Határozott véleményünk, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyának súlyos torzulását tükrözi ez az írás éppen úgy, mint az – a Magyar Hírlapban megjelent –, amelyet mottóként idéz, és amelynek – egyesek véleménye szerint –, a paródiájaként jelent meg. (...)

Megállapítjuk, hogy az írások esetében joggal merül fel az Újságíró Etikai Kódex és a Közös Etikai Alapelvek megsértésének alapos gyanúja. A felháborító írások szerzői nem tagjai a MÚOSZ-nak, ezért etikai vétségüket szankcionálni, nincs lehetőségünk. Elítélni, állást foglalni kultúrálatlanságukért (sic), hangvételükért azonban van módunk, és mint a Magyar Köztársaság törvénytisztelő, az alkotmányos szabadságjogokhoz ragaszkodó polgárai, tiltakozunk a kifogásolt tartalom és stílus terjedése ellen, és érdeklődve várjuk, milyen hivatalos intézkedések születnek a demokráciánkat veszélyeztető gyakorlat terjedésének megakadályozása érdekében.

A MÚOSZ Etikai Bizottságának állásfoglalása

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottságának kétfős elnöksége, huszonnégy tagja és három póttagja van. Fej, tor, potroh. Összesen, közös bölcsességükkel nem tesznek ki egy bogarat.

Volt egy szokásosan zsidózós Bayer-cikk, arra írtam egy stílusparódiát, hozzáfűzve az eredeti gondolathoz, hogy ha már zsidózunk, ne felejtsük ki az Úristent meg a fiát se, elvégre lehet hogy a bankárok okozták a válságot, de ezek meg hagyják. Nyilván mert ők is zsidók.

Ez aztán kinek tetszik, kinek nem, én nem sorolom a legsikerültebbek közé, de ez most mindegy. Olyan sötét balfaszt ugyanis nem tudtam elképzelni, aki nem vágja, hogy ez egy Bayer-paródia. Hiszen a nehezebb felfogású, lassabb eszűeknek két bazinagy kresztábla is ki volt tűzve. Az inkriminált Bayer-idézet, linkelve, forrással. Továbbá a mi Urunk, Jézus Krisztus istenarca, ráfirkálva a Kuncze- és Kóka-plakátokról ismert kalligráfiával: zsidó.

Ehhez az anyaghoz érkezett kábé négyszáz komment, ebből mintegy ketten nem fogták fel, mi a helyzet, hogy ez egy felháborodottan visszautasító válasz a Bayer zsidózására. 400-nak a kettő a 0,5 százaléka: ők a leghülyébbek, mármint szövegértésből, elemző képességből. Ettől még számos szakma és pozíció nyitva áll előttük a rendvédelemtől a közterület-fenntartásig, továbbá fogalmazhatnak feljelentéseket. De speciel a Magyar Újságírók Szövetségének tisztviselője ne pont ilyen ember legyen.

Hülyébb vagy, mint egy ötödikes

Igen, te ott, elnök, alelnök, tagok és póttagok. A magyar általános iskolások ötödik osztályban találkoznak Petőfi Sándor A magyar nemes című költeményével. Lássunk egy részletet a versből.

Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!

Ha az ötödikes - tizenegy éves - gyermek ezt a verset úgy értelmezi, hogy Petőfi Sándor egy magyar nemes, aki nem törödik a hazájával, akkor jobb iskolákban megetetik vele a krétát, de a közepesekben is leül, egyes. Érettségiről ne is beszéljünk, az ennyi ésszel reménytelen.

Gatyába’ táncol

És ezek ítélkeznek. Meg elmarasztalnak. És sajnálkozik a büdös bunkója, hogy nincs neki nagyobb hatalma, csak szóbeli feddést oszthat ki büntetésül azért, mert ő, a primitív suttyó, képtelen felismerni egy teljesen egyértelmű paródiát. Merthogy nem vagyok MÚOSZ-tag, sőt még Bayer Zsolt sem az. Alig ismerek MÚOSZ-tagot, olyat meg egyet sem, aki kapott onnan valamit. Se lefokozni nem tudnak, se kizárni. Tudniillik leszarja őket csaknem mindenki. Arcbaröhöghetők. Soha semmi értelmét nem láttam, hogy belépjek.

Pedig nicsak, itt fél szemmel, lobotómiával is király lehet akárki.

Ez a kontraszelektált fajta még az ORTT panaszbizottságaiban szokott felbukkanni, ráadásul azok nemrég még büntetést is oszthattak. Azok képesek elmarasztalni Chaplint, mert fenyegetően viselkedik A diktátorban.

Mr. Eötvös, Tear Down This Wall!

Egyszer régen a MÚOSZ elnöke meghívott ebédelni, pár „fiatal újságíró” társaságában, amolyan ismerkedőestnek indult. Ha jól emlékszem, a megjelentek közül senki nem volt tagja a szövetségnek. De az elnök ezt megértően vette tudomásul, hiszen éppen azt akarta kérdezni tőlünk, szerintünk mi lehetne az értelme a MÚOSZ-nak. Erre, úgy rémlik, senki sem – ő sem – tudott válaszolni, pedig megtudhattuk, hogy a szervezetnek elég sok, mondhatni rengeteg pénze van, főleg ingatlanadományból. Olyan egy-kétmilliárd. Hát ez az értelme: szociális háló. Hogy játszani engedje az analfabétákat. Póttagosdi. A régi szép idők emlékére.

Ki nevezett ki 12+1 debilt etikai bizottságnak? Hogyan lehet bizottsági elnök egy felmosórongy? Miféle archaikus hierarchia él itt tovább? Ezek még Aczél György megunt játékai? Ratkó Anna szeretői? Hogy kerülnek ezek oda?

Ezen fel lehet háborodni újra, sőt van egy tippem, hogy fasiszta gyűlöletbeszédnek fog minősülni. Lám, az Index főmunkatársa előbb zsidózik, aztán meg lehülyézi a MÚOSZT. Egy Halák Lászlót! És lekomcsizza! Tiszta Weimar. Csizmacsattogás, sör, virsli.

De hát leszarom. Leszarható. 0,5 százalék. A legsötétebb senkik. Az aljanép.

Kihaló faj vagytok. Kéjjel tartom a gyertyát.