A hit hegyeket mozgat, és ha a hegy éppen a hit útjában áll, akkor annál rosszabb a hegynek.
Nem a kereszténységről van szó, azon túl vagyunk. A hitet sokkal szélesebb értelemben értjük, ősibb, atavisztikus, elemi hiedelemről van szó, név szerint a kísértetről. A hazajáró lélek a halál utáni élet legkézzelfoghatóbb megjelenése, és gyakorlatilag mindenfajta kultúrában jelen van. Primitív képzet, még a mennyország és a pokol feltalálása előttről, amikor úgy képzelték a továbbmenetet, hogy ugyanebben a világban lehet őrültködni, láthatatlanul, falon átsasszézva, vidámparkban nem fizetve, női zuhanyzóban leskelődve.
A kísértet egyértelmű képződmény: egy fő elhunytból egy darab bolygó lélek áll elő, aki a hagyományos ikonográfia szerint M65 mintájú lepedőben teljesít járőrszolgálatot a kedvenc tartózkodási helyén. A kísértetvadász mindent szögnek néz, úgyhogy a klasszikus ábrázolás mellett az elhaltak számlájára írja a gyanús éji zajokat, a poltergeistet, a hőmérsékleti és mágneses ingadozásokat és a hallucinációkat is. Kísértet az elmúlt tízezer évben nem bántott senkit sem, de azért illik tőlük tartani.
A kísértettel száz éve szeánszokon, társas összejöveteleken lehetett kapcsolatba lépni, a vonal végén bejelentkező lélek kezdetleges grafikus felület, az ouija-tábla segítségével kommunikált, poharat vagy pénzt használva kurzornak. Ma ilyen szellemidézéseket szinte kizárólag tizenévesek végeznek, röhigcsélve. A profi halottlátók egyéni ügyfeleket szolgálnak ki, számlaképesen, saját rendelőben. Már ez sem közösségi élmény.
Az utolsó szalmaszál
A huszadik század vége új életteret kínált a kísértet képzetének. Ehhez kellettek egyrészt az olcsó digitális fényképezőgépek, másrészt a lehetőség, hogy bárki megoszthatta az interneten a paranormális élményeit. Addig viszonylag keveseknek adatott meg, hogy szellemet lássanak, de egyre jobban feszíti őket, ahogy olvassák, hogy már mindkét szomszédasszony látott olyat. Akkor már nekik is kell legalább valami alapszintű, fapados, egyhármas szellem.
„Orb” akkor keletkezik, amikor gagyi kompakt fényképezőgépünket éjszaka, autofókuszon kattintjuk el, és a levegőben valamilyen szennyeződés lebeg a lencse közelében. Ez lehet porszem vagy bogár, a gép kövér aurával bíró, fénylő gömbként fogja ábrázolni, amire aztán azt lehet mondani, hogy bolygó lélek. Elvégre lelket nem látott még senki, de egy ilyen eszenciális valamiről könnyen elképzelhető, hogy golyó alakú. Lassú zársebesség mellett azt is megörökíthetjük, amint a gömb táncol a levegőben, kifejezetten szellemszerűen, vagyis céltalanul. Végül is hová sietne egy szellem?
Ennek a jelenségnek a magyarázata közismert. Reprodukálható, egyértelmű, nem kell hozzá médium, csak egy kamera és muslincák, vagy porfelhő. Egyszerű fotózási hiba. Ettől még nincs kizárva, hogy vannak kísértetek, de speciel az orbra sokkal valószínűbb magyarázatunk is van, szóval ezt az ebet kötni ehhez a karóhoz olyan buta makacsság, mint a villámot még mindig az isten nyilának nézni.
De mindhiába: a szellemvadász honlapokon egymást érik a titokzatos orbok fotói, és a hinni akarók tudják, hogy ők kísértetet láttak. Nem a saját szemükkel – az orb ugyanis szabad szemmel nem látható, mert az agyban jobb a processzor, mint a turista-kamerában –, de lefényképezték, megjelent a túlvilág, személyesen előttük. Tehát van másik létsík, van élet a halál után, van lélek.
Jó ez így nekik. Nehéz legyőzni a késztetést, hogy mindegyiknek a fülébe ordítsunk felvilágosítólag, de nem lenne igazából semmi haszna. Nem árt ő a légynek sem, csak szeretne hinni abban, hogy az élete jelentősebb és főleg tartósabb annál, amit a biológia, a csillagászat és az orvostudomány állít róla. Akceptálható naivitás. Meghalni nem jó, a végleges megszűnésnél minden opció elfogadhatóbb. Egykor aprólékosan kidolgozott rendszer kínált feloldozást, az egyház megmondta pontosan, mennyi purgatórium után milyen komfortfokozatú mennybe kerül a delikvens, ha elhiszi a keretsztorit. Ez a mitológia azonban megdőlt, a vallás válságba jutott, a képregény nevetségessé vált. De a helyén nem a biológiai bomlást elfogadó, a genetikai továbbéléssel megelégedő szovjetember jelent meg, hanem az ősi hiedelmekhez visszanyúló, a barlanglakó bizonytalanságába visszazuhant, babonás állat. Kezdhetjük elölről.
Az utolsó 100 komment: