Hát mekkora egy vacak ez az Európai Unió, ugye. Abcug. Mi hasznát vesszük ennek? Mit kapunk cserébe azért, hogy ööö… felveszünk tőlük egy csomó pénzt?
Egyáltalán hogy működik? Hogyan tudunk mi beleszólni, hogy mi történjen ott? Megszólal-e a magyar honfibú Brüsszelben? Elérhetjük-e, hogy ott a mi javunkra, de legalább az érdekeinket figyelembe véve döntsenek rólunk?
Nos, elérhetjük. Az unió döntési mechanizmusa nem egyszerű, de elég annyi, hogy van egy parlament, és van egy kormánynak látszó kuratórium, amit Európai Bizottságnak hívnak.
E testületekbe mi magunk, a magyar választók delegálhatjuk ötévente azokat, akikre rá merjük bízni ezt a felelősségteljes munkát. Mivel nem egy pingpongbajnokságról van szó, nyilván a legkiválóbbakat küldjük, hogy szükség esetén akár kemény vitában, okos érvekkel, az európai közvéleményt magunk mellé állítva képviseljék érdekeinket.
Bolondozások kora
Már most is ott vitézkedik a fékezhetetlen agyvelejű Schmitt Pál. Nehezen hiszem, hogy bárki az Európai Parlamentben meg merné kockáztatni, hogy Schmitt Pállal kerüljön szembe. Kvalitásait ismerjük: Ctrl-1-gyel aktiválja a Díszmagyar Megashield varázslatot, aztán jobbklikkel úgy lehazaárulózza az enemyt, hogy annak annyi. Headshot.
Európa kormányába pedig Magyarország Kovács Lászlót ültette. Ezzel sakkmatt Európának, sarokba vannak szorítva. Kovács László akkora wizard, hogy Európában, de főleg az adóügyekben gyakorlatilag a magyarok jóváhagyása nélkül lépni sem lehet. It's St. Gallen all over again.
Eleve milyen zseniális taktikával került oda, ugye. Egy ideig azt se tudta, mi történik a pártjában. Aztán a pápai gyerek hipphopp alatt megbuktatta a klikkjével együtt. A Kuglit elküldte utazó nagykövetnek – húzzá’ innen, papa –, a beosztottak behódoltak. Már csak a vén rókát kellett eltakarítani.
Szarból várat
Mind a Fidesz, mind az MSZP EP-frakciójában ülnek képzett szakpolitikusok, dörzsölt diplomaták. Hogy ők is odakerültek, az pusztán a pártok józan belátásának köszönhető, többségük ugyanis gyakorlatilag ismeretlen a magyar választónak. Csodálkoznék, ha tíz százalék el tudná helyezni párt szerint Fazakas Szabolcsot vagy Gál Kingát. Az EP-kampányokat nem ők és nem az ő elképzeléseik döntik el. Odamegy az ember, aztán ha emeszpés, akkor azokra szavaz, ha meg fideszes, akkor oda. Hogy mit fognak ezek ott csinálni, azt nem tudja, mégpedig azért, mert nem téma. Az EP-mandátum teljesen biankó.
De miért is küldene egy párt közismert, sikeres, népszerű politikust a a távoli Brüsszelbe? Rájuk itthon van szükség: menjenek be a tévébe, tartsanak beszédeket vidéken, adjanak interjút pletykalapoknak. Aztán induljanak a választásokon, és nyerjenek.
Brüsszelbe, Strasbourgba a nélkülözhetők mennek. Ha tehát az EP-listán országosan ismert arc szerepel, az azért van ott, mert megbukott. Mert jobb nem mutogatni. Mert többet visz, mint hoz, és ha kinyitja a száját, neadjisten kitalál valamit magától, akkor az Isten irgalmazzon.
Felesleges emberek. Schmitt Pál, a frontszolgálatra alkalmatlan, tompa főpolgármester-jelölt, akit Demszky Gábor röhögve vert meg. Surján László, aki alól egy Semjén Zsolt húzta ki a nullaszázalékos pártot – epikus küzdelem, titánok harca, tényleg. Na ilyen csatákban választódik ki az, aki méltó arra, hogy a magyarokat az EP-ben képviselje. Mármint az ilyen csaták vesztesei mehetnek a birkaiskolába. Kovács László tulajdonképpen oda ment nyugdíjba, amikor kiderült, hogy elszámolta magát, és útban volt. Energiaügyi biztosnak pont nem vált be, de találtak neki helyet, hálistennek, nem toloncolták haza. És most az ő útjukon indul el Pelczné Gáll Ildikó és Deutsch Tamás. A kvótanő meg a kivénhedt dzsigoló. Az alkalmatlanság Bonnie és Clyde-ja. Akikre sose bíztak többet, mint egyszerű indulati és heccpolitizálást, szövegmondást, kötekedést, de még azt is szarul csinálták. Azonnal belesülve, pillanatig sem hitelesen, nevetséges pózban.
Magyarországról az Európai Unióba a szemétledobón át is vezet út. Mi ezt a lehetőséget arra használjuk, hogy a veszélyes hulladékot elhelyezhessük, illetve hogy ne kelljen azt mondani a párt bukottjainak, hogy ki vannak rúgva. Hanem szosziálisérzékenyen elparentáljuk őket nyaralni. Őket szarjuk mi a finom brüsszeli damasztra.
Ehhez hasonló gyakorlat mindig létezett, régóta szokás a kiöregedett vagy terhessé vált elvtársakat egzotikus szigetországokba küldeni nagykövetnek, vagy csak úgy a vakvilágba, mint Medgyessyt. De azt senki sem merné megtenni, hogy orosz nagykövetnek nevezze ki Deutsch Tamást. Mi van, ha történik valami? Ha le kell ülni Putyinnal, és nagyon figyelni, hol és mivel trükközik? Európába, oda jó lesz. Majd a többiek a saját munkájuk mellett ellátják a felügyeletét. Megmutatják, merre van a klotyó, lefordítják neki az étlapot, lámpaoltáskor taxit hívnak.
És lehet továbbra is nagyon csodálkozni, hogy Európa miért nem üzen má’ hadat a bunkó szlovákoknak, és egyáltalán, miért nem hordoz minket a tenyerén. Talán a követeinktől nem tudták meg, hogy miénk az erkölcsi, a kultúr- és a szellemi fölény, mindörökké.
Utolsó kommentek