Habemus. Bajnai Gordon miniszterelnök. És máris milyen nagy rá a kabát.
Mint száraz kóró, úgy zörög a szószéken. Semmi szenvedély, semmi spiritualitás. Nem így képzeljük a miniszterelnököt. A kormányzó legyen operahős, aki boltozatos mellkasát nekidülleszti az ellenszélnek, és amit mond, az hogyúgyvan.
Olyan nagyon szépeket mond, hogy könnybe lábad az embernek a szeme tölle. A miniszterelnök az első tenor, kiereszti öblös hangját, és áriázik.
Erre most feljön a világot jelentő deszkákra ez a szaki munkásruhában, és megszakítja az adást. A villanyszámláról magyaráz, és kapcsolgatja le a lámpákat. Botrány.
Divatba jön az erős állam, mondta Bajnai még miniszterként néhány hónapja, a válság politikai hatásain elmélkedve. Ehhez képest az ő kormánya nem lesz divatos, mert ő maga sem egy Putyin-, Basescu-, Chavez- vagy Berlusconi-, de legalább Gyurcsány-alkatú népvezér. Kormánya szintén nem erősnek néz ki, hanem szedett-vedett csettegőnek. A Bajnai-kormányba be van építve egy egész árnyékkormány. Gyenge minőségű emberekből.
Ijesztően nagy rá az Orbánra és Gyurcsányra méretezett mellény, viszont nem is akar belebújni. Az adminisztrátor-miniszterelnök szerepét játssza, a kirendelt szerelőét, és színészi képesítése különben sincs, úgyhogy mást nem is tudna eljátszani. Nem adhat mást, csak mi lényege.
Bajnaival a nyílt beszéd evolúciója teljesedik be.
Az akadozó beszédű, arcát zavartan gyűrögető, de amúgy okleveles szakértő leszületett már Magyarországra egyszer. Medgyessy Péter és az ő útelágazódása lobog fel nékem. Medgyessyt az esztelen osztogatás címerállataként őrzi a nemzeti emlékezet, kevesen emlékeznek rá, hogy a pénzszórásnak ő maga is véget próbált vetni 2004-ben. Arról beszélt, hogy takarékosságra és áldozatra van szükség, hogy a teszkóban olykor vissza kell tegyünk ezt-azt a polcra azzal, hogy anélkül is megvagyunk. Elmondta azt is, hogy az addigi jólét hitelből épült. Medgyessyben megvolt a válságkezelés szándéka, de megbukott, és jött Gyurcsány, akiben viszont akkor még semmi ilyesmi nem lakozott. Viszont nagyon tudott áriázni és dülleszteni, és akkor még kaptunk hitelt az efféle szórakozásra.
Gyurcsány a célszalag után elmondta az őszödi beszédet, zárt körben, a frakciónak. Akkor már ott volt a válság, a kényszer ante portas, és kéznél voltak a receptek a kiigazításhoz és kiadáscsökkentéshez. Ez a beszéd hangfelvételként lett nyilvános, atombombához mérhető hatással. A következő stáció Orbán úgynevezett Kéri-beszéde volt: szűk körben, nem nyilvánosan ismertetett, megszorító tervek, amik szóbeszédként szivárogtak ki, aztán nem lettek cáfolva. Ijesztgetésre így is jók voltak. Élő szövegben maradt a hablaty új dimenziókról meg hiperűrről. Bajnai végül egyenesen a kamerába mondja ugyanazt. Nincs titkos verzió, ez az egy van.
Nehéz munka a szippantósé, kevesen cserélnének vele. A szarszivattyút kezelő emberre tisztelettel tekint a doktor, a számítógéppel dolgozó elővároslakó, a képviselő úr, és áldja a sorsát, hogy nem neki kell a szippantócsövet emelgetni fej fölött, vigyázva, hogy a nyakába ne folyjon az erjedt szarmust. De ezt is meg kell valakinek csinálni, és milyen szerencse, hogy van rá vállalkozó. Nélküle belefulladnánk a szarba. Pedig nem operahős, nem hord kardot, borostás és morcos. Mégsem rójuk fel neki ezt, hanem örömmel fizetünk, hogy elviszi a szart.
Végül mégsem gágogtak.
Felmerült, de elvetették. Csak úgy röpködtek a jobbnál jobb ötletek. Gágogjunk, amikor beszél! Vonuljunk ki! Fordítsunk hátat! Robbantsunk petárdát. Vagy egy papírröpzibe beleragasztasz egy gombostűt, hihi! És a pártelnöknek kell szétcsapni köztük, hogy kapjanak már észbe a szerencsétlen barmai, és próbáljanak legalább úgy tenni, mint aki felfogott legalább pár mondatot az elmúlt fél év híreiből. Így aztán maradtak a helyükön, többé-kevésbé fegyelmezetten, ökörködés nélkül végighallgatták a Himnuszt. Már melegítenek, alig várják, beizgultak nagyon, rááll a szájuk a csúfolódásra. De hátha közben a fülükbe jut, hogy más ötlete a felsőbb vezetésnek sincsen, illetve ötleteinek részét képezi az, amit a szarszippantó szaki éppen művel. És az nem baj, ha a szarszippantást megteszi más, aztán a gyümölcsöket meg majd ők learatják, kíméletlenül. Talán bekussolnak végre egy pár hónapra, vagy legalább azt megállják, hogy megígérjék minden intézkedés visszavonását. Addig sem ássák maguknak a vermet.
Utolsó kommentek