Mielőtt elmegy nyaralni az egész társulat, illene valami évzáró ünnepélyt tartani. Bizonyítványosztással, ha volna erre alkalmas tanári kar. Ősszel nyilván kezdődik elölről a háború, de most mindenképp rápihennek. Az Előrehozott Választás is aluszik, álmában csenget egy picit, a leghangosabbak is maximum őszre várják. Előbb jöjjön az ó, ió, ció, vakáció!

Szeptemberben - illetve kora augusztusban - új tanév következik mindenképp. Akár marad Gyurcsány, akár megy. A miniszterelnök peckesen körbeügette a sajtót, és elmondta, most már tényleg nem fog fájni. Nincs több elvonás, nem nyúl a szociális rendszerekhez, nyugdíjhoz, segélyekhez, és nem egyenesíti az adóterhelést se, nemhogy síkra, de kevésbé parabolikusra sem. Eddig sajnos muszáj volt a kakaóstekercs rágós szélét majszolni, de most aztán jön a dús, szaftos közepe. Töltelékes, jó édes.

Ja, a reformok persze nem állnak le. Merthogy lehet itt még reformálni puszta átszervezéssel, aminek csak nyertesei lesznek. Lehet, csak attól hangyafingnyit se hagynak alább a hírek, hogy már nemhogy a két nagy eurázsiai kultúrnemzet, a szlovák és a román teljesít túl minket, de a Szovjetunió egyes SZSZK-i is. Hogy miért, az rém egyszerű: mert ők nem csak az államon belül toligatták a lomokat egyik helységből a másikba.

Megpróbálták, ennyi a mérlege az első két évnek. Beszéltek róla, maguk közt még néven is nevezték. Megkísérelték - nagyon óvatos összegekkel - visszanyesni az alanyi jogokat. Ez lenne a normál menetrend: gyűjtögetés, spórolás a ciklus első felében, majd a gyümölcsök betakarítása a végén. Ha sikerült a vetés.

Nem sikerült. A pálya gyorsulós szakasza közben véget ért: ők már nem vezethetnek be olyan változtatásokat, amik túl sokaknak fájnak. Pedig a válságból kivezető utak mindegyike olyan. Vigyázó szemünket Párizsra vessük, és a korábban körbeszopott Sarkozyre, akinek randijáért egykor majdnem verekedtek a grundon.

Szocialista kormányzás Magyarországon még nem volt, a következő évadban látunk ilyet először. Eddig ugyanis szoci-SZDSZ kormányok voltak. Hogy mi a különbség, azt nem feltétlenül lehet kisakkozni abból, amit eddig az SZDSZ saját arcaként mutatott. A kisebbségi kormány várható terveihez azonban nem a - kényszerűen, elkerülhetetlenül kijelölt libertárius, laissez-faire szegmensbe szoruló - SZDSZ támogatására lesz szükség. Osztogatásban akad partner máshol is, csak össze kell hangolni, meg a kopirájton megegyezni. Száznapos programok megfinanszírozásában ők is tudnak bólogatni, emlékszünk.

Előrehozott választás? Mire? Miből, milyen alapon tudnánk előrehozottan választani? Itt állunk a lerohadt gép mellett, és választhatunk abból, aki elkúrta, meg van még ez a mániákus idióta, aki olyan fogaskerekeket hoz ide csorgó nyállal, vigyorogva, amik szemmel láthatóan nem férnek be, és különben is fából vannak, alufóliával burkolva. Csökkentsünk adót, de menten! Hogy akkor mit ne fizessünk, vagy milyen más forrásból, afelől mély kuss. Lottóból, abból. Pedig be lehetne nyújtani ezt egyenesen, megmondva, hogy annyival kevesebb lesz a segély meg a gyes, legfeljebb elmennek helyette dolgozni. Arról lehet tárgyalni. Ez így, ebben a formában semmiféle kormányzóképességről nem tanúskodik. Hülyegyerek kapkod a kormány után.

Leszarom 98-02-t. Ahogy leszarom Demszky Gábor szamizdatos múltját. Felőlem lehet főpolgármester maga Albert Speer, ha hihető és értelmes programmal indul. Szimpátia? Baszki, itt van egy csomó megoldandó probléma. Ide nem a szimpatikus, nagymellű Micike kell, hanem szaki. 98-02 között volt egy bizonyos helyzet, most meg van egy másmilyen. Amire a Fidesz nyilvánosan töksötét válaszokat ad, és népszavazásra viszi a kolbászkerítést.

Nehogy szétessen a hárommilliós tábor. Mert majd aztán kétharmaddal. Mi, mi lesz kétharmaddal? Van nektek kétszázötven épeszű képviselőtök? Nincs. Kikkel töltenétek ki azt a kétharmadot, és főleg mivel? Szijjártó Péterekkel, Wittner Máriákkal? A nullaszázalékos törpepárttal, ami úgy fityeg a Fidesz oldalán, mint egy elkorcsosult farok? Fedezetlen adócsökkentéssel, buzizással, imádkozással? Vagy higgyem el hozomra, hogy addigra megjön az eszetek? Majd akkor nem kell már alakoskodni, elő lehet venni a gallyazóbaltát, és átvezetni Magyarországot a prosperitásba? Vitorlába fogni a magánérdeket, az ismert világ legerősebb gazdaságélénkítő erejét - és ezért cserébe leszámolni a szocializmussal?

Muszáj lesz előbb-utóbb, mert a kakaóscsiga el fog fogyni. Egy darabig még kitart, de aztán megint rá kell mutatni, hogyan keletkezik a kakaóscsiga, és miből veszi meg apu. A titokban bazmegolós módszer nem jött be. Télapó nincsen. A személyi kultusz rabjai még zsoltároznak egy darabig, a zenekar játszik a fedélzeten. A gépházba nem merészkedik senki, az már víz alatt van. A magyar pártrendszer utolérte a régi Lengyelország áldemokráciáját: elvileg nemcsak Munkáspárt van, hanem Parasztpárt is; lehet választani. Gyakorlatilag pedig egyetértésben menetelünk az összeomlásba. Gaudeamus!