Orbán Viktor kitapogatta a csapdát a saját fenséges kezével. Éppen azt a vermet, amit olyan ügyesen ásott meg Gyurcsány Ferenc köré.
Félmillióra saccolja a Szonda a veszteséget, ennyien tántorodtak el a Fidesztől a Kéri-beszéd hatására, ahol pedig semmi olyat nem mondott, amit az oly becses szakértő elit ne harangozna évek óta. A nyereséget nyilván nem a teljes népességen mérik: Orbán a piacok, a közgazdászok, a satöbbiek kedvéért mutatta meg épeszű arcát. Nicht vor dem Kind, jawohl.
Vesztett illúziók
A jelentős veszteséggel elúszni látszanak a kétharmados álmok. Pedig hajh de olajozottan kormányozhatóra át bírnák prezidenciálni ők ezt az országot! Stumpf István volt szíves adásban bebaszni a medve bőrére, hogy ha már a farpofa egyik fele kibuggyant, legyen teljes a villantás. Felsőházba betámogatnák távirányítós haverjaikat – egyházak, égeristvánok & co –, aztán nézhetnek a kerékkötők, milyen remekül működik nélkülük a haza. Ja, a népszavazást kihúzzuk az alkotmányból filctollal, hehe. Az alkotmányos népítélet egyszeri, megismételhetetlen csoda marad, a nyolcéves Cselekvő Elnök Bácsi viszont itt lesz velünk mindennap. Na akkor aztán majd lehet reformálni, csak nem úgy fogjuk hívni, hanem nagyotálmodásnak, vagy ébredésnek, mindegy.
Ni, hát a Chavez elnökúrnak is kell a jó sok hatalom, hogy alkothasson. Jól csinálja a Chavez elnökúr? Jócsinálja hát, ad a szegényeknek, meg az usának is megmondja, hogy köcsögök. Igaz, ő olajban tapod, mi meg tyúkszarban, de aki ezt megmondja, az nemzetietlen.
Most mindez füstbe megy a hülye nyugdíjak miatt. Az MSZP intenzív, rövid, kegyetlen kampányban közölte, hogy Orbán elveszi a nyugdíjat. Hiába ilyenkor a magyarázkodás, senki se fogja meghallgatni a szöveget egészében - főleg hogy nyilvánosan nem meri elmondani az elnök úr -, nem néz utána, mit jelent, hogy „reálértéken befagyasztani”, meg hogy miből van a nyugdíj egyáltalán. Eeveszi a nyugdíjat, kész. Gonosz. Vérre szomjas és gyáva. És ez akar kétharmados király lenni. Nincs kontextus, nincs pofától független tartalom egyáltalán; ha van, nem érdekel senkit, nincs ideje végiggondolni. Ilyen a sztárvilág.
Ki mint veti
Ismerős helyzet? Hát hogyne volna ismerős. Gyurcsány elszenvedte, Orbán levezényelte ugyanezt, most alkalom nyílt törleszteni egy keveset. Ezek a fiúk nagyon intenzíven tanulnak ám egymástól, és bezzeg mindig csak a rosszat. 2002: nyer az ormótlan szociális demagógia, utána tökéletes tanácstalanság következik, Orbán lassan kapcsol, és kifejleszti a még ormótlanabb demagógiát. 2006: majdnem nyer a még ormótlanabb demagógia, de ostobán túlhazudja (vallásos érzékenységű retardáltaknak: icipicit túlígéri) magát. Ám a másik böszme se sokkal maradt le a násztáncban, aztán neki meg csinálnia kell. Bele is sül. Elsősorban azért, mert nem volt ideje felkészülni, hiszen minden energiáját a hazudozás kötötte le. Meg azért, mert hálistennek van nekünk ez az alkotmányos népítélet, aztán ha elvonás történik meg érdeksérelem, akkor meg tudjuk állítani az ámokfutást. Hiszen nem erről volt szó, ugye.
Most kicsit előbb derült ki, hol vannak és hogy működnek a filmtrükkök. Félmillió szavazó vált le a Fideszről – ők nyilván azok, akik terv szerint a választási győzelem után lettek volna roppantul becsapva. Ők azok, akiknek jóindulatát csakis hazugsággal lehet elnyerni. Ők azok, akiket éppen ezért ne lehet boldoggá tenni sem. Ők az átbaszandók.
Elbocsátó szép üzenet
Illetve ebben az ötszázezerben van a szélsőjobbnak az a fele, aki opportunista vagy téveszmés megfontolásokból a Fideszre szándékozott szavazni, esetleg azért, mert a Jobbikot esélytelen idióták gyülekezetének tekintette, joggal. Most, hogy a két pofonról értesültek, el vannak szontyolodva szegény hülyék. Semmi pogrom? Semmi félkatonai szervezkedés? Semmi genetika? De köcsög ez az Orbán, csak etetett minket. Talán utánanéztek a pontos Horthy-idézetnek:
a rendetlenkedőkbe pedig belelövetek, s ha a rendetlenség jobboldalról történik, számomra a különbség csak annyi, hogy ezekbe fájó szívvel fogok belelövetni, míg egy esetleg baloldalról jövő rendetlenkedésbe passzióval.
A félmillió, aki eddig Fidesz-szavazó volt, de ettől a beszédtől lépett le, különféle hülyékből áll össze. Nem kell sírni miattuk. Ez a borzalmas tagság, a tábor alja. Csodavárók, szíriusziak, nácik – és a nyugdíjasok közül is azok, akik nem is akarják tudni, miről van szó.
Igaz, szavazójoguk nekik is van. Viszont a hazugsággal berángatott buta tömeg egyéjszakás kalandra elég csupán. Pedig ennél szorosabb szövetségre lesz szükség.
Ötszázezer, bizony, dalolva ment, és lesz még ez több is, ha a magnósemberek és a kampánygépezetek csúcsra járnak. A győzelem azonban nincs veszélyben. Csak a teljhatalom úszott el. Anélkül viszont egyetlen reményük az marad, hogy a tönkre mégsem vert MSZP akkori vezére, legyen akár Gyurcsány Ferenc vagy bárki, nem lesz a gecizmus oltárán főalak. Mint az itt tárgyalt hadművelet sikere mutatja, ez a remény halovány. Túl sokat tanulnak egymástól ezek a fiúk.
Utolsó kommentek