W

w.blog.hu

Tóta W. Árpád kommentál, szemtelenkedik, valamint permanens fogadóórát tart.
Régi cikkarchívum



Kommentelés - házirend

Wblog @ Facebook

Engedjétek hozzám

Kis heti hírlap 4-10 éveseknek.


Foglalod a kurvanyádat

A mozdonyhorgony
Úgy remélte, ezzel bekerül a Rekordok Könyvébe. De legalább a Jackassbe.

Elnöki pornó
Nagy baj, ha az elnök ribanc.

Nem jó a nemzetnek egyedül
Szuverén ország is lehet borzalmas hely.

Szent szar
A húsvéti alkotmány: szentséggyalázás.

A pedofilok védőszentje
A deviancia fincsi, de csak ha papok csinálják.

A gólkirály beszéde
Angela, te náci ribanc!

Győz a szittya förgeteg
Kuss, mi így szállunk le a bicikliről.

Együtt sikerülni fog
Bizonyítsuk gyalázkodással, hogy Magyarország szabad!

Kompország vitorlát bont
A finom kritikát meg lehet állítani, a brutálisat nem.

Foglalod a kurvanyádat
Nem ti vagytok a nemzet, sem a nemzeti oldal.

Utolsó kommentek

  • Brown094: Ha pénzt vesztett egy átverés miatt, vagy megadta adatait egy csalónak, akkor is visszakaphatja el... (2021.10.21. 23:05) Tribuszerné visszanéz
  • szódabár: Hát te sem vagy a tolerancia bajnoka. Hehehe. Felőlem mindenki azt csinál amit akar, nálunk a menó... (2020.12.26. 11:50) Isten fasza
  • Tahó Sandokan: Közben elkészült, bitangfinom. (2020.11.09. 15:20) Ajándék erős gyomorhoz
  • Tahó Sandokan: Nem számítottál kommentre, ugye Worluk? Tegnap jutottunk hozzá ehhez a szürke gombához (egy gombá... (2020.11.09. 14:43) Ajándék erős gyomorhoz
  • Reactor: Bírom az ilyen mérhetetlenül idióta hozzáállást...a falu élhetetlen közösség, mert ott nincs TESZK... (2020.06.26. 14:47) Vackor néni busza
  • Utolsó 20

Klasszikusok popritmusban

2008.12.05. 05:45 Tóta W. Árpád

Vége a magyarságnak. Valaki átírja Jókait. Alattomosan perceg, mint a szú, és azon dolgozik, hogy ránk omoljon a magyar égbolt.

Nógrádi Gergely munkáit - az "újramesélt" Arany embert, Kőszívűt és Egri csillagokat - még nem olvastam, de úgy látom, nem kell ahhoz olvasni, hogy a kollégáknak véleményük legyen róla. Ugyanis nyilván rosszak, mert Jókaihoz és Gárdonyihoz hozzányúlni tiszteletlenség. Bűn. És bűnből nem származhat erény, meg van írva. Továbbá a zanzásított változatok puszta létezése – ahogy a sokat támadott 100 híres regény – állítólag azt eredményezi, hogy a gyerekek basznak elolvasni százezer oldalon Bováryné vagy Jean Valjean érdekfeszítő történetét, hanem letudják tizenötben. Tehát ez egy merénylet, amit nem kéne engedni. Valaki csinálhatna már valamit. Laza merítés: Nemzet: "Sátáni ez az egész / Szellemi leépítés!"

Pilhál: Mámég a Bibliát is, böff? Nemmegmontam hogy negyere erre?

Konzervatórium: O tempora, o mores, o McDonalds!

És így tovább, van még bőven, de ennyi elég is.

Három és fél éves korom óta olvasok. Jókait rendre elblicceltem tanulmányaim során. Utáltam. Amikor a blicckrieg nem sikerült, keserves napokon, heteken át küszködtem a rohadt Kőszívűvel, hogy az ellenőrző dologozatot teljesíthessem.

Később, felnőtt fejjel már nem okozott gondot a kettővel ezelőtti nyelvezet, és megtanultam gyorsolvasni, szemmel átugorni a sorokat, oldalakat, amíg a papa a tájat írja le. De kötelező olvasmányként Jókai nem jókor talált meg. Olvastam helyette minden egyebet, de azt, akkor valahogy képtelen voltam átrágni.

Vulgata

Magyar fordításban, tehát eleve jelentősen átdolgozva tanultam az Iliászt, az Odüsszeiát, sőt a Bibliát is. Utóbbiból többek közt a Bírák könyvét soha a büdös életben nem olvastam el, nem is tervezem. Hé miatyánk, tyúkanyó kend! Telefonkönyvet nem olvasok!

Nincs is már olyan, hogy telefonkönyv. Oh, porrá lesznek a hagyományok. Sírjunk együtt.

Énfelőlem a Bibliát nyugodtan meghúzhatja bármely kortárs író, meg újra is írhatja. De mit is beszélek, hiszen ezt tette Károli Gáspár, a Tradíciónak ez a kíméletlen mészárosa. Majd az általa teremtett hagyományt később szétrombolták az újabb fordítások; a katolikusoknál legutóbb 1973-ban volt modellfrissítés. Simán túlléptek a megszokott szövegen.

Igaz, abból nem húztak ki komplett fejezeteket (mert azt a zsinaton csinálják). Megtették viszont például - Pilhál, figyel? - a Képes Biblia 50 színes képpel című remix szerzői. Ez a kis kötet 1900-ban jelent meg először, belső címoldalán a Főegyházmegyei Hatóság jóváhagyásával. Ötven oldalon benne van a sztori lényege a világ teremtésétől az utolsó ítéletig. Jó, hát Ezékiel meg Jób már nem fért bele, sag schon. Természetesen gyerekeknek készült, minden páros oldalon bájos illusztrációval. Érdekes, a katkók valamiért nem tartottak attól, hogy majd senki sem olvassa el az igazi bibliát, ha van belőle whiskasjunior kiadás.

A hardcore rajongók persze esküsznek az eredeti szövegekre, de ők csak egy szubkultúra. Don Quijote történetét ma már senki – világszerte senki – sem eredeti méretben, kilencszáz oldalon ismeri meg, hanem rövidítve, szólásmondássá, rajzfilmmé, Neoton Família-számmá átdolgozva.

Klasszikusok 8 biten

Gyerekkorom óta hallgatok klasszikus zenét. Ehhez az egyik jelentős lökést az adta, hogy egy régi ZX Spectrum-játék háttérzenéi különféle klasszikus örökzöldekből álltak: Für Elise, d-moll toccata, Peer Gynt, K. 550. Ezeket a fülbemászó dallamokat egy csekély értelmű mikroprocesszor dünnyögte el nekem, de ez elég volt, hogy egy hónapra rá mindet kikölcsönözzem a könyvtárból bakeliten, és átírjam magamnak ún. kazettára, hogy aztán ún. walkmannel sokszor végighallgassam őket, behunyt szemmel, odaszentelten. Maga a dallam, a pőre tartalom ezt parancsolta. A vájt fül bizonyára undorral fordult volna el a Beethovent cirpegő nyolcbites számítógéptől, nekem viszont pont ez vájta átjárhatóvá a fülem.

Tiszteletlen, szentségtörő cselekedet Bachot áthangszerelni egy zümmerre, amely egyszerre egyetlen hangot képes kiadni. Igen, visszataszító a klasszikusok popritmusban. Aki ismeri Bachot, annak kínszenvedés a szintetizátor alatt ciccegő dobgép. De aki még nem ismeri – és a gyereknek az a fő attribútuma, hogy egy csomó mindenről nem hallott még –, annak talán ez az egyetlen esélye, hogy megismerje. Ő nem fog betévedni a Mátyás-templomba hangversenyre, nem teker magától a Bartókra. Van jobb dolga. De ha a dallam szintin és dobgépen, kvarcjátékon és kvarcórán a látóterébe kerül, akkor magával csábíthatja.

Így semmije szét nem omol

Kisgyerekként volt egy nagy becsben tartott könyvem: a Lamb testvérek Shakespeare-meséi. Shakespeare-drámákat, ahogy drámákat egyáltalán, nem olvastam volna nyolcévesen - azt se tudtam, hogy kell azt olvasni. Gyerekeknek átírt prózában viszont zabáltam a Vihart, és Athéni Timont, az embergyűlölőt. Mindez nem akadályozott meg abban, hogy később elolvassam őket úgy, ahogy a szerző eredetileg megírta. Caliban jó barátom azóta is.

Annak ellenére, hogy a szerző korántsem volt eredeti. Korának népszerű alapsztorijait dolgozta át, dolgozta össze az akkoriban sláger jelenetekkel, szereplőkkel. Shakespeare teljes hagyatéka nem más, mint klasszikusok a korabeli popritmusban. A történetek sok változatban piacra kerültek; hogy az ő nevével maradtak fenn, az csupán azt jelenti, hogy az átdolgozások jól sikerültek. Érvényesek és eladhatók voltak az adott korban - századokon át.

Miért lenne botrány, hogy valaki 2008-ban hozzányúl Jókaihoz, és mai gyerekaggyal olvasható krokit kerekít belőle? Hahó, emberek, film is készült Jókaiból! Sőt - mit nekünk Jókai - film készült a Solarisból, több is. A legilletékesebb, a szerző, Stanislaw Lem egyikkel sem volt elégedett. Azok is csak értelmezései, újramesélései egy nagy, maradandó ötletnek. Akit elgondolkodtat, mehet a könyvtárba, és kikölcsönözheti a regényt, hogy még jobban elgondolkodjon.

A berendezés marad

Na most az lehet, hogy Nógrádi Gergely full tehetségtelenül meséli újra Gárdonyit és Jókait, ezt majd eldöntjük olvasás után, illetve, kezicsókolom, az eladási adatokból. Lehet esetleg sápítozni, hogy itt döcög meg ott béna, és még elütések is vannak benne, fuj, igénytelen. Ki az a Nógrádi egyáltalán? Meg lehet jegyezni epésen, hogy ha már átírják, akkor elismert és minimum Kossuth-díjas íróinknak kellett volna csinálni. Csakhogy őnekik erre nemigen volt érkezésük, roppantul el voltak foglalva mással. Aki nem vesztette el a fonalat teljesen, az legalább alapított egy széljobbos pártot. A többi meg írta remekműveit tovább, és ha a proli meg a proli gyerekei annyira se értették, mint Jókait, az nem nagyon zavarta őket, hiszen attól művész a művész, hogy a plebset eleve kizárja, és kizárólag a II. és a XII. kerületnek ír. Jól van ez így, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a klasszikusokat sem ők fordítják mai magyarra, hanem egy élelmes vállalkozó.

A kultúra nem vész el, csak átalakul.

Jókait, Balassit, Gárdonyit az írja át modern prózává, képregénnyé, számítógépes játékká, aki akarja. Így van ez rendjén. Éppenhogy örülhetünk, ha az Egri csillagokból szerepjáték lesz, vagy néhány oldalas történelmi krimi. Így eljuthat a híre azokhoz is, akik nemhogy egy történelmi regénynek nem ülnek neki, de egy hosszabb filmről is folyton átkapcsolgatnak a Forma-1-re.

Aki még mindig afölött kesereg, hogy ettől nem fog a gyerek Jókait olvasni, az vegyen elő egy írólapot, nevét felírja jobb felső sarokba, és számolja ki magának, mikor olvasta utoljára a Kőszívűt. Ha az olyan kurva jó, akkor legalább félévente lekerül a polcról, ugye? Ott van a párna alatt, ugye? Nem lehet vele betelni. Sőt, mit olvasgat itt blogokat egyáltalán. Olvashatna addig is Jókait. Meg a Szigeti veszedelmet, gót betűvel, gyertyafénynél. Váljék egészségére.

 



Címkék: történelem kulturális ajánlat

451 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://w.blog.hu/api/trackback/id/tr77805228

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: [haiku powa] 2008.12.05. 15:38:31

Kötelezők korszerűsítve Ha kötelezőolvasmányok rövidebb,és korszerűbb új változataikerülnek szóba, akkorszabadjon most a figyelmüket azArany virágcserépreirányítani: bizonyos moderndrogok hiányában azeredeti mű meglehetősennehezen…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Teljesen egyetértek. Gyerekként imádtam néhány kötelezőt, néhányat meg véres verejtékkel sem tudtam végigolvasni. Az Egri csillagokat imádtam, minden sorát elolvastam, viszont éppen ezért azon a nyáron semmi egyéb kötelezőre nem maradt időm. Majd amikor elégtelent kaptam irodalom órán, értetlenül álltam. Az egész nyaram olvasásra "ment el" és még így se elégedettek. Hát mit mondjak, nem ettől szerettem meg az olvasást... Innentől kezdve nagy hasznát vettem minden "Kötelezők röviden" jellegű írásnak. És volt olyan, ami érdekelt, és elolvastam utána teljes egészében. Nyaranta egyet.
Egy mai, cartoon network-on szocializálódott gyereknek túl lassú Baradlay Ödön (Eugén?) és testvéreinek története.

Nem hiszem, hogy a zanza után néhány kivételen kívül valaki is elolvassa majd az eredetit. Minek? A mai kor arra nevel, hogy sok információ ér, és szedd ki belőle a lényeget minél hatékonyabban.

Akkor már jobb a zanza inkább, mint a semmi.

Persze itt felmerülhet, hogy ha a zanza nem ugyanaz, mint az eredeti, akkor érdemes-e egyáltalán pl. a Kőszívűt benntartani a kötelező olvasmányok között. Mi értelme egy szabálynak, amit úgysem tartanak be (nem olvassák el)?


(Mondom ezt úgy, hogy én imádtam a kötelezőket annak idején, és mindegyiket elolvastam, sci-fik, meg egyebek mellett.)
Így van. Amit pedig elérünk vele, az az, amit a Párt elért: lassan lebutítva a nyelvet megszűnik a gondolatbűn is, mert nem olyan szó, amivel kifejezheted a nem párthű gondolataidat.

Szerintem Nógrádi egy bűnöző, épp legyilkolja a nyelvet. Asszisztál a következő generáció elbutulásához. Minek olvasson a gyerek Jókait? Hogy bővüljün legalább a passzív szókincse. De nem fog, ha Nógrádin műlik: a következő, 2.0-ás változatban, gondolom, már olyan dialógus is lesz majd, ahol Ocskay beszól Vak Bottyánnak, ilyenformán: "Jah vazze most idelőssz..."; -csak hogy a hülyegyerek is értse.
A Kőszívű ember fiai jó példa arra, hogy lehet olyan regényt ráerőszakolni a gyerekekre, ami a maga korában is nehezen olvasható (megkockáztatom középszerű) műnek számított.

Viszont átdolgozás, zanzásítás címszóval leírni a történetet érthetőbben, rövidebben sztem csak kontárkodás.

Ha hozzá akar nyúlni a klasszikusokhoz, és azt szerethetővé akarja tenni a mai kor gyerekei által, akkor írjon belőle játékot ( kmk.blog.hu/2007/07/12/egri_csillagok_haboruja ), vagy képregényt, vagy rap slágert.

Egy újabb könyv pont ugyanúgy nem fogja érdekelni a fiatalt, mint ahogy az eredeti sem érdekli. Nem azért, mert elavult a nyelvezet, vagy mert nem tud gyors olvasni, hanem mert általában az olvasás gondot okoz neki. Az nem versenyképes opció, hogy a Kőszívűt megkapom 40 oldalas változatban....
Ebbe bizony tökéletesen ( és szellemesen ) beletrafáltál kedves Árpád!

"agyvihar · agyvihar.blog.hu/ 2008.12.05. 06:57:41"

"Egy mai, cartoon network-on szocializálódott gyereknek túl lassú Baradlay Ödön (Eugén?) és testvéreinek története."
"Akkor már jobb a zanza inkább, mint a semmi."

Ábszolúte!

És már annak is örülhetünk, hogy ebben a funkcionális analfabétákat kitermelő, legyengített oktatásban, a zanzák befogadására is futja egyáltalán.

"Persze itt felmerülhet, hogy ha a zanza nem ugyanaz, mint az eredeti,..."

Naja!
Emlékszem egy jó pár évvel ezelőtti riportra Horváth Ádám rendezővel, aki Móricz dédunokája, és mint ilyen, s mint jog(díj)utódja, durvára fel volt háborodva egy külföldi ( már nem emlékszem, milyen nációjú ) firkászon, aki a Légy jó mindhalálig-ot, enyhén szólva is sajátos írói felfogással kezelt, és úgy kiforgatta eredeti szavaiból, hangulatából, mondanivalójából, hogy a zannya se ismert volna rá, nemhogy Móricz, vagy a dédunoka!
/pl. a Nemecsek Ernő anyja otthagyja a családját egy másik férfiért, meg hasonló figurák..., na most csak képzeljük el...!/
( persze perre vitte a dolgot, nyilván meg is nyerte )

Szóval lehet lényegkiemeléssel tömöríteni, de csapongó fantáziákat mellőzve, hűnek lenni a mű alapgondolatához!

Hitelesség _ebben is!_

Mivel a szerző több, mint 70 éve halott, tehát közkincs. Joguk van újra írni és lerövidíteni, feldolgozni stb., megtiltani nem tudjuk, de közel sem vagyok biztos benne, hogy az eredeti művel egyenértékű mű keletkezik, ebből adódóan nem is biztos, hogy helyettesíti az elolvasását. Ezért például az oktatásba való bevezetését nem tudnám javasolni.
Nem vagyok ellene a kultúra popularizálásának, de a zenei hasonlat azért sánta, mert egy regényben van izgalom. Ha tudom mi fog történni a végén, már nem annyira érdekel a hosszú leírás. Nyilván előfordulhat fordítva is, de a kötelező az kötelező, ergo utáljuk, és igyekszünk minél kisebb erőfeszítéssel letudni.
Én is amondó vagyok, hogy a semminél jobb, de vannak fenntartásaim.
Már én is "terveztem", hogy át kéne írni a Kőszívűt, mert az teljesen világos, hogy Jókai nem tizenhárom éveseknek írta.

Én azonban nem 150 oldalasra (jó nagy betűkkel) írtam volna át, mert azért ez is túlzás, ez már tényleg az igények alá menés. Azért a Kőszívűben benne van egy 250-300 oldalas fordulatos történet, és azért ez nem szabadna, hogy sok legyen egy 13 évesnek.

Mellesleg:
Nekem is megvolt a Klasszikusok popritmusban - előadó: Royal Philharmonic Orchestra!!!!

És annak idején én is kimásoltam kazira a Manic Miner-féle Peer Gyntöt :)

A Valkűrök lovaglása meg melyik játékban is volt? :)

Mellesleg 2: Már Jókai életében készültek ilyen gyerekeknek szóló rövidítések - nméghozzá Bródy Sándor tollából.
Én spec. nem örülök neki, hogy zanzásították ezeket a könyveket, szvsz inkább a magyar irodalom oktatásának a kánonját kellene újragondolni, mintsem zanzásítani a kötelezőket.Esetleg nem teljes regényeket feladni, hanem csak bizonyos részeket a regényből, aztán akit érdekel, az úgyis elolvassa az egészet, akit meg nem, az legalább nem szenved.

Egyébként a Solaris c. film az tényleg igen-igen-igen szar lett. (mármint az eredeti, az amerikai feldolgozást már meg sem néztem).
Teljesen jogos. Arról nem is beszélve, hogy már jó ideje a standokon-sőt, Uram irgalmazz!- torrent oldalakon is ott figyel a Kötelező olvasmányok röviden c. ópuszfolyam. Aki olyan fene nagy autentikus akar lenni, az bogarássza a Bibliát mégcsak nem is ógörögül, de arámi nyelven.

Jut eszembe, ez megvan, T. W.?:
B.I.B.L.E- Basic Instructions Before Leaving Earth. :-)
Nem a kompaktálással van az alapvető gond (bár mondjuk aki nem tudja végigolvasni az eredeti, az ne olvassa, hanem nézze meg DVD-n....). A legtöbben azért sírnak, hogy a Nógrádi-féle változat megtévesztő kivitelben van a könyvesboltok polcain. Bemegy a kiccsávó, "Na, kötelező olvasmány az Arany ember, itt van a polcon, bele a kosárba", aztán majd a tanár vágja ki vele, hogy nem erről folyik az oktatás, hanem az eredetiről.

Ennek a problémának a méregfogát ki lehetett volna húzni, ha Nógrádi nevét írják nagy betűkkel, és Jókait csak kicsivel.

De ha ilyen alapon akarunk "fogyaszthatóvá" tenni minden irodalmi művet, akkor szépen fogunk kinézni a Háború és béke vagy a Sorstalanság kivonatolt változatával. Előbbihez hozzátartozik, hogy az olvasó hányszor akar öngyilkos lenni, mielőtt a végére ér. Az utóbbinak meg szerves része, "irodalmi értéke" az olykor egész oldalas, ötnél több témába elkalandozó mondatok használata. Ha ezeket kiirtjuk, és csak a "sztorit" tartjuk meg, annak mi értelme?
Tóta!

Te miért támadod mindig a magyarságot? Az összes posztodban van valami sugárzó magyarellenesség, valami, ami a kultúra, a hagyományok ellen van. Tudom, tudom, éljen a neoliberalizmus, meg az szdsz, a homosexek, a kendermagosok, meg a kiválasztottak, de nem értem, hogy ilyen világnézettel hogyan lehet fennmaradni egy újságírónak. Vagyis, az a baj, hogy tudom...
Bármennyire is tagadod a jelenlegi hatalom kiszolgálója vagy.

Nem kell itt azzal jönni, hogy egy Jókai mű túl száraz a mai kor gyerekének. Olvassa csak el, ahogy Mi is megtettük, annak idején. Ezek a dolgok a hagyományok, kultúra részei. Nem kell ide az amerikai oktatási módszer. Ott a sok hülye azt sem tudja, hogy Európa nem csak 1 ország, hogy hány világháború volt. Ha a jelenlegi oktatási rendszert nézzük, nem tartunk ettől túl messze. Te meg még ideböffögsz, hogy minek Jókait olvasni.

sajnos, vagy nem sajnos, a világ tényleg változik. építészet, zene, irodalom, tudomány, technika. aki eredeti Jókait követel, az eredeti Jedlik-dinamót követel, az azt követeli, hogy úgy lakjunk, mint Mátyás-király Visegrádon, az Bp-Vác gőzmozdonyt követel. hát nem kéne.
4 ev alatt a lassie hazater/ kincskereso kiskodmon / egri csillagok (+ meg valami) kombo pont arra volt jo, hogy 11 eves koromtol tobb mint 5 even keresztul nem vettem konyvet a kezembe. azok a boldog utolso nyari delutanok mikor 35 fok van es meg 150 oldal......
A gond az, hogy a zanzásítás után az a mű már nem Jókai, Gárdonyi, Mikszáth. Hanem Nógrádi. És az nem ugyanaz.
Örülök, hogy TótaW valamiben konzervativ.
Örizzük meg az értékeket! Csak így tovább!
Meg kell mondjam, nagyon ellene vagyok a kötelező irodalomnak. Nekem személy szerint csak az Egri Csillagok, Pál Utcai Fiúk és Kafka művei tetszettek az egész nagy merítésből.
A legtöbbtől viszont sírva hánytam, Kis Herceg, uramatyám, mekkora egy szarkupac volt. Anyegint végigolvastam valami 1900 körüli fordításban, iszonyatosan kínos élmény volt.
Nem értem mi alapon és ki dönti el, hogy mi az a műremek amit feltétlen ismernem kell. Úgy gondolom, hogy teljesen ízlés kérdése hogy kinek mi tetszik, és valakivel elolvastatni egy akár többszáz oldalas művet ami neki nem tetszik, teljesen értelmetlen és még szemétség is.
Valahogy így.
Jókait én is utáltam, már nagyon feszített a határidő, még a strandra is elvittem magammal, oszt valahogy csak elolvastam. Azóta is ellenszenvvel viseltetek iránta, a gyerekemtől el fogom tiltani!Még a filmet is!
Olvasson az ember olyat, amint élvez közben, főleg gyerekkorában.
Egyébként valóban át kéne gondolni a kötelező olvasmányok sorrendjét.
OFF

Árpád,

nem tudod mit hagytál ki. A Bírák könyve 19.22-ben olvasható az Ószövetség talán legbizarrabb gangbang-snuff története. Megnézném azt a hitoktatót, aki megnyugtatóan elémagyarázza a híveknek, mit is olvastak...

A.

ON

TWÁ! Az a baj Veled, hogy a tankönyveknek is csak a tartalom jegyzékét olvastad el. Na onnan van ez a fene nagy önbizalom. Ugyanis aki olvas, tanul rádöbben, hogy milyen keveset tud. Ráadásul, amint halad előre, ez az érzés csak fokozódik.

Na ez a veszély Téged bizton nem fenyeget. Azért van, hogy amikor tételesen megcáfolnak, csak a trágárság ömlik Belőled.

Legyen szép nepod, Te, szellemi toprongy.
van benne logika...a bibliás hasonlat sántít, erősen, a komolyzenés viszont ül.
felőlem csinálhatják - csak ne a rövidített legyen a kötelező változat.
Egyetértek. Haladni kell a korral. Tényleg hatékonyabb lehet a gyerekeknél ez a fajta rávezetése az olvasásra. Velem is megutáltatták az irodalmat emiatt, és a mai napig csak nézegetem a könyvek boritóit...olvasni ezek én már sosem fogom...
A zanzával az a baj, hogy azzal le is tudja a delkivens az olvasást. Jó lenne, ha utána tényleg levenné a polcról az eredetit, de legyünk őszinték, kevesen fogják.
Nem értem miért kell/kellene Gárdonyit érthetőbbre átírni. Az egyik legolvasmányosabb és legérdekesebb írónk, Jókait már értem bár nem fogadhatom el. Itt is(!) a szülői felelőség és példamutatás hibádzik a képletből. Ha látja a gyerek, hogy olvas a szülő, ő is olvasni fog. Szépirodalom olvasásával pedig a stilisztikai érzéke és a helyesírása is fejlődik (igaz a mai hibákkal teli kiadások korában...).
Olvasni jó! Olvassatok!
bevallom a jókai műveket én is erőteljes sor/bekezdés kihagyásokkal olvastam, pedig szerettem olvasni és sokat olvastam. nem is tekintem bűnnek ha megjelenik átdolgozva egy-egy klasszikus magyar mű.
Végre egy tótavé amivel 100%-ban azonosulni tudok. Én pont most töröm a fejem egy 150 éves török megszállás játékon, North&South stílusban, Zrínyi idézetekkel. Most akkor inkább ne? De.
Agyvihar, nem értek egyet.

Írod: "A mai kor arra nevel, hogy sok információ ér, és szedd ki belőle a lényeget minél hatékonyabban."

És igazad is van, de csak addig, amíg az iskolák "kötelező olvasmány" címkéjével a homlokodon gondolkodsz. Addig ugyanis az a nagy bazi könyv nem élmény, nem szórakozás, nem gondolkodtat el, hanem az a lényeg, hogy a holnaputáni dolgozat könyv elolvasására vonatkozó kérdéseit ne karóra töltsd ki.

Ha viszont már a bukta elkerülve, akkor bőven lehetséges, hogy később bármikor - akár már a témazáró utáni estén, akár a következő vakáció elején, akár 20 év múlva - beugorjon az, hogy "na, az a sztori jó volt, érdekelne az eredeti is".

És van erre számos párhuzamos példa: hallok egy dalt a rádióban, vagy egy filmben, ami tetszik - nosza, utánakeresek az előadónak, és letöltöm néhány lemezét (köveket rám az állítmányért). Vagy megnézek egy filmet, amiről azt írja a Cinematrix, hogy ez egy mittoménmikori film feldolgozása - és ha tetszett, megnézem az eredetit is.

A lényeg az, hogy magamtól kell ráéreznem és eldöntenem, hogy mi érdekel és mi nem, ne pedig parancsra kelljen érdeklődnöm valami iránt, mert ha nem, akkor egyes.
Az első írásod, amivel 99%-ig egyetértek. Emellett azért kiegészíteném annyival a dolgot, hogy
a kontroll nélküli átdolgozás elrejthet fontos részleteket.. (Iróniát, Aktuális vonatkozásokat akár szándékoltan.. József A. Összes verse 'kissé' hiányosan van meg a legtöbb magyar ember polcán, amennyiben azt a hatvanas években vásárolta.. Trianonról egy szó se..)

Nosza zanzásítsunk:
Írásod tehát arról szól:
"Nógrádi Gergely munkáit - az "újramesélt" Arany embert, Kőszívűt és Egri csillagokat - még nem olvastam, de
nyilván rosszak, mert Jókaihoz és Gárdonyihoz hozzányúlni tiszteletlenség. Bűn. És bűnből nem származhat erény. Kötelező olvasmányként Jókai nem jókor talált meg. Olvastam helyette minden egyebet, de később, felnőtt fejjel már nem okozott gondot a kettővel ezelőtti nyelvezet.
Ki az a Nógrádi egyáltalán? Meg lehet jegyezni epésen, hogy ha már átírják, akkor elismert és minimum Kossuth-díjas íróinknak kellett volna csinálni...
Váljék egészségére."

Szokás szerint ügyesen ferdítesz. Nem az a baj, hogy átírja, hanem hogy Jókaiként adja ki. De erről valahogy nem illik beszélni, mi? Csak a retardáltakról, mint mindig.

Gondolom, te is örülnél, a w2.blog.hu alatt átírt szösszeneteid jelennének meg, persze Tótawé aláírással, legalul kisbetűvel. Sajnos a gyerekek azt fogják hinni, hogy tényleg Jókait olvastak.
Csatlakoznék Agyviharhoz, valószínűleg a rendszer rossz, olyasmit próbálnak leerőltetni gyerkőcök torkán, ami igazán csak felnőtt fejjel élvezhető.

(Vagy olyan koravén kölköknek való, mint amilyen én voltam.)

Amúgy nem baj ez a zanzásítás talán-jó páran biztos kedvet kapnak majd, hogy elolvassák az eredetit-, a buktatót ott látom, hogyha elterjed, sokan azt hiszik majd, hogy olvasták Jókait, meg Gárdonyit, pedig dehogy...

(Ja, és stílusunk sem csiszolódik ettől, annak odabasz teljesen...:))
a Kis Herceg sem rókáról szól meg repülőről
csak ezt a megcélzott korosztály nem érti, mert van egy barom bizottság aki úgy dönt, hogy ez pedig az ötödikeseknek szól
és még mindig ez a szar rési komenista beidegződés van
Totawe,
kivetelesen teljesen egyetertek veled.
ezek a zanzasitott klasszikusok eppenhogy segitik a muvek tuleleset. Azt hiszem nem elvarhato egy aktiv gyerektol, vagy dolgozo felnottol, hogy heteken at egy nehezen olvashato konyvvel toltse a szabadidejet.
Az én fiaim pl. egy Belga számból tudják a magyar törzseket....
jogos a panasz. de például a tüskevárt ne gondolja újra senki. annak nem állna jól...
semmi köze ennek a cartoon networkhöz, egyszerűen eltelt x év és megváltoztak az olvasói elvárások. hiába ütött valami kétszáz éve, ma már egyszerűen elavult a nyelvezete.
nagy hibája a magyar oktatási rendszernek, hogy erölteti a régi, de nem nagy alkotásokat is, csak mert régiek. pl azért, mert a 20. század előtt nem sok drámánk született, még nem kéne a bánk bánt tanítani.
jókai viszont korában is ponyva volt.
Fiam Zsombort is azóta érdekli a Doors zenéje, mióta a GTA San Andreasban hallotta egy feldolgozásban.
Kicsi az esélye, hogy más módon találkozott volna ezzel a zenével, mivel már nekem nincs semmilyen zenegépem.
"Jókait, Balassit, Gárdonyit az írja át modern prózává, képregénnyé, számítógépes játékká, aki akarja. Így van ez rendjén."

Aha. Ha lejárt a szerzői jogvédelem, akkor kóser. Ha nem, akkor meg balhé és plágium van. Ez tényleg így van. Próbálna valaki TWA biztatása alapján Harry Potter zanzát írni (ráférne, 7x600 oldalt 1x160-ra húzni), hú de mekkorát szívna.

De ne keverjük össze a rendbenlevés jogi, kulturális és etikai vonzatait, ha szabadna kérnem. Hogy a Nógrádi csávó nem írta rá a nevét a címlapra, és úgy van becsomagolva, hogy ez az Egri Csillagok, by Gárdonyi, az szvsz minimum megkérdőjelezhető eljárás.
Nem is lenne ezzel semmi baj, ha az átdolgozások nem az eredeti szerző nevével jelennének meg.
Lambék se Shakespeare nevén adták ki a meséket.
Miből állt volna egy ilyen címet kreálni:

A kőszívű ember fiai, Jókai Mór regénye nyomán átdolgozta Nógrádi Gergely.

That's all, folks.
nem átírni kellene, hanem helyes ritmusban tálalni a kötelezőket; a nehézkes nyelvezetűeket túl koraiak abban az életkorban (szerintem)
Egyetértek azzal, hogy felesleges az eredeti mű végigolvasására kényszeríteni bárkit is, ha az nem tetszik az illetőnek. Még az is elfogadható, hogy a rövidített verziót sem hajlandó elolvasni valaki. Szerintem mindenkinek megvan a maga mumus-kötelezője. Én például se a Bűn és bűnhődést, se az Arany virágcserepet nem lennék hajlandó elolvasni még öt oldalon sem :-)
Szerintem elég sok kötelező van, a tankönyvben kellene egy 2-3 oldalas ismertetőt írni mindegyikről, és ez alapján eldöntheti a diák, hogy mi az amit teljes terjedelmében, és mi az amit csak kötelességből, és ezért csak rövidítve szeretne olvasni.
Hiszen a többi tárgyból is van több szint és lépcsőfok, irodalomból sem várható el, hogy tanévenként a sok kötelező közül 2-3 olyan könyvet is végig kelljen olvasni, aminél oldalanként elkalandozik az olvasó figyelme (nem a mű hibájából, hanem egyszerűen nem fog meg minden olvasót, mint ahogy nyilván egyik könyv sem képes erre).
Az olvasás szeretetét - ha ez a cél -pedig semmi esetre sem Dosztojevszkivel tanítanám, hanem pl. Rejtővel (ami ugye ponyva és ezért értéktelen ;-) )
kívánom neked, hogy gyereked se olvasson ilyen "unalmas" és "hossszú" regényeket, hanem nőjjön fel a mai szemeteken.
olvasson zanzásítva, nézze meg őket filmen.
szomorú, hogy ti liberálisok, semmilyen igazi értéket nem tartotok fontosnak.
Fordításokat a ferdítésekkel nem lehet összehasonlítani. A fordítás szükségszerűen nem csak újrafogalmazás, hanem újraértelmezés is. A fordítások önálló műalkotások, a fordítók pedig nem mesteremberek, hanem művészek, írók, költők.

Valóban, miért is ne lehetne a Jókai regény történetét újramesélni? Csak nem szabad azt állítani, hogy az eredetihez több köze van ennél.

Azt meg, mondjuk nem értem, hgoy a Bibliát miért is kellett ebbe belekeverni. A Biblia, az egyházak használatában nem irodalmi alkotás, a fordítások nem művészi, hanem teológiai szempontok alapján készülnek, mindig az adott kor emberének. Ezért, természetes az igény, hogy mindig pontosabb és az aktuális olvasó közönség által minél érthetőbb fordítások szülessenek. Szemben mondjuk az Iliásszal, ahol a formai kellékek (ismétlések, eposzi jelzők, stb.) a mű szerves részei, ezért a lehető legjobban ragaszkodni kell hozzájuk. Feltéve, hogy a cél az Iliász fordítása, és nem csupán a trójai háború történetének elmesélése.
Tanárként azt gondolom, hogy néhány irodalmi alapmű alapos ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez. (Nem a "Távolban egy fehér vitorla"-ra, "Timúr és cspata"-ra gondolok). Függetlenül attól, hogy a kultúra változik, a kultúrális értékeket meg kell őrizni, - a zanzásított, kivonatolt, átírt változatok nem szolgálják sem a nyelvi, sem az irodalmi műveltséget, de folytathatnánk a történelemmel, vagy akár a társadalomismerettel is. A szakmai véleményem az, hogy inkább a tananyag mennyiségét és szerkezetét (összetételét) kellene átgondolni, -mint teret engedni a feldolgozásoknak, mixeknek.
Általános iskolában soha nem voltam eminens tanuló, szorgalmas sem. Nagyon utáltam a nyári szünetben olvasmánynaplót írni... Később gyakorló pedagógusként is el tudtam fogadni az, ha egy tanuló nem ismeri betéve Arany, József Attila, vagy Mikszáth életrajzást. Azonban ezekben a művekben annyi gondolatiság, érzelem, szókincs jelenik meg, amelyek ismeretétől bűn megfosztani a tanulókat.
Az újraírás nem gáz. Viszont az igénytelenség az. Meg ugye van tisztelet is a világon. Faludy is újraírta Villont, de kérem szépen, tisztelettel tette: jobb is lett, mint az eredeti (illetve az azelőtti magyar fordítások).


Istenem, mennyi szart olvastam gyerekkoromban, és most látom, hogy mennyivel szebb Gárdonyi, mint az akkor elolvasott ponyvairodalom.

Szinte mindegy mit olvas egy gyerek. Ha elolvas pár száz könyvet, irodalomóra nélkül is tudni fogja mi a jó.
egyet értek azzal, hogy a mai gyerekeket túl sok információ éri. az is igaz, hogy ők már sokkal jobban szűrik meg, mint mi tettük annak idején (eleve a szocializmus egy viszonylag információ szegény rendszer volt - nem véletlenül). de azt nem tartom jó ötletnek, hogy a kötelező olvasmányokkal ne találkozzanak. bármilyen formában.
mi is videón néztük meg irodalom órán az Ember tragédiáját Mensáros Lászlóval.(ami egyébként egy kiváló film)
nincs semmi probléma a feldolgozásokkal, szóljon ez gyerekeknek vagy felnőtteknek.
Jókait én sem szerettem, gyerekként olvastam mert kötelező volt. az óta az egyik kedvencem, minden 3-4 hónapban leveszek egy kötetet a polcról és elolvasom.
Igen, jól látható a hatása annak, hogy még mindíg azon van a fókusz, hogy mit olvas a nebuló és nem azon, hogy legalább olvas. Az ismerőseim körében volt olyan tizenéves, akiről azt mondták a szülők, hogy a gyerek alig tud olvasni, ezért nem is olvas, aztán néztek mint a vett malac amikor a kölök egy hétvége alatt kivégzet két Harry Potter kötetet. (Ezzel nem arra célzok, hogy azt kellene olvasniuk - én nem tudom, egyiket sem olvastam, de gyanítom a semminél az is jobb.)
Bírák könyve pedig érdekes, csekkold le a végén van egy horror sztori megerőszakolt és megölt nőről meg bosszúállásól - El Mariachi ahhoz képest kispálya, simán el lehetne mondani mai nyelven...
Fred Denger: A Nagy Főnök (vagy az Ószövetségi Szentírás új, hetyke és hívő foglalata) c. könyvében a bibliát már átírták olvashatóra, de sajnos csak az ószövetséget (az újszövetséghez szerintem nem mert hozzányúlni az író).

Nagyon jó, szórakoztató, többször olvastam, tele van erőszakkal meg szex-el, :) meg jó kis fanyar humorral. Teljesen követi az eredeti történeteket, szóval tájékozódni is lehet belőle, csak modern megfogalmazásban adja el. Sajnos nem mostanában adták ki.
A világ sosem fekete-fehér.
Először én is kiakadtam a lebutított klasszikusokon.
Persze nem egészen azokkal a szavakkal és érzetekkel, ahogy az idézett orgánumok - mondjuk, Tótának állandó, visszatérő, kissé szánaélmas belső kényszere, hogy jobboldali, konzervatív entitásoknak mindig oda-odafikázzon egyet, bármilyen témában, bármilyen kontextusban.
A cikk jelentős részében azonban van igazság. A ZX Spectrumon hallott komolyzene tényleg növelheti az affinitást az igazi irányába. Bizonyára a lerövidített klasszikus is, ha jól van megcsinálva, és ha a "prolinak" (csak a cikkre utalás kedvéért) tényleg van valami eredendő affinitása hozzá.
Mint ahogy az is igaz, hogy az erőltetett, rosszkor, rossz helyen, rossz életkorban elolvastatott kötelezők épp az ellenkezőjét érhetik el.
Én speciel első gimi utáni nyáron faltam a Fekete Gyémántokat (Jókai), majd utána a Jövő század regényét, önszorgalomból, mert az sosem volt kötelező. De a Bűn és Bűnhődést letettem.
Aztán huszonegynéhányévesen egy csaj kedvéért elolvastam. És megértettem. Nem lettem a "nagyoroszok" rajongója, de értékelni tudtam és élményt nyújtott.
A lényeg, hogy mit milyen életkorban, milyen szellemi érettséggel olvasunk. A kötekező olvasmányoknak ezt az elvet kéne követni. Nem az a megoldás, hogy lebutított Jókait olvastatni kora tizenévesekkel, "100 híres" Dosztojevszkijt, Stendhalt, Steinbeck-et, Proust-ot és Kafkát meg pláne nem. Boris Viant, Asimov-ot, C.S. Lewis-t, Rabelais-t már igen - de eredetiben. Mert ezek már tizenévesen is érthetőek, szórakoztatóak, ugyanakkor tartalmasak. És kedvet csinálnak a későbbi Puskinokhoz és Hemingway-ekhez, de talán még Satre-hoz is. És útközben ott van Jókai, Gárdonyi, Krúdy, de még Kassák Lajos is.
Nekem a Kőszívűvel nem volt semmi bajom, na de az Aranyemberrel, azt sehogy se sikerült elolvasnom, pedig próbáltam, komolyan. Megnéztük filmen, de az is unalmas volt, ezért a dolgozatoknál inkább a Kőszívűt választottam témának.
A gimiben is volt jó pár kötelező, amit elkezdtem és nem fejeztem be, mert nem tetszett, de hála az akkori magyar irodalom oktatásnak úgy a szánkba rágták, hogy miről szól az adott regény, mit akart ezzel az író mondani stb., hogy a az órán a füzetbe lejegyzettekből és egy kis körítéssel mindig kihoztam legalább egy hármast. Ilyenkor rendszerint megjelent a dolgozatom alján pirossal a "Rizs! v. Rizsa!" felirat, hiába tudta a tanárom, hogy nem olvastam el - esetleg a fakton el is mondatm neki mért nem - akkor sem adhatott egyest, mert az óráján leadottakat többé-kevésbé visszakapta.
Elvi szinten egyetértek a cikkel.

DE!

Az az ember, aki ezt a "modern" Meseautót és Hippolyt-ot összegányolta, az inkább ne dolgozzon át se Jókait se Gárdonyit. Mert szar lesz. Ahogy a meseautó és a Hippolyt is szar lett...
Vagy végig lehetne gondolni azt is, hogy tényleg ezek a művek-e a megfelelőek a mai gyermekek számára. Amikor berakták őket a kötelezők közé, kissé más kort írtunk még...

Megjegyzem, én minden kötelezőt elolvastam, imádtam olvasni. De volt, amit én is utáltam. Az Egri csillagokat például rengetegszer olvastam, de a két középső részt kihagytam, mert elviselhetetlenül csöpögős volt. A fiúknak ui. akció kell. Az meg a többi részben van. Ezt is figyelembe kéne venni (már hogy kinek mire van igénye, aztán olyan kötelezőt adni neki, amit valószínűleg el is olvas, tetszeni fog neki, és megszereti az olvasást.)
Nem értek egyet (én sem olvastam egyik rövidítettet sem, sőt az említett cikkeket sem). De.

1. A szerző megírt egy könyvet, amihez azért nem szabadna hozzányúlni, mert a szerző direkt így írta meg. Ha az lett volna a szándéka, hogy rövidebb legyen, mert felesleges részek vannak benne, akkor rövidebb lenne, a felesleges részek nélkül. De nem volt ez a szándéka, tehát feltételezhető, h így gondolta teljesnek. Akkor pedig milyen jogok nyúlunk hozzá? Esetleg lehet írni rövid sztorikat Jókai stílusban, kiadni, aztán örülni. De egy "klasszikust" ne írjunk már át, még ha unalmas is néha.

2. Ha már hozzá kell nyúlni, akkor csak azt tudnám elfogadni, h maga a szerző tegye meg, mivel ő ismeri a könyv keletkezésének miértjeit, ez, ugye, pl. Jókai esetében nem megvalósítható. Mindenki más csak kontárkodik.

3. Az sem mindegy, hogy milyen célból nyúlnak hozzá? Mert túl bonyolult a mai ifjúságnak? Nehezek a körmondatok? Unalmas? A cél az, hogy a tárgyi tudást (értsd: a sztorit) megismerjék a fiatalok? Szerintem nem ez lenne a cél.

Úgy gondolom, hogy pont azért nem szabadna hozzányúlni, és egyszerűsíteni, mert az olvasás célja töb a tárgyi tudás megszerzésénél. A szövegértés, az olvasás olyan (emberi) alaptudás, amiből rengeteg más, az életben később fontos tulajdonság és erény származik, márpedig szerintem a "nehezebb", "bonyolultabb" szövegekkel ezt javítani lehet.

4. A könyvek rövidítésének azért sem látom értelmét, mert az pusztán azt sugallja, hogy azért olvasok, h "letudjam", megismerjem a sztorit, és tudjak róla makogni valamit, amikor és ahol kell. De talán ennél többről lenne szó, nem? Pl.: a társadalmunk kulturális átlagára is ráférne, hogy egy kicsit fentebb helyezzük a lécet.

5. Az is kérdés persze, hogy miért ezek a kötelező olvasmányok? Nem kellene ezt a "kötelezőséget" is felülvizsgálni? Szerintem persze nem, ha valaki megszenved egy művel, annak oka és célja van, a tanuláshoz és a szellemi gyarapodáshoz azért kicsit szenvedni is kell.
én sem tudom mit ragaszkodnak annyira a régi fajtához, ezzel azt mondják ki, hogy egy 150-200 évvel ezelőtt élt értelmiségi sokkal okosabb, mint egy ma élő, és minden akkor élt író szava szentírás.
Egyébként meg ha versenyelőnyt jelent elolvasni 400 oldallal bővebben egy művet, akkor akik elég elszántak megérdemlik, hogy később jobban boldoguljanak az életben, mint a kevésbé kitartó, átdolgozott kiadásokat olvasó társaik.
Viszont ha ez nincs így, akkor felesleges ezzel terhelni a gyerekeket, és a felszabadult időben tanítsák meg őket inkább kommunikálni vagy más hasznos dolgokra
Jókait csak "kötelezően" olvastam. Illetve a Két Trenket a magyartanárnőm ajánlásara, mert azt mondta, hogy olyan kalandos, mint a Sztrogof Mihály Vernétől.
Az Egri csillagok viszont nem okozott gondot, elsőre kicsit riasztó volt a könyv vastagsága, de utána félévente elolvastam, szinte egy szuszra, volt olyan, hogy a regény másik felét kétszer egymás után.
A "kőszivű" és az Egri csillagok szerintem nem egy kategória.
Üdv!

EZ a lényege az egész "írjukát-ötletnek":

"A mai kor arra nevel, hogy sok információ ér, és szedd ki belőle a lényeget minél hatékonyabban."

Viszont van egy apró hiba a képletben.

A(z írott) művészet nem "információk halmaza", hanem allegóriák, metaforák és parabolák átvitt értelmet közvetítő irodalma.

Művészet: ars. Az ógörög "aridzó"-ból, aminek a jelentése: "összeköt". A művészet összeköti a földit, a laposat, a horizontálisat az égivel, a gömbbel, a vertikálissal.

Az, hogy ennek megértésére ma tízezer emberből ketten képesek, más lapra tartozik: azzal az érveléssel, hogy márpedig igenis csak ez számít, ezzel az erővel akár le lehetne dózerolni a Vatikánvárost is, Michelangelo-val, Boticellivel, a Medici-ekkel és Dürer-rel együtt, vasbeton téglalap-panelből épült "teszkógazdaságos" épületeknek.

Nem a víz hibája az, ha valaki nem tud úszni.

Nem modnom, hogy igazam van, ez csupán a Galaxis Elnökének véleménye.

Ahogy minden csupán vélemény itt...
Három megjegyzésem van:

Az első a befűzött youtubhoz: a net még mindig kevesebb emberhez jut el, mint a TV. A TV-be véleményformáló módon csak a kiválasztottak jutnak be. A politika válogatja ki a nagyobb nézettségű TV-k műsorait, nem a nézettség. Így a véleménnyilvánítás szabadságáról papolni süket szöveg.

Kíváncsi vagyok, A Hegedűs a háztetőn avagy regényben Sólem Aléhem Tóbiás, a tejesember című regénye hogy mutatna újrafordítva?
Minő üzeneteket vinnének bele még aktuálisan?

A biblia újrafordításainál is mindig az aktuálpolitikai szemléletet vitték bele. A Biblia evolúciójának is meg van a sorsa. Meg lesz az irodalomnak is.
S közben elvész az eredeti üzenet. Illetve átalakul. Az pedig már egy másik mű. Akkor íja valaki más neéven, más címmel!
"szemmel átugorni a sorokat, oldalakat, amíg a papa a tájat írja le."
Így is van! Nem kell mindenkinek olvasni. Azok közül is a többség ugorja át nyugodtan az unalmas leíró sorokat és koncentráljon a cselekményre (úgyis abban van a dinamit). Persze néhány elvakult szélsőjobbos majd azt mondja, hogy „kérem azért az nem ugyanaz”, de hát a szélsőségesek már csak ilyenek. Viszont azt ők is belátják, hogy a gyerekek kötelező olvasatásának semmi értelme. A zanzásítás meg lehet minőségi, és lehet a pocsék kft nagy üzlete az olvasónaplók leadási szezonjában, de hogy a cselekmény néhány mozzanatának egyezésén kívül nem sok köze van az eredeti alkotáshoz azt talán komolyabb előtanulmányok nélkül is belátható.
nem tudom milyen logika alapján állítják össze az elolvasandó kötelezők listáját, de szerintem nem az olvasás szeretetének kivirágoztatása a cél.
tüskevár teljesen fogyasztható, de első darabnak kicsit hosszú, a kincskereső kisködmön pedig egy fertelem, legalábbis az én ízlésemnek.
engedni kéne, hogy mindenki azzal kezdjen amihez kedve van. a zanzásítás nem megoldás, mert azzal megöljük a darabot, szerintem. valamint a nebuló szövegértésének új szintre emelését sem segítjük, ami állítólag sok iskolásra ráférne.
Hogy en mennyire ruhelltem kotelezoket olvasni....mar akkoriban is a rovoditett verziokra vadasztunk, meg a felsobb evesek olvasonaplojara. A Koszivu az kifejezetten a legszarabb kotelezo olvasmany aki azt 11 eves gyerekkel olvastatja az sajat maga koszivu.
Egyrészt nem értem miért most van ekkora fölháborodás. A kötelezők rövidítve nem új dolog, amikor 10 éve érettségiztem, már bőven voltak ilyenek. Mondjuk azok jobban meg voltak húzva.

A magyartanár persze kitalálta ellenük a megoldást: Minden könyv kitárgyalása elején 10 perces röpdolgozat a témáról. Persze olyan kérdésekkel amik a rövidítettben nincsenek benne.

Ja és persze Az arany virágcserép és a Szigeti veszedelem tényleg eltűnhetne a tanrendből.
Alapvetően egyetértek. Jókait nem könnyű olvasni, noha teljesen megéri. Sajnos a magyar irodalomban nem voltak olyan sokan azok, akik valódi történeteket írtak (ti. hogy tényleg van benne minőségi, eseménydús és fordulatos történetvezetés). Ráadásul Jókai csomó érdekes regényéről még csak nem is hallott a többség. Hányan ismerik például ezt: "Aki a szívét a homlokán hordja"? ( mek.niif.hu/00800/00811/html/index.htm ) Pedig ebben van minden: kaland, gyilkosság, vérfertőző orgiák, sőt, nem kevés ismeretterjesztés is (mintegy mellékesen).

Én tényleg kíváncsi vagyok ezekre a frissítésekre. Meglátjuk, milyen. Addig nem dicsérem és nem szidom.

Egyébként, Árpád, kár kihagynod pont a Bírák könyvét. Az egyik legkevésbé telefonkönyv-szerű, látványosan adaptálható történetek vannak benne (néhány a legismertebb és legkalandosabb bibliai sztorik közül pont ebben van). Persze alig hinném, hogy téged lenyűgöznének, de megérné tenni egy próbát.
A "Kőszívű" az egy lerágott csont, már tényleg kivehetnék a tantervből....
Ám Jókai száz fölötti regényecskéiből csak lehetne találni vmi újat....ha már ezen kívánnák pallérozni az ifjúság alakuló nyelvét és elméjét...ott van pl. az Ocskay brigadéros izgalmas története....áruló avagy nem....ez hálás téma lenne manapság...
vagy a Világos után íródott kisregények...Azért Jókai temetésén a fél ország ott volt....ma kereshetünk doszt egy ilyen írót,aki ezt ki tudná váltani.....
Azzal teljesen egyetértek, hogy ha valami bekerül a zirodalomnak az ún. vérkeringésébe, akkor mindenki azt csinál vele, amit nem szégyell, oszt majd az evolúció eldönti, hogy melyik mutánsnak nagyobb a túlélési értéke.

Ami azonban végtelenül dühít, az az, amikor simán átbasszák az olvasót, és a címlapon öles betűkkel virít, hogy mittomén, KLASSZIKUS BÉLA, ellenben az, hogy amit a kezemben fogok, az de facto egy zanza, egy bézdon -- az legfeljebb akkor derül ki, ha hosszasan átböngészem a (teljesen lehetetlen helyre eldugott) kolofon apró betűit.

Konkrétan egy Agatha Christie-színdarab regényátiratával szívatott meg annak idején a Magyar Könyvklub: a borítóból kicsit sem derült ki, hogy a kezemben tartott szöveget kurvára Charles Osborne írta (az öreg hölgy darabja után szabadon). Éktelenül dühítő az ilyesmivel fizetés után szembesülni, és ezen a dühön mérsékelten enyhített azon tény, hogy ettől méga könyv élvezhető volt.

Hasonló átkúráshoz lásd gyerekkorom nagy kedvence, a Romhányi briliáns szövegével írt Mézga Aladár különös kalandjai, amelynek átirata (nyilván Romhányi avítt barokksága leporolásra szorult, jessz) egész véletlenül betű szerint ugyanilyen címmel jött ki az elmúlt években, made by Rigó Béla. Az utolsó pillanatban tettem vissza a kosárból a polcra, mert valahogy gyanús lett, hogy ez a könyv nem "az a könyv".

[OFF: A Bírák könyve tele van gördülékeny sztorikkal, krimikkel, pl. Sámson és Delila, és kizártnak tartom, hogy ne olvastd volna. A telefonkönyv, amivel kevered, az valszeg a Számok könyve (aka 4Móz), ill. a Krónikák 1-2. könyve.]
Árpád te valamit félreértettél.
Modernizálni a Bibliát az kb. annyit tesz, hogy "teremté"-ből "teremtette" lett.
De nem az, hogy Isten szavait átírják egy szaftos kurvaanyázásra...

Mellesleg mi ez az argumentum ad populum, hogy amiből sokat adnak el az jó?
Egyél szart, egymilliárd légy nem tévedhet?
@agyvihar
"Nem hiszem, hogy a zanza után néhány kivételen kívül valaki is elolvassa majd az eredetit. Minek? A mai kor arra nevel, hogy sok információ ér, és szedd ki belőle a lényeget minél hatékonyabban."

Ez így van, de Jókai és tsi nem a mobiltelefon használatai utasítása, hanem ún. irodalom, amit nem kizárólag azért olvas (ha olvas) az ember, hogy megismerje a cselekményt. Szóval inkább a kötelező olvasmányokat kellene jobban átgondolni. Pl. én is majd belehaltam, amikor elsős gimnazistaként ógörög tragédiát kellett olvasni, mert úgy jön időrendben.
Annyira bírom, hogy az ún. jobboldal (ami masszív bal, de mindegy) rendre felháborodik, mintha ettől függne a magar kultúra sorsa. Nem ettől függ. Hanem pl. attól, hogy Csurka is jobban tenné, ha drámákat írna pl. Abban egész jó volt. Meg attól, hogy a pénzleosztás attól függ, ki hova áll.

Nem tudom de anno, amikor Royal Philharmonic megcsinálta a Hooked on Classicsot ("Klasszikusok disco ritmusban" volt a magyar fordítása), egyik zeneszerző örököse sem perelte be őket, hogy nade mégis hogy képzelik.

Vihar egy kanál vízben...

IMHO a Himnuszt kéne inkább megváltoztatni.
nekem ebben a kezdeményezésben leginkább kettő dolog nem tetszik:

1. miért Jókai a szerző?
oké, hogy már nincs kopirájt, totál freeware lett. pontosabban public domain (mivel fizetni azért kell érte). de ha egyetlen karaktert is átírok benne, akkor az már nem Jókai, nem? ő nem ezt írta, nem így írta! felőlem kiadhatják söralátéten is, de legyen az a borítón, hogy Nógrádi Gergely: Kőszívű ember fiai (sortörés, kisebb font) Jókai Mór azonos című regénye alapján. Mert ezt már Gergő szülte meg. totál függetlenül attól, hogy most jobb vagy rosszabb, mint az eredeti.

ez olyan, mintha bemennék az ékszerüzletbe, vennék egy dió nagyságú gyémántot (csak hogy sanszos sztorit mondjak. most így karácsonykor úgyis filózok, mi legyen), kifizetem a tíz a tizenkettediken forintot érte, majd otthon rájövök, hogy ablaküveg. tökolyan messziről, mint a másik, csillog is, lehet vele villantani a operában, de mégsem az. ráírhatják, hogy Koh-I-Noor? nem hiszem. valami replika kéne hogy legyen a termék cetlin.

2. tartalom vs. forma?
ha a mihaszna gyerek nem olvas Arany embert, akkor az azért van, mert nehéz a nyelvezete, hosszú körmondatok vannak benne, meg régi szavak? vagy azért mert maga a sztori, a cselekmény vetekszik egy foghúzással a vásottnak?
nem azt mondom, hogy 8 évesen baszóskardozós regényeket kelljen olvasni, de valami olyat, ami leköti a nyomorult párát. hisz ez volna a cél, hogy megszeresse az olvasást magát. nem?

ha a gyerek nem eszi meg a spenótot, akkor meg lehet cukrozni, fel lehet díszíteni narancsszeletekkel, meg újra lehet szervírozni bazsarózsás tányérban, akkor is spenót marad.

annyi remek, izgalmas, okos regény van. miért kell erőltetni ezeket? ahelyett, hogy megkapná a - tudomisén, hasra - a Babót Göncz Árpi atyánk fordításában, vagy felőlem akár a Harry Potter is lehet (bár ez nekem spec annyira nem jön be), vagy a Hetvenhét magyar népmese vagy a Négyszögletű kerek erdő, Nagy Indiánkönyv, tökmindegy, bármit ami hozzágyógyul a kezéhez, le se tudja tenni. ehelyett megkapja ugyanazt, amitől a már a faterja is önként analfabetizmusba száműzte magát, csak más körítésben.
Megint félrevetítesz, mint részeg gépész az iskolamoziban.
Az a fő gond, hogy a borítóra az van ráírva, hogy ÍRTA: Nógrádi Gergely.
De gondolom ez a hozzászólásom se lesz kint, mert csak azokat a negatívakat rakod ki, ami kellően primitív, vagy bokából megcáfolod.
Te meg írd újra rajzfilmforgatókönyvnek a Halotti Beszédet, és a megszorítások jegyében add el a királyi tévének. (Amit ugye kár közpénzből fenntartani, hacsak nem rendel tőled is valamit.)
Nem azért olvastatunk a gyerekkel klasszikust, hogy a story-t megismerje. Azért, hogy a nehezebb szövegen edződjön a figyelme, olvasásértése. Ne legyen funkcionális analfabéta 14 évesen, mert abból nehezen fog a tudás társadalma épülni. Ezért butaság azt mondanod, hogy olvassuk újra Jókait félévente. Jókainak meg volt a szerepe a tanulás, az agy felkészítése idején. Olyan szerep, amit a tőmondatokban, emészthetőre írt modernek talán nem tudnak betölteni. Ilyen alapon minden diplomás vizsgázzon le ötévente a rég elfelejtett tárgyaiból?

Tudod kislabdát sem azért dobatunk a gyerekkel, mert arra olyan nagy szüksége lesz valaha is. Hegedülni meg néptáncra sem azért iratod be, mert művészt akarsz belőle faragni. Persze elavult dolog ez is, jobb lenne, ha számítógépes játékokon mutathatnák meg milyen gyorsak, ügyesek. Az illik a modernkor követelményeihez...

A kötelezők mióta ugyanazok? 50 éve? Kedves elvtársak...izé...uraim..."nem-e lehetne-e" kicsit változtatni? Már iskolás koromban is az volt a határozott véleményem, hogy olvasson a diák (én) bármit - ne a valamilyen bizottságban megfelelőnek ítélt MŰVET, majd ismertesse a többiekkel. (Hátha a másik is kedvet kap elolvasni?) Pl. Az ifjú Werther szenvedései diákként olvasva szerintem felér egy kiadós kínzással.
Ami a mai átiratokat érinti, legyen benn feltüntetve, hogy "x. átdolgozott kiadás", és ennyi. A gyerekek 90%-a magától nem vesz könyvet úgy sem, Anyu, Apu, tanár adja.
Ha nem fogja senki sem olvasni az eredetiket, akkor minek létezzenek?

Gyűjtsük össze mind, építsünk egy nagy máglyát a Westend előtt, Árpi hozd majd a fáklyát...

Igenis olvassák el eredetiben. Az pedig hogy te ugrottad a tájleírást, vagy szenvedtél a Kőszívűn téged minősít. Én szeretettem, és itt vagyok, nem haltam bele.

Ja, és még egy. Ha jól emlékszem a Penguin könyveknek vannak különböző egyszerűsített nyelvezeti szintjei, ú.n. simplified reader-ek, elsősorban a nyelvtanulóknak, de én nem csodálkoznék, ha a leleményes angol kisdiák 2. szintű simplified David Copperfield-et olvasná az eredeti helyett.
"lehet, hogy Nógrádi Gergely full tehetségtelenül meséli újra Gárdonyit és Jókait, ezt majd eldöntjük olvasás után"
Ez alapján nem túl biztató:
www.hetivalasz.hu/cikk/0811/nem_jokaival_van_baj

"illetve, kezicsókolom, az eladási adatokból."
Keziccsókolom, kend ebből akar a minőségre következtetni?

A Biblia és az Iliász 2 okból tök más helyzet, mint Jókai, még egy butább józanparaszt is meglássa:
-fordítás holt nyelvről, és a fordítások is régiek.
Jókai nyelvezete teljesen kompatibilis a mai magyarral.
Az Egri csillagokat meg végigizgultam 12 évesen, egy ilyen könyvet lerövidíteni több mint bűn, hiba.
Kedves Mikulásbácsi!

Én hülye vagyok matekból... Nem lehetne elintézni, hogy nekem már csak nullára rendezett másodfokú egyenleteket kelljen megoldanom? Ezeket már olyan könnyű behelyettesíteni a megoldóképletbe. Mert egyébként én az életben nem fogok egyenletekkel bajlódni, úgyhogy nem értem miért baszogatnak engem ilyennel...
Továbbá azt is intézd már el, hogy a koordináta-geometriát egy az egyben vegyék ki a tantervből! A pattanásos kockákon kívül ez megint senkit nem érdekel... Szerintem is tök bonyolult, feleslegesen terhelik vele a diákokat az érettségi évében, akit érdekel, az majd megtanulja az erdeti matekkönyvekből, én megleszek nélküle...

Előre is köszönöm...

S. Csabika

ui. Bocs Mikulás, de valamit majdnem elfelejtettem: Intézd már el azt is, hogy a szöveges feladatokból cak a legegyszerűbbekből maradjon meg félt tucat. Az az igazság, hogy én nem szeretek olvasni (meg nem is nagyon tudok, csak nagyon lassan), ill. hiába olvasom el 5x, egyszerűen nem értem meg a szöveget. Sokan vagyun ám így az osztályban, meg erre is igaz, hogy valósznűleg az életben nem fogok többet szöveges feladatokat megoldani... (Meg persze olvasni)

Köszi mégegyszer kedves Mikulás.

(Akkor számíthatok rá, hogy a téli szünet végére ezek eltünnek a tankönyvekből? Várom mielőbbi válaszod)
A magam részéről a Kincskereső Kisködmönt zanzásítanám. Ez lett volna az első kötelező olvasmányom általánosban, de olyan elviselhetetlenül szájbarágós a stílusa, hogy évekig tartott, mire átrágtam magam rajta.
Kis túlzással a 'Védett Férfiak'-kal hamarabb végeztem.
10 éve hitvitát nyertem az ószövetség alapos ismerete alapján katolikus barátommal szemben. ő a bibliából készült, én a Szunyogh Szabolcs féle Bibliai Mesékből. Szabó Árpád Trójai Háború és Aranygyapjú c. átírásai, Száva István A Híuz a Napba Néz (Galilleiről) és Tengereken és Ávmilliókon át (Darvinról) szóló könyvei legjobb barátaim lettek. Jókai még belefért, bár mire a kőszívűre került sor, addigra meguntam a readesr digestes felszínes vackait, igaz Vernét is ugyanezért ejtettem gimis koromra. De a maga idején mindkettő jó élmény volt.
A PuF viszont megszívatott: az ellenőrző dolgozatban a csősz kutyájának nevét (vagy színét) kérdezték (igazán lényeges lehetett). Stendhal vőrős és feketéje elsőre lecsúszott a torkomon, másodszor olvasni, mikor tananyag volt (ellenőrző dolgozat ismét csak), kínos szenvedés.
Mi értelme egy kötelező olvasménynak? (nem mondom, hogy nincs, de milyen szempont szerint, mit akarunk vele a gyerektől?)
a nyelvezet- nem érvényes szempont. a szigeti veszedelem ford ferlinnel szólva enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas élmény a hülye írásmódja, szövege miatt. másik szempont a tartalom, a dráma emberi tanulságai: ezt elfogadnám, ha utána esne szó az erkölcsi, morális következtetésekről az iskolában. de az én iskoláimban a magyar tanárok csak darálták az anyagot, nem volt saját emberi mondanivalójuk hozzá.

másrészt az átírásnál sérül a hitelesség. kosztolányiból csináltak (meg az átkosban sok mindenből általában) olyan átirttokat, ahol nem tüntették fel, hogy rombolt, manipulált szövegű változat, nem az eredeti.
Pilhál felháborodása tökéletesen érthető, Ő Shakespeare-t is csak eredetiben olvas,és szinte látom magam előtt, ahogy az Arany János-Vas István fordításokat fejcsóválva kijavítja...
na ne mán, hogy te is spectrumon gyúrtad?
jó kkis post, egyetértek.
Sztem is jobb egyszerűsítve bedobni a lényeget mint erőltetni a fullost, ami senkit se érdekel. Vegyük észre hogy nem a 18. században vagyunk, se idő, se érdeklődés nincs ezen múltbeli alkotások iránt. Bétóvent meg Mócártot se hallgat már senki, pár nyuggert leszámítva. Ezek a művek nem a mai korosztálynak szólnak. Nekem is kínszenvedés (és 3 hónap) volt elolvasni anno a Vörös és feketét, és csak annyi maradt meg belőle hogy valami csávó kúrogatta egy másik nőjét, meg baromi unalmas volt. Ezért megérte erőltetni? Lehet nem érdekelnek a "művészetek", viszont sok "művész" meg azt se tudja merre kell keresni Tenochtitlant vagy ki volt Subotai. Pedig az is legalább annyira a műveltség része mint pár értékesnek kikiáltott papírhalmaz. Mindenkit más érdekel.
Kedves Arpad!

Mindig tudtam, hogy valami nem stimmel veled, de hogy ennyire nagyom hulye legyel azt nem gondoltam...

PS: bocsanat az ekezetek miatt
az a baj, hogy sok olyan dolog van a világon, amit csak azután kezd el élvezni az emberfia, amikor túljut a tanulási görbe meredekebb, nehezebb szakaszán.

Így van ez a zenével, az irodalommal, a matematikával és a sporttal, sőt minden szakmával is. Aki ezeket a nehézségeket 'sikeresen' elkerüli, az felnő és azon találja magát, hogy semmihez nem ért igazán, semmiben nem leli örömét és nem érti, mi a baja.

Gyerekként sok esetben még csak a nehézséget látja az egészben. Akik ilyenkor adják a lovat alá, hogy "ne is erőlködj, srác, a mai világ nem erről szól", azok elég nagy szemétséget követnek el.
Úgy van. Az általános műveltség szerintem egy egyre ritkább érték. a mai diákoknál, szinte már egő a szélesebb történelmi-irodalmai-zenei tudáskör. Tegyünk még rá erre egy lapáttal, nem elég tokfa még a sok fiatal! Gratulálok Árpád! Árokásásból ismét jeles! minél sötétebb a birka, annál könnyebb terelni...
Én úgy gondolom, az olvasás végső értelme az élmény, amit a mű ad. Az unalom nem élmény. Tudni kell letenni egy művet és azt mondani, hogy "ezt én unom." Továbbá azt is tudni kell mondani, hogy "attól, hogy én unom, még nem biztos, hogy ez rossz mű". Sajnos az iskolai oktatás pont ezt nem tanítja meg a gyerekeknek, mert azt üzeni: ha nem olvasod el és nem élvezed a művet, akkor benned van a hiba.

A rövidített olvasmányoknak pont ez adja a létjogosultságát: ha a tanár úgyis csak a tartalom alapján tudja ellenőrizni, hogy valaki olvasta-e, akkor írjuk le a tartalmat. Az élményt úgysem lehet számonkérni.

Az átírt és rövidített történetek szerintem afféle trailer-nek, bemutatónak, előzetesnek tekinthetők.

érdekes módon a kőszívű ember fiai a mi évfolyamunknak csak ajánlott olvasmány volt, nem "hajtották be". csak rövidítve olvastam, amire nem vagyok nagyon büszke.
azonban hiszitek vagy sem, az érettségin(2006) jókait húztam, és úgy választottam könyvet, aminek a végén volt epilógus plusz egy rövid elemzés. és ezekből kérem szépen _el_lehet_mondani a lényeget, a tartalmat és az elemzési nyalánkságokat,amire irodalomból követelmény van (szóbelire 86%ot kaptam). és nem a pusztaröfögősi középiskolában végeztem.

véleményem szerint azért "illik képben lenni" a nagy klasszikusokat illetően, de nehéz kérdés ez a kötelező dolog. lehet, hogy éppen a kötelező jellege miatt nem olvasnak a gyerekek. de az is biztos, hogy a jelenleginél még kevesebben olvasnák, ha nem lenne kötelező. ezt innen a monitor elől nem lehet megmondani :)
A cikkel alapvetően egyetértek, azoban elsiklassz egy alapvető apróság mellett:

Valóban probléma ma Magyarországon:
-a sok funkcionális írástudatlan
-a digitális szakadék szélesedése (digitális szegregáció, bár nálunk ugye a sima is probléma még)
-a természettudományos szemlélet tökéletes hiánya és félreértelmezése (pl tudjuk Egelitől hogy Maxwell hülye volt, de azért még tudunk Mobilozni)
-(történelemből/gazdaságtanból merített) átfogó világkép hiánya (pl értem én hogy a demokrácia a sátán műve meg jobb a felvilágosult diktatúra, de előrecsatolt stabil rendszert még nem sikerült létrehozni)

Ezeket szerintem se az író, se a hőbölgők nem változtatják majd meg, se az, hogy tudjuk, hogy Te már olvastál három és fél éves korodban (no offense).
Totál egyetértek.

Mi a baj a rövidítéssel? Aki eddig sem olvasott szépirodalmat az ezután sem fog szerintem, ha pedig ilyen szösszenetekkel közelebb lehet hozni a gyerekeket a könyvekhez akkor oké.
Vagy az a baj, hogy más találta ki, hogy legyenek ilyen rövidítések? És az eladásokból nem a "nagy" művészeink profitálnak?
Az is igaz a posztban, hogy akkor azért legyen jól megírva, izé... kihúzva a mű!
En csak kepregenyben olvastam a Bibliat. Franciak csinaltak, van vagy 5 kotet. A legjobban a David kiralyrol szolo reszek tetszettek, tele volt csatajelenetekkel es kurva jol van megrajzolva. Paolo Eleuteri Serpieri kovette el, akinek a kepregenyei tele vannak meztelen noket kuro mutansokkal, szex-szel stb. Megis olyan rohadt jol rajzolta meg, hogy a vegen mar kivulrol tudtam a Biblia oda vonatkozo reszeit. Aztan meg a tanaraim le voltak sokkolva, hogy honnan tudok en ennyit a Bibliarol, nem vallasos, meg nem keresztelt letemre...
Való igaz, hogy van olyan szerző a kötelezők közt is, aminek nyugodtan meg lehet húzni a felét, mert felesleges, terjengős locsogás. És van olyan, ami hiába 400 oldal, de minden soráért kár lenne, mert a könyv veszítene az élvezeti értékéből. Aki nem szeret-nem tud olvasni, annak valóban könnyítés lenne a rövidített változat.

Jókai nekem személyes ellenségem, ki nem állhatom, de sose alakult volna ki ez a véleményem, ha valami rövidített kiadást olvastam volna tőle. (magyarul: jobb véleményem alakult volna ki róla, mint amilyet megérdemel. Talán őt is lapszámra fizették hajdan?!)
mivel nem szeretek olvasni,- ez itt most nem kérkedés-, engem hidegen hagy ama bátorság, hogy korszakos írók munkáit egy fakezű diszkósítja, nagyon ráér az úr, hogy efféle elfoglatságot választott szabadideje kitöltésére, mert gondolom nem főállású irodalmár, amúgy T szerkesztő úr érvelése és önigazolása nem sikeredett, engem nem győzőtt me arról, hogy ha a lehetőség adott, akkor azt így kelljen kihasználni, hiába a felsorakoztatott előzmények, de már megyek is meg nézni egy emancipált pornófilmet, melyben a szépség legyőzi a sok ágaskodó hímtagot, ama lét nagygonoszait, mint a tarhonába hányt szózatok, de lehet hogy írok egy tragédiát anyámhoz:, nézd anyám, apám, hogy dadog
Én az Egri csillagokat faltam. Egészen addig, míg az igazgató el nem vette (év végén visszakapod édes fiam), mert a szünet végén a sorakozónál mertem olvasni. Aztán megnéztem filmen és kész.

Az Antigonéval pedig úgy jártam, hogy miután ötödik olvasatra sem bírtam értelmezni Karl May regényeken csiszolt fejemmel a legelső mondatot (Iszméné édes húgom, van-e oly csapás, mit holt atyánk bűnéért ránk nem mért Zeusz?) letettem és soha többet fel nem emeltem. Manapság már gondolok rá, hogy pótolnom kéne.

De azért Árpád! Valahogy én is úgy érzem, hogy egy film-adaptáció egyrészt nem ugyanaz, másrészt csak akkor lehet kicsit is elfogadható, ha olyan rendező jegyzi. Mert egy zsé kategóriás akciófilm/vígjáték rendező ne nyúljon hozzá mondjuk még Mattyasovszky-hoz sem. Ezt a Nógrádit nem ismerem, lehet, hogy értő ember. Akkor tán tényleg semmi baj...
olvasd el a Biblia utolsó sorát!
Árpád, jó hogy mindenhez hozzászólsz, de nem baj, ha határozott véleményt olyan kérdésben nyilvánítasz, amihez értesz. Van olyan, hogy "olvasáskutató", pl., egy olyat érdemes meghallgatni a témában. Nagy Attila szólt az ügyben , szerintem jól. Próbálom röviden összefoglalni, kiegészítve a saját véleményemmel (szintén zenész):
1. Végre elismertük, hogy ezekkel a kötelezőkkel nem kellene gyötörni a gyerekeket, nekik ezek nem érdekesek, lassúak stb. Hurrá.
2. A problémafelismerés után rossz irányban indultunk el. Attól, hogy olvasta vki a Jókai-lightot, esetleg a Tüskevár-shortot, még nem olvasott Jókait vagy Fekete Istvánt. Csak a sztorit! De hát a Tüskevárban nem a sztori a jó! Meséld el vkinek a Ponyvaregényt. Attól olyan, mintha látta volna? Baromság.
A gyerekeknek olyan könyvet adjunk a kezébe, amelyik érdekli. Aztán, ha elolvasott 30 könyvet, fokozatosan le lehet lassítani, s el lehet vezetni a klasszikusokhoz.
Kösz a komment, Árpád, emiatt rákattyentottam Az új földesúr címűre és gyorsan elolvastam az első fejezetet, zseniális :D
Szerintem aki nem bírja eredetiben, ne olvassa. Pont ez a nyelvezet benne a szép, nem a 160 oldalba is bezsúfolható sztorik. Tán a nemzetes cikkben mondta valamelyik idézett ember, hogy nem rövidíteni kéne, hanem választani eredetiben is rövidebbet, pl. az említett földesurasat. Vagy az én személyes kedvencemet, a Görögtűz címűt. igaz, abban nem magyarok vannak, hanem kalmükök meg cserkeszek meg a hátam tudja milyen ázsiai nációk, viszont legalább meg lehetne értetni a gyerekkel, hogy mi az allegória (merthogy kalmükök vannak benne bár, azért csak a magyarokról szól az).
Én olvastam az egész Don Kihótét, tetszett is! Nyilván nem kényszerített rá senki. Viszont középisiben a Vörös és fekete helyett a Vörös és fehér címűt sikerült kivennem a könyvtárból, és el is kezdtem olvasni, na hogy mekkorát anyáztam, mikor leesett a tantusz, hogy rossz felé kaparok... :)))
Mondok ocsmányabb horrort: Kincskereső kisködmön!

A gyereknek nehezen sikerült megmagyaráznom 2008-ban, hogy mi volt a pálya a mélyszegény parasztvilágban. Mi az a szocio-horror, miért használtak fura szavakat és miért kell egy olvashatatlan könyvet kötelezően elolvasnia. Nekem legalább DIAFILMEN megvolt.

Diafilm: az volt a nagy húzás.
TWÁ 2008.12.05. 05:45:
"Három és fél éves korom óta olvasok. Jókait rendre elblicceltem tanulmányaim során. Utáltam."

Couldn't agree more on that. A véletlen úgy hozta, hogy egy olyan családba születtem, ahol sorakozott pár ezer könyv a polcokon. Már óvodás koromban tudtam - és imádtam - olvasni. Később a kötelezők közül néhány viszont kínszenvedés volt. Terjengős, unalmas történetek, bármilyen veszteség nélkül a tizedükre csökkenthetők lennének.
Aki azt képzeli, hogy a gyerekeket kényszerítéssel kell rászoktatni az olvasásra, az üljön le, pedagógiából egyes.

agyvihar 2008.12.05. 06:57:41:
"Mi értelme egy szabálynak, amit úgysem tartanak be?"

Magyarok vagyunk, nem? Miért pont ehhez a hagyományhoz ne ragaszkodnánk? ;-)
ja, és csak úgy funból, hogy legyen mit ollóznia Árpádnak, egy kis futurológia, milyen regényeink lesznek. idézetek.

"- Join the dark side, Gergely!"
részlet Jumurdzsáktól az Egri csillagok háborújából.

Vörösmarty: John Doe és Tünde
egy ismeretlen fiú megpróbáltatásai a szerelemért. kaland! románc!

"- Rózsabimbó!"
részlet Jókai az Arany polgár c. regényéből.

Arany János: A Toldi közbelép
harcművészeti tornát rendeznek az Adriai tengeren. a magyar hős nyomozni kezd.

Katona József: Bankban
piszkos játék a pénzügy könyörtelen világában.
Mikor lesz már az az "előzetes moderáció"? Hsz-em meg sehol...
Egyszer meg kellett tanulnom a Gondolatok a könyvtárban c. borzalmat Berzsenyitől. Na az volt olyan kínosan xar, mint Jókai.
ez a baj a magatok fajta neolib okosemberekkel, hogy semmilyen értéket nem tiszteltek, és a -főleg fiatal- generációk szellemi elsivárosodását (speciel lehet, hogy ilyen szó nincs) a "mai kor követelményeivel" a "felgyorsult világunkkal" próbáljátok szentesíteni
teszitek ezt úgy, hogy ez az általatok kiválónak tartott világ a szemetek láttára omlik össze körülöttetek!!!
írástudatalan, értékekkel nem rendelkező brókerek/bankárok/a gazdaság irányítói eladták a "szart" az értékekkel nem rendelkező, olvasni nem tudó proliknak...és most nagy a csodálkozás, hogy összedől...
feéreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mindez azért történik, mert a bunkó wall street-i pöcsök nem olvasták el a Kőszívű ember fiait, de a népek -(szellemi) igénytelensége, tudni nem akarása igenis hozzájárult!

én is voltam iskolás, el tudtam olvasni minden kötelezőt (nem állítom, hogy mindegyik tetszett), nem kaptam soha egyest irodalomból, és ÉLEK!!

ps.: a Kőszívű ember fiai (nem simán Kőszívű te bunkó!) pedig az egyik kedvencem volt!
Ezt hívom tipikusan féligazságnak. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, mint a tökéletes hülyeség, mert azt könnyen kiszúrja és kiszűri az ember. Ez viszont tartalmaz megfontolandó okosságokat, viszont az egész, az mégis egy baromság. Valahogy olyan, mint a fasizmus: megoldotta a gazdasági válságot, munkát és sok-sok jó minőségű utat adott, (állítólag Hitlernek elsőrendű pénzügyminisztere volt), összességében mégis egy nagy baromság volt. Sajnos, túl terjedelmes volna belemenni az összemosásokba (Biblia és Jókai átírása az ugyanaz) és egyéb csúsztatásokba. Végeredményben csak annyit mondanék, hogy nem eleve elrendelt, hogy a gyerekek mire válnak fogékonyakká, ahogy az sincs születésüktől fogva megírva, hogy kizárólag a tüc-tüc zenére legyen igényük (lásd: Tóta szerint nem bírnák a klasszikus zenei hangszerek hangját, ezért előbb tüc-tücön keresztül kell megszerettetni velük), hanem ebben van némi beleszólásunk nekünk, magunknak is (szülőknek). Továbbá nem minden a tartalom (a sztori!), a forma legalább annyira fontos.
És végezetül. Az ilyen féligazságos baromság tipikusan onnan ismerhető fel, hogy folyton párhuzamba állít, összehasonlítgat dolgokat, amik persze igazából teljesen távol állnak egymástól. Másrészt belekever valamit, ami önmagában igaz, vagy legalábbis megfontolandó. Esetünkben egy elitista modernséget állít szembe egy plebejus posztmodernnel.
Engem kifejezetten idegesítene, ha ilyen zanzát kellene olvasnom, de aki akarja, olvassa. Szabad piac van, vagy mi a fene. Mondjuk, ha csak pár száz gyerek ettől esetleg megszereti az olvasást, már van haszna.
Édesanyám katolikus családban nőtt fel, apám pedig reformátusban, a mérleg nyelve az utóbbira dőlt el, mivel az apai nagyszüleim református lelkész és kántor voltak, kiemelve a nagymamámat, aki szent dzsihádjának tekintette belém és belénk nevelni az igazságot. Anyám ajándékba kapott egy ehhez hasonló képes Bibliát, amit a Szent István Társulat adott ki, tehát nem egy bóvli szektás szart, és sokszor olvasta nekünk. Akkoriban nagyon szerettem minden mesét, amit hallok, sokat olvastak nekem, és ez a Képes Bibliával is így volt, nagyon szerettem, mert izgalmas és "emberközeli" történetek voltak benne (noha akkor ezt még nehezen fogalmazhattam meg így), na meg sok színes kép, mi szemnek-szájnak ingere. Nagymamám viszont fel volt háborodva azon, hogy ezt hogy merészelik, micsoda blaszfémia és káromlás az ilyesmi! Hogy az Úr igéjét ilyen szintre süllyeszteni... nem zavarta a tény, hogy három éves fejjel még nem tudtam olvasni se, nem hogy megérteni a Károli-féle fordítást. (Az persze már egy másik kérdés, hogy óvodában megtanultam olvasni, akkor meg az óvónő vette el tőlem a könyveket, hogy én nem is tudok olvasni, hogy képzelem.)

Szóval a szöveged nagy részével egyetértek, W, itt az a kérdés, hogy Nógrádi milyen minőséggel készítette el ezeket. Én tudom a legjobban, hiszen nemrég még gimnazista voltam, hogy a diákság leszarja a könyvek nagyobbik részét, s ha meg is marad nekik valami, akkor az filmről, rövidítettből, órai megbeszélésből marad meg, nem máshogyan. Én ebben a tematikát látom felelősnek, véleményem szerint egy kilencedikes gyereket (tehát elsős gimnazista) rohadtul nem érdekli az Odüsszeia, az Iliász, fel se fogja, nem hogy nem érdekli. De itt is nagyon sok minden múlik a tanerőn - a legnagyobb gond, hogy semmire nem jut rendesen idő; 20. századi műveket, amik talán könnyedebbek és közelebbiek lehetnek egy mai diáknak, nem oktatják. Legalábbis nagyon keveset, szinte semennyit. Pedig nálunk, ha valamire volt fogékonyság, akkor egy Szakonyi-drámára, egy Márquez-regényre simán volt érdeklődés, pedig egyik sem rövid. A klasszikusokat is meg kell tanítani, de végül is mi lenne a cél, ha nem az értékek átmentése? Ez esetben a közvetítő eszköz lényegtelen. Ez ma egy ilyen kor, Jókai nehézkes. És Katona is nehézkes, meg a többi is. Ez utóbbit ötször is elolvashatod eredetiben, egyre több rétegét fedezheted fel, tehát azért az interpretáció lényeges. Na, már el is kanyarodtam a témától.
Ideje volna alaposan átnézni a kötelező olvasmányokat. Jókainak van például egy remek regénye, amelyet sohasem emlegetnek, pedig azt kényszer nélkül is elolvasnák a gyerekek. "Egy XVII századi kalandor"
A nagybátyámnak volt egy videótékája a90-es években. Mindíg dohogtam, hogy milyen silány filmeket tart, többek között a teljes ált.iskolai kötelező olvasmányokat. Neki jó üzlet volt, mert a diákok vitték őket mint a cukrot. Szóval szerintem inkább egy zanzásított Kőszívű, mint semmi. (iskolásként imádtam a Kőszívűt, többször is elolvastam)
Ezzel így teljesen egyetértek. Kár hogy kicsit le vagy maradva, Árpi. Ennek a vitának már lassacskán vége.
Egy kis arisztokratizmus, amúgy század eleji tempóban. Felőlem azt olvas _a plebs_, amit akar, átdolgozott Jókait akár. De az én gyerekeim eredeti Jókait olvasnak majd. Miért? Mert ha én élvezni tudtam a Kőszívűt már évekkel azelőtt is, hogy egyáltalán kötelező lett volna, akkor ők is tudják majd.

Mert ugye szivarból is van kubai meg hazai büdöske. A plebsé a büdöske, és én nem siránkozok miatta, hogy ez elrontja a szivar-magaskultúrát.

(Az analógia nem tökéletes a szivarral meg az irodalommal, de tessék olvasni a sorok között.)
Én nem Cartoon Networkön szocializálódtam, de nekem is lassú volt. Azért elolvastam, ahogy minden más kötelezőt is, de nem mondanám, hogy nagyon élveztem.

A felháborodást meg nem értem. Itt valami demokrácia van, ami azt is jelenti, hogy akár rossz könyvet is ki lehet adni. Majd a vásárlók eldöntik, kell-e nekik Nógrádi könyv, vagy nem. Nekem speciel nem kell, ahogy a piacon levő többi szemét sem (a könyvek úgy 95%-a), pedig azokról nem cikkezik a Nemzet.
Ez nem új, én a középiskolában megvettem a Kőszívűt, dián, láttam filmen , és kitűnőt írtam belőle.Magyar tanárommal így is össze vesztünk, mert nekem más volt a véleményem mint az irodalom könyvnek(általában azóta is van saját véleményem).Kérdeztem "most mit tanít, hogy legyen saját gondolatom, mutasson irányt, de ne keljen bemagolnom más elemzését."
Válasz "gondolkodhatsz, de az érettségi vizsgán azt mondod ami a könyvben van"
Gond, hogy a mai gyerek nem érti a szöveget.Ezért helyesnek tartom a rövidítést, ha megérik majd elolvassa az alap művet (vagy nem).Kötelezővé tenném nagy íróinktól egy-egy meg nem nevezett művet.
Átiraton is múlik azért valamicskét, cikkel amúgy egyetértek. pl Gulliver esete, nem biztos hogy azért, mert gyerekként valaki látta tv mesében ahogy szerencsétlent kicsi de élő ökrökkel, azok minden belsőségével együtt tömik a törpök szerencsétlent , amin 6-7 évesen még vidáman lehet kacarászni, meg jujj de érdekes mert új, attól nem valószínű hogy magától eszébe jut kicsit később utánanézni, hogy vajon mi is ez, még a végén kiderülne hogy nem is annyira mese, hanem egy mai napig aktuális korabeli worluk tömény és élvezetes világnak való odaqrása (lehet tévedek, de pont az az érdekes a Gulliver mesévé alakításában, hogy szervesen kapcsolódik az eredeti mondanivalóhoz). Képes Biblia, oké, nekik kicsit azért jobb a marketing részlegük manapság mint Swiftnek.
A kőszívű ember fiai meg az Egri csillagok abszolút olvasható egy 11-12 éves számára. Én imádtam mindkét könyvet, meg a belőlük készült filmeket is. Szerettem magyarnak érezni magam az olvasásuk közben, együtt lélegeztem a szereplőkkel stb, stb, stb

Persze nagyon nem reprezentatív, de nálunk a 20 fős ált isk osztályból aki elolvasta a kötelezőket (4-5 ember) ma egyetemre, főiskolára jár. Aki nem, az a segédmunkás, szakmunkás, biztonsági őr, ABC eladó vagy max "webfejlesztő" és "tanfolyamos programozó" pályára került. Én egyrészt nem akarom lebecsülni ezeket a foglalkozásokat, másrészt nem mondom, hogy bármilyen korreláció is kimutatható lenne, de talán az se volt full hülye, aki kitalálta, hogy egy 12 éves gyereknek el kell tudnia olvasni az Egri csillagokat. Ha nem képes rá (akár fizikailag, akár szellemileg) ott gáz van.
En egy bizonyos ido utan amikor meguntam kozepiskolaban a hosszu es unalmas klasszikus regenyeket akkor mindig csak a tomoritett valtozatokat olvastam el. 101 hires regeny es tarsai.
gyűlöltem a kőszívűt én is, sőt, az egri csillagokat is. viszont a filmeket nem. ezért lettem filmbuzi.

a másik meg ami erről eszembe jutott. a mai napig senki nem képes arra, hogy az Új Atlantiszhoz hozzátoldja azt a bekezdést, amit az átkos fordítója kivett? rengetegen úgy olvassák el, hogy kimaradt egy nagyon fontos rész (a szigetlakók egy hatalmas keresztet vetítenek az égre), ezért bezzeg senki nem picsog, pedig Bacon elvileg kötelező olvasmány lenne.
1. Bármely szerző bármely könyvét átírni csak akkor elegáns, ha kvázi parafrázist írnak belőle, ha valami újat hoznak létre.
2.Fentiek alól én sztem csak az képezhet kivételt, ha úgy meg lehet húzni egy könyvet, hogy a többi része változatlan formában, szöveggel marad. 1 példa:a Nyomorultaknak pl. sztem csak a javára válik, hogy a cselekményes részek közé beiktatott esszéisztikus, stb. fejezeteket egy az egyben kiveszik. A szövegen belül belebarmolni viszont továbbra is nonszensz.
3. Jókai a legnagyobb magyar író, és a jelenlegi felhozatalt nézve jó darabig az is marad (off: nem hiszem el, hogy itt, a kőkemény kelet-európai rögvalóság legvidámabb barakjában kifejezetten nulla az eredmény, míg a cseheknek van egy Skvoreckyjük, az oroszoknak Pelevinjük, Dovlatovuk, Jerofejevük stb. )Egy dolog, hogy kötelezők között réges rég nem a Kőszívűnek, hanem mondjuk (mind hosszát, mind az egy oldalra jutó idegen szavak számát tekintve:)az Új földesúrnak, vagy a Rab Rábynak kellene szerepelnie, de ettől függetlenül még nagyon nem fasza, hogy bárki belebarmolhat.

4. a zenés példák azért sántítanak, mert egy áthangszerelés -feltéve, hogy jó -már kvázi egy új valamit hoz létre.

5.Shakespeare mesék: ott egy mese max. 20 oldal, és nem annyira átírásról, mint párbeszédes formájú szövegek elbeszélő szöveggé való átdolgozásáról van szó..Nem mindegy.

Összefoglalva: Bekaphatják Pilhálék is, de Nógrádiék is.Mór bácsitól pedig el akezekkel.
Én személy szerint betiltatnám, hogy az irodalomtanárok kötelezővé tegyék egy adott könyv elolvasását. Ha a mai világban azt vesszük meg, amit ajánlanak nekünk és mi úgy találjuk, hogy nekünk az a legjobb akkor talán a tanároknak követni kéne ezt a gyakorlatot. Fel kellene kelteni a diákok érdeklődését, és hagyni, hogy maguktól válasszanak. Akkor talán kiderülne, hogy az említett klasszikusok ma mennyit érnek az olvasók piacán (emlékeim szerint Móricz sosem volt túl népszerű az osztályomban, lásd Rokonok, Barbárok).

Másrészt ma, az Internet korában bárki megírhat bármit egy könyvről, nem feltétlenül kéne ezt pénzért nyomtatásban kiadni, de lehet, hogy így könnyebben eljut a célcsoporthoz, de javítsatok ki, ha tévedek.
A Kőszívű ember fiai szerintem az egyik legnagyobb merénylet a gyerekek ellen. Feladják nyárra kötelezőnek. Édesanyám azt kérte, hogy minden nap olvassak el 10 oldalt. Ott ültem a Balaton partján, egy fa tövében az árnyékban, és sehogy nem ment az olvasás, még az a nyamvadt tíz oldal sem. Azt néztem, ahogy a többi gyerek bent ugrál a vízben, és én is nagyon mentem volna. Úgy tettem, mintha olvasnék, néha lapoztam egyet, és alig vártam már, hogy letehessem a könyvet.

Majdnem egy életre megutáltam az olvasást. Ezek után 20 - 22 éves koromig egy könyvet sem vettem a kezembe.
Arpad mindjart megkapod hogy bertollnok vagy. Biztos a szerzok fizettek le by the way (sic!) en vegigcsaltam a kozepiskolat, de talan meg az altalanost is. Ugy utalom az osszes kotelezot mint a huzat, talan csak a Pal utcai fiuk marad meg az emlekezetemben. Aztan megis bekerultem egy foiskolara, ahol volt egy-ket erdekes tema, ami felkeltette az erdeklodesem, es ugy elkezdtem bepotolni a kotelezoket, meg hozzanyulni a vilagirodalom remekeihez, mint a huzat. Nem vagyok muvelt, de ha mindenki csak ennyit olvasna, es ilyen igenyekkel rendelkezne, az tuti hogy bulvar ujsagiras meg Gyozikek nem lennenek Magyarorszagon
Szerintem abszolut felesleges lerövidíteni ezeket a könyveket. Sok osztálytársam a 60 oldalas könyveket sem ovlasta el, azokat is rövidítve kereste. Szerintem sok gyereknek tökmindegy hogy 100 vagy 500 oldal, mert ha háromjegyű az oldalszám akkor azt már úgyse olvassa el. Egyszerűen az a megoldás hogy érdekeseket olvassanak nem pedig nehezeket. Azért utálnak meg olvasni mert azok a könyvek annyira nem jók, pláne egy fiatalembernek. Nem ,azért nem olvassák el mert túl hosszúak ez hülyeség, ott a legjobb példa a harry potter meg a gyűrűk ura, azt úgy falják.... Egyszerűen mást kellene olvasi és akkor biztos hogy többen olvasnának. (tényleg mi a szarért kell egy kifejezetten mai gyereknek odüsszeuszt ovlasnia, meg se érti. én azon a véleményen vagyok hogy latint meg ógörögöt is kéne középiskolába tanítani, de persze az megvalósíthatatlan a mai szellemi szintnek, ezért meg kell gondolni mit olvastatunk el vele.. mert nulla háttértudással és világlátással nem sokat fog érteni ezekből az epikus művekből)
Nekem a klasszikusok popritmusban segített megszeretni a klasszikus zenét.
(az meg a másik hogy a fősikolán amin tanulok kábé 100ból 15 ember tud hangosan olvasni pont azért mert nem tanulnak meg rendesen, gyorsolvasni -> ha ezt tudnák akkor az ovlasás is gyorsabban menne, nem telnének bele nyarak)
szerintem a maiak még a zanzát sem fogják elolvasni.
de ez teljesen mindegy: mindenki azt csinál, amit akar, ha akar, akkor klasszikusokat zanzásít. majd a piac eldönti, kell-e, vagy sem. nem is értem a kérdést.

érdekesmód gyerekfejjel kifejezetten rühelltem minden kötelezőt (valószínűleg azért, mert kötelező), egytől egyig. jókait gyerekekkel olvastatni, háát...
felnőtt fejjel aztán elolvastam utólag mindent, és még élveztem is
Hát,

szerintem ez egy jó kis féligazság, amit itten fölvezetsz. Elmész amellett, hogy mekkora arculcsapása ez azoknak, akik valamiért az eredeti által megjelenített értékekhez kötődnek. Büntetésből halgassál Led Zeppelint, meg Pink Floydot Zámbó Jimmy által "újramesélve", mert úgy "több emberhez jut el".
A másik, hogy szvsz a fejlődéshez bizony invesztálni kell, időt ,erőfeszítést. Te beérted a kvarcóra fül Elise-zel, nem is lesz belőled soha zenész. Ha beéred a zanzákkal, olvasni se tanulsz meg, nemhogy írni.

De tudod mit. Legyen így. Legyenek gyerekzombik, csökött agyú droidok, akik kis cserélhető fogaskerekek lesznek a jövő társadalmában. Majd az enyéim, akik tudnak majd írni és olvasni vezetik őket ;-)
Nem a rövidítéssel van a gond, hanem Nógrádi alázat nélküli hozzáállásával...
Ha jól emlékszem, a felháborodást főleg az váltotta ki (bár én csak egy véleményt olvastam), hogy a borítóból nem derült ki, ez egy átirat.
Személy szerint nincs ellene kifogásom, ha átírják, lehet hogy tényleg nagyobb kedvet ad az olvasásra, de az mindenképp gusztustalan, hogy ezt az eredeti cím alatt, megtévesztően teszik.
Azt hiszem, a szerző félreértésben dagonyázik, miközben oktat. Tudomásom szerint nagyon kevesen mondják azt, hogy nem szabad átírni a klasszikusokat. A felháborító, hogy nem az van a borítón: Egri csillagok, Gárdonyi Géza regényét az ifjúság számára rövidítette és újrafogalmazta: Nógrádi Akárki.
Másrészt a kötelező olvasmány azért kötelező, mert fontos, nem azért mert kellemes olvasni. És egy db Jókait minden iskolás átrághat, akár szereti, akár nem, éppúgy mint a matek, biosz stb tananyag más unalmas vagy nehéz részeit.
Én gyerekként sokat olvastam, szinte kizárólag mesét, delfin könyveket és Vernét, aztán később a kötelezők sem okoztak nagy nehézséget, csak egy kicsit, de utána azt éreztem, megérte.
"Egy mai, cartoon network-on szocializálódott gyereknek túl lassú Baradlay Ödön (Eugén?) és testvéreinek története."

Ez lehet, de ez nem feltétlenül baj. A világ változott meg, gyorsult föl. Tehát a közlésmód, és a közízlés is ehhez idomul.

A mai fiatalokat, tiniket lépten-nyomon leírják, hogy buták, nem adják át a helyüket a buszon, meg utálnak olvasni, meg fúj emó.
A mai srácok semmivel sem butábbak, mint a korábbi generációk bármelyike, csak a világot egy olyan állapotában kapták el, ahol a konkurense akadt az írott szónak. Ez pedig az audio-vizuális kultúra. Amiben ők már sokkal jobbak, mint mi, 30 évesek. Vagy pláne az idősebbek. Zsigeri szinten bennük van a képi nyelv megértése, ami nyilván fáj az irodalomtanároknak, mert konkurencia. Olyan ez, mint a Star Wars megjelenése az egyház számára. Megjelent a fogyaszthatóbb versenytárs! És mivel versenyezni nem tudok/akarok vele, mert régen sem kellett, akkor inkább kiátkozom.
Mindezektől függetlenül megvan a mai generációnak a saját irodalma, ami még ha háttérbe is szorult a korábbiakhoz képest, az nem azért van, mert buták, hanem mert több minden van, és többől lehet választani. Könyv, videó, szerepjáték, mozi, zene, Playstation.
Apámnak még magyaráznom kell, hogy egy vicces autóreklámban mi a poén, a mai skacoknak ezt nem kell. Farzsebből kihugyozzák az értelmét, mert értik, mi folyik a képen.
baradlay eugén vagy edmund, az ödön vagy a jenő, vagy most mi van???
és ezen oldalak hosszat tűnödni!!!
MIKÖZBEN A TEVÉM ÉHENHAL A NETEN!!!

erről van itten szó.
Az Egri csillagokat nagyon szerettem, de az Arany embert nem tudtam elolvasni. Elkezdtem, de nem szeretek tájleírásokat olvasni oldalakon keresztül, úgyhogy végül csak a pároldalas összefoglalást olvastam el. Az a szomorú, hogy jobb dolgozatot írtam belőle, mint aki tisztességgel végigszenvedte. Olvasni pedig szerettem akkor is, és most is szeretek.

Irodalomtanárunk borzasztó volt. Az óra elején elkezdte felolvasni a könyvből valamelyik író vagy költő életrajzát, aztán amikor megunta, azt mondta olvassuk tovább magunkban. Szavalóversenyre akart küldeni olyan diákot, aki - saját maga szerint sem - tudott verset mondani, csak bemagolta és gyorsan, monoton hangon visszamondta. Az irodalom szerinte arról szólt, hogy pontosan kell tudni az évszámokat a könyvből. Szerintem meg se fordult a fejében, hogy kedvet csináljon az olvasáshoz.

Az újramesélt kötelezők szerintem nem rossz ötlet. Persze véleményt csak az elolvasása után mernék írni róla. De ha jól van megírva, akkor még mindig jobb választás, mint pároldalas tömörített. Sőt jobb, mintha végigszenvedi az eredeti szöveget, és elmegy a kedve az olvasástól. Bár az Egri csillagokat nem annyira értem, az eredetiben is olvasmányos. Gondolom ott a hosszával lehet gondja a diákoknak.
Árpád, Árpád... Már megint a hazát árulod, és a nemzet tudatos rombolásán dolgozol, direkt, szándékosan, készakarva, előre megfontoltan, hidegvérűen, stb. Gyalázatos! Mi az, hogy a kultúra nem vész el, csak átalakul? Épp azon vagy, hogy elvesszen! Bezzeg őseink, na azok hagyománytisztelőek voltak, tudták, mi az érték!

Nyomdászat? Pfúúúj! Maradt ugye a kézzel-rovásírás. Gőzvontatás? Ökör és szekér, bmeg! Fényképészet? Jaj ugyan! Csak a festészet! Elektromos gitár és szintetizátor??? Lóf***t! Hegedű és zongora! Plésztésön? Na ne! Bezzeg a hintaló! Ja és egy tisztességes csángó népdal meg ugye elvből nem megy föl az ipod-ra, sőt direkt önmegsemmisít, ha mp3-ba kódolod?

Na szóval a történelem folyamatosan igazolja, hogy azok az igaziak, azok a nagyok, akik nem tartanak lépést a zülléssel, és bizony mindig ők vannak többségben. Lásd, amikor kivonulnak egymást felavatni a Hősök Terére! Milyen sokan vannak ott, párezren! És milyen kevés hozzájuk képest az a millió tetű, aki otthon marad, és a ballib mocsokban tobzódva Mikszáth helyett ehhez hasonló szennyweblapokat olvas, székelykáposzta főzés helyett pizzát rendel, Paganini műveit Yngwie Malmsteen előadásában hallgatja, SimCity-vel legózik, miközben csemetéi az őshonos lovaglás helyett Wii-n baseball-oznak.

Persze akinek nem tetszik, annak van megoldás: bevillanyozott drótkerítés, benne hunga-rezervátum. Mindenkinek szíve joga a hagyománytisztelet nevében megmaradni a szilex és husáng szintjén. Akinek nem tetszik, disszidál az állatkertből, a többi meg ne lepődjön meg, mikor majd a züllött barmok mogyorót dobálnak a kerítésen át, aztán elmennek valami múzeum weblapjára és 3D-s Flash animációkon megnézik, milyen is volt a szilex és a husáng.
Azért más dolog, ha valaki átdolgoz egy klasszikust, és kiadja más címen, meg a saját neve alatt, meg amikor a Blikk újságírója "lerövidíti" a regényt, és Jókai Mór: A kőszívű ember fiai címen jelenik meg valami, aminek köze nincsen Jókaihoz. Utóbbi szerintem szimpla csalás, és remélhetőleg elkaszálja majd a bíróság.

Egyébként meg nem átdolgozni kell a kőszívűt, hanem kidobni a köteleő olvasmányok közül nagy ívben. Nem igaz, hogy nem lehet olyan kötelezőket találni, amiknek ma is van mondanivalója, irodalmilag sincsenek másfél század lemaradásban, és még érdeklik is a gyereket. Miért nem tesznek mondjuk igényes sci-fi irodalmat a kötelezők közé?
egyetertek, sot, en irodalmat es tortenelmet egyartalan nem tanitanek, a felszabadulo oramennyisegben helyette: kresz, hitel, jogrendszer, penzugyek, pszichologia, reklamok, egeszseg, kommunikacio, ....
Példa, de nem "klasszikus". Nekem annak idején egyik kedvenc western filmem volt a Nevem Senki. Mikor 900-ér meg lehetett venni, majdnem vettem kettőt belőle, hogy "meglegyen".
Csak, hogy mennyit gyorsult a világ, nemrégen megnéztem a 9 éves lánnyommal. Becsülettel végigülte, és amikor megkérdeztem, na, hogy tetszett, azt mondta a drága: jó volt, csak kicsit unalmas...
Hihetetlen mennyiségű információt kell feldolgozni a mai gyerekek agyának, és valószínűleg sokkal jobban pörögnek, mint mi annak idején. És Jókai meg a többi klasszikus valóban lassú már nekik.
Árpád!

Az ASVA és az arisztjuszt mit szólt ahhoz, hogy te ezt tetted:
"mindet kikölcsönözzem a könyvtárból bakeliten, és átírjam magamnak ún. kazettára, hogy aztán ún. walkmannel sokszor végighallgassam őket"
A jogdíjakkal mi lett? Beethoven megkapta a részét?
Egy cikket ez a díszes "jogvédő" társaság is megérne...
További lehetőség, hogy Jókait (eredetiben) nem tizenkevés éves gyerekek kezébe nyomják oda (ahogy velem is tették), csak mert időrendben az jön a tananyagban. Persze addigra a gyerekek már túl vannak azon, hogy tizenkét-tizenhárom évesen olvasniuk és érteniük kellett (volna) a Bibliát, az Íliászt, az Odüsszeiát és az Isteni színjátékot, de legalább a Poklot. Nekem személy szerint a szőr feláll a hátamon a zanzásítástól, de legalább az talán nem veszi el annyira a gyerek kedvét az irodalomtól, mint az irodalomoktatás.
1989-ben maturáltam, olvasni összesen két könyv:Jókai: Aranyember, Camus: Közöny
2002-ben diplomáltam, olvasni rengeteg, válogatás nélkül
2005-ben hároméves unokaöcsi jól érezni magát Mátyás templomban zene alatt

Árpád 2008-ban írdd át te a tetvesmocskos gy.f. napokban megjelent blogkönyvét
2009-ben ne legyél majd öngyilkos, jó?
Jókait én sem bírtam olvasni, de a Várkonyi Zoltán féle klasszikusokat minden évben megnézem, ha 10x szer adják le, akkor tízszer. Megunhatatlanok.
Charles & Mary Lamb, ó igen, ott a polcon még ma is.
Zanza világban élünk és mi magunk is azok vagyunk. Annyi mindent zúdít ránk a XXI. század, hogy másképp nem igazodnánk el.
De.

1. Nem gót, hanem fraktúra.

2. Továbbá a Szigeti veszedelem garantáltan nem fraktúrával jelent meg, hanem természetesen antikvával, lévén nem német nyelvű. A legrégebbi (XVI. sz.) magyar nyelvű nyomtatványok is már antikvával jelentek meg.
agyvihar,

Jenő és Ödön, az Eugén pedig Jenő ügye a siralomházzal Ödön helyett.
Bizony, nem is ér szart se, egyik átdolgozás sem, se az új Jókai, se az új Biblia.Maximum jó időtöltés, szókincs gyarapítás.
Ha Jókaival nem tudsz megbírkózni, Thomas Mann se fog menni, pedig az jó.
Miért van az, hogy megbírkózom a 17. századi irományokkal, viszont a kortárs a 3. oldalnál megbukik.Nem is beszélve a fordításokról manapság, ahol egyszerűen üvöltenem kell a lelki gyötrelemtől, annyira pongyola szar mindegyik.Németül majdnem minden fordítás moslék, angolból is.Az újak.
Miért? Nem azért, mert akik most fordítanak, annak idején skippelték Jókait és Thomas Mann-t?
A Kincskereső kisködmönt, azt kéne kinyírni. Azt a horrorszerzős mindenit.
Nagyon jó írás!
Általánosban a Shakespeare-mesék volt nálunk a kötelező olvasmány. 20 éve senki sem rökönyödött meg ezen.
Megjelentek korábban kötelezők röviden jellegű könyvek, ahol a könyveket nem 150, hanem 2-3 oldalra rövidítették le. Akkor volt felháborodás? Nekem nem rémlik. Ez megint csak álszenteskedők szájtépése. Ugyanúgy, mint amikor a Himnusz remixe elkészült.
Ebben viszont tökéletesen egyetértek veled!!!!


"Na most az lehet, hogy Nógrádi Gergely full tehetségtelenül meséli újra Gárdonyit és Jókait, ezt majd eldöntjük olvasás után, illetve, kezicsókolom, az eladási adatokból. Lehet esetleg sápítozni, hogy itt döcög meg ott béna, és még elütések is vannak benne, fuj, igénytelen. Ki az a Nógrádi egyáltalán? Meg lehet jegyezni epésen, hogy ha már átírják, akkor elismert és minimum Kossuth-díjas íróinknak kellett volna csinálni. Csakhogy őnekik erre nemigen volt érkezésük, roppantul el voltak foglalva mással. Aki nem vesztette el a fonalat teljesen, az legalább alapított egy széljobbos pártot. A többi meg írta remekműveit tovább, és ha a proli meg a proli gyerekei annyira se értették, mint Jókait, az nem nagyon zavarta őket, hiszen attól művész a művész, hogy a plebset eleve kizárja, és kizárólag a II. és a XII. kerületnek ír. Jól van ez így, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a klasszikusokat sem ők fordítják mai magyarra, hanem egy élelmes vállalkozó."
Átírhatná valaki a tankönyveket is kicsit popposabbra. Rájuk férne.
Egyet felejtesz el, hogy a biblia héberül és ógörögül íródott, Shakespeare meg angol nyelven alkotott. Jókai nyelve pedig a magyar, a nyelvújítás utáni magyar nyelv. Magyart magyarra _fordítani_? Glosszád érdekes, de ezen a ponton csúsztat!
A Nógrádiék által mondott cél, hogy valahogy visszavezessék a gyerekeket az olvasáshoz. Ehhez találták ki ezt az eszközt, erről az eszközről vitázunk, hogy jó-e.
1. Ha valóban ez a cél -és nem mondjuk fantáziálatlan írók biztos pénzszerzési akciója-, akkor ez egy jó cél, nincs vita: a gyerekek nem olvasnak. És szellemi fejlődésük -annak elmaradása- miatt ez bizonyosan nem jó.
2. A következő dolog azt vizsgálni, jó eszköz-e ez ehhez a célhoz. Szerintem sincs életkorhoz igazítva a kötelező olvasmányok köre, a példánál maradva: egy gyerek akkor szembesül Jókai romantikus, hömpölygő tájleírásaival, amikor még csak az eseménytörténet érdekelheti, nincs még érzéke irodalmi stílusokra, esetünkben a romantikára. Ebben a tekintetben pártolom a kezdeményezést, sőt tetszik Árpád analógiája a für Elise-re.
3. Az érdemi vita talán tényleg ott van, amit a cikk végén kiértettem: olyan társadalmat akarunk-e 10-20 év múlva, ahol van egy magát felkenő szellemi elit, meg a proli többség, közöttük szakadék, és nem értenek szót egymással. Szerintem ehhez kicsi ez az ország, nem akarunk "Brazília-modellt", nem szabad hagyni. És ebben az értelemben, a szellemi elit felelősségeként igenis terjeszteni kell a tudást, nem elzárni keveseknek.
Vagyis talán az ilyen kísérletekhez nem úgy kéne viszonyulni, hogy ez szentségtörés, pusztítsuk el, hanem meg kéne vizsgálni, hogy teljesíti-e a célt, és ha nem, új eszközt kitalálni erre az egyre nagyobb problémára.
Változnak az idők.

Akinek ez nem tetszik az kezdje az általános iskolai környezetismeret órát a citromsavciklussal és a DNS molekulaszerkezetével. Ha attól nem jön meg a kedve az élővilág tanulmányozásához, akkor semmitől.

Eretnekség ez valóban. Egy Leonard Bernstein nevű fickó meg gondolt egyet és Shakespeare középkori angolban írt lopott sztoriját megcsinálta musicalnek. Kommersz, pop, viszont fogyasztható és imádják a népek. WSS.

Veszélyben a magyar - én mondom, de nem azért mert A láthatatlan ember eltűnik a könyvespolcokról, hanem azért mert vannak akik úgy raknák vissza, hogy az ipodnak már ne legyen helye.

Nagyobb könyvespolc kell. Jusson hely ennek is, annak is. Persze ez már maga az út a másik elfogadása felé. Az meg nehéz.
Ha ezt a Modern képmeséket egy szappanoperába burkolva csináltátok volna meg, ma mindenki ezeket a szövegeket szajkózná.

Tartalmilag szöveg teljesen oké, de vehetted volna csípösebbre is a figurát, és a vulgáris kifejezéseket is hiányolom, nekem azok nagyon kellenek a lelki békémhez.
Kedves "agyvihar"!
Az olvasásnak nem az a lényege, hogy utána dolgozatot kell belőle írni. A leírt szöveg a gyerek fantáziáját mozgatja meg, egyben fejleszti. El kell képzelnie a tájat, a szituációt, stb. Aki csak filmet néz, készen kap mindent, a film alkotójának fantáziájára hagyatkozik. Saját fantáziája meg sosem lesz. Az efféle agymosás "eredményét" sajnos már most is láthatjuk...
Ja, és a montázs az tízcsillagos.
10 évesen kerültem Afrikába, 0 angol tudással. Szenvedtem a suliban, sírtam, hogy miért nem tanulnak meg inkább ők magyarul. Aztán anyám elvitt a helyi könyvtárba, volt ott egy rakás könyv az "Easy English" sorozatból, a legnagyobb ifiklasszikusok (pl. Verne, Twain) mondjuk ezres szókincsre zanzásított változatai. Ezekkel kezdtem, faltam őket. Később jött a Sherlock Holmes összes, kétszer olvastam ki, ebből tanultam meg angolul.

Most pedig ebből a nyelvtudásból élek.
Szerintem a Koszivu ember fiai mindenkinek lassu.....egy rakat Jokait olvastam tobbszor is, de ezt csak egyszer, nagy kinok aran.....a tajleirasokat termeszetesen atlapozva...:)
Csak megjegyzem:
Az Egri csillagokat megcsinálták már számítógépes játéknak. Nem is béna. www.jumurdzsakgyuruje.hu/
nem is rekám.

Mindazonáltal nem baj az, ha az ember klassica filologia diploma nélkül is képes élvezhetően (és itt ezen nagy a hangsúly!) végigolvasni egy klasszikust. Ha mondás megmarad benne, akkor csak tessék. Lásd még: tetszőleges műfordítás magyarra.
agyvihar · agyvihar.blog.hu/ 2008.12.05. 06:57:41 :

Az, hogy nem tartják be, nem a könyv hibája, sőt! Nyilván magadtól nem állnál neki két ismeretlenes egyenletek megoldásán gondolkozni, mert lássuk be, ritkán kell. A tanár (még az irodalomtanár) is azért van (részben), hogy rávilágítson: enélkül kevesebb lesz az életed és szellemi tróger maradsz.
@agyvihar: különbség van az információszerzés és a kultúrálódás között. Mindkettő más olvasási technikát kíván meg.

A kötelezőket megutáltam, mert kötelezők voltak, mindig a rövidítetteket - vagy még azt sem - olvastam el. Olvastam helyett X-Aktákat, mert éppen szervízben volt a számítógépem.

Vannak remek könyveim a polcon, mindegyik érdekel, azért vannak ott (mert bizony ami nem érdekelt, azt elajándékoztam, vagy eladtam). Ugyanakkor egy klikkel le tudok tölteni annyi könyvet, ami megtöltené a szobámat is.

Egyáltalán nem zavar, hogy "újraírják" a kötelezőket. Ha jó, akkor talán létjogosultságát veszítik a rövidítések, mindenki jól jár.
Nekem a Mohamed-karikatúra miatt a dán tejtermékeket bosszúból nem vásárló muzulmánok jutottak eszembe így hirtelen.

Nem tudtam, hogy Jókai, Arany szent és sérthetetlen. Végül is, pusztuljon aki nem istent lát bennük. Dögöljön meg az Accept a Metal hart miatt, haljon ki az Iron Maiden mert megírta a Rime of the ancient marinert. Hamár pop. Rock. Egyébként ki volt az a faszkalap, aki eldöntötte, hogy csak az első versszakot kell elénekelni a Himnuszból, lehet, hogy nem kapunk hatost Mexikóban ha mind a nyolc versszakot lenyomathatják a fiúk?
Én csak azt nem értem, minek erőltetni ezeket az iskolában? Ha nem olvassa el, válasszunk valami olyan olvasmányt, ami jó és érdekli a mai gyereket, vagy válasszunk részletet. Nem tom, hogy a sztorija mondjuk a Kőszívűnek önmagában megéri-e ezt, nem hiszem, hogy jobb, mint a semmi. Olyan, mintha nem kérdezné meg magában az irodalomtanár, hogy mi is a célom ezzel a szöveggel?
BTW a 100 híres arra jó, hogy felfrissítse az olvasmányélményt, önmagában értékelhetetlen.

A Don Q.-t pedig Radnóti írta át, a Lambot Vas fordította a meglévő magyar fordítások figyelembe vételével - nem tudom, ma miért derogál egy átírás egy nagy írónak.
Egy nagy baj van egyébként a kötetekkel, de az tényleg: hogy szerzőként nincs feltüntetve a címlapon nagy betűkkel NG. Mondjuk így: JM: A kef, alatta: NG átdolgozásában.
ha az a baj, hogy nem megfelő korban olvastatunk el vmit a gyerekkel, akkor az oktatás megreformálása a feladat, nem az, hogy szeméttel pótoljuk az eredetit.

Ha a nyelvezete nem olyan egy könyvnek, amilyen a mai beszélt nyelv, akkor 4-5 "bazdmeg", és "tök király" beszúrása, s ily módon való modernné tétel helyett alternatív javaslatként ajánlom a kérdés-felelet módszert. Aki nem ért egy szót, kérdez, aki érti azt, elmagyarázza.
Persze ez macerásabb, és nem is olyan cool.
Például a dologozat szó is nehezen fejthető, régiesnek hangzik.
A probléma max. az lehet, ha a borítóról nem derül ki, hogy ez nem az eredeti mű. A másik probléma az lehet, ha szar az átirat. Ettől függetlenül az ötlet nem új, és nincs is vele semmi baj, a kivitelezés a kérdéses.
Ez tetszik:
"A pedagógus rámutatott: az evolúció során nem létezik viszszafejlődési tendencia, csak a szókincsünk csökken folyamatosan az utóbbi években."
Az illető folyamatosan számolja a szavakat? honnan vesz valaki ilyen baromságot?
sziasztok, szerintem is erősen át kellene gondolni a kötelező olvasmányok listáját. egyfelől még az átkosból ittmaradt elvek alapján szelektálnak, másfelől vicces egy lista mind mennyiségre, mind műre nézve. el bírom képzelni, hogy lelkesednek a 16 éves kamasz fiúk Kármán: Fanni hagyományaiért 2. gimiben.
Még magyar szakon az egyetemen is rosszul voltam tőle... aztán meg mindeki reklamál, hogy nem szeretnek olvasni.

14. évesen, nyolcadikban az a feladat a dolgozatban, hogy Kölcsey versében jelöljék be a gyerekek a verslábakat. Erről kéne tudniuk, hogy ez az irodalom. Tényleg csoda, ha egyáltalán könyvet vesz a kezébe valaki ezek után...
speciel én szeretem Jókait, és vannak még szörnyebb preverzióim, de erről az egészről azt gondolom, hogy kétfajta ember van: az egyik szeret olvasni, a másik nem. aki szeret, annál ízlés, érdeklődés, és kultúráltság kérdése, hogy mit olvas. aki nem, annál meg örüljünk, ha bármit elolvas, inkluzíve a mikró használati utasítását... szóval még egy ilyen zanzásított cucc is jobb, mint a semmi, bár én nem hiszek a félmunkában, igaz, én imádok olvasni. és valahol nekem ez egyfajta mércéje is az intelligenciának. ha nem olvasol, bunkó vagy, teccik nem teccik. ha bunkó vagy, akkor meg hiába lennél egyébként intelligens...
Igénytelen vagy, ha ennek tapsolsz. Egyszer majd Téged is zanzásítanak, akkor meg mások fognak tapsolni.
"a katolikusoknál legutóbb 1973-ban volt modellfrissítés" -1997-ben jelent meg a Novulgata Káldi-féle megújított fordítása.

"Igaz, abból nem húztak ki komplett fejezeteket (mert azt a zsinaton csinálják)." Egész konkrétan mire gondolsz? Melyik zsinatra? Ugyanis a IV. század vége óta (hippói zsinat, 393) véglegesnek tekinthető, mi kánoni és mi apokrif az egyház megítélése szerint. Ha más infód van, várom: mikor,hol nyúltak hozzá?
Nem annyira lényeges, csak mivel meg lett említve a Biblia, beindultak a pavlovi reflexeim, és írnom kell két dolgot:

1. Egyetértek TWÁ-val, a Biblia a lehető legszarabb példa a klasszikusok átírhatatlanságára. A világ nagy részén (legalábbis angol nyelvterületen, azt ismerem jobban) ha az ember bemegy egy könyvesboltba, megveheti a Bibliát sms nyelven 100 oldalban, 100 perc alatt elolvasható formátumban még kevesebb oldalon, ugyancsak nem túl hosszú limerick átköltésben, kismillió szlengre (londoni, glasgowi, new yorki stb-stb) lefordítva stb. Ezeket egyébként keresztény, egyházi könyvesboltokban is árulják.

2. Pont a Bírák könyvét nem? Nem tudod mit vesztesz. Olvasd el először a legvégét, mondjuk a 19-21 fejezeteket. Ha túl hosszú, akkor csak a 19-et, bár tovább fogod olvasni, mert ott nincs vége a sztorinak. Aztán elolvashatod mondjuk a Sámson sztorit (13-16 fejezetek). Ezek szerintem 8 bitre lebutítás nélkül is marha jók (bár a régies nyelvezet egy picit tényleg nehéz - angolul tudók esetleg próbálkozhatnak ezzel: www.biblegateway.com/passage/?book_id=7&chapter=19&version=65). De a könyv többi része sem sokkal rosszabb, leszámítva néhány rövidebb szakaszt.
Ellenzem.
Ha nincs értelme az eredeti műnek, a zanzának végképp nincs.
Viszont a "kedves" szerzőknek, ha nincs önálló ötletük, menjenek el dolgozni.
Szerintem.
Ebből a szempontból mindegy, hogy kötelező-e vagy sem.

Egyébként kultúra-ügyben vannak még felszámolnivalók:
- a helyesírás
- a szókincs
- a művészetek úgy egyben
- a társadalmi élet íratlan törvényei
- aztán az írottak
...
Én is elkezdtem egy "klasszikust" rövidíteni: Imre Kertész: Sorstalanág.
-Te Gyurka! Gáz van, nagy gáz!
A belinkelt modern képmeséknek mi a köze az egészhez? Halad a tudomány, a technika. Igen, és? A bakelitet felváltotta a CD majd az mp3, igen és? Bach azonban Bach, bakeliten CD-n és mp3-ban is. Senki sem tüntet azért, hogy klasszikus zenét ne lehessen CD-re írni, vagy Jókai >eredeti< regényét digitális formában feldolgozni, e-book forma pl, könyvjelzők, valódi történelmi háttér linkek amolyan wikipedia formátuman stb stb.

Te azonban nem erről írtál! Szerinted magát a művet kell átalakítani. Nem érti a gyerek? Egyszerűsítsük le! Majd 10 év múlva egyszerűsítsünk megint, majd megint. Még véletlenül se a gyereket akarjuk egy magasabb szintre emelni, a szintet vigyük mindig lejjebb. Ennek semmi köze a haladáshoz. Ez visszafejlődés, degeneráció.

Ez az írás pedig egy újabb ostoba demagóg csúcsdöntés.
Engem meggyőztél. Bár az elején nem tartottam jó ötletnek ezt a Jókai átírásást, de a párhuzamok jók.
Gyerekkormomban én is a C64-s Trollie miatt masoltam Jean M. Jarre-t :)
Viszont csak képes bibliát abszolváltam és ez nem indikálta a hardcore változat átolvasását. Katkó sem lettem. Sőt ellenkezőleg: már a képes változat is meggyőzött, hogy mesekönyvben nem hiszünk. A Benedek Eleket is kinőttem. Ez azért jelen valamit. Nem?
Szia Árpi!

Szoclibként is voltak averzióim a dologgal szemben, aztán elolvastam, és nagyjából egyetértek. Magyartanárként, és főleg olyanként, aki a szakmát három év szenvedés után idén nyáron hagyta ott (messze nem a gyerekek, hanem a kollégák szellemi színvonalának elviselhetetlensége miatt, és még csak nem is a nagyobb zsetonért) azonban lenne néhány megjegyzésem:
1., Jókai szenvedés, sírva olvastam újra minden sorát, ha véletlenül tanítanom kellett. A szépirodalomban engem nem elsősorban a sztori, hanem a lélek- és karakterábrázolás érdekel, az meg a Mesternél erősen sztereotipikus. Hál' Isten a gyerekekkel mindig értő mód meg tudtuk ezt beszélni, volt, aki egyetértett velem, volt, aki nem, a többség meg persze el sem olvasta.
2., Hogy miért? Mert a szövegértési képességük a béka segge alatt van. Oké, nyakamat rá, hogy mi cseszünk el valamit még az alapfokú oktatásban (én gimnáziumban csapattam), ennyi diszes (nem Demokratikus Ifjúsági Szövetség)kölyköt én még életemben nem láttam. Persze, hogy próbálkozik szegénykém, de nem megy neki, már egy bankautomata kezelése is megoldhatatlan feladatot okoz legtöbbüknek, főleg az "Adja meg négy jegyű azonosító kódját!" felszólítás. (Mer'hogy az pinkód, emmeg hülyén mongya.)
3., Ugyanakkor kétlem, hogy a megoldás a zanzásítás lenne, sőt. Diákjaimnak mindig azt mondtam, hogy életem egy bizonyos szakaszában (és most is, hogy otthagytam a sulit) azzal kerestem a kenyerem, hogy tudok szöveget olvasni és elemezni. Most szólok: nem nagy tudomány, de ahhoz elég, hogy pl. ne lehessen megetetni kedvező kamatozású szabadfeelhasználású hitelekkel, amik miatt majd viszik a fejem fölül a házat.
4., Merthogy erről lenne szó: aki nem tud szöveget értelmezni, azt lépten-nyomon át fogják verni. Nem tudom, hogy mi a megoldás, de az biztosan nem, hogy zanzásítjuk a szépirodalmat, hacsak nem zanzásítjuk a huszonvalamennyi oldalas hitelszerződéseket is. Nem azt mondom, hogy aki érti Jókait azt a bankok nem tudják átverni, csak kisebb rá az esély, mert valószínűleg felfogja, hogy a reklámban "az első évben a törlesztőrészlet értéke változatlan" mondattal beharangozott ajánlat tényleg CSAK az első évre vonatkozik. És az még lehet, hogy az első évben belefér, de a többiben már nagyon nem fog beleférni.
5., Mint már az elején írtam: a szépirodalom nem azért szép, mert régi, vagy kortárs és érthetetlen. Hanem azért, mert abban, az arisztotelészi terminust magunkévá téve, magunkra, a minket körülvevő világra ismerünk és megrendülünk. Merthogy jellemábrázolás, karakterábrázolás, lélekábrázolás - mind-mind kidolgozott, árnyalt, sokszínű, összetett. Mindez pedig "szépen van megírva", vagyis választékosan, árnyaltan, olyan módon, ami egyszerre fejleszti a szövegértést és a szókincset. Hát ezért berzenkedem én a zanzásítástól, nem elvitatva azt a jogot, hogy a nemzeti kultúránk alapját adó műveket időről-időre újragondoljuk, újraértelmezzük.

Ps.: Nógrádit én sem olvastam, szerintem nem is fogom.
Azon gondolkodom, vajon mi taszított Téged Jókai műveiben, köztük a Kőszívű ember fiaiban.

Aligha az olvasási kényszer, mert láthatóan szerettél olvasni. Nagyon is.

A nehézkes korabeli nyelvezete talán? Nem hiszem. Jókai a legolvasmányosabb íróink között van, és stílusa pl Homérosz mondatfűzéshez képest lényegesen könnyebben emészthető.

Jókai korrajza taszít Téged, az a kor, amiben élt és alkotott, aminek eszményei köztük a hazaszeretet és a nemzeti büszkeség nyilván őt magát is jellemezték?

Nem tudom. Megerősíteni vagy cáfolni ezt csak Neked áll jogodban.

Apropó hogy viszonyultál Petőfihez? Vajon gyermekként megborzongtál-e kicsit is, mikor szavalni hallottad a "Talpra magyart"? Ezt a naív hangvételű és a létező legegyszerűbb funkcionális kiáltványt?
Vagy csak átlátva a szitán méla undorral gondoltál inkább másra, ha ez került szóba?

Az egyén-család-szülőfalu/város-nemzet-emberiség viszonyrendszerből kihagyható vajon a középső kettő? Nem támad-e túl nagy szakadék abból, ha kiiktatjuk a haza fogalmát az értékrendünkből?

Mondhatják sokan, hogy erre nincs szükség. Nekik még igazuk lehet, ha csak magukra gondolnak. Azonban sokan vannak akiknek szükségük van a nemzeti tudatra. Azt elvenni tőlük, egyenlő lenne ezen emberekszellemi érzelmi földönfutókká tételével.

Ráadásul sosem lehet tudni előre, hogy az aki bomlasztja a közösséget, az saját tiszteletreméltó szabadságjogait alkalmazza-e jószándékúan, vagy egy másik, idgen közösség szolgálatában áll-e. Mert ilyen közösségek vannak.
Mindig is voltak, mindig is lesznek.

Szóval a szabadság nagyszerű dolog. Mind az egyén szabadsága, mind a nemzet szabadsága, már akinek ez fontos.

Egyre kell csak vigyázni, arra, hogy tiszteletben tartsuk a többiekét is. Fajra, vallásra, nemzetre való tekintet nélkül. S ne űzzünk gúnyt arra érdemtelenek érzületével, mert az nem vezet jóra.

Nem mondom, hogy a "klasszikusok popritmusban" mindenképp káros. Nem mondom, mert nem olvastam. Ezt csak a kész "mű" átolvasásával tudnám megítélni. Előszóval és utószóval egyetemben.

Üdvözlettel.
Árpi, Árpi, nemekem pl. nem az átírással van bajom, tőlem azt ír belőlük bárki, amit akar. De ezt inkább tegye a saját neve alatt. A könyvre meg nagy! betűkkel írják rá, hogy rövidített, átdolgozott kiadás, vagy remake, vagy Jókai műve alapján írta xy, vagy valami hasonló.
Hát ez meg mitől lett ilyen indulatos, W? Csak nem rokon a Nógrádi?
Nyilván, hogy egy ilyen ügyben mindenki megszólal, pártállástól és vérmérséklettől függően. Pilhált és a Nemzetet se kell komolyabban venni, mint máskor. Gondolom, a másik oldal is elgondolkodna, ha Esterházyból vagy a Sorstalanságból maradnának ki feleslegesnek ítélt részek.
A gond ott van, és erre a Heti Válaszban ( www.hetivalasz.hu/cikk/0811/nem_jokaival_van_baj ) közölt kis összevetés a példa, hogy nem csak könnyít, hanem igénytelenít is. És egyes esetekben teljesen fölöslegesen ír át vagy szlengesít dolgokat. Szerintem egy irodalmi műnek a szórakoztatáson túl igenis van kultúrahordozó jelentősége, ez különbözteti meg a lektűrtől. A Lamb-féle Shakespeare-mesék pl. pont ezért jó. De szerintem még a Szinnai Tivadar-féle Robinson vagy Nagy Indiánkönyv-átdolgozások is jó példának tűnnek.
A Kőszívűt bennhagynám a kötelezők közt, csak megnézném, hány éves kortól. Sem a nehezebb nyelvezettől, sem a tájleírásoktól nem félteném pl. a 13-14 éveseket.
Az megvan egyébként, hogy a nyelvtanulás (anyanyelvé is) az agy egyéb képességeinek is jót tesz? Ezek szerint aki "lebutít", az esetleg el is butít hosszabb távon.
Na viszlát, megyek Chomskyt olvasni.
Az emberi ész védelmében

Azokról akik a "rövidet" szeretik, egyértelmű jellemrajz (korrajz?) ez arról, hogy mennyire durvultak el "belül". A komoly zene túl hosszú, egy festmény vagy egy szobor megértéséhez is idő kell, így aki nem szán rá elég időt, nem is értheti meg. Nem is értenek meg semmit. Hiszen nem szeretnek megérteni semmit sem.
Az ember azt szereti amit(akit) megértett, és amit(akit) megértett azt szereti. (Ki a jót, ki a rosszat.) Az ember ugyanis szeret érteni...

Akik a "rövidet" szeretik így szépen lemaradnak arról amiért élni egyáltalán érdemes: megismerni, megérteni magunkat és a körülöttünk lévő világot, hogy mindezek által felismerjük azt, hogy nem véletlen a létezés, nem véletlen a létezésünk.

A kulcs tehát az idő.

Nem csak arról van szó, hogy arra szánjuk amire akarjuk, hanem arról, hogy szánjuk arra, ami a célunknak - azaz az értésnek - jobban megfelel. Ezt pedig semmi sem könnyíti meg jobban mint az, ami szép. És nem az, hogy "rövid".
A fent linkelt háborgásokat nem olvastam, de egy nemrégi (nov. 29.) HVG-ben az volt a cikkszerző problémája, hogy Nógrádi úr elfelejtette közölni a címlapon vagy bármely feltűnő helyen, hogy ez bizony nem JM vagy GG eredetije, vagyis annak megkurtított változata, hanem bizony egy eddig nem sokat mutató (ön)jelölt átdolgozása.

Egyébként sem értek egyet a felszólalásoddal. Nem kötelező (szó szerint: egyre kevesebb iskolában írják elő a kötelező olvasmányt) Jókait, Gárdonyit, Hugót, Dickenst olvasni. Ennek következtében nem kötelező megismerkedni a klasszikus szépirodalommal sem. Így pedig aligha érdemes.

Nem is értem: nem látod a bejegyzéseidre érkezett kommentekből, hogy funkcionális analfabétákkal vagy kénytelen hadakozni? (Más kérdés: meg nem tenném: minek? Ha megérti, hogy ostoba volt, még jobban gyűlöl.) Akik a két sorral feljebbi tiszta gondolatokat sem értik, nemhogy észleljék az iróniát, azoktól mit várunk?

De te is saját olvasóid ellen agitálsz: egyszer csak azt veszed észre, hogy túl bonyolult vagy szinte mindenkinek - ők lesznek a silány, lebutított, kivonatos műveken felnövekedett nemzedék (már ha olvasnak mást is, mint blogbejegyzéseket - amelyek szerény véleményem szerint kevéssé pótolják az általános műveltség egyéb, fáradságosabb megszerzési formáit.)

Az író magányossága.
Nem a zanza a baj, hanem, h. ez nem nagyon derül ki a borítóról. Tehát a vevő nem tudja, h. az eredeti könyvet vásárolja meg, v. az átírtat. Én ugyan nem láttam élőben ilyen könyvet, de az általad is belinkelt indexes cikkben található képen is csak az látszik, h. "klasszikusok újramesélve", amitől ugyan gyanakodhat az egyszeri vevő, de az alább látható eredeti szerző neve minden bizonnyal meggyőzi arról, h. ezt bizony Jókai/Gárdonyi/stb. írta, és nem Nógrádi.
Na ez a baj.
2 komment wow. amugy csak annyit akartam h huuuhuhu mennyire imadtam a Shakespeare meseket!!! Kesobb pedig megkaptuk karacsonyra a Shakespeare osszest es akkor mar elolvastam ugy is, mert tudtam h izgis a sztori. Szoval asszem total egyet ertek.
(Nincs ekezet a kulfoldi gepen, bocs)
Jo kis strategia:
1. Eloszor atirjuk a regi konyveket.
2. Aztan krszerusitjuk a helyesirast.
3. Majd megreformaljuk a nyelvet.
4. Aztan megvaltoztatjuk az irast.
Igy minden egyszerubb, gyorsabb lesz.
Aztan a folyamat felgyorsul;
rovid ido mulva a magyar kultura ertekeit mar csak a tudosok lesznek kepesek elolvasni, ertekelni, megerteni, akiknek hosszu evek kepzese kell ehhez.
A nep csak azt fogja megkapni es megerteni, amit le/atforditanak neki. Ezt nyilvan nem a piac fogja szabalyozni, hanem onjelolt kulturpapok, a tutifrankot megmondok.
A torokok 1920-ban ataltak az arab irasrol a latin betukre. Az 1920 elott irt szovegeket mar csak a tudosok tudjak elolvasni, a torok nep szamara megismerheto torok kultura 1920-tol letezik.

Ez az atirogatas kivalo modszer egy nep identitasanak az eltorlesere.
Szerintem is "tahósítsuk" a gyerekeket.Ennek a világnak buta,egysíkú gombnyomogató majmokra van szüksége,nem gondolkozó emberekre.Nem tűnik fel senkinek,hogy egyszerűsödünk?Szomorú.
Most mi történik?

A moderátor(ok) a fejüket vakarják tanácstalanul, vagy csak egyetértő vélemények jelenhetnek meg?

Ha csak türelmetlen voltam, akkor elnézést kérek.
Oké, lehet nyomni a delete gombot. A baj azzal van, hogy Jókai nevét viseli a kötet, és nem nagyon reklámozzák, hogy ez egy átdolgozott verzió. Senki nem mondja, hogy tilos kiadni Jókait rövidítve. Adták már ki húsz éve is.
Jókai mégcsak ment, de az Anyeginnél megakadtam...az már nekem is túl sok volt.

Veszélyes vizek ezek, de ha jól írják át van értelme.

És igen a világ és a nyelvezet változik egy-két évtized alatt is rengeteget.
Ez azért nehéz ügy, ugyanis ezekben a jó bő lére eresztett irományokban nem csak a sztori lényeg, és a kivonatok csak ezt hozzák át.
Fontos az is, hogy egy korképet festenek elénk, megismertetnek egy csomó, a fő cselekmény szempontjából mellékes, így a zanzásított verzióba bele sem kerülő aprósággal, szagokkal, ízekkel, látvánnyal. és igen, nyelvezettel is.
Szerintem ez így együtt "a mű", még akkor is, ha némelyik (na jó, majdnem mind) túl lassú és túl hosszú a 40Frame per sec-en futó FPS játékokhoz képest.
BTW, Stephen King is lassú és körülményes, mégis imádjuk... Sosem olvasnám el a Ragyogást 20 oldalon.
sajnos igazad van. én is hajlamos vagyok értelmiségi sznobkodásra, de ha belegondolok, én is nagyon sok mindent fogyasztok más, átírt formátumban. (Beethoven-techno, valaki?)
De nem enyeget a veszély, hogyha mindent lájtosítunk, akkor nem marad semmi, ami eredeti érték? Kell némi külső "kényszer", hogy tudja a gyerek, merre érdemes elmozdulni.
Hogy mér' kell neked mindig felköhögnöd a kötelező leckét? Kicsit. Gondolkodni. Tóta! Annyira lehetetlen?
Van abban igazság, amit mondasz - a Biblia képes kiadásával pl. -, épp attól annyira nagy hülyeség az egész barátom, amit itt összehordasz.
A szemétnek mindig nagyobb lesz a nézettsége és az eladási aránya, mint a magas kultúrának.
És bár meg vagyok győződve róla, hogy egy senki vagy, ez esetedben nem a szellemi, hanem a morális elmaradottságodra vezethető vissza. Ebből az következik, hogy a te értelmeddel persze kinyílik az ember kíváncsisága magasabb kultúra felé is, ha az alacsonyabb interpretációjában találja, ám az átlagos intelligencia számára éppen elégséges Jókai 16 oldalon.
Amikor gimnazisták (!) második legnépszerűbb érettségi ajándéka a plasztikai műtét, tán nem kéne őket még lejjebb taszajtani a moralitás emelkedőjén.
Persze ezt neked megérteni képtelenség, mert te a szarban érzed jól magad.
Ezért nem kéne újságot írnod. Menj el inkább szippantósnak. Ott kiélheted magad!
Szerintem a Krónikák második könyvére gondoltál. A Bírák könyve szinte akcióképregény. Elég, ha Sámsonra, Gedeonra, vagy Jeftére gondolok.
Szerintem legalább gyorsolvasással fusd át.
Képzeljétek én meg elolvastam a kötelezőket. Sőt többet már azelőtt, hogy tudtam volna, hogy majd kötelezők lesznek. Persze pl. Homérosz nem volt egyszerű ("Ah míly szó szállott ki fogad kerítésén?") de nem bántam meg.
De tőlem rövidíthetnek, mindig voltak ilyen egyszerűsítések. Aki akarja érje be azzal. Meg pina helyett műpinával. Az is egyszerűbb. Se udvarolni se fizetni nem kell neki, minden egyszerűbb.
Nehéz azt tudomásulvenni, főleg egy konzervatív szemléletű embernek, hogy a világ, tőle függetlenül is, változik, s nem csak a tetszésére. Az egyik leggyakoribb ismérve a konzervatívoknak az, hogy meg kívánja őrizni,(valorizálni) azt az egykori teljesítményt, amivel egykor sikerült kiemelkednie a többiek közül. Ehhez, a társadalmi státusz megőrzéséhez, éppen az elért hatalmi pozíciója használata a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb. Meg kell őrizni azt az egykori teljesítményi környezetet, amely összevethetővé teszi a mai teljesítményt az egykor elérttel, és akkor a rangidősség okán ő diktál addig, míg meg nem hal.
Nos Magyarország ezért fulladozik, az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatiság, a bírói munka, a jogértelmezés, stb. mindaz, ami úgymond "szakértői","értelmiségi" kérdés.
De más lenne itt az élet, ha közönségesen, költséghatékonyan és ideológiamentesen próbálnánk szorító gondjainkon segíteni.
Speciel én sose olvastam ilyen zanzákat, mindig mindent teljesen, a kötelezőeket is, általában egy-két évvel korábban. Az Egri Csillagokat pl. 8 évesen két nap alatt olvastam ki, de azt hiszem ebben én nem voltam átlagos gyerek :-) Na ja, akkor még volt időm olvasni. Ma már, meló, család meg autó mellett (BKV-n is olvastam sokat), örülök, ha egy kétszázoldalas könyvvel egy hét alatt megvagyok.

Mi a gyerekeinket a könyv szeretetére neveljük, remélem sokat fognak ők is olvasni (még ovisok), de nem vagyok álszent: tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyan családok (sőt, sajnos a legtöbb ilyen), ahol szülői példamutatás híján más eszközökkel kell ezeket eljuttatni ezeket a műveket az ifjakhoz. Pl. ilyenekkel.

Nógrádi írta egyébként a Gyerekrablás a Palánk utcában c. gyerekregényt meg a Kismaszat könyveket, amik jók (filmek is készültek belőlük), tehát ért a gyerekek nyelvén. Vélhetőleg ezeket is jól csinálta meg.
Agyvihar tökkkéletesen igazad van, hogy nem szabad bennt tartani a kötelezők között ezeket a könyveket.
De ma nem az az alapvető cél, hogy ezeket elolvassák a gyerekek, hanem hogy egyáltalán olvassanak valamit. Ha az a Harry Potter akkor azt. Egy átiratnak semmilyen irodalmi értéke nincs a "sztori" miatt fölösleges elolvasni, a hozzáadott plusz hiányzik belőle ugyanis. Iszonyatos szókinccsel rendelkezik Krúdy, Jókai, Mikszáth miért is kéne átírni, lebutítanii? Ha megszereti a gyerek az olvasást a tanár vagy a szülő a kezébe adhatja később is őket.
mondjuk a klasszikusok popritmusban az szimpla giccs (8 biten géphangon nem, úgy csak idegesítő:), de a poszt többi része maxiriszpekt
Sok kötelezőt elolvastam, de úgy érzem 14 éves fejjel pár fejezet után el tudtam dönteni, ebből mi kell nekem és mi nem. Szóbeli érettségire készülve olvastam el Örkény egyperceseit kikapcsolódásként, s véletlenül épp azt a tételt húztam. Persze a magyartanárral folyamatosan háborúban álltunk, hisz míg ő Rimbauld és egyéb francia nagyságok műveit próbálta rajtam számon kérni, én inkább eredetiben olvastam a Fantasy nagyjait. Nem biztos, hogy egy fokkal is rosszabbak...Cserében megtanultam magamtól az angol nyelv alapjait, hatalmas szókincsem lett, s a világképem is tágult. Meg vacsorázhattam kedvenc írómmal (Robert Jordan), amikor hazánkba látogatott... Többet ért, mint egy délután valami unalmas és nem épp időtálló regénnyel.

A cikk midnen szavával egyetértek. Nem biztos, hogy a legjobb úton haladunk, de ha ez a trend, ezt kell követni.
Mellesleg a Harry Potter sorozat is nagy hasonlóságot mutat a kötelezők röviden "zanzásítva" kötetekkel :)
Minap kezembe vettem Stendhal: Vörös és Fekete című regényét. Ezt az egyet blicceltem el emlékeim szerint. Gondoltam, éretteb fejjel, egyetem után, kissé deresedő halántékkal már tudom értékelni a "a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus" alkotását. Valami eszméletlen, milyen unalmas, és vontaott az egész. Mathilde nem húzza el a karját, mikor az erkélyen valaki hozzáér a könyökéhez a ruhán keresztül. Ilyen, és ehhez hasonló jelenetek játszódnak, a nyelveztről nem is beszélve. Na, ez egy mai 16 évest baromira megfog. Ha kihagyjuk például A kőszívű ember fiaiból a leírásokat, mikor azt ecseteli, milyen szép egy kastély, ló, folyó, bármi, amiről lehet írni egy oldalt, gyakorlatilag megfelezzük a könyvet, van egy pörgős sztori, hazaárulással, csatával, szerelemmel, és talán eljutnak a végére, miközben nem veszítik el a fonalat.

diszperz (törölt) 2008.12.05. 12:11:50

1 Szerintem az egész kötelező olvasmány rendszer jelenlegi formájában értelmetlen, és sokkal többet árt, mint amennyit használ. A rendszer az ismert mondásra épül: A pedagógia vagy fölösleges, vagy hiábavaló. A kőszívű emberrel 12-13 éves korában csak az a néhány fanatikus diák boldogul el, aki ezt kötelezővé tétel nélkül is megtenné.
2. Amit agyvihar említett kulcskérdés. A mai gyerekek számára a legnagyobb akadály az olvasás megszeretése felé vezető úton a tempó. Olyan olvasmányokat kéne találni, amik valamiféle átmenetet jelentenek a rajzfilmvilág és a tájleírás között (nem véletlen A H. P. történetek sikere).
Az, hogy ezt felturbózott magyar klasszikusokkal, vagy modern magyar művekkel, vagy akár a Harry Potter sorozattal oldjuk meg, majdnemhogy másodlagos. Ami fontos, hogy ezek legalább nyelvileg, esetleg a szükséges szinten irodalmilag is minőségi munkák legyenek. Ehhez persze jó lenne, ha bevetnék magukat a magyar irodalom nagyjai (ez olyan jó kis Találjuk ki Magyarországot akció lehetne).
3. Azért persze nehéz elképzelni Mikszáthot átírva :(. Egyszer megnéztem egy Tom Sawyer átiratot (már nem tudom a hivatalos fordító ki volt, de nagyon jó munkát végzett) kíváncsi voltam mit tettek azzal a mondattal, ami az után szerepel, hogy Tom, miután összevásárolja a bibliai idézetekért kapható cédulákat, és díjat nyer, az átadáskor leég mint a Reichstag. A fekjezet záró mondta "Borítsuk a felelet további fejleményeire a feledés könyörületes fátyolát." Az átiratban valami ilyesmi szerepel: Szerencsére harangoztak, így Tom megszabadult. Hát ez azért nem szép.
Nos Árpád akkor legjobb ha iszol egy kis tejet liszttel, és így könnyebben eldöntöd (egyszer )szereted-e pl. a palacsintát.De érdemes Leonardotól is egy - két vázlatrészt megnézni, aztán majd eldöntöd milyenek az alkotásai.Versekre sem szükséges időt pazarólni, elég pár "viccesen" átírt változat, ami ugye érdekesebb.

Értem én a vicccet.Látom már legközelebb
annyi lesz a blogod - pop, kőszív, Csepregiék, gótok. Röviden, áttekinthetően.

Lehet, hogy valóban kell műveket átírni, (volt már rá példa) rövidíteni.A tankönyvek is csak szösszenetek, tehát jogos a rövidítés, átírás.
A bétékát pillanatok alatt max. egy laposra áttudom írni - A4
Mindenki tart majd egy saját Nyilas Misit, aki segítően csak a lényeget mondja el.
Mivel ebéd idő van, olvasok egy keveset Krúdytól...De sajnos még a jó leves zabálás is leköt,(tudod az a jó cupákolás pirítóssal)A desszertig tuti nem jutnék el..Ezért lehet hogy egy Meki étlapot nézek át.
Jókait nem bírtam olvasnim, totál untam. De legjobban a kötelezők közül a Lesszit rüheltem, bazz az a dög mindig visszajött. Má majdnem megmúrdált azt mégse és visszajött. Rohadjon meg.
Nem tudom miért kell háborogni. Ha igény van a rövídítésekre, akkor tessék csak csinálni, sokat. A srácok örülni fognak neki.
Nekem is gondolatfutamaim támadtak. Szóval konkrétan a cikkhez: Az egykori írók nyelvezete nyilván idomult a megszólítani kívánt közeg igényeihez. Jókainál maradva, hasonló emelkedettséggel, sőt dagályossággal adtak elő egykor a Tisztelt Házban is. Mégis ma miért nem beszélnek hasonlóan, mint 150 éve, miért nem olyan a jogszabályok szövege, mint egykor? De a tudományos dolgozatok szövege is változott. A következtetés számomra egyszerű, a nyelvhasználat változik, tehát bárki, aki szavakkal hatást kíván elérni, igazodnia szükséges a napjaink közérthetőségéhez. Ebben viszont az is benne van, hogy ha mai viszonyainkat, pontosan csak ma élő fogalmakkal tudjuk hitelesen közzétenni, akkor a következő kérdés, hogy az irodalomtörténetnek mi a társadalmi haszna, jelentősége ma. Miért fontos a mai nemzedéknek, vagy fontosabb e a mai nemzedéknek egy holt, archaikus nyelv és fogalomhasználat, akár ógörög, latin, ófrancia stb ismerete, mint a mai modern nyelvek ismerete, ideértve a mai magyar nyelvet is. Az iskolai olvasásértési vizsgálatok az olvasmányok megértésénél azt kutatják, képesek e a tanulók az olvasottakat használni, hasznosítani. Úgy érzem, kicsit túlragoztam már a témát. Akiknek ma fontos Jókai szöveghű ismerete, azok merő sznobizmusból igénylik ezt, hogy zártkörű klubként hivatkozhassanak műveltségükre, amit rajtuk kívül a kutya sem becsül semmire. Kedvtelés, akár a vallásos meggyőződés, saját magának jó.
Egyetértek agyviharral, a zanza jobb, mint a semmi. Ha valaki elolvassa pl. a borzadályos Szigeti Veszedelmet, vagy a teljesen gáz Arany virágcserepet rövidített változatában, legalább tisztában lesz az alapvető cselekménnyel és szereplőkkel. (Ahelyett, hogy az eredeti művet két oldal után undorral dobná le, és semmi, de semmi nem maradna meg belőle, csak az, hogy olvashatatlan.)

Ha jó az átirat, az olvasó később kedvet kaphat az eredeti elolvasásához, mint ahogy Tóta w.-nek is, meg nekem is a Lamb testvérek csináltak kedvet a Mester műveihez. Ha meg valaki egyébként is utál olvasni, akkor nem kell erőltetni, mert nem a tízoldalas tájleírás, meg a megjegyezhetetlen nevű szereplők fogják meghozni a kedvét.

Nem ördögtől való ötlet a zanzásítás, fel kell ismerni az előnyeit, ahelyett, hogy szellemi leépülésről meg a kultúra hanyatlásáról panaszkodnánk.

Agyvihar, amikor nekem volt kötelező a Kőszívű, még sehol sem volt Cartoon Network...
Mar nekem is unalmas volt az osszes kotelezo, miutan megkaptam az elso C64-est. Az Egri csillagok, mint szeperjatek pedig nagyon jo otlet. Vagy strategiai. Szerintem ebben a formaban jobban erdekelne a fiatalokat.
Hát nem tudom... Persze mindenki úgy keresi meg a karácsonyi bejglire valót, ahogy tudja, de...

Ha az eljárást átvetítjük egyéb művészeti ágakra... Feltenné valaki a falára a Mona Lisa "könnyített", négyszínű vagy vízfestékkel készített változatát?... büszke lenne a Laokoón-csoport gipsz változatára?... Bemenne egy építészeti műremekbe, ha azt vasbeton helyett bauxitbetonból készítik?...

József Attila annak idején valami olyasmit írt, hogy egy műalkotás minden pontja Archimedeszi pont...

A bejegyzésben szereplő Shakespeare-mesékről "mindenki" tudja, hogy a Lamb testvérek művei. A plakátokról úgy láttam, hogy az újramesélt művek címlapján az eredeti szerző és cím szerepel. Ha ehelyett az lenne ott, hogy Nógrádi Gábor: Egri csillagok, Gárdonyi Géza műve alapján, szavunk se lehetne.

Így azért szavunk elakad...
Én imádtam a Kőszívűt gyerekkoromban, de a lányom már nem szerette olvasni, mert egy csomó szót nem értett. Amikor pedik 5.-es korában Illyés Puszták népe c. szociográfiáját kellett volna kötelezően elolvasni, sírógörcsöt kapott, mert kb. minden második szó ismeretlen volt számára. Pedig nem buta.
Szóval ideje lenne változtatni a kötelező olvasmányok listáján, mert ezek a művek nagyon jók voltak a maguk korában, de ma már szinte olvashatatlanok a gyerekek számára a nyelvezet és a stílus miatt.
Kevés lett a klasszikus nálunk is, mutatóba azért akad néhány. Andor második válasza rögtön téged igazol.

frego.li/c421-konyves-kozvelemeny
Jókaival az a gond a mai gyermekek számára, hogy a felnőttektől sem tudják megkérdezni, hogy mit is akar Jókai írni a 3 kedvenc témájáról: szabadságharc, szerelem, kapitalizmus.

Én amúgy anno szerettem Jókait de inkább azért is, mert német nyelvi tagozatos osztályba jártam meg szeretem a történelmet.

A nemzeti kultúránkat amúgy nem így kéne fikázni Árpi, hanem konstruktívabban. Jókait Stanislaw Lemmel összemérni nem korrekt, még ha számomra le is jött hogy mit akartál ezzel. Mondjuk csörtethetnéd a kardod azért, hogy egy 12 éves kiskamasz tisztában legyen azzal, hogy miről is szólt a szabadságharc, és ez milyen összefüggésben van azzal, hogy Újvidékre útlevél kell. Hogy a magyar nemzeti kultúra nem alapvetően szar, csak jelenleg még mindig azt a kolbászos-pálinkás-jólodavágunk stylet nyomatják a rosszul szocializált népművelők.

Pedig lehetne jól is csinálni, mert a magyar kultúrának vannak szép részei, és nem feltétlenül kell ehhez újraírni semmit.

A biblia, hát igen...
Ha az ó és újszövetség között ordítóak az ellentmondások, akkor nem ugyanarról az istenről beszél a mű.(ez is teljesen szükségszerű,lévén az ószövetség egy kis,nyomorult nép elképzeléseit és "történelmét" tartalmazza, mig az újszövetség ennek a továbbírása nemzetközi bestsellerként, plagizálva ahol csak lehet)
Ez egy folytatásos történet, várom már a harmadik részt, amiben tisztázódnak az ellentmondások. (Tarantino is csak 2 részben merte ezt megcsinálni a Kill Billel.)
A mai magyar közoktatásban - és közirodalomban - még mindíg az a szellem uralkodik amit 70 és a halál között megalkotott néhány felkent irodalomtörténész (lehetőleg Kossuth-díjas, jelzem még a kommunizmusban). Azt és úgy tanítják ahogyan ök mondták 30-50 évvel ezelelőtt. Elborzadva látom, hogy a gyerekeimet hogyan vadítják el az irodalomtól egy életre azok a tanárok akik azok tanítványainak tanítványaitól tanulták azt, hogy, hogyan és mit kell tanítani az iskolákban. Süt rólluk, hogy ők is utálják az egészet. (Tisztelet a kivételnek!!!)Az pedig, hogy a mostani átírások kapcsán hogyan fröcsög néhány filosz (se gyereket, se átlag magyar embert sem látott soha) az nem csak e kérdésben elgondolkodtató. Nehogy mááááán megváltoztassunk valamit ami elavult, avitt és már a kutyának sem kell. Igaz annak a réginek mi vagyunk a felkent papjai. Ettől szenvedünk 20 éve az élet minden területén. Miközben a világ rég elszáguld mellettünk. Gyerekeink meg itthagynak minket.

Én 25 éve olvastam utoljára Jókait. Nem valószínű, hogy fogok még valaha. A belőlle készült filmeket viszont máig is szívesen nézem. Miért is? Mert jó az alapanyag csak más nyelven adja ugyanazt vissza. Igen kedves W. Shakespeare attól jó, hogy mindnekor meg tudta bellőlle csinálni a saját verzóját. Most már talán 120.3-asnál tartunk. Jókaiból meg most született meg a 2.0. Ha nem akarjuk hogy a poros múzeumok leghátsó raktári polcán legyen 10-20 év múlva és a kutya nem emlékezzen rá, át kell írni, filmet, játékot, klippet kell belőlle csinálni. Amúgy megérdemli. Hajrá tehát Nódrádi úr. Tessék lesz.i a filoszokat, átírni még egy csomó jó történetet és lehetőleg jól meg is tollasodni. Hátha még sem fogják a kölykeim végleg megutálni az irodalmat.
Szívemből szóltál. Billencsnyi könyvön átrágtam már magam (még a "A rész és az egész" is belefért Werner Heisenbergtől), de a legtöbb Mikszáth és Jókai nekem is kimaradt. Pedig Jókai sztorijai tényleg jók (gondoljatok a Szaffira), de megeszi az idegeidet a borzasztó dagályosság.

Mostanában újra edzek, Dickens angolul, az az igazi próbatétel. Aki Twist Olivertől nem retten vissza, próbálja meg a Bleak House-t.

W-t erősítve még egy példa: Fielding Tom Jones-át W. Somerset Maugham szerkesztette fele méretűvé, és tette újra bestsellerré mintegy 200 év után.

Pilhál & Co. valószínűleg nem gondoltak bele, mit írnak, de az sem zárható ki, hogy nem is tudnak az irodalmi értékű zanzásításokról. Lehet, hogy csak írni tudnak, olvasni nem.
No igen. Ez a kérdés. Hogy minek a kötelezők között tartani. Én is nagy olvasó vagyok-voltam is. A Jókaikat hevesen lapozva olvastam. A Légy jó mindhalálig-tól pedig a mai napig kiver a víz, annyira frusztrált. A Bovaryné az igazi merénylet. Mi köze egy tizenévesnek ehhez a témához???

Inkább olyat kéne kötelezővé tenni, ami megszeretteti az olvasást. Meg a mai problémákról szól, mai mondanivalója van. Legalábbis általánosban. Aki Egyetemre megyen az olvassa a Szigeti veszedelmet. Akkor.

Amúgy egyetértek, hogy hasznos a kedvcsináló! Jók a feldolgozások, mert ha a téma jó, akkor rámegy az ember az eredetire. Ha meg nem jó, akkor nem - ugye nem egyforma az ízlésünk se.

De aki a kötelezőket kitalálja, az mind egyetemet végzett irodalmár, lefogadom sose tanított átlag gyerekeket átlag suliban, ne adj isten szakiskolában... (Minthogy minek tanulni sinus-cosinust és logaritmust, mikor soha az életben nem kellet még használnom, de milyen király lenne érteni a THM számítást! és mennyi más valódi haszonnal bíró dolgot lehetne helyettük olvasni, tanulni. Csak venni kéne a fáradtságot és gondolkodni kéne. Meg merni változtatni. Jó messzire jutottam. Bocs.)

DonQ-t igenis eredetiben, 1200 (nem 900) oldalon, spanyolul, és még a belemet is szétröhögtem hozzá. Mert vicces, bár ez a fordítások többségében annyira nem jön át. Mondjuk, a spanyol ismerőseim meg nem olvasták el, max az első kötetet. Szvsz azért, mert nekik kötelező lett volna ... ;)
nekem az igazi büntetés a tüskevár volt...
Az irodalomtanításnak az lenne a célja, hogy az olvasást megszerettesse, az igényt felkeltse. A mai korban Jókaival ez elég nehéz. Szerintem a kötelező olvasmányok listája 40-50 éve ugyanaz, de a világ nem. Senkitől nem várjuk el, hogy abakusszal számoljon, de azt igen, hogy a számológépet ismerje. Akkor az irodalomban miért nincsenek új szelek ? Aki szeret olvasni, az majd sort kerít Jókaira is, aki nem, azt meg teljesen felesleges ezzel nyúzni.

Inkább érjük el azt, hogy mindenki megtanul olvasni és ráadásul úgy, hogy meg is érti, ami előtte van.
Bár gyerekként is nagyon szerettem Jókait, azt azért könnyen megértettem már akkor is, hogy osztálytársaim miért utálják - egyszerűen mert minden harmadik szót ha értenek belőle olykor. Nem egy könnyű nyelvezetű, hogy finoman fogalmazzak. Ha az alaptörténetet meghagyva mai nyelvre fordítják (mert sokszor már szinte fordításnak minősül - életemben könyvben annyi lábjegyzettel nem találkoztam, mint Jókai regényeiben), akkor szerintem ezt csak üdvözölni lehet. Ezzel inkább népszerűsítik, mint tönkreteszik. Na és ha az eredetit senki nem olvassa többé, akkor mi van. Amit írt, az megmarad, csak érthető formában.

Ugyanakkor mondjuk Sántha Ferencet egyszerűen nem tudtam elolvasni. Akartam, de annyira "nem történt benne semmi", hogy öt oldal után letettem. Na annak egy zanzája, összefoglalója például jól jött volna, lévén az is kötelező volt.

Ma is így vagyok vele - vannak írók, akiket bármilyen mennyiségben, másokat semekkorában sem. Gondolom, ettől színes a világ. Ettől még azok sem "rossz írók", csak nem az ízlésvilágomnak, habitusomnak megfelelők. Írjon másnak! Ha van saját közönsége, akkor megél. Ha nem, akkor vagy éhen hal, vagy mást kezd el csinálni. Ítéljen a piac, és ne Aczél et. (vagy Pilhál et.), mert olyat már láttunk, és szerintem köszönjük, de többé nem kérjük, ha lehet.

A lilaharisnyákat is világ életemben igyekeztem kerülni. Az általad említett fanyalgó megjegyzések is ilyenek lehetnek - bár ezeket sem olvastam, szóval tévedhetek is.

Egy azonban biztos - most hallottam erről a projektről először, de ezek után el fogok olvasni egyet-kettőt. Ítélni majd utána fogok. Addig is köszönöm az információt!
amikor eloszor hallottam a dologrol zsigerbol (vagy megszokasbol?) haborogni kezdtem hogy a mai gyerekeknek , fiataloknak megmiert nem es nekem 20evvel ezelott blablabla...
aztan leultem es vegig gondoltam majd rajottem h kurvara nincs igazam. Tudomasul kell venni ha vilag elore halad es ujabb generacioknak mas az erdklodesi kore (pedig meg csak 30 multam) ez van. Valhogy sekelyesen ugy lehetne szemlelteteni hogy vegerdmenyben mindegy hogy Pamela Anderson csadorba vagy nagykabatban esetleg bikiniben van , ha leveszi mindezt alatta ott a tuti...
Elnezest ha valakit megsertett a hasonlat.
Furcsa, hogy mindenki mennyire fikázza A kőszívű ember..-t, nekem az egyik kedvencem volt általánosban. (úgy értem persze, a kötelezők közül, nem abszolút)

Egyébként a kötelező olvasmányok teljesen véletlenszerűen, vagy valamilyen elcseszett logika szerint vannak kiválasztva, mert pl. Orwell még az ajánlottak között sincs tizenkettedikben. Ellenben Az arany embert olvassuk el (na, az tényleg kibírhatatlan, ha már Jókai)
a laza merítésben legalább találunk értelmes elemzéseket is, pölö:

"A projekt nagy érdeme, hogy ha az olvasni egyébként utáló gyerekek átrágják magukat azon a kínkeserves 160 oldalon, melyet egyébként ugyanúgy nem értenek, mint bármely más írott szöveget - hiszen az újságokban is csak a képeket nézegetik -, akkor nagy rá az esély, hogy az eredeti 600 oldalas verziók elolvasásától sem lehet többé visszatartani őket, és csodák csodája! végül lelkes sztahanovista módjára minden könyvet legalább két változatban olvasnak el."
Klasszikusok 8 biten, Beethoven popritmusban: ezek mind feldolgozások. Nem céljük az eredeti helyének átvétele. De ezek a könyvek, ha jól vettem ki a szerzők nyilatkozatából, azért készültek, hogy ne kelljen a diákoknak elolvasni az eredetit. Fogták magukat, kivagdosták belőle a szerintük lényegtelen dolgokat, kicsit butítottak a nyelvezeten, és hopp, már kész is az új olvasmány.
Viszont a kötelező olvasmányok nagyon nem csak a sztori miatt lettek kötelezőek. Rengeteg olyan plusz információ van (korrajz, szókincs, nyelvezet) ami elvész ezzel a kis átalakítással. (A coopert sem a futás szépsége miatt futottuk, meg kellett belőle tanulni a kitartást, önmagad legyőzését, edzeni kellett a testet)
Ezek a könyvek már nem tudják ugyanazt tudatfejlesztő hatást elérni, mint az eredetik. Ergo nem jók.
Ráadásul veszélyesek, mert a diák azt hiszi, hogy ha ezt elolvasta, akkor ugyanott van, mint ha elolvasta volna az eredetit.
Semmi bajom nem lenne az egésszel, ha random szerző random műveit zanzásítanák. (Kiváncsi lennék az eladásokra) De így, hogy a diákoknak adnak kiskaput, hogy ne kelljen elvégezniük a kötelességüket, kivívták az ellenszenvem. A jövő nemzedék szellemi fejlődésén akarnak pénzt kereseni.
- Egy mai, cartoon network-on szocializálódott gyereknek túl lassú Baradlay Ödön (Eugén?) és testvéreinek története.

Ja, bár erre szvsz nem az a megoldás, hogy elolvastatjuk vele a zanzát, hanem választunk valami emészthetőbbet, de eredetit helyette. Az irodalmi műveltség lényeg nem a sztori ismerete, hanem a stílusé, a légköré is.

Én ugyanakkor most, 36 évesen olvasom először a Nyomorultakat, és bizony komolyan próbára tesz néha a rendkívüli terjengősségével. Pedig szereztem már rutint az olvasásban.

Szóval inkább magukat a kötelező olvasmányokat kellene végre felülvizsgálni. Kiskamaszokkal Kőszívűt olvastatni a XXI. században anakronizmus. (Ráadásul Jókainak sokkal jobb regényei is vannak.)
Kizárólag akkor védhető ez az álláspont ha tényleg igényes az újramesélés. Akkor valóban folyosó lehet az irodalomszerethez ellenben ha az eredetivel kell megküzdenie (én is sokat olvasok de emlékszem hogy a Kőszívű ember is nagyon rosszkor volt kötelező) az nem folyosó hanem egy vaskos kapu.

Tóta
nem túl ideális egyébként az a világ amiben te elképzeled hogy a mai gyerekek rákapnak az olvasásra az újramesélt könyveknek köszönhetően? ne magadból indulj ki, bár értettem a komoly zenés történeted.
A nagy felháborodást egyébként én sem értem, tényleg csak akkor para ha alázza az eredeti művet és nem alázatosan kivonatozza
A kotelezo olvasmanyok nagyon rosszul vannak idozitve. Szinte kivetel nelkul 2-3 evvel elobb kapja az ember a kepebe, mint kellene. Az Egri Csillagok, meg a Pal utcai fiuk talan, ami jokor kotelezo. De konyorgom 13-14 evesen a Koszivu ember fiait olvasni annyira kinkeserves volt, hogy hihetetlen. Miutan oldalakat atugorva a vegere ertem, azt mondtam, hogy az eletben tobbet Jokairol hallani nem akarok. Aztan persze nem igy lett, de teny, hogy nem a kotelezo olvasmanyok miatt olvastam sokat.
"Ő nem fog betévedni a Mátyás-templomba hangversenyre, nem teker magától a Bartókra."
???

Nem hát, de a szülei bevihetik, ez (is) a föladatuk...Ölég sokat számít, hogy mit olvasnak neki 3-4 évesen, meg adnak a kezébe 7-8-9 évesen.

Különben meg, tényleg ez a lényeg, hogy megkönnyítsük a dolgát a gyereknek? Akkor mit kezdjünk mondjuk Eco regényeivel? A rózsa neve baszott hosszú, és tele van latin szavakkal, pedig csak tegnap írta a pasas (és akkor azt le se merem írni, hogy a Nyomorultak elolvasása után a katarzis részben attól van, hogy az ember büszke magára, hogy ilyen nehéz könyvön rágta át magát).

Akinek hetekig tart elolvasni mondjuk az Egri csillagokat, vagy a Kőszívűt, hát, az tényleg megérdemli a zanzásított változatot. Fölháborodni nem érdemes, csak tudjon róla, hogy sok jóból marad ki.
Pedig azért valahol mégiscsak bajos ez. A Képes Biblia a gyerekeknek lett szánva, hogy ők is megértsék. Az egri csillagok, meg A kőszívű ember fiai azért vannak feladva, mert elviekben az adott -ötödikes, nyolcadikos stb...- korosztálynak képesnek kellene lennie elolvasnia azokat.
A baj nem az, hogy régen képesek voltak erre a kölykök ma meg nem? És erre az internet jelenléte meg a felgyorsult információáramlás blabla nem ad felmentést...

Ezzel az a bajom, hogy a történet és a figurák szerintem másodlagosak, a konkrét elmesélési mód tartozik a klasszikushoz, a tényleges, leírt szavak, a gyakran emészthetetlen forma (Jósika, Eötvös, Magyarország 1514-ben, na azt végigolvastam eredetiben úgy 25 évvel ezelőtt, a mai napig fáj a helye időváltozáskor). Ha valaki elmeséli ugyanazt a történetet más szavakkal, akkor nem a klasszikust írta át, hanem a történetet mesélte el újra.

Jöjjenek csak a rövidített könyvek, de ne hivatkozzanak a klasszikusra - sem az íróra, sem a címre -, amelyből az ötlettelen író merített, hogy aki ezeket olvassa, annak ne lehessen meg az az illúziója, hogy ő olvasta a klasszikusokat. Nem olvasta; valaki elmesélte neki őket, valószínűleg csekély értelmű medvebocs szinten. Ezek a rövidítések teljesen új könyvek, és szélhámosság őket az eredeti helyettesítőjeként hirdetni.
www.origo.hu/techbazis/szoftver/20061105jumurdzsak.html

ez vajon akkor nem szentségtörés? talán fel kéne már ismerni, hogy a kultúra és a média nem változatlan jelenségek.

ahogy a zenei szcénában is létezik olyan, hogy promomix, miért ne létezhetne a könyvek esetében is?
én se értettem ezt a nagy elítélés-hullámot, de ügyesen összefoglaltad a gondolataimat, még lehet belőled akár író is :)

két dolgot hagytál csak ki belőle sztem: az egyik a szomszéd tehene, a másik meg a diafilmek. a kötelezők felét úgy "olvastam" (dián, nem tehénen), aztán jött a könyv maga csak.
Én még rátennék egy lapáttal. Megkérdőjelezném azt is, hogy egyáltalán ezekkel a regényekkel kellene megszerettetni az olvasást. Mert hát az van, hogy az irodalmi életünket alakítókon, az irodalmi ízlést formálókon és a kutúra továbbadóin, közvetítőin bizony elúrhodott a kevélység. Nem nagyon akarják tudomásul venni, hogy nemhogy Jókait nem olvasnak a fiatalok, hanem jóformán semmit. Alulról kell elkezdeni az építkezést, bizony, újra, szinte a nulláról, megpróbálva visszavezetni a fiatalokat a betűk világához. Ebben a folyamatban a kondenzregény nemhogy lesüllyesztene, hanem felemel. Persze lehet az is, hogy itt valami végleg elveszett, hogy nem fognak már olvasni.
Egyébként a zanzásított regény egy valamit soha nem fog visszaadni: a stílust, a nyelvezetet.
Ha már ekkora késéssel kerülnek be a posztok, akkor lehetne esetleg, hogy oda kerüljenek, ahol állt a számláló, amikor elkezdtem írni? Akkor ugyanis csak két poszt volt még, most meg van egy halom, és biztosan úgy fog kinézni a posztom, mintha újraiterálnám, amit ezer ember elmondott, pedig abban a világban, amit nekem a blog mutatott, én voltam az első, aki ezeket elmondta. Most el vagyok szomorodva.

Még inkább: előzetes moderáció, kérem kapcsojjaki.
Jó ötlet, úgyis egyre hülyébbek az általános iskolások (és akkor nagyon enyhén fogalmaztam), tehát ne az oktatási rendszert gondoljuk át, hanem amortizáljuk az értelmi színvonalukhoz a tananyagot. Isten hozott amerikában! Legyünk mi is a világ hülyéi. Tóta Úr pedig sikeresen megmagyarázta ezt is. Remélem ügyesen fekteti be a pénzt amit kap érte...tetszik tudni, vigyázni kell a válság miatt.
Na, ez érdekes.
Én még óvodás koromban, saját magam megtanultam olvasni (konkrétan a nagymama szekrényének alja tele volt Füles újságokkal, amiben képregények is voltak. Elkezdtem nézegetni és tudni akartam, mi van odaírva. Szülőktől, nagyszülőktől kérdezgettem, pontosan nem emlékszem, senki nem tanított tudatosan, de mire iskolába kerültem, már folyékonyan olvastam, és rohadtul idegesített a többiek töketlenkedése meg a szótagolás.)
Ráadásul valami ösztönös módon egyfajta gyorsolvasást is elsajátítottam (később olvastam róla, hogy kell ezt, és nagyjából úgy csináltam), és mániákus olvasó lett. Olvastam evés közben, reggel öltözés közben, órák alatt a suliban, stb. Mindenfélét, főleg indiánregényeket, meg Vernét, de Jókait is.
Pl. egy Winnetou könyv vagy egy Verne regény.
Konkrétan semmi bajom nem volt a Kőszívűvel. Én élveztem.
Ugyanakkor Bovaryné vagy Julien Sorrel nem tudott lekötni, mert idegesítő alaknak tartottam őket és irritált a cselekmény. Azért persze elolvastam, de sokkal felületesebben, inkább csak átfutva.
De ha már zanzásítás, szerintem még jobb volt annak idején a kis tekerős diavetítőn végignézni az Egri Csillagokat, stb.
Mert az egy különleges alkalom volt, mondjuk heti egyszer, apám reggel bejelentette, hogy este diavetítés, és már hazajövet izgatott voltam, mikor vacsora után berendezte a szobát, és hármasban anyuval végignéztünk egy vagy két filmet, úgy, hogy ő mesélte (bár nem volt gond elolvasni), de szerettem a hangját és azt, ahogy mesélte.
Nekem például pont a tájleírás tetszik Jókai regényeiben. Éppen ezért élveztem sokkal jobban az eredetit, mint a zanzát.

Nyilván, ha egy jó könyvet filmre visznek, vagy tömörítenek, van esély, hogy a film/zanza is jó lesz, és azok, aki még nem olvasták az eredetit, értékelni fogják. De.

Nem attól kiemelkedő plédául az Arany Ember, mert egy ipse megcsalja a feleségét egy másikkal, meg valaki alatt beszakad a jég, nem a történettől lesz jó könyv. Sok minden mástól, amit a sznobok leírnak, a nem sznobok meg csak éreznek. És ezt nem tudja átadni semmilyen "újrairás".

Mai példa: Gyűrűk Ura, nagyonnagyon jó könyv. A film is nagyon jó. Rengetegen, akik először látták a filmet, azt mondták húdefasza. De aki előbb elolvasta, aztán megnézte filmen, a filmre csak simán annyit mond, hogy jó. Mert a könyv többet ad, más érzéseket, mélyebb gondolatokat. A flmet is lehet élvezni, de ez nem ugyanaz.

Abban egyetértek, hogy nem kéne 10 éves gyerekekkel Szigeti Veszedelmet olvastatni, de régies nyelvezetű regényeket igen. És arról nem is beszélve, hogy sok könyvet nem olyan érdekfeszítő olvasni, mert nincs benne annyi eksön, de mondjuk miután a végére értél, valamivel többet értesz meg valamiből.

Ha a megkövesedett gondolkodású, a tanári munkába belekeseredett pedagógusok - akik szélmalomharcot vívnak a nem kifejezetten értelmiségi családból származó gyerekekkel - most a homlokukra csapnának, amiért nem nekik jutott eszükbe az ötlet, azzal egyúttal beismernék, hogy totálisan alkalmatlanok a pályára. Min csodálkozunk?
Mert hát miről is szól a pedagógia, ha nem arról, hogy természetessé tegye a gyerek számára a tanulást; hogy felkészítse az élete során elsajátítandó ismeretek, információk befogadásának képességére? Ja, hogy a szépirodalmi művek olvasása ennek segítőeszköze volna csupán? Jé!
Nonszensz, hogy jó néhány tanár úgy gondolja, azért kell belevernie a gyerek fejébe a műveltséget, mert utána szegény már úgysem fog többé könyvet venni a kezébe.
Nem azért funkcionális analfabéta a mai fiatalok jó része, mert a csúnya kereskedelmi tévézés elsorvasztja az agyat. Ellenkezőleg: azért marad sokak számára a tévézés, mert hozzáértő tanárok sikeresen megutáltatták velük az olvasást. Ébresztő, idióták!
"Egyetértek azzal, hogy felesleges az eredeti mű végigolvasására kényszeríteni bárkit is, ha az nem tetszik az illetőnek. Még az is elfogadható, hogy a rövidített verziót sem hajlandó elolvasni valaki."

Csakhogy a nevelés nem arról szól, hogy "el akarod ezt olvasni? nem? nem baj, akkor ne olvasd." vagy éppen "meg akarsz tanulni számolni? nem? akkor ne tanulj"
A szülő sem azt kérdezi a gyerektől, hogy mit akarsz enni kisfiam ebédre? Cukrozott csokit, vagy tökfőzeléket...?
emberek, legyetek már csöppet igényesebbek. nincs értelme ideírni, hogy szerinted ciki, mert kit érdekel, hogy x nick szerint mi van. ha nem tetszik, akkor legalább azt kérem levezetni, hogy a szent istván társulat képes bibliája miért fér bele. az egész pontos tükörképe ennek.

az idézett mn/konzi vélemények nem a borítóról szólnak, hanem a tényről, hogy átírják.
A rövidítettek szerintem nagyon hasznosak abban, hogy átfogó képet adjanak egy író gondolatvilágáról és munkásságáról.
A stílusról nyilván nem, arra ott a művészettörténelem, valamint egy-egy szemelvény.
Úgyis csak és kizárólag az fogja később elolvasni az eredetit, akit érdekel.

És akik megfogalmazzák a kritikát az átdolgozások ellen?

Könyörgöm, amíg a "Té" Akadémia irodalmi tagsága azzal van elfoglalva, hogy olyanokat ír elő nekem, nézzük csak a lányomat Dzseniferként és Szintiaként anyakönyvezzem, a joystickot botkormánynak hívjam, a mobilt hordozhatónak, a kuplungot tengelykapcsolónak mondjam, addig miről beszélünk?
ÉS ha jól olvastam, ráadásul nem is _gyakorló_ pedagógusok és irodalmárok fogalmazták meg a kritikát.

Begyöpösödött hülyék, nem küldtek még egy sms-t, bocsánat rszü-t az életben, a MEK csak lektori díjat jelent nekik, és a wikipediától hupililát hánynak, mert többet tud mint ők.

Közben a nevelés konvergál a nullához. 10 éve kerültem ki az iskolapadból, már volt mobilom, de eszembe nem jutott használni, ugyanígy feleselni, tanárt verni, kisseb évfolyamosokat kirabolni sem. Inkább erre kéne megoldást találni, és nem azt fikázni, aki egy klasszikus művet interpretál.

Nem azért olvastatunk a gyerekkel klasszikust, hogy a story-t megismerje. Azért, hogy a nehezebb szövegen edződjön a figyelme, olvasásértése. Ne legyen funkcionális analfabéta 14 évesen, mert abból nehezen fog a tudás társadalma épülni. Ezért butaság azt mondanod, hogy olvassuk újra Jókait félévente. Jókainak meg volt a szerepe a tanulás, az agy felkészítése idején. Olyan szerep, amit a tőmondatokban, emészthetőre írt modernek talán nem tudnak betölteni. Ilyen alapon minden diplomás vizsgázzon le ötévente a rég elfelejtett tárgyaiból?

Tudod kislabdát sem azért dobatunk a gyerekkel, mert arra olyan nagy szüksége lesz valaha is. Hegedülni meg néptáncra sem azért iratod be, mert művészt akarsz belőle faragni. Persze elavult dolog ez is, jobb lenne, ha számítógépes játékokon mutathatnák meg milyen gyorsak, ügyesek. Az illik a modernkor követelményeihez...
Úgy látom késve jutnak ki a hozzászólások.
Az jutott még eszembe, hogy a kötelezők kiválasztása során fel sem merül, hogy a fiúk meg a lányok is más iránt nyitottak bizonyos életkorban. (A Bovarynét már említettem, de ha belegondolo, hogy ezt egy kamaszfiúnak is el kellett olvasni, akkor tízszer jaj és borzalom, pedig nekem se sok közöm volt a harmincas maca szenvelgéseihez.) Így szerintem is csak megutáltatni lehet egyes klasszikusokat. Nem arról van szó, hogy ne olvassanak régieket, de a megfelelő korban. És nem is biztos, hogy mindenkinek kell ezeket olvasni. Nem véletlen, hogy vannak olyanok, akik egy hivatalos levelet, vagy egy újságot sem értenek, nehogy már Jókait, vagy Zrínyit nyomjuk nekik. De persze ott kezdődik, hogy mi a francnak kell egy elsősnek már karácsonyra írni-olvasni...
"Ahhoz képest, hogy most nagy magyar írók műveit variálta át, korábban Vujity Tvrtkónak és Albert Györgyinek bértolnokoskodott, és a Blikktől a Hot!-ig szinte az összes hazai bulvárlapnak dolgozott."

Szépen fejlődik.
Ezzel a műbalhéval még reklámot is kap.
zsir 2008.12.05. 11:03:07
Átírhatná valaki a tankönyveket is kicsit popposabbra. Rájuk férne.

Marhára egyetértek!
Bár az első reakcióm a hír hallatán nekem is a tiltakozás volt, elfogadom az érvelést, az igényt, a változást.
Ha biztosan tudhatnám, hogy ezzel nem jár majd együtt az is, hogy 25 év múlva CSAK az átirat lesz megvásárolható, és valamelyik elfajzott unokám igény esetén megveheti az eredetit (mert a fiam rongyosra olvasta, amit én vettem), akkor nem is lenne miről beszélni.
Agyviharnak is igaza van, hiszen az igényt az teremtette meg, hogy nem az oktatáspolitika ismerte fel a változás igényét és alakította át a kötelező olvasmányok körét, hanem valaki más volt élelmes.

Sántítanak a példák, a számítógépes játék és a gyermekbiblia más műfaj. Ne kérdezd, mit értek műfaj alatt, a lényeg, hogy ezek elég távoliak ahhoz, hogy ne zavarjanak be az eredeti mű "felségterületébe". Ha jól értem, Nógrádi könyvei nincsenek elég távol, ilyenkor szoktak az eredeti mű hívei felhorgadni.

Ugyanaz a logika a védjegyhasználattal is, lehet almalogós ásványvizem, almalogós fröccsöntött notebook-om viszont nem.
Miért ne lehetne átírni Tóta W". Árpádot? Biztos, hogy sokkal jobb lenne, mint az eredeti. (Ami egyébként nem nagy kunszt!)
Sziasztok,

1) "Horváth Ádám rendező...fel volt háborodva egy külföldi...firkászon, aki a Légy jó mindhalálig-ot...úgy kiforgatta eredeti szavaiból...
/pl. a Nemecsek Ernő anyja otthagyja a családját egy másik férfiért, meg hasonló figurák..., na most csak képzeljük el...!/"

Ennyi erővel Kunderára is durván ki lehet akadva Diderot, amiért a Mindenmindegy Jakabot átírta, meg sorolhatnám... épp attól lesz élő egy történet, ha újra és újra előveszik, újramesélik .) Persze, ha az átírt történetetet Móricz nevével adták el, mint fordítást, akkor az természetesen felháborító, ha viszont utalva arra, hogy valaminek a nyomán, vagy szerzőnek nem Móricz volt megadva, akkor okés a dolog.

2) www.youtube.com/watch?v=9AS59hWzkVc

Ez tényleg "klasszikusok popritmusban" :) És klasszikusnak számít ma már Roy Orbison vagy az ABBA is.

3) Magánvéleményem szerint a Kőszívű ember fiai Jókai egyik legjobb középszerű regénye, de annál nem több... Jókainak hatalmas fantáziája volt, és nagyon szerette úgy megírni a történeteket, ahogy SZERINTE történniük kellett volna :) Vagyis, mítoszt teremtett. Ez a mítoszteremtés nagyon jól sikerült, a talán legjobb regénye Az arany ember mellett ez a másik kötelező ált. isk.-ben, nyilván a forradalmi nemzettudat erősítése miatt. Tudtommal a legtöbb gyerek nem szereti Jókait, sőt, utálja. Ha valamit olvasni kell tőle, akkor az A jövő század regénye! :D Mester Jókai _szerintem_ legjobb regénye. Ám az is 1500 oldal.
Nem mindegy, hogy ki írja át meg hogy hogy?

A lényeg legyen benne, mert egyesek szerint muszáj megtanulni. Ha muszáj muszáj, leszarom, hogy Jókai stílusával/kezeírásával van-e, ugyanolyan, mint bármilyen takönyv, benyalom és kész.

Ja, és úgy meg különösen közel vannak az eredeti mű felségterületéhez, hogy a könyv címlapján nem tüntetik fel az átdolgozást.

Egyébként ez a cikk is abba a sorba illeszkedik, amelyiknek nem az átdolgozásról szóló hír a tárgya, hanem az arra adott jobboldali (vagy akármilyen) reakció. Persze ezt nem itt kell kifejtenem, csak jellemző.
Kedves Bazsa és Kedves Arkhimédész!

KÖSZÖNÖM!!!
Nem tudom, mi a jobb: elfogadni, hogy valószínűleg a ma felnövő generáció inkább linkben, ikonban, letöltésben, kodekben és tömörítésben gondolkodik, sokkal inkább a gyorsan emészthető és befogadható, több érzékre ható médiát tudja csak értékelni, és ezen csatornákat kihasználva megpróbálni eljuttatni hozzájuk azt, ami az általános műveltségben valamiféle egyetemes értéknek tekinthető, mert akkor a zanzásítás helyes út; avagy mindenképpen ragaszkodni ahhoz, hogy az eredeti könyvélmény lehet csak az igazi, és megpróbálni arra rávenni őket, hogy mindig azt olvassák el.
Az első esetben valami eljuthat hozzá, de lehet, hogy épp a lényeg marad ki, míg a másodikban lehet, hogy már a próbálkozás elején feladja és megutálja az egészet.
Ha lenne gyerekem, elég nagy gondban lennék, mit tegyek az ügyben. Nekem nagyon sokat jelentett az olvasás, gyerekként mindent eredetiben olvastam, most felnőttként néha próbáltam beleolvasni ilyen zanzásított regénybe (nem tudom, a Magyar Könyvklub vagy a Reader's Digest csinálta?), de olyan volt, mint az instant leves: gyorsan elkészíthető, de vacak az íze és üres. De ha valaki nem szereti a házi tyúkhúslevest, vagy nincs rá ideje, annak ez is valami...
biblia. átírás. helyes.

rögtön a címével kezdjük:

"Zsidó és más népek tanulságos mondái és meséi."

Bizony mondom néktek.
Krucifixum.
Istenem, ez a vöröstengerész gyalogos mekkora f**z... Miért is bűn az, ha egy kettős kötődésű átírja a magyar SZÉPirodalom nagyjait... Igaza van... Írjuk át József Attilát és Ady-t is..
Ajánlom, hogy írjuk át a Sorstalanságot, mert ebben a formájában fogyaszthatatlan szar... Meg rövidítsük le 10 oldalra az Anna Frank naplóját is, mert az se érthető... Ezek a példák, amiket ez a transzportszökevény hoz, baromságok. Mindenből lehet átdolgozást csinálni, de úgy, hogy az eredetinek a mondanivalója megmarad. Sajnos volt szerencsém látni a Nógrádi féle átdolgozást, hááát... Jókai foroghat a sírjában...
Egyébként meg igaza van... Írjuk át a Tórát is... meg a Koránt is... ne csak a Biblia szenvedje el...
Remixeljük őket... Javaslom, hogy legyen olyan vonatszimulátor, amiben marhavagonokat lehet vinni a Gulágra vagy Mauthausenbe... Istenem, de nagy az Isten állatkertje...
Hat évig tanítottam A kőszívűt. A gyerekek utálták, és jelentős részük nem olvasta el. Inkább benyelték az egyest a felmérőnél. Én is sokat gondolkoztam rajta, mi az értelme az egésznek, de azt hiszem, a munka maga. Az, hogy aki mégis elolvasta, kissé szebben beszélte, írta a magyart. A rövidített verzió erre nem biztos hogy alkalmas lesz.
A kőszívű ember fiaival egy dolgot lehet csinálni, jól fejbe bni vele azt, aki még mindig a kötelezők között tartja.

Az, hogy az a mű semmilyen pedagógiai cél elérésére nem alkalmas, nem változik attól, hogy 600 oldalból zippelik.

Egyéb műveket meg tönkretesz, ha kihagynak belőle. Ha átírták, az már nem az a mű. Ez az átírás a könnyebb fogyasztást célozza meg, hogy erőfeszítés nélkül is lehessen eredményt elérni. Olyan, mintha az olimpián az úszókat vontatnák a célig.

Miért ne lehetne egy kis Asimovot berakni a kőszívű helyére?
Kedves Azhát!

Csakhogy a művészet az nem tökfőzelék. És nem egyformák az emberek se. Más az, hogy tudok olvasni, és más az, hogy olvasok szívesen. Meg hogy szeretek-e egyáltalán. Van aki a tökfőzeléktől hány, de bejön a spenót. Az cukrozott csoki. Nem beleverni kéne, hanem azzal kínálni, ami egészséges, de azért az ízlésének (és korának, nemének) való.
Tóta Úr, a Lamb testvérek könyvét nem ismertem, de belenéztem az Amazonon és megtetszett, úgyhogy hozni fogja a gyereknek a Jézuska. Köszönöm!
Kedves KKoppany!
Azért mert valakivel nem értesz egyet még nem kell le "erkölcsi hullázni". Lehet, hogy nincs igaza (szerintem igaza van) de pont attől szenved az ország, hogy sok ember eleve ledorongolja a másikat ha nem ért vele egyet. Még szerencse, hogy manapság nem öntenek forró ólmot a maradiak fülébe. Egyébként meg a Biblia átírása mennyivel elfogadhatóbb Jókai átírásánál. Korábban mondjuk diafilmre, most meg olvashatóra. A gyereke erkölcse nem a képregényektől meg a zanzáktól romlik hanem pl az intoleráns közegtől. Vagy tán minden erkölcsös lenne ami régi és poros?
Kérném kicsit fürgébben kirakni a kommenteket, ha lehet. Aktualitását veszti mire kikerül. :)
háhá, nekem az teccik nagyon, hogy az oh so igényes és persze csak az igaz magyarok által olvasott nemzet szükségét érzi, hogy megmagyarázza, mi az a funkcionális analfabéta. persze ők ebben sose fogják meglátni az iróniát :)
Valahol tényleg az a baj, hogy nem az olvasást szerettetik meg először a kisdiákkal. Bedobják a mélyvízbe és nem tudja, nem érti mit olvas. Ennek eredménye, hogy kialakul benne az olvasással szemben az ellenszenv.
Azután már nagyon jónak kell lenni egy kötelezőnek, hogy elakarja, eltudja olvasni.
Azt meg sose értettem, hogy miért is nem fér a szépirodalom közé egy-egy könnyedebb olvasmány is, hogy legalább az értve olvasás legalább megtanulható legyen. Pl. egy Verne regény. (Ha a mostani tanrendben már szerepel, akkor nem szóltam. Nekem még nem volt. Ugyanakkor a kötelezők mellett jópárat kiolvastam, magáért az olvasásért. Meg azért mert szerettem.)
A topichoz csak annyit, hogy amikor megkérdezték tőlem, hogy mit szólok Győzikéhez, csak annyit mondtam, hogy én NEM NÉZEM! Nem kell olyat nézni, olvasni, megvenni, háborogni rajta stb. amitől ideg- és/vagy hányós epilepsziás rohamot kapsz az első tíz másodpercben, és kész. PIAC! tökéletesen érvényesül ebben az esetben is, és ezt igazolom egy példával: amikor megkérdezték Kiszel Tündét arról, hogy bántja-e őt az, hogy ő a legnépszerűtlenebb a hazai médiában, azt válaszolta: "egyáltalán nem bánt, sőt!". Hogy miért? Ebből él... Ezért nézik... ebből kap pénzt... ugyanúgy, ahogy Győzike is, Havas Henrik és az összes többi gyökér. Ezt vallom én arról, amit szeretek/szeretnék és amit nem. És ha a fiam/lányom olyat akar majd olvasni, ami rövidebb út, nem fogom tudni rávenni arra, hogy elolvassa Jókait, hacsak nem úgy, hogy megszereti az olvasást nagyon.
Bizony, nem is ér szart se, egyik átdolgozás sem, se az új Jókai, se az új Biblia.Maximum jó időtöltés, szókincs gyarapítás.
Ha Jókaival nem tudsz megbírkózni, Thomas Mann se fog menni, pedig az jó.
Miért van az, hogy megbírkózom a 17. századi irományokkal, viszont a kortárs a 3. oldalnál megbukik.Nem is beszélve a fordításokról manapság, ahol egyszerűen üvöltenem kell a lelki gyötrelemtől, annyira pongyola szar mindegyik.Németül majdnem minden fordítás moslék, angolból is.Az újak.
Miért? Nem azért, mert akik most fordítanak, annak idején skippelték Jókait és Thomas Mann-t?
Az eddigi kommenteket nem olvastam el, mert nyilván mindenféle tehetségtelen proli írta.

Szóval az a véleményem, hogy a kötelezőket, amiket igazi nagy írók írtak, mindegy szálig el kell olvastatni a gyerekkel. Ha kell, szíjjal kell beléjük verni. Méghogy nyaranta egyet? piha! Inkább a magyarórák számát kell növelni.
Meg most állítólag valami pénzügyi órát is be akarnak vezetni!
Inkább több irodalomórát kellene! Attól lesz művelt a gyerek, nem attól, hogy bankárt képeznek belőle!
Ezt a sok szemetet meg törvényileg tiltani kellene, és a rövidített könyveket pedig egy nagy kupacban el kell égetni nyilvánosan.
Nagyon zavaró tud lenni, hogy embertársaim 98% értéktelenebb, műveletlenebb nálam, és nekem kellemetlen, hogy velük csak felszínesen tudok csevegni mindenféle kispolgári marhaságról. Felsőbb irodalomról, meg Jókairól pedig csak igen kevesekkel.
Soha életemben nem olvastam a Rómeó és Júliát. Eljött az ideje, hogy bevalljam, bocsánat Márta néni!
Egy zanzásított szarból írtam a röpdogát, amit aznap, szünetekben futottam át.
Azóta elég sokat olvastam. Shakespeare-t is. Ez a cucc valahogy nem jön be.

Konklúzió: tökmindegy.

Ha az iskola alapszinten megtanít olvasni, középszinten felkelti a vágyat az olvasásra (megmutatja, hogy az neked jó, és nem fáj) akkor elvégezte a feladatát. Az értékközvetítésnél fontosabb, az értékekre való igény/éhség kialakítása. Úgyis a befogadóban válik teljessé a mű. Egyiknek katarzisa van egy Románától a másiknak meg Othellotól sincs.

Az olvasás szeretetét kell az iskolának elérni. Ha ezt Harry Potter-el teszi, vagy ezekkel a Képes Bibliákkal, az másodlagos. Ha viszont Háború és békével, vagy a Száz év magánnyal utáltatják meg veled az olvasást egy életre, akkor kibasztak veled.

u.i.: Szerintem a hőbörgők nagy része távolról tiszteli ezeket a "szent" műveket, mint egyszerű nénike a Bibliát. Azért félti, mert nem érti, nem olvassa, csak tiszteli nagyon.
Ez jellemző az egész oktatáspolitikára. Szegény diákot frusztrálja, hogy megbukott. Ezért ne buktassunk az iskolában , szegény gyerek nem tudja feldolgozni a kudarcot. :-P

Amúgy ez csak biznisz. A szar könyvpiacon van egy szegmens, amit meg lehet lovagolni. Ez a kötelező olvasmányok. És mert kötelező, sokan megveszik. Végül is keativitás hiányában nem kell kitalálni a spanyolviaszt.
BTW Mi, akik a régi rendszerben szocializálódtunk, mi a bánatos lófaszt csináltunk volna mondjuk hétfő este? Persze, hogy olvastunk, mert nem volt más program. Sokkal ingerszegényebb környezetben tengettük napjainkat, én nem azt mondom, hogy ez jó vagy rossz, de tény. Milyen más szórakozás volt egy 8 éves gyereknek 1974-ben, télen, amikor nem lehet focizni? Az persze megint más kérdés, hogy nekem a mai napig megvan az a 95 Delfin-könyv, mert nekem az volt a heppem. De az idők változnak. Könnyű azt mondani, hohy én nem szívtam a füvet a gimnazista éveim alatt. Persze, mert nem volt.
"Átírhatná valaki a tankönyveket is kicsit popposabbra."

Egyetértek.
Elolvasnék egy Pál Utcai Fiúkat, Nick Hornby-san. :)
"Három és fél éves korom óta olvasok"
Ez tisztán látszik. Különösen a stílusodon, mely ékkőhöz hasonlóan finoman csiszolt, választékos és madár röptéhez hasonlóan szabad.
Kitől mástól várhatunk mélyreható, velősen kritikus megnyilvánulást klasszikusaink megrövidítésének és átdolgozásának helyességéről, mint tőled, aki oly magasságokban csapong, hogy szinte betölti az internetes blogírás szellemi atyja szerepét.
Azért nem lehetett véletlen, hogy te lettél a "magyarázom a mechanizmust" új kiadásának szerzője?:-)
Érveket lehet sorolni pro és kontra.

Én inkább abból az aspektusból közelítenék, hogy milyen frankó kis PR-kampányt lehet összehozni egy blogon (persze egy ekkora olvasottságú blogon), meg hogy mennyivel hatékonyabb egy provokatív ötlet (és az arra menetrendszerűen érkező reakciók), mint a fizetett hirdetés. És még csak az AD-blocker sem szűri ki...

Változik a világ, változnak a marketingstratégiák is. (A lényegen az nem változtat, hogy ez tudatosan történt, vagy teljesen spontán alakult így.) Más szerzőnek évtizedek alatt kerül be a neve a köztudatba, ez a Nógrádi nevezetű meg egyből a média célkeresztjében találta magát. Ha az irodalmat nem is sikerül megreformálnia, önmenedzselésből jeles.

Egyébként ha én fognék bele ilyen vállalkozásba, még tovább egyszerűsíteném a dolgot. Elegendő lenne egy négy-öt oldalas tartalmi összefoglaló (esetleg egy folyamatábrával, műszaki beállítottságúaknak), a szereplők listája (ha készült film belőle, a színészeké is), néhány kép (illusztrációk könyvekből, jelenetek filmfeldolgozásokból), pár jellemző eredeti mondat ("aranyköpések"), ennyi elég is. A sorozat címe lehetne mondjuk: SZNOBTANODA.

Ahogy latom, lenyegeben a kovetkezo lehetseges kimenetelek vannak:

- Minden marad a regiben, a gyerekeket keresztulkergetik a kotelezolistan, aztan suli utan kopnek egyet es minel hamarabb mindent elfelejtenek, mert epp csak azt nem sikerult megtanulniuk, hogy az olvasast meg elvezni is lehet

- megirjak az uj verziot, sz@r lesz, elfelejtik

- megirjak az uj verziot, jo lesz, olvassak - nehanyan meg talan az eredetit is eloveszik utana.

Szoval akkor hogyan is?
én utáltam a kötelezőket, számomra akkoriban semmit se mondtak, csak azt láttam egy-egy ilyenben, hogy "vazze, megint ez a sz.r olvasás veszi el az időmet, amit kint tölthetnék a haverokkal, standon, városban mászkálva, élvezve az életet". úgyhogy támogatom, ezt az ötletet, bár én szerettem a vörös és feketét, talán ez volt az egyetlen, amit középsuliban végigolvastam, de csak mert értettem a történetet és olvasható volt a szövege.

a sok klasszikusnak a szövege olyan ocsmányul olvasható a mai nyelvezetet ismerve, hogy szintenem is esik jól egy-egy (művészi szemmel: fúdecsodaszépen megfogalmazott) mondat. mondhatni szíved támadna leköpni aki ezt az ódivatú szöveget erőltetni próbálja. száraz, unalmas, éskinek van ideje a napi gondok mellett kiházmozni, hogy pontosan mi is a nagy lélektani indíttatás, ami az egész mögött áll? (ha van ilyen egyáltalán?) ugyanakkor lehet, hogy a mondanivalója ma is aktuális lehet, esetleg még aktuálisabb, mint annó, de sajnos a sárba csomagolt legistenibb szaloncukor is bár belül finom, de... vegye a szájában, akinek hat anyja van.

alkalmazkodni kell a túléléshez, és jó lenne, ha ezt olyanok fejébe verné vele a sors (vagy valaki) akik életükben még soha csak nem is hallották ezt a szót, soha.
sirtam a kotelezoktol, Jokaival basztattak amikor Hellert, Keruac-ot, Boris Vian-t olvastam
Fogalmam sincs mi a sztorija a Koszivunek, megusztam az olvasonaplot egy harom alaval ( koszonet Soma Gyongyinek)
Ezert nem hinnem, hogy nemzethalalt kene vizionalni. Egyszeruen mas vilag.
A lanyom se azert bujja az egyiptomrol szolo utleirasokat mert belezugott egy vodor homokba, hanem megtetszett nek a National Geographic csatornan a piramisokrol szolo sorozat
Nincs ezzel a zanzasitassal baj. Ven filoszok meg huzzanak (el).
Gondolom Tóta w. Árpád írói álnéven bármit meg lehet jelentetni, szado-mazo pornótól kezdve akármit, az a cikk íróját egyáltalán nem zavarná. Ezért érthetetlen, hogy miért zavar egyeseket az, hogy Gárdonyi vagy Jókai nevével megjelentetnek valamit, ami minden stílust nélkülöz.
bocs a szörnyű átfutási időért, valahol 2-3 PageUppal feljebb írtakra:

tojgli (11:20), a Powerslave albumon a Rime of the Ancient Mariner után nem is az van írva, hogy Coleridge, hanem hogy Harris.
vágod?
amúgy anno be is vittem angol irodalom órára, csak hogy halljanak egy kis igazi kultúrát a többiek is. :D
Én Jon Lord - ot (Deep Purple) hallva lettem kíváncsi Bach - ra, sőt: Joey deMaio (Manowar) csinált kedvet Wagner - hez. Ennyi, Árpádnak van igaza.
TWÁ
Valld be őszintén, A kőszívű ember fiaiból akkor lett eleged, amikor olvasásában a református lelkészhez értél. ;)

synister
Ne zavarjon, hogy a Tóra benne van a Bibliában.
Kat: Teremtés-Második Törvénykönyv (Gen-Deut)
Prot: Mózes I-V.
Kedves W, ezúttal nem értek egyet. A képes biblia valóban tükörképe egy jókai egyszerűsítésnek, csakhogy éppen te állítod, teljes joggal, hogy nem lesz senkinek semmi baja attól, ha nem katkó, vagy akár nem is ismeri a biblia tartalmát. ezzel szöges ellentétben jókai, bár én sem szeretem, azt a minden magyar ember számára szükséges képességet, a szövegértés és -értelmezés képességét fejleszti, melynek hiányával oly fájóan sokszor szembesülsz magad is.

de ettől még lehetne egyszerűsíteni, senki sem tilthatja, engem nem is zavar, nincs olyan, hogy szent szöveg vagy szent szerző. A te érvelésed ott sántít, hogy saját példádra építve állítod: az egyszerűsített változaton keresztül vezet az út az igazi műig, így lehet megfogni a gyerekeket. Márpedig szerintem ez téves feltételezés: az olvasmányok kötelezősége miatt minden magyar iskolás találkozik a szövegekkel, mégis egyre növekszik azok száma, akik nem tudnak szöveget értelmezni - valószínűleg tehát nem a te utadat járják, hanem megelégszenek azzal, hogy az egyszerűsített szöveg (vagy egy más által készített puska) segítségével túlessenek a feladaton, és sosem olvassák el az eredetit.

Elég furcsa: igaz alap állítás hamis bizonyítással, de szerintem most sikerült összehoznod.
Imádom, amikor valaki azt mondja, hogy "(ki)olvasta a Bibliát". Remélem, úgy csinálta, hogy felütötte az elején ("Kezdetben teremtette Isten...") és abbahagyta a végén ("Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.").
Az Ószövetségből az államvizsgával együtt kilencszer szerepeltem, mégsem olvastam a szó hagyományos értelmében, viszont a magyar szerző (Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése) is fontosnak tartotta zanzásítva összefoglalni az egyes könyvek tartalmát, nyilván gondolva arra, hogy fontosabb az összefüggések és a teológiai mondanivaló megértése (nem mellesleg a szerzőség, szerkesztés, rétegek ismerete), mint a tényleges "kiolvasás".
Aztán kezembe került egy alig ismert szerző Ószövetség-paródiája (?) (A Nagy Főnök), ami viszont csapnivaló átirat volt, néhány poéntól eltekintve kár a papírért. Viszont komoly hatása volt rám az erősen illusztrált, de szövegében, stílusában nagyszerű A Bibliáról gyermekeknek (?) c. kiadvány, amit az eredeti előtt kaptam kézbe ifjabb koromban.
Úgyhogy ha már klasszikusok átírva, egy kérésem van: legyen méltó a tárgyhoz, a stílushoz és a nyelvhez, és felőlem akármit.
És még egy a kritikusokhoz: ha baromnak akarnak látszani, kritizáljanak olvasás és ismeretek nélkül.

Ed
Koncepcionális tévedésben van itt. Egyáltalán nem tilos átdolgozni. Az átdolgozás sosem szolgai másolás, hanem átértelmezés, művészi teljesítmény. Az viszont rettenetesen proli dolog, hogy valaki az irodalmi művet az elmesélt történettel azonosítja. Az ne olvasson semmit, max a "kötelezők rövident". Ezekkel a most emlegetett könyvekkel pont az a baj, hogy nem átdolgozást, újraértelmezést adnak, hanem ellopják a történetet az eredeti műből, és ráadásul kiadják a régi brand (Gárdonyi, Jókai) alatt saját zsebre a könyvet. Akinek ez kell, az ne foglalkozzon irodalommal, olvassa a 101 híres regényt.

PS: én sem vagyok Jókai-fan.
"Károli Gáspár, a Tradíciónak ez a kíméletlen mészárosa."

"Tradició" - mi akar lenni pontosan?
Ha a Bibliára vonatkozik, akkor inkább Kánon a jobb szó. Ez esetben a "kíméletlen mészáros" erős jelző. Lásd reformátorok a kanonikus iratokról.
Ha magára az egyházi hagyományra, akkor római nézőpontból áll.
"Aaa múúúltat végképp eltörööölnii!"
Amúgy egyetértek. Szelektáljunk. Aki villanyszerelő akar lenni, annak ne kelljen sok magyar irodalmat olvasni. Megállhat a János Vitéznél. Újságírópalánták úgyszintén. De aki egyetemre és úgy általában értelmiségnek kívánkozik, annak má' kelljen.

A Kőszívűnek kétszer futottam neki. Másodszor olyan kiadást találtam, ahol a lábjegyzetben MEG VOLTAK MAGYARÁZVA a latin szavak. Utána már semmi gond nem volt. Minden sorát élveztem. Egyébként kb. 5 éve megjelent a magyarázó szöveggel ellátott magyar irodalom. Aki tartja magát valamire, annak elég, a többieknek jöhet az átírt gagyi.

Egy felvételin majd úgyis kiderül, hogy ki mit olvasott!
Lehet csámcsogni, hogy nem olvasnak a gyerekek.

Ha valaki tenni akar érte, azt lehurrogja a sakálkórus.

Így volt ez Harry Potterrel is, így van ez most is.

Van akinek csak az utálkozás megy.
A világ meg nélkülük tovább.

kb ennyi.
Vajon ha egyik naptól kezdve Tóta nem kapna fizetést, lesz majd, aki ilyen stílusban ír róla blogposztot?

Az az érdekes, hogy még sajnálnám is. De hát nem lehet mindenki ilyen...
Off: egyébként, Tóta, kiváncsian olvasnék egy cikket a tollából a magyar oktatási rendszeről úgy általában. Lásd a kémia, biológia, fizika, földrajz, ének (!) tantítását.
Árpád!
Te olvastad is a Solarist, vagy csak említed?
De ha tudod, hogy Lem otthagyta Tarkovszkijt a forgatás közben, akkor biztos olvastad is.
Ennek örülök.

A topic maga pedig egy (több) sci-fi témája. (Klasszikusok poposítva. Sőt, popósitva is...)
Mivel a kommentek csak keson jelentek meg nem tudtam a hozzaszolasokat olvasni: mas sem (gondolom).
Most mar legalabb tudom miert tart ott ez az orszag ahol tart: ennyi idiotat egy rakason...
Ha nem olvasol, gondolkodni sem fogsz tudni ugy! (bizonyitott teny)
Es kedves (magukat liberalisnak gondolo, de meg ebben is totalisan tevedo) embertarsaim: Amikor arrol megy a duma, hogy milyen fajgyulolet, massag el nem ismeres stb. van ebben az orszagban, annak a nagy resze abbol is ered, hogy nem ertik meg egymast az emberek. Miert nem? tobbek kozt azert nem, mert nem tudnak mas fejevel gondolkodni, mert nem olvastak tobbek kozt klasszikusokat, szociografiakat stb. Ugyhogy pofa be! Ezt a rinyalast 1xszeruen nem hiszem el! Sz@r orszag nem tesz csoda dolgokat...
Es Arpad menj el inkabb pszichologushoz, mint hogy ilyen hulyesegeket irkalsz!
(A legrosszabb, hogy azt sem tudod mit, mert ehhez is hulye vagy!)
Draga nagyapamtol tudom, aki olvasta Jokai osszes muvet (!), hogy a szerzot penzsovar felesege kenyszeritette napi fix oldalmennyiseg megirasara. Ezert is a hosszu tajleirasok, ismeretterjeszto betetek. Meg ugye nem volt meg Spektrum TV. Nem feltetlen banna tehat a Mester az utolagos roviditest. (Es talan a feleseg is rabolintana, ha ez noveli az eladasokat.)
Ja, és kimaradt egy klasszikus:
Jókai, Tolsztolj,
Valagamba foszfor!
Sokan reklamálnak az miatt, hogy a szerző szándékosan, és megtévesztően nem tünteti fel, hogy ezek "vágott" verziók. Vajon ezek a felháborodott személyek kezükbe vették egyáltalán a Nógrádi féle könyveket?
A borítóra a következő van írva:
Klasszikusok újramesélve
Jókai Mór
A kőszívű ember fiai

Továbbá a hátlapon is egyértelműen szerepel: "Mindenkinek szól, legyen hát ez a _21. századivá varázsolt_ Jókai-mű valóban mindenkié."

Nógrádi tudomásom szerint csak húzott, ill. szerkesztett, a tényleges szerző Jókai maradt. Nekem megvan a Kőszívű diafilmen is, azon is csak Jókai neve van feltüntetve.
> "Igaz, abból nem húztak ki komplett
> fejezeteket (mert azt a zsinaton
> csinálják)." Egész konkrétan mire
> gondolsz? Melyik zsinatra? Ugyanis a
> IV. század vége óta (hippói zsinat,
> 393) véglegesnek tekinthető, mi kánoni
> és mi apokrif az egyház megítélése
> szerint. Ha más infód van, várom:
> mikor,hol nyúltak hozzá?

A Bibliát a reformáció alatt kanonizálták (a katolikusat is), úgyhogy előtte nem húzhattak ki belőle, mert nem volt miből kihúzni. Persze akkor már senkinek nem okozott meglepetést, hogy mi került bele (a katolikusba, mert a protestáns bibliák tartalma nyilván akkor dőlt el), de azért a 10. század körül még bőven voltak viták.
Bocs, hogy nem olvastam el a kommenteket, de a zanzásításról eszembe jutott, hogy nem is olyan rég össze akarták vonni a bioszt a fizikát és a kémiát. Lehet, hogy azóta ez már meg is történt.
De ilyen alapon szerintem a humán tárgyak is megérdemelnek egy kis zanzásítást, összevonást. A fő tantárgyak leginkább az irodalom és a történelem (középsuliban nekem nem volt nyelvtanom. tollbamondás-órám, töri- vagy irodalompótlás-órám, esetleg hiányzásösszesítés-órám volt helyette).
Ezeket össze is lehetne vonni. Milyen már, hogy mondjuk irodalomból megy a talpra magyar hí a haza, a gyerekek meg néznek ki a fejükből, mert ők még csak a nagy francia nagy forradalomnál tartanak töriből, és nem értik, hogy mért jobb a kard, mikor sokkal menőbb ha lánc fityeg a nadrágod oldalán. Összevonni.
A forradalom és szabadságharcnál Nemzeti dalt meg Kőszivű fejezeteket tanítani az események és évszámok mellett.

A témához. A kötelezők egy részét ki kellene dobni, vagy később tanítani. Ha pedig az adott korszakban nagyon fontos a mű, de a nyelvezete régies, vagy túl hosszú, akkor zanzásított változatban tanítani és csak részleteket elolvastatni az eredetiből a nebulókkal.
Pont a Kőszívű ember fiai volt a legjobb kötelező olvasmány. Állati jól vannak leírva benne a csaták. Meg amikor a marhapásztor visszaszerzi a gulyát az osztrákoktól.

Szerintem ebben az esetben az a kérdés, hogy kívánjuk-e formálni a gyerekeknek azt a készségét, hogy pl. egy tájat, egy csatát, egy szereplő motivációját el tudja képzelni. Mert ha nem, akkor ezekre a készségfejlesztőkre nem lesz szükség.

Lépünk egyet az univerzális gondolkozású, univerzális igényű emberek irányába. Mint a borotválkozó automatás viccben, ahol csak elsőre vág meg a gép, de akkor nagyon, utána már pont passzolni fog a te arcodhoz is.

És legalább nem lesz az a kínzó érzés, mint a filmben, hogy "tök lényeges dolgok kimaradtak belőle". Mert hiszem senki nem olvasta a könyvet.

Ja, és a képmesés videóhoz: a diákok nem fogják a Toldit onnan olvasni. Majd lesz egy magyar erőember, aki nagyon fog hasonlítani a Fekete Lacira, aki "örökös Toldi", és megnézik, hogy miként bunkózik Afrikában a busmanokkal. Ja, hogy Toldi nemes ember volt? Én azt hittem, hogy erős. Hát nem.

És hiszek abban is, hogy a tudás alapismeretek nélkül is felépíthető.
Én csak azt tudom mondani: Te jó, Isten!

Nem azért írta meg Nógrádi a zanzásított változatokat, mert nagyra becsüli a szerzőket és szeretné, ha ilyen formában szélesebb közönséghez jutna el!!! Azért írta meg, mert kötelező olvasmányok, és a gyerekek utálnak hosszú, bonyolult szövegeket olvasni, ergo szép kis summát akaszthat le majd az eladásokból! Ha ezt elfogadjátok, áldásom rá!!!

A valódi megoldás nyilván az, ha az illetékesek elgondolkoznak a kötelező olvasmányok listáján, illetve azoknak a helyén egy tanuló életében. DE: hülyék azok is, akik Jókait bírálják bonyolult és néha valóban nehezen olvasható műveiért. Ha 20 ilyet kellene elolvasni megérteném a problémát, de a mostani kötelezők éppen arra hivatottak, hogy különböző stílusokkal, nyelvezetekkel ismerkedjenek a tanulók, és nem lehet azt mondani, hogy lehetetlen lenne, ha a tanulást komolyan vennék.

És itt szeretném jelezni, bár már biztosan sokan írták: ezel az erővel ki lehetne adni Ady összest, zanzásítva és a mai nyelvezettel, hogy a nebulók jobban megértsék...Minek allegória, meg hasonlat? Faszomat, írjuk azt amit gondolt! Vagy gondolunk, hogy gondolt...

Sőt, lehetne Dürer rajzokat egyszerűsíteni, Michelangelo freskókat újragondolni...

Hogy megértsétek: nem is az újragondolás a baj, nem az, ha valaminek elkészíted a remixét, vagy remake-jét, hanem, hogy ti itt sokan ezzel az eredetieket el is dobnátok. Na ez gyalázat!!!!!!!!!!!!!!

Amiről ez az egész szól: a pénz, és az, hogy a könnyebb utat akarjuk választani a gyereknevelésben, -oktatásban. Hát gratulálok!
Szeva Arpibacsi,

A Birak konyvebol ajanlom a Gedeon(nem a fodrasz) nevu balvanyrombolo srac igaz tortenetet.A 6.fejezethez guglizz!
ja,meg Samson kalandjait is fusd at,ha arra jarsz.13-16fejezetek.
Amugy sztem minel tobb forditas,annal jobb!a legnepszerubb "olvsaoszobaba" a hitesek honlapjarol mennek be a legtobben,talan nem veletlenul. :)
most meg kommentek olvasasa nelkul:

1) ez nem jobboldal balolDal vita,
valamiert arpi nem tette bele a nepszabadsagban megjelent kritikat...
2)Ha az egri csillagok zanzasitasa jo, nem lehetne inkabb szot emeleni (Nagy)kanizsa csillagaiert? akik torokok voltak es ugyanugy megtartottak a varat? ha ellenunkben is?
3) ha valaki nem tudja elolvasni az egri csillagokat vagy a koszivut akkor az nem fog olvasni sose.
4) en keszseggel elhiszem, hogy TAW zx-spektrumszintetizator minosegben megszerette a komoly zenet, de hogy ez NEm lehet tipikus abban biztos vagyok.
NEM KENE IGENYTELENSEGRE SZOKATATNI A NEPET!
en a republikot szerettem meg hasonlo modon, de a kazettara atirt szamokat nem vagyok kepes meghallgatani a gyatra monoseg miatt.
5) mikor nemetroszagban bulikon nem volt mit csinalni, enekelni kezdtunk, ketten tudtunk: egy nemet srac, aki egy templom korusaban enekelt meg en (aki ugyebar Kodaly modszert kinlodta vegig, utaltam az eneket)
6) Bevallam en se olvastam a roviditeseket, de lettam a Jumurdzsak feju plakatot sokszor. Ha a kep es a tartalom osszhangaban van, akkor kar volt kiadni, pontosabban bűn volt kiadni, annyira kezdetleges es igenytelena kep.
7) a mai szemmel olvasva Jokait, elegge antiszemita...amit gyerekkorban nem vettem eszre.
8) Arpi, kosz az onvallomasokat, de Ady-t kihagytad, ahhoz Karinty juttatott el???

Ja meg kifelejtettem, hogy amikor esti mesenek a gyereknek az odusszeuszt, iliaszt meseltem kiderult: mar ismeri, pluto kutyaval walt disney-ek megcsinaltak....
egy masik kaland:

olvastuk a gyereknek a Janos Vitezt, mert utalta, es utalt olvasni is, inkabb szamitogep es rajzfilm,
hat nem uszod meg fiam, olvastuk... felvaltva nejemmel... hát...

egesz rovid (már nehany szakasz) olvasas utan is osszeneztunk a nejemmel;
milyen szep!!!!

es a fene se emlekezett mar arra, hogy milyennek talaltuk V-ikes korunkban.
Erdélyi városban nőttem fel, olyan közegben, ahol nagyjából fele-fele arányban éltünk együtt románokkal. Szüleink nem jártak össze, de mi, gyerekek, teljes természetességgel lettünk már iskolába kerülésünkkor románul igen jól beszélők. Első osztálytól kezdve tanultuk a nyelvüket, később az irodalmukat, később a történelmet és a földrajzot is románul. Közben bejött még a latin, a francia, de az alapos román nyelvismeretnek köszönhetően ez már gyerekjáték volt, mert a románok nyelvújítása gyakorlatilag egyetlen hatalmas szókölcsönzést jelentett. Valószínűleg ezért, de számomra Jókai már kiskamaszként is tökéletesen érthető és olvasmányos volt. A legnehezebb regénye alapján például bármikor tudok Rab Rábyul beszélni...
nem hiszem, hogy ezekben a könyvekben kizárólag a történet a lényeg, sokkal inkább a történet elmesélésének módja. ez pedig megmásítás után nem lesz ugyanaz, nem lesz jókai.
ha kötelező olvasmány, hülye lesz a hülyegyerek nem ezt választani, innentől viszont semmi értelme kötelezőként alkalmazni az eredetit.
a felháborodás oka sokkal inkább a korunk kész termékeit istenítő felfogás, ez meg olyan, hogy valaki szépen felsorakozik oda, valaki meg a másik oldalon kesereg, aztán wé bácsi meg szépen arcul köpi, mert művelt, hallgatnak rá és megteheti, ráadásul az ő szemszögéből igaza is van. ennyi.
Mostanában igen nagy élvezettel olvasom újra Krúdy novelláit, apró történeteit, nyírségi dzsentrikről, Gál kisasszonyokról, alispánokról, vidéki garnizonvárosok nagy vacsoráiról. Közben többször elméláztam, ha ezt most egy 14-16 éves olvassa, mi a büdös túrót ért belőle? Azt hiszem, semmit... És minek is olvasná, ha nem akar éppen irodalomörténész lenni? Azt hiszem, bizonyos irodalmak, könyvek, írók élvezetéhez hosszú ideig tartó, egymásra rakodó élményekre, nagy számú szó-, fogalom- és mondattöredék részletes ismeretére van szükség. Egyébként a könyvek, írók elmúlnak, barátaim, tessék ezt tudomásul venni... Ki olvas ma Halldór Laxness izlandi költőt, pedig Nobel-díjas volt, vagy Eugen Sue-t (a maga korában falták, Marx kedvence volt, ma olvashatatlan), vagy a magyarok közül Vas Gerebent? Földi Mihályt? Vagy éppen Berkesit, aki több mint húsz éven át vezette az olvasási statisztikákat (Jókaival és Szilvásival)? Igazad van, Árpád, lassan megszűnik a tizenkilencedik századi írók tömeges olvasása és ismerete, a köznép számára felesleges is. Megszűnik az a régi jelenség is, hogy több nemzedék számára ugyanazok az olvasmányok dominánsak (Cooper a 18., Verne a 19. század végétől a múlt század közepéig tartott), filmként persze maradtak (a történeteket átírták, zanzásították!), ez is Árpádot igazolja. De hogy is lenne másként? Változik a nyelv, a gondolkodás, az egyének élményei, nem ugyanazt hordják, mint a nagyapák, és nem ugyanazt olvassák. Tessék ebbe beletörődn, és nem nyafogni... Aki 160 karakterben mondja el naponta, hogy mit üzen a szerelmének, az egész egyszerűen nem fog Natasa Rosztovával bíbelődni 600 oldalon keresztül. Ezzel kapcsolatban saját élmény: kb. 54-55-ben kezdtem el olvasni a Háború és békét. Reménytelen volt... Részint a csak lábjegyzetekben lefordított terjengős francia mondatok miatt, részint azért, mert igen hamar számolni kezdtem az "alkalmasint" szó előfordulását a szövegben. 1100-ig jutottam el... Később, majdnem felnőttként persze sikerült egy jobb fordításban a művet magamévá tenni...
Jókai műveit, nem meghúzni,rövidíteni,tömöríteni kéne,hanem tiltani mindig,mindekinek,mindenhol!
Éljen Gyulai Pál!
Üdv.

"a szent istván társulat képes bibliája miért fér bele. az egész pontos tükörképe ennek..."

A Biblia egy több ezer oldalas ókori vallási szöveg. A "kötelezők", amikről most beszélünk, XIX. századi tömegregények. Ezek volnának "egész pontos tükörképek"?
én meg elolvasok mindenfélét. eccer az egyik lányom elémsérült, hogy neki mostan az antigonét kéne elemeznie házi feladatként megadott szempontyok alapján, csakhogy ő elégedetlen azokkal a szempontyokkal, neki valami egészen más jön át a tragédiából. no, mongyad szentem a tutit, vontam az ölembe a buksit, meséld el nekem a kifogásaidat elsősorban, asztán a gyermek el is monta szépen, hát erről szól az antigoné biccentettem lelkesen, hogy milyen egy remek csöppségem van, vesd hát papirosra a gondolataidat, s a haza fényre derül. s lőn, a ded olyan esszét rittyentett a korához képest, hogy nyomban kétfelé állt a fülem tőle, dícsértem az írásművet elfogulatlanul, s keblem dagadozott a büszkeségtől. másnap a leány bőgve jött haza az iskolából, dolgozatára kegyelem kettest kapott. dühöngve közölte, hogy velem tőbbet irodalomról beszélgetni nem fog. kár, montam leverten, mert szophoklész írt még mást is. azóta persze sokat beszélgettünk irodalomról, másról, tétova kivagyiságról és mivel tavaly karácsonyra némi vicces malíciával a józsef és testvéreit kaptam tőle (saját példányom ugyanis korábban nem volt), először ő is elolvasta és a karácsonyfa alatt köszönte meg nekem az antigonét.
Én pedig ezennel petíciót nyújtok be az internet felszámolására, mert a könyveket papíron kell olvasni, a levelet papírra kell írni, a zenét mágnesszalagon kell rögzíteni.

Könyörgöm! Haladunk a korral emberek! Ne sírjunk amiatt, hogy emészthetőbbé teszik a klasszikusokat, mert így legalább lehet, hogy elolvassák és nem csak a "100 magyar regény dióhéjban" (30 oldal, A3, puhakötés)c. "remekműből" ismerik meg a sztorit.
Az érme másik oldala : egy Jókai vagy Gárdonyi mű nem csak "a sztori" miatt képezi az oktatás részét, bármily valósághű is Jumurdzsák alakja például. Az élmény és a megszerezhető/megszerzendő információ jelentős része a nyelvezeten keresztül közvetített korrajz. Ennek köszönhetjük többek közt, hogy ízes tájszólásaink még élnek, valamint, hogy mi még megértjük kárpátaljai falvak vénséges kocsmárosait, erdélyi bácsik és nénik útbaigazítását. Próbálná ezt meg egy internet-börgerking-empéhárom társadalomban felnőtt elme. Már így is néha azon kapok embereket, hogy egy-egy mondatban több idegen szót használnak, mint magyart.

Egyszóval nem csak a tartalom, hanem a forma is fontos, hogy megismerjük a jelenünkhöz vezető út ezen aspektusait is, hogy ne legyen kínos, ha a fiad/lányod hangosan felkiált a budapesti Clak Ádám téren pl., hogy "Apu, ezek a régiek nem tudtak helyesen írni! A lánc szót nem cz-vel írják!"
Árpika buzgó követőinek, név szerint hölgyválasznak és Nádasi Balázsnak üzenem, hogy legközelebb ne a zanzásított, hanem az eredeti művet olvassák el, és akkor talán tudni fogják, hogy Nemecsek Ernő nem a Légy jó mindhalálig-ban szerepel...:-P
Komolyan nem értek egyeseket.

Többen érvelnek, hogy de nem derül ki. Egy nagy lófaszt nem. Ha egy könyv tetején ott van irdatlan betűfokozattal szedve, hogy klasszikusok újramesélve, akkor elég durván funkcionális analfabéta, aki arról azt hiszi, hogy tényleg az eredeti.

Ráadásul erre hivatkozni dettó funkcionális analfabétizmus, hogy "de nem is a zanzásítás miatt háborognak, hanem hogy nem derül ki. Ott van három link, mindhárom arról szól, hogy fúj zanza, noch dazu a Magyar Nemzet síkhülye publicistája (a "married with children"-ből kihozott pedofilbuzizása tán rémlik még itt valakiknek) és a másik címben idézett faszfejek is már jóformán nemzethalálról kezdenek el vízionálni, mert hogy jaj, rövidítve, kedvencem, hogy ez sátáni dolog.
"aki mégis elolvasta, kissé szebben beszélte, írta a magyart"

Már ha a XIX. század végének mára egyértelműen nehézkesnek bizonyuló nyelvezetének átvitele olyan hű de jó dolog.
A vérem forr, ahogy itt némely hozzászólók megnyilatkoznak. Synister! Válogasd meg a szavaidat, mert rád is akaszthatnak olyan jelzőt, ami nem tetszik neked! Mit merészelsz ilyesmit, mint vöröstengerész gyalogos, meg transzportszökevény egyáltalában leírni? Viccesnek érzed magad? Nem erről van szó, akinek egy csöpp sütnivalója van, belátja!
Hozzányúltak a szent tehénnek, ez minden álmagyarnak, magyarkodónak a baja! Szégyelljétek magatokat mind, ahányan vagytok ilyenek. Nélkületek nyugodtabb és békésebb lenne ez az ország - itt vagytok mocskolódónak és gyűlöletkeltőnek! A francba mindannyiótokkal, undorítóak vagytok.
Mindenkinek, aki csak látta a szóban forgó könyveket üzenem: amíg végig nem olvassa őket, addig mindez felesleges szócséplés, szardobálás és sárdagasztás az egész. Mindenkinek van véleménye, csak épp nem tudja miről. De látott valakit, aki hallott olyan emberről, amelyiknek mesélték! Bravó! Ezek vagyunk mi magyarok és ezért nem jutunk be SOHA Európába, mert nem vagyunk oda valók ezzel a mentalitással. Dögöljön meg a szomszéd tehene is! Mi? Csak gratulálni tudok!!!
Nézzetek először magatokba!
A zanzát olvasó sikeres ember nem lehet.
Kedves Árpád,

Értem én, hogy ma nem "trendi" olvasni, és műveltnek lenni mert ebben az elbulvárosodott világban nem ezt látják a mai fiatalok.

De talán azon is el kellene gondolkozni, hogy az miért alakult ki, hogy sokszor még az egyetemre felvett fiataloknak is gondot okoz az olvasott szöveg értelmezése?!

A mai trendi nyelvhasználattal a diszkóban és a haverokkal jól el lehet lenni, de ha egy hivatalos levelet el kell olvasni, akkor már óriási gond van.
Igenis úgy gondolom,hogy az általad hivatkozott írók eredeti művei és a "zanzásított" kiadás között értékben óriási a különbség. Azzal teljesen egyetértek, hogy a mai fiatalokat talán nehezebb közel hozni az olvasáshoz.
De már ne is haragudj, miért is 8-10 évesen kell valakivel megszerettetni az olvasást?
Nekem, bár én jóval idősebb vagyok nálad szerencsém volt, mind általános iskolában mind a gimnáziumban nagyon jó magyar tanáraim voltak. Közöttünk az volt a "ciki" ha nem olvastál egy kötelező olvasmányt!
Tudom, nem átlagos gyerek voltam, 6 éves koromban voltam elösször operában, és még ebben az évben kezdtem népitáncolni is.Igaz mindkét helyre a szüleim vittek el, de máig hálás vagyok nekik ezért.
Ami ma otthon oktatás címén folyik arról nem mondanék véleményt.
Mivel elég sokfelé megfordultam a világban, így tudom, hogy kisértetiesen hasonló folyamat zajlott le az amerikai oktatási rendszerben, ami oda vezetett, hogy funkcionális analfabéták tömege került ki a rendszerből, akik max, a csekkjüket képesek aláírni, de ujságot olvasni már nem! Ha ez a cél nálunk is csak így tovább!!!
Én még ma is minden este mesét olvasok a négy éves lányomnak, aki ugyan szereti és nézi az összes mai rajz és mesefilmet, és most ismerkedik a számítógéppel, de már Ő is szereti a könyveket, olvas, balettozik, sztepp táncol, lovagol, és mellesleg iskolába jár, igaz nem otthon, hanem angliában.
Ezzel csak arra próbáltam utalni, hogy a kultúrához való viszonyt nagyban befolyásolja az otthoni környezet. Az iskola erre csak rá tud segíteni, de mindent tőle várni nem lehet.Ha a gyerek otthon nem lát egy könyvet sem a polcon, nem látja a szüleit olvasni akkor igen nehéz vele megszerettetni vele az olvasást. Az amit az olvasás ad azt semmivel nem tudod pótolni, hiszen a saját fantáziád látja -látatja veled a regény alakjait, tájait, nem "ready to eat" kapod.Gondolom talán Te is jártál már így ha a kedvenc könyvedet láttad filmen és Te másnak képzelted a könyv alapján a főszereplőt, mint az a vásznon megjelent.De pont ez a szép az olvasásban, hogy egy könyvben nem mindenkit ugyanazok a jelenetek fognak meg.
Molarisnak: ez most mi akart lenni? Statement az atyaistentől?

Corsair4: ismét kérdezem: belenézett a kérdéses könyvekbe? Saját szemével meggyőződött, hogy ebben a "zanzásított"változatban valóban mai és trendi a szóhasználat? Látta, hogy jassznyelvre írták át? A mindenségit neki, hát nézzen bele először az, aki bármit is kritizálni akar! Azért vagyok ennyire dühös, mert mindhármat olvastam és láttam: sem az élmény nem sérült, sem a stílus.
És ha már erről beszélünk: "De pont ez a szép az olvasásban, hogy egy könyvben nem mindenkit ugyanazok a jelenetek fognak meg." - akkor ajánlom a T,. Hozzászólók figyelmébe, nézzék meg Ödön és Leonin jelenetét, amikor a két fiatalember az orosz pusztán a legvadabb télben Magyarországra indul.
Aztán folytassuk a diskurzust. (Természetesen az új változatra gondolok.)
Várom a véleményeket - ebben a szellemben.
Kedves Hölgyválasz!
"Emlékszem egy jó pár évvel ezelőtti riportra Horváth Ádám rendezővel, aki Móricz dédunokája, és mint ilyen, s mint jog(díj)utódja, durvára fel volt háborodva egy külföldi ( már nem emlékszem, milyen nációjú ) firkászon, aki a Légy jó mindhalálig-ot, enyhén szólva is sajátos írói felfogással kezelt, és úgy kiforgatta eredeti szavaiból, hangulatából, mondanivalójából, hogy a zannya se ismert volna rá, nemhogy Móricz, vagy a dédunoka!
/pl. a Nemecsek Ernő anyja otthagyja a családját egy másik férfiért, meg hasonló figurák..., na most csak képzeljük el...!/
( persze perre vitte a dolgot, nyilván meg is nyerte )

Szóval lehet lényegkiemeléssel tömöríteni, de csapongó fantáziákat mellőzve, hűnek lenni a mű alapgondolatához!"

Móricz nem keverendő a Pál utcai fiúkkal, sem Molnár Ferenc a Légy jó...-val, bár előfordul, ha valaki csak zanzákat olvas. Horváth Ádám Molnár Ferenc leszármazottja

Épp a Bírák könyve? Árpi, valamit benézhettél...

Az írásról több kritikám meg nemigen van. :)
református58
"itt vagytok mocskolódónak és gyűlöletkeltőnek! A francba mindannyiótokkal, undorítóak vagytok."

Na, te se Jókain nőttél fel...

Bájosak ezek a libsik, csak úgy árad belőlük a magaskultúra:-)

TWÁ! Ülj le, egyes!
Hát nem azért kell elolvasni Jókait meg Mikszáthot stb. mert klassz a sztori!
"nyelvében él a nemzet" ha mindent csak egyszerűen, szerinted érthetően olvasnánk el, a gondolkodásunk is egyszerűbb lenne. Lásd siketek beszéde, vagy szimplán az USA, ahol még azt is a szájába adják a zembereknek, hogy a hírekről mit kell gondolni.
Csak azért megvédeni egy hülyeséget, mert a nemzetben fikázzák,... hát csalódtam.
azok miről beszélnek, akik a korral történő haladást emlegetik?
a papír - szalag - cd - dvd - blueray - tököm, ez oké, hasznos. mérhető fejlődés. akár tárhely, olvasási, írási sebesség, tökmindegy. hozzá lehet rendelni vmileyn attribútumot, ami alapján azt mondhatjuk, hogy fejlődik.

de ez TECHNOLÓGIA vazze, nem művészet. a művészeten mit mérsz? mi fejlődik rajta?
Leonardo Utolsó vacsorájának mi az upgradelt változata? ahol Big Mac van? vagy ahol 25-en esznek?

ne keverjük már a dolgokat. a művészet is fejlődik (értsd: változik) nyilván, de újabb és újabb alkotásokon keresztül. nem úgy hogy a barlangrajzokat felülírjuk folyton. nem ugyanazokkal a tollakkal ékeskedünk más körítésben. vagy ha mégis, legalább odasercintjük a nevünket, hogy "szevasztok, bocsesz, ez én voltam".

ami a borítót illeti:
valóban rajta van a borítón, hogy klasszikusok újramesélve. de a szerzőnek Jókai van odaírva, Nógrádi neve sehol. (www.libri.hu/hu/images/libri_cover/64819?type=4) Jókai ezt írta? nem. így ír Jókai? nem. akkor miről beszélünk?
Ühm. Nekem az egész problémakörrel bajom van. Kicsit úgy érzem mintha itt valami nagy ködösítés folyna.

Alapvetően az "újramesélés" ellen vagyok. Mégpedig azért, mert az egyszer el lett mesélve. Jól, azért "klasszikus". Elvileg ha most valaki fogná a Dűnét hogy "ujrameséli" olyan pert kapna a nyakába hogy ihaj.
Mégpedig "jogosan". Szerzői jog ugye. A magyar irodalomtörténet "klasszikusait" elvileg a magyar államnak kellene védeni mint közkincset.
Ha valaki "újrameséli" akkor felteszi hogy ő "érti" a művet ami eleve beteg, és jól is mesél... jobban mint az író. Itt pedig ezt nem keverni a műfordítással mivel más tészta. A műfordítás ugyanis átültetni más nyelvre. Nem célja az "újramesélés".

Az irodalmi művekben nem csak vagy nem kizárólag a történet az ami fontos, hanem annak leírása is. Stílusa. Ezt lehet szeretni meg nem szeretni, de a mű velejárója.

De az hogy "változtatunk a nyelvezeten" mert igy "jobb lesz" maibb, modernebb... eleve beteg elgondolás erről nézve.
Tény hogy Jókait nehéz olvasni mert "terjengős" bár szerintem pont az a jó benne...
A gond, mindenki tudja azzal van hogy KÖTELEZŐ olvasmány. Nem pedig egy a sok ajánlottból... Azaz az irodalomtanítás szar, és nem az irodalom, az olvasás élvezetét nyújtja, hanem nyüstöl, és megszab. Ráadásul nem frissül, mai korunk nagy, vagy érdekes, vagy jelentős művei sincsenek benne... sehol egy sci-fi vagy fantasy, vagy modern "szépirodalom" stb. és a gyerek még csak nem is választhat.

Ahha. De ebben , ennek megváltoztatása rugalmasságot és problémakezelést sejtet... Szabadságot növel, felelősségre és odafigyelésre ösztönöz a rutin és a tekintélytisztelet helyett. Itt a probléma, ez nem érdeke sem a 50 éves tanárnéniknek sem az aktuális hatalomnak.

Ráadásul az újramesélés üzlet. Mégpedig gyanúm szerint jó.
Kötelező olvasmány, "kedvező áron" megveheti iskola és könyvtár, sőt állami ajánlással és segéllyel mindenféle kis nebuló szüleje, meg kisebbségi és más hátrányos helyzetű gyermek is ha nem fogyna eléggé. Biztos pénz.

Eddig világos is.

De hogy Árpád, kis hazánk nagy bölcse mér áll ki e mellett, az számomra rejtély.

Nem tetszik a Jókai? Olvassál Vyvian Fablet ha az jobb. De ne blikkesítsünk ezért...
Kristl, a cikkben sorolok egy csomó példát: Lamb, Képes Biblia stb. Ezekkel is van gond?
"De hogy Árpád, kis hazánk nagy bölcse mér áll ki e mellett, az számomra rejtély."

Nem mellette (mivel még nem került a kezembe), hanem a primitív "konzervativizmus" ellen, miszerint bármit átdolgozni/modernizálni/rövidíteni bűn.
Irodalmi mindenevő vagyok.Jókait nagyon szeretem. De megértem a lányomat, akinek MOST kötelező.Mert most nehéz neki.
Áthidaló megoldást választottam:
Felolvasom neki!Illetve én hangosan olvasom, ő pedig mellettem olvassa eközben.Ha kell, azonnal magyarázom.
És az volt a véleménye, hogy tök jó a cselekmény,és kezdi értékelni az iróniát, írói eszközöket.
De az olvasónapló /tanár kérdéseivel/tök lényegtelen marhaságokra kérdez rá, és nem is érinti a lényeget.
Most tartunk a bécsi forradalomnál, Alfonsine színleli a szerelmet Jenő iránt...
Árpád, a biblia magyarul nem szépirodalom, Jókai meg az. Ne keverjük. Szerinted mi a szépirodalom célja vagy haszna? Mert ezek szerint semmi, csak értsük?
Én már ott elakadok, hogy Tótának nem került a kezébe ez a Nógrádi-Jókai könyv és mégis írt róla. A könyvre reagáltak valahol, amire a blog reagál, amire mások reagálnak.
Kedves Tóta W. Árpád!
A legutolsó hozzászólásában azt fogalmazta meg, ami miatt bosszankodom a sötét hozzászólókon.
Az, hogy libsinek bélyegeznek, egy dolog. Mondom, büszkén mondom, nem vagyok az. De a libsi szó engem valamire emlékeztet, és az a sanda gyanúm, hogy ezek a hozzászólók nem csak a libsi szót használják, hanem némely betűk cseréjével másikat is.
Az alapállás sajnos nem az, mint Árpádé, hogy még nem látta, ezért legalább nem köpködi, hanem ez a cédulázás. Ha némelyek, mint Kristl is - "A magyar irodalomtörténet "klasszikusait" elvileg a magyar államnak kellene védeni mint közkincset. " - csak ezt látja a dologban, hovatovább üzletet szimatol benne, akkor az egész hozzászólásának egyetlen értelme van, ill. kettő: sajnálja, hogy nem ő találta ki ezt a fantasztikus haszonnal kecsegtető vállalkozást, továbbá piros-fehér csíkos trikójára odakakált egy madár. Vagy?
Mert ugye, amit ezek a különféle ...sik csinálnak, az csak jó üzlet lehet!
Tényleg nem is érdemes az embernek különféle fórumok hozzászólásait még csak átfutni sem, mert elsül az agya. Bár, ami igaz, az igaz: aki alacsony vérnyomással küszködik, mint jómagam is, annak ingyen és bérmentve felviszi eme tengernyi bölcsességnek és építő jószándéknak a megnyilvánulása.
TWÁ!
Képes Biblia gyerekeknek. Mondom GYEREKEKNEK! Végül is ehetnél még mindig tejbe papit.
Most nem is annyira arra reagálnék, hogy jó-e vagy nem átírni klasszikusokat, viszont nagyon érdekes az, amit Kristl fölvet az irodalom-oktatás kapcsán:

Tulajdonképpen mi is a cél?

a)
Sok sok könyvet elolvastatni a diákkal, köztük sok olyat is, amit egy mai tizenéves unalmasnak, nehézkesnek talál?
Ha sok Jókait és Balassit olvastatunk a gyerekkel, akkor biztos fejlődik a szókincse, szövegértési készsége, de egyáltalán nem biztos, hogy szeretni is fogja ezeket a műveket...

b)
Magát az olvasást, mint időtöltést megszerettetni? Ez utóbbi esetben be lehetne emelni a kötelezők közé akár a Solarist, akár az Alkimistát vagy bármilyen más mai nyelven íródott-és gondolkodásra ösztönző könyvet.
(ha nagyon régies a nyelv, akkor nem valószínű, hogy jut ideje/ereje/kedve megrágni azt, amit olvasott, csak szenved vele)
Szerintem minél rövidebben kell kiadni mindent vagy képregényben az lenne az igazi, de csak olyan legyen amiben kép van és adnak hozzá egy Baradlay Richárd huszáros kvarcjátékot. A lényeg minél kevesebb betű legyen mert az fáj és súlyos gondolkodási kényszert eredményezhet a felnövő fiatalok agytekervényeiben és így nem tudjuk beléjük tolni a liberalizmust, ami nagy kár lenne...Jókait amúgy sem szereti senki...nem is baj ha nem olvassák el majd mi elmondjuk helyettük mi a lényeg, nehogy nekik kelljen meglátni benne azt, mert a végén még értelmesek lesznek és akkor mi lesz velünk bértollnok urakkal...nem fog fogyni a búlvár, a celebek is éhen halnak, Afrikából sem lesznek visszaszavazva...és egyébként is ha már a Biblia is képes, akkor bármi lehet az...például képes betű nélküli olvasókönyv...képtudók lesznek és mars a tv elé nézni a nagy vezéreket. Beh jó is lenne ha a nagy vezérek is képes Micimackót olvasnának fel akkor a parlamentben mer akkor a Baradlay kvarcjátékos is értené a brummogásból mennyire is megszívatják éppen a fejét.
Képre tehát magyar ez lészen neked az új nézni való...rövidítve persze...mert a sok nézéstől még te is rajzolni akarnád...de azt neked nem lehet...mert ugye azt is mi rajzoljuk, írni meg nem tudsz már, így nem osztod meg velünk azokat a gondolatokat amelyek értelmesek is lennének. Így a szolgánk leszel...beh is jó nekünk.
Na nem uraim:) ezt a rövidítéses maszlagot ne vegyük be...mindig a rövidítéssel, meg a könnyebbséggel kezdődik a valódi kultúra elsikkasztása. Amelynek a végén a még teljesebb szellem elhülyítés vár ránk.
TWA
Biblia
1. A gyermekeknek szánt képes bibliák "mesekönyvek". Olyan, mintha Te mesélnéd el /és nem olvasnád/ a Misimókust a gyermekednek.
2. A nyelv folyamatosan változik, ill. minden fordítás valamennyire ferdítés is.
Ezért a modern nyelveken megjelenő bibliákat revideálják; naprakész nyelvezettel, javított fordítással. Az általad említett Károli kiadást /1591/ már 1608-ban Hanauban javítva kiadták. Azóta már vagy száz felülvizsgált kiadása is lehetett.
De...
az eredeti héber-arám, ill. görög alapszövegen nem változtattak.
Még azelőtt, hogy kötelező lett volna, az elemiben olvastam Jókait - gyerekfejjel csakis a "sztori" kedvéért, a művek elején lévő hosszú tájleírást átugorva (utána viszont betűről betűre, a könyv maradék 99 százalékát elolvastam). Nyilván nem úgy értettem meg belőle sok mindent, mint ha később, érettebb fejjel olvastam volna, de nem volt kedvem újraolvasni, amikor már kötelező volt, legyintve, hogy már rég olvastam. Vesztettem volna ezzel...? (Bocs, ha kissé off...)
TWA
Régen röhögtem ilyen jót, mint a mai írásodon.
Benne volt egy tízenéves gyerek minden durcássága amiatt, hogy a ZX-et ott kellett hagyni a Kőszívűért:DDD

Nyahh jó, könnyen röhögök én rajtad. Nyolcévesen fél évig ágyhoz kötve kezdtem el naon olvni, és valszeg a kínaira fordított és kinai betúkkel írt Varázshegyet is nagy érdeklődéssel olvastam volna végig.
ZX még sehol sem volt,televíziót csak hatvanban (1960-ban:DDD) vett Édesapánk, de akkor is csak háromszor vagy négyszer egy héten volt adás.:DDD Ha a tokaji ideiglenes adó el nem állítódott.
Internet ki sem találták.
Maradt a könyv vagy Nagyapám mesélt, de ő nem bírt egész nap mesélni.:D

Amúgy tökéletesen igazad van. Magam sem tartom bűnnek az újrameséket.
Ráadásul annyi félék vagyunk, miért kellene egyformán és egyformát olvasnunk?

Még valamit.
A regény feladata az is volt, hogy ismeretlen helyek, viszonyok hangulatát megismerje az olvasó.
Nem csak külföldre kell gondolni, alföldiként előbb olvastam könyvből a hegyekről, és csak később ismertem meg személyesen.
Ma bekapcsoljuk a televíziót -internetet- és láthatjuk mi történik Afrikában, nem kell hozzá elolvni egy regényt.
református58

Csak nem magához a szerzőhöz van szerencsénk?
Egy tisztelet, vagy majd remittenda példányt szívesen elfogadok.

/A reformáció korabeli predikátor stílust is illenék modernizálni!/
Kedves Baranyai !

Tökéltesen igazad van! :DDDD

Persze, hogy nem keverendő össze!

És most arra gondolok, hogy az egyetlen voltál, aki szóvá tette a "csereberét"
/ill. blogomon egy kedves ismerősöm is / ami egyet jelenthet azzal, hogy vagy nem olvassák hölgyválaszt, vagy nem is érdemesítik kritikára, egyik jobb, mint a másik :))
/a 3. variációt már meg sem pendítem, miszerint nem tűnt volna fel senkinek ?:)/

Természetesen köszönöm észrevételezésed, mert szavaid engem meg nem sértettek, sőt, felemeltek!:)
Tóta W. Árpád · w.blog.hu 2008.12.05. 19:44:18

A Lambot nem ismerem, vagy nem ugrik be, így totálhomály esetén nem is írnék véleményt.

A képes bibliával nincs. A biblia elvileg tanítást tartalmaz... azaz rokona a "tankönyvnek" ha úgy tetszik. Ráadásul mindenkit meg akar (nem pedig szeretne) szólítani.

Ámde egy elmesélt regény az művészeti alkotás.
Egy Jókainál mint talán írtam is, nem csak és nem kizárólag a cselekmény lenne a fontos. Ergo igazság szerint ezen lemérni az irodalomórán mi merre meddig eleve problémás szerintem, és csak ellenőrzésre jó de az irodalom "céljának" előmozdítására nem.
A nyelvezete és hangulata az "íze" az alkotás része. Akinek nem tetszik ez, pergősebbet akar, harciasabbat, az olvasson David Gemmelt vagy akármi mást... és olvashasson is.

Ráadásul számomra az egész fura. Nem kellene újrafesteni Munkácsy vagy a béna Csontváry képeit? esetleg újrakomponálni valamit?
Figyelem, a más hangszerre átültetés, az nem az.

Az egész szemlélet kérdése valahol. Ha valami kultúránk "közkincse" akkor azért az, mert ezt érdemei alapján kapta. Ha meg nem felel meg, akkor mér kell követni a poroszos modell legbetegebb dolgait és nyüstölni?
Kristl,

Shakespeare összes drámája (talán az egy Vihar kivételével) újramesélés.

Van olyan is ami újramesélés újramesélése. Ha úgy tetszik Erzsébet-kori blikkesítés. Azokkal is baj van?

Ettől persze több mint valószínű hogy Nógrádi nem lesz automatikusan Shakespeare-ré. De akár lehetne... vagy majd valaki más...

Egy dolog számít: a végeredmény. A többi (incl. a szerzői jog) meg le van sz@rva.

A.

Kristl
Ugyan már!
Az irodalom tele van újra írt történetekkel.
Többek közt azért, mert az emberek számára sok ezer év után is hasonló dolgok a fontosak, hasonlóak az érzéseik, az indulataik. Az emberek tulajdonságai alig változtak.
Az álszentségről is ezeregy mű született, de ettől az álszentség még az maradt, ami.

Ha már a Bibliánál tartunk abban is benne van az összes alapmese.
De benne van a görög vagy római kori mondákban, benne van a magyar népmersékben vagy bármely nép meséiben.
Ettől még szerethetjük Jókait is.
Kedves Kristl!

Lám-lám! A gyanúm megerősítést nyert: ismeretlen célpontra lövöldöz. Nem olvasta ezeket a gyalázatos átírásait magyar kultúránk szent kincseinek. Továbbmegyek: azt sem tudja, hogy bizony, Munkácsy festményeit is újramesélték!!! És nemcsak újramesélték, ún. redukciókat (!!!) ho9ztak belőlük létre.
Igaz, egy részét maga a festő, más részét viszont Rippl-Rónay József, aki az én szememben nagyobb név, m int Munkácsy, de ez már csak ízlés dolga - igazi szubjektív ügy.
Szóval: nincs új a nap alatt, csak tessék előbb kicsit tájékozódni!
Köszönöm. Csak ezt mondhatom a sorozatot kiadók nevében. Ha csak annyit sikerült a sorozattal elérni, hogy ilyen jó gondolatok (nem minden hozzászólásról beszélek!!) nyilvánosságot kaptak az irodalomoktatásról, az olvasás megszerettetéséről és a klasszikusokról, már megérte belevágni a projektbe, ha a gatyánk is ráment. Mert ráment. Ezt azoknak üzenem, akik üzletet szagoltak a kezdeményezésben, és nem azt látták, hogy egy öreg író meg a fia harminc-negyven éves tapasztalattal négyszáz író-olvasó találkozó után úgy dönt, hogy segít megoldani egy problémát: az olvasás megszerettetését és a klasszikusok megmentését. Ha már Állam Bácsinak erre nincs érkezése meg pénze. A "köszönöm" után engedtessék meg a céltáblának, hogy visszalőjjön. 1. Mért beszélünk zanzáról? 150-160 oldal nem zanza. A franciák ötödére húzták A nyomorultakat. Az se zanza. A spanyolok 70-100 oldalas könyvet csináltak Cervantes regényéből. Az se zanza. A 99 híres regény, az a zanza. 2. A borító. "Nincs rajta csak az eredeti regény címe és az író neve." Nem igaz. Ez áll rajta: KLASSZIKUSOK ÚJRAMESÉLVE. Aki az újramesélve szót nem tudja értelmezni, s nem ismeri a szinonimáit (átdolgozva, átírva) az hogyan érthet meg egy egész regényt? Nógrádi Gergely neve nincs ott, mert - egy-két kivétellel - sehol Európában nincs ott, és a régi magyar átdolgozásokon sincs ott az átdolgozó neve. Az átdolgozó ugyanis rabszolga. Az eredeti írót szolgálja. Jókai életében sem volt Bródy neve az átdolgozásokon, és az osztrák, német, francia újramesélt művek kolofonjában találjuk az ismeretlen író, szerkesztő vagy éppen munkaközösség (!) tagjainak a nevét. (Lásd Internet!) Mellesleg: vajon miért jelenik meg a világ minden kulturált államában 30-40-50 átdolgozott klasszikusból álló sorozat? Ezek mind hülyék és rosszat akarnak a nemzetüknek a brit oktatási minisztériumtól a legjobb görög ifjúsági könyvkiadóig? 3. Az újramesélt klasszikusok nem az elitnek és nem a könyvet egyáltalán nem olvasó HATVAN SZÁZALÉKNYI magyar ifjúnak szólnak. A köztes tábor tagjainak szólnak, akik ekkora terjedelmet, ezen a jókais, de mégis modern nyelven elolvasnak. 4. Ítéletet csak tények ismeretében mondjunk. Tények nélkül az ítélet előítélet. Azok a tanárok és könyvtárosok, akik eddig elolvasták a könyvet, 20-30-40 példányokat rendelnek a sorozatból iskolájuk számára. No comment! 5. Aki fröcsög ránk és szidja őseinket, az mit tett azért, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást, és a klasszikusokat ne takarja be végleg a feledés pora?
Azt hiszem, hogy ha valaki rövidíti, "zanzásítja" A MŰVET; és nem átírja ától zéig; akkor ezzel a tettel még nem törlődik ki az "eredeti" mű a Világmindenség merevlemezéről. Ha valakinek nem tetszik, nem olvassa.

A képregény, a diafilm, a film akkor mind-mind a nagy irodalomsátán eszköze, hogy kőbután haljunk meg, mert a Kultúrális Paradicsom kapuján csak megfelelő mennyiségű és minőségű könyvhalom és tudás birtokában léphetünk át?

Ha jól értelmezem a topic indító cikket, akkor 5000 példány készült ezekből a művekből? Namost, még az UFO magazinból is többet adnak ki havonta.
Járt már a kedves tiltakozó valamelyik újságosnál? A legutolsó horgászújság is több olvasót ér el, mint a szépirodalommal foglalkozó laptársaik. Pedig Babitsék idejében nem így volt. De szép is volt.

Úgy csináltok, mintha nem tudnátok, a mai fiatalok (is) más szemmel nézik a világot, mint mi. Persze, erre az a megoldás, hogy szabjunk nekik olyan szemet, mint a miénk. Ez a tuti recept évszázadok óta, a boldogság, a siker kulcsa.

S úgy tesztek, mintha az ilyen Árpád-féle senkiháziak tehetnének erről, fujj, szemét libsik. A népek nagy harcában eladják a hazát, a tudást, a jövőnket.

Pedig az van, hogy a japán gyerkőcök, fiatalok nem igazán olvassák a Heike monogatarit, az orosz diákok sem Anyeginnel a hónuk alatt várják általában a metrót; s minap Berlinben sem láttam fiatalok százait még Mann könyvvel flangálni. Láttam mobilt, meg ájpodot, pici netbookot.

Őszintén, az olvasmányok jó része számunkra is unalmas volt. Ez a zanzásítás nem új találmány. Mindenki tud fejből 5 ilyen félig-teljesen kötelező olvasmányt, ami a "kultúra" alapja, enélkül nem vagyunk emberek, de vesztegzáras kolerajárvány kell az elolvasásukhoz.

20 éve is, ha lehetett választani, a gyerkőc inkább nézte a TV-t, játszott a C64-en, társasozott, focizott, bármit, csak ne ilyet. Ha már olvasni kellett, akkor inkább képregényt. Ha emlékeztek ilyenre. Namost azok elég jól leadták a lényeget, zanzásítva.
Szörnyű, engem nem egy könyv olvasására rávett. Előbb olvastam képregény formában a Rejtő regényeket (pedig akkor már rendszeresen olvastam könyveket is), mégis idővel rávitt az élet, hogy olvassam azokat írott formában. S rá kellett döbbennem, hogy úgy még jobbak.

Azt gondolom, aki nem szeret olvasni, annak bőven elég a sokoldalas klasszikust zanzásítva olvasnis. Azt is gondolom, hogy attól, mert valaki "tömörített" könyvet olvas, attól még nem válik bunkóvá; sőt azt sem zárom ki automatikusan, hogy ne kapna kedvet a teljes műhöz.

Ezek a kis mócsing gyerekek olyanok ám, hogy szeretik játszani az eszüket a döntés témájában. Hajlamosak egyéni ízléssel rendelkezni. A kis hülyének dafke nem tetszik a Rómeó és Júlia. Majd eldönti ám, hogy a zanzásított verzió érdekli, vagy a teljes. S hát legalább esélye van annak, hogy a zanzásítottra azt mondja, megpróbálom.

(Azt se feledjük ám el, hogy ma sokkal nagyobb a "kulturális" verseny. Nemcsak rádió, TV, mp3-mp4 lejátszó, Internet, újságok garmadája létezik, ami elvonja az értékes időt a kedves fiataltól. Iszonyat mennyiségű könyv, szinte minden témában, több nyelven. 20-30-50 éve ezek voltak a KÖNYVEK. Csak azóta elérhető pár tízezerrel több másik mű is.)
Zka, ha neked a kis herceg egy szarqpac, hát akkor nem tudom mit gondoljak rólad...asszem semmit...
a kis herceg az egyik létező legnagyszerűbb könyv, sztem
Kedves Kiadó.

Én eddig annyit, hogy az érdeklődő gyerekeknek a környezetemben számtalan könyvet adtam a kezébe, hogy olvasson, és eddig, úgy hogy mindenkinek sikerült találni valami neki megfelelőt, stílusban... megtanult olvasni és megszerette az olvasást. Később eljuthatott hasonló klasszikusig. Olvashatott Aranykoporsót ha arra volt affinitása vagy Üvöltő Szeleket, hogyan írjunk baljósan a "semmiről".
Ehhez persze mindegyikkel beszélgetni kellett, és olykor motiváltatni őket. Pl a szerepjátékkal (rpg). Ez működött, és nem kellett újramesélnem semmit.

/*.*\
Kedves Almodhi

Terry Prachet korongvilágos regényeiben is van pár ilyen... ami "ujramesélés" ha úgy tetszik. Nekem roppant mód bejött, és ajánlanám másoknak is... de a könyv borítóján nem szerepel csak Terry Prachet neve és a mű címe.
Ha úgy tetszik, feldolgozás.

->+ K. Zorki

Azaz a célja közt nem szerepelt az "újramesélés" és az eredeti roppant álságosnak "tűnő" megszerettetése... hanem egyfajta látásmód, művészi agybaj eredménye, amely ilyen formát öntött, és van aki szereti ezt a fajta látásmódot van aki nem, de ez önmaga már művészet, pont az általad említett keretek közt.

->Református
Most tulajdonképpen mire írtál?

->+Kiadó (ismét)

Tehát a kezdeményezéssel van ilyen apró gondom is, hogy mi a cél?
Megszerettetni az olvasást?
A modell rossz. Ami kötelező azt nem lehet szeretni, max a strébereknek akiket úgyis mindenki utál. Ellentmondani meg menő.

A mű megszerettetése? Tulajdonképpen mennyivel többen olvastak Jókait a maga korában? Számít a nyelvezet?

Elfelejtettem salaknak válaszolni:
nem írok - bár fórumon se szólnék hozzá, de az utóbbi időben néha nem állom meg. Vagyis: SAAAAJNos nem és vagyok a szerzője a könyveknek. Csak a stupidságot nem szeretem.
Olvasni viszont szeretek, és én is szeretem Jókait, gyerekkoromban el is olvastam őket becsülettel.
De nem biztos, hogy ma megtenném újra. Na nem azért, amiért a 12 évesek, talán megérteném - csak épp időm nem lenne kiélvezni azokat a kifinomult cirádákat, amitől a gyerek laza csuklómozdulattal a sarokba dobja - mert őt kutyául nem érdekli, hogyan és miből és mikor keletkezett az a Vaskapu, ami már nincs is meg abban a formában, ahogy Jókai leírta.
Mindegy - végül is nem az én feladatom, hogy kiálljak a szemforgatás és képmutatás ellen.
"Az, hogy lelibsiznek az egy dolog. Mondom, büszkén mondom, nem vagyok az."

Nem liberálisnak lenni nem bűn, nem szégyen.
Liberálisnak lenni szintén nem bűn nem szégyen.

/Kávé, bor [nem zanzásított kannás]/
Namármost, végigfutottam a kommenteket, és egy dolog elfelejtődött említődni a Kőszívű kapcsán: nevezetesen a _mondanivaló_.Mert, ugyebár, fontos a sztori. Fontos a nyelvezet. Ám én laikusként úgy vélem, az írónem szép mondatokat akar leírni, nem tájakat ecsetelni, nemcsak egy történetet elmesélni - legalábbis a szó klassszikus értelmében vett író, hanem mondani akar valamit, amikor írásra adja a fejét. És ebből a szempontból fontosnak tartom pl. a Kőszívű...t (lám, lám, én is gyorsulok, le kéne írni a korrekt címet, de így egyszerűbb, nem?)Mert miről is szól a nevezett mű? _hazaszeretetről_, _önfeláldozásról_. Persze igazán aktuális és ütős akkor volt, amikor megírta, de azért nem árt, ha békében és piacgazdaságban nevelkedő magzataink olyasmivel is szembesülnek, hogy ez nem mindig volt így. A Kőszívű...t elolvasván, talán másképp tekintenek pl. 1848-49-re, talán másképp vesznek részt egy kötelező iskolai ünnepségen - hoppá, ezt tulképp. otthon, szülőkkel is meglehet beszélni, ne kelljen már mindent szegény agyonhajszolt tanároknak! hogy igen, uncsi a Jókai, de azért próbáld meg felfogni, mit élt át a Baradlay család! De akár 56-tal is lehet párhuzamot vonni.
Nos, eme mondanivaló átadására alkalmas a "zanzásított" verzió? Ha igen, akkor jó, és olvassák inkább azt, mint semmit. Hanem, akkor szemétre vele!
Nekem egyébként egyik legnagyobb kedvencem a Csendes Don. Olvasta valaki????? És a Nagy Medve fiait?

"" Igaza van a poétnek, amikor vrájt, "hogy az én akarásom, nem bolondság, hanem tövigkalászos táblája a tibennetek még csak csírázó búzaszemeknek..."-Hadarta Létay.-
Emlékezzetek Dzsízisz! Amikor volking a Jeruzsálem felé vezető ród, akkor az egyik tanítvány kveszcsön, hogy: "májlord, bemész e dzsúz sziti?" Dzsízisz szpík: "simán!" És bement, mert volt neki féjt! Mert Dzsízisz kiiiirály!.... ""

(Harrison Fawcett - Korona Hatalma, mise újmagyarul. )
Ja, és a szent magyar nyelv védelmezői gondolom korrektül vágják az Ómagyar Mária siralom nyelvezetét, és magasról leszarják Kazinczyt és a többi reformkori nyelvújítót, soha nem ejtik a ki a szájukon pl. az iroda szót, és ma is két cével írják az utcát, a lelkesebbje pedig úgy köszön el, hogy alázatos szolgája...
Ha már "fröcsögés" ahogy tanult kommentelőtársam oly elmésen megjegyezte.

"Aki még mindig afölött kesereg, hogy ettől nem fog a gyerek Jókait olvasni, az vegyen elő egy írólapot, nevét felírja jobb felső sarokba, és számolja ki magának, mikor olvasta utoljára a Kőszívűt. Ha az olyan kurva jó, akkor legalább félévente lekerül a polcról, ugye? Ott van a párna alatt, ugye? Nem lehet vele betelni. Sőt, mit olvasgat itt blogokat egyáltalán. Olvashatna addig is Jókait. Meg a Szigeti veszedelmet, gót betűvel, gyertyafénynél. Váljék egészségére."

Ez akkor mégis mi? Ha valaki olvassa a Jókait az nem is ember jobb ha nem ír ide?
Azaz ide csak egyetérteni lehet jönni?
Ez az új magyar kultúra? Ha nem teccik amit írok(unk), mi, akko' húzz el a francba me' mi a kultúrát szolgáljuk?

Amúgy én eddig 9-10x olvastam el a Kőszivűt. Tom olvashatnám többször is, de van még ezeregy könyv ami a kedvencem, és olvasok mást is. Bocsássa meg hát a népművelő közösség, hogy az én házi könyvtáram nem E
solesz 2008.12.05. 13:39:30

"Zsidó és más népek tanulságos mondái és meséi."

Ez miért is? :)
Nem az a baj, hogy ez a Nógrádi újraírta ezeket a műveket. Tegye. A probléma azzal van, hogy ezek a könyvek az eredeti szerző nevén jelentek meg.

Milyen jogon írja rá ezekre a könyvekre azt, hogy (pl.) Jókai? Mert ugyanaz a sztori, mint Jókainál?

Te mit szólnál hozzá Árpád, ha kijönnék egy nagy piros Eljövetel című könyvvel, rajta a te neveddel, benne meg újraértelmezve előadnám "az ufók leszálltak Magyarországon"-sztorit? Biztos, hogy nem perelnél? Jókai persze nem fog perelni.
Kristl, A Korona hatalma sci-fi, ezt ne felejtsd el :) (igaz, annak szvsz roppant szórakoztató)
Kedves Felebarátaim.

Vagyon itt egy nagy probléma. Márpedig: egy mű /lett légyen az bármely művészeti ág szülötte/, bizony csak egy emberhez köthető A szerzőhöz. Pont.

Az oktatás legnagyobb bűne, amikor el kezdi magyarázni, hogy az alkotó mire gondolt. Ez csak akkor megengedett, ha erről maga a szerző nyilatkozik, a többi?- hazugság, belemagyarázás. Attól, hogy jómagam nem veszem kezembe ezeket z átiratokat annak az az oka, hogy én a szerző gondolataira vagyok kíváncsi, ill. mit élek át, gondolok az általa alkotott szemlélése folyamán. Mint elég negy fiú, kérem, senki ne rágja meg előttem az ételem. Mint fentebb írtam is a T. Blogszerzőnek, ha tetszik Neki, akkor egyen nyugodtan tejbepapit.

Most visszatérve az irodalomhoz, és annak is az értékesebb részéhez, engedtessék meg, hogy kijelentsem: ezek a művek olyanoknak készültek, akik tudnak gondolkodni. Valóban nem várható el, hogy 18 év agysorvasztó média tevékenység után, a "normál" szocializáltságú egyén ezeket megértse. Oly mértékben prostituálódott az értelmiség nagy része, hogy fel sem tűnt neki: rombolunk. Akiknek feltűnt és ennek hangot is adtak, azok pedig megkapták a nyakukba az ilyenkor kijáró ballib jelzőket.
Szép nyelvünk megőrzése, mindenféle senkiháziak hitbizománya lett, lásd az élharcos szerzőt. Pedig csak annyi a baj, hogy emelni kellene a szókincset. Nem reklám, de elrettentő példa erre a kereskedelmi TV- működése. Pl. egy Gálvölgyi a cipőjét sem tisztíthatja ki egy Mensárosnak. Mondjuk utóbbi véleménye az előbbiről nem PC, nem is írom le. Voltak és vannak olyan művészeink, akik az értékteremtés elhívottjai. Másik példa, a zenében ki az aki ma nagyot és értéket alkot? Semmikép sem a sztárocskák. Vegyünk két fogorvost, kb egykorúak is. Dobos Attila és Vukán György. Micsoda különbség. Nem bántani akarom Dobost, de az Ő munkássága a könnyed szórakoztatás, míg Vukán mély gondolatait bizony nem lehet két drink között csevegve megérteni.

És ez az ami bűn. Mesterségesen le felé nivelláltatni egy társadalmat. A szelleminincstelent könnyebb elszédíteni, "vezetni". Megvezetni. És már az is e megvezetés része, hogy itt egy műre hegyeződik ki a kérdés. Érthető, mert amint elnézem a "mellett" tábor hsz.- eit, erről talán még hallottak. Zéta és Priszkosz rétor nevét már valószínűleg a burzsoázia cselvetésének tartanák. Ráadásul nem is tudják, hogy az egyik valós történelmi alak, a másik pedig több valós alak ötvözete. Kérem a történelmet is meg kellett volna tanulni. Ahhoz, hogy ezt a klaviatúrát pöcögtessem, nem kell számítástechnikai zsonglőrnek lennem. Viszont nem is szólok hozzá az e tárgyban zajló vitákhoz. Az, hogy valamit tudok használni nem jelenti azt, hogy ismerem. És , igenis egy ember ismerje az anyanyelvét. Lett légyen az bármely művészeti ághoz köthető.

A söpredék helye a szemétdombon van.
Ps.: a Bibliával elkéstek, annak már van "egyszerű" fordítása. Ez is a címe, így kell kérni. Nem revideált.
Ez a cikk úgy csúsztatás, ahogy van. Az pedig nem szép dolog (mármint a csúsztatás):-(

ü
bbjnick
Kicsit kesernyésen említem: Árpád, az írásodat is elküldhetted volna Nógrádinak, minimum a kétharmadát kihúzhatta volna: tárgyszerűtlen, össze nem illő önvallomások sorozatából áll.
A hozott példák is többször képtelenségek, ráadásul nem vagy hajlandó tudomást venni a csalásról: az van a képes bibliára írva, hogy "Szent Biblia"? A Lamb-féle valamire, hogy "William Shakespeare összes művei"? A kvarcóra (vagy a nyolcbites számítógép) gyártója valahol feltüntette, hogy az auditív szórakoztatásról eredeti minőségben, szimfonikus zenekarral gondoskodik Beethoven? Ugye, nem?

Az igénytelen, maga is félművelt anyuka vagy apuka megörül a boltban, hogy ez sokkal olcsóbb, mennyivel vékonyabb, és mégiscsak ugyanaz a Jókai vagy Gárdonyi írta, és esélyt sem hagy az ugyanolyan félműveltnek kívánt kölkének, hogy esetleg kiemelkedjen az alsó középkategóriából. Tehát legyen az, amit örvendetesnek tartasz, de ne így, hanem vállalja nevét Nógrádi, ha már ebből akar busás jövedelemhez jutni.

Ezzel és a korábbi hasonló tárgyú kirohanásaiddal - ismétlem - magad ellen teszel. Nem lesz olvasód, Árpád, mert mint láthatod, ma is alig értenek. Felesleges illúziókat kergetned, hogy majd rákap a gyerek a rövid, képes kivonatokból: dehogyis, megörül, hogy úgymond megismerheti a sztorit, és többet csetelhet, blogolhat és hasonló, társadalmilag oly hasznos tevékenységet végezhet.

Ellenben úgy gondolom, egyáltalán nem kötelező Jókait, Gárdonyit, Hugót, Dickenst, Verne-t, Stendhalt, Mannt stb. olvasni. Megkurtítva pedig egyszerűen nem érdemes. Lebutítva egy lopott sztori lesz, a szókincs elvész, a műveltséghez nem tesz többet hozzá, mint egy indiántörténet avagy a varázslótanonc kalandjainak leírása. Művészileg meg egyenesen értéktelen: épp az hiányzik belőle, mint amit az eredeti író hozzátett.

Egyébként hadd kérdezzem már - megint rosszmájúan - meg, mi az ördögért haragszol te ennyire a szépírókra? A klasszikusokra és a (tudom, az utókor dönti el, de hátha) kortársakra? Kimaradtál valahonnan?
Ugyanígy, miért baj az, ha (adókból, ilyenekből) kicsivel több felsőfokú tanulmányokat folytató, ne adj' isten bölcsész alkotja társadalmunkat?
Csak egy próba, nem hiszem el, hogy tegan 22:53 óta nem volt senkinek mondanivalója a témához...
Ja, és boldog Mikulás-napot!
Sztem jó a poszt, jók a kommentek többsége (Kisa, daito, vaffanculo, stb...) is, nem is nagyon szólnék, csak egyetlen apró momentumra hívnám fel a figyelmet:

az ifjú nemzedék nemcsak olvasni felejtett el, hanem (tán épp emiatt) élő szóban, választékosan, szellemesen kifejezni magát. A tartalomról már ne is beszéljünk, mert az legtöbbször kimerül a kertévék műsoraiban szereplők ilyen-olyan tulajdonságainak kibeszélésén.
Ha a tanár, mint osztályfőnök, megpróbál abban a heti egy órában vmi értelmes témát bedobni, jó, ha néhányan rácsatlakoznak, bekapcsolódnak, a többiek meg unalmukban bomlasztják a rendet, s csak kínkeservesen lehet vmire jutni.
Valahol mégis megértem őket, túl nagy a kísértés: 60 tv-csatorna, letölthető zenék és gagyi filmek milliószám, internet, szgépes játékok, stb... és akkor a pénz után hajtó, szintén nem olvasó szülők szerepmintájáról ne is beszéljünk.
Hány gyerek látja a szüleit letelepedni egy fotelba, és min. egy órán keresztül elmélyülten regényt, netán verset olvasni???
Igen, verset, tán azok a legjobb "zanzák". Egy oldalon, néhányszor tíz sorban talán több gondolatébresztés van, mint a legtöbb középszerű regényben.

Üdv.
Gyanítom Tóta W nem olvassa a hozzászólásokat, cenzúrája valami primitív kereső lehet a kulcsszavakra. Biztos van benne zsidó, cigány, büdös libsi, Tóta, Árpád, bértollnok stb. Aztán amiket a figyelője kidob, Árpád elolvassa, és vagy kitiltja vagy nem. Vagy hogyan magyarázható, hogy a századik cáfolat után is megkérdi ugyanazt, hogy pl. és a képes bibliával mi van? Mivel a kulcsszavakat már használtam Árpád, most figyelj! Nem lényeges, de például ott az van, hogy nem az a fontos, hogy hogyan, hanem hogy mit mond. Sem a szerzői, sem az olvasói igény, sem a hatástörténete nem egyezik a műalkotásokéval. Utóbbinál ugyanis nem sokat mond a miről szól kérdésre adott válasz, ellentétben a hogyannal. Sokan írnak filmkritikát, úgy hogy elmesélik a sztorit. De ők talán tényleg a zanzásított változatokon nőttek fel. De még a Terminátort sem elég elmesélni, ha értékelni akarod – látni kell. A fő kérdés: hogyan szól a szerelemről, a gyilkosságról, a küzdelemről a műalkotás? De nem így ám az istenszava. „Legyen világosság!”
Tényleg ezzel a közhellyel küszködsz?
Igen, mint többen már megírták a te utad a művészethez miért lenne általános? Aki évek óta olvassa az írásaidat az Indexen láthatja hogyan fejlődsz. Neked szinte újra meg kellett tanulnod magyarul. Iszonyatosak voltak az írásaid, mint akkoriban az internetes publikációk zöme. Kínszenvedés volt olvasni, olyan hamisak voltak a mondatok, két szóból látszott, ezeket belökték a mélyvízbe, mert éppen ott voltak egy induló projektnél. Nem lett volna egyetlen olvasószerkesztő sem, aki azokat az írásokat átengedi. Te például tehát képes voltál a ZX zenéjétől az eredetihez, a kisiskolás fogalmazásától a publicistáig eljutni. De miért volna ez általános? Pont, hogy rendkívül ritka.
"Meg lehet jegyezni epésen, hogy ha már átírják, akkor elismert és minimum Kossuth-díjas íróinknak kellett volna csinálni. Csakhogy őnekik erre nemigen volt érkezésük, roppantul el voltak foglalva mással. ..."

Ez így igaz. Pl.:
Spiró György: Drámák I. – Átiratok 1. Scolar Kiadó, 2008

bookline.hu/product/home.action?type=22&id=70394&_v=Spiro_Gyorgy_Dramak_I_Atiratok_1_

Szóval, TWÁ: nem kell túldramatizálni. :)
Nem tudom, hogy leírta-e már valaki, szerintem nem.
A kifogás ezzel a bizonyos könyvvel kapcsolatban nem a rövidítés. (Legalábbis a konzervatóriumon, a többit nem olvastam).

Kezdjük onnan, hogy ezek ugye központilag előírt olvasmányok, oktatási célból. Nem az a helyzet, mint mikor valaki csak elgondolkodik azon, mit olvasson, milyen választékból, mert unatkozik.
Oktatási célból természetesen jogos az elvárás, hogy a gyerek az eredetit olvassa, mert a lényeg nem az, hogy a sztorit elsajátítsa. A sztori a filmből is lejön. A lényeg az, hogy birkózzon meg a szöveggel, tanulja meg azt értelmezni, a lényeget felismerni, stb.

"Később, felnőtt fejjel már nem okozott gondot a kettővel ezelőtti nyelvezet, és megtanultam gyorsolvasni, szemmel átugorni a sorokat, oldalakat, amíg a papa a tájat írja le."

Van viszont, akinek gondot okoz. Mert ugye sok az analfabéta, aki szöveget értelmezni nem tud, sokszor még akkor sem, ha az egyértelműnek tűnik. Emiatt a blogíró is panaszkodott.

A kifogásolt tendencia az analfabéták növekedése a generációkban. Ha a kötelező olvasmányok kiválthatók ilyen rövidített változatokkal, az erősíti a tendenciát, mivel a sztori lecsupaszított változatának megértése nem igényel komolyabb agymunkát.


Remélem, válaszom elégséges a feltett kérdésre:

"ha nem tetszik, akkor legalább azt kérem levezetni, hogy a szent istván társulat képes bibliája miért fér bele"
Nahálisten, végre egy téma, ami egyrészt definitíve for a better Magyarland (főként kultúráról meg kulturáltságról van szó, kérem!), másrészt Gy. nem fér igazán bele. Natalánha az ő. b. rövidített változata is megjelenne, de ehhez nem fűznék túl nagy reményeket. A kérdés tehát az, kiadják-e az iskolában kötelező, sőt egyéb nagyregényeket is csak a lényegre/történetre koncentrálva, avagy pediglen se.

Midőn az Úr megteremté az embert, mint azt a./ eredetiben, valamint b./ zanzásítva is olvashatni, a saját képmására teremté őtet. De csak a külsejét. Belsőileg erőteljes különbségek mutatkoznak, és bizony mondom néktek, még a legjobban sikeredettekre se mondható el, hogy agyműködésében az Úrra hasonlítana, hát még a kevésbé jó csillagzat alatt születettek esetén. Vagyis nem vagyunk egyformák, és (a humán tudományokra szorítkozva) van, aki már egészen kicsi korában önként és dalolva olvassa Jókait, másra meg ez nem jellemző. Utóbbiak lehetnek még attól egészen rendes emberek, viszont ha az egész regényt kötelezően el akarjuk olvastatni velük (mindent vagy semmit, fehér vagy fekete, nulla vagy egy), mert úgy gondoljuk, hogy az a javukra válik, akkor csalódni fogunk, mert nem válik a javukra. Egyrészt rengeteg idejükbe kerül, ami helyett szerintük jobbat is csinálhattak volna (az önkéntes és dalolós rész igen gyorsan behabzsolja, mert érdekli is, meg érti is), másrészt teljesen érthetetlen lesz számukra. Következmény, hogy nem a szókincsük lesz fejlettebb, hanem utálni fogják Jókait (persze, ha nem olvasták el, akkor is), ami ugyan mellékkörülmény, de nem elhanyagolható, mert ezt az érzésüket ki fogják vetíteni az összes klasszikusra. És miután ők vannak többen, a „csak eredetiben és kötelezően” elv világelőrevivő jellegét nem látom egészen tisztán, sőt van egy olyan érzésem, hogy az emberek közti különbözőségek és árnyalatok tagadása jellegét tekintve inkább hátrányos derék társadalmunkra nézvést.

Javasolnám tehát, hogy adassék meg mindenkinek az a bonyolultsági szint, amit még befogadni képes, ha már ez esetünkben megtehető. Ugyanis nem mindenütt tehető meg (sajnos).

Midőn Nagy Sándor még ifjonti korában atyja, Philipposz jóvoltából Arisztotelésztől tanulta a tudományokat, a türelmetlen ifjú egyszer ráripakodott mesterére, hogy a matematika így túl hosszadalmas és bonyolult, jussanak el egyszerűbben a végkifejletig, hiszen ő mégsem akárki, ugyebár! Arisztotelész erre azt felelte neki, hogy fenség, a matematikában nincs királyi út. Szerintem használjuk ki azt a „királyi utat”, ha már van, ahol mégis létezik, így ha valahol szóba kerül, olyanok is tudnak majd nyilatkozni az Eugen és az Edmund nevek közötti különbségtételről, akik az eredeti regényt sose olvasták. For a better Magyarland of course.
"Natalánha az ő. b. rövidített változata is megjelenne"

az úgy hangzik, hogy "elkúrtuk", és elég gyakran ismétli a hírtv.
"Alapvetően az "újramesélés" ellen vagyok. Mégpedig azért, mert az egyszer el lett mesélve. Jól, azért "klasszikus"."

Pazar.

"Tudod, vitéz - monda - elég egy embernek
Vízen egy csolnokban járni egy személnek;
Meg kell ma itt halni, tudod, egyikünknek,
Nem szükség a hajó, tudod, megholt embernek!"
- Ilosvai

„Nem egyébért, vitéz” Miklós így felelt meg,
„Hanem hogy egy csónak elég egy embernek:
Egyikünknek itt ma gyászos lesz a vége,
S nem lesz a halottnak hajóra szüksége.”
- Arany
Sajnos tényleg szükség van modernizálásra, mert nagyon sokan másképpen nem veszik a kezükbe ezeket a könyveket, s így azok értékei sem jutnak el hozzájuk.
Épp ma hallottam az egyik kereskedelmi rádióban a Hotel Californiát, s a végén levő szólót természetesen lekeverték. Így szoktak tenni pl. a November Rain szólójával is. Pedig ezek még nem is bonyolult, nehezebben befogadható szólók, a kereskedelmi rádiókban mégis félnek, hogy ezek miatt már elkapcsolnak (vagy az miatt, ha egy dal meghaladja a négy percet). Aztán lesz akinek felkelti a szám így is az érdeklődését, s megszerzi teljes hosszúságban, de nagyon sokan megelégednek a puha változattal, amelyből azért a szám egyik fő íze hiányzik.
Valahogy ez várható ezeknél a könyvátdolgozásoknál is. Anno, és még most is időnként, átfutom a 100 híres regényt, s a Don Quijotét én is rövid változatban olvastam, s gyerekkoromban rajzfilmen néztem. Így is sok élményt adtak, de annyit azért nem, mint mikor a görögországi nyaralás alatt a tengerparton lendületből elolvastam az Egri csillagokat, vagy a következő nyarakon Jókai kötelező regényeit. S megmondom őszintén, hogy nem jelentett gondot a sok idegen nyelvű szó, legföljebb sűrűbben lapoztam a szómagyarázathoz. Még örültem is, hogy mennyi újat tanulok. Persze azt tudom, hogy különbözőek vagyunk, s jó lenne azért ezeket az értékes könyveinket minél több emberhez még gyerekkorban – amikor még olvasnak az emberek, mert felnőttkorban már nagyon kevesen – valamilyen formában eljuttatni. Illetve az eredetikhez vezető utat megmutatni.
Hát ez van. Illetve így megy ez.
Azért a végén két idézetet leírok, amelyekről az ilyen témákkal kapcsolatban jó elgondolkodni.
„De nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet!” Kovács Ákos
„Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit akarnak, akkor azt mondták volna, hogy egy jobb lovat.” Henry Ford
Nekem is vannak jó öteleteim , lehetne mondjuk újradolgoztatni mai fiatal popzenészekkel a nehezen emészthető trash metal számokat , nem? Például :

1. Motörhead-Serial Killer --> www.youtube.com/watch?v=A8M_xxjoc3Q

2.Slayer: Raining Blood-->
www.youtube.com/watch?v=CUDWLp1yIWw

Mondjuk a Palcsó Tominak tök jól állna szerintem.
"akkor legalább azt kérem levezetni, hogy a szent istván társulat képes bibliája miért fér bele. az egész pontos tükörképe ennek."

Azért fér bele kedves Árpád, mert gyerekeknek készült. Magyarán ezzel az egész történettel addig semmi gond nincs, amíg az iskolában ez a fércmű nem alterálja a követelményszintet. Ergo amíg a tanár nem fogadja el, mint tudásanyagot az eredeti olvasmány helyett. Kisiskolásoknak, esetleg annál fiatalabb gyerekeknek hasznos lehet(például én sem olvastam volna el 4 évesen a Gesta Hungarorumot vagy a Thuróczy krónikát, hogy megtudjam ki is volt az a Botond, tehát maradt a pár oldalas kifestősfüzet verzió meg a
Jankovics Marcellnek a rajzfilmsorozata), viszont az iskolában már többet árt, mint használ. Gondoljunk bele, mi lenne, ha az érettségire a középiskolás a 160 oldalas Aranyemberből készülne(remélhetőleg úgy basszák ki, mint azt a bizonyos macskát, bár én már semmiben sem vagyok biztos...) Érdemes volna inkább azon gondolkodni, hogy helyes-é az az összeállítás amit a gyereknek általánosban kell elolvasnia kötelező irodalom gyanánt. Mert abban egyetértek, hogy a Kőszívű ember fiai hetedikben azért ölég combos egy olvasmány(mindazonáltal a 160 oldalas Nógrádi "mű" helyett inkább javasolnám Várkonyi Zoli bácsi zseniális filmjét), ergo nem ártana valami könnyebben érthető Jókai művel kiváltani(van azért olyan is), viszont értetlenül állok az előtt, hogy a mélyen tisztelt ifjúságnak mi kivetnivalója van az Egri csillagokkal szemben? Anno általánosban az osztályban lévő 2-3 síkkreténen kívül mindenki értette és tudott vele mit kezdeni(olvasónaplót csinálni ad absurdum fogalmazást írni belőle)... Nem beszélve arról a tényről, hogy mindhárom jelenleg elérhető "újraírt" klasszikusnak létezik igen kitűnő filmadaptációja. Persze a film nem nevel olvasásra, igaz, de hozzá kell tennem, hogy volt szerencsém beleolvasni az Egri csillagok című Nógrádi "regénybe" és azt kell mondanom, hogy kulturális szempontból inkább szolgálna a gyerek épülésére a film, semmint az újraírt könyv...
Kedves Jermann Kálmán!
Mivel birtokomban vannak a szóban forgó "gyalázatok", első kézből merem HATÁROZOTTAN ÁLLÍTANI, mi több, közölni minden harcos hozzászólóval, hogy ezek a könyvek csaknem a duplájába kerültek, mint a diákkönyvtár-sorozat "eredetijei".
Kemény kötésben és tisztességes külsővel jelentek meg, nem gondolnám, hogy ezen az úton jár, akit a profit hajt.
Tovább, idézve J.K.-t: "ráadásul nem vagy hajlandó tudomást venni a csalásról: az van a képes bibliára írva, hogy "Szent Biblia"? A Lamb-féle valamire, hogy "William Shakespeare összes művei"?
A Lamb-változat címe: Shakespeare mesék. Ennek: klasszikusok újramesélve.
A sok félművelt, NEM bölcsész, aki megvette -velük együtt én is- ugyancsak félművelt kölkének (idézve az immár maga is lassan klasszikussá váló J.K.-t) ezeket az újrameséléseket, akarva-akaratlan elolvasta a borítón, hogy újramesélve. Mi több, felfogta, mit jelent - bár természetesen nem bölcsész...
A társadalom komolyabb hányadát a kevésbé művelt, még jó, ha félműveltnek számító egyének teszik ki, ezt tudomásul kell venni.
Persze, megértem, ha J.K. csak bölcsészekből álló társadalmat kíván - de akkor ki fogja a szemetet elszállítani, felsöpörni az utcát és J.K.-né nagysasasszony háztartását rendben tartani? Egy másik bölcsész? Kötve hiszem.
Mellesleg ez egy alternatíva. Az egyik gyerek az eredetit akarja, a másik az újrameséltet, a harmadik meg a 29 oldalas Egri csillagokat. De egy biztos: a mai srácok komoly hányada már csak a DVD után nyúl! Ez olyan jó nekünk?
Azt hiszem, inkább azon kellene értelmesen, tartalmasan és célravezetően agyalni, mit tehetünk annak érdekében, hogy a felvételin a gyerek megértse a felvételi feladatot egyáltalán. Meg azért, hogy a BÖLCSÉSZkaron ne szülessen olyan fogalmazás, melynek bevezető mondataiban a szerző beismeri, hogy bár negyedéves bölcsész, de Szabó Magdáról eddig még nem hallott. ( ez SAJNOS NEM VICC!)
Bölcsészkéim, ezen dolgozzatok, a sok fennhéjázó, eszeteket játszó hozzászólás helyett!
prátoló tagság 2008.12.05. 09:52:31
Egyszer meg kellett tanulnom a Gondolatok a könyvtárban c. borzalmat Berzsenyitől. Na az volt olyan kínosan xar, mint Jókai.

Már elnézést, de ez felülmúlhatatlan! Percekig fetrengtem és még csorog a könnyem.

Prátoló, csak kizárólag ezért is megérte tótawnak megírnia a cikket.
Sziasztok!

Nincs időm mindent végogolvasni, bocs, ha valaki már írta vola...

Szóval. Arra gondoltatok már, hogy az alapvető választás nem az eredeti verzió vs újramesélt/rövidített változat között van?
Ti. a klasszikusok popritmusban azoknak való, akiknek nincs idejük/kedvük elolvasni az eredetit, illetve az eredeti vmiért nem jön be nekik - de azért érdekelni őket, hogy nagyjából mi is van pl ezzel kőszívűvel.
De mi lesz azokkal, akik azt mondják (és most itt - egyelőre még - hagyjuk függőben, hogy van-e ebben nekik valami igazságuk)... tehát azt mondják, hogy francba Vicuska szerelmes lelkével, háttérben valami régi, eszeveszett háborúval. Végül is már a 21. században vagyunk, vagy mi.

Én magam általában mániákusan írtózom az újrakevert dolgoktól, Felkelő nap házát kizárólag Animals előadásban hallgatok (ja, hogy már az is átdolgozás...?), a nyálas rádiórimékektől rohamom van - de vannak, még a baráti körömben is, akik viszont kifejezetten ezeket szeretik. Most fosszuk meg őket ettől, csak azért, mert mi az eredeti cuccokra esküszünk?
Jókai bejött anno, áltiskolában olvastam végig szinte mindent tőle - gyakorlati órákon, míg a többiek dugványoztak és kapáltak, mert amihez én hozzáértem, az azonnal elszáradt. Megegyeztünk a tanárral, hogy nem nyúlok semmihez, hanem olvasok kint a kispadon, ő meg megadja a négyest. Volt elég időm.
Nem hiszem, hogy valaha is újraolvasnám az Egri csillagok eredetit (bár szeretem), vagy a Kőszívűt (unalmasnak találtam anno). Nem érdekel a rövidített változat se - ha esetleg mégis szükségem lenne rá, snellben végigfutom az eredetit.

És akkor most vissza az elejére: szerintem nem az a kérdés, hogy eredeti, vagy zanza. A kérdés az, hogy mi a kötelező (és miért).
Ha egy tinit 2008-ban hat ökörrel se lehet odavontatni az Aranyember közelébe (mert az Aranyember egész világa, szerkezete, aurája idegen neki, értelmetlen és érdektelen), az nem fogja elolvasni a rágógumiváltozatot se, legfeljebb erőszak határsára (megbuksz és ki vagy rúgva, ha nem), de ha erőszak hatására olvasta, akkor pont úgy utáléni fogja, mintha az eredetit erőszakoltuk volna rá. Na jó, nem annyira, mert talán könnyebben túlesik rajta.

De akkor m i a megoldás?

Szerintem nem egyes műveket kellene előírni (pláne nem központilag) kötelezőnek, hanem magát az olvasást. X évfolyamon y mennyiségű könyvet kötelező elolvasni. Azt pedig tanárra kellene bíni, hogy a konkrét gyerek ismeretében, jellemét, érzéseit, gondolkodásmódját, stb. ismerve, mit ajánl neki.
Van, akit 13 éves korában kizárólag a Tajtékos napokkal lehet megfogni (szerelmes alter kamaszlányoknál ált bejön), míg Doom-on edződött fiúk köpködni fognak tőle. Náluk valószínűleg Iain M. Banks-el lehet indítani, vagy Galaxis útikalauzzal.
Figyelitek: csak irodalmilag, esztétikailag "magas", tiszta regényeket sorolok, a rágógumiváltozat, ha innen nézzük a problémát, szóba se kerül.
Mert mi is az irodalmi igányű olvasás lényege? Hogy megtanítsa, mikor volt Eger ostroma? benne van a lexikonban. Hogyan működött a 19. században a vízimalom? Nézd meg guglin.
Az irodalom, az olavsás lényege, hogy téged körülvevő világ olyan komplex megismerési és feldolgozási módját ismerd meg, amely mással nem helyettesíthető.
Ne tévesszen meg, hogy ez ma már nem lehet egyeduralkodó feldolgozási mód. A középkorban szinte csak a verbális és a text üzemmód létezett. Ma már ezeknél vsz fontosabb a képi megismerés. Filmek, stb. De a godolkodás és a ráérzési képesség cizelláltsága - összességében egy ember működőkáépessége a saját világában - annál jobb hatáfokú, minél többféle feldolgozási módon képes átfuttatni a világról szerzett ismereteit, benyomásait. Az olvasás ezek közül az egyik, azért olyan fontos, és azért nyomatjuk, sztem helyesen, hogy olvasásra szoktatás, meg hogy kötelező.
De csak az olvasás, mint olyan. Hogy min szerezzük meg ezt a tudást, Steinbeck-en, Vonneguton, Gárdonyin vagy Bulgakovon, lényegében tökmindegy. Kinek ez jön be, kinek az.

Mondom, szerintem alapvetően abból származnak ezek a vicces viták, mint ez is, hogy emberek egy csoportja elő akarja írni más embreknek, hogy mi tetsszen nekik.
(Miért szeretjük Sienkiewiczet? Mert tetszik nekünk. Miért tetszik nekünk? Mert nagy író volt! - De nekem nem tetszik! És én nem szeretem!!!! - Csend legyen, fiam, mert popsit ragasztok rád! Azonnal kezdjen el tetszeni!... így Witold Gombrowicz a Ferdydurke-ben)

A központilag előírt kötelező irodalmat kellene eltörölni, de nagyon gyorsan.
Ja, hogy a személyre szabott bevezetés az irodalomba című gyakorlathoz felkészült tanárok tömegei kellenének, akik nem csak a kanonizált kötelezőt olvasták, hanem annál sokkal tágasabb ismerfetanyaguk és képzettségük van? Hát ja.
És mikor lesznek ilyenek? ha felnő egy tanárnemzedék, akiknek nem a kanonizált eredeti bebiflázása lesz a diploma feltétele, hanem...
És így tovább.

Üdv mindenkinek!
Szerintem, minden átírható, mindenbe bele lehet írni, kivágni, szerkeszteni, húzni belőle, hozzá tenni, zanzásítani stb.. Homérosztól Esterházyig bárkit tetszés szerint...

Csak akkor az nem Jókai nem Esterházy, nem Homérosz, hanem a mű akkor azé, aki azt alakította... az ő alakotta...

Lehet választani, Jókai Aranyembere, vagy XY. Aranyembere, Lehet ha Estrházy átírná az Aranyembert valami kurva érdekes dolog sülne ki belőle...
ha Z.akkor csak egy üzleti szar...

Árpád a befogadó oldaláról vizsgálja a dolgot, ez az oldal szerintem kurvára nem érdekes...
Nem kell senkinek elolvasni a Zalán futását, hülyeség Berzsenyit olvasni Tandoriról nem is beszélve... lehet élni nélkülük jól és boldogan... nem a népnek valók ezek.
Kiadó 2008.12.05. 21:41:48
"Nógrádi Gergely neve nincs ott (...) Jókai életében sem volt Bródy neve az átdolgozásokon" - ellenben a címet ugye megváltoztatta: mek.oszk.hu/05700/05713/html/rabraby0056.html (keresd benne: (IFJÚSÁGI ÁTDOLGOZÁS"). Csak ha már a nagy elődökre hivatkozunk, ne csak a nekünk tetsző információkra világítsunk rá.
Javaslatom:
egy klasszikus regény, egy modern képmese:-)))

... csak új felállásban!
Rendezte és forgatókönyvíró: malacka69

Jóvanna, tudom, h ciki, de új autóra gyűjtök a környezetvédelem jegyében:-)
Kristl
Csak arra utaltam, hogy pl. az Utolsó vacsorát többen is megfestették, tehát a művészetben ugyanannak a témának a feldolgozása teljesen elfogadott szokás. Úgy olvtam, mintha ezzel sem értenél egyet. (Nem kellene Munkácsy képeit újra festeni, írtad, s erre reagáltam.)
utáltam Jókait. A Kőszívű ember fiait végigszenvedtem (de kihagytam több teljes fejezetet is), Az aranyembert kemény másfél oldalig bírtam (a rövidített változtat se volt jó, de legalább gyorsabban megtudtam miről szól - mert ugye csak az volt a lényeg, arra kaptam a jegyet). Bezzeg A rejtelmes szigetet nyolc évesen háromszor is elolvastam.
Régen volt már, de emlékszem a borítójára, tök érdekes volt. Nem vette még észre senki, hogy ezek a kötelező olvasmányok mind ugyanolyan hányinger csomagolásban vannak? Nem csoda, hogy még a polcról se veszi le szívesen az ember. Ilyen eperjoghurt és hasonló egységes színek sárga címkével. Ránézel, és még mielőtt egy sort is olvasnál belőle, utálod (a fehér keretes, festményes verzió se sokkal jobb).
Ami fontosabb talán, hogy Verne nem magyarokról írt. Az irodalom tanárom ugyanis fanatikus magyar volt és a diákokat is azzá akarta tenni. Tíz évesen rajongani kellett március 15-ért és kötelező volt fújni az összes 56-os forradalmi verset, nem beszélve Tamási Áronról, aki maga volt az Isten, mert Erdélyben született. Tehát sikeresen megutáltatta az összes gyerekkel a magyar irodalmat, és gondolom még rengeteg tanár ugyanezt teszi. Ez is probléma lehet.
"a biblia magyarul nem szépirodalom, Jókai meg az"

Ezzel vitatkoznák. Számomra a biblia pont olyan szépirodalom, mint a görög drámák vagy a kalevala.
Régi történetek, korhű stílusban.
Persze a görög drámák irodalmi értéke nagyobb :(
"a kereskedelmi rádiókban mégis félnek, hogy ezek miatt már elkapcsolnak "

De arra meg nem jönnek rá, hogy amikor baromságokat pofáznak -csak a szöveg kedvéért, mert ételme nem igen van- akkor is sokan elkapcsolnak (pl. én).

Kicsit kapcsolódik: talán kellene már egy rádióadó, ahol a szöveget zanzásítják, csak a fontos dolgokat mondják (még reklámban is) és a sok jó zene miatt tényleg nem is kapcsolnak el onnan... azt a kevés szöveget ki lehet bírni.
Persze mivel ilyen nincs, gyakran végigmegyek a lehetséges csatornákon aztán a kör után kikötök a bartóknál.
(tipikus rádió szörf: duma, pofa be, ez nem is zene, moslék, megint duma,... na volt egy kör... ebből elég).
Nekem is a Shakespeare-mesék hozták meg a kedvem az 'igazi' Shakespeare-hez. Szerintem (ahogy páran írták is előttem) mindkettőnek, a zanzásítottnak és az eredetinek is megvan a helye. Az Egri Csillagokat szívesen olvastam, de pl. Jókainál már voltak részek, amiken nehéz volt átrágni magamat. Alapszinten mindenki ismerje a tömörített változatot és aki többre vágyik, az úgyse bírja ki, hogy ne olvassa el az eredetit. Meg az is fontos, hogy van -e kultúrája az olvasásnak a családban. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei minden este egy könyvön alszanak el, valószínűleg ő sem fogja haszontalan időtöltésnek tartani az olvasást.
Árpád,

aki Gondolatok a könyvtárban c. borzalmat tanult Berzsenyitől, azt ménem küldöd el a jó kurva anyjába?
Becsülettel végigolvastam a kommentek háromnegyedét, de egy dolog kimaradni látszik. A kőszívű példájánál maradva: megérti az a gyerek a zanzából, hogy Jenő miért áldozta föl magát, vagy csak röhög rajta? Tud-e azonosulni vele érzelmileg? Példaképpé tud-e válni? Ez is döntő kérdés, mert az érzelmi analfabétizmus sem kisebb, mint az olvasási.

Tőlem lehet az Harry Potter is, aki az életét adja a társaiért, vagy akár Bruce Willis is. De hogy pár oldalas zanzától nem keletkeznek példaképek az tuti.
zorki 2008.12.06. 22:24:38

Remek. Nos ugyanannak a témának a feldolgozása az több egymástól független alkotás. Variációk egy témára ha úgy tetszik.

Egy meglévő alkotás "jobbá" tétele pedig egészen más. Itt nem a "téma" az egyedüli közös mint már említettem.

/**\

Hari Seldon.

Igen már írták mások is... :)
De alapvető probléma van abban a szemléletben, hogy mért van a kötelező olvasmány. Láttam itt már olyat is, hogy mert "ez az általános műveltség része..."

/**\

A "kiadótól" olvashattunk mást is. Azaz hogy ez nem nyereséges, sőt...
Tehát a piacon így ezzel a "konstrukcióval" nem sikeresek. Magyarul nem vevő rá kellő mértékben a belőtt célközösség.
Államilag garantált piacot pedig kifejezetten sokan nem szeretnének magyar klasszikusok újramesélésére.
Ez pedig szerintem rendezte is a kérdést.

Amúgy, mint tisztelem is a "célt". Attól még furcsállhatom a módszert. Ugyanis nem hiszem, hogy 50-100 éve annyival sokkal többen olvasták volna ezeket a műveket, pedig "modernebbek" voltak akkoriban. Szerintem jó lenne átlátni a serdülőkori hisztin és a kisebbségi szokásos síráson. Azaz nem azért nem olvassák mert nem "modern".
Hanem mert olvasni kéne vagy mert kötelező. Így visszatérünk arra hogy olvassa, a neki tetszőt.

Egy "remek könyv": "Légy jó mindhalálig"
Ha jól rémlik ez is kötelező volt pár helyen, vagy ajánlott. "gyerekkönyv". Csak épp a főhőse egy "lúzer". Azokkal a maiak pedig nem tudnak, vagy nem akarnak azonosulni. Szerencsére. Ezen viszont nem segít semmiféle újramesélés. Azaz, de. De akkor azt már nem kéne eredeti néven kiadni, mert átíródik a cselekmény.

+1
Nem hiszem, hogy Nyilas Misit ismerni nagyobb műveltség mint Magratot.
Nem tudom, említette-e már vki, de én a legjobb kísérletnek azt tartom, mikor nagyszerű színészekkel készítenek hangos könyvet DVD-re, csak ne kerülnének oly sokba...

Az mégiscsak eredeti, jól hangsúlyozottan elmondva, és magával viheti mp3 lejátszón, vagy akár autóban.
Ebben az esetben is eljut a míves szó a fogyasztóhoz, mégha nem is a szemén, hanem a fülén keresztül. Szvsz 100-szor jobb, mint a zanza... ... vagy nem... még vitatják az MTA-n:-))
Évekkel ezelőtt egy vidéki szakiskolában tanítottam. Egyszer egy magyar órán kellett helyettesítenem a kollégát - hát éppen Vörösmarty költészetét tanulták. Na gyerekek, elő a szöveggyűjteményt, nyissátok ki A vén cigány c. verséhez.

Hirtelen csend, nézek szembe az osztállyal, s hát látom, hogy az osztály 70%-a kisebbségi. Jó van na gyerekek, akkoriban még réges régen majd' minden roma zenével kereste kenyerét, úgyhogy a bácsi kedveskedni akart a zenésznek, mikor a versben cigánynak nevezte. No de ettől ez a vers a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb alkotása.

Írjuk át ezt is, csoda, hogy az ombuccman nem nyilatkozott még.
Amúgy Jókait jól kell időzíteni. Abban az időszakban, mikor már a képregénynél hosszabb szövegeket is el tud olvasni a gyermek. Van benne egy infantilis naivitás, ami a gyermeki fejlődés egyik szakaszában kifejezetten vonzó. Akinek nem tetszett, az sztem rosszkor olvasta, ill. a jó időben nem tette azt.
Ugyanez áll arra is, hogy Jókai alternatívája pl. nem Kafka kellene legyen. Annak is van egy kora. Volt pár osztálytársam a középiskolában, ahol a magyartanárnő medálra gyúrt, és már 15-16 éves jófejű gyerekekkel Heideggert olvastatott. Kicsit ki is akadtak tőle - nagy babér 15 éves egzisztencialistákat nevelni (persze tudjuk, hogy az egzisztencializmus a heideggeri "mű" leggyengébb olvasata, de egy 15 évestől ez is nagy teljesítmény).
bocs, most én sem nagyon tudtam a kommenteket átolvasni, majd utólag. addig is a sk:

sztem sulikba kötelező olvasmánynak pár _eredeti_ és nagyon kvalitásos mű kellene. ÉS GONDOLKODVA végigbeszélni ezt a párat sok szempontból, így, azt is, hogy ki hogyan képzelte el, neki mit jelent. plusz több féle, hogy a különböző személyiségtípusok megtalálják a saját világukat. én pl imádtam jókait. de számosságra nem sok mű, azaz kevés. de lehetne ajánlani ezt-azt, annak, akit érdekel. aztán ki-ki diák eldönti, hogy ha teccett valamelyik, akkor sajátszakállra attól az írótól többet olvas. vagy nem. :-) meg kapcsolódó játékok is, mindenfélék, mer most ilyen korszak van, na bumm.

ezen túl meg mindenki írjon (a saját nevecskéje alatt)+ olvasson azt és amennyit, ahogy, amit akar. minek egyáltalán ilyesmibe beleszólni, mer mégis kinek mi köze hozzá?

az jó, ha van egy nagyon minimális közösnevező kulturálisan a társadalomban, ez szükséges is, de ez pár mű, nem sok, és annyi elég. és a kulturális kivagyiság, (a van-e iPhone-od?, maldív-szigeteki nyaralód...stb mintájára), hogy valamiféle önjelölt kulturális határőrként kérdezi valaki, hogy olvastad-e a tolsztoj összest, meg kötelező magyarázatot adni bármihez, ami irodalom, meg hasonlók, az nem túl oksa.

sztem :-)
mavo · mavo.blog.hu 2008.12.05. 18:18:01
"a Magyar Nemzet síkhülye publicistája"

a Nepszabadsage is!!!!
almodhi 2008.12.05. 21:15:50
"Shakespeare összes drámája (talán az egy Vihar kivételével) újramesélés.
Van olyan is ami újramesélés újramesélése. Ha úgy tetszik Erzsébet-kori blikkesítés. Azokkal is baj van? "

azokkal nincs, felo hogy jelenleg akarki is meseli ujra nem lesz sekszpir!
Jó estét.

Igyekszem válaszolni. Először is ismétlem: a fentebb linkelt ellenvélemények _nem_ arról szólnak, hogy kinek a neve van a címlapon. Az egy másik kérdéskör. (Én mellesleg elfogadom a kiadó válaszát (w.blog.hu/2008/12/05/klasszikusok_popritmusban?fullcommentlist=1#c4169205), miszerint oda van írva, h újramesélt klasszikusok, aki hülye, az meg úgy marad.)

Ezek a lapvélemények azzal foglalkoznak, hogy egyáltalán újraírni/modernizálni bűn. Én itt erről nyitottam vitát.

Ehhez előszedtem egy csomó példát. Köztük a Képes Bibliát. Erre azt bírta válaszolni itt az ellentábor, hogy "az más", "mert gyerekeknek készült". Jelzem, ez sehol sincs feltüntetve rajta, sem az eredeti (Révai & Salamon, 1900), sem a reprint kiadáson (Szt. István Társulat, 1989).

Feltételezem, hogy a Nógrádi-féle Jókai-remixek sem irodalomtörténészeknek készültek, hanem olyanoknak, akik valamilyen - életkori, műveltségbeli stb - okból az eredetit nem tudnák élvezni. Ez az "érv" tehát nullás.

De, aszongya, a K. Biblia azért is más, mert az "nem irodalmi mű" (??), hanem "ott a történet a fontos". (Mellesleg a K. Bibliában nemcsak a nyelvezet, hanem a sztori is kegyetlenül meg lett húzva.)

Én meg biztos vagyok benne, hogy _mindenki magának_ döntheti el, szerinte mi a fontos. Van, akinek a sztori. Regények ezreiből készült film, átdolgozás, rajzfilm, miegymás. Az Iliászból például nemrég egészen nagyszabású film lett. Úgy tűnik, ezeknek a műveknek a sztorija is elég jól sikerült.

Akinek meg a nyelv érdekes, az továbbra is olvashatja akár az Iliászt, akár Jókait, akár a Bibliát eredeti nyelven. Fontos felismerni, hogy a Rómeó és Júlia fordítása, filmadaptációja vagy újraírása _nem_ jár azzal, hogy a korábbi változatokat bezúzzák. Azok továbbra is hozzáférhetők. A tisztelt szülő megmondhatja a gyereknek, hogy addig nincs XBox, amíg el nem olvasta az egész Ószövit. Ő baja.

Szóval bocsi, de nekem ez úgy néz ki, hogy zsigerből utálni kell a mai átiratot, viszont - szintén zsigerből - mégiscsak ciki volna azt hozzátenni, hogy a Szent István Társulat is nemzet- és hagyományrombolást követett el, ráadásul ott van a könyvecskében a nihil obstat, szóval akkor a püspök is hülye.

De még így sem stimmel, hiszen ezzel sincs válasz a többire: Shakespeare egész életművére, Arany Ilosvai-átdolgozására. Utóbbi esetben lehetne pedig ajvékolni, hogy na, most, hogy van Arany-féle Toldi, senki sem olvassa Ilosvaiét. És tényleg nem. Ilosvai rábaszott.

Igen, ha Nógrádi helyett Tandori, Esterházy vagy Parti Nagy vállalta volna fel, az vsz jobb lett volna, ezt írtam a cikkben. Nem vállalták. Majd lesz még jelentkező, nyugi.
Még valamit, bár ez majd egy későbbi cikk témája lesz inkább. Amit fentebb írtam, abból elég jól látszik (legalábbis nekem) annak a "konzervativizmusnak", ami így nyilvánul meg, egy súlyos problémája. (Ugyanez egyébként felmerült az ifjúkonzi bloggerek konzíliumán is, csak válasz nem született.) Arról van szó, hogy a Hagyomány felmagasztaltatik, per se, csakhogy a Hagyományból valójában igen önkényesen válogatnak. Lám, a mai átirat az fuj, elolvasás nélkül is recipe ferrum, mert hogy mer hozzányúlni a Régihez. Hogy történt ilyen korábban, sőt az az átirat ma már Régi és Hagyomány? Hát izé. Annál rosszabb a tényeknek. A feminizmus, az szintén egy fuj - meg is vannak a problémái - ámde mi a Régi Hagyomány, amivel szemben fuj? A fakanál? Az asszonyverés? Hagyománynak hagyomány, ez tény. Hagyomány továbbá az adócsalás is, nem is Kádár-kori. Van itt hagyomány dögivel.

(Hasonlatosak ők azokhoz, akik vidáman beérvelnek a Szentírással, amennyiben az idézett vers épp kézre áll. Az Írás más részeit viszont magától értetődően hanyagolják; azon már túl van lépve, úgymond. WTF?)

Az igazi hardcore-ok már a reformációig mennek vissza, ottan lett felrúgva a Tradíció, ott kezdődött az elkúrás. Oké, legyen, de ugyan miért is állunk meg a reformációnál? Jézus talán nem rúgta fel a tradíciót? Olyan szépen elműködgetett addig a Római Birodalom. Aztán mi lett a vége!

Meg kellett volna feszíteni alaposabban.
Nem értem a vita tárgyát.
Ugyanis Jókai nem gyerekeknek írt könyvet, hanem felnőtteknek. Így 10-12 éves gyerekekre eröltetni, szerintem gonoszság, nem érti meg, és megútálja egy életre. Miért nem lehet nekik micimackót adni? Kis Herceget ne, és Öreg halász és a tengert se. Lélektani drámához meg kell érni :)
Miért kell nyüstölni őket Thomas Mannal, Tolsztojjal? Lányomnak másodikban kötelező volt a Vuk.Szegénykém végigszenvedte, de nem értette, és végül megutálta. Rá két évre kiolvasta a Tüskevárt, saját szabad akaratából, majd a Téli Berket, és végül Ujraolvasta a Vukot. Ha sikerül megszerettetni az olvasást, és van otthon könyv, ne adj isten látja a szüleit olvasni, ő is megszereti, és kiváncsiságból leül mellé.
Jó ötletnek tartom a kétévi vakációt, az utazás a föld középpontja felé című könyvet is, főleg ha ajánlásnak elmondod, olyan mint az Atlantisz Disney-től:)
Pincode

Fején találtad a szöget! A kötelező olvasmányok nem korosztálynak megfelelőek.

Látva a mai 9-10. osztályosokat, nem Antigonét kéne olvasniuk, hanem Kisherceget és Vukot.... tisztelet a kevés kivételnek.

Egyébként a munkába állás előtti utolsó években én a vállalkozás alapítási- és adójogszabályokat tenném kötelező olvasmánnyá:-)
"Egyébként a munkába állás előtti utolsó években én a vállalkozás alapítási- és adójogszabályokat tenném kötelező olvasmánnyá:-)"

na látod, ebben egyetértünk. különösen a vállalkozási ismeretekkel.

ami az olvasást illeti, ott meg kellene fontolni azt a (többfelé alkalmazott) módszert, hogy nem egy bizonyos mű kötelező, hanem adott korszakból van egy bőséges lista, és abból lehet választani. amit magad választasz, az mindig jobban érdekel.
"Meg kellett volna fesziteni alaposabban."

helyesebb lenne igy:
Jobban kellett volna orizni azt a sirt!:)

Amugy a nazareti igy szolt a Hagyomanyorzoknek:"A szunyogot megszuritek,a tevet meg lenyelitek!"
A farizeuskodas kifejezes is innen szarmazik! :)
Bocs az ekezethianyert!
""Egyébként a munkába állás előtti utolsó években én a vállalkozás alapítási- és adójogszabályokat tenném kötelező olvasmánnyá:-)"

na látod, ebben egyetértünk. különösen a vállalkozási ismeretekkel."

Nem a jogszabályok olvasása a hiány, hanem a minimális közgazdasági "érzék".
Egy kis Tőke kellene olvasni. Nem a kizsákmányolás megértetéséhez (mint annó), hanem hogy valami kevés fogalmuk legyen az embereknek (választó polgároknak), hogy miből "lesz" a pénz, az érték.
azért is írtam ismereteket. a jogszabályokat inkább ne tanítsuk, mert jövőre megint más lesz. alapvető fogalmak: befektetés, piac, profit, kereslet, verseny.

ezeket amúgy körülbelül két tucatnyi "whatever Tycoon" című _játékprogramból_ sajátíthatják el a szerencsésebb (angol anyanyelvű) gyerekek, lehet plázát, hotdogláncot, állatkertet és kórházat (Theme Hospital) vezetni, vagy akár várost (Sim City), netán impériumot (Civilization). ilyeneket kellene fejleszteni, vagy akár megvenni, magyarítani, és teríteni a gyerekeknek. többet ér, mint két félév frontális magyarázás meg röpdoga.
"többet ér, mint két félév frontális magyarázás meg röpdoga."

Régi 'mániám', hogy oda kellene figyelni az "idióta" amerikaiakra.
Mert hát mikkel is töltik ott az idejüket a gyerekek?
Pl. szónoklatot, vitát és esszét tanulnak.
Micsoda idejétmúlt dolgok!
Mikor a valós életben inkább beszédeket kell tartani, meggyőzni, megnyerni egy embercsoportot vagy az értekezleten résztvevőket. Meg vitákban meggyőzni ellenfeleinket. Meg jelentéseket, dokumentációkat írni vagy terveket felvázolni. Ezek a komoly dolgok.
Ja... ezek meg ugyanazok.

Ugyanígy, ott valahogy eljátszák a gyerekek a kapitalizmust is. Csak úgy játékosan, tanórán, életszerű tapasztalatokat szerezve.

Persze hülyék, mert bizonnyára nincsenek jó kis kötelező olvasmányaik, hogy egy kis kultúrát öntsenek beléjük.
Én a televízióban a SZINKRONIZÁLÁST tiltanám be. Ha az idegen nyelvű médiatermék FELIRATOS lenne, akkor nem lenne annyi anlfabéta, mindenki olvasna, javulna a helyesírás. Akaratlanul is az egész ország nyelveket tanulna.
ezt a szinkronlobbival tárgyald meg. a javaslatod munkahelyeket szüntetne meg!

Romániában pl feliratos minden.
sztem komoly "civilizatorikus" haszna lenne - nem nagyon merül fel sajnos sehol a kérdés. valahol a korhatáros hisztéria is javulna - az, aki még nem tud olvasni, az nem nézné a tévét
"Romániában pl feliratos minden."

éppen ezért beszélik olyan jól a románt az ottani magyarok - azon túl, hogy nagyon jófejek
Ne haragudj, a bibliás példád érthetetlen és túlerőltetett: az van azon a képes változaton, hogy "Szent Biblia"? Mert ezeken az újramesélteken ott virít az eredeti cím - nem beszélve az eredeti szerzőről.
Rendben, nem erről akarsz beszélni. Azt mondom: mesélje újra Nógrádi. Vigye szanaszét az országban, adja el - bár az is nyilvánvaló, hogy az Egri csillagoknak nem a rövidített, lebutított változat az alternatívája, hanem pl. Ukridge mulatságos történetei: abból is pompás szókincsre lehet szert tenni, főleg ha Révbíró fordításait keresgéljük. A sztori pedig tökmindegy, ha tényleg csak az a cél, hogy valamit olvasson a buta serdülő.
De itt a felháborodók többsége mégiscsak a botrányt meglovagolni látszó csalót vizionálja. Hiába próbálod félretenni ezt az aspektust, a megbocsáthatatlan az eredeti szerző és cím marad. Ha azt akarod megtudni, hogy lehet-e újraírni a klasszikusokat, akkor ne ezzel a látorral illusztráld, és főleg ne kardoskodj már mellette ennyire harcosan.
Szóval: lássuk Nógrádi neve alatt az "Újramesélt egri csillagokat", és onnan elölről lehet kezdeni a beszélgetést.
"Ha azt akarod megtudni, hogy lehet-e újraírni a klasszikusokat"

Nem akarom megtudni: tudom. Ld. a többi példát Shakespeare-től Aranyig.
Nekem sose jöttek be a kötelezők. Bár az Egri Csillagokat, meg pont a Kőszívűt és az Iliászt előbb olvastam egy-két évvel, mint előírták, ami meg nem kötött le, azt általában elmeséltettem magamnak a szünetben. A vicces az egészben, hogy tipikus otthonülő, könyvmoly gyerek voltam, mindíg alkudoztam a könyvtáros nénivel, hogy hatnál több könyvet kivehessek. De a kötelezők ellen lázadtam.
Amúgy egyáltalán nem hiszem, hogy a mai srácok félanalfabéta bunkók lennének, ahogy páran leírják őket. Minden nemzedék fanyalog a következőn, aztán mégis megy előre a szekér valahogy.
1. Mindenki döntse el maga, hogy az igazit akarja, vagy a jól-rosszul kivonatoltat.
2. Ez a Nógrádi,írói véna híján, csak pénzt akar keresni azzal, hogy az egyszer már megírt műveket sajátos szempontok szerint módosítva, eladja a lustábbaknak.
Ne keressünk mögötte semmiféle mélyebb értelmet.
Nincs agytorna, nem kell múzsa, tehetség, stb. Csak szövegszerkesztő, oszt jó napot!
Hát gyerekek. A Kiadó beírása után a vita tök felesleges.

Kristl: köszönjük a fasza ötleteket, de téged a "hozzá nem értő, ámde szájcséplő" kategóriába teszlek. Nem jó a model? Adj helyette mást... de ne olyat ("mindenkinek találtam megfelelőt") ami nem működik, csak nálad. (mert Te különleges vagy ;) ) csók...

Imádom az ilyen elvetni mindent hozzáállást anélkül, hogy az alapproblémára ALTERNATÍV megoldást adna az illető. Tiszta ellenzék (a mindenkori).
Tisztelt Árpád!

Írásod „Klasszikusok 8 biten” bekezdése érdekes elgondolás a klasszikus zene megismerésére és befogadására. Talán magadnál sem vetted észre (amennyiben azt a jelentős lökést ebben egy ZX Spectrum „okozta”),
hogy a lényeg bármilyen ismeret (így a zene, a művészetek, a tudományok, stb.) befogadásához, a figyelem és az érdeklődés felkeltése! Ebben a kontextusban a számítógép csak eszköz volt a figyelmed felkeltéséhez, amely behelyettesíthető a rádióval, a TV-vel, az utcai zenészekkel, és sok más módon is, például olyan filmmel, amiben egy számodra már ismert, de érdektelennek tartott muzsika a cselekménnyel összekapcsolódva új világokat nyit meg érzelmekként és/vagy gondolatokként - azaz mind felkeltették az érdeklődésedet és a kíváncsiságodat. Azt hiszem alapvetően ez másoknál is így működik.
Az már egy fajsúlyosabb probléma, hogy mi lesz a következménye a megismerési források különbözőségének. Az eredetiek bármilyen módon való változtatása szerintem is hiba. „Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba” tartották a görög bölcselők és szerintem ebben akkor is és most is igazuk van. A lényeg pedig az első és az azt követő folyóba lépések között a változás amitől a folyó átalakult (és itt az idő csak az egyik változási faktor) Ma számomra ennek a változásnak a legvisszataszítóbb formája az igénytelenség, a minőség elértéktelenítése, a kettő közé tett egyenlőségjellel.

Talán itt is, minta dohányzás elleni kampányban, kötelezni kéne a forgalomba hozókat arra, hogy nagy betűkkel írják rá valamennyi ilyen árúra: VIGYÁZAT! KÁROS LEHET A SZELLEMI EGÉSZSÉGRE!

Tóta W. Árpád • w.blog.hu 2008.12.07. 23:50:17
„azért is írtam ismereteket. a jogszabályokat inkább ne tanítsuk, mert jövőre megint más lesz. alapvető fogalmak: befektetés, piac, profit, kereslet, verseny.”

Talán ezt Te sem gondoltad komolyan. Sajnos az emberek nagy többsége csak frázisszinten ismeri, vagy még úgysem, a saját és a mindennapi életben egyébként érvényesíthető jogait - lásd pl. alkotmányos jogok, fogyasztóvédelem! Ezért nem tartom szerencsésnek a gondolatodat. Ezzel egyben felmented az önmagukért történő cselekvéstől (a számukra fontos ismeretek megszerzése, tanulása) és az ezért való felelőségtől.

Beren

Remélem, hogy a mai srácok közt arányaiban pont csak annyi félanalfabéta van, mint a többiben. Két húszéves unokaöcsémet elnézve, és jónéhány hasonló korú srácot és hölgyet, félek az arány azért romlik.
Újraírni miért ne lehetne, csak mint, egy dolgozatban, doktoriban, cikkben(?), meg kell jegyezni, hogy volt előzménye is, egy másik agy részéről, ennyi minimum, jár. Bár nem értem, hogy annyira emészthetetlen, érthetetlen Gárdonyi, Mikszáth, Jókai nyelvezete, hogy fordítani kell, mint Vernét,Stendhalt,Dosztojevszkijt stb.
Most fordítunk, vagy újraírunk? Végül is mindegy, részemről egy átírt Egri csillagokat, igenis tessék ellátni az alábbi megjegyzéssel, hogy ez csak az eredeti mű alapján XY. tollából született fordítás, átírás, modernizálás. A mindenevő papírmoly újoncok ne legyenek átverve, hogy elolvasták az eredeti művet.
Eléggé átverés, amikor megnéznek egy filmet, mely adott műremekből készült, és nem is tudják mikről maradtak le.
"Éppenhogy örülhetünk, ha az Egri csillagokból szerepjáték lesz"
Hát ha szerepjáték nem is, de stratégiai játék már van:-)
www.parsec.hu/egricsillagok11.html
"Énfelőlem a Bibliát nyugodtan meghúzhatja bármely kortárs író, meg újra is írhatja. De mit is beszélek, hiszen ezt tette Károli Gáspár, a Tradíciónak ez a kíméletlen mészárosa."

Pontosan mit húzott ki?

"Majd az általa teremtett hagyományt később szétrombolták az újabb fordítások"

Itt nem újrafordításról van szó, hanem ugyanazon cselekmény lebutított formában való tálalásáról. Az újrafordítás lehet jó is, lásd Nádasdi Shakespeare-fordításait.

Képes Biblia: nagybetűvel rá van írva: írta Hock János. Hock János, tehát nem a Jóisten. A Nógrádi-félére nincs. Pont.

"De aki még nem ismeri – és a gyereknek az a fő attribútuma, hogy egy csomó mindenről nem hallott még –, annak talán ez az egyetlen esélye, hogy megismerje."

Nem értem, annak idején az osztályunkból csak 1-2 ember nem olvasta el. Az is lustaságból. Most ez miért nem megy? Túl sok idő megy el a nintendóra? Miért az egyetlen esélye? Nem kötelező érettségizni, de talán hasznos.

"Kisgyerekként volt egy nagy becsben tartott könyvem: a Lamb testvérek Shakespeare-meséi. Shakespeare-drámákat, ahogy drámákat egyáltalán, nem olvastam volna nyolcévesen - azt se tudtam, hogy kell azt olvasni."

Shakespeare-mesék – Sántít ez is. A Shakespeare-mesék ugye prózában készültek, tehát nem egy ugyanaz a műfaj, illetve műnem. Nem negálja az eredetit. Ellenkezőleg, felkelti az eredeti iránti vágyat.

"Hahó, emberek, film is készült Jókaiból!"

És? Várkonyi Zoltán önálló műalkotást hozott létre, amely nem teszi polc utolsó zugába a könyvet. A jelenlegi helyzetben pedig mi az eredmény? Létrejön egy ugyanolyan műfajú, könnyen fogyasztható silányság, amely a tanulóknál jó eséllyel a régi helyébe lép.

"A kultúra nem vész el, csak átalakul."

Az a kérdés, hogy mivé? Lásd például a Toldit. Ilosvai irodalmi alkotása Arany kezén egyenrangú, sőt azt felülmúló irodalmi alkotássá alakult át. A jelenlegi helyzet ugye nem erről szól.

"Aki még mindig afölött kesereg, hogy ettől nem fog a gyerek Jókait olvasni, az vegyen elő egy írólapot, nevét felírja jobb felső sarokba, és számolja ki magának, mikor olvasta utoljára a Kőszívűt."

Miért az a mérce, hogy hányszor? Ha csak egyszer olvastam el az eredetit, és nagy hatással volt rám, az nem elég?
Burkus király 2008.12.08. 00:35:08

Nem hiszem, hogy sokak számára élvezhető lenne pl. a "Det sjunde inseglet" eredeti nyelven (bár attól tartok, hogy magyarul sem túl népszerű).
Nem betiltani kellene a szinkronizálást, hanem egy olyan csatornára lenne szükség, amely csak feliratos filmket sugároz.
Aki meg nem akar megtanulni idegen nyelveket előbb-utóbb éhenhal (a jelenlegi politikai "elitet" nézve inkább utóbb).
Na, lépjünk hátra kettőt, nézzük meg mi is történt valójában. Egy bulvárszerző a kötelező olvasmányok részét képező magyar klasszikusokat rövidít meg, és ad ki fogyaszthatóbb, könnyebben olvasható formában. Nógrádi a 600 oldalas regényből - mondjuk - készít egy 200-300 oldalas regényt.

A belinkelt reakciók között van két gúnyolódó hangvételű (Konzervatórium, Pilhál), van egy, aki szerint ez sátáni praktika, van még három irodalmár, aki érti a jelenséget, de felhívja a veszélyekre a figyelmet.

Erre mi történik? Tóta felcseszi az agyát, és elküldi ezeket a „maradi, ótvaros konzervatívokat” a nagy magyar rónába Zalán futását magolni.

Mond valamit ezen kívül a cikk? Állást foglal szerző arról, hogy Nógrádi milyen hatással lehet például a magyar irodalom oktatására, az általános műveltségre? Boncolgatja az okokat? Vázol esetleges megoldásokat? Vagyis úgy általában teszi-e azt, amit egy írástudótól elvárhatnánk? Aligha. A cikk nem más, mint egy érzelmes és öntelt kirohanás. Reakció egy reakcióra. A reagálás kapcsán sem a problémáról magáról ír, hanem azokról, akiket kommentál. A maga kioktató módján.

Azt látjuk, hogy élvezettel röhögi ki a „maradiakat.” Szíve joga, de ez kevés. Ezen kívül mond valami érdemit is? Üzen mást azon túl, hogy az írja át a klasszikusokat, aki akarja? Nemigen. Persze, bárki átírhatja. De a kérdés nem ez. A hivatkozott linkek sem erről szólnak.

Nem az a kérdés, hogy joga van-e hozzá, hanem, hogy nem káros-e, ha a tanulók következetesen nem olvassák el az eredeti műveket, hanem helyettük egy lecsupaszított cselekménytörténetet kapnak, amely nem Jókai, nem Gárdonyi, hanem Nógárdi. A kérdés tehát nem az, hogy Nógrádit megakadályozhatjuk-e, hanem hogy tehetünk-e ellene, hogy a kamaszok ne tegyék adacta az eredetit?

Szögezzük le. Aki elolvassa a 200 oldalas „Jókait”, az nem fogja elolvasni a 600 oldalast. És nem csak a gyengébbek, hanem a tanulók 90%-a. Miért? Mert könnyebb, gyorsabb. A gyerek a nyert idő alatt több kereskedelmi TV-t nézhet vagy többet lehet a haverokkal. Az ember már csak ilyen, lusta a fajtája. [Kövezzenek meg, de mi az angol szakon idő hiányában rendszeresen magyarul olvastuk a "kötelezőket". De az legalább műfordítás volt.]

Ezért hazugság az, hogy a Nógrádik megismertetik a tanulókkal az irodalmat. Egy frászt. Nem az irodalmat ismertetik meg. Az irodalom nem maga a történet. Az irodalom a korrajz, a jellemábrázolás, a korabeli nyelvezet, az átadott hangulat. Minden irodalmi műben egyedi. Úgy, ahogy azt a szerző leírta. Az ember erre emlékszik, ez ad élmményt. Ez a katarzis. Ez a szó mond valamit?

Állítom, hogy Jókai és Gárdonyi nem „hadiutureá”, átlagos intelligenciával is olvasható. Persze nem árt megmagyarázni a latin szavakat, sőt az is segít, ha a tanár előzetesen orientálja a fiatal olvasót.

Ne felejtsük, a kamasz nem hülye. Rájön arra, hogy ha minden könyvet így olvas el, még több idő jut internetre, meg nintendóra. Hülye lesz ezek után elővenni az eredetit. Tehát ezek a könyvek ráveszik őt az olvasásra? Na, szerinted?

Szóval mindenki tegye fel a kérdést magában, ez a jelenség adekvát válasz-e arra, hogy csökken az irodalom iránti kereslet, kiveszik a műveltség, a választékos viselkedés és divat a bunkóság?

Igazságtalan voltam. Tóta azért mégis állást foglal: „Na most az lehet, hogy Nógrádi Gergely full tehetségtelenül meséli újra Gárdonyit és Jókait, ezt majd eldöntjük olvasás után, illetve, kezicsókolom, az eladási adatokból”.

Szóval mi minősíti e gyakorlat hasznosságát vagy károsságát? Az eladási adatok. Vagyis a pénz. Rendben, nincs több kérdésem.
Tóta W. Árpád · 2008.12.08. 01:05:11
Rendben, ebben nincs vita köztünk. Az illusztrációd viszont rossz: ne hazudjuk, hogy ez ugyanaz.
„Arról van szó, hogy a Hagyomány felmagasztaltatik, per se, csakhogy a Hagyományból valójában igen önkényesen válogatnak”

jaja, na ja.
a másik gondolati hiba, ami végülis ugyanennek egyik fajtája, hogy ha valaki(k):

_szélsőértéket hasonlítanak össze középértékkel_:

azaz pl ha a kiállításokat vesszük, akkor pl egy leonardo kiállításon válogatott mesterművek vannak (pozitív szélsőérték, azaz itt csúcsérték, hiszen leonardo korában töménytelen mennyiségű festő műxött, ezeknek kis hányada volt mester, a mesterek még kisebb hányada volt zseni: ők azok, akiket kiszelektált a kor és a szerencse, és ma reneszánsz festőkként rájuk gondolunk). egy kortárs kiállításon meg mindenféle van, hiszen kevés a nagymester, minden korban (ettől még bármelyik művésznek lehet persze nagyon fontos mondanivalója a kor számára), és sok a mesteri szint felé még úton lévő, akik azonban még nem mesterek. pont ahogy az leonardo korában is volt, csak akkoriban már nem élünk.

így aztán egy jelenkori statisztikai középértéket (egy átlagos kortárs kiállításról levont tapasztalatokat) egy statisztikai szélsőértékkel (leonardo) hasonlítva könnyen mondják azt „egyesek”, hogy bezzeg a régi időkben zsenik voltak a festők...

sztem :-)
Azt csinálhat mindenki mindennel amit csak akar. Mert mást úgyse akar, ezért mást nem is tesz.

Tehát ha a Nógrádi újraírni akar akkor újraír.

Ha a gyerek ezt akarja olvasni, ...
Hoppá !!
Ezt akarja olvasni ?
Gyk: Ami kötelező az nem választható opció.

Tehát a kérdés az jelen esetben, hogy hogyan tegyük gyermekeinket műveltebbé a tanterv által.
És lássuk azon már azért lehet vitatkozni, hogy a Nógrádi féle zanza vagy az eredeti felel-e meg jobban a célnak.

(Csakmert Pihálék és TWA is elég faszul áll a dologhoz. Pihálék alapból belerugtak Nógrádiba, miközben megkérdőjelezhetetlenül a jószándék vezette. Ám Pihálék se annyira elvetemültek, hogy a rosszat akarják a hit oltárán gyermekeinknek, ezt TWA-nak is látni kéne.)

Tehát a kérdés az ismételten mondom az az, hogy hogyan lesz a gyermek műveltebb, mi módon olvas többet.

És ez a kérdsékör önmagában van annyira bonyolult, hogy vita nélkül is belássuk kell az eredeti is, és kel a zanza is.
Az eredetik mellőzése a tanrendből az majdnem pont akkora ostobaság, mint az oda vezető út megtagadása.
"Ja, hogy a személyre szabott bevezetés az irodalomba című gyakorlathoz felkészült tanárok tömegei kellenének, akik nem csak a kanonizált kötelezőt olvasták, hanem annál sokkal tágasabb ismeretanyaguk és képzettségük van? Hát ja.
És mikor lesznek ilyenek? ha felnő egy tanárnemzedék, akiknek nem a kanonizált eredeti bebiflázása lesz a diploma feltétele, hanem...
És így tovább."

Amíg egy tanárra jut mondjuk évi 150 gyerek, addig ez elég irreális elképzelés szerintem, még ha valami csoda folytán hirtelen meg is ugrana a tanárképzés színvonala (amihez persze az is kéne, hogy a tanár ne a segédmunkással és az utcaseprővel egy kaliberű fizetést kapjon).
A Biblia nem egy jó példa, mert az nem irodalmi értékei miatt maradt fenn ennyi ideig, olyanok csak módjával vannak neki; nem kell különösebben jó írónak lenni az újraírásához. Egy Jókai-újraíráshoz (ami mellesleg nem ugyanaz, mint az átdolgozás, amit Arany csinált a Toldival) nem árt legalább annyira jó írónak lenni, mint Jókai.

Ez persze nem ok arra, hogy ne próbálhassa meg bárki, majd a jók maradnak fenn az idő rostáján, szabadverseny meg miegymás, de azért a tanulók kezébe ne ezt adják már. Persze a dolog már ott el van szúrva, hogy egyáltalán a kezükbe adják a kőszívűt, ahelyett, hogy olyan könyveket olvastatnának, amik könnyen érthetőek és még ma is releváns mondanivalójuk is van, a régebbi irodalmat meg rövidebb írásokon és nemkötelezően választható olvasmányokon keresztül mutatnák be.

A Nemzeti Pedagógus Műhely meg erősen gittegyletnek tűnik, még saját domainnevük sincsen.
"Nem akarom megtudni: tudom" - persze kérdés, érdemes-e. Sarlatánoknak vagy vérprofiknak, mindegy. Előbbieknek talán könnyebb, mert saját ötletük nincs, vagy annyira vacak, hogy senkinek nem kell (isten őrizz', hogy párhuzamot vonjak: www.nogradigergely.hu/books.htm - ezek eladhatók...). Utóbbiak pedig nem fognak neki, mert a már "lefordítottak" - ne szépítsük, némileg - avíttas témáik miatt nem érik el az ingerküszöbüket. Tehát: kérdés, minek átdolgozni őket?

Más téma, hogy a 18-19. századi magyar irodalom nagyjai szokatlan szerepkört vállaltak: idegen szerzők műveit ültették magyarra. Nem is akármilyen színvonalon, lásd a Shakespeare-fordításokat Aranytól és társaitól, Dante Isteni színjátékát Babitstól, de bárki mást a javából. Csakhogy ők nem (vagy igen ritkán) magyarról magyarra, és főleg nem a bevallott egyszerűsítés (lásd az ordító "150 oldalon" matricát) jegyében cselekedték. Úgyhogy nem csodálom, hogy mai reménybeli utódaiknak nem volt kedve a vállalkozáshoz, se a jónevű csapathoz.

Röviden, az alapkérdés: miért kell rövidíteni? Szerintem: ha nem tetszik az eredeti, lehet szókincset és akár műveltséget szerezni későbbi íróktól.
Jermann Kálmán 2008.12.08. 14:38:50
"miért kell rövidíteni?"

Nem nehéz belátni, hogy minden műnek, van egy emészthetőségi korhatára.
A kötelezők nagy része rendkívül rosszul van belőve a tanrendben ez kétségtelen.
A rövidítés segíti az emészthetőséget, és esetleg érdeklődést vállthat ki a gyerekből az iránt a téma, könyv iránt, ami önmagában lehetetlenség lenne az eredeti által, hisz számára az emésztehetetlen.

Mitöbb.. Lehetne akár képeskönyvet már óvodásoknak is csinálni az Egri Csillagokból teszem azt, hacsak nincs ilyen.
Minden korosztálynak egy saját zanzát, az adott szinten, minden kötelezőből. Meg másból.

Ha valami, akkor ez segíthetne a jelenlegi tökéletesen olvasásmentes kamaszkoron.

Az eredetit viszont meg kell hagyni a tanrendben a megfelelő korosztálynak. Hisz az érettség fogalomköre nem egy papírt jelent, hanem olyan ismeretek birtoklását, melyet mindannyian megcsináltunk, hellyel közzel hasznunkra vállt, és egyikünk se halt bele.

"Ne felejtsük, a kamasz nem hülye. Rájön arra, hogy ha minden könyvet így olvas el, még több idő jut internetre, meg nintendóra. Hülye lesz ezek után elővenni az eredetit. Tehát ezek a könyvek ráveszik őt az olvasásra? Na, szerinted?"

Csak annyit, hogy a képlet nem úgy néz ki, hogy van egy könyv és a nintendo, és a könyv vastagodásával csökken a nintendózás ideje. Azért kellene hosszabb könyveket olvasni, hogy kevesebb idő maradjon nintendózni?

Két dolog van:
1. Egy gyereknek játékra, szórakozásra van szüksége.

2. Egy gyereknek tanulnia kell, hogy okosabb legyen.

Kérdés: a Kőszívű ember fiai mikor "tanít" többet egy gyereknek? Ha eredetit olvassa el, vagy ha a filmet látja, vagy ha képregényben lapozza?

Van, akinek a Kőszívű ember fiai olyan könnyű, szórakoztató olvasmány, mint egy másiknak a nintendózás. Őt akkor el kellene tiltani, hogy ne "szórakozzon", hanem inkább "tanuljon"?

Egyébként kötelezőként "simán" kiolvastam, kifejezetten élveztem a könyvet. És arra is emlékszem, hogy olyan osztálytársaim is képtelenek voltak vele megbírkózni, akik később gépészmérnökök, orvosok lettek.
Ez egyébiránt üzletileg se hiszem, hogy haszontalan vállalkozás.
Legalábbis én, mint gyakorló apuka óvodás, és bölcsödés korú gyerekekkel, biztosan megvveném a gyermekeimnek az általam fontosnak ítélt alkotások, könyvek színvonalas képekkel ilusztrált változatát, rövidítését.

Tehát javaslatom Árpinak, hogy csináltassa meg ismerőseivel ezen műveket minden korosztály számára, és a hasonszűrő apukákkal gazdaggá tesszük őket.

Közben meg ha Piháléknak ettől rosszabbul érzik magukat, az nektek csak hab a tortán.
Bár teszem hozzá nem hiszem. Szerintem ők csak a kötelezők lecserélését tartják veszélyenek zanzákra.
Aki azért olvas, hogy „műveltebb” legyen (bármit is jelentsen ez), annak bottal kell kiverni a könyvet a kezéből. Közpénzből nem kell kultúrfilisztereket képezni, azokból van elég így is.
Nem kevésbé tanulságosak a kultúrát temetők egyéb érvei sem. Szinte kivétel nélkül mind azt fürkészi, mi lesz a HASZNA az olvasásból. Találomra néhány:
- „csak akkor juthat valaki magas pozícióba, ha olvasott” (pénz, Pénz, PÉNZ!)
- „azért kell olvasni, hogy fejlesszük az agyunkat” (szépirodalom mint agytorna)
- „aki nem olvasott, az nem fog tudni megírni egy hivatalos levelet” (lehet-e ennél jobban lenézni az irodalmat?)
Khm...
Egyszer átmeneti hiány lépett fel könyvtáramban Dumas: Három testőr című művéből (biztos kölcsönadtam). Gondoltam veszek egyet, jó lesz a gyereknek (meg én is bele-bele olvashatok). Találtam egy gyanúsan nagy alakú, viszont szépen illusztrált kötetet 168 oldallal. A gyereknek jó lett, szívesen nézegette a képeket amíg nem tudott olvasni, addigra vettem egy másikat.
Mert belelapozás után kiderült, hogy kivonatolt változatot vásároltam. A borítón és a címoldalon ez állt öles betűkkel (így):
ALEXANDRE
DUMAS
A HÁROM
TESTŐR

A kolofon oldalon volt kis betűkkel a titok nyitja: Csatlós János fordításának felhasználásával az ifjúság számára átdolgozta Majtényi Zoltán. Aki jeles szerző más gyermekmesék és regények révén, de nekem ez nem tetszett.

A kötelezőkkel kicsit más a helyzet. Szerintem nem biztos, hogy ezeket kéne még mindig olvastatni. Azért egy Pósalaki bácsi féle reskontó megértéséhez kéne egy kis előjáték, ami ma nincs meg. 40 éve se volt már a közhasználatban sem a pakk, sem a reskontó, még az ugorgyunk-ot megértettem lapozgatás nélkül.
Ma nagyon feldúsult a tananyag és lerövidült a rendelkezésre álló idő. Azért az úr ír tempótól ma már egy kicsit gyorsabban eljutnak a mit dob ki a gép? féle matematika kérdésekhez.

Az én korosztályom még saját lábán járt iskolába, alsóban még nem volt hat tanóra egy nap, balett-, hegedű- és angol óra sem volt mindennapos (nekem még hittanra se kellett járni), kisdobos őrsi gyűlés meg igen ritkán volt.

Így korcsosul a magyar.

Kedves Kiadó!

Nekem akkor is furcsa a borítóval kapcsolatos magyarázkodás, mégpedig azért, mert ahol már magyarázkodni kell, ott már tuti baj van. Az egész - ezzel kapcsolatos - problémafelvetést meg lehetett volna előzni egy egyértelműbb borítóval. Számomra nem érv, hogy máshol is így szokás (bár azért mert valamire találunk példákat, azért az még nem feltétlenül szokás), hiszen korántsem biztos, hogy egy szokás jó. Ráadásul olyan művekről beszélünk, amiket azért "ismernek" az emberek, nem feltétlenül nézik meg a könyvet alaposabban, ha a gyereknek akarnak vásárolni, csak annyit látnak az elülső borítón, hogy "Jókai Mór: A kőszívű ember fiai"; valószínűleg eszükbe sem jut, hogy nem az eredetiről van szó, már teszik is bele a kosárba. Nem látom be, milyen baj származott volna belőle, ha feltüntetik rajta, hogy "Jókai Mór regényét átdolgozta: Nógrádi Gergely"; esetleg az utóbbi név nagyobb betűmérettel. Hacsak nem attól tartottak, hogy így vevőket veszítenek, de hát a korrektség fontosabb, ugye egyetértünk. :)

"Aki az újramesélve szót nem tudja értelmezni, s nem ismeri a szinonimáit (átdolgozva, átírva) az hogyan érthet meg egy egész regényt?"
Javítson ki ha tévedek, de ez a mű (művek) épp olyanoknak készült, akik képtelenek megérteni egy "egész regényt", így ebben a formában csak "rész regényt" kapnak. :)
Nagyon tetszett a cikk kedves Árpád, azt hiszem ez a téma (főleg a Jókai művek) sokunkban tüskeként él.
Nem gondolom, hogy egy kamasznak építő jelleggel szolgál (főleg manapság) a hosszasan és félig holt nyelven költött tájleírás.
Én sem olvastam végig a művet -pont emiatt- egy idő után leragadtak a szemeim a monoton táj és egyéb kifejtések közben.

(A postból ihletet is merítettem, ha valakit esetleg érdekel:
chosy.blog.hu/2008/12/08/acceleratio)

Írjál gyakrabban! Üdvözlet
Árpád kedves, én csak nagyobb egyházi ünnepek előtt szoktam neked írni. Most is csak boldog Karácsonyt szeretnék kívánni így Advent idején; remélem, hoz neked is valami szép ajándékot a Karácsonyi Angyal a kis Jézus születése napján. (Illetve annak vigiliáján.)

Ami pedig a kiherélt regényeket illeti: igen, a sztorit el lehet mesélni rövidítve (Woody Allen:"Elvégeztem egy gyorsolvasó tanfolyamot, aztán elolvastam a Háború és békét. Az oroszokról szól."). De a műalkotás egésze egyáltalán nem ebből áll, a jellemrajzok nyomokban sem jönnek át, a hangulat, az atmoszféra sehol sincs. Ez olyan, mint gyorsan egy üres kiflit enni: az éhséget csillapítja, pillanatnyilag jól is esik, de egy nagy sonkás stangli sajttal és zöldpaprikával csak finomabb! De hát persze azt meg kell ugye csinálni. Egyébként tanítottam 17 éveseknek Jókaitól Az aranyembert; képzeld, a 80%-uk elolvasta, és mindnek tetszett is, bár némelyiküknek inkább csak a megbeszélés után. Van még remény.

Az pedig igazán az én magánbajom, hogy a Nógrádi Gábor ifjúsági könyveitől hidegrázást kapok, mert szerintem egy az egyben bekerülhetnének a Modorosblogba.
"Így eljuthat a híre azokhoz is, akik nemhogy egy történelmi regénynek nem ülnek neki, de egy hosszabb filmről is folyton átkapcsolgatnak a Forma-1-re."

Miért jó ez? Nem lesznek tőle kevésbé primitívek.

Egyébként meg pont az a lényeg, hogy tanuljon meg a gyerek szöveget értelmnezni. A kötelező olvasmányoknál nem az élvezet van előtérben.

A másik dolog: ne keverjük a szezont a fazonnal(muszáj ide ez a klisé)! Az Egri csillagokat össze sem lehet hasonlítani, mondjuk a Kőszívű ember fiaival. Én azt mondom, hogy aki
az előbbi nyelvét nem érti -vagy nem tudja úgy élvezni, ahogy van- ,az nem érdemli meg, hogy ismerje a történetet. Az utóbbit gimnázium 4.(vagy mi van most) előtt szerintem nem szabadna kötelezővé tenni.

Végül: a legszánalmasabb dolog átírni egy klasszikust. Ilyet csak az igazi, elb*szott szakbarbárok csinálnak.
Kristl
Persze, csak nem azt írtad előtte.

"Nem kellene újrafesteni Munkácsy vagy a béna Csontváry képeit? esetleg újrakomponálni valamit? "
Ezt írtad, én meg közöltem, hogy van ilyen.

Az, hogy a TWA által tárgyalt esetnél másról van szó, azt észrevettem, nem vaok hülye.
Olyan marha nehéz belátni, hogy tévedtél vagy pontatlan voltál?:D
Egyszerűbb tovább verni a balhét, és hülyének nézni a másikat.

Be kell látni, hogy a művészetben nem elégséges érv valami ellen, az hogy újrafogalmazás.
Valami mást kell helyette kitalálni.

Értelmes vita tárgya maximum az lehet, hogy a "zanzásítás" miatt az eredeti Jókait többen vagy kevesebben fogják olvni.

A többi az érzelmi katyvasz.

Jut eszembe, a festőket is csak eredetiben szabad megismerni?

Annak idején (12-15 éve) nekem, és az osztályom 98 %-nak nem okozott gondot egyetlen kötelező elolvasása sem.Kiváló olvasónaplók, fogalmazások születtek. Mi még vitakört is tartottunk róla az órán. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó tanárunk volt. Ma is ez kéne egyrészről. Egy jó tanár megadja azt a szükséges interpretációt, amellyel egy 11-14 éves könnyedén megbirkózik a nevezett művekkel.

A mai (magyar) fiatalságnak borzalmasan rossz a szövegértési képessége. Miért is? Mert a médiából, képregényekből ömlik a lebutított, trendi kommunikáció. Ha vmi Győzike szóhasználatánál bonyolultabban van megfogalmazva, az már magas a diákok nagyrészének.Ez megvilágítja a probléma másik oldalát is.Az audiovizuális eszközök példátlan térhódítása hatalmas konkurencia az írott szöveg elolvasásával szemben.Ergo: A gyerek nem ezért nem olvas Jókait mert az nehéz, unalmas, divattalan, hanem mert általánosságban véve utál olvasni, inkább megnézi.Aki nem olvas el 600 oldalt, az 200-at se fog. A könyvek terjedelme amúgy sem probléma: Lásd Harry Potter, Gyűrűk ura stb. Összességében mindekettő jóval 1000 oldal felett van. Mégis habzsolják. És még olyan nagyon könnyű olvasmányoknak sem mondanám őket.Talán a marketing....?! Az kéne most is, ide is.Talán lehetetlen vállakozás(pl közéleti blogíróknak, modern képmese szövegíróknak)hogy azt hirdessék, hogy olvasni menő, és fasza dolog(csakhogy trendi legyek, mert káromkodni is menő dolog ám..)
A tapasztalt negatív jelenségeket nem tudomásul kell venni, és ahhoz igazodni, hanem tenni kell ellene. Nem az a megoldás, hogy ha már egyszer utál olvasni a hülyegyerek akkor csinálunk nekik ilyen "Jókai Light" verziókat, hanem megszerettetni vele az eredetit, más módokon. Az irodalom ugyanis nem puszta történetmesélés, több annál.

Ettől függetlenül még Jókainál és társainál is belefér egy kis szöveg revideáció. Nem elvenni belőle, hanem minimális szinten, és nagy hozzáértéssel kissé mai nyelvre lefordítani. Mint teszik ezt a Bibliával is majd 500 éve rendszeresen. Amúgy a Bibliát én elsődlegesen nem mint irodalmi alkotást tartanám számon. A Képes Biblia kiadásoknál is ezt tartanám a kiemelendőnek. Ott a tanításon, a mondanivalón van a lényeg, nem pl Mózes, vagy Máté evangélista szépirodalmi passzusain. Mellesleg ezek a kiadások 5-10 éves gyerekeknek készülnek. Más a helyzet a vitatott szépirodalmi műveknél. Itt is fontos a mondanivaló, de a szöveg "irodalmisága", választékossága, amiből megtanul a diák választékosan beszélni, fejlődik a szövegértési képessége, nem lesz tuskó barom, és talán nagyobb eséllyel tesz vmit majd a Better Magyarlandért, ha felnő esetleg.

Amúgy rövidített verziókat már évtizedek óta lehet kapni, nem most találták fel a spanyolviaszt. A kötelezővé tett irodalmi művek összetételében azonban lehetne némi változás, bár igazából nem ez a lényeg. A Sorstalanság Nobel-díjas lett, egyből kötelező olvasmány is. Amúgy a logika felfedezhető bennük némiképp, hiszen a kötelezők az adott évben tanult történelmi tanulmányokkal játtszódnak általában párhuzamosan. Tehát vmi komplex ismeretátadás bújik meg a dolog hátterében, ami egyébként nagyon is helyes dolog.7.ben a történelemoktatás gerince a 48-as időszak,a Kőszívűnél "48-asabb" regény kevés van.

Maga az olvasás még senkinek sem ártott meg, talán a feldolgozás módján- a szövegértést még jobban javítandó- kellene változtatni.
pfúj 2008.12.08. 18:02:12
- és a többi, tehát az már világos, hogy miért vétek úgymond "közpénzből kultúrfilisztereket képezni"(tényleg, hol a közpénz a kötelező könyvkiadásban? CElhiszem, hogy van, csak tudni szeretném, hol, esetleg nagyságrendi összeggel illusztrálva).
De akkor miért érdemes olvasni? Vagy a konklúzió az, hogy bőven elegendő gamma és delta egyedeket generálni, mert arra van szükség: gondolkodás nélkül termeljenek és fogyasszanak?
Chosy · 2008.12.08. 21:26:32
De mi a javaslatod? Mert az a posztodban nem látni, csak hogy mit miért nem.

Egyébként ha épp az Árvácskát húzza meg alaposan N.G., akkor is ilyen lendülettel támogatod?
Elgondolkodtató a hozzászólásokat olvasni, mert innen-onnan összerakódnak egy egységes képpé.
Egyrészt, az egész egy nagyszerű üzlet, mert kihasználja az alapvető emberi lustaságot, rövidebb utat ajánl, már az előtt, hogy adott emberi lény komolyan szembesülne az esetleges nehézségekkel.
Leveszi a küzdést a válladról. Kíváncsi vagyok a rövidített másodfokú megoldó képlet, és a zanzásított analízis mennyire szolgálja egy tanuló fejlődését.
Egy adott irodalmi műnek nem csak tartalma van, amit összefoglalhatok, hogy a kedves gyerök megvillanthassa a rá jutó 5 percben, hogy tényleg tud valamit róla. Valójában semmit. Nem is próbálta meg az eredetit olvasni, nem is próbálta meg befogadni, mert valószínűleg nem is érti, hogy miért kellene olyan történetet olvasni ami nem érdekli.Filmen sem fogja megnézni az Egri csillagokat vagy a Kőszívű ember fiait, mert az nem illik a médiát elöntő akciódús, látványos filmek közé. Valaki írta, hogy érdekes a Harry Potter, meg a Gyűrűk ura az fogy. Hozzá tenném, a Gyűrűk ura elején a bemutató, leíró részt hányan olvasták vajon végig?
Sokan úgy vélik, hogy a kötelező olvasmány egy hanyagolható nyűg, pedig egyáltalán nem az, egy feladat, melyet igen sok gyerek, akár némi segítséggel, de könnyedén, és szórakozva megold, és minnél jobban szórakozik közben, anál több pozitívumot szed fel magára akaratlanul is, még akkor is, ha időközben a megtorpanó részeket a tájleírásokból átugorja.
Újraírni remekműveket? Persze, csak ne az legyen a kötelező, és legyen megkülönböztethető az eredetitől.

Kálmán

Javaslatom nincsen, irodalmár nem vagyok.
A válaszomban mindeössze annyi történt, hogy kifejtettem, egyetértek a kötelező olvasmányok leegyszerűsítésével.
főleg az ilyen "nagyon hosszú és nem biztos h mindenkit érdekel témájú" könyveket.

Hoppácska. Árvácska egy estés könyv, azon már nincs mit butítani ;)
adamka2 2008.12.09. 11:35:15

Harry Pottert szövegnehézkességi szempontokból összehasonlíthatónak vélni Jókaival kb. azt jelenti, hogy egyiket sem olvastad...
“Egyébként ha épp az Árvácskát húzza meg alaposan N.G., akkor is ilyen lendülettel támogatod?”

Már megtörtént.
www.antikvarium.hu/ant/book.php?ID=218907

Középiskolásoknak, 12 oldalon.
Trompf
"Tehát a kérdés az ismételten mondom az az, hogy hogyan lesz a gyermek műveltebb, mi módon olvas többet."

Egyáltalán nem igaz, hogy ma egy gyermek (csak) attól lesz műveltebb, ha többet olvas.
Nem akkor lesz igazán művelt ha ugyanazt teszi a müveltsége megszerzésért, mint amit ötven vagy száz éve tettek az elődei.
Már írtam, nekem egy sor könyvet el kellett olvasnom, hogy megismerjem pl. a földrajzot. Ma leül a televízió elé az unokám és egy pár filmből többet tud meg róla, mint én a rengeteg könyvből.

A "Kőszívű..." vagy az "Egri..." nyilván azért is ver ekkora hullámot, mert hazafias művek.
Ebben a tekintetben TWÁ példája a Képes Bibliával tökéletes.
Ha a vallást a Képes Bibliából is meg lehet közelíteni, akkor a hazafiságot egy rövidített "Kőszivűből..." is.

Be kell látni, hogy az irott szó és a vizuális közlési forma közül az előbbi veszít jelentőségéből, míg az utóbbi egyre nagyobb teret nyer.
Pl. egy film már simán helyettesíti a Kőszivüt vagy az Egrit, mint a hazafias nevelés eszközét.

Marad még az a vitapont, hogy mi van az irodalommal, mint művészettel. Mi a jövője?
Ez már egy másik vita lenne.

A legértelmesebb vita persze az lenne, és egyben a nyelvújítás mai valós folytatása, hogy milyen legyen a vizuális kommunikációs rendszerünk.
én inkább azt kérdezném molaristól, hogy a "lett légyen" ebben a szerkezetben micsoda? milyen idő, mi indokolja?

ha már az édes anyanyelvünkre kapaszkodva hörög itt.
T. Tóta W.!

Kezdek beletörődni (de mit hazudozom én itten összevissza, már rég tudom), hogy az emberek jelentős része úgy gondolja, sőt meggyőződése, hogy a másik ember vagy a./ pont olyan, mint ő, vagy b./ olyanná kell nevelni, tenni, faragni, fazonírozni, stb., mégpedig mindenféle szempontból. Ugyanis aki tőlem eltér, az deviáns, és kitétendő a rendes emberek közül, mivel a norma én vagyok.

Fenti homogenizálók ellenében lehet érzelmi felhorgadás okán túlzásokban tobzódó mérges írást rittyenteni, vagy akár logikus magyarázatokba bonyolódni, teljesen mindegy. Ők továbbra sem fogják nemhogy megérteni, de még elfogadni se, hogy én pl. utálom a paradicsomlevest (Miért nem eszed, mikor annyira finom!), vagy hogy igen szeretem a csülköt naprimér pékné módra (Hogy lehet ezt a borzalmat megenni?), pedig egyszerű fiziológiai oka van ennek, mégpedig az átlagnál több gyomorsav. Hiába ajánlgatnám olvasmányként a két, fiziológiailag különbözőképpen működő elme összecsapásának klasszikus megfogalmazását, a kisnyulat Karinthytől, nem lenne különösebb hatása. Mint ahogy semmi másnak se, hiszen ahogy ők nem tudják a saját elképzelésüknek megfelelőre faragni a többieket, úgy én sem tudom őket. Ergo: ez van.

Mindezek után a röhej az, hogy se kedvem, se szándékomban nincs abbahagyni a győzködésüket. Érti ezt valaki?
vakapad 2008.12.09. 19:30:33

Dawkins mémelmélete választ ad erre a kérdésedre.
Legalábbis hihető magyarázatot.
Kolbászzsömle!

Te meg az én hozzászólásomat nem olvastad el figyelmesen!
Az összevetés elsődlegesen mennyiségi volt, nem minőségi, hozzátéve, hogy a Gyűrűk ura például egyeltalán nem könnyű olvasmány, de szó se volt Jókaival való relációról.Körülményes, és terjengős, de persze azért jó. Többtucatnyi Jókait és a Gyűrűk urát elolvastam.A Harry Pottert nem, és nem is fogom.
En epp Tom Clancy-t olvasok, 900 oldalas. Akkor most bunko vagyok, vagy nem?
adamka2 2008.12.09. 22:20:12

Me sznob vagy, azért nem olvasod el...
Tom Clancy jó katonai-politikai thrillereket ír, bár őt is elérte a bestsellerírók átka: terjedelemnövekvés plusz minőségcsökkenés.
(hölgyválasz · holgyvalasz.freeblog.hu 2008.12.05. 07:53:41)
"Emlékszem egy jó pár évvel ezelőtti riportra Horváth Ádám rendezővel, aki Móricz dédunokája, és mint ilyen, s mint jog(díj)utódja, durvára fel volt háborodva egy külföldi ( már nem emlékszem, milyen nációjú ) firkászon, aki a Légy jó mindhalálig-ot, enyhén szólva is sajátos írói felfogással kezelt, és úgy kiforgatta eredeti szavaiból, hangulatából, mondanivalójából, hogy a zannya se ismert volna rá, nemhogy Móricz, vagy a dédunoka!
/pl. a Nemecsek Ernő anyja otthagyja a családját egy másik férfiért, meg hasonló figurák..., na most csak képzeljük el...!)

aki szerint bármilyen Nemecsek Ernőről akár csak egy kurva szó is van a Légy jó mindhaláligban, azt csókoltatja a magyartanárja...

Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk... rémlik?...

szóval ezt se olvastátok, basszátokmeg kis műveltek, egytől-egyig...

(Árpád is ugye egy szó nélkül átsiklott felette... na, ennyit az írástudókról...)
Türelmesen szokni kell a Jókai nyelvezetet, 20-30 oldal rámegy és Hyper Tónika is rádköszön - főleg "felnőtt fejjel".
Nekem mindenesetre 12 évesen teljesen a helyén volt az Aranyemberes pikareszk, mialatt küzdöttem vele - mert küzdeni azért persze kellett - más világban éltem. Érdekes tudatállapot volt, időgép a javából.

Az rendben van, hogy valamivel fel kellhet hívni a figyelmet egy műre, de szellemi tohonyaságba nem kell taszítani a nyájast. Műfaji váltás (film stb) elfogadható, fogalmazni tanulásban nem segít, mégis kiváltja az audiovizuális részeket.
De a szöveg lebutítása cévágány.

Jókait olvasni nehézsége ellenére éppen a posztcocialista országlakosoknak muszáj lenne, mert az olyan pokolba kívánt intézményekről, mint a tőzsde (FGy), vagy a "demokratikus" politika (Az élet komédiásai) szemléltetőn lerántja a leplet és kiderül, hogy nincs új a nap alatt.
Marko56: a Raining Blood újrafeldolgozása már megtörtént egy ideje... Tori Amos : Strange Little Girls c. albumán :)

Amúgy meg az újrafeldolgozásoknál, ahogy a fenti példánál is, ha feltűntetik, hogy "amúgy az eredeti az ez és ez, készítette ez és ez, ekkor és ekkor"; akkor azért akit az eredeti is érdekel, utána tud menni. Az, hogy a többségnek jó az újracsomagolt, az ellen meg nem tudsz mit tenni semmilyen esetben sem. Persze nyilván ha egyáltalán jó az újracsomagolt változat, de ezt korunkban az eladások mérik maximum, mivel azért tényleg nem vagyunk egyformák :)

A Slayeres példáról meg annyit, hogy nekem az eredeti változat picit jobban tetszik, de Tori Amos a hangulatot elkapta, így azon sincs semmi szégyellnivaló, még ha "újracsomagolva" azért jelentősen más a dolog...
Reszben egyetertek, de

Azt csak hiszitek, hogy segitene egy rovidites...illetve nem a megszeretesben az tuti. En az Odusszeat 3 oldalon keresztul se birtam, roviditve!
(Ettol meg le lehet roviditeni...tolem aztan:))
Utaltam olvasni es ha nem lettek volna azok a konyvek olyan hosszuak es olyan valasztekosak amilyenek, ma analfabeta lennek (nem csak felig). A gyereknek kuzdeni is meg kell tanulni, ezt mindig elfelejtitek. Es attol meg hogy nem szerettem olvasni visszagondolva nem hiszem hogy karomra valt volna.
Ez a küzdeni kell, mint ok, ez annyira szánalmas.

Milyen elbaszott egy gyerek az, akit rá lehet venni valami olyan dologra, amit nem akar, és azt huzamos ideig csinálni is fogja.

Pl. arra, hogy elolvassa az Ulysses-t -James Joyce-?

Mert küzdeni azzal is lehet.
Sőtt, azzal KELL küzdeni.
Azzal lehet IGAZÁN küzdeni.


Nah, mindegy.
Csak _tényleg_ nem értem, hogy egyesek milyen akarat nélküli bábok voltak kiskorukban, és mit képzelnek a gyerekekről...

Szal furcsa a világ...
upsz, erről már lemaradtam, és nem is olvastam a kommenteket... nekem csak egy bajom van, és amennyire tudom, a megszólalóknak is:

index.hu/cikkepek/0811//kult//04.jpg

valahogy lefelejtődött a címlapról Nógrádi neve, így meg véletlenül úgy tűnik, az eredetit veszed meg. Nem Jókai-mesék, nem ---N.G. átdolgozásában, hanem cím-szerző. És még van arca Bródyra hivatkozni, aki még a CÍMET is megváltoztatta!!! Persze, hogy nem tiltakozott Jókai.
Nem azért írok, hogy a pitiáner vádakat, tévedéseket és előítéleteket eloszlassam. Felnőtt magyar embereket a legritkább esetben lehet meggyőzni. Nálunk az embereket nem meggyőzni, hanem legyőzni szokás. Ehhez pedig se kedvem, se időm. S ha már az időről van szó: a pedagógusok és a gyerekek egy része egy-két éven belül elolvassa az újramesélt műveket, és dönt a sorsuk felől. (Egy magyartanár Kazincbarcikáról, aki jól ismeri az eredeti műveket is: "Ezen a hétvégén Jókai Mór: Az arany ember instant változatát olvastam. Félelmetesen jó. 12-13 éveseknek ajánlani fogom! Egyre határozottabban állok Nógrádi Gergelyék oldalán! Kéretik a fent említett könyvet elolvasni, utána fanyalogni!"
A társadalom másik, kisebbik része az eredeti regényeket olvassa majd el. A harmadik, nagyobb rész pedig nem olvas szépirodalmat. Ezzel benne is vagyunk a témában, amelyet ketten vagy hárman említettek összesen a hozzászólók közül. Közhely, de a feudális hagyományú társadalom nem akarja elfogadni, hogy különbözünk egymástól, mások és mások vagyunk, és ezt a másságát tiszteletben kell tartani. Születés, neveltetés, képesség, lehetőség, mind-mind elválaszt egymástól bennünket. Egy demokratikus társadalomban mindaddig el kell fogadnunk, hogy egy ember alapvetően különbözik tőlünk, ameddig közvetlenül nem árt másoknak, vagy az állam, amely közös aklunk, nem karolja fel az eszméit. Fasiszta? Kommunista? Szélsőségesen vallásos? Szíve joga a törvényeinken belül! A másságba az is belefér természetesen, ha azt szereti, amit mi utálunk. Ha azt utálja, amit mi szeretünk.
A lényeg: az újramesélt művek azoknak íródtak, akik azokat szeretni fogják, mert képzettségük, olvasói gyakorlatuk, életkoruk, műveltségük szintje stb. alkalmassá teszi őket az adott regények befogadására. Számukra katartikus lesz ez a Jókai, ez a Gárdonyi, miképpen az eredeti nem lehetne.
A tökfőzelék nem kötelező. Ne edd, ha nem szereted. De ne tiltsd meg másnak, ha neki izlik. Ilyen egyszerű a demokrácia.
Persze beszélhetsz, szidhatod a tökfőzeléket, ha meg sem kóstoltad, akkor is. Legfeljebb körberöhögnek majd, ha sok embernek ízlik, és a fejedre öntik egykori butaságaidat. Dehát ezt vállaltad, amikor ellene szóltál, nem?
A vitához néhány megismételt apróság: a klasszikusok átdolgozására nem csak azért van szükség, mert a gyerekek (felnőttek)EGY NAGY RÉSZE az eredetit nem olvassa el, hanem a nemzeti alaptörténetek, mítoszok (Baradlay, Bornemissza, Timár Mihály) megőrzésére is. Megvan a veszélye, hogy átdolgozás nélkül Jókai is Kemény Zsigmond, Eötvös József, Jósika Miklós sorsára jut: elfelejtik. Azaz: csak egyetemisták és szakemberek olvassák, ha olvassák. Baj? Nem baj? Gondolkozzunk el rajta.
Miért Nógrádi Gergely írta át? Mert közismerten alkalmas más szerzők átírására: hat-hétszázezer ember, a felnőtt lakosság 10 százaléka vette meg az általa átírt könyveket. (Kérdezzék az Alexandra vagy a Park kiadót.)
Miért nem szerepel a neve a borítón? Mert 99 %-ban az átdolgozók neve sem itthon, sem máshol nem szerepel a borítón. A regények 95 %-a az eredeti mű, s csak 5 % ami részben új.
Üzleti vállalkozás? Nevetséges. Nógrádi Gábor Petepite (30.000 eladott példány), Mit jelent? (55.000 eladott példány), Segítség, ember! (100.000 eladott példány) című munkáinak folytatása tuti siker volt, s a továbbiakban is az lett volna.
Sejtem, hogy csak néhány gondolkodót győzhettem meg a sorozat jogosultságáról és fontosságáról azok közül, akik ellenezték. Sebaj! Az olvasásról, az irodalomról, az oktatásról, a gyerekekről beszélünk, nem az aktuális politikai csontot rágjuk. Nagy dolog ez.
Árpád, nekem csak egy egyszavas kérdésem van: elolvasod?
Kedves Jermann Kálmán!

Vannak olyan emberek is akiknek az a véleményük, hogy:
"Egyáltalán nem kötelező Jókait, Gárdonyit, Hugót, Dickenst, Verne-t, Stendhalt, Mannt stb. olvasni. Fordításban pedig egyszerűen nem érdemes. Lefordítva egy lopott sztori lesz, a szókincs elvész, a műveltséghez nem tesz többet hozzá, mint egy indiántörténet avagy a varázslótanonc kalandjainak leírása. Művészileg meg egyenesen értéktelen: épp az hiányzik belőle, mint amit az eredeti író hozzátett."
Nekik mit üzensz?
süti beállítások módosítása