bármit, amit kértem, a Márka-sorozat összes hiányzó darabját, teljes Állami Gazdaság-szériát. És volt csak Radebergerből vagy húsz darab.

Akkor voltam a leggazdagabb.

Magunknak teremtettük ezt mind, négy-nyolcéves fejjel, a semmiből. Mániáink senki üzleti tervébe nem illeszkedtek, a kavicsoknak mi adtunk értéket, a kupakokban nem volt nyerőkód, a homokűrhajóban nem kellett videokártyát cserélni. És oda ment az az űrhajó, ahova mi akartuk, és bizony elment az bárhová, driver, előfizetés, patch és crack nélkül, akárhány dimenzióban. Olyan bolygókra is, amiket azóta sem, sohasem vittek filmre, nem programoztak le, és nem készült hozzájuk végigjátszás. Akkor odaadtuk volna a kitalált világainkat egy reménytelenül alacsony felbontású űrvadász-szimulátorért, persze, vagy akár egy videómagnóért; elemes lézerkardért, játékterem-bérletért, meg az összes kupakot és kavicsot, és azt a különösen szép fehérgyémántot is.

De nagyon rossz üzletet csináltunk volna. Kár, hogy végül mégis odaadtuk.



Címkék: retro történelem hogyvolt

382 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://w.blog.hu/api/trackback/id/tr111291943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Árpád!
Elszorul a szívem.
Köszönöm
Tippan
Ez nagyon szép!
Köszönöm.
ha jobban belegondolok, a Radeberger keletnémet volt.

de valószínűleg nem forgalmazták nálunk, mert én a Balatonról hoztam.
érdekes: az unokám ugyanezt játszotta a hétvégén, mármint kavicsokat tört és boltosat játszott velünk! kérdés: lehet még belőle TWÁ?
Árpiiiiiiiiiii, te tudsz ilyet?
Gartulálok, ez nagyon rendben volt, és milyen jó, h van ilyen arcod is...

Üdv.
Mi a szomszéd laktanyával éltünk szimbiózisban. Eltüntettük az éjszaka keletkezett sörös és borosüvegeket a bejárat melletti árokból. Nekik nem kellett aggódniuk, hogy mi lesz, ha benéz egy pizsamás a központól, nekünk meg fix bevételi forrás volt a betétdíj. Az utca összes gyerekének futotta fagyira.
Üdv!

Jól értem, amit mondasz, hiszen úgy fest, kb. egy korosztály vagyunk.
Szép idők voltak, a gyermeki gondtalanság és örömök ideje.
Azt nem tudom pontosan, hogy mitől satnyultunk el jobb és baloldalivá. Nem a mostani kölkök, hanem az akkoriak.
Nosztalgiázni így kell. A szépre emlékezni, a többi esetben pedig nem hátraarccal menetelni. Jó lenne, ha többen is értenék.
Ez fasza post! Az űrhajónk nekünk is ilyen volt. :)

A vége pedig nagyon találó!
ez az árfolyamos dolog "igazi" pénzzel is pontosan így működik :-)
Forgalmazták. De boltban nem, hanem csak "vendéglátóipari egységekben". És ott is csak protekcióval vagy plusz jattért.
Igen-igen :)

Én is áldom az eget, hogy még a videó. és főleg a számítógép előtt voltam (kis)gyerek...
...azóta nagyobb(gyerek) lettem, és immár PC-n tolom...
No igen, a 80 előtt született hősök vagy mi is a címe annak a mémnek.
Ennyi, aki nem élte át már sajnos nem is fogja, max a Mad Max korszakban :(
Köszönöm, Árpád! Mindig elolvaslak, és olvastam már nálad ilyen cikket is, meg olyat is. Volt amire az öklömet ráztam ordítva, volt amire hümmögve bologattam. De ez az első, amire azt mondom, hogy köszi.
Jó írás, eddig a legjobb, amit olvastam. Köszönöm Neked!
Fura idők voltak.Például hétfő estére bárkivel lehetett programot csinálni, ivel hétfőn nem volt adás a TV-ben. Lehetett szervezni családi úszóiskolát a Rudasba, és mindenkinek eljött az apja, anyja is. Ráértek. Nem volt adás.
Ha jobban belegondolok, ma sincs. Legalábbis olyan nincs, amit meg tudnék nézni. Én nem vagyok olyan sznob, hogy azzal dicsekedjem, hoy mióta nincs televizió a lakásomban, mert van. Néha be is kapcsolom és konstatálom, hogy csak magyar nyelven legalább ötven csatornányi nézhetetlen szemét van benne. Mégis úgy nézik a zemberek, mintha az életük függne tőle. Van olyan ismerősöm, akit fel sem lehet hívni, amikor egy bizonyos sorozat adásideje van.
Régi szép idők!

Gyerekkoromban a telkünk közelében volt egy "munkásőrtelep". Mérhetetlen mennyiségű kindertojásbélért cseréltem az összeszedett töltényhüvelyeket. :) Aztán mikor mindenkinek volt már - a termés sajnos nem volt változatos, mert csak egyféle puska járta - leesett az értéke és "elszegényedtem".
Asszem' évek múlva, már felsősként még találtam egy összerozsdált nejlonzacskónyit.
...
Egyébként jó írás.
"A kavicsokkal ugyanis tőzsdéztünk. Odafent még a tervgazdaságot toldozgatták, mi a mászóka tövében kőkeményen számon tartottuk, mi mennyit ér, mennyire gyakori, és aszerint adtuk-vettük az ásványkincseket."

Akkor szted az embernek ösztöneiben van a biznisz, az, h szaporítsa a vagyonát, amivel szemben áll a felülről szabályozott piac?
Nos, ebben a posztban elég sok asszociációs lehetősséget iktattál... Ügyes!
Nahát Tóta Úr! Ön ilyet is tud? Ezt eddig miért titkolta?
10/10-es poszt.
Az utolsó bekezdésben minden benne van. Most megyek, nosztalgiázok még egy kicsit. Arról az időről, amikor még volt ehető pilóta keksz és vaníliás karika :)

@El Topo (Sgt. Elias): 5*-os komment!
Hehe! Mi az Árpi, öregszel? Szinte hallom, ahogy reszketeg hanggal rázod a görbebotod: Bezzeg az ééén időmben! :D
De nagyon jó stílusban teszed, teccett, megrohantak az emlékek. Főleg, hogy kb. ugyanaz a korosztály. Csak én az általánost kezdtem '81-ben. :)
Ez lemaradt:
Tóta úr: köszönöm szépen!!
"Komor, lehajtott fejű gyerekek járőröztek a közparkban,"

Édespofák lehettetek...
...ma én ugyanígy járok bizonyos helyeken, h ne lépjek kutya- vagy macskakakába
és sörösdoboz gyűjteménye kinek nem volt? bár az már nem ovis korszak, mert nem hordozható.
W!

A stílus maga az ember, és neked jó a stílusod. Meg ez most szép is. Meg minden írásod szeretem. De...

Miben különbözik ez a gondolatmenet a "bezzeg a mi generációnk" atavisztikus agyrémétől?

Fiam 13 éves, kisebb korában kedvenc játékai közé tartozott a bot, a kavics. Pedig pesti bérházban nő fel, és még PC is van otthon (és imádja). És szeret társasozni, olvasni, bicajozni. Meg a haverjaival csetelni. Neki tényleg olyan rossz? Nem önáltatás ez?

Kicsit arra is hasonlít, mint mikor a Guttenberg galaxist temetik. Sokan olvasunk ÉS internetezünk.

Éljen a nosztalgia, de csak a pohár bor és a fényképek mellett (basszus, tényleg, a fénykép is milyen gáz már, lőttek a festészetnek! :) )

Üdv,
kk
én sörös és cigisdobozokat gyüjtöttem. az összes kocsmát bejártuk, a csaposok adtak üres sörösdobozokat , a nyári balatoni nyaralás meg komplett gubi volt. :-)
olyan ritka sörösdobozok kerültek elő h majd odavoltam..
ma meg a gyerekem hozzámvágja a xboxot h unalmas...annaik idején egy tvfociért öltem volna. két vonal meg egy pont..
Nagyon jó cikk :)
Szerintem sem kell megvenni a gyereknek mindenféle müanyag kacatot, a mese a fejükben van.
Közbevetés:

Árpád, remélem ez a sok dicséret meggyőz arról, h az érzelem legalább annyira fontos emberi tényező, mint a ráció. Nagyon kiéhezettek az emberek a béke szavakba öntött szigeteire, ha azt jól írják meg.

Üdv.
@Flashy7: nekem pl. nem volt. A szüleim gyűjtötték! :)
( :( )
Na ez kérem kiváló írás! Ugyan én gyufásskatulyákat gyűjtöttem meg matchboxokat, plusz a sárga kétforintosokat, hogy aztán négy tejporos zacsival én legyek a haverok között 10 percig a király, de ez most nagyon megfogott. Gyakran gondolok én is ilyenekre, hogy nem írtotta ki a felmosórongy a baktériumok 99%-át és mégis felnőttünk, sőt lényegesen kevesebbet voltunk betegek, kevesebb köztünk az allergiás, hogy bizony én körző-vonalzóval rajzoltam magamnak versenypályás társasjátékot és csináltam 1:25000 indiai óceán térképet hajós játékhoz... és ehhez képest mi van ma.
Árpi, köszönöm. Az első posztod lesz, amit bekedvencelek.
Nálunk kártyanaptár ment alsóban, aztán taxismatricák. Később kulcstartókat gyűjtöttem. Jelenleg CD-ket, de megint kezdenek már furcsán nézni rám, mert az nem trendi, mindenki mp3-at hallgat. (Ja: szül. év: 1973).
@kluttyogó kutya: véletlen se akarok bezzegezni.

ezt eredetileg magamnak írtam amúgy, szoktam.

az viszont szerintem tényleg fontos fejlemény, hogy ma beülhetsz egy űrhajóba, és ügyesen játszhatóra hangolt csaták után megnézheted, milyen az idegen bolygó - ahogy a grafikus lerajzolta. ez is érdekes, persze, de nyilván kevésbé mozgatja a gyerekagyat, mint amikor ugyanehhez egy homokba vájt vagy papírra rajzolt műszerfal áll rendelkezésre (a mi fejlesztésünk anno: bonbonos doboz bélése, sok gombbal).

és arról akkor nem is szóltam, hogy mennyire tragikusan fantáziátlanok ezek a gémek többségükben.

ja persze, nem kötelező, csak ha egyszer ott a joystick meg a P4, akkor nehezen veszi rá magát a gyerek, hogy helyett papíron szálljon.
Szombat esti filmkoktél...? Abban volt a Menő Manó:)
Az oviban csörgő söröskupakból, drótra fűzve... Ja és akkor még nem volt annyi túlmozgásos gyerek, mert hagyták őket futkosni az udvaron, foglalkozás meg igenis volt és végig kellett ülni.
Ma már a játékos alapra és a semmisemkötelező elméletre épülő óvoda kezd egy igénytelen gyerekmegőrzőre hasonlítani. Persze az aktuális ostoba rajzos könyvkínálat mindig megtalálható a cipőszekrényen eztvegyétekagyereknek!
Kavicsgyűjtögetés... kis piros Bzmotra várva a falusi állomáson, a sínek között.:)
Nos, második olvasatra én legalább 4-5 helyen asszociáltam politikai üzenetet:o))

Lehet, h ez már beteges, vagy tudatos volt a szerző részéről a mögöttes üzenés?

Árpi, mi az igazság?

Üdv.
Az idoor űrhajó megvolt? A nagymama székeit összetologatva és lefedve pléddel, óriási gombfocitáblával, isten tudja mivel... Persze a legnagyobb kincs, a vezérlőpult, az ódon rádió volt a hatalmas tekerőivel és megszámlálhatatlan gombjával. Sejtelmesen világított és olyan hangokat adott hogy valóban azt képzeltem hogy a marlakókat hallgatom. És meggyőződéses óvodásként azt is hogy én vagyok az alfa holdbázis...
Eh, tényleg kár hogy elvette az idő az álmokat...
@maydayray: hajaj, a házi készítésű társasoknak nem volt se szeri, se száma. bár igazából épp most is csinálgatok egyet.

@Rosa Rugosa: "nem volt annyi túlmozgásos gyerek"

dehogynem. ez a diagnózis nem volt. úgy hívták: eleven.
Ismerős a helyzet. Én is a 80-as évek elején jártam oviba, és - lány létemre - kőtörés is volt, kupakgyűjtés is volt. :)
...és mi mindent fogunk még odaadni. Mi, aztán majd a fiaink.
:-)))

Majdnem megkönnyeztem, megyek is hagymát reszelni. :-)

Nálunk általánosban, főleg harmadik-negyedik tájékán (ami nálam 1979-1981 közötti időszakot jelent) ezeken kívül még nagy forgalma volt a képregényújságoknak is. Először Pif, Asterix, később Superman, Spiderman, Hulk. Meg külföldi pénzek, persze saját keresztárfolyamokkal, amit a ritkaság és a szépség határozott meg.

És az első, gyűjtögető életmódra nevelő nyereményjátékok: 50 Márkakupak, 35 különböző gyufásdoboz hátulja, talán a 8-as volt a legritkább, mindenki azt vadászta...
(fél)korosztállyal korábban (mármint TWA-hoz képest) még a golyók a nyerők kisiskolásként kisvárosunkban.
acélgolyó átlagos volt, na de az üveggolyó - főleg ha színezett volt!!! :)
Sokat kibírtak a suliköpenyek zsebei...
/fiataloknak: bizony, nem csak a pálutcaifiúkban golyóztak:)/

és a csokipapírok-csomagolások?
a toblerone mindent vitt:))
Ja igen, ha szabad még egy kis emléket megosztanom: apám anno nyulakat tenyésztett, és a "bucsuban" ugye vagy 30 lövés kellett egy műanyag nyúlfarok-utánzatért, mert a szemét céllövöldés vízbe áztatta a hurkapálcákat. Bátyámmal ez volt a legkomolyabb bevételi forrásunk: a levágott nyulak farkincáit (tehát eredetit, csonttal, szőrrel) adtuk tovább néha pénzért, néha más értékes dolgokért. Meg papírgyűjtés, üvegvisszaváltás, eső után csigaszedés a mezőn... Istenem de régen volt.
Most lézerkard helyett tollad van. Jól forgatod.Pulitzer díjad van.Fantáziadús, jó újságíró vagy.Neked sikerült. Sok hasonlónak nem. Miért nem ? Talán nem elég ehhez csak a fantázia.
És igen, a kavicsainkat, kupakjainkat mind oda adtuk.Business.
Viszont egy kérdés folyamatosan motoszkál mindenkiben: Miért is lett ilyen sivár körülöttünk a világ ?
@v v j: Véletlenül lemaradt: a centrumos gyufásdobozokra gondoltam, a fekete alapon számozottakra.
@Tóta W. Árpád:
Olyan cinikusan akartam fogalmazni...
Egyről beszélünk.:)
@kvadrillio: tudod te, mennyi ideig szoktam keresni egy kurva tollat?? toll?

arról nem szólva, hogy alig bírok azzal írni.
@msadmin: Minden lakásban Bonanza konyhabútor volt (nálunk is), s minden bonanza tetején ott figyelt a sörözdoboz-gyűjtemény (nálunk is).

Egy ismerősünknél láttam elöször tv focit, s el sem tudtam képzelni, hogy annál jobb dolog létezhet széles e világon. :)))

Jó a poszt, nagyon.
Jó lenne megfejteni, hol kurvult el ez az egész. :(
Radeberger természetesen kapható volt, még ilyen nevű sörözö is létezett...
@v v j:

Húúúúúúúúú, hát az én időmben a még nem papír alapú gyönyörű gyufásdobozok voltak a menők.

A kocsma háta mögötti szemétdomb volt a legfaszább kincsesbánya... és nem mindenki mosott kezet, mikor hazatérve kezébe nyomták a zsíros kenyeret egy fürt szőlővel. Immunerősítőnek ez is megtette komplex vitaminok helyett.

Üdv.
@kvadrillio: Miért is lett ilyen sivár körülöttünk a világ ?
Talán azért, mert egészen más virtuálisan éhen halni, mint a valóságban.
@Tóta W. Árpád: hja, értem én, kérem, értem. Nem először hallom. Az a fránya szülői felelősség.

Igen, sztem is könnyebb a világra fogni, mint magunkba nézni, ha csemeténk elkanászodik (vagy fogalmazzunk óvatosabban: nem kapja meg a fejlődéséhez / a boldog gyerekkorhoz szükséges ingereket) mai napság. Más korokban is így volt ez, csak kevesebbet tudtunk róla. A "nem foglalkozom a gyerekkel, mert nem érek rá" kifogása valószínüleg egyidős a pénzzel.

Én sem csinálom jól. De én tudom, hogy ezért én vagyok a hibás, nem a világ :(

kk
Nagyon jó, köszi :)
Amúgy is "nosztalgia" korszakomat élem :)
@Arzén Vendel:

Az indoor-űrhajó nagyon megvolt!
Kizárólag különleges űrhajós-étellel lehetett vállalni a hosszú és veszélyes missziókat. Csokinak hívták.
Aztán lett pofon, amikor apám észrevette, hogy kifogytak a készletek.
@Tóta W. Árpád: :)))))))

A "toll", képletes volt.
Tenéked magyarázzam ! :)
@Tóta W. Árpád:

"arról nem szólva, hogy alig bírok azzal írni."

Jesszusom! Én meg már azt hittem, h neurológus orvoshoz kell mennem. Siralmas lett az írástempóm, és fertelmes az írásképem. Brrrrrrr
Magamat mindig azzal nyugtatom, hogy a fiam "csak" eleven, mint mi anno... (Miért nem hiszik el?)
Viszont mindig megdöbbent, hogy mennyien születtek 81-ben... ezek szerint hatalmas tapasztalat gyűlhetett össze "arról" a rendszerről.

Ja és a 80-as, 81-es vagy későbbiek számára Csöpi a Bujtor...
Apukám...öregszünk...a '81 év nehéz és mégis szép volt.Akkor költöztünk, fel vidékröl a békásmegyeri ltp-re, ami nem készült el időre, búcsú a régi barátoktól, ismerkedés a többi beköltözövel, néztünk egymásra mint új telepesek és fantasztikus volt (11éves voltam)nem voltak számottevő elektronikai játékok csak foci foci foci a dühöngöben!!!! Órákig tudnék pofázni róla....:)
Mindet elolvasom, de ez az első TW poszt, amelyhez hozzászóláskényszert érzek. Nyilván nem véletlenül. :)

Szép volt, és abszolút az én gyrekkrom is, bár, ha jól számolomk, nyolc évvel idősebb vagyok Árpinál. De ez ebben a témában szerencsére nem mérvadó különbség. :)
Traktorgumi a mi ovinkban is volt Fehérváron, plusz földbe rögzített (igazi!!) buszkormány, azt nehéz volt szabadon elcsípni... Mondjuk gyűjtőszenvedélyem nem nagyon volt, kivéve a szovjet temetőhöz érkező menetrendszerű szovjet turistacsoportoktól kunyerált jelvényeket. Az gyönyörű volt, mosolyogva osztogatták a leninfejes meg tagköztársaságos kitűzőket.
És aztán évente volt a suliban Ki mit gyűjt? kiállítás, parádés kollekciókkal. :))

Ja, aztán gimibe kerülve szembesültem vele, hogy a gazdag osztálytársak sörösdobozban utaznak, persze külföldről (naná, itthon nem volt).

(Azért oviban már akkor is a foci volt a menő. Volt később cannes-i aranypálmát szerző csoporttársam, akkor még fociban villogott és mindig beválasztott a csapatába. De a háló a kapura - az örök álom maradt.)
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége:

Ugyanez van nálam is. Ráadásul könyvet is lassabban olvasok. Vagy csak én érzem úgy? Sráckoromban együltő helyemben toltam be az Egri csillagokat, most meg egy 400 oldalas valamt napokig olvasgatok.
Drága Árpád!

A Radebergert Drezdában, az NDK-ban főzték, a vasfüggönyön innen. :)
@KF: igen, már fentebb észleltem. magyarországi előfordulásáról még folyik a társadalmi vita. az mindenesetre biztos, hogy én lelkesen gyűjtöttem a balatonon, és fent budapesten exkluzívnak számított.
Árpád akkor te kisegítő óvodába járhattál, hiszen ott mesélték be a szocializálódásra képtelen gyerekeknek, hogy a kavics az gyémánt. Ott törettek követ, hogy az idegbeteg feszültséget a gyerek kiadja magából, persze azon már meg sem lepődöm, hogy nincs már kő, most a fákat kell vágni. De az is lehet, hogy a köveitekből játékgép zsetonok lettek.
Nálunk érdekes módon minden nap volt valami kötött foglalkozás. Vajh' bennem miért a verstanulás, a kézlenyomat készítés, a közös program maradt meg?

A "kupakolásból" pedig látható, hogy az élősködőknek köszönhetően a szarból csináltak maguknak hatalmat. Általános iskolás éveimben, mi a környéken levő öregeket látogattuk, velük beszélgettünk, segítettünk nekik bevásárolni, takarítottunk, hiszen ők voltak felmenőink, megérdemelték a gondoskodást. De persze kinek mit tanítottak otthon. Valakinek azt, hogy tiszteld az időset, segíts neki, másnak pedig azt, hogy szedd össze a haszontalan szemetet, és add el a hülyéknek.
Igen, ez aranyos sztori.

Ugyanilyen formátumban kártyanaptár-gyűjtögetés és -tőzsde az nektek nem volt?
Nálunk az volt az istencsászár. Egy-egy nyugati vagy nem szabványméretű darabért pucér metállédis sorozatot lehetett kapni, előző évtizedből való naptárért meg űrhajóst, olimpiást.
Aztán egyszer csak bemerevedett a piac, az értékesebb példányok az otthoni fiókokban töltötték be a tartalékvaluta szerepét, míg az oviba/isibe csak a kommerszebbek jutottak el, erős túlkínálatban (ok: infláció és túlontúl zárt piac).
Ekkor beindult a feketegazdaság: falhoz fejmagasság fölé illesztett naptárakat kicsit meghajlítva elengedtük és akié a legmesszebb repült forogva a faltól az vitte a többi játékos kártyáit is.
Jajj de menők voltunk!
"arról nem szólva, hogy alig bírok azzal írni."

Haha, detto, neha ala kell irnom valamit tollal a sajat kezemmel es miutan alairom, magam is elcsodalkodom, hogy az amit odasercentettem az vajon mi...
Szép írás Árpi! Köszönjük!
Ma valahogy jobb kedvem lesz, már látom előre.

A fiatalabb ismerőseim mai napig nem hiszik el, hogy én még kéthetente szombaton félnapos iskolába jártam (A hét/B hét). És kiröhögnek, ha azt mondom, hogy "képmagnó".
Takarékbélyeg, Rahan és társai. Csontkés megpörget, és megy amerre lát...
Namiaz, még a végén kialakul egyfajta konszenzusos késő kádárkori közös nosztalgia? Legyen a fehér gyémánt meg a radeberger kupak az a platform, amin egyesülhet eme kicsiny ország oly' széjjel tépett teste! Könnyezzük meg közösen, kézenfogva azt a korszakot, amikor még nem zsidóztuk/fasisztáztuk le egymást! Mert ebben bárkivel bármikor egyetértek: gyereknek lenni sokkal jobb volt anno, mint most felnőttnek.
@Tóta W. Árpád: nem is volt egyszerű NDK sört kapni itthon. A Wernesgrüner legalább ekkora szám volt, vagy a Berliner.
@Grigorij: 80-as vagyok, de ez azért megvan.
Sőt, Bád Szpenszer magyar hangja is.
Aaaw! Akkor születtem. Ez egy nagyon jó írás volt, TWÁ! =)
A Radeberger sör kapható volt, csak pult alól. Apám emlegeti, hogy a sofőrje (hol volt akkor a cégautó) bármit megtett, csak egy két üveg Radebergert kellett neki adni. Le is volt mosva a családi autó állandóan...

A Márka kupakokat pedig azért is gyűjtöttük, mert nyerni lehetett vele. Valami iszonyat mennyiséget (talán 50 darabot ?) kellett leadni egy sorsjegyért, és autót lehetett nyerni. Apám munkahelyén én is kimásztam a lapostetőre, ahová az irodákból dobálták a kupakokat. Persze mindig csak pincérek nyerték az autókat...

Én onnan mérem le az öregedést, hogy ha egy egyetemista csajszinak mesélek a hétfői tv adásszünetről, a hangalámondásos videókról (azok jó kis német szexfilmek, ugye !), no meg hogy akkoriban még a 100%-os narancslevet is Ausztriából hoztuk, na akkor rájövök, hogy már nem vagyunk egy generáció.
nem akarom az összeborulást megzavarni, de szerintem kár könnyeket hullatni a mai ifjúságért. vagy az emberiségért úgy általában.

ja, gyorsan egyvalamit tudjuk le, nehogy ezzel jöjjön vki. 76-os évjárat lévén faszán tudom, miről szól a cikk. (bár nálunk az újságok képei, a gombfoci és a matchbox volt a kemény valuta. meg valamiért a tejpor. ne is kérdezzétek.) been there done that. ezer és egy hasonló szép emlékkel fel vagyok vértezve.

de ki nem?

aki a húszas években született, annak a háborúk utáni gyerekek vesztettek el valami értékeset. az ötvenes generációnak a hippigyekerek. nekünk hetveneseknek meg a mostani gyerkőcök.

de valójában nincs ilyen szerintem. akár kavics, akár Xbox, akár bicikli, akár űrhajó a gyerekkor lehet élmény és fantáziadús. lehet gyerek a gyerek az űrkorszakban is. a kora révén. mindig van felfedezni való, mindig van társaság, mindig van örömforrás. bármi.
valszeg csak nekünk furcsa, hogy a hatéves unokatesóm nem a Barbieval, hanem a Simsszel játszik. de játszik. ez a lényeg.

szerintem.

ui. tollról jut eszembe. papíron osztás-szorzás megvan? :) ezt elvileg tudtuk vmikor.
@Kamee:

Mi az ilyen hülyegyerekeket, akik mintha az ötödikes orosz tankönyvből léptek volna ki, mindig jól eltemettük a homokozóba
@pokesz70: "Gyereknek lenni sokkal jobb volt anno, mint most felnőttnek."

Gyereknek lenni sokkal jobb volt anno, mint most.
Nagyon szép stílusban megírt tipikus múltba révedező tömény demagógia.

De szép idők is voltak, amikor szeméttel játszhattak a gyerekek! Hajh, de szép is volt, amikor nyugati sörös kupakok, és sörös dobozok jelentették a játék netovábbját. Mert persze ma mindent tönkretesz a tv, meg a média, mega foygasztói társadalom. Ami akkro nem volt. Arra nem emlékzettek, hogy a banánt is fantáziánkkal helyettesítettük? Meg az autót? Meg a rendes lakást? Meg a rendes életet? Meg a szabad döntést arról, milyen értékek mentén kívánjuk az életünket élni? Az arctalan tömeg, akkor is, ma is ugyanúgy viselkedett, nem volt mónika só, volt helyette más ópium, tökmindegy, a társadalom nagy része sem akao , sem ma nem akart gondolkodni, saját döntései szerint élni, elvárják, hogy irányítsák őket, és inkább köszönik a mónika sót kérik, 0%-os CHF hitelre, aminek a hasznát bezsebelik, amíg jól megy, aztán ha majd bukni kezdenek relatíve rajta, akkor majd valaki más kifizeti helyettük, nekik csak egy kicsit rinyálni kell.

Még, ha az idő meg is szépíti a múltat, és nekem is boldog gyerekkorom volt a 70-es 80-as években, akkor sem szeretném, hogy a gyerekeim úgy nőjenek föl, mint én. A jót, az értékest át tudom adni belőle, a többire meg kár is szót vesztegetni. Aki meg a médiát, meg a fogyasztói társadalmat, meg a többi köhelyes mumust használja arra, hogy kifogásokat keressen arra, miért nem akar a gyerekei nevelésére időt szánni az szánalmas. Ha akarod meg tudod tenni. Még csak nem is nehéz, az értékeket átadni. Persze ez odafigyelést, törődést igényel. És nem ilyen demagóg múltba révedezést, ami szerint már megint a körülmények a hibásak, a saját döntéseink irrelevánsak. Mikor fog ebből az országból ez a kádárista rákfene gondolkodás kipusztulni?
Radeberger és a Berliner, hej be szép idők!
Mi az űrhajók műszereit lapra rajzoltuk otthon. A játszótéren meg a mászókák általában varangyürhajók és az Orion voltak.
Kötelező olvasmány a Kockás sorozat Rahannal. Kedvenc mozisztár Gojkó Mitics.
@lonewolfhu: "A Márka kupakokat pedig azért is gyűjtöttük, mert nyerni lehetett vele. "

ez már később lehetett. mi biztosan nem hajtottunk erre, hanem hogy meglegyen minden, including MARACUJA és mangó. ezek ritkák voltak.

@omgwtf: igazad van, azt az egyet kivéve, hogy másik agyi folyamat nézni az űrcsatát a gépen, és elképzelni egy szál bottal.
Bakker. 81-ben szerelmes voltam meg részeg. Vagy fordítva. Vagy egyszerre.
Ne érts félre, nem a nosztalgiával van bajom: jó dolog, ha az ember a saját gyerekkorát boldognak látja. Az összehasonlítás ellen tiltakozom. Annak a sugallásától, hogy a mai gyerekek nem lehetnek "olyan" boldogok. Lehetnek, csak nem pont úgy mint mi. És ez pont jól is van így.
"Sőt, Bád Szpenszer magyar hangja is."

Hat ahogy a hireket olvasom, attol felek, mar nem sokaig...
ja és még valami, mielőtt ellépek egy időre.

nyilván jobb játéknak tartottuk már akkor is a He-Man-figurát, sőt Playmobile-t, mint egy kupakot, és pont azt írom, hogy beszartunk volna már a 84-es Elite-től 320*180 pixelen. viszont a kupak- és kavicsgyűjtésben, a homoki és indoor űrhajózásban minden gyerek részt tudott venni, uis nem voltak anyagi feltételei.
Ez az egész hatásvadász cikk a a 80-as évek akcióhősei c. Zenke cikk halovány remake-je. Érdemes az eredetit elolvasni, sokkal jobb:

zenke.blogter.hu/98496/a_80-as_evek_akciohosei
@omgwtf: "Kár könnyeket hullatni a mai ifjúságért. vagy az emberiségért úgy általában."
Nem is kell, ez az egész természetes folyamat. Csak olyan jó beszélni róla.
Megnyugtató, hogy az ember változása egyetemes és nem csak én vagyok fasz.
Az írás tök rendben van, magam is hasonló korosztály vagyok (+1 év) és bennem is egyre gyakrabban jönnek elő ezek az érzések. Bár még nincs utódom, de szent meggyőződésem, hogy mikor hamarosan megérkezik, akkor szarok én a mostani irányzatokra és olyan gyerekkort adok neki, mint amilyen nekem volt. Erdőben csúzlizós, szalmabálában ugrálós, vízaknából szedett békával ovónéni ilyesztgetős, biciklivel nagyot taknyolós egész nyáron sebes térdűt. Aztán megjön a kisördög a bal vállamra, egy péklapáttal rútul tarkón bassza a jobbon ülő angyalkát és tudatosítja, hogy ez szép meg jó, de így egy kívülállót gyártok az amúgy remélem ígéretes alapanyaból.
És tényleg.
Szóval marad a távolba révedő tekintettel való ábrándozás meg a pléjsztésön 9.
Ez van, beszoptam ezt is.
@hirtelendi: Nagyon jól jól foglaltad össze a lényeget. Én is akkor éltem, de a mai életvitel mellett a gyermekek unatkoznának. Elég megnézni egy 80-as évekbeli filmet, a pár kivételtől eltekintve az ember a felénél elalszik :-)
@hirtelendi:

Jaj, képzeld el, én emlékszem, hgy nem volt mindig banán, a Blahánál kellett érte sorbaállni karácsony előtt. Sőt, ha leentem a boltba, nem volt a hűtöpultban huszonöt féle vaj, hanem csak egyféle. Még olyan s előfordult, hogy egyáltalán nem volt és a másik sarokra is el kellett mennem.
Kegyetlen, kegyeten világ volt az!
@Tóta W. Árpád: "viszont a kupak- és kavicsgyűjtésben, a homoki és indoor űrhajózásban minden gyerek részt tudott venni, uis nem voltak anyagi feltételei."

Pont beismerted, hogy voltak anyagi feltételei.

"Alig vártam, hogy hazamenjünk végre a Balatonról, elkezdődjön az iskola, és bemutathassam egyedülálló gyűjteményemet, amit a nyugati turistáknak köszönhettem."

Érted? Aki nem tudott balatonra menni, az "szegény" maradt. Nem baj, mások is rúgtak öngólt nem egyszer.
Én 1975-ös. Gyerekkori emlékeim feldolgozásához csoportterápia kellett harmincéves koromban. Nem volt azért az olyan jó vicc mindenkinek. Egyik kedves iskolatársam foglenyomatát (voltunk vagy hetedikesek amikor belémharapott) a mai napig őrzöm a bal vállamon.
@omgwtf: Na igen, én a saját gyerekeimen látom, hogy egyáltalán semmi probléma nincs ma se, csak rendesen kell nevelni, és ez még csak nem is nehezebb, mint régen, sőt könnyebb, a választási lehetőségek sokszorozódása miatt. ja, hogy döntéseket kell hozni, mert nincs nagy testvér aki megteszi helyettünk.? Hát szerintem ezért igazán nem kár.

És, hogy a érdemben is hozzászóljak, valóban a tejpor is, meg szegedi lévén a jugoszláv cuccok, az a kis dobozos mogyorókrém (két normált adtunk egy fehér csokisért!), a donald rágó (az én korosztályom a tutti-frutti fantázianevű fagyit donald rágó ízűnek hívja), meg a sörös dobozok voltak kemény valuták. És persze volt társadalmi választóvonal is. Már a gyerekkorban is az autó votl a státuszzimbólum. Akinek volt pedálos gokartja, simán lenézhette, a három kerekű tricikliseket, de a totális upper class a pedálos moszkvics volt:
picasaweb.google.com/nagymacs/PedalosMoszkvicsaim02?feat=directlink
@hirtelendi: a gyereknevelésben a legfontosabb a MINŐSÉGI együtt töltött idő.
Kupak helyett az enyémek amikor csöppek voltak, jobban szerették a műanyag ásványvizes palackot és a konyhaszekrényből zsákmányolt fakanalat, mint a csillivilli hipperszupper új játékokat. A fíling - gondolom - ugyanaz.
Ha politikai nézeteivel nem is értek mindig (vagyis főleg) egyet Árpáddal, ezek a sorok egy számomra szimpatikus Ember tollából/agyából/emlékeiből születtek. Ezek az Élet nagy dolgai barátaim, nem a gárda meg a cigányozás. Sokkal szebb volna a világ, ha kavicsot törnénk egymás helyett.
Köszönöm ezt a pár percet, ami kiemelet a szürke valóságból!

Egyébként ha jól számolom, akkor 1 idős lehetek Árpinkkal, lévén énis 81-ben lettem óvodaérett - az más kérdés, hogy csak 1 évet jártam, egészen suli előtt, mert rühelltem az óvodát. Megpróbáltak beadni 1-2 napra, hátha, de azokat a napokat végigbőgtem a kerítésbe kapaszkodva, hogy az ovónők már hüjét kaptak, hogy mibaja a gyereknek.

Aztán nagycsoportban (igy hivtuk?) már egész jól elvoltam, köszönhetően Misibarátomnak, aki egy alacsony, fing-a-gatyában srác volt, de nagyon jól összehaverkodtunk. Később Újszeged bizonyos pontjainak felrobbantásával foglalatoskodott egyébként. Szóval Misivel csutkástúl ettük az almát, és udvari foglalkozások esetén belevizeltünk látványosan az udvart szegélyező vízelvezető árkokba, minek hatására büntiből bezavartak minket a hűvös, üres terembe, ahol kedvünkre játszhattunk bármivel. Nem voltak ott a többiek, nem kellett a játékon osztozni, és a kajás táskánk is ott lógott a falon.
Aztán a kavicsokon és kupakokon túl még hatalmas értéket képviseltek az aszfaltozás után az út mentén maradt kristályos bitumendarabok!!! Azok milyen szivárványszinűen csillogtak, a maguk fekete titokzatosságával! - Amig bele nem olvadt egy a táskámba.
Aztán ott voltak még a villanyszerelésből (utcai és házi) hátramaradt porcelándarabok, szigetelők! Mennyi érdekes és fantasztikus kincs, űrhajó alkatrész!

Nahát, mennyi szép emlék, mintha tegnap történt volna - holnap-holnapután meg születik a fiam...
Mindenkinek egy sört! Én fizetek.
húde más volt én 90-es évek elején oviztam, akkor hülye amcsi hősös műanyagjátékok mentek (betmen, dzsíájdzsó, meg transzformersz). Én ebből kimaradtam, én inkább verekedtem :D
'85-ben nyári munkán a helyi strandon dolgoztam. 13 Ft-os órabérért, azaz napi 104 Ft-ért ! Ehhez képest a napi büféfogyasztásom kb. 120-150 Ft volt, igaz akkoriban még zsíroskenyérrel is lehetett csajozni... :-)
Nem is dolgoztuk halálra magunkat, délben hosszasan ebédeltünk kis fürdőzéssel és persze munkavédelmileg a kolléganők (gimis, 17-18 éves diáklányok) hátát is be kellett kenni napolajjal...
A napokban pont ezen gondolkodtam, hogy nem hagyja ez a sok elektronikai kütyü gondolkodni a gyerekeket.
Nekünk még ki kellett találni mindent. Most meg amit el sem tudok képzelni, az már megvan x-boxon, filmen, műanyag harci egységekben, dvd-n, 3D-s játékban, stb. Csak a meki jó kaja, és válogatunk a savas-lúgos kaják közt...
Nekem még akkor simán megfelelt a papsajt, (zöld kis termés, semleges ízzel) ha nagyon éhes voltam, akkor az akácfa virága is jó volt ahhoz, hogy ne kelljen idő előtt hazamenni kajálni, mert akkor kicsi volt az esély, hogy visszaengednek :)
Zsák szám hordtam haza a kupakokat, tényleg jó cserealap volt. Pl: Uzsira cseréltem, meg egy szárnyas hajó modellre. Az még mindig megvan :) Olyan finom uzsija volt a legstréberebb csajszinak, hogy azt sosem feledem. Csavaros söröskupakért 2db-ért enyém volt a szendvicse :)
Maszatosak voltunk, a vasszöget is megettük...
De jó is volt :)
@hirtelendi: Most éppen kinézek az ablakomon, nagyon átlátszó üveg van rajta és azt látom szemköpszt, hogy nagyon Wizes a tető és a levegőben is iszonyúan nagy, sok a wíztartalom.
Fantáziám segítségével elképzelek egy olyan klímát , amelyben ideálisak a körülmények az emberi lét, élet fenntartásához.
Jó dolog ez a fantázia ! :O)
@Tóta W. Árpád: Ma is vannak játékok, amiben minden gyerek részt tud venni, és akkor is voltak, amiben nem mindenki tudott. Semmi sem változott. Van elit és van tömeg. A társadalmi mobilitás hasonló szintű, mint régen, csak ma nem mindenki egyformán szegény egy viszonylag szűk sávban, nagyobb a szórás. De ez semmi. Nem az anyagiak döntik el, ki a tömeg és ki az elit, hanem a gondolkodás, az értékek. A társadalmat azok vezetik, akik tudatosan élnek, még ha sokszor úgy tűnik is, hogy azok, akiknek sok pénzük van. Azzal együtt, hogy jobb anyagi körülmények között, könnyebb tudatos életet vinni, de egyáltalán nem szükségszerű ez a választás.
fiamon, aki beleszületett autóba-tévébe-videóba-dévédébe-pécébe, szóval azt veszem észre lépten-nyomon, hogy ugyanúgy, ha nem jobban eljátszik bottal-kővel ezzelazzal. Persze az átlagosnál jóval több fantáziával áldotta (?) meg a sors, ami nem baj, de sokszor jobban érzi magát a fantázia-világban, mint az igaziban. Lehet, hogy ez sem baj - ez az "igazi" nekem sem tetszik annyira.
Szóval:érdekes módon a mai gyerekek nem ikonokat, státusz szimbólumot, hanem egyszerűen egy lehetőséget látnak a virtuális játékokban. Nem csodálkoznak/vágynak úgy rá, mint mi tettük anno. És ez jó. Hamarabb átesnek az egészen.
Azt látom, hogy amik ma "komoly értéket" képviselnek, azok ugyanúgy kis bigyók, bizbaszok, pöckök - az a baj, hogy ezeket a holmikat is GYÁRTJÁK jó pénzért - pokémon, kinderfigura, satöbbi.
@Muddy: Az ilyesztgetős csúnya volt pontosjé rulez
bocsánat
@Tóta W. Árpád:
Forgalmazták aa Radebergert! Onnan tudom, hogy a 70-es évek végén gimnazistaként nyáron a helyi sörpalackozó és elosztó "oszlopos" vendégmunkása voltam. Hetente érkezett 1 kamionnyi import sör. Okocím, Zlaty Bazan, Radeberger, Tuborg. De ezeket csakis irányítottan lehetett szétosztani. A "németekjárta" helyekre kerülhetett a Radeberger. A hajdúszoboszlói Béke szálló, strandfürdő központi étterme, debreceni Arany Bika. Tuborgot meg csak a nagy szállodák kaphattak.
Nálunk a suliban még a Donald-os rágóspapírok gyűjtése is nagyon népszerű volt.

Egyébként egyetértek a mai fantáziátlansággal kapcsolatban. Szerencsére az én gyerkőceim teljesen "normálisak" ezen a téren.

Egy történet: jó pár éve, az akkor 6 éves fiam, szuper számítógépet épített magának dobozokból (merthogy szinte állandóan a gépen dolgoztam, és ő nem férhetett hozzá). A férjemmel együtt csak lestünk, hogy milyen részletességgel megrajzolta, kidolgozta a szerkezetet. Ezután pedig fantasztikus játékokat játszott rajta naphosszat. De készített még videomagnót kazettával, tévét, meg mindenféle szerkentyűt.
@hirtelendi:
Egyetértek. Ha kiviszed a gyereked olyan helyre, ahol van kavics, akkor ő is elkezdi gyűjtögetni. Ha olyan helyen jársz, ahol van bot, ő is felveszi és játszik vele.
A kínálatot bizony a kereslet határozza meg, más kérdés, hogy az előbbi hogyan manipulálja az utóbbit...
Bevágni a gyereket a tv élé idióta mesét nézni, hogy addig is csendben legyen és ne idegesítsen, közben meg arra panaszkodni, hogy micsoda borzalmas világ és micsoda rettenetes mesék... Aztán este beülni valamelyik érthetetlen és abszurd nyolcadik évados sorozat elé.:)
@Szülő vagyok, elváltam: Ez a quality time ideológia Amerikában is bukott elméletnek számít már, Európában meg soha sem lett mainstream. A legfontosabb a minél több együtt töltött idő, ugyanis ez ad mintákat, és nem az instant csomagolt értékátadás. Persze az együtt töltött időt értelmesen kell kitölteni, és nem egymást bámulni, de az legalább annyira értékátadás, amikor eldöntöd mit nézhet és mit nem a tv-ben, milyen könyvet adsz a kezébe, és milyen példát mutatsz konzekvensen.

Az egyébként szerintem mindenhol lejön, hogy a kisgyerekek elsősorban tényleg nem az előregyártott játékokat szeretik, hanem azt, amit maguk találnak, maguknak, és fantáziálnak vele. Nálunk is PET palack, fakanál, egy darab fa, egy kavics, üres csigaházak a legjobb játékok.
Ez nagyon szép volt, Árpi, megszépítetted a napomat. Egy ritka őszinte, emberi megnyilvánulás ebben rohadt, piszkos (média)világban.

...De ugye, tudod, hogy most aztán elárultad magad? :-))
TWÁ

Tényleg szép írás! Viszont nekem, aki valamivel idősebb vagyok, égetően hiányzik belőle valami: kártyanaptár! Novembertől indult a börze, csajos (pl Biró Ica, Taurus) baromi sokat ért, és februárig simán elment vele minden szünet az iskolában.
Ez gyönyörű volt!
köszönöm
(érdekes, én Nálad 10 évvel korábban "végeztem el" az ovit, de akkor az alatt a tíz év alatt semmi nem változott, mi is így éltük meg azokat az éveket. Azóta eltelt kb. háromszor annyi (28) de a változás nem háromszoros, hanem nagyságrenddel nagyobb... gyorsul a világ- sajnos?!)
Pár írásodat el olvasom, de nem sokszor értek veled egyet.
Ez az írás viszont SZUPER!
Kavicsokat én is törtem egy nyáron át. A 15 kilós gyűjteményem sajnos nem vihettem haza. Ezért gazdaggá tettem egy unokatestvéremet. 1 db viszont nagyon sokáig meg volt. Nem tudom mikor került a kukába. Szerintem hamarosan össze török megint párat nosztalgiából. :)
Ami akkor is volt az a Donald rágó és az abban lévő mini képregények. Emlékszem még a kukából is ki szedtem egyet ami nem volt meg. Szép zöld volt nagyrészt és akkoriban ami zöld volt az nekem kellett.

Köszönöm ezt az írást!
@hirtelendi:

Ne légy ilyen sarkos :)
Akkor ez volt, és boldogok voltunk egy idióta kupakkal is a kezünkben.
Papsajtot ettünk, meg akác virágot, ha nem akartunk hazamenni kajálni.
De tudod mit látok, mint hatalmas különbség?
Akkor még őszintén mosolyogtak a gyerekek, és sokkal boldogabb volt mindenki.
Ha ez a fejlődés ára, hogy 4 éves kölköket is antidepresszánssal tömnek, akkor inkább a papsajt...
Az én lyányom is imádja a számítógépet és a DVD-t (5 éves) de ha hatalmi szóval kikapcsoljuk az átokládát és nagyszülői nyomásra sem engedünk még egy készüléket a lakásba (pláne nem a gyerekszobába!) akkor 3 percen belül elfelejti. Székekből, pokrócból gunyhót épít (mert Matula bácsinak ilyen van) és bár verset és mesét olvasunk vele, és az idősek tiszteletére neveljük (Kamee kissé sznob és lenéző kommentjére reagálva - sőt reflektálva, hogy örüljön)azért minden vackot felszed és összegyűjt az óvoda játszótér földjéről. És csereberél. Csak most nem matcboxra és kártyanaptárra, hanem hupikék törpikékre, nagy csillógó sörösüvegdarabra (haha) és döglött bogárra. A legnagyobb kincsünk a 4 fakardunk meg a kartonpapírból ragasztott és ronggyá hordott huszárcsákónk.
Máshogy szép ma egy gyerekkor, de az alap-késztetés a gyűjtögetésre sztem minden gyerekben ott van.
Egy baj van a mai gyerekekkel IS "sajnos" TÖRŐDNI KELL VELÜK. BESZÉLGETNI VELÜK (NEM HOZZÁJUK) Ez nem kikerülhető, pedig egy fárasztó-zsibbasztó nap után néha megtakarítaná az ember. És sajnos úgy látom sok meg is takarítja.
Kedves Hirtelendi - demagógia akkor lett volna, ha célja lett volna ezzel a cikkel, ha azt mondta volna, hogy most bezzeg... persze bele lehet érteni, lehet erre a következtetésre is jutni, de NEM KELL MINDENT TÚLLIHEGNI MINDENBE MÖGÖTTES ROSSZAT FELTÉTELEZNI! Nem gondolja, hogy épp ettől (is) sz*r ez a mai magyar valóság, hogy mindenbe/mögé valami gonosz mögöttest feltételezünk.
Nekem spec e cikk kapcsán eszembe jutott egy régi játékom, amit ma este ki fogok a lyányommal próbálni!
Köszönöm a cikket!
Kavicsosat mi is csináltunk, de általános 1-3-ban. Mindig tőlem kérdezték melyik milyen típusú (fater kioktatott, meg úgy 2.-tól jártam rendszeresen könyvtárba és volt néhány ásványos könyv. A "könyvtáros nénivel" ma már tegeződünk.)

Szerintem nem kell félni attól, hogy túlságosan számítógépre állnak rá a gyerekek, az ugyanis nem ad bizonyos ingereket, másrészt ma már nem is olyan nagy szám.
"Volt egy különösen szép fehérgyémántom, és sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd az állam sok pénzért megveszi tőlem..."

Van ami nem változik... :)
De tetszik, 10/10
@bean: nem ismerem a hátteret- de ha gyerekedet érik hasonlók, egy tanácsot adj neki - anno én apámtól tanultam, és lány létemre sikeresen alkalmaztam - nem kellett csoport-terápia később.
VISSZAÜTNI. AHOGY LEHET. Eleinte a sípcsonton és tökönrúgás, illetve a főszenya tündér-kisasszony ellen a bongyor szőke hajának marékkal való kitépése jött be, később a pszichológiai hadviselés következett. pl. égetni kell az előtt csaj/fiú előtt akibe bele van esve stb.
Szerencsére jött a gimi és ott már fiúkkal nem volt baj. Nem olyan baj volt velük ;-))
Az megvolt valakinek, hogy bojtos sapkából színes szálgyűjtés? Lehetett 100 fölötti színt gyűjteni, meg cserélni.
@Tóta W. Árpád: "igazad van, azt az egyet kivéve, hogy másik agyi folyamat nézni az űrcsatát a gépen, és elképzelni egy szál bottal. "

nem értem a "kivéve" kitételt, soha nem mondtam, hogy ugyanaz az agyi folyamat a kettő. szerintem nem is baj, hogy más részeit mozgatja meg az agynak. talán a mai világban pont azokat a területeket kell edzeni, amit egy számítógépes játék mozgat meg.

pl a homokozós űrhajónál a fantázia szubrutin pörgött, az információfeldolgozás kevésbé, hisz sok inger nem érte az ember gyermekét.
ellenben a Simsben (nem vagyok rajongó, csak most épp ez jutott eszembe, tökmindegy) sok fantáziára már nincs szükség, hisz mindent lát. (max beleéli magát a szitukba) viszont rengeteg adat éri a gyereket, azokat tudnia kell értelmezni, rendszerezni, feldolgozni. el kell igazodnia egy valós, működő kezelőfelületen. a homokozóban senkinek nem tűnt fel, ha az űrhajónk virtuális HUD-ján melléklikkeltünk, és a hipertér-ugrás helyett, a raktér ajtaját nyitottuk ki. itt igen.

de játék mindkettő. én még azt is megkockáztatom, hogy mindkettő örömet is okoz. ami különbség talán, hogy a mai világra inkább a Sims készíti fel a gyereket.
nem vagyok etológus (remélem ez a jó szó), de a játéknak mintha az lenne a célja az élőlények kicsinyeinél, hogy tét nélkül imitálják a későbbi éles helyzeteket, és felkészítsenek ezekre.


@Szülő vagyok, elváltam: "Csak olyan jó beszélni róla."
ja, az igaz.

tényleg, ha már régi szép idők. kb mikor változott át a lengyel piac kínai piaccá? előbbiben is voltak anno csodák! emlékszem, vettem olyan nagyoneredeti Iron Maiden kazettát a zsebpénzemből, amin C.C. Catch volt.
ó, #@#{ meg!
előbb Lasombra néven aki beleugatott, az én voltam, omgwtf, csak az ember belehülyül ebbe a webkettőbe, és összevissza loggol.
bocsesz.
@Tóta W. Árpád:

Valahonnan ti is (mi is) elképzeltétek (-tük), hogy hogyan néz ki belülről egy űrhajó.

Szerintem a reménytelenül magányos gyerekeket kivéve most is kábé így megy ez, csak nem a Pirx ihleti a képzeletet, hanem a Lego Star Wars.

Az egyébként feltűnt, hogy rakéta alakú mászóka csak az igazán ősi játszótereken van? Ez a scifi dolog lehet, hogy általában szorul kifelé a gyermeki érdeklődésből, vagy csak nem érdekes játszótértervezéskor.
Félreértés ne essék, nem akarok kötekedni, de a Radeberger kupakja a vasfüggönyön innen volt. Drezda mellett gyártották, talán Radebäulben. (Amúgy nekem az íze valamiért nem jött be soha.)
@Biscione: egy korosztály lehetünk :)

@Tóta W. Árpád: tetszett !
Jut eszembe!
szerencsi csokipapírokból a teljes magyar várak és Dr. Bubó sorozat? Kinek van meg?
Én mindig a dömperért harcoltam,mert azt hitték az én ovis fiú csoporttársaim hogy egy kisleányka nem képes megszerezi a kincset érő dömpit,amiből összesen jó ha kb: 3-5 db volt, max a 30 fős oviscsoportra.
...egyépként mint kisleányka mindig jobban szerettem játszani a fiúkkal...ebből aztán későbbiek folyamán is voltak komoly harcok....:))
Mi sörösdobozt is gyűjtöttünk. Balatonparton (Siófok - Szabadi) campingban kukázott az egész kisdobos-raj. Az NSZK-t a sörösdobozokért, a fullos lakókocsikért és a Golfért irigyeltük...
Az én gyerekeim (lányok!) minden nyaralásunkon összgyűjtenek 1-2 kiló kavicsot, kagylót stb.
Tehát a gyerekek nem változnak, ők most is olyanok, mint régen. Csak a társadalom a szülőkkel karöltve aztán odateszi magát. Lehet nosztalgiázni, de a mi gyerekeink ugyanezt teszik majd 30 év múlva, és a mi szüleink ugyanezt tették 30 évvel ezelőtt.
Ja, és menő volt az iparvágányra elhelyezett 10-20 filléres. Vonat ellapította, ráspollyal "surikent" készítettünk belőle.

Ez persze már '88 környékén volt inkább, amikor bécsből beszerzett videón néztük Bruce Lee összes műveit, meg a hongkongi karatefilm-művészet gyöngyszemeit...

Ja, 1984-ben az első - egyébként fából készült, enyhe matyós beütésű ornamentikás intarziával ellátott - tolltartómba belevéstem: Depeche Mód (sic!)
Lám, milyen igaz, hogy az érzelmekre kell hatni, nem az értelemre! Évekig magyarázod, levezeted, alátámasztod, deriválod és extrapolálod itt a valóságodat (igen: a tiédet) és a legjobb, amit kaphatsz, néhány értelmesebb vitapartner.
És akkor megpengetsz egy bazi öreg (már a régi görögök ismerték a gyerekkort!) húron egy emo-s témát és MINDENKI beléd szeret.
Ez nagyon vicces...
Ceterum censeo:Cognitio esse delendum. populismo rulez.
és a gyufásdoboz?
mekkora király volt, akinek nem csak Állami Biztosítós volt. :)
Több aspektusa van az írásnak, számomra a legfontosabb az, hogy minél specializáltabb egy gyerekjáték, annál kevésbé alkalmas a gyerek fantáziájának, szellemének fejlesztésére. Az én gyerekeim örök életű, 16 éves korig bármire használható kedvenc játéka a színes Duplo. Abból épült vonat, alagút, ház, repülő... ami épp izgatta a fantáziájukat. De egy elektromos kisvasutat szumma pár óráig haszáltak, most már össze sem állítják, mert unalmas.
@Lesco: azta, tényleg, Rahan, a tűzhajú!!! Csontkés megpörget... mekkora flash! Kockás összes megvolt - az is kemény valuta volt, főleg az első számok. Konvertibilis valuta volt, mert el lehetett cserélni Hahotára :)))
volt idő, amikor én voltan Luke Skywalker, a haverom meg Han és ágybetétből volt az Ezeréves Solyom.... boldog voltam...
Részben Kamee-nek is:

A rendszert viszonylag korán megtanultam útálni. Egy "átlag melósnak" (abszolút nem pejoratíve), lehet, hogy valóban a "háromhatvanast" jelentette, meg a biztos állást. Mivel nagyfatert elmeszelték 56 után, éppen nem akasztották fel, kegyelemből csak élete végéig kellett volna ülnie, ha nem kellett volna annyira az a fránya pénz a haldokló nyugattól, így kelletlenül bár de eljött az amnesztia. 63-ban. Van akinek 69-ben, csak. Amikor én már elmúltam egy éves.

Munkahelyre, gyárkapu őrzéstől felfelé legalább is, nem nagyon számíthatott családilag senki ezek után. Meg többen is olvasták a leveleket, telefon nem volt így nem volt mit lehallgatni. Gyanús elemek voltak ők is, mi is, két generációval lejjebb. Még a katonaság alatt is számontartották, hogy a felmenőim között (két generáció b..zd meg!) volt 56-os.

De, 75-ben mentem elsőbe. A hetvenes években voltam ovis, kisiskolás. A nyolcvanasokban meg felsős, meg középiskolás. Élveztem? Igen. Nosztalgiázok ma azon, hogy milyen jó volt azon az (gyerekkori fantáziával "a hegyen") apró dombon élvezni a nyarakat, és bunkert építeni a bokrok alatt, homokból, kartonból, deszkából. Vagy körbebicajozni a kisvárost ahol éltünk. Sőt, még a Balatonra is eljutottam. Csórók voltunk? Persze.

Ha nem lenne érthető: nem szeretem TWÁ-t, nem értek egyet vele, néha kifejezetten idegesít amiket ír. Ám a gyerekkori nosztalgiázást ne vedd el tőle. Tőlem. Senkitől. Még akkor se, ha jelen esetben persze van mögöttes tartalma is.
ez nagyon ott volt, visszahozta a régmúlt idők emlékét. megmutatom a kölköknek is, hogy miből/kiből lettünk szüleikké.
MK-25 horozható csodamagnó - minden nap tízszer megnéztem a fényképét, és majd megszakadt a szívem. Nincs az a Ferrari, amit úgy irigyelnek valakitől, ahogy én a barátomtól irigyeltem a recsegő, műanyag-hangú magnóját.
Ilyeneket és hasonlókat mi is csináltunk :) Jó volt :)
Mi az hogy az effektek a fejben ketyegtek? Amikor mi játszottunk kihallatszott jócskán. Volt egy fém űrhajós mászóka a játszótéren, biztos nem EU szabvány szerinti, de napokat töltöttünk el rajta. dzs..Bng...tcsutcsu...bzzzzz..nyeaaahhh

És mi pontosan tudtuk, hogy ezek közül melyik az indítmotor, a lövés, a találat, a halálos találat, a kanyar, a fék, sorolhatnám...

Azért a gyerek nem változik. Most jöttünk haza vizitúráról, ahol a 16 felnőttre 20 gyerek jutott, és egy kavicsos parton elkezdték a kavicsgyűjtős, cserélős játékot. Órákon keresztül bányásztak, mosták az "aranyat" hasították és cserélték a kincseket mind a 20-an teljes egyetértésben (na jó majdnem teljes) és olyan komolysággal végezték ezeket a műveleteket, hogy bárki láthatta ők most nem játszanak.
Már a nosztalgia sem a régi... :)
Beszarás. Egy népszerű színész megbetegszik, vagy egy népszerű blogger párás szemmel időutazik egyet két alpári hörgés között oszt mindenkiről kiderül, hogy volt neki rövidnadrágja, sőt még gyerekszobája is. Ilyenkor látszik az igazi felelősség, Árpika. Ha ez lenne az általános hangütés, talán nem lenne olyan gusztustalan a világ, hogy egy 81-es homokozóba kelljen menekülni belőle. Te meg a haverjaid (kollegáid) elég szar cserét csináltatok, az már biztos.
"A régi szép idők..." - Lehetne LOL-ozni (jézusom, ez is már honnan jött...), de eszemben sincs. Tényleg jobb volt akkor. '79-es vagyok, nekem az űrhajós korszak helyett vonatos volt (a mai napig), deszkákból, gumikból összerakott nemzetközi gyorsok, istenem, micsoda mozdonyvezető voltam! :) Ezzel IS lehetett csajozni, persze oviban, meg alsóban. Vidéki családi házban lakó lévén, profi kunyhókat, bunkereket építettem és hol voltak még a geci alvállalkozók! :))) A legfaszább hobbi meg a modellezés volt (persze vasút). NDK Piko modellek OLCSÓN, vagonok, műanyag összeragasztható házak és egy szerencsétlenül járt BR42-es német gőzös, mert neki kellett szimulálnia a "Híd a Kwai folyón" szerelvényét, imádtam azt a filmet! (Mellesleg, ha a mai napig egyben maradt volna, dobálnák utána a Vaterán az 50K+ forintokat, más kérdés, hogy eszem ágában nem lenne eladni...)
Szép volt akkor gyereknek lenni, na! (Most meg nagyon szar felnőttnek lenni)
Le a svájcisapkával, Árpi. A személyes kedvenc-listámon ez a poszt ott lökdösődik, tolong, nyomul a dobogó körül.
@bean:

Engem is haraptak meg többször, de én olyankor mindig visszaharaptam és bebasztam egyet-egyet az illető arcába. Te meg biztosan visszafojtottad az agressziód, aminél csak a vega életmód és az alkoholmentes sör a károsabb.

Lehet, ezért nem volt szükségem soha csoportterápiára.
Ez nagyon szép volt. Jé, emberből van a Tóta is! :)
@Kamee:
Tudod úttörőkém, Árpi pajtás azt mondta, hogy "részt tudott venni".
Ennek pedig semmi köze nem volt ahhoz, hogy ő versenyelőnyhöz jutott, és "meggazdagodott" a Radeberg kupakok távolsági beszállítása révén.
(Megjegyzem ilyen kupakok a veresegyházi strandon/állomáson is találhatóak voltak.)
Úgyhogy ha már kötekedni akarsz, legalább nézd át miket írsz.
szerintem lehet tudni hogy hol kúrtuk el.

Árpi és itt ha lehet nézz is magadba egy picit.

hetente kis építőkockákkal járulsz hozzá te is hogy a rég letűnt fél-fogyasztói / fél-közösségi társadalom helyén sivár "racionális" varázstalanított adok-veszek uralkodjon, totál műanyagból, műemberekkel.
"A régi szép idők..." - Lehetne LOL-ozni (jézusom, ez is már honnan jött...), de eszemben sincs. Tényleg jobb volt akkor. '79-es vagyok, nekem az űrhajós korszak helyett vonatos volt (a mai napig), deszkákból, gumikból összerakott nemzetközi gyorsok, istenem, micsoda mozdonyvezető voltam! :) Ezzel IS lehetett csajozni, persze oviban, meg alsóban. Vidéki családi házban lakó lévén, profi kunyhókat, bunkereket építettem és hol voltak még a geci alvállalkozók! :))) A legfaszább hobbi meg a modellezés volt (persze vasút). NDK Piko modellek OLCSÓN, vagonok, műanyag összeragasztható házak és egy szerencsétlenül járt BR42-es német gőzös, mert neki kellett szimulálnia a "Híd a Kwai folyón" szerelvényét, imádtam azt a filmet! (Mellesleg, ha a mai napig egyben maradt volna, dobálnák utána a Vaterán az 50K+ forintokat, más kérdés, hogy eszem ágában nem lenne eladni...)
Szép volt akkor gyereknek lenni, na! (Most meg kibaszott szar felnőttnek lenni)
Kedves TWÁ!
Csordultig van a szívem. Komolyan.
Írj gyakrabban!
Érdekes, hogy mi-mindennel tudott "kereskedni" a gyerek anno. Én 80-as születésű vagyok, de emlékszem rá, amikor 88 környékén a Miskolcon az utasra várakozó taxisoktól gyűjtöttük a szebbnél szebb matricákat. Mi mindent lehetett érte kapni. Egyszer két matricát cseréltem el egy kis játékbuszra, melyben még ülések is voltak.

Mivel egyedüli gyerek voltam a családban rengeteget játszottam egyedül. Mániám volt legózni és mivel a legókészlet véges számú elemekből állt, ami minden játék alkalmával csökkent, kénytelen voltam valami mással helyettesíteni a kerítés elemeit.
Hát volt nagymamámnak egy szokol rádiója, amely 9 voltos elemmel működött. Hetek alatt szatyornyi kerítéselemre tettem szert. Persze pár hét múlva a szembeszomszéd is hozta marokszámra az elemeket.

A régi szép idők. Ahogy most elnézem a keresztfiamat és a játékállományát, mit nem adtam volna az én időben olyan autópályákért, garázsokért meg mindenféle legóért. Kicsi talán bánom is hogy már nem vagyok gyerek.
Viszont mikor meglátogatom, képes vagyok órákig játszani vele...
hihi! én is törtem követ. aztán diplomát is szereztem belőle :) hihi. Ma már csak hobbyból töröm a követ. hihi

Amúgy szerintem nem a küyükkel van a baj hanem az emberekkel. Meghülyítette őket a pénz.
@Lesco: Takarékbélyeg, Rahan és társai. Csontkés megpörget, és megy amerre lát...

Kockás és Hahota
Jó post ez. Én ugyan '80-ban születtem, de mégis én is vissza tudok gondolni azokra az időkre. Mi is lovagoltunk traktorkeréken, a mászókát képzeltem teherautónak, toltuk az egy szériával régebbi, Liaz-fazonú műanyagdömpert az udvaron... és ez csak egy abból a rengeteg emlékből, ami megrohant most a lakás-közért-óvoda háromszögből. Nekünk ugyan már volt C64-esünk, de ugyanazokat a reklámokat és esti meséket néztük, ugyanazt ettük és ittuk... és a mai napig jó visszaidézni ilyen dolgokat.

A Wernesgrünernek meg imádnivaló volt a kis pohárfigura-emblémája, szégyellheti magát a cég, hogy nem megy rá erre a retro-dologra...
"Komor, lehajtott fejű gyerekek járőröztek a közparkban"

Ejj, de ismerős! :D
Király a cikk, összeszorult a szívem.
Én 80-ban végeztem az oviban újpesten ott ezek voltak a slágerek:
sátor mászóka + pokróc = onedin családos,IFA kormány+trakesz gumi = autóversenyes, játéktároló bódé+ kiscsajok = gyerek smacizás, homokozó + odavonatkozó müa kegytárgyak = intergalaktikus odüsszeia. Na szóval ott is volt minden. Jó hogy eszembe jutattad ezeket, köszönöm Neked !
Az én kislányom most ovis, és neki sincs x-box az oviban. Szvsz abban a korban a gyerekek még nagyából ugyanazokat csinálnak az óvodában, mint 10-20-30 évvel ezelött. Talán kicsit EU-conformabb lett a tractor gumi.

Lehet, hogy a felnöttekre is ráférne, mondjuk evente egy hét ovi...
Ennél a posztnál hány kommentet kellett eddig kimoderálnod?
Ja és még 1 : Radeberger + Wernesgrüner voltak a királyok !! Télleg NDK, de itthon nagyon jattos sörök voltak majdnem olyan nehéz volt beszerezni mint a Bud-ot
81-ben még a komejnisták akasztottak, ennek hátrányaként én már akkor fasiszta- náci voltam
Jé, mi egyidősek vagyunk. Ilyenkor mindig úgy meglepődöm, hiába, telik az idő.
Ugyanilyen kőtörő voltam! Ma meg már a lányaimnak mutogatom, mik vannak a kövekben. De engem érdekel jobban. A kicsi rózsaszín póni(rohadjon meg) érdekesebb, mint a kő...
Hétfőnként sörözés a Májas kocsmában. Persze én még nem söröztem: de kaptam kólát. Akkor az még szám volt (1984).

Egyébként: n+1-edszer is: nagyon jó a poszt.
Jó vót! Gratula.

A Márka-kupaksorozatból a teljes gyűjtemény maga volt a királyság - nekem isvolt! Gyufaciméken volt kutyás sorozat - azt is gyűjtöttük. Meg valamelyik kis méretű csokin Bubó-sorozat.

Maradtam infantilis - a 80-as évek végén már dolgoztam, de a "nyugati" lapos gyufáscsomagokat (amiből kitörhetők a szálak) még akkor is gyűjtöttem :-)
Én mini erdőket, falvakat építettem az aranyeső bokor alá fakérgekből, gallyakból, kavicsokból, makkházból, tobozból... még bogarakat is fogtam hozzá, mozogjon ott valami... :)

Fájdalmas nosztalgiával gondolok vissza (falun nőttel fel), mert azt a falvat már "kipucolták", eltűntek a zegzugok, fűre lépni tilos, eltűntek a hinták, fára mászni tilos... :/

De én még ott voltam. Háborúsat játszottunk úgy, hogy a szomszéd iskola alapozásához kiásott "labirintusban" üldöztük anémeteket meg az oroszokat... nyakis sárosan... azüleink néha kijöttek a szánkba tunkolni valamit, aztán oflytattuk, akár szemerkélő esőben is...

Volt Commodore 64-ünk, de nem játszottunk vele annyit, mint a természetben. Nincs is szénanáthánk, és jók a kommunikációs képességeink. Videónk sem volt, nem is szoktam hozzá, most sem dvd-zek.

Na mindegy, örülök, hogy ismerem azt az életérzést. Meg a szalagos kazetták tudományát, de az már egy másik történet.

Egyébként TótaW, pont egyidősek vagyunk. Meglepődtem. :)
(Ja bocs, akkor töröld az első kettőt, köszi:) Üdv. Karna)
Ja és mind máig megmaradt a mütyürészési lázam a természetben: amikor nyaralunk temgerparton, napozás helyett kagylókat meg rákokat keresgélek. 3 éve fogtam egy sünt, ki is kellett műtetni, de az élmény megérte.
@Tóta W. Árpád: "a mi fejlesztésünk anno: bonbonos doboz bélése, sok gombbal"

Az nem is űrhajó műszerfal hanem csuklósbusz vezetéséhez kell. Hogyan fogok ezután ajtót nyitni-zárni, meg sebességet váltani? :-)
Árpikám, ne kesergj, baszod, akinek volt gyerekszobája, érti miről beszélsz.
rajottem.blog.hu/2009/07/22/gyerekszoba_183
A Radebergerről jutott eszembe (ami szerintem nagy kuriózum volt azidőtt):
83-ban nyári melóként a Balatonnál áruszállítóskodtam. Egyszer két utánfutós IFÁt plafonig raktak Radebergerrel, és a pártüdülőbe (MSZMP of course) fuvaroztuk. Öszödre, ha valaki mindenáron politikai felhangot akar :). Az elvtársak megszomjaztak, na.
A boldog gyerekkorról: nekem kábé 24 éves koromban, az egyetem után jutott eszembe először, hogy most már dolgozni kéne valamit. A 14 éves unokaöcsém meg azon aggódik, hogy mi lesz, ha most nem veszik fel középsuliba meg utána egyetemre és nem kap majd munkát. Valami azért csak változott.
Emlekeztek meg arra a teve szeru hullamos maszokara. Mi azt jatszottuk, hogy az vitorlas hajo:) pedig mi mar 82ben szulettunk:)
Kupakgyujtes? Na errol meg nem hallottam.

En ezeket gyujtottem:

- sorosdoboz
- belyeg
- Jedi kartya

Az utobbinak oriasi cserekereskedelme volt altalanosban.
És a legjobb az volt, amikor a pénztár előtt felráztuk a kólát és úgy kértük meg az eladó nénit, hogy nyissa ki a kupakot =)))
"....ez is érdekes, persze, de nyilván kevésbé mozgatja a gyerekagyat, mint amikor ugyanehhez egy homokba vájt vagy papírra rajzolt műszerfal áll rendelkezésre..."

Mi az, hogy kevésbé mozgatja gyerekagyat? Megöli a gyerekagyat! Tessék Ranschburgot és Vekerdyt olvasni a kisgyerekek képteremtő képességéről és arról, hogy kívülről jövő képekkel hogyan lehet mindezt tönkretenni. Ja, és aki 8-9 éves korában kezd el nyelvet tanulni, 11 éves korára ugyanott fog tartani, mint az, aki 3 éves korában kezdte. Hagyjuk meg a gyerekkort a gyerekeinknek! Soha többé nem lesz nekik olyan!
"A régi szép idők..." - Lehetne LOL-ozni (jézusom, ez is már honnan jött...), de eszemben sincs. Tényleg jobb volt akkor. '79-es vagyok, nekem az űrhajós korszak helyett vonatos volt (a mai napig), deszkákból, gumikból összerakott nemzetközi gyorsok, istenem, micsoda mozdonyvezető voltam! :) Ezzel IS lehetett csajozni, persze oviban, meg alsóban. Vidéki családi házban lakó lévén, profi kunyhókat, bunkereket építettem és hol voltak még a geci alvállalkozók! :))) A legfaszább hobbi meg a modellezés volt (persze vasút). NDK Piko modellek OLCSÓN, vagonok, műanyag összeragasztható házak és egy szerencsétlenül járt BR42-es német gőzös, mert neki kellett szimulálnia a "Híd a Kwai folyón" szerelvényét, imádtam azt a filmet! (Mellesleg, ha a mai napig egyben maradt volna, dobálnák utána a Vaterán az 50K+ forintokat, más kérdés, hogy eszem ágában nem lenne eladni...)
Szép volt akkor gyereknek lenni, na! (Most meg kibaszott szar felnőttnek lenni)
Árpi, elérzékenyültem...
Írhatnál sűrűbben ilyet.
Béke.
Ez nagyon klassz cikk volt. Total nosztalgia.
Örexel, öreg?

:)))

Korai még nosztalgiázni... Én 1981-ben már harmadikos gimista voltam, oszt mégse nosztalgiázok 1969 után.
A Radeberger és a Berliner (a világ legjobb söre volt) mellett azért említsük meg a Wernesgrünert is. Ez a 3 sör volt az NDK hozadéka nekünk. Elfogadható áron lehetett őket kapni, és cseppet jobbak voltak, mint a Kőbányai Világos. Volt söröző mind a háromról elnevezve. A Wernesgrüner a Bem téren volt (ma is működik, nem tudom, milyen név alatt), a Berliner a Szt. István körúton, a Radeberger valahol az Alkotás úton, de ebben nem vagyok biztos.

A legutolsó hely, ahol Berlinert ittam a Jókai utcában volt, egy kis kocsma. A dátumra már nem emlékszem.
Ködös emlékek abból a korból, mikor számtalan társammal együtt kitódoltunk a Hősök terére, ahol a piros kopogósan műanyag nyulas gördeszkán kunsztokat mutattunk be a nyugatnémet nyugdíjas túristáknak, majd szóba elegyedtünk velük:
-Bitte ájne kokakóla, bitte ájne márs csokkoladeee... :)
Eljöhet a nap, amikor ezekből a "previrtuális" világból is készül egy játék?
Mondjuk az a cél, hogy a játékos olyan
eseményeket éljen meg, aminek semmi köze a számítógéphez... :)
TWÁ:
Ebből látszik, öregszel: elkezdtél nosztalgiázni a régi idők szegénységén.
Valamikor május végén láttam a Tabánban egy nagy csapat apukát, anyukát, meg gyereket, baromi hosszú matchbox pályát építettek abból a régi sárga pályából, sok kanyarral és "halálkanyarral", és ott versenyeztek igazi matcboxokkal, és rohantak végig a pálya mentén, és drukkoltak nekik. Csak álltam és néztem, akkor éreztem ugyanezt.
hátárpád...
ilyen ez a kapitalizmus, leépíti az agyat,... de tudod, különben meg mindenkinek csak biciklije van (?!)
ehh :)
@hirtelendi:
Apuci..ez nem az egyetemi székfoglaló...a szociológiai halandzsát meg ne itt teszteld..biztos téged kergettek iskola után, mert akkor is ilyen "okos" voltál...
ÁÁÁÁ, nagyon jó! Nekem is ömlenek az emlékek most, a mecsókról, szalvétákról, kártyanaptárakról (autós, mesefigurás, meztelennős) és E.T.-ről, mert mi azt csináltunk a homokozóban, ez nagyon megmaradt, úgy kellett, hogy egy összetapasztani egy nagy kupacot és az alját körben kivájni egyre beljebb. Ha ügyesek voltunk végül egy 10 centi átmérőjű nyak tartott egy fél méteres fejet. Basszus, ez már 26-7 éve volt.
Hehh, a nosztalgia : )
vissza én sem vágyom, de a gyerekkori nyarakat sose nem felejtem, az biztos : )
81-ben már másodikos voltam, de a 80-as évek nyarai - 87-ig - nagyon szép emlékek, sokat gondolok rájuk, ha belegondolok, miket csináltunk akkoriban, és mennyire más szemmel néztem a várost...
Azt a 80 előtt születetteket egy haverom írta, asszem mintha ugy mondta volna, hogy egy ilyen nosztalgia-kibeszélős este után : )
Amugy gyűjtőszenvedély: ugy látszik nagyon lokális dolog lehetett, mert mástól sose nem hallottam, de nálunk a rágóspapír-gyűjtés/szerencsejáték működött, gondolom, nem kell részletezni, hogy mi ért sokat : ) a háborús-képregénysorozatos mindent vitt, a fél karom odaadtam volna egy pár kockáért : ), a donaldos - ha nem nagyalakú volt - ha a fent említett kupakokkal hasonlítom össze, kb. a kőbányai szintjén mozgott : )
na mindegy, szép emlékek.
oregem... szipp.

(mondom ezt ugy, hogy jelenleg abbol elek, hogy gyerekkent a szamitogep elott ultem es nem tanultam.)
@Muddy: Szeritnem óriási hiba volna a gyerekednek erőszakkal egy 25évvel ezelőtti gyerekkort kierőltetni, mesterségesen elszigetelni a mai társadalom légkörétől és elvárásaitól.

Nem mondom azt sem, hogy a másik végletbe kell esni, és tudom mennyire nehéz feladat megtalálni az egyensúlyt.

De másképp nem megy, ilyen ma a világ, hatalmas a verseny, több milliárdan élünk ezen a sárgömbön, ebből igen kevesek érik el mindazt, ami a mai elfogadott világnézet szerint "elérendő".

Mégkevesebben úgy, hogy közben maguk is elégedettek saját magukkal és az eredményeikkel.
Az ilyen jellegű posztok - egyebek mellett - arra is kiválóak, hogy megmutatkozzon, kik a végérvényesen gyógyíthatatlanok. :)
Meg akkor még fiatalok is voltunk. :)

@omgwtf: "meg valamiért a tejpor." lol

"papíron osztás-szorzás megvan?"
simán. Excel kinyit =A1*B1; print.
Nagyon korrekt írás. Emberekről, emlékekről és egy korszakról, amit az itt kommentelők nagy része velem együtt átélt. Grazie.
Igaz is meg nem is, mint minden "bezzeg az én időmben".

A mai gyerekek is csinálnak ilyet, ha nem hagyjuk őket a tévé vagy számítógép előtt ülni, hanem kiküldjük őket a szabadba.
Próbáld ki. :)

Ezen kívül: azért a mi időnkben is volt nagyipari eztveddmeg, pl. barbikkal meg az általad is említett lutra albumokkal. Pont akkor kezdődött. Harci teknőc és barátai? Maja a méhecske matrica? Nem rémlik?

Igaz, hogy akkor még sokkal visszafogottabb volt a vásárlási láz.
De ez az, amiről MI döntünk, amiről MI tehetünk.

Jobb, ha észrevesszük, hogy mi adjuk a gyerekünk kezébe a 21. századi játékokat.
Mi tehetünk róla.
Minden alkalommal, amikor megveszünk a gyereknek valamit, döntést hozunk.

Menj ki vele biciklizni, és akkor nem a számítógépen fog lógni egész nap.

Ha az a kifogás, hogy "nem érek rá, mert dolgozom", akkor tudatosítsd magadban, hogy azért a pénzért dolgozol, amiből majd ikszbokszot akarsz venni neki, amit pedig éppen lehúztál. A biciklin sem kell grafikus kártyát cserélni. És ha anno neked elég volt a kis összehajthatós Csepel, a fiadnak sem kell feltétlenül összrugózni.

(Nekem is szép emlék a kupak meg a kavics, nem azért mondom, hogy hülyeség nyavalyogni utána, mert azt sem tudom, milyen az. Csak azért mondom, mert nyavalyogni hülyeség.)
'81-ben születtem. Volt villanyvasutam, LEGO-m, talán még HE-MAN figurám is. Meg rengeteg matchbox-om. De inkább mentem bringázni. Párszor összetörtem magam rajta, aztán kipróbáltam a görkorcsolyát, amivel még inkább. Később kaptam smkp-t (Simson S51B). Ezek mindegyike társas foglalkozás volt, haverokkal mentünk tekerni, motorozni.
Ma a bátyám 6 és 9 éves lányainak kb. megvan mindene, ami kell. Nem érdekli őket az X-box, a számítógépen is csak zenét hallgatnak, TV-nézés csak a fürdés után van.
Szeretnek az utcában lakó más gyerekekkel együtt játszani, bringáznak, és vágynak görkorira.
Ennyire nem szomorú a helyzet, amennyire megírod. Nem csak az Xbox kell, meg a pokemon. Ha egy gyerekkel foglalkoznak rendesen, tud élni msn-en túl is.
Más ingerek érik, de a gyerek alapvetően mindig is gyerek marad, és ha kiakalulnak benne a normális értékek - amelyeket csakis a szülők adhatnak tovább számukra - nem fog unatkozni akkor sem, ha a számítógépben csak alaplapi videókártya van, és nem fut a Doom3.
@Kamee: Mi az ilyen hozzád hasonló populista, ál-jólnevelt, félművelt, önjelölt entellektüel evolúciós zsákutcákat mindig jól kiraktuk a társaságból, ha fociztunk a fekete drótkerítéssel körbevett salakos focipályán, mert a nagy polkorrektség minden esetben mindössze annak volt a kényszeres elfedése, hogy egyikőtök sem tudott soha egy egyeneset rúgni a labdába. :-)

No love, no hope, no dreams. Csak sajnálni tudlak.
Ez a poszt egy populista demagóg szar. Szinte könyörög a népszerűségért!
Nem csoda, hogy süllyed le az ország...
Klassz írás. De egyszer fel kell nőnünk, és a felnőttnek már nincsen olyan jó fantáziája, mint a gyermeknek, neki már mankó kell; szimulátor, sportautó meg internet, hogy beinduljon a képzelete. Tisztelet a kivételnek, akiket vagy művészként, vagy egyszerű őrültként kezel társadalmunk.
A napokban én is hasonló témakörön gondolkoztam és végeredményben arra jutottam, hogy nehéz az összehasonlítás, mert nem csak rendszert váltottunk, hanem fel is nőttünk közben; így az összehasonlítás nekünk már szinte lehetetlen.

Derenk (törölt) 2009.08.06. 13:05:08

@Kamee:
Te min erőlködsz itt mostan Kamee? Én szívesen elhiszem hogy te faszább gyerek vagy mint az átlag. Meg van véleményed is amit nem rejtesz véka alá.

Na most a gyerekkori kavicstörés az miért gáz? Meg miféle idegbetegségről pampogsz itten, meg milyen kisegítő óvodáról vetítesz?

Faszért csak akkor érzed jól magad ha lefikázol valamit/valakit.

Az ilyen gyerek mint te vagy nagyon erős volt anno, vagy úgy baszták szemközt iskolai 5 perces szünetben hogy inkább elásta magát.
Annak iedején megvettem a lányomnak egy jó öreg lemezgyári diabvetítőt, de rás se nézet a dvd-n látható mozgóképes szinkronizált csodákhoz képest -érthető is-. Újabban viszont minden este lefekvés előtt megkéri hogy vetítsünk neki, talán mégsem volt rossz befektetés megőrizni a régi diafilmeket.
W, ezért még a Die, hippie, die-t is megbocsájtom.

Legjobbad. Vagy legalábbis az egyik.
Reggel kimentünk a hegyoldalba vagy a patakpartra....harangoztak be mentünk enni...besötétedett hazamantünk. Fadarabokkal, kövekkel hulladékokkal játszottunk. Beszélgettünk!!!! Olvastunk!!!!
Gondtalanok voltunk!
@grigorij: Sőt, a Szt. István körúton a Vígszínházzal szemben a Berlin sörözőben rendszeresen lehetett kapni. Amikor Latinovits törzsvendégként oda bement, és mivel nem volt általában jóban Básti Lajossal, mindig egy RadeBástit kért.
nekem még megvannak a kupakjaim
"Legyen úgy mint régen volt."
@Tóta W. Árpád: forgalmazták.
Volt
Radeberger
Wernesgrüner
Berliner

Adalék az árakról:

Tej, kenyér, köbányai: 3.60
Ostravar, Okocim: 10,50
Radeberger, Wernesgrüner, Berliner, Pilsensky Prazdroj 12 Ft

"alkoholista" szülő gyermeke italos cimkét is gyűjthetett, forró vízben kellett leáztatni.
Ehj, Árpád, hát szabad ilyet? Postokon keresztül ostorozol mindenkit, aki - szerinted - visszasírja a Kádárizmust, erre egy egész bejegyzést szentelsz a hiánygazdaság, és össznépi nincstelenség dicséretének?

Ha már sarkítás, legyen kövér, ugyebár.

Amúgy igazad van, a gyerekeknek sokkal jobbat tesz, ha használják a fantáziájukat és nem készen kapják a mesét/látványt/játékélményt.

Az is igaz, hogy a gyerekek kitalálta játékok és azok kellékei az emberi faj története során szinte mindig a bárhol megtalálható, ingyenes, és a felnőtt társadalom szemében többnyire értéktelen dolgokból lényegültek át.

S lám, kezded te is megérteni végre, hogy a neoliberális, konzumidiotizmusra nevelő világrend bizony csak tönkreteszi a gyermekeket IS.
Ha már nosztalgia:
Emlékszem mennyit kellett a födbeásott nagy traktorgumira várnom, hogy a barázdáin felmászva a " világ legmagasabb pontjára" kerülhessek néhány másodpercre. (Többre nem lehetett ott tartózkodni, mert megfagytam volna :) Mivel előttem volt vagy tíz erősebb nagycsoportos. Sokszor nem is fértem bele a szabadfoglalkozás idejébe. :)

Viszont volt egy ilyen "kitépős" gyufám, amiért mindent megadtak volna - még a szivárványos golyót is, ami az igazi álmok netovábbjának számított - a többiek, de nem adtam oda semmiért. Így maradhattam egy irígyelt óvodás. Igaz csak ritkán sikerült becsempésznem, mivel a óvoda kokom listájának első helyén a gyufa szerepelt. Meg, ha anyám megtalálta nálam kaptam egy sallert azonnal és vagy két hónapig kutathattam titkon a fiókok mélyét, mire megtaláltam az elkobzott tárgyat újból.
Pedig eszembe se jutott volna meggyújtani; hogy is ne, az a teljes elértéktelenedést jelentette volna. :)
Kedves Tóta W., mi is van akkor a képzelet által felépített világgal és a kézbe kapott plasztikkal? Egyszer ezt már megbeszéltük.
w.blog.hu/2007/04/16/szaz_robotot_ezeret
Radeberger sztem volt, azt olvastam, hogy pilótáink bizony alaposan feltankoltak belőle egy-egy SZU-béli "tanulmányi kiküldetés" előtt. Kb. olyan "valuta" lehetett, mint a repszesz...:)
A homokozó grafikája királyabb mint a pénégy gigaherc megaramnak.
@Kamee: Te voltál Timur és csapata? :D
Hehe... Nalunk a ragospapirok, pifmagazin, fix und foxi ujsagok, kesobb a star wars kepek voltak a menok. Ez utobbiakat elelmes trafikosok arultak, asszem 2ft volt a kicsi szines, es 4ft a nagy fekete-feher kepek ara.
Ne dőljetek be, ez nem a Tóta, hanem Azurák Csaba!!!
Beugrott még a Bayer Zsolt Tündértemetője is.
Egyébként tényleg aranyos tolulnak az emlékek.
Több ilyet! Mi is törtünk köveket, de az oviban a köpőcsövezés volt a menő, egy belógó bokorról szedtük le a sárga meg fehér bogyókat muníciónak. Harmadikban pedig kaparós sorsjegyeket gyűjtöttünk, ott rendes tőzsdézés ment. Én voltam az egyik legnagyobb nepper az évfolyamon.
Radeberger, Wernesgrüner, Berliner NDK sörök nagyon szép kupakkal, és finomak is voltak, jobbak, mint a nyugatnémet sörök. 81-ben a kupakot gyűjtöttem, 84-ben már sörnyitóm is volt. :) A kedvenc viszont a zánkai Erdért-üdülő sárga apró-kavicsából a kék-fehér sztár tonic kupak volt.
@lonewolfhu: 100-at kellett összegyűjteni, hogy rohadjanak meg...:)
@Biscione: Részeg nyilván ma is lehetsz bármikor. Így 50% mára is megmaradt, nem is rossz...
@Tóta W. Árpád: Lehetett itthon Radebergert kapni. Lehet, hogy csak par evvel kesobb, de tutira lehetett.
81-ben kiscsoportos?! Árpika, akkor már értem ezt a görcsös ragaszkodást a (z ún.) szocikhoz: nem ismered őket. :))
ejh...mi plombákat gyűjtöttünk a sínek mellett. a vasutasok lehajigálták őket a földre. nekünk kincset értek.

félkaraj zséroskenyér-50 fillér:)
fagyigombóc-1 forint
első fizum 3014 forint:)(bár ez kicsit odébb volt már)

jó volt olvasni a posztot.
Szerintem - és nem akarok ünneprontó lenni, egy korosztály vagyunk, ugyanolyan sztorikkal, csak én gyárilag balatoni kötődésű - ez a nosztalgia egy tételt erősít: mindannyian Kádár köpönyegéből bújtunk elő. Szerző is, többiek is, én is.
Ideje lenne a köpönyegfordításnak, azt hiszem.

Ed
Nekem '74-75 táján a Hajdu centrifuga fedele volt (anyám szerint hosszú órákon át) az autóverseny szimulátor. És amikor egyszer kaptam egy "igazi" kormányt, a kormányrúd másik végén lévő két pedállal (biztos ismertétek ezt a fajta fröcsöntött szimulátort), az olyan volt mintha rendes autót vezettem volna:))
@Tóta W. Árpád: A Playmobilnak megvolt a magyar koppintasa, vaganyabb mint az eredeti (csak konnyebben tort)! Huszar/indian/kavboj stb figurak, sokfele fegyverrel. Es kiegeszitok: agyu, szeker, var... Sajnos 90 utan betiltottak. En ezeket gyujtottem, minden unnepre mindenkitol kaptam egy otos csomagot, vegere 60 fo folotti legenyseggel lehetett zuzni. Az alakulatom egyik szarnyan a Fekete Sereg, a masikon sombreros mexikoiak (kesobb a tori orak hatasara atnevezve hajduknak). Neha csak meszaroltuk egymast, aztan kockadobalos szabaly szerint jatszottunk...
Szimplán kiszámithatóbb volt a világ. A takarékbetétkönyv fedelére rá volt irva, mennyi a kamat. A CCCP holmikra gyárilag be volt öntve, mennyi az ára. Nem tudtál nagyon kiugrani a mezőnyből, de nem is fenyegetett, hogy éhen maradsz, vagy fedél nélkül, vagy a gyerekeid megverik, kifosztják, vagy drogozni fog.
Ma, ha nem vagy az első, lemaradtál.
Közepes(középosztály)nem tudsz lenni.
Gyűjteni nem tudsz, elveszik.
Az a menő, ha nem veszed ki a szabidat, ha mégis, a Balcsi parton mobilon intézkedsz. Igazából kikapcsolódni nem lehet, a szinházba menés is merő stressz.
Nyakunkba szakadt a nagy szabadság, elcseréltük a békességért.
@Muddy: szerintem ez olyan, hogy ami akkor neked szép volt, arra az előző generáció nézett úgy, hogy milyen szar.

Abban lehet bízni, hogy a gyereked generációja képes lesz valami - a saját koruk igényéhez alkalmazkodó, vagy nem tudom hogy mondjam - hasonló világot építeni, hogy aztán ugyanolyan jó érzéssel emlékezzen, mint te most.
Tetszett. Felhozta a mélyből a "vízmentes kártyanaptárért" 10 db. natúrt korszakot.
@sanyix: dettó, a háztartásban akkor még mindig hiánygazdálkodás volt, így az összes játék csak akkorra lett meg, amikor már rég lefutott:)

maradt tehát a bunyó és az állandó iszonyatos rosszalkodás, olyannyira, hogy bár agyilag teljesen, szocializálódást tekintve nem igazán voltam iskolaérett nagycsoport végére...

aztán ált suli elsőbenha untam magam, egyszerűen kisétáltam a teremből, és csúszkáltam a folyosón (jó kis melegítőnadrág és csempe súrlódási együtthatója pont optimális volt:))
Valami nem műxik itt. De a poszt remek.
@kluttyogó kutya:
az sem túl elegáns, hogy a ma fiataljainak ilyen-olyan megjelenési formáin/viselkedésén/stb... méltatlankodva azt hazudozzuk magunknak, hogy a mi generációnk ilyen korúan sokkal-sokkal nagyszerűbb volt.
bizonyára szakajtónyi/szekérderéknyi jelenség, probléma a mi gyerekkorunkban is jelen volt (melyik milyen mértékben), csak akkor azokat másképp hívtuk, más volt a velük kapcsolatos ismeretanyag, de az akkori felnőttek is másképp voltak "felnőttek", vagy lehet, hogy közel ugyanúgy...

az előttünk volt/van nemzedékeknél meg megint csak más lehetett a neve ennek-annak. úgy tűnik, hogy a viszonyulások szinte ugyanúgy ismétlődnek...

apám-anyám serdülő korában az ő "öregjeik" sápítoztak "ezek a fiatalok"-at sokszor elég álszent módon, ma meg a mi "felnőtt" korosztályunkban pulzál tovább ugyanez a viselkedés/mentalitás. lehet, hogy (szelektíven) rövid az emlékezetünk?

üdv.
Ez annyira van ott van, hogy megkönnyeztem majdnem...
A donaldragospapir meg az versenyautoragospapir volt mar?
Na most jót noszatalgiáztam, köszi. :) Viszont azokkal nem értek egyet, akik azt mondják akkor jobb volt a pilóta keksz, vagy a télifagyi. Akkor bármit benyaltál, ami édes volt. Nem azok változtak meg, hanem mi. Hogy ez jó-e, vagy rossz mindenki döntse el maga. Szerintem csak más. Semmi sem örök, csak a változás...
@Tóta W. Árpád: forgalmazták. A Kinizsi Ráday sarkán a közértben mindig volt.
a teljes igazsághoz tartozik, hogy én eleve középső csoportban kezdtem az ovit, mert előtte született a húgom.

ez a radeberger-dolog nem hagy nyugodni, most megtaláltam a kupakok egy részét, de abban nincs. lehet, hogy nem is az volt?

az is különös amúgy, hogy a turisták hozták magukkal a sört, sört ma sehova se visz magával az ember, legfeljebb bort meg töményet, hanem helyben veszi, de ezek tényleg hozták.
@Csillagközi doromboló: "Ennél a posztnál hány kommentet kellett eddig kimoderálnod? "

:)
szinte semmit. lehet, hogy lírai irányba kellene tájékozódnom?
annak azért nem örülök, ha generál kádár-nosztalgia lesz a topikból, bár végül is érthető, nehéz szétválasztani.
Kis kiegészítés:

A szerző 81-ben kezdett oviba járni, én akkor voltam hetedikes (ha jól számolom).
És nem a "prolik" nyeldesték a sört este 8 után (amikor az aprónépet hazaterelték a szülők egy alapos csutakolásra majd ágyba bújásra) a játszótéren, hanem a "nagyfiúk", akikre mi, ált. isk. tan-ok irigykedve tekintettünk.
Ők hallgattak BRG Mk 27-es magnón nyávogó Polimer kazettán Piramist, Beatricét, Hobót, itták a sört, és ami a legizgalmasabb volt számunkra úgy 13 éves korunk tájt: IGAZI csajok is voltak köztük.
@Tóta W. Árpád:

Kádárt és az Alfa Holdbázist nem nehéz szétválasztani. Elég különbözőek.
@Zolcsi67: mi akkor már nem voltunk az utcán.

de egyszer iskolából hazafelé, ahogy átvágtunk a nagyjátszótéren, a nagyfiúk lezárták és műveleti területté nyilvánították az egyik homokozót, valamit körbeálltak, és mondták, hogy kerüljünk. persze megálltunk nézni, mi van, a homokozó közepén egy lyukban sercegett valami, hamar rájöttünk, hogy ezek itt robbantani akarnak. aztán még sokat pöcsöltek vele, míg végül felhangzott egy ernyedt fing.

nekünk még csak csavar-anyacsavar-gyufafej-csavar szabványú muníciónk volt, de aztán a petárda elterjedésével végre robbantgathattunk mi is, például hangyabolyba ültetett kólásüveget. sokat kísérleteztem pirotechnikával később is, de a legveszedelmesebbek ezek a korai bevetések voltak, ezt a petárda + kólásüveg kombót ma húsz méterről se merném begyújtani, úgy csapott szét, mint egy repeszgránát.
@gym: A kis wernes a váci utcában...király hely volt.
És a műanyag katonák!!! indiánok, féltérdelő orosz géppisztolyosok ellen lovas kardozók és géppuskások. Reggeltől estig nyomtuk egymás ellen és cserélgettük őket. Aztán mentünk focizni, pinpongozni.Ebéd futtában aztán minden kezdődött előről.
ESTE SZALONNASÜTÉS.Biciglizés strandolás az egyetlen hideg vizű medencében.
Ha már pirotechnika:
kulcs-szeg-zsinór-"gyufaméreg" kombó valaki?
esetleg a gyufásdoboz oldaláról levett dörzsrész a gyufaszálak elé és jó erősen lezárva szigetelőszalaggal a doboz, aztán jöhet a falnakdobás.
vagy a non-plus-ultra celluloid pingponglabdából és alufóliából gyártott füstrakéta.

és a militaty-feeling:
egyszerű "bermancsőből" szigszalaggal készült fúvócsövek? szigorúan két keresztbetett gombostűből készült célzóirányzékkal?
a menő srácok már többféle szines szigszalaggal dekorálták a markolattal ellátott darabokat...
ez kurva jó volt, köszi!
A komcsik idején jobb volt gyereknek lenni, mint ma. Sokkal ingergazdagabb volt a környezet, sokkal sokoldalúbb volt a gyermekkori szórakozás. A PC rombolja a gyerekkort és a barátságot.

Két sörösüveg ára volt egy mozijegy, vagy egy kétgombócos fagyi. Kóla üveg nélkül szintén. A mesés 4Ft.

Persze az az időszak ne jöjjön vissza...
@smeli62: na abból volt nekem egy pár tucat, de nyugati gyártmány. és volt hozzá egy vödör szintén NSZK építőkocka ("Bunte Hartholzbausteine"). ezenkívül még egy rugós kis ágyúm, amiből csavarokat lehetett kilőni. építettem egy masszív erődöt, berendeztem a katonákkal, és négy-hatszáz lövéssel leromboltam.

ez akkor ért a csúcsra, amikor kaptam egy ugróbékát. ez áll egy békából, egy rugós talapzatból és egy tapadókorongból, szóval ha összenyomjuk, akkor fél percig úgy marad, aztán a gumi elenged, és a béka ugrik. ha a gumit benyálazzuk, akkor akár egy óráig is tart. na ezt építettem be béka nélkül az erődbe úgy, hogy ha elsül, akkor egy oszlopidomot kilőjön, ami esetleg fejbevág. akkor már időre kellett az erődöt leküzdeni.

ugyanez a békamechanika aztán lego és rózsapatron beiktatásával időzített bombává lényegült át, de azt már a húgom szobájába telepítettem.
68ban születtem, oviba nem jårhattam, mert anyukåm otthon volt gyesen a kèt öcsèmmel. Kedvenc jåtèkaink egyike a bunkerezès volt. siofoki vagyok, a siòparton a dzsindzsåsban lehetett a legjobb bunkikat csinålni. akkor èpültek siòfokon az elsö 10emeletesek, a siòpartiban laktunk is kèsöbb. Kavicsokat is gyüjtöttünk, ès kulcsos gyerekek voltunk. Ja, ès zsebpecåval pròbåltunk halat fogni a siòbòl, amiben akkor mèg vìz is volt, ès nèha egy-egy hajò is közlekedett, meg uszåly, ès a baråtnöm apukåja volt az egyiken a hajòskapitåny. Àrpàd, jò volt olvasni ezt az ìråsodat is, köszi!
@denever: "celluloid pingponglabdából és alufóliából gyártott füstrakéta."

ehhez asszem aceton is kellett (=nitrocellulóz).

attól majdnem megőrültem, hogy a gyufafejen kívül semmi pirotechnikai anyaghoz nem lehetett hozzájutni. egyszer szert tettem egy dobot nyers alutubusra, ami ugye egy cső a végén a menetes fejjel, az isten is rakétának teremtette. de annyi gyufafejet képtelenség lett volna lekaparni, ami azt megtölti, pláne elemelni annyi gyufát.

mondjuk nem is baj, valószínűleg szétvetette volna a csövet.

ja, még volt olyan, hogy hyperol tabletta, arra fixírsó, és ráköpni. ez egy darabig habzott, aztán nagy füstöt csinált.
Imádom ezt az írást... Én 80-ben kezdtem az általánost. Volt színes üveggolyó gyűjteményem, később pedig a kártyanaptár lett a menő. (Ma is megvan egy 1973-as :) ) És persze én is vezettem űrhajót, koptattam a játszóteret, voltam indián és hegymászó sőt még légtornász is... és rengeteget társasoztunk, mikor hétfőnként nem volt tv-műsor. Egy más világban nőttünk fel, de én kimondottan örülök ennek. :)
Az utolsó mondatra: én még nem adtam oda... (bár megcsappant a készlet) a mai napig nem tudom lekötni magam a tv-vel és a gép előtt is munkaidőben ülök leginkább. Bicajozva-fagyizva-bámészkodva a Margitszigeten kerek a világ és kicsit újra gyerek vagyok. :)
gyufafej az tenyleg komoly volt.
volt h órákig kapargattuk, aztan tuskoba furt lyukba töltöttük, ra egy apacsavart aztan kalapaccsal.
teeszbol bugazott nagy raba steiger csavarokat is lehetett tolteni vele.
két apa közé egy anya, bele a gyufapor, csodalom h senkit se utott agyon, siman lekente a hatalmas csavarrol is a menetet a robbanas :]
@Der Beste:

Hol qrvult el? Már az ókori görögök is...:) Volt az a homomensura dolog. "Minden dolgok mértéke az ember".
Na, pont ennyire volt ez a mérték elég...
1973 és 80 között biztosan lehetett kapni Radebergert (meg Wernesgrünert) Bp-en. Nem mindig, és nem mindenhol, de emlékszem, ahogy a nagybácsim lelkendezett amikor szerencsével járt valamelyik közeli Közértben.

Meg a szerencsének lehetett segíteni némi jattal is.

A.
én egyébként üdítős és sörözdobozak is gyujtottem.
egyszer jottunk hazafele nyaralasbol, apam mar sikideg volt h valami elromlomlott az autoban, allandon recseg-ropog-nyiszorog-pattog valami...
kb 200km után már annyira idegesitette h mi lehet a baj, h hosszasan vizsgalta az autot... persze nem volt semmi baja, csak felfedezett végül minden ülés alatt annyi aluminium dobozt amennyi odafért, nah azok recsegtek ahogy mozdultak picit az ulesek :D
Radebergert ritkán lehetett kapni, annyira ritkán, hogy még az ndk-ban is kuriózumnak számított, ráadásul még az ottani viszonyokkal mérve is drága volt.
Viszont fincsi.
Most nálunk is aranyárban mérik a tecsóban.
De az már nem ilyen:
en.sevenload.com/photos/ua6wnAo-Radeberger-Flasche-aus-DDR-Zeit
minek a rövidítése a "szvsz"itt a neten?
@Kókuszmenyét:
"később pedig a kártyanaptár lett a menő"

KÖSZÖNÖM!! KÖSZÖNÖM!!
@dr66: imho.

("szerény véleményem szerint")
már tudom,kösz!!!!
Hagyjátok már!
Manapság már a nosztalgia sem a régi...!
@kisa:

"Radebergert ritkán lehetett kapni, "

Szerintem nem.
Koromnál fogva akár én is lehettem az, akinek a kupakjait Árpi gyűjtögette:). Az biztos, hogy a nyolcvanas évek közepén az óriási "dilemma" az volt, hogy Radebergert, Wernesgrünert, Dresdner Pilsenert, Pilsner Urquellt vagy patkányízű Kőbányait igyunk.
Úgy látom kitört a világbéke a w-blogon... :DDD

Én is csatlakozom.

Oviból nekem nem rémlik különösebb gyűjtődivat,('90-es évek eleje) az én koromban az Oroszlánkirályos tolltartó meg matricás album volt a menő, ez utóbbihoz kapcsolódott némi csere-bere. Később bélyeget gyűjtöttem 10 éves korom körül, végül 12-ig levezetésként kosárkártyát. Ehhez mondjuk járt valami újság is, ami mindig megírta, melyik kártya mennyit ért, szóval ez már nem az az ártatlan kupakgyűjtögetés, hanem kőkemény üzlet.

Ami a számítógépes játékokat illeti, annak mondjuk örülök, hogy Fifa99 volt az első focis játék, amivel játszottam, igazából a gombfoci arra pont jó, hogy az ember elképzeljen egy-egy labdakezelést, szerelést, gólt... :)
na a focit már akkor is utáltam, gombban is.

viszont a legtartósabb, legmaradandóbb játéknak mind közül a fémépítő bizonyult. gyakorlatilag napi rendszerességgel használom ma is, mert amikor valamit össze kell rakni, akkor abban tuti megtalálom azt az L, S vagy U alakú elemet, ami jó lesz oda, sőt tárcsát, fogaskereket, tengelyt. már ha nem kell nagy terhet viselnie.
Hát akkor egy kis unicum.Én meg a többi srác ágyú lőszert puskát kardot fel nem robbant kézigránátot gyűjtöttünk az ötvenes évek elején.Az ágyú lőszerből kivettük a fejet majd lefordítottuk a földre a lőporból húztunk egy csíkot a földön és meg gyújtottuk.Jó magasra szált fel a hüvely. Most így visszaemlékezve kész csoda hogy ezeket leírhatom! A szülők szegények mit sem tudtak ezekről a dolgokról,mert akkoriban gyalog jó messze elmentünk a volt csata helyeket felkeresni. Persze, kicsit később amikor azért több baleset is történt már a hatóság kezdte őrizni és figyelni ezeket a helyeket. Hát,van ugye az korosztály akinek ez a gyűjtés jutott.
@Kókuszmenyét:

"a kártyanaptár lett a menő. (Ma is megvan egy 1973-as :) "

Cicis nénis? Mert az igazán nagymenők arra nyomultak:)

@Tóta W. Árpád:

"attól majdnem megőrültem, hogy a gyufafejen kívül semmi pirotechnikai anyaghoz nem lehetett hozzájutni"

A városhoz közel a II. vh-ban kisiklott valami lőszerszállító vonat. A töltés oldalában ha kitartó volt az ember, találhatott 3-5mm átmérőjű, 1-2 cm hosszú rudacskákat. (Már elfelejtettem hogy hívtuk, és máig sem tudom, hogy mi volt eredetileg.) Ha meggyújtottuk, akkor rettenetesen gyorsan égett. Na ezt a kis rudacskát kellett alufóliába jó szorosan bebugyolálni, majd a lazább végénél alágyújtani. Ha jól sikerült a mutatvány akkor 10-15 emelet magasra is felrepült a "rakéta". Ennél már csak az volt a jobb, ha kispuska tölténybe (MHSZ, megvan?) tette az ember. Az szerencsétlen esetben egy farmer szárán is keresztültört, ha start nem függölegesen, hanem vízszintesen sikerült.
egyszer alsoban talaltam kidobott tuttifruttit vagy mi volt a "muveltetesi magazin" neve, na az volt a kemeny valuta, egyiket emlekszem egy bazi nagy, vagy 30-40 centis muanyag tankra csereltem.
Az én falusi óvodám játszóterén nagy színesre festett traktor-kerekek, rakéta-mászóka, forgódob, homokozó és hinta állot, néhány kábeldob a közeli kábelgyár felajánlásából, és egy szép napon egy félbevágott fatörzs is megjelent igazi Ikarus kormánykerékkel.

Nemrég arra jártam, a játszótér helyén egy sírköves lerakata van, az óvodából Pizzéria lett. A faluban nincs már óvoda.
@denever:

"kulcs-szeg-zsinór-"gyufaméreg" kombó valaki?"

Életveszélyes:) Ennél már csak a csavar-anya teletömve-csavar összeállítás volt vadabb.

"és a militaty-feeling:
egyszerű "bermancsőből" szigszalaggal készült fúvócsövek?"

Töltényként "lisztbogyó" vagy a nagyobb kaliberűekbe az a kis kerek fehér, elég puha bogyó, ami bokrokon nőtt.
Árpád, meggyőződésem, h téged a gyermeked léte, cseperedése, megfigyelése befolyásol abban, h merre változol. A gyerekek legalább annyira "nevelnek" minket, mint mi őket.

Üdv.
@Tóta W. Árpád:

nem kellett ahhoz semmi, csak jó büdös - lehetőleg törött - pingponglabda. meg egy gyufaszál a rakéta elejére, hogy a külső melegítés hatására gyorsabban begyulladjon.
repülni ugyan nem repült, de kb 5 mp alatt telefújta egy négyemeletes ház lépcsőházát rohadt büdös fehér füsttel.
@Non est volentis:
bélyegből a jubileumi hoffmann volt a legjobb az ezredforduló környékén :))))))))))))))))))))))
Én olyan öreg vagyok, hogy amikor én voltam gyerek, a gyufának volt címkéje. Na, mi azt gyűjtöttük.
huh!

A héten voltam a a Csodák Palotájában...

A 21. századi gyerek értetlenül nézte a két ingából összerótt rajzológépet, a hőlégballon (oda volt írva, hogy nincs mit művelni vele, NÉZNI KELL, totál senkit nem érdekelt.

Az ördöglakatos asztalnál egy nyugdíjasklubra való nagyapa - velem együtt -, gyerek egy sem.

Hát... afranc!
Azaz: már a Csodák Palotája is anakronisztikus dolog....
Hehehe, a legjobb cuccnak a zongoraszék bizonyult. A talpán használva autó kormánykerék, megfordítva hajókormány. Továbbá három strandpapucs fordítva a földre helyezve kiváló kuplung-fék-gázpedál volt.
ez cuki volt, lol
a tanulsággal viszont nem értek egyet. fa építőkockát minden gyereknek! no thx

én is hozzáfértem már 4 évesen egy zx spectrumhoz és mégis ugyanígy megvolt a fadarab mint botkormány, bunker, robbantgatás, pirománia, pecázás, autóskártya, etc...
csupán annyi történt hogy kiegészült még egy darabbal, és szemernyit sem néztem le miatta azt, amikor bicajjal képeztünk motoros bandát vagy hogy az időgép egy csónak volt. a tücskök szokásait is remekül lehetett tanulmányozni mellette.
akinek nem volt számítógépe az meg nemre, fajra, vallásra és anyagi háttérre való tekintet nélkül átjött, és tök jó volt 4-en egy billentyűzeten tolni az autóversenyt. főleg az volt fun mire olyan kiosztást találtunk ami nem blokkolja egyszerre 8-10 gomb lenyomásakor a billentyűzetet. ilyen amúgy nem volt. ettől egy-két kanyarban csak sípolt a gép és ketten kicsúsztak, majd anyáztak :D
8an egy szobában, mindenki szakad a röhögéstől miközben 4-es csoportokban váltottuk egymást egy 14 colos varázsgömb előtt. irtó nagy fun volt.
a fantáziám ettől még köszi, rendben van.
a jó játékot amúgy ma sem a grafikája teszi naggyá. akinek meg az ötlettelen szutyok kell 24/7 azon az sem segítene ha betiltanánk az xboxot.
Árpád!

Múltkor még le akartad neutronbombázni Afrikát, pedig hidd el ott még ma is vannak ilyen paradicsomi állapotok, ahol egyéb móka híján kavicsot törnek a gyerekek.
Jó ez, kár hogy már megírták sokan, ugyanezt. Persze mit nem? A hangulata teljesen OK, mert a Tied. Mindenkinek megvan a sajátja. (Tényleg: nem nosztalgiázol túl korán?)
@El Topo (Sgt. Elias):
Hát borzasztó!
Nem volt banán!
Hogyanéltétek túl?
@misztikus alfahím:
Na ne.
Persze, azoknak ott van banánjuk - bár ebben nem vagyok biztos.
Nálunk a dolomitmurva volt a menő. Azt nem kellett törni, csak a sokaságból kikeresni azokat a ritka darabokat, amiken volt ilyen kristályos felrakódás. De ennek a módja is a "lehajtott fejjel járőrözés" volt.
@misztikus alfahím: már amelyiknek nem jut kalasnyikov. :P
Koszonom Arpad, igazan meghato volt.
En egy mocskos kis kapitalista voltam a mi falunkban.Egy medzsoba fajt annak aki a versenycangammal akart egy kort tenni a gyogyszertar korul.
@Wave: És tényleg. Hatosával lehetett kapni a csapatokat, a műanyag pisztolyt max. ötször tudtad a kezébe adni, aztán kitágult a marka.

Meg LEGO helyett a PB.
Na, akkor az össznépi nosztalgiához.
Takarékbélyeg, valaki?

Toltad be a zsebpénzed szeptembertől-májusig, oszt tanévzárón visszakaptál _ugyanannyit_ (ha el nem vesztetted év közben az ívet). A hülyének is megérte.

Más: Autós kártya. Piros, később kék hátlappal. Csata-csata! Ikarus az Apal Corsa ellen. Köbcentiben játszunk, vagy sebességben?
@tulok ex betonputtó: nem igaz. ált. iskola vége felé, már ébredő magyarként én is kisütöttem ezt, és miután jól felhergeltük egymást a haverokkal, lemasíroztunk a takarékbélyeges tanítónénihez, és nyílt színen megkérdeztük, mennyit kamatozik a bélyeg. mondta: öt százalékot. azzal elpironkodtunk onnét.
@Tóta W. Árpád: akkor Te ilyen spekuláns-féle (vagy fiatalabb) lehetsz. :)
A másik megoldás, hogy én emlékszem rosszul, mert mindig is szartam a takbélyegre, inkább csoki vonalon nyomultam.
Vagy a harmadik, hogy beigazalódik a szörnyű sejtés, hogy a kisdobos-úttörők jogos 5%-át _is_ lenyúlták a tantónénik. (Btw, neked is Piroska Apró volt az igazgatód?)
@Tóta W. Árpád: Aha, akkor az lehet, hogy te fiatalabb vagy, vagy engem vezettek meg rendesen. (Rémlik is, hogy az akkori főmuftit Apró Piroschkának hívták, nyilván ő lehet az oka, kiötlője és haszonélvezője a teljes kisdobos és úttörő ifjúság -5%-os nyomorának.)

Mondjuk én már harmadiktól tojtam a bélyegekre, inkább téli fagyi, LEO jégkrém, szörppor vonalon nyomultam.
Aham, éreztem, hogy annak ellenére, hogy internal srever errort kaptam vissza, elcsusszant mindkét komment. Hiába, lúzer vagyok.
Ha valaki akart, akkor simán tudott vegyszert, pirotechnikai alapanyadot vásárolni, (pl. József körút vegyszerbolt, vagy a TANÉRT a Keletinél
A hipermangán +aluminium por csodákra volt képes.
Igénytelenebbek 1 forintból robbanthattak: ezért 2 db benzin ampullát adtak (eredetileg öngyújtó feltöltéshez) csak egy darab újságpapir kellett,egyik ampulla az összegyűrt papirba, a másikat kibontani ráönteni meggyújtani és futás... nagyot szólt.
Bergman cső: a kb félméteres cső egyik végét 45 fokban levágtuk, ezt beleszúrtuk nedves homokba, agyagba. Ami benne maradt a csőben, azt a cső meglenditésével elég pontosan és elég messze lehetett elhajitani...
MÉH, papirgyűjtési verseny? Jókat lehetett lógni ezzel az alibivel... meg a bevétel se volt rossz.

Félszavakból is?
@BloggerJade: Ezt nem lehetett volna jobban megfogalmazni, szivembol szoltal!
Mashol is volt szalveta gyujtesi laz vagy csak a mi iskolankban? :D
@Shore:

igen, a bogyó a bokorról... a régi szép idők. és túléltük valahogy a sok-sok szennyeződést/fertőzést, pedig se persil se domestos nem volt.
arpi: "ja persze, nem kötelező, csak ha egyszer ott a joystick meg a P4, akkor nehezen veszi rá magát a gyerek, hogy helyett papíron szálljon."

az azert inkabb a szulo hibaja. amugy sajat tapasztalat, hogy a szemetbol lesz a legizgalmasabb jatek. palack, kupak stb. csak mint a marka kupakjai.
Árpád, az általad bunkó prolinak nevezettek tartották életben az elmúlt 20 év alatt a "rendszert".

Nélkülük mindenféle "nemzetieskedő" jobbosok, klerikálisok írányították volna többnyire az országot....rossz belegondolni, mi minden történhetett volna.....

Persze ettől még a homokozós sörözés nem szép dolog, de hát ez is a "rendszer" velejárója, sőt éltetője: az igénytelenség, a sötétben tartás.
Látod Árpád, talán sokkal több ehhez hasonló bejegyzést kellene írnod. Értelmetlen megbotránkoztatás helyett inkább közös élményekre tapintani, azokat szép szavakkal megfogalmazni. Hidd el, sokkal többet használsz vele embertársainak és az egész közösségnek, mint a sehova sem vezető vagdalódzó írásaiddal és végtelen vitatkozásoddal.

Ez érvényes minden kommentezőre is, természetesen.
Észrevetted-e már, hogy sok vitában mindenki úgy vonul vissza a
küzdelembôl, hogy sokkal szilárdabban meg van gyôzôdve a maga igazáról,
mint valaha? Miért? Mert nemcsak érvek állnak szembe, hanem emberek az
érvek mögött. Így a vita nem csupán eszmék, okoskodások cseréje, hanem
többnyire két ember, pontosabban két érzékenység közötti harc.

A vitában gondolj mindig a másikra. Ha lerombolod az érvelését, ha
felborítod a gondolatmenetét, gondold meg azt, hogy tíz közül kilenc
esetben megsérted ugyanakkor az embert is, aki azt felépítette.
Nyertél? Nem. Segíted a másikat, hogy meggyôzôdjék arról, amiben talán
nem volt egészen biztos. Kényszeríted, hogy új és az elôzôknél
nyomósabb érveket találjon. De még tovább vitatkozol, logikád
kérlelhetetlen és az utolsó védôvonalaiba szorítod vissza a másikat.
Végül hallgatásra kényszerül. Gyôztél ez esetben? Egyáltalán nem. Nem
gyôzted le az érzékenységét, sôt ellenkezôleg. Magában azt mondja majd
egészen halkan: ,,igen, de...'' és ezzel a ,,de''-vel kezdve megalázott
érzékenysége ma vagy holnap újabb érvelésbe kezd.

Megsérted a másikat, amikor egészében elítéled:
,,érvelésednek egyáltalán semmi alapja sincs'',
,,teljesen a kérdés mellé beszélsz'',
,,ennek semmi köze a problémához''.
Megsérted a másikat, amikor gúnyolódsz:
,,nem a földön jársz'',
,,szegény öregem, ezt te már nem érted'',
,,biztosan álmodsz''.
Megsérted a másikat, mikor gonosszá válsz...; még a mosolyoddal is:
,,úgy okoskodsz, mint egy gyerek'',
,,téged kezeltetni kellene'',
,,teljesen bolond vagy''.
Ne légy nyakas, a sebnek elôbb be kell gyógyulnia. Ôszintén kérj
bocsánatot. Ha nincs hozzá bátorságod, hallgass alázatosan és igyekezz
örömet szerezni a fájdalom enyhítésére.

Ha a másik megsért, ez azért történik, mert te sértetted meg ôt. Állj
meg, csillapodj le, nyugodj meg és kösd be a sebét.
Ha a másik azt mondja:
,,Hát persze, nekem nincs meg az érettségim'',
,,én nem vagyok tanult ember'',
,,nincs tapasztalatom, túl fiatal vagyok, hogy ezt megértsem...'',
akkor megaláztad ôt. De ha a fölényed valóban fenn is áll,
ellensúlyozhatod: Ismerd el járatlanságodat egy bizonyos ponton, ismerd
el az eltérô szempontban is az értéket.
,,Véleményed érdekes, én túlságosan elméleti beállítottságú
vagyok, nincs kapcsolatom az élettel'',
,,úgy gondolkodom már mint egy öreg, hatásod gazdagít engem, sokat
nyújt nekem...'',
...és a másik már nem lesz koldus, aki csak kap, hanem veled egyenlô,
aki adni tud cserébe.

Vitatkozni akarsz a másikkal? Elôször nyerd meg a rokonszenvét, és ha
meg akarod nyerni a rokonszenvét, kezdd azzal, hogy megajándékozod a
barátságoddal. Ha a másik úgy is mutatkozik, mint ellenfél, mint
idegen, mint ellenség, ne tekintsd annak egy percig se, szedd össze
magad, és nézz rá úgy, mint barátra, mint testvérre.

Ha a másik teljesen belemelegszik a vitába, te is azt teszed, de így
sohase fogjátok megérteni egymást. Mielôtt beszélsz, szakadj el a
problémától, az érvektôl, a megoldástól. Teremts űrt magadban. Gôgöd,
önszereteted rossz tanácsadó. Érzékenységed mindent összekavar. Minden
elôítélettôl mentesen, a másik érvelésének elfogadására készen szállj
vitába.

Ne tulajdoníts egyforma jelentôséget minden problémának és ne fejtsd
ki véleményedet ugyanazzal az energiával:
a legjobb mosóporról, amely a legkíméletesebben és a legfehérebbre
mos,
a villanykapcsoló ideális helyérôl a folyosón,
a televízió elônyeirôl és hátrányairól,
a gyarmatosítás kérdéseirôl.
Mielôtt beszélnél és fôleg mielôtt indulatba jönnél, egy pillanatra
szedd össze magad és tárgyilagosan ítélj a tárgy fontosságáról.

Mindig a pozitívummal kezdd. Szükséges, hogy elôször ,,igent''
tudjatok mondani egymásnak ,,nem'' helyett, mert különben az ellentétek
és a küzdelem gépezete beindul és az ,,igenek'' ,,nemekkel'', a
,,nemek'' pedig ,,igenekkel'' kerülnek szembe.

A másik beszéd közben elszakad a gondolatától. Te hasonlóképpen.
Ezért kerültök olyan messze egymástól. A valóságban egészen közel
vagytok és véleményetek nem ellentétes, sôt nagyon gyakran kiegészíti
egymást. Törekedj megérteni azt a szemléletet, amelyet a másik
képvisel, ha azt akarod, hogy ô is megérthesse azt, amit te fedeztél
fel.

Háromhetes csecsemônek 540 gramm tejet adnak naponta, három
hónaposnak 720 grammot, felnôttnek bifszteket, beteg aggastyánnak
könnyű erôlevest. Ha a babának bifszteket adsz, nem ,,veszi be'' a
gyomra. Fel kell mérni, hogy ki mit képes ma az igazságból befogadni.
Légy türelmes! Ha túl sokat akarsz adni, kockáztatod, hogy a másik
,,semmit sem vesz be''.

Mindenkivel megtörténik, hogy megváltoztatja a véleményét, sôt néha
egészen váratlanul; nagyon ritkán változtatunk azonban véleményt olyan
irvelés hatására, mely minket mindenáron meg akar gyôzni. Még akkor is,
ha valódi igazságérzetbôl elhatározod, hogy meggyôzöl valakit, ne
mondd: kimutatom, hogy téved, inkább azt: segítem, hogy ô maga fedezze
fel az igazságot.

Gyakran a másik kész volna elfogadni ,,az'' igazságot, de elutasítja
a ,,te'' igazságodat. Miért sajátítod ki az igazságot? Hiszen az tôled
függetlenül létezik; ha magadnak sajátítod ki, tíz közül kilenc esetben
csak elhomályosítod.

Ha eredményes vitát akarsz, feledkezz meg önmagadról, tiszteld a
másikat, ne játszd a gazdagot, aki alamizsnát ad a szegénynek, menj
eléje mint barátod elé, csatlakozz hozzá és vele együtt fedezd fel az
igazságot.

Vallási igazságról van szó? Sokszor bírálod a kereszténységet. Akkor ne felejtsd el soha, hogy a
kereszténység nem okoskodások és eszmék segítségével bizonyítható, mert
az elsôsorban nem tan, hanem egy személy. Az igazság Jézus
Krisztus. Jézus Krisztusról nem vitatkozhatunk. Ôt befogadjuk. ,,A
vallásról vitatkozni'' elsôsorban annyi, mint tanúbizonyságot tenni
Jézus Krisztusról és a másikat segíteni abban, hogy találkozzék Vele.Valakinek, aki vallása elleni támadásokra, csúsztatásokra szeretne blogban is választ adni, védekezni, mindig ott a dilemma, hogy érvelni hite mellett neki elsősorban életével kell: a munkahelyén, a családjában, szűkebb és tágabb közösségében, a közéletben...nem pedig itt.

Építsünk, ne romboljunk. Még sok ilyen bejegyzést kívánok tehát! Hiszen ez a kommenteket átfutva valóban osztatlan sikert aratott.Üdv.
én viszont nem tudom a die hippyt megbocsátani! 1981 előtt is voltak óvodások!!!!! (a fene a más macskáját!)
Köszönjük kedves VII kerület!

Szép kis lurkókat neveltek ki a kutyaszaros az erszébetvárosi játszóterek.
Mig vidéken lőtték egymást a kis szarosok fapuskával ahogy kell.
Addig a terézvárosiak tocsikoztak a homokozóban.
Májkrém-ország vámszedői, elbasztátok! Ne romantikázzatok!
Volt 20 évetek, szart tettetek le az asztalra, szó szerint!
Nincs itt semmiféle gyémánt ...
Nekem bazz legalább volt gyerekkorom, szép álmokkal, amit TI basztatok el.
Rohadt kurva liberális "eszméitekkel".
Na, ezt nem bocsátom meg nektek a leginkább!!!!!

Derenk (törölt) 2009.08.07. 11:02:20

Nekem megvolt majdnem az összes Kockás kivéve az elsőt, na azt megszereztem 60 kártyanaptárért.

Utána azért kaptam cseretárgyakat (madaras bélyegsor, naptár), hogy KÖLCSÖNADTAM tizesével az egész Kockás sorozatot. Utána jött az összes hahota begyűjtése, ja és DILIBILL-t vágjátok?

!!!! m.blog.hu/ba/bajusz/image/hahota02.jpg Innen tessen leszedni az Dilibill összest!!!!
@Shore:
Meg még mennyi mást. Finom szerb sörök is valának. Szalma szőkék. Meg francia, belga sörök is. Paulanert boltban rég nem láttam, akkoriban igen.
@Tóta W. Árpád:
Jó írás, látszik kezdesz öregedni, kitör már a nosztalgia.
Viszont a kavicstörést nem variálnám.::))

Derenk (törölt) 2009.08.07. 11:11:04

Bocs, az egyetlen magyarul megjelent Dilibill itt található beszkennelve:
maciboy.multiply.com/journal/item/102
"annak azért nem örülök, ha generál kádár-nosztalgia lesz a topikból, bár végül is érthető, nehéz szétválasztani."

Pedig ez lett most a legmenőbb.
A modern, européer Szocialista Párt is váltott a stratégián. Miután nem tudott gyakorlati eredményeket felmutatni, most az emberi arcát igyekszik mutogatni, hátha emellé már nem is várnak majd a választók mérhető eredményeket.
@malacka1:

69>1 , ergo szállj ki evvel a nickkel, míg szépen vagyok:o)))

@molaris:

Megvalósult minden szépségkirálynő álma: VILÁGBÉKE a w.-blogon :o)
...arról nem is beszélve, hogy voltak olyanok is, akik már a homokozóban is látták....
@ZOLDMANO:

te hülye vagy bazmeg!
Kőtörés:
Már bőven iskolába jártam, amikor a suliban egyszer valami átépítés volt, hónapokig. Egy bazi nagy sóderkupac volt az udvar végén, aranybánya! Voltunk páran, akik a szünetekben le se jöttünk róla. Azóta is kavicsokkal megrakva járok haza minden utazásról.

A zero budget játékokról jutott eszembe az atomkukac. Igaz, én régebbi évjárat vagyok, de nálunk ez volt az őrület a suliban az alsós fiúk körében.
Csokispapírból golyóstollbetéten, vagy valami pálcikán sodorni kell egy 2-3 centis csövecskét. Egyik végét lezárni (ezt még könnyű, mert a pálcika végén el lehet úgy símogatni, hogy ne horpadjon be), utána bele egy acélgolyó, vagy ólomsörét, és lehet a másik végét is begyűrkészni (na ez a mutatvány!).
Gyufásdobozba bele, és kis billegtetésre megelevenedik a kukac. Ahogy a golyó ide-oda gurul, a kukac kiszámíthatatlan mozgással kalimpál, ficánkol, bukfencezik. Nem lehetett megunni :)
Az nagy ász volt, aki ilyet tudott csinálni, kurrens cserealap volt egy jól sikerült atomkukac. Rendszerint úgy végezte, hogy órán játszottak vele, és amikor hirtelen el kellett tenni, odacsukták a gyufásdobozzal, és összegyűrődött.
vagy felületesen néztem vissza, vagy nemtom, de meglepődnék, ha pont ez a kommentem lett volna kimoderálva, szal mégeccer:


:-)
szép kavicsokat én most is gyűjtök, decsakúgy, nem törésre, meg semmi barbarizmus :-D . deazért van egy ilyen limit minden tengerpartos vagy kavicsos folyópartos megjelenésnél, amit egy életkor óta már magam képviselek. szal ez elmélyült műértői tevékenység, amit 3 éves korom óta gyakorlok, és meglepő, hogy a cv-mbe meg még egyszer se írtam be, de majd :-D . az egyetlen praktikus használat az a sk dáma-készletek aprócska, egyméretű fekete és fehér kerek lapos kavicsokból, amit hosszabb idő kincskeresni, deviszont ez idő alatt össze lehet haverkodni a terület varjaival és sirályaival, a varjakkal különösen.
:-)
@aaaakos: nosztalgiázni, személyes emlékeket le lehet írni konfliktus nélkül. de van elég sok téma, aminél nem lehet elkerülni. ez nem egy női magazin, ahol direkte semleges témákat kell választani, nehogy valaki megsértődjön.

aktuális, fontos témákban minden releváns vélemény ütközik valaki máséval. sőt az örök témákban is; énszerintem spec nincs is Jézus. ez így önmagában az én meggyőződésem, nem feltétlen írom oda, hogy aki szerint van, az meg hülye, de ettől függetlenül is meg bír rajta sértődni egy csomó ember. ld. kereszténység pogány prekurzorai. ez sajnálatos, de csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha jegelném a témát, márpedig arra nem vagyok hajlandó.

ettől függetlenül lesz még hasonló cikk, de a világbéke egyelőre elmarad.
Látod lehet ezt szépen, direktmarketing nélkül, csak úgy jelzéseket ejtve is csinálni ;)
@Bal A Tone: "A komcsik idején jobb volt gyereknek lenni, mint ma. Sokkal ingergazdagabb volt a környezet, sokkal sokoldalúbb volt a gyermekkori szórakozás. A PC rombolja a gyerekkort és a barátságot.
"
bizti?

nem lehet, hogy a pct, a tévét, a mobilt és mást a "mieink" sem tudják rendesen használni, és így a kölköktől sem tudjuk azt elvárni...

a mászóka-csúszda-traktorkerék, műanyag katona, villany vasút, pc-dvd-tv külön-külön és (esetleg) együtt is építheti a gyermeki eszet-lelket, csak a "nagyokos" felnőtteknek kéne "odafigyelni" kicsit (nagyon).
Az én időmben még volt moncsicsi.
@forgó hangszóró:
Anyám drága pénzért vásárolt gyönyörű babát - két nap múlva búsan látta, hogy sajátkezüleg rongyból gyártott babákkal játszom "iskolásdit"...
Van még ilyen?
Kedves T.W. Árpád!

Esetleg nem volna kedved a mára mindent elöntő végkielégítésekkel kapcsolatban írni. Szerintem minimum 1000 komment garantált lenne az ügyben.
És ha kérhetem, kivételesen nem legyen előzetes moderáció. Ugyanis amit a végkielégítésekkel és egyéb korrupciós ügyekkel érintett kedves delikvensek hovatovább művelnek, az bizony nyomdafestéket nemigen tűr. Ugye?
@anyátok: milyen?

a drága csecsebecse faképnél hagyására célzol?

anyuka a te ösztönzésedre vette meg a drága holmit?


ha saját ötlete volt, akkor nem figyelte meg, hogy mi újság nálad, pedig "az "édes"anyák olyan nagyszerűen érzik, gyermeküknél mizújs"...

egyébként unokahúgom (mostanában három éves) nem ám a drága holmikkal vonul be a bölcsibe, hanem a látszólag jelentéktelen pokróc-szerű anyagra applikált macifejjel, szintén anyag-darabra rakott nyuszifejjel. na jó, a minap Zsebibaba-figurát szorongatott csöpp markában. és szivaccsal kitömött állatkákkal alszik, nem a "kisribis" öltöztethető műanyag babával, ami talán nem két fillér lehetett...

ha ilyesmire gondoltál, akkor tehát:
van!
Hát igen. "Akkor" még fiatalok voltunk. És gondunk se vót annyi.

Hát nem jobban éreztük magunkat? De.
Hosszú idő óta a legjobb írás. Gracc.
@hacsaturján:

tömör vélemény.
netán te is kis kavicsokat gyüjtötgettél?
> ez a vasutas bácsi adóssága
> ez a postásnéni nyugdíjja
> ez a parasztbácsi kertjevége
> ez a tanítóbácsi szakszervezeti tagdíjja
> ez pedig itten a szlovák katonabácsik zsoldja
Apuska, kifelejtettem valakit?
gyűjtöttünk:
- kártyanaptárakat, meztelen szőrös puncis sokat ért
- gombfocit,. ezt aztán középiskoláig
- mecsboxkokat, ezek máig megvannak, a jobbak
- metál kazettákat, amiket "étlap" formában, étlap címszó alatt filctollal díszítettünk. a magyar metal hammer újság megjelenése volt a csúcs
- általános iskolában az újsággyűjtéskor mindig előkerültek feladatlapok, amiket előszeretettel írattak velünk kémiából, biológiából, földrajzból, fizikából. több éven mindig ugyanazt az adott évfolyamon

ezen dolgozatokkor a megoldások révén az ügyesebbje mindig annyit írt ami kellett valós jegyéhez, a nagyon buták meg mindig ötöst írtak, akiket utána szóbeliztettek és aláztak:)

lányokkal együtt öltöztünk az osztályteremben , mert a tesiórán akkor nem volt termünk és ott a padok mellett tornázgattunk valamit, előszeretettel nézte a fejlettebbje a 11-12 éves csajok tornadresszének kitüremködéseit alul-felül:)

a panelkörnyékén mindenki egy bandába járt, hiába volt akkor vki szegényebb vagy gazdagabb együtt futkostunk a labda után, vagy lőttük a másikat házilag készített nyilakkal, tipikus bandacsataként amiket, aztán szülők megtaláltak a villanyóra szekrénybe és kaptuk a pofonokat. volt társaság, kifáradás, este már csak aludni vágytunk.
aztán a kevésbé fejlődőképes egyedek, most ugyanazt az életet élik mint szüleik, ugyanabban a panelban nyomják, de már kevesebb kölökkel a lakásokban, kevesebb fiatal házaspárral és remény nélkül.

oviban sandokan polo volt a menő, amit reggelente a piacon lehetett megvenni. mikor megkaptam enyémet nagyon dühös voltam, mert csak egy kisebb arc volt rajta míg a többieknek az egész polot beterítette Sandokan pofája:)
már akkor utáltam a füstös kocsmákat, a melós szomszédok tobzódásait, a Bbalaton söröket a szagokat ami ezt az egészet körbelengte, nekem ez visszataszító volt, lényegében szülőktől soha nem láttam ilyet. így aztán jött a játéktermi unszimpatikusság is, és akik odajártak meggyőződésem volt, hogy szar alakok, ismerősök, mert buták is, mert többnyire ezek mind bukásra álltak vagy nagyon nem tanultam. rossz emberként könyveltem el őket.
hja meg soha nem felejtem el, születésnap amikor volt valakinek az osztályban, vett annyi kólát vagy üdítőt, meg hozott ropit , hogy mindegyik asztalra jusson a poharakba egy deci meg szál ropi vagy házi süti, a többieknek.
Csak ma olvastam a postot, mert meló volt.

Én majdnem egy tizessel idősebb vagyok, de erről a kupakolásról még nem hallottam. Nálunk a sörösdobozgyűjtés ment, de az nagyon (a leértékesebbek persze a Tuborg, Gösser és társaik voltak).

Aki gagyogott egy-két szót németül vagy angolul, az a török-görög-holland-német kamionosoknál is bepróbálkozhatott a parkolóban. Meg persze rágó ügyben is. Ma ez már olyan harmadikvilágbeli dolog, de akkoriban nem éreztük cikinek.

A kommunikáció persze oroszul is folyt, a laktanya mögött Szergejékkel (a csekély orosztudásomnak eddig ott vettem legtöbb hasznát). Kossuthért és igénytelen páleszekért szinte bármit lehetett szerezni géppuskatölténytől kezdve gyutacsokon át jelzőrakétáig. Egy üveg rumért szerintem páncéltörő rakétát is hoztak volna :-). Pirotechnikai alapanyagban nálunk tehát nem volt hiány, nem is tudom, hogy maradt meg mindenkinek minden végtagja.

Az egészben a legmókásabb az volt, hogy a kölkök mellett a felnőttek is sefteltek (néha mi mutattuk meg nekik a meetingpointokat :-)), ők persze inkább gázolajban, búvárszivattyúban, kenőzsírban, szerszámokban, terepruhákban utaztak, de volt, aki ott intézte az egész éves brikettszállítmányát is, amit persze ZIL-lel hoztak ki a pincéjéhez.

Az volt az igaz KGST :-).
hát most meg meghalt cseh tamás.
:(
@ZOLDMANO:
egy csomó dolgot kifelejtettél, mert hülye vagy, bazmeg.
@dark future:

Miért kell ez?
Sztem tök nem illik ez a r.i.p.
baromság a helyzethez, még angolban is idióta, magyarban még inkább.

m. k. e.? s^. t. n. i. e. a. r.. b. a. h., m. a. i. i., m. m. i..
@Tóta W. Árpád:

Megérintett, megrendített:-((((

"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk..."

Nyugodjon békében!

--------------------------------

(Nem szeretem a RIP-ezést, nem menő.... sztem.)
Üdv!

Kicsit lemaradtam, úgyhogy lehet, hogy már volt, de hasonlatosan működött nálunk a klasszikus üveggolyó és a rágópapír.
Volt alapvető csere is, de inkább játékban lehetett elnyerni egymástól őket. Viszont az árfolyam ott is számított: ha el akartad nyerni valakinek a Pókember (Szpíderman) papírját, hát ahhoz legalább 10 Donaldot fel kellett rakni. Aztán volt vmi autós, rágó is, ahol a képen szereplő gép is befolyásolta az értéket...


Gyufa ügyben pedig a körbe szigszallagozott telitömött doboz, valamint a résnyire nyitott doboz a villamos alá... Gondolom, ez ismerős mindenkinek.

---

Szegény mi, kevesebb lesz ez a hely CsT nélkül.
@hacsaturján:
Igazad van.
Túleszeddel meggyőztél.
Most hirtelen az a kis vidor jelenet ötlött föl bennem, hogy amikor egyszer - lehetett úgy 1965 tája, voltam vagy 13 éves, mentem le a kisközértbe kenyérért- két alkesz, miközbe' heves mozdulatokkal szaggatta le a sósborszeszes üveg kupakját, üvöltve vitázott azon, hogy mi is lehet az a stressz.
Annyira megijedtem a vita hangnemén túl magától az addig sosem hallott, vészjósló hangzású szótól, hogy inkább tettem egy kört a háztömb körül és csak amikor eltűntek onnan mertem bemenni a közértbe.
Csak jóval később tudtam meg, hogy akkor jelent meg Selye János Életünk és a stressz c. könyve. Akkoriban azért még kellettek az ilyen könyvek, de a kesudió, meg a null, vagy nulla viták a napi stresszadagér'. Boldog békaidők! Janibácsi krumplilevese!
@forgó hangszóró:
Pontosan erre gondoltam.
A drága babára a nagynénje vette rá anyámat.
off
@ZOLDMANO:

Ja. Bocs.

Amikor olvastam itt a hírt, kizökkentem az árpi-féle kisiskolás nosztalgiázásból, és hirtelen ennyi jutott eszembe. Franc egye meg, öregszünk mind.
Cseh Tamas sose halhat meg
es nem is fog
Óvodás koromban nekem is voltak hasonló kincseim. Legjobban pár darab hegyikristály darabot őriztem. Az óbudai ház mellett, ahol laktunk, volt egy partoldal, amiben a rakott kő között lévő lyukak rejtekhelyként szolgáltak. Bombabiztos trezornak hittem, abban rejtegettem őket. Később elköltöztünk egy modern, "minden jóval ellátott" lakótelepi lakásba. A nagy sietségben a kristályok kimenekítésére nem adódott lehetőség.
Sokkal később, felnőtt fejjel visszamentem és a régi kertünkben acsarkodó két nagy kutya méltatlankodásának dacára kerestem a gyémántjaimat. Valaki betemette, elplanírozta a domboldalt. Se trezor, sem kövek, sem kincsek nem voltak sehol. Néha még álmodom arról, hogy ott játszom a hatalmasra nőtt mályvák dzsungelének takarásában. Persze, már a mályvák sincsenek sehol.
Ám teljesen felnőnöm azóta sem sikerült. Hála az égnek. Szereztem új hegyikristályokat (bár ezek már nem szikráznak olyan szépen a napfényben). Épp úgy, mint ahogy sok tíz év után sikerült megszereznem a gyerekkori könyveimet, amiket még annak idején gyakorta repítettek el a mesék birodalmába a padlászugban. A Kérkedő nyúl, a Róka és a medve, a Széttáncolt cipellők és az Ezeregy éjszaka legszebb meséi – eredeti kiadásokban.
Egy dolgot viszont soha nem leszek képes pótolni semmivel. A fantáziavilágot, a tiszta, ártatlan hitet. A gyermekkoromat. Bár a sors kegyes. Álmomban, néha, újraélhetem őket.
@ZOLDMANO: "Nekem bazz legalább volt gyerekkorom, szép álmokkal, amit TI basztatok el.
Rohadt kurva liberális "eszméitekkel"."

Egyszer jutnánk el odáig, hogy az emberek tudják is miről beszélnek!

A gyönyörű szép álmok megvalósításának *egyetlen* útja (ha nem vagy királyfi, bárófi, káderfi, tőkésfi estleg csak mezei zseni stb.) a liberalizmus... persze a gyönyörű szép álmok megvalósításához tanulni is kell (például azt, hogy mit is jelent az a szó, hogy liberalizmus). ;)

Rávezetésként, amit te liberálisnak vélsz az pont annyira fals, mint a honi konzervatív vagy szocdem jelző, vagy a szociálpolitika vagy a tudománypolitika... vagyis inkább csak a neve az ;(
Nagyon jó, bár én kicsit korábban születtem :-).

Mi autósat játszottunk a homokozó szélén körbe-körbe futva, a tank tejfölöspohár volt.

A kupakgyűjtés: megadatott nekünk a Márka-kupakok gyűjtése. A játszótéren lehetett bőven gyűjteni, 50db-onként kellett beküldeni, de nem nyertünk semmit...
@eMeL:
Ki határozza meg, mit kell egy fogalom alatt érteni?
Vannak ebben az országban 5 millióan akiknek feljön a gyomortartalma az említett szó hallatán.
Akkor TE MAGASSÁGOS ÉS KIVÁLASZTOTT EEMMEELL megmondod:
Kis parasztocskák! Nem ám azt kell gondolni, amit ti kis tanulatlan parasztocskák gondolni véltek!
Leszarom mit raksz egy fogalom mögé. Marcus megtanított benneteket hogyan kell a fogalmak tartalmának változtatgatásval másokat (gazdanépet) megtéveszteni.
Ne fölényeskedj itt nekem!
Most olyan szarul érzem magam, mert például Killersen, meg Kaiser Chiefsen már voltam, meg ilyeneken, szóval ilyen totálisan lényegtelen és megjegyezni se érdemes tucatbandákon, de Cseh Tamáson sose voltam. Pedig egy jó Cseh Tamás mennyire odakúrt minden kis fésült pöcsöt.
Most eszméltem fel - mert van időm rá:)- 1981 nekem sorsdöntő évem, gyerekkorom utsó boldog nyara vidéken, hogy a következőket egy elit iskola miatt (V. ker) elitkörnyékén beköltözve (újzséland) töltsem el, felejtve mindent, mit addig a boldog gyermekkor adhatott: szabadságot, családot, kötetlenséget és jó levegőt...Korán trenírozásra fogtak, amit innen nézve nem bántam meg, sőt. Az igazi "életem" akkor kezdődött el, azóta csak magamnak tartozom felelőséggel és számadással is. Szerintem ezt kevesen mondhatják el magukról elégedetten!:) Szal ezt nekem ezt jelenti:

www.youtube.com/watch?v=NmrD30BZWSo
ha már így elkanyarodtunk a témától:

@ZOLDMANO:
"Vannak ebben az országban 5 millióan akiknek feljön a gyomortartalma az említett szó hallatán."
Meg is értem, én is rókázni tudnák Thomas Jeffersontól, Mill nagyon gáz, Isaiah Berlin ezt ki sem tudom ejteni, megyek inkább kultúrdiszkóra dudorogni :)

De komolyan Magyarországon az embereknek tényleg halvány sejtelmük sincs róla. Csak azt tudják, hogy volt az SZDSZ és azt utálták. Ennyi és ezen nem változtat az se, ha többen tudják rosszul.

Ha netalántán valami ismeretlen okból kifolyólag tényleg érdekelni kezdene, hogy mit is utálsz, akkor javasolnám Az angolszász liberalizmus klasszikusai című könyvet, erre már én is vadászok egy ideje.
@ZOLDMANO: A fogalmak tartalmát, te gyopár, azok határozzák meg, akik megalkották őket, akiket erre képeztek ki, és akik hosszú évek egyenletesen magas színvonalú szellemi munkájával a jogot erre kivívták.
Tehát semmi esetre sem az a sok millió Képes Kalendáriumon edukált csokker, akikről te beszélsz. Ezek szokása a félelmeiket és gyűlöletük minden tárgyát egyetlen csokorba kötni és felcímkézni a „liberális”, „konzervatív” stb. jelzőkkel, hogy aztán habzó szájjal kérjék számon másokon a következetes fogalomhasználatot.
@Lord_Valdez:
Írj neki:
mludassy(kukac)ludens.elte.hu

Ha valaki tud Neked segíteni, akkor ő biztosan. :-)

Majd érdeklődöm az Atlantisz kiadónál, de ígérni nem tudok semmit.
Kupakolás nem volt....az életemben.Üveggolyó az volt.Talán színészek képei, azokat gyűjtöttem. Volt sok-sok rabló-pandúros játék, pilinckázás, búcsúba járás, körhintázás, fa építőkockákkal építészet, csapd le csacsi, Fekete Péter kártyajáték, sakkozás, ki nevet a végén társasjáték, lemez hallgatás, olvasás, olvasás, olvasás kimeríthetetlenül.Pöttyös, csíkos könyvek, mesekönyvek, 1001 éjszaka meséi, magyar népmesék, Andersen, később indián könyvek J.F.Cooper Vadölője stb, detektív regények, Poirot, Arsene Lupin, Sherlock Holmes, Agatha Cristie, Chandler Raimond T.könyvek,Conan Doyle könyvek, kémregények, P. Howard könyvei, festők önéletrajzi könyvei, Balzac könyvek, Victor Hugo könyvek,sci-fi könyvek, Asimov, Stanislaw Lem könyvek, kórház regények Robin Cook könyvek, még később háborús regények Mailer Meztelenek és holtak, Irwin Shaw Oroszlánkölykök és hasonlók, felsorolni nehéz, képes voltam napokig ki sem bújni, csak olvasni, olvasni.Ezen kívül zenehallgatás, zenehallgatás.....
Kupakok viszont nem voltak, sajnos.
Gyönyörű gyermekkorom volt......
Salinger Zabhegyezőjét mos olvasom újra...:)
@aaaakos: ez egy blog, nem kisregény... szerinted van olyan aki végigolvas egy olyan hosszú blogbejegyzést, mint maga a cikk...vagy még hosszabb?

Árpinak ez a stílusa, részben ezért olvassuk. a demokráciában és versenyben az a szép, hogy ha nem tetszik lehet mást olvasni.
@ZOLDMANO: Csak felhívom figyelmed, hogy a tudomány (de a szakma, szakirodalom, művészet, irodalom, újságírás stb. is) a fogalmakhoz jelentést kapcsol. Ha pedig valakik a jelelentéstől elrugaszkodva szólnak a fogalomról, akkor annak keveredés --de legfőképpen hülyének nézés-- lesz az eredménye. Bocs de így van ez és nem csak a politikai fogalmakkal.
@eMeL:

Annyiban igaza van ZOLDMANO-nak, h a szavak jelentéstartalma jelentősen módosulhat a köznyelvben az idők folyamán, és itt, Magyarországon, mivel az szdsz magát rendre ekképpen (liberálisként) definiálta, sőt, mások is így minősítették őket !"a liberális párt") az általuk képviselt politika jelenítette meg a liberalizmust. Mellesleg érdemes lenne a ti oldalatokról rávilágítani arra, h miben NEM a liberális elveket képviselte az szdsz, h értsük, miről beszéltek.

Megtennéd, h rámutatsz az szdsz olyan politikai manővereire, melyek idegenek a liberalizmus eszményeitől?
@pfúj:
A foglmak tartalma rugalmas, nem mindegy ki és milyen kontextusban használja azokat.
A nyelv természete, hogy a többmillió kincses kalendáriumot olvasó formálja azt nap mint nap.
A politikai fogalmak átformálásáról Herbert Marcuse megírta amit lehetett. A lényeg, hogy a hatalmon lévők először a zászlójukra tűzik a vezélyes fogalmat, majd hamis tartalommal töltik meg, míg végül teljesen átformálják. Ezzel el lehet érni, hogy az olyan jelzőkhöz mint pl. a baloldali, szociális az eredeti tartalmukkal ellentétes tartalom tapad. A magyar politikai söpredék ezzel a módszerrel tette persona non grata-vá többek közt a liberális szót is.

Ezek után tehát megismétlem, LESZAROM mi van a lexinkonban az adott címszó után írva, ha 20 éve arra hasznáják hogy kivegyék vele a számból az ételt, egyszerűen eltöröm a karját aki használja.
Tisztelettel!
Amikor széthasítottad a kavicsot, az a jellegzetes szag...
@ZOLDMANO: jó van manó, értem én. Utálsz valmit, nevezzük liberálisoknak, LESZARVA hogy mit is jelent a szó.
Az csak a baj, hogy ez a szó valami jót és értékeset jelentett még régen, amikor SZDSZ még nem is létezett. Azt a valamit akkor most hogyan hívjuk? Mert tőlem hívhatjuk Nagyboldogasszonynak is, csak egyezzünk meg. Engem a tartalom hoz lázba, nem a név.
@Dekatlon:
Tőled is kérdem:

Megtennéd, h rámutatsz az szdsz olyan politikai manővereire, melyek idegenek a liberalizmus eszményeitől?
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége:
"...a szavak jelentéstartalma jelentősen módosulhat a köznyelvben... az szdsz magát rendre ekképpen (liberálisként) definiálta... rávilágítani arra, h miben NEM a liberális elveket képviselte az szdsz"

A jelentéstartalmakkal vigyázni, kell, mert ha kijelentem, hogy "az a rohadt cigány", akkor nem mindegy, hogy az étterem zenészeire és az általam nem kedvelt zenéjüket (és esetleg hangerejüket) firtatom, vagy arról a bizonyos kissebbségről van -úgy általában- valamilyen véleményem.

A "népies" jelentéstartalom alapján akár lehetne hangosan szidni a konzervatívokat (mert mintha oviék korábban ezt maguknak sajátították volna ki), de egyrészt tudom, hogy az nem konzervativizmus, amit ők képviselnek (ebből kifolyólag nem is konzervatívok), másrészt magam szidnám (hehe), merthogy én konzervatívnak vallom magam. [A Chuirchilli definíciónak megfelelek, és a liberalizmusból kezdek átúszni -az életkor hatására- a konzervatívizmusba].

Ugyanígy lehetne szidni a kereszténydemokratákat, mert nálunk egy csapat elmebeteg/karrierista ezen a néven játszik politikai játszmákat --és nekem nagyon degradáló a véleményem róluk--, de sejtem, hogy egy német kereszténydemokrata pártban valahogy komolyabbak a fazonok és az eszmék, így nem a fogalmat fikázom, adott esetben hanem pl. semjént.

Ha valaki nem tudja helyén kezelni a fogalmakat, akkor a legjobb mindenkinek (beleértve zöldmanót is -- sőt számára a leginkább) ha nem nyilatkozik róla.

Az szdsz-el meg nem nagyon akarok foglalkozni, de a hagyományos értelemben vett liberalizmusból csak kimazsolázott néhány eszmét és azt is inkább csak szemellenzősen (főként nem kreatívan és a helyzethez igazítva) használta.

Ha valaki valaminek a negyedét minősítve (annak is nem az eszmeiségét, hanem megvalósulását) az eszme egészére von le következtetéseket... na azt meg én nem minősítem... mert minek.
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége: Nem kívánom elemezni az szdsz tetteit (nagyon rövid az eszem és kiszórom a múltat).

Az azonban nagyon dühített, hogy amit képviseltek az csak a liberalizmus egy szelete (pl. a már-már kommunisztikus esélyegyenlőség-szociális segítség mánia), miközben azok jogairól megfeledkeztek, akik előteremtik erre a pénzt.
Vagy a túlhajszolt jogvédelem, még annak árán is, hogy lehetetlenné teszi az igazságszolgáltatást, amivel végül is több kárt okozhat. stb.
Ezek nekem soha nem tüntek nem liberális eszméknek, csak hiányoltam a komplexitást, az egészet.
Bármiből kiveszel egy részt és csak azzal foglalkozol, nagyon félrevisz. Aki meg ezt nem látja át (mert indulatai lehetetlenné teszik a gondolkozást) azzal nincs mit kezdeni.

Nagyon hiányzik egy jobboldali-liberális párt (meg egy valódi konzervatív) ebből az országból, hogy természetes szövetségesként felszívják azokat a választókat... izé, akik... szóval akik nem a TWA ostorozottjai közé tartoznak. ;)
@ZOLDMANO: Ha egy szó egzakt jelentésére vagy kíváncsi, nem az utca emberét kérdezed meg, mert ahányan vannak, annyi különböző dolgot értenek rajta. Többek közt egymásnak ellentmondó tartalmakat fognak neki tulajdonítani.

Liberálisnak nevezni azt a gazdaságpolitikát, amit folyamatosan a túlzott állami újraelosztás miatt szapulnak, majd felróni másoknak a szavakkal való manipulálást, elég komikus. Bekerülhetnél Az egydimenziós emberbe, rögtön az orwelli példák után.
@eMeL:

Elolvastam, csak azt nem értem, h ha 1/4-et vettek át, akkor mi a háromnegyed? Tehát 1 átvettre írj 3 nem átvettet, és akkor elhiszem, h ők nem a liberalizmust képviselték.

Egyébként sztem sem, de nem azért, amit huba ír, mert ott nem a saját programjukról volt szó, hanem megszavazták a koalíciós partner programját (hálából), hanem azért például, ahogy kikresszelte Demszky a parasztokat, ahogy viszonyultak 2006. okt. 23-ához, ahogy Kuncze gúnyt űzött Révész Máriuszból, ahogy ők, és csakis ők találták magukat méltónak arra, h megmondják mi PC, és mi nem, és még estig tudnám sorolni, h miért nem liberálisok. Legfőképpen azért, mert csak a saját nézeteiket tolerálják, és ezt pökhendibbnél pökhendibb érveléssel támasztják meg.

@pfúj:

A szar és a széklet szó ugyanazt jelenti eredendően, mégis a köznyelvben az egyik csúnyává alakult, míg a másik megmaradt az eredeti jelentésénél. Tehát ne vitasd el a köznépnek azt a jogát, h a szavak jelentéstartalmához hozzátegyen, hiszen a nyelv az egy élő, folyamatosan változó vmi, nem egy konstans, kőbevésett kommunikációs eszköz.

És különben is, a mai Magyarországon a liberális szó alatt az szdsz szavazóit is szokás érteni. Mit számít, h mit írnak a könyvek, ha az emberek döntő többsége másféleképpen érti az adott fogalmat?! Csak magát rekeszti ki a közbeszédből saját elefántcsonttornyába az, aki ragaszkodik egy szó elaggott jelentéstartalmához, amit már az emberek többsége másképp ért, mint vizsgálati alanyunk.
Nahát, tennap estefele a Ferenciek terin általmenvén lefele a metrohoz a kezembe nyomatott egy ilyen szóróanyag (megfogám ugyanis, mer érdekesen szürke vót a színe, ettül függetlenül mást nem fogék meg, mert általában úgy kezdődik, hogy minusz húsz százalék, ami abstart badarság, ráadásul mélázni méltóztatom az ilyen szórólap terjesztők társadalmi állapotán, miszerint, ha az illető állástalan diplomás, akkor mér nem inkább szendvicsember, ami a törikönyvekbe vót a nagy gazdasági világválság kapcsán, amikor is sikk vót Róbert bácsinál kajálni, mittomén), amin egy Kodály portré leledzett, jé, egy Kodály portré!- mormogék, csak úgy, manapság aluljárók előtt javába szentkoronát is árulnak kultúra gyanánt, szóval lepődék megfele leginkább, szóval Kodály (ezt látom ám szemüveg nélkül is!), ám a folytatás, no né! hogyaszongya emlékév, hű bazmeg, télleg emlékszek, amikor az Edit néni begyütt az osztályba, olyan vót tisztára, mint egy hullasápatt és könnyesszem és monta, hogy, osztály vigyázz és legalább egy percig tessen vigyázni, mer a Zoli bácsi meghalt. Egyesek nagyon pragmatikusan viselkettek akkor (meg is jegyesztem őket), mer vigyorogtak, hogy, na legalább nem kő többet nézni aszt az undorkodó Sacit, mer magátul úgy se fog gyünni mihozzánk, míg viszont jómagam kissé elbődültem, mer én vótam az egyetlen, akinek a fejit a Zoli bácsi eccer megsimogatta, hiszen legalább fél fejjel kilógott.
Hajnye, vazze, nahát illet vóna akkor is, negyven év ide vagy oda, minek kapcsán morfondírozék, hogy a múzsák hallgatnak ilyenkor, vagy milufasz, teccenének talán emlékezni, úgybizám! ott volt például a Dezső bácsi, a Keresztúry, aki direkt neked dedikálta először a hivatalosan még meg se jelent Arany monográfiáját, meg például asztat, amikor az okosságod miatt a Miki bácsi, a Borsos beírta az ajándékkönyvibe, hogy te milyen egy aranyos gyerek vagy, és meg igen, a Déry Tibi bácsi sk. kavart neked szódás jaffát ott az Öreghegyi tuszkulánumba, mer megszomjaztál a leanderek össze-vissza pakolászásába, nahát, innen Arácsról a lekszebb a Balaton (a befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban), szerintem Illyés Gyula bácsi, meg a Németh Laci bácsi Sajkódbul egészen másképp látta a dógot, mi viszont általában lopni jártunk a Tamás-hegyre mindenféle gyümölcsöt, meg veszekettem anyámmal, mer oktalanul kidobta a Gyarmathy Fanni néni válaszlevelét, még jó, hogy az egész Bori Noteszt nem, aszt én hagytam el a sok költöszködés során, amivel csak aszt akartam mondani, hogy kurvára sajnáltam a Marit, amikor éreccségi alkalmábul kikapta tételnek az Iszonyt a Németh Laci bácsinál, persze az öreg mosolygott és a Mari is okos vót, míg én Adyval meg az ő hortobágyi pojétájával ölég nagyot villantottam, szóval emlékév alkalmábul is időnként jó kimenni az utcára, dudorásztam tennap a metroba, hogy "Serkenj fel, kegyes nép" meg aszt is, hogy "Ki, s ki népei vagytok, haja magyar népe?" meg eszembe jutott a hülye sógorom, akinek éppen magyarásztam, hogy a Zoli bácsi a Psalmus Hungaricust mikor szerezte, ő meg visszakérdezett, hogy és akkor mit szedett rá, mondom is magamba, hogy a Zoli bácsi az egy nagy ember vót, bár kurvára nem szerettem énekelni a kórusba, mer utána mindig fájt a gyomrom.
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége:
Taxisblokád. Az egyik legalapvetőbb liberális tanítást a jog uralmát vették semmibe.

Történetesen itt tényleg megtörtént egy súlyos jelentésmódosulás*, ezért egzakt jelentést nehéz lenne adni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden, amit utálunk azt bele lehet pakolni.

* A XX. században megjelent az ún. újliberalizmus (szociálliberalizmus), amire válaszként azok akik egyszerűen liberálisok voltak átkeresztelték magukat klasszikus liberálisokká (jobb híján), illetve később megjelent a neoliberalizmus, ami követhetőség leküzdése érdekében szöges ellentéte az újliberalizmusnak...

@eMeL:
"Vagy a túlhajszolt jogvédelem"
Jogvédelem? A jogvédelem következetes. Igazából a párt legnagyobb hibája a következetlenség. Ők maguk se tudták eldönteni, hogy mit akarnak képviselni.
Bár 1981-hez nem szorosan kapcsolható, de ha megnézed és nézd is meg, hogy 20 év alatt mit értek el egzisztenciálisan az szdsz-esek, akkor rájössz, mit jelent az általuk sokat hangoztatott "liberalizmus". :)
Szélesebb körben nincs szinte semmi jelentősége.
@eMeL:
"[A Chuirchilli definíciónak megfelelek"
Lészíves, írd le a Churchill féle definiciót, mert nem mindenki tudja fejből (én sem).
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége: "akkor elhiszem, h ők nem a liberalizmust képviselték."

Már hogyne a liberalizmust képviselték volna.
Persze hogy azt, annak egy részhalmazát súlyozottan.

Mi az hogy asztalos?
Aki csak székeket készít, az nem asztalos?
Aki tetőt is csinál, és inkább épület famunkákat (lambériát készít és felteszi, vagy ablakokat pászít vagy vágatott élfóliázott bútorlapból beépített szekrényt fabrikál stb), az asztalos?

Amikor egy dolgot eleve nehéz körülhatárolni, akkor hogy várod el a teljességet?
Van bármilyen eszme, aminek a teljes, maradéktalan elfogadását szeretnéd emberektől?
Az eszmék kerekek és teljesek, nem lehet részeiben hinni vagy részeiben kételkedni?
@anyátok: "Churchill szavai (szabadon): aki huszon-évesen nem szocialista harmincas éveiben nem liberális, abból nem lesz jó konzervatív negyvenes éveire. [talán csak annyiban változott a dolog, hogy gyorsabban érnek az emberek és egy 5-10 évvel lejjebb kell csúsztatni a skálát ;)]"

w.blog.hu/2009/06/09/ket_pogany_kozt/fullcommentlist/1#c6177541
Árpi.

Te akkor 6 évesen jobboldali elhajló voltál?!?!?!

Beszarok.
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége: „És különben is, a mai Magyarországon a liberális szó alatt az szdsz szavazóit is szokás érteni. Mit számít, h mit írnak a könyvek, ha az emberek döntő többsége másféleképpen érti az adott fogalmat?! Csak magát rekeszti ki a közbeszédből …„

Az emberek döntő többsége valóban másképpen érti. Minden egyes ember másképpen.

Meghatározatlan, homályos, képlékeny, inkább csak érzelmi tartalommal bíró fogalom ez az iskolázatlan milliók számára, s mint ilyen, értelmes eszmecsere céljaira teljességgel alkalmatlan. A „közbeszédhez” ez persze több mint elég, az úgyis csak arra való, hogy a proli kiadja a dühét és rázhassa kicsit az öklét. Mit érdekli őt, ha közben a többivel elbeszélnek egymás mellett, ha árnyékbokszolnak? A más véleményen lévőkkel úgysem akar konszenzusra jutni, az eszmetársaival meg összetartja az Érzés. Nincs szüksége szavakra, pláne nem pontosan definiáltakra. A fogalmi rigorozitás nemcsak fárasztó, de annak lehetőségétől is megfosztaná, hogy kedvére címkézhessen dolgokat, folyamatosan módosítgatva a fogalom tartományát, ahogy az a pillanatnyi céljainak megfelel. Felesleges béklyó.
nekünk autósmatrica volt.

aztán egyszer a helyi gazdaggyerek egyszerre megvette az össze matricát az albumba. ezzel tönkre is tette a bizniszt.
@kvadrillio: szerintem NEM lett sivarabb a vilag. Sot. Tobb az inger, gazdagabb a kornyezet - az emberek egy reszet ez insiralja, termeszetesen van, akinek tulno az ingerkuszoben es ott leall az agymunka, hiszen van mit feldolgozni, nem szukseges termelni. A regi idokben nem volt ennyi hatas, igy sajat fantaziankkal kellett kipotolni, rengeteg volt a feher folt, a kalandot Verne es Karl May jelentette.
A kreativ elme viszont ma mar sokkal gazdagabb taptalajbol tud tovabb epitkezni, ketsegtelen, hogy a racionalitas hatarait is szukseges feszegetni, mert lassan mindent lattunk, ami lattathato.
A poszt tenyleg rendkivul jo, talan az egyik legjobb, amit valaha az Indexen olvastam.
@hacsaturján: nahát!...


az "edit néni demonstrációját" idézted, nekem erre az "Imre bácsi kérem" orosz tanárom által kiadott feladat villant be pont akkor, amikor a magyar rádióban megrendelt szomorkodás ment a Brezsnyev nevű elemes "rokott robot" elhalálozása miatt...

azt hiszem, hogy ez volt az az esemény.

természetesen adózni kellett "volna" némi tisztelettel...
A liberális egy teljesen korrekt szitokszó.
Olyan mint a mocskos (pl. bűnöző), vagy a gerinctelen.
Ezek a tulajdonságok fedik legjobban a magukat liberálisnak valló csapatot.
Nyilván az értelmező szótárba ez már (vagy még) nem került bele, így aztán hivatalosan melegszívű, jóakaró emberek.
@denever: kulcs-gyufaméreg-szeg, kombó megvan (villanyoszlop, betonlábhoz csapva)
töltőceruza hüvelye+radírmorzsa=köpőcső = nagy pofon a tanártól (utána kuss, szülőnek nem kell mindent tudnia, de a tanár sem árult be, az ügy lerendezettnek tekintetett.)
@Mao elvtárs: Bár már nem terveztem, nem állhatom meg.NEM értek egyet veled.Kreatív elme mondod, mire érted, a politikusokra, a gazdaságra avagy a szűken vett szoftver fejlesztésre ?
Legutóbbi, nem a világ, csak játék..A politikusok kreativitása béka segge alatt, a gazdaság válságban. Tovább is van, mondjam még ? :)
Talán egy vonal, a genetika, őssejtkutatás, ahol a kreativitás elemi erővel megmutatkozik értékelhetően.
ennyi.bye.
Ejha, a legszebb gyerekkori emlékeim jöttek elő. Úgy a harmadik-negyedik osztály padjait koptattam, 1985-87 körül...

Ugye mindenki emlékszik, hogy akkoriban még csak egyféle Negrót lehetett kapni, szép piros zacskóban? Maguk az egyes cukorkák persze papírban voltak. Nos, erre kaptam rá, és persze osztogattam a haveroknak is. Így aztán kértem Szüleimtől (szinte) minden nap egy kis pénzt, talán 20 forintot, hogy vehessek rajta egy zacskó Negrót.

Na de aztán jött a nagy ötletem. Egy Negrós zacskóban volt vagy 30 darab, az egész került úgy 20 forintba, na akkor mi lenne, ha eladnám darabját 1 forintért? Akkor a keresett pénzből holnap újra vehetek Negrót, anélkül, hogy kérnem kéne pénzt otthon. És azt megint eladhatom. És aztán nekem is egyre több pénzem lesz. Komplett kis üzleti tervet szőttem, de a legviccesebb az volt, hogy MŰKÖDÖTT! Nagyon is volt igény az 1 forintos Negróra, amiért nem kell lemenni a boltba, hanem ott az osztályteremben volt elérhető a szünetekben. Sorban álltak az osztálytársak Negróért, és még élvezték is, hogy ők most _vásárolnak_, nem pedig _kérnek_. Nem semmi érzés volt ez a 80-as években, 9-10 évesen.

Aztán elterjedt az üzlet híre, eljutott a tanítónénihez is, aki könyörtelen véget vetett neki, pedig nem is volt kommunista. Jó nagy szidás volt, utána óra alatt, egyesével kellett visszaadni az 1 forintokat mindenkinek, aki vett Negrót. Merthogy vagy adok a többieknek a Negrómból ingyen, vagy nem adok és én eszem meg mind, de pénzért adni erkölcstelen, rossz dolog... És a tanítónéninek ezt az indoklását máig nem sikerült megértenem, pedig amúgy kedveltem őt.

Hát így kezdett el kialakulni bennem a kapitalista felfogás. És mind a mai napig zavar, hogy nincs egy normális kapitalista, de társadalmilag stabilan konzervatív párt Magyarországon, az amcsi republikánusok mintájára. Még katolikusként is inkább a tradicionalisták felé kacsintgatok, mert roppantul zavar a zsinati egyház egalitárius hozzáállása, balos jellegű dumája. Mikor lesz már végre nekem való párt ebben az országban???
@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége: A legjobban az csapta ki a liberál-biztosítékomat, amikor az azonosítatlan rendőrök és viperának látszó tárgyak, a gyakran indokolatlan brutalitás dacára a főrendőr kitüntetésében jeleskedtek az SZDSZ-es urak.
@Gergő77: Egy Negrós zacskóban volt vagy 30 darab, az egész került úgy 20 forintba, na akkor mi lenne, ha eladnám darabját 1 forintért?

Nolám ?!
Ki hitte volna, hogy benned már akkor egy Madoff veszett el, talán nem végérvényesen. :)
"Akkor voltam a leggazdagabb." Ez a mondat telibe talált nálam. Csakhogy beszálljak a sztorizgatásba: én 84-87 között koptattam az ovódoa linóleumát. Egyszer nagymamám a kezembe nyomott egy 20 forintos érmét (tudjátok, amelynek az egyik oldalán Dózsa György elszánt, bizakodó tekintettel szemléli az osztálynélküli társadalom kibontakozását kicsiny hazánkban). Tehát én annyira megörültem ennek a pénzérmének, hogy másnap lelkesen bevittem az oviba, csendesen eldicsekedve legalább egy-két ovis sorstársamnak. Ennek a kerek valaminek a kereskedelmi értékével persze nemigen voltam tisztában így teljesen belelkesültem, amikor az egyik cimborám, felajánlott két arany és egy, kisebb méretű, ezüst színű érmét. Azzal nem is igazán foglalkoztam, hogy az arany cuccosokon egy nagy kettes szám virított, a kisebb ezüstön pedig egy ötös szám leledzett, a hátlapján Kossuth jólfésült választékával. Tehát egy nagyobb ezüst korong két arany és egy kisebb ezüst fejébe. Azonnal nyélbe ütöttük az üzletet. Meg voltam győződve, hogy a világ legnagyobb bizniszét hajtottam végre. Hát otthon bizony kevésbé voltak erről meggyőződve. Azóta is gyakran gondolkodtam el azon, hogy a kispajti hallgatott-e az oviban valalmi opcionális mikro-makro-t, vagy egyszerűen tényleg életem legnagyobb üzletét csíptem meg?
Tóta W Árpádnak
---------------
Látod Szarházi, tudsz Te magyarul! Ezt akár Móra Ferenc is írhatta volna. Hová züllöttél azóta...
@kaisaku: hehe, lehet h egy suliba jártunk? : ) sehol máshol nem hallottam, hogy rágóspapíroztak volna : )
süti beállítások módosítása