A verseny jó, a verseny hasznos; remélem, kívülről fújja mindenki. Attól lesz egyre jobb és olcsóbb a minden, nemcsak a zenélős kulcstartó, hanem a biztosítás is. Miért? Mert a rosszabb elbukik.

És hát izé, akkor abból vesztesek keletkeznek. Egy biztosító esetében egész sokat lehet veszíteni. Nálunk az egészségbiztosítók versenye el sem kezdődött, a nyugdíjbiztosítóké pedig még nem érett be, és mégis, Isten kegyelméből van szerencsénk közelről megfigyelni, hogy is folyik ez a nagyszerű, darwinista kiválasztódás. A jobbak megmaradtak, a legrosszabb elbukott. Úgy hívták, MÁV Biztosító.

Pontosabban biztosítóegyesület, ami nem lényegtelen különbség mondjuk egy rt-hez képest, de nem is a legfontosabb. Tanulságosabbak a bukás okai.

Eleve elkúrták az árazást: aláígértek mindenkinek, aztán kiderült, hogy annyiból nem jön ki a szolgáltatás önköltsége. Súlyozni, kockázati kategóriákat és költségüket bemérni restek voltak. A verseny nyers szabályainak a kampány szakaszában megfeleltek: ígértek füvet és fát mindenkinek. Árban ők voltak a legjobbak, de abból a minimálisan elfogadható minőséget sem tudták biztosítani. Ha KGFB helyett hamburgert vagy újságot árultak volna, akkor jóval hamarabb kiderül a hiba, mert senki se vett volna tőlük másodszor.

Csakhogy a kötelező biztosítás speciális áru. Eleve egy évre valót meg kell venni egyszerre, aztán ha aláírt a kuncsaft, akkor év közben nem ugrálhat, hogy neki nem tetszik valami. Viszont minek is ugrálna? Érdekli őt, hogy szar a biztosítója? Hogy szanaszét szopat mindenkit, aki pénzért menne hozzájuk, hogy még így is elfogy a tartalék? Éredekli, hogy a vezérigazgató a büdös nájlonzoknijába gyűrve lopja ki a pénzt? Miért érdekelné: a KGFB elsősorban azért különleges termék, mert én veszem meg, és valami ismeretlen lúzer eszi, amit főztem, ha esetleg nekimegyek. Énnekem annyi a dolgom, hogy nálam legyen a csekk, ha kéri a rendőr. (Az online fizetés gondot okozhat közúti ellenőrzésnél, de ez másik téma.)

Autót, meg hozzá cascót ennél sokkal gondosabban választunk, mert ott magunknak főzünk; akkor már nem mindegy, mit adnak a pénzünkért. A nyugdíjbiztosítóknak érdekes módon kevésbé akar a körmre nézni a magyar polgár. Azt a kérdést felteszi magának, hogy „mire számíthatok ettől a társaságtól, ha ellopják a kocsimat, vagy betörnek a lakásba". De hogy mennyi nyugdíjat várhat a biztosítójától, azt egyelőre nem. Eljön az ideje majd annak is, ha megjelennek az első károsultak a Kossuth téren. Izgalmas lesz, megígérem.  

Tribuszerné visszanéz

Ennyi a tanulság annak, akit pusztán a versenypiac fonákságai érdekelnek. A MÁV biztosító viszont nem csupán ezek miatt ment csődbe. Az egy olyan vállalat volt, ami már a saját nevét is törvénytelenül, illegálisan viselte. A vállalat vezetője, Kiss Bálint, ez az igazán elgondolkodtató izé – a határozó-zsebkönyvet nem is merem elővenni, mert még mehetnék Juszt mellé kaszálni, és kaszálni utálok – simán hazavitt legalább egy, de inkább több milliárdot a cég pénzéből, mint valami tornagatyás pilótajátékos. Egy Il Ferro jelent meg a biztosítók piacán, és bizony annak a pár ezer ügyfélnek, akik a pilótajáték végére maradtak, jussa a szopás, és a fogaknak csikorgatása.

Figyelemre és megjegyzésre méltó: a tolvajlásnak és a hűtlen kezelésnek az állami versenyfelügyelet, a PSZÁF vetett véget. Nem időben, és nem tökéletesen. De ha ők nincsenek, akkor a végső összeomlásnál, hónapokkal később derül csak ki, hogy itt tocsikolás és tribuszernézás történt. Akkor, amikor már jóvátehetetlenül a Szent Kisemberre hárult a felelősség.

Igen, a verseny jó, a verseny hasznos. Laboratóriumi körülmények között. A suhogó bőgatyák közt, a fütyülős barack gőzében, tanácstalanul totyogó kisgyerek-nemzetként mi ehhez még kicsik vagyunk. Itt az éjjeliőr-államnak nagy teljesítményű, verekedésre is alkalmas elemlámpa kell, hogy megvédje a gyanútlan lakosságot. Különben helyből átvágjuk saját magunkat. Ahogy Irakban és Afganisztánban nem lehet parancsszóra bevezetni a demokráciát meg a többi turpisságot, úgy itt sem. Ez a varázslat lassan törhető csak meg. A félperiféria gyorsan tanul, de magától mindig csak a rosszat.