Mi folyik itt? Összeesküvés-elmélet van bőven, és nem is indokolatlanul. Hiszen 2004-ben hasonló dráma játszódott le egy SZDSZ-es miniszter felmentése ürügyén. És mire emlékszünk Csillag Istvánból? Hogy autópályákkal foglalkozott, és hogy a miniszterelnök-váltás után nyomtalanul eltűnt. Mégsem volt ő olyan fontos. Nem ő volt fontos.
De megáll ez a jelenet összeeskü nélkül is. Az MSZP természetesen jól beszart a népszavazástól, még jobban, mint a köztisztasági csomagtól. Mindkettő azt vetíti előre, hogy az útiköltség-elszámolással folytatott baszakodásnak egyszer vége lesz. Nehéz a boldogságtól búcsút venni.
Na de mégis mit vártak? Három ciklust zsinórban? Mire fel?
Szóval MSZP beszarva, és kezd zsezsegni a szemétdomb, hogy a Feri ezt aztán jól megcsinálta, és mi lesz velünk, ojvé. A gyengébb elméjű és idegzetű képviselők - mindkét oldalon - hárommillió Fidesz-szavazóval álmodnak, elfeledkezve arról, hogy senki nem vesz komolyan egy olyan közvélemény-kutatást, ahol az egyik válaszért áramütés jár, a másikért meg egy tábla csoki, azonnal.
Gyurcsány tehetséges taktikus, úgyhogy menten visszanyúlt a klasszik, biblikus eszközhöz, a bűnbakhoz. Sikerrel. A szerepet Horváth Ágnes kapta, noha nem érdemelte meg egyáltalán. Mert igaz ugyan, hogy Horváth népszerűtlen, és mostanában épp őt szerette mengelicázni meg kurvaanyázni a primkó aljanép, akiknek muszáj valakire sugárban hányni, de amúgy meg pont azon dolgozott, amit a két párt össze bírt tákolni egészségügyi reform címén. Nem rajta múlt.
No és ha a népszerűtlenség ok a lemondásra, akkor, ugye, volna lemondanivalója másnak is.
A népszerűtlenség mellesleg nem ok a lemondásra. Nem bizony. Ciklus közepén nekem ne legyen egy kormány népszerű, hanem tegye a dolgát. Azokat a bizonyos elkerülhetetlen és népszerűtlen intézkedéseket.
Csakhogy itt már olyanok nemigen lesznek. Szerencse, hogy a konvergenciaprogram mederben tartja a pánikbeteg szocialistákat. Mert ha nem tartaná, osztogatáshoz kisebbségből is találnának partnert. Találós kérdés: ki nem szavazta meg Medgyessy osztogatását? És ki igen? Na ugye. Egy bolond négyszázat csinál.
De jelentős reform, belenyúlás, átalakítás most már nyista. Az ugyanis olyan jószág, ami nem holnap fordul termőre. Viszont ezeknek még ma kéne.
Ám az Őszödi Beszédből megtudta az a pár százalék, aki végighallgatta, hogy igenis szükség volna reformokra. Valakinek meg kell csinálni, de legalább beszélnie róla. Itt a piaci rés, amit a válóperig merészkedő SZDSZ megpróbálhat betölteni. Ebből összejöhet egy sovány öt százalék, ha az MSZP a reformok híveit magára hagyja. És valószínű, hogy ezt fogja tenni, akár Kiss Péterrel vagy más effélével, akár Gyurcsánnyal, aki egyszer már nagyon ügyesen visszahozta a szarból a kormányzást.
Nem lesz egyszerű menet ez az SZDSZ-nek. De mégis távlatosabb, mint feloldódni a totyorgásban, és 2010-ben együtt szavalni a szocikkal: megint nem csináltunk négy évig semmit. Nekik innentől nem is dolguk.
Lásd még:
Reform és bukás
A ló elszáll
Utolsó kommentek