Amikor a kétezres évek elején Gyurcsány Ferenc elhatározta, hogy visszatér a politikába, és valamit csinál ezzel az országgal, nyilván a személyes kötődések miatt magától értetődően választotta ehhez az MSZP-t. Ott volt esélye a csúcsra emelkedni; joggal gondolta magát okosabbnak és szebbnek Kovács Lászlónál, Horn Gyulánál, pláne Medgyessy Péternél. Ha csak az eszme, a vízió vezette volna – már amennyiben elhisszük neki, amit erről mond -, akkor vihette volna azt a Fideszhez, még inkább az SZDSZ-hez. De Orbánt megbuktatni lehetetlen, az SZDSZ nagyokosai közt meg talán feszélyezve érezte volna magát műveletlen gójként proligyerekként. MDF akkor nem is volt, maradt az MSZP. Ahhoz tudta a jelszót. Sikerült neki: miniszterelnök lett, választást nyert, a párt magasba emelte és szívébe zárta.

Egy éve állt elő azzal, hogy mit ért ő valójában politikán, meg országcsináláson. Hogy az egyáltalán nem olyasmi, mint amit az udvarláskor előadott. Hanem egy amolyan polgári, kapitalista tesz-vesz-város lesz itten építve, nem utolsósorban azért, mert a bábszínházra már nincs pénz.

Jöttek-e páran?

Ettől aztán támadt persze némi zúgolódás a pártban. Hiszen egyrészt 2002-ben az ellenség akart polgári Magyarországot, másrészt jó-jó, kapitalista ország vagyunk, de ez mégis a Szocialista Párt, jelentős történelmi hagyományokkal, valamint élősködéshez szokott garnitúrával. Plusz az úgynevezett szocialisták egy jó részének semmiféle elképzelése nincs arról, hogyan kéne kinéznie Magyarországnak, csak annyi, hogy ők egy nagy fekete autóból szeretnének kinézni rá.

Abban nekik nincs biznisz, hogy elveszítsék a pozícióikat, befolyásukat, költségtérítésüket. Persze, Gyurcsány könnyen beszél a milliárdjaival, de a mezei képviselőnek azért nem mindegy, sikerül-e privatizálni az erőművet, vagy közpénzből felújítani, vagy valami. Ideig-óráig elélnek Blair gyakori említésén, de aztán viszketni kezd a markuk. Nekik szólt az őszödi beszéd eredetileg. A demokratikus Magyarország legnagyobb hatású szpícse lett, csak épp nem úgy és nem azok számára, ahogy Gyurcsány tervezte. Tévéfoglaláshoz, randalírhoz remekül bevált. Az úgynevezett szocialisták meggyőzéséhez nem volt elég. Az árulás azonnal bekövetkezett, és kiszámíthatatlan, mikor és milyen erővel támad újra a téeszelnökök titkos páholya. Új és régi balosok, trockisták, lukácsisták, vörösbárók. Kurvaország stricijei. Rájuk férne egy hosszúlépések éjszakája, hogy eltűnnének egy újholdas éjszakán nyomtalanul. De nem tűntek el, és nem jó a kedvük, mert fogy a levegőjük.

Polgári Magyarország: a magára hagyott, elárvult víziót kapta fel és formálta át. Ehhez az úthoz választotta lovául a Magyar Szocialista Pártot: hogy végleg leszámoljon a szocializmussal. Eleve fordítva ült a lóra, és az bizony nehezen navigál rükvercben. Az se biztos, hogy ló az, és az se, hogy jó-e a szamár, ha ló nincs.