Gyurcsány Ferenc azt üzente, harcolni kell az előrehozott választás ellen. Mégpedig azért, mert akkor jönne a Fidesz, nagyon, egészpályásan, és az horror. Továbbá program nélkül nem szabad választást nyerni eleve; ezzel szemben hamis programmal nyilván szabad, mert ő úgy nyert. Más érvek szerint válság van, és ilyenkor a hatalomváltás rizikós.
Ez amúgy mind igaz, csak az a baj, hogy egy év múlva is igaz lesz. Maga a demokrácia, ugye, problematikus rendszer. Már épp elkezdenéd kurvajól csinálni, amikor jönnek a hülye emberek, és leszavaznak, mert nem értik. Herényi Károly belemondta a tévébe kereken: nem igaz, hogy válságban meg kell kérdezni az embereket, mert hát miről szavaznának szegény ördögök? Adókulcsról? Kamatszintről? Költségtérítésről, szakkérdésekről? Nem értenek hozzá. És tényleg.
A legjobb lenne minimum öt évvel elnapolni a választásokat, nem mintha annyit látnának előre, de addig csak történik valami.
Oké, tegyük fel, hogy az Orbán Viktoron kívüli oldal ezeket az ellenvetéseket jogosnak fogadja el. Viszont ha az előrehozott választások elkerülése a céljuk, akkor meg hihetetlenül ostobán viselkednek.
Az utolsó esélyük ez a végül mégis megalakuló szakértői kormány lenne, amelyről korábban a Fidesz, majd az SZDSZ mondta, hogy az a megoldás. Akkor az MSZP-től megtudhattuk, hogy az eleve képtelenség; most itt is megtörtént a térfélcsere, a Fidesz szerint nem jó, az MSZP-nek és a többieknek meg az egyetlen mentőcsónak, amivel kihúzhatják 2010-ig. Azt gondolnánk, hogy akkor belekapaszkodnak erősen, és élnek vele.
(Mr. Spiggott bal lába helyén falábbal érkezik.)
Ehhez képest mintha direkt el akarnák balfaszkodni. Van most három jelöltjelölt, három miniszterelnök-csíra – Kiss Péter vagy Szekeres Imre nyilván sohasem kapja meg a parlamenti többséget, ugyanis azzal a reformistaként brandelt kispártok szembeköpnék magukat, és ezt még Fodor Gábor is képes felfogni. De a háromból is kettő akkora nonszensz, hogy az inkább blöff lehet. Vértes az überblöff: lojalitásán kívül egyebet nem tett hozzá az egész gazdasági helyzethez, nemhogy 2006 előtt, de azóta sem adta jelét, hogy itt sürgős teendőket látna. És az sem ígér semmi jót, hogy pont egy piramisjátékban tudott sikeres lenni. A piramisjátékos a probléma része, nem a megoldásé.
Tribuszerné, esetleg?
Glatz Ferenc meg tényleg aranyos, a szocializmus klasszikus cukipofája, a Hruscsov-Gorbacsov-Hofi Géza-típus megtestesülése. Meg az akadémia elnöke volt, szóval olyan okos legalább, mint Vizi E. Szilveszter. Történész, bizony. És milyen válság ez itt? Történelmi. Na ugye, itt a szakember. Folyamatosan jegyzetelni fogja, milyen érdekes események történnek.
Surányi Györgyről annyi szivárgott ki, hogy az MSZP őt nem támogatja. Igaz, hogy a háromból ő az, akinek mérhető sokaság hinné el külföldön és Magyarországon, hogy megpróbálja a stabilizációt, a lékek betömését - a zemberekkel szemben, akár. De úgy látszik, ez a szociknak nem faktor. Ők eleve bankárt nem akarnak, aszongya. A Szanyi meg a Karsai, meg ezek, a háztáji szélsőbal. Bankárellenes indulatok vannak az MSZP-ben, nézzoda. A szagát se bírják a bankárnak. Talán már zsidóznak is. Ezt kellett megérnem.
Pedig még Surányi György is gyönge kártya ahhoz, hogy a hátralévő egy évben elhitesse a néppel és a világgal, hogy Magyarországon intézkedés lett folyamatba helyezve, és hogy amikor a világválság levonul, nem ide fog behúzódni a következő száz évre.
Itt a program, hol a program?
Nem a személye miatt elsősorban, de azért is; Surányi nem épp egy embléma, márpedig a miniszterelnök nem elsősorban szerel és farag, hanem reprezentál és koordinál. De legalább egy-két hónap, amíg belerázódik a székébe, és ráadásul Gyurcsány fogja betanítani. Program? Az éppen nincs. Ööö… otthon felejtette. Volt, de a másik nadrágjában hagyta. Márpedig világos és deklarált program nélkül, ugyebár, nem szabad kormányozni.
Nem is lehet, egyébként. Pár hét türelem talán belefér – nem a magyar hőbörgőktől, hanem a forintárfolyamtól -, de száz nap biztos nem. És ez kevés; ez okozta többek közt Gyurcsány kudarcát: hogy a győzelem után lóhalálában kellett összehányni a reformterveket, nem volt idő vitára bocsátani, végiggondolni, pontosítani, megismertetni. Aztán olyan is lett.
Programja, vagy akár programvázlata, rendszerré összeálló tervei nincsenek Surányinak sem, vagy ha mégis, legalább olyan jól titkolja, mint a Fidesz. Ötletei lehetnek – na azokat kellene egyenként felterjeszteni az MSZP bankárgyűlölő képviselői elé, akik minden egyes lépésnél felszisszennének, tiltakoznának, kivonulnának, hogy ezt aztán tényleg nem lehet az emberekkel megcsinálni.
Piknik a Lajos-forrásnál
Egyetlen figura van, aki miniszterelnök is szeretne lenni, és folyamatábrákat is tud mutatni. Ezeket közzétette a sajtóban, a vita róluk elindult, tézisei ismerhetők. Elég kemény intézkedések lennének azok, de ezen a rendszeren látszik, hogy melyik rúd melyik kereket forgatja. Ettől program, és nem ballada. Ettől hiteles.
Egy ilyen szöveg, ha van értelme, nemcsak arra jó, hogy okosabbnak tűnjön a jelölt, és Magyarország visszaszerezze legalább a tőke bizalmát. Arra is, hogy aki most Bokros Lajost programostul megszavazza, az utána ne kezdjen el ugrálni, hogy népnyúzáshoz ő nem adja a nevét. Ugyanis akkor hülye lúzernek fogják nézni, aki olyasmit írt alá, amit nem olvasott el.
Bokros Lajosról lehet tudni, nagyjából mik a tervei erre az egy évre. Senki másról nem. Gyurcsány váratlan lépése kihúzta a szőnyeget a személyére kihegyezett kommunikáció alól, de megváltozott a programfetisizmus csengése is. Ha az MSZP tényleg úgy véli, hogy a program nélküli hatalom illegitim, akkor most sem lehet személyválogató. Programra kell szavazni, drága barátaim. Nem ám majd kitaláljuk, meg útközben nézegetjük a térképet, mert az egyenes út a weimarizálódáshoz. Csütörtökre nemcsak miniszterelnököt keresünk, hanem egyben programozót is, akinek készen van a házi feladata. Abból pedig egy van az egész munkaerőpiacon. Mentőcsónaknak ne nézd a fogát. Lyukas csónakba meg ne ülj bele.
Lagzi Lajcsival
Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege
Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege II.
Az utolsó 100 komment: