Antall József szelleme, mint Boross Pétertől megtudtuk, perben-haragban áll Bokros Lajossal. Bokros EP-, illetve miniszterelnöki jelölése, egyáltalán a felléptetése MDF-színekben ezért állítólag hiba, sőt gyalázat. De miért is?
Mindenekelőtt: szellemek nem szavazhatnak. Antallé sem.
Török Gábor azt üzeni, Bokros beleszövése az MDF-sztoriba merő „médiahack”, és csak arra jó, hogy címlapra kerüljön. Hát igen, Dávid Ibolya úgy futtatja az ő Lajosát, mintha Karel Gottot vagy Gojko Miticet csípte volna meg reklámarcnak. Sztárként. És? Nem volt talán médiahackek sorozata a politika eddig is? De, az volt. Így működik a reklám, így működik a permanens kampány.
Mások, köztük az MDF békétlenjei azt állítják, van a pártban valamiféle konzervatívnak nevezett bútorzat, és azzal Bokros nem kompatibilis, beemelése pedig eltaszítja az MDF szavazóit. Na ez viszont simán hülyeség.
Nincs az MDF-ben semmi. A semmiben pedig kényelmesen elfér Bokros Lajos, sőt képes lehet arra, hogy kitöltse a semmit. Mert mi is volna az a konzervatív hagyomány ott náluk?
Annyi, hogy aki MSZP-kormányban miniszter volt, azzal nem állnak szóba? Ez nem konzervatív, hanem fideszes tempó, és a kettő egyáltalán nem ugyanaz, de még csak nem is hasonlít. Ez az ostoba ad hominem, ad Hitlerum érvelés a majomseregnek kedves csemegéje, de újságba leírni, mikrofonba belemondani azért ciki.
Már csak azért is, mert az MDF most hirtelen hápogásba lendülő múmiáinak eddig nem volt büdös, hogy már 2006-ban is a Tisztelet Társasága fingotta be a pártjukat a parlamentbe, képviselőt is adva a frakciónak. Azokhoz képest Bokros alig szoci.
Úgy lobog fel nékem
Mit is csinált ő? Tettei legendásak, vagyis már nem pontosan emlékszünk, tán igaz se volt, de jól hangzik. Annyi biztos, hogy élt egy ilyen nevű ember, egy államférfi, egy hős, aki – Antall József elejtett tollát felkapva, mellesleg – folytatni merte a legvidámabb barakk lebontását. Ennek a barakknak az alapja a hitelből, túlköltéssel előállított népjólét volt.
Mindezt a mitikus hős szocialista kormány minisztereként tette. Felkapott a sárkány hátára, és úgy szúrta oldalba. Bokros megfékezte a posztszocialista állam jótékonykodási rohamait, és ha brutálisan is, sok szomorúság és küzdelem árán, de elérte, hogy ne költsünk már annyit. Legalább csak kicsit többet, mint amit megtermelünk.
Úgy sikerült ez neki ráadásul, hogy a teherből jelentős darabot osztott a nyugdíjasoknak és a többi inaktívnak, köztük az egyetemistáknak. Nem szemétségből, hanem mert tudta, hogy ha az adófizetők belerokkannak a harcba, akkor csak a gyerekek és az öregek maradnak, vagyis a vereség bizonyos.
Ilyen ember volt Bokros Lajos. Ez volna Antall Józsefnek ellenére? Kérdezzünk már meg egy halottlátót, mielőtt kijelentjük.
Aztán egy év aktív csodatétel után itthagyott minket. A gép forogni kezdett, az alkotó belelovagolt a naplementébe. Néha egy-egy újság neki tulajdonított szövegeket közölt, de alakja beleveszett a múltba. Oly tetteket, mint az övéi, nem remélt már itt senki sem. Pedig a jéghegy, amit ő akkor kikerült, jól látszott már távcső nélkül is.
Az ősz Kaján
És most itt van ő, itt van újra. Itt áll előttünk őszbe fordult szőrzettel, törékeny termetét a tőke megtörte. Dávid Ibolya, amíg nem figyelt senki, titkos rituálékkal megidézte, porából feltámasztotta őt. Fontos, sőt elengedhetetlen mozzanata volt a reszurrekciónak az EP-jelölés, és a konstruktív bizalmatlansági indítvány. A médiahackek. Amikor ezekre Bokros igent mondott, azzal jelezte, hogy nem a partvonalról – az Élet és Irodalomból – motyogó asztráltest többé, hanem kész politikai funkciót vállalni. Nem terepasztalon tologatja a huszárokat játszásiból, hanem komolyan gondolja. És ha esélyt kap, felveszi a munkát.
Igent mondott volna ő a Fidesz vagy az MSZP felkérésére is. De nem hívták. Igent mondott volna az SZDSZ-nek, de Fodor Gábornak ilyen médiahackre nem futotta. Most aztán puffoghatnak megmaradt szájaikkal duzzogva, amiért nem nekik jutott eszükbe.
Nézzétek, micsoda szellem ő! Antall Józsefénél is hatalmasabb: akár a szalmaszálba belekapaszkodik, hogy szolgálja népe szent javát. Majd, ha megtette kötelességét, mehet, mint tizenhárom évvel ezelőtt. Eddig is megvolt hatalom nélkül, azután is meglesz.
Dávid Ibolya felkiáltójeles, okos lépést húzott. Bevontatta a bábszínházba a nehéztüzérséget, a Valóság nevű nagybácsit. Tágra nyitott köténnyel gyűjtheti be a normális Magyarország szavazatait. Igen, ez egy médiahack. Igen, Bokros Lajos nem varázsló, csak egy mítoszokat, érzelmeket és legendákat megtestesítő figura. Mint Orbán és Gyurcsány. Annyi a különbség, hogy nem tündérmesével házal, hanem egyenlettel. De ez az apróság most sorsdöntő lehet, mert napról napra többen veszik észre, hogy éppen egyenletből szenvedünk hiányt.
Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege
Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege II.
Az utolsó 100 komment: