Ott voltam, ahol lennem kellett,
azt tettem, amit tennem kellett.
Kádár János sírfelirata
Bajnai Gordon egészen sikeresen melegíti magának a miniszterelnöki széket; az összeszorított ajkú, elszánt csinálniakarás aurája láthatóvá vált. Terveit a piacok, a hitelezők biztatással fogadták. A keselyűk között néha már látni az éjszakát. A személyes támadásra kiképzett, pszichopata ellenzéki pártsajtó zavartan gágog, egyéb nem jut eszükbe, de érzik ők is, hogy erőtlenül szól a libaügy, nem lesz elég böszmeségnek, végső érvnek.
Az MSZP-n belüli támogatását illető kételyek ellen bevetette az írásbeli felhatalmazást, egyszerűen szavukat veszi a buta kommunista molyfészkeknek, aztán onnantól nyomják a gombot, nem pofáznak, hagyják a szerelő bácsit dolgozni.
Igaz, néhány halmozottan fogyatékos illetékeselvtárs még mindig hősködik, és minden szavukkal szabotálnak. Hihetetlennek tűnik, hogy a nemrég még egységes magyar baloldal elfelejtette volna: a fegyelem és a pártfegyelem alapja a szankció. Büntetés és példamutatás nélkül nem érti meg a hisztis hülyegyerek, hogy nem az ő magánérdekeiről és szereplésvágyáról szól ez a kurva ország. Rajk László vagy Nagy Imre sem fogták fel, hogy a pártérdek és a népérdek előbbrevaló az ő rövidlátó hiúságuknál. A magyar baloldal mégis meg tudta őrizni egységét, a pártütőket kivetette magából, és ment tovább, nagy tempóban, előre, nem felszisszenve minden lépésnél.
Taktikai titkok
Bajnai fegyelmezőeszközei ehhez képest korlátosak, és mivel még meg sem választották ezek az ősgyíkok, nem is tanácsos őket nagyon mutogatni. Utána viszont akkor lesz csak hihető, hogy tényleg nem puhul osztogatássá, elkúrássá a válságkezelés, ha világosan látszik, mivel tartja sakkban ez a törékeny ember az MSZP disznószauruszait, akikről okkal feltételezzük, hogy az elkúrás legkisebb lehetőségén is kapva kapnak. Meg azt is, hogy akármit írnak alá, simán letagadják.
Lesz például olyan ötletük, hogy naaa, léci, főnök, hadd osszunk mégis tizenharmadik hónapot! Aggyámá, ne legyé’ köcsög. És nekiállnak zsarolni, hogy akkor Bazmegye nem szavazza meg a költségvetést, satöbbi. Ilyen helyzetben egy válságszerelő szakembernek elő kell vennie valami baljós szerszámot meg a legszenvedélyesebb bömbölését, és ordítani, hogy takarodj a szemem elől Tibikém, vagy örökre kicsinállak. És innentől sajnos ezt politikának hívják, szóval az apolitikus szakértő eleve nem is létezhet. Akár tetszik neki, akár nem, kénytelen lesz hatalmi, taktikai szálakat is huzigatni az Excel-táblák mellett, terelni a hordát, az elbitangolóknak a lábszárába harapni. Viszont erre egymagában nem képes, mert nem tud eleget az MSZP-ről, nem volt velük együtt hányni és kurvázni vadászházakban, nem tudja és nem is érdekli, melyik kolléga melyik szolgálatnál volt a… ööö… a ’kilencven előtt, a régi szép időkben.
Meg azt sem vágja, hogy ami neki a gépen pusztítandó túlköltekezés, az a párt élő húsa, képviselői, pénze, érdekhálózata, sőt szavazói. Olyan összefüggésekben, amikről csak ólomkalitkában lehet beszélni, mert ha kiderülne, az keményebb lenne az őszödi szövegnél.
Ezeket a titkokat megsúghatják neki a párt értelmesebb arcai, akik értik, hogy balra nincs út, de pártonkívüli miniszterelnökként kevés esélye lesz jól használni őket. Pláne a tarisznyás hippizmus útjára visszatévedt SZDSZ-szel szemben, pedig a fegyelmezés ott is elférne.
Kabbe gyíkok, én leléptem
Egyetlen fegyvere marad, amit hatalomra lépve bevethet: a képviselőktől kérthez hasonló deklarált, aláírt nyilatkozat, miszerint ha akármilyen okból ezek a törvények nem mennek át, akkor felsétál a Sándor-palotába és szevasztok. Akkor pedig jön a választás, és az a szociknak nem jó.
Ezzel a briliáns tervvel csak egy baj van. Metszi azt a grafikont, amit a szocialisták, és köztük főleg a balfelé támolygó retardáltak elképzelnek maguknak erről az egy maradék évről. Az előrehozott választás csak addig fenyegetés, amíg él a remény, hogy az MSZP népszerűsége 2010 tavaszára jobb lesz, mint bármikor előbb. Ha tuti, hogy még rosszabb lesz, akkor az előrehozott választás és Bajnai megbuktatása nem veszély, hanem esély. Viszont Bajnai programja gyakorlatilag garantálja, hogy nem lesznek népszerűbbek, mert a megszorítás akkor is fáj, amikor muszáj, különösen ha közben egyesek azt hirdetik, hogy nem is muszáj annyira, és ma már altatásban is végeznek megszorítást. Ez a program pont keresztbe veri a szocialisták eddigi egyetlen nyerő stratégiáját, a fedezetlen költekezést.
A hosszútáv veri keresztbe a holnapot meg a ma estét, és nagyon őszintén mondom, beszélek itt az országról és a magyar baloldalról. Van egy utolsó lehetőségük visszarettenni, végleg bebizonyítani, hogy többre nem képesek. Akkor megbuknak évtizedekre, mert semmi más nem marad utánuk, mint a kormányzásképtelenség rekordja. Semmi!
Vagy végigcsinálják, és megbuknak tisztességgel, de lesz legalább egy Bokros-legendájuk, ha már az eredetit hagyták elkallódni. Arról az egy évről elmondhatják majd újra, hogy minden későbbi fellendülés annak köszönhető. Megcselekedték, amit / megkövetelt a haza. És akkor négy év szusszanás után lehet jönni szakérteni megint.
Ld. még: Hol nemzet süllyed el
Az utolsó 100 komment: